Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-30 / 100. szám

1982-ben elkészül Épül a Skála! Jó hírt közöltek velünk, s lapunkon keresztül olva­sóinkkal a város vezetői: a kereskedelem illetékes szer­veinek múltheti döntése ér­telmében: felépül Érden az áruház. A 3500 négyzetméter alap- területű, majd 130 millió forint értékű Skála-Coop rendszerű áruház építését várhatóan még a nyáron megkezdik a Volán-pálya­udvar mögötti területen. A város új, legkorszerűbb kereskedelmi létesítményét a tervek szerint 1982. máso­dik félévében adják át. Májusi Műscrshow • Háború. Nem kell igazi, vérremenő csatára gondolni! A gyerekek hagyományos erő­próbáján, számháborúban mé­rik össze tudásukat május 8- án a sóskúti erdőben. A prog­ramot a cigányklub szervezi. H Gomba. Gombavadászat­ra indulnak a gombák csodála­tos világa iránt érdeklődők május 4-én és 11-én a Kama­raerdőbe. Találkozás 8 óra­kor az autóbusz-pályaudvar 3-as kocsiállásánál. © Milton. Műsoros estet ren­dez a Milton Klub. Színhely: a művelődési központ. Idő­pont: május 11-én, 16 óra. Fellépnek a vakok művészcso­portjának zenekara és szólistái. g! Ketten. Két kiváló szín­művész: Gombos Kati és Sin- kovits Imre önálló estjét lát­hatják az érdeklődők május 17-én 19 órakor a művelődési központban. • Sulibuli. A diáksport napja május 18.: ekkor tart­ják a város hagyományos győzelem napi sportünnepé­lyét. Lesz játékos vetélkedő óvodásoknak, karatebemutató, futóverseny gimnazistáknak, padgyakorlat. Az egésznapos program 9 órakor kezdődik a központi sporttelep füves pá­lyáján. gjj Bástya. A bástyavégjáték legfontosabb elemeit gyako­rolják a sakk-kör tagjai má­jus 18-án és 25-én a művelő­dési központban. © Diákoknak. Utazás a vi­lágűrben címmel diákműsor­ral mutatkozik be május 24-én 16 órakor a Népszínház a művelődési központban. E Szobrok. Szép kiállítás színhelye lesz a művelődési ház: a bemutatóteremben Eőry Emil szobrait láthatják május 24-től az érdeklődők. A meg­nyitó május 24-én, 16 órakor. 0 Vendégség. Érdi napot tartanak május 31-én Sóskú- ton. Az egésznapos vendéges­kedés során a művelődési központ csoportjai tartanak be­mutatót. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM 1980. ÁPRILIS 30., SZERDA Vend églátói pari körkép Messze a városi színvonaltól A város kereskedelmét gyakran éri bírálat, de még több a kritikus hang a vendéglátást illetően. Ezt szögezhette le legutóbbi ülésén a városi tanács vég­rehajtó bizottsága, s ezt erősíthették meg a héten a tanácsülés résztvevői is. Az egyetlen dicséret, ha dicsé­retnek vehető, így hang­zott: a Pelikán (a város központi, s egyben legna­gyobb étterme) menüi újab­ban felismerhető ételeket tartalmaznak. Pedig, mint annyi másért, vendéglátásáért sem kellett szégyenkeznie az egykori falunak. A helyi Casino, mondják, építése idején még a margitszigetivel is fölvette a versenyt, s a Ha- linár vendéglő konyhájá­ért, jó hangulatú táncest­jeiért még Ófaluból is érdemes volt fölgyalogolni. Ma nincs egyetlen váro­si szintű vendéglátóipari egysége (étterme, bisztrója, cukrászdája) Érdnek. Igaz, az érdiek sem nagyon ven­déglőbe járók. Az egyete­mista népművelők felméré­se során egyetlen megkér­dezett sem akadt, aki érdi vendéglőbe járna. A vb tagjainak bíráló megjegyzései, a tanácsülés szigorú felszólalásai mel­lett ez is figyelmeztető kri­tika. SZÁMTÜKÖR A Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalat budai igazgató­sága 16 egységet üzemeltet a városban. A Budai Járási Áfésznek 1 eszpresszója, 2 italboltja és 1 büféje van Érden. Négy állami gazdaság tart fönn borozót, illetve falatozót a városban. Az Utasellátó Vállalat 1 bisztróval segíti Érd vendég­látását. A helyi Benta-völgye Ter­melőszövetkezet 2 pecsenyesü­tőt tart fönn. PECSENYE Furcsa dolog, de Érd leg­kedveltebb vendéglője — egy pecsenyesütő. Hosszú sort ki­várva, pult mellett állva eszik itt az ember. De mindeme kényelmetlenséget pótolja a sültek jó íze, az üzlet tiszta­sága, a kérés nélkül adott tál­ca, kés, villa, pohár, teríték és a kiszolgálók udvariassága, •ügyessége, gyorsasága. — Mi a bolt jó hírének tit­ka? Hamala Pálné, a Benta-völ­gye Tsz pecsenyesütőjének üz-„ letvezetője: — Az áru minősége és a bolt jó kollektívája, öten, csupa asszony dolgozunk az aranykoszorús brigádban. Két órával a hivatalos nyitás előtt kezdjük a munkát, a zárás után a másik kettőt még dol­gozunk és napközben nincs ebédidő. • — Mikor kezdték a munkát? — Tizenegy éve nyitottunk ki először. — Azóta mii változott? — Kicsi lett a hely. Az idő múlásával nőtt a bolt népsze­rűsége: az első évi hetvenezer forintos forgalommal szemben ma háromszázötven ezer a ha­vi átlag. Az öt asszony — az arany­koszorús brigád — megér­demli, hogy leírjuk nevét: Ha- maláné mellett Csillag István­ná a helyettes; a konyhatit­kok tudói: Lévai Sándorné, Raffai Tiborné és Payer Már­tonná. ALKOHOL így kell írni, csupa nagy­betűvel. Mellé még fölkiáltóje­let is kellene tenni, hogy méginkább megállítsa szemün­ket. Bár, aki Érden lakik, meg­ütközik rajta egyébként is, amikor napközben is csupán nehezen jut át a Kétvasút Bisztró (értsd: kocsma) utcán iddogáló vendégeinek sora között. Kétszer is meggondol­ja, hogy buszra várjon söté­tedés után a Casino meg­állójában. S az meg már eszé­be sem jut, hogy este betér­jen a Pelikánba (pedig ez, pa­píron, nem kocsma, hanem étterem!). Ezek után nem kíván ma­gyarázatot ezen egységeket fönntartó Pest megyei Ven­déglátóipari Vállalat beszámo­lójának következő mondata: A másik nagy forgalmi volu­ment képviselő üzletprofil az ital, amelynek összes forgalma 7,6 százalékkal (!) nőtt 1979- ben az előző évihez képest. NOSZTALGIA Milyen kevés kell, hogy az ember jól érezze magát! Egy rendezett helyiség, ott­honi ízek és a vendégeknek előre köszönő pincér. Mindezt megtalálhatta az ember Ér­den is, a város Napsugár ne­vű — ismertebb nevén: Sang­haj — vendéglőjében. Gyula úr, a pincér — Szabó Gyula — már kérés nélkül hozta a hosszúlépést és rendelés köz­ben a vendég hogvléte fe­lől érdeklődött. Az étel pedig, igaz, négy-ötféle volt csupán, de ismerős zamatot idézett. Így, múlt időben. Mert a napokban új módira, a gaszt- rofolra tért át a bisztró. Gyorsfagyasztott ételek kerül­nek. kicsit drágábban, igaz, gyorsabban a kedves vendég asztalára. Végül is, vigasztal­hatjuk magunkat, semmi sem változott. Maradt a Sanghaj, maradt Gyula úr és a hosszú­lépés. Meg bennünk egy csipetnyi nosztalgia. MEGOLDÁS — Milyen megoldásra szá­míthat a lakosság az érdi vendéglátás ügyében? Dr. László Pál, a városi ta­nács termelési és ellátási fel­ügyelőségének osztályvezetője: — Ügy gondoljuk, hogy a város vendéglátásának hely­zete az illetékes szervek, első­sorban a vendéglátóipari vál­lalat és a tanács közös ügye. Az elmúlt héten megkezdőd­tek a tárgyalások. Szeretnénk olyan közös megegyezésre jutni, ami most már valóban fejlődésnek indítja a város vendéglátását. — Mi lesz a kocsmák sor­sa? — Olyan elfogadható szín­vonalú vendéglőkké szeretnénk átalakítani a mai italboltokat,. ahol ételt is fogyaszthatnak, sőt néhány helyen feltétel lesz, hogy inni csak étkezéssel együtt lehet. Szeretnénk ki­alakítani a város új, kulturált vendéglátását. Több kisebb vendéglőt, bisztrót tervezünk, s ennek érdekében támogat­juk a magánkifőzdék létesíté­sét is. POZITÍV Tapasztalat Munkaértekezletet tartot­tak a héten a művelődési központ dolgozói. Nem az értekezlet ténye érdemel figyelmet, hiszen az effajta, a saját és a ház munkáját értékelő, a saját és a ház gondjait segítő megbeszélések rendszere­sek; sokkalta inkább a ta­lálkozó témája. Urbán Lász­ló igazgató és Bíró Imre előadó számolt be Békés megyei útjuk tapasztalatai­ról. Hagyomány immár, hogy a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár szer­vezésében tapasztalatcse­rére indulnak a megyei népművelők. Három napon át ismerkedve más megyék népművelőinek, művelődé­si intézményeinek munká­jával, s az együttlét során frissiben értékelik a látot­takat. Ezúttal Békés megye volt a házigazda, s az ér­diek véleménye szerint ed­digi legsikeresebb útjukat járhatták be. Megismertek számos követésre méltó pél­dát, s felfedeztek néhány, önmaguk számára is figyel­meztető gondot. Eleken a nemzetiségi nagyközség Kossuth-díjas népművelője, Nyisztor György volt a kalauzuk; Mezónovucsházán a hely- történetet értő és érző békésiek munkáját ismer­hették meg; Gyulán pedig az országos hírű művelődé­si ház adott elismerésre al­kalmat. S bár a végső ösz- szevetésben önmagukat nem tartják alábbvalónak az ér­diek, két dolgot nagybetű­vel jegyeztek föl, mint kö­vetésre méltó*­Az egyik a járási munka módszerei, ami az érdi mű­velődési ház esetében — lé­vén járási központ — ki­emelkedő fontosságú. A má­sik az a bázisrendszer, ame­lyet Békésben kiválóan művelnek: egy-egy közmű­velődési téma megyei szin­tű munkájának „kiosztásá­val’’ megtalálták az utat a helyi művelődési intézmé­nyek kiemelésére. Így pél­dául Békésben valamennyi megyei cigányklub munká­ját fogja össze, irányítja a helyi művelődési ház, ez­zel egyben ki is lépve a falusi művelődési intézmé­nyek oly sokszor hangozta­tott elszigeteltségéből. Az érdi népművelők, ez a békési út legnagyobb ta­pasztalata, maguk is szí­vesen vállalnának ilyen / szerepet. Hatvan Megjött a tavasz. Bár az esőverte idő nem er­re utal, egy tényből csalhatat­lanul. megállapíthatják az idő változását az érdiek: érezhetően megnőtt a városon átmenő or­szágos főútvonalak forgalma. S megnőtt vele a gond is: a város közlekedéséé. A buszo- zók a hétvégeken csak nagy nehezen jutnak be a főváros­ba, a gyalogjárók pedig na­ponta szenvedik az országos főútvonal országos forgalmá­nak áldásait. Az még csak hagyján, hogy jó időbe telik az átkelés az út túlsó oldalára. Hiába is a zebra: a fővárosból kiszaba­duló!:, szabadulásuk feletti örömükben nemigen figyel­nek erre. Az igazi gond az a veszély, ami a járda nélküli utakon közlekedőket fenyege­ti. Gyereket, panaszolják a szülők, felelőtlenség egyedül engedni ilyen helyre. Hiszen hova lépjenek el a városon át- száguldó autók, tehergépko­csik, buszok elől? Mert az a bizonyos hatvan kilométer — ennyi tudniillik a lakott terü­leten megengedett legnagyobb sebesség — az autópályáról a Parkvárosnak haladva, a két vasút közötti ligeti egyenes szakaszban, de még a város közoontjában is a legritkább esetben hatvan. Pedig Érd is lakott terület, ráadásul város. Jó lenne erre még több táb­lával, még nagyobb szigorú­sággal figyelmeztetni a váro­son átutazókat. Kivié műhely Országszerte nagy népszerűségnek örvendenek a PEVDI érdi gyáregységének tájfun anyagból készült iskola- és sport­táskái. A lakosság elismerése után az üzemegység most el­nyerte munkájának hivatalos jutalmát is: május elseje alkal­mából Kiváló műhely oklevéllel tüntették ki. A gyáregység vezetője, Kontra Józsefné, a PEVDI keddi ünnepségén vette át a megtisztelő oklevelet. Képünkön: a kiváló műhely asszonyai a tájfun táskákat csomagolják. Május 1-én így ünnepelünk Híven a város hagyományai­hoz: a Parókái zenekar fúj zenés ébresztőt május elsején reggel hét órakor. Kilenc órakor a gimnázium elől indul az érdi dolgozók fel­vonulása. A menet végcélja az érdligeti strand, ahol a részt­vevők közösen emlékeznek meg a munka ünnepéről. A hivatalos ünnepség után kezdődik a majális: lesz mo- tocross-bemutató, kabarémű­sor, bemutatkoznak a népitán­cosok, a műsor szünetében pe­dig a gyerekek találnak ma­guknak szórakozást a tréfás vetélkedőn. A délutánt a Vörösmarty Gimnázium diákjainak Kar- nyóné-előadása nyitja meg, majd a művelődési központ citerazenekara és férfikórusa mutatja be műsorát. Este a strandon fürdőbállal zárul az érdi majális. A jelöli: védőnő állítsanak meg az A harminchatos választó- körzet jelöltje egy védőnő, Rácz Lászióné. Fiatal és a helyzethez illő módon kicsit sápadt. — Izgul? Társadalmi feladat — Nagyon. Még sohasem voltam ilyen helyzetben. Hogy én tanácstag jel ölt! — Nem volt soha társa­dalmi megbízatása? — Nem. A munkám töltöt­te ki minden időmet. Tudja, védőnőnek lenni egy kicsit társadalmi feladat is. — Lehet, hogy éppen ezért esett önre a jelölők válasz­tása? — Igen, én is így gondo­lom. Hiszen egy védőnő amúgy is együtt él a betegei­vel, s a gondoskodása sose érhet véget a kötelességszerű gyógyítással. — Hogyan fogadta a jelölés ötletét? — Meglepve. Kértem né­hány nap gondolkodási időt, meghánytam-vetettem ma­gamban a dolgot. Arra jutot­tam, hogy ha mások hisznek bennem, igyekeznem kell meg­felelni a bizalomnak. Félbeszakad a beszélgetés: Zsoldos Lajos tanár, a gyűlés levezető elnöke még néhány adatot kér; dr. Remenár Gé­za, a gimnázium igazgató-he­lyettese, a gyűlés előadója a jelöltet biztatja: ... és majd a végén mondjon néhány szót. Ráczné most esik igazán két­ségbe: Még beszélnem is kell?! Csöndes a várakozás a gim­názium tanári szobájában. Lehetnek vagy negyvenen a gyűlésre várók, többségük idős ember. Igaz, ez a nagy történelmi alakok nevét őrző tusculanumi rész a város régi területe. Zsoldos Lajos könnyű szó­val oldja a várakozást; ha­sonló Remenár tanár úr elő­adása is. Néha leengedi maga előtt a gépelt lapot, úgy so­rolja, fejből a város gondjait. Tartalmas beszámolóját, szel­lemes előadását egyként di- csérik-köszönik a felszólalók. Aztán fölsorakoztatják saját gondjaikat. Dankó Zoltán a Hunyadi ut­cából a város fuvarozási gondjait rója föl. Szucsik Ist­ván (Báthori u.) a szemét el­len emel szót, s következetes­séget követel a tanácstól: mondják meg, mit tegyen a lakosság a saját háza táján? Horány Ferenc (Vörösmarty u.) is a város tisztaságát hiá­nyolja: Megfordul nálunk az a sok idegen és mi csak szé­gyenkezünk a város miatt — mondja. Tóth Gábor * (Fráter u.) az emberek szemléleti vál­toztatását sürgeti, vízügyben, például: Gondoljunk arra, amikor néha a kertben feles­legesen folyatjuk a csapot, hogy néhány utcával arrébb nincs mivel főzniük az em­bereknek. Szakácsné Walter Mária a kóbor kutyák ellen kér tanácsi segítséget; Jelinek István pedig (Thököly u.) a kocsmák állapotát kifogásol­ja. A jelölést elfogadom Minden felszólalás végén hangzik az egyetértés: Rác2 Lászióné jelölését elfogadom. Ilyen a szavazás is, egy em­berként elfogadó. A fiatal vé­dőnőjelölt legszívesebben el­menekülne az érdeklődő tekin­tetek elől. Az elnökség bizta­tására áll föl. Csöndes han­gon köszöni meg a bizalmat, s ígéri a tője telhetőt. Ügy tű­nik, saját" hangja ad bátorí­tást neki, mert az előre ki­utcán! gondolt protokoll mondatból szép beszéd kerekedik. Beszél az emberek szemléletéről, a változás szükségéről, példát hpz a meggondolatlan pazar­lásra. Beleegyező fejbólintás, hangos igen fogadja fejtegeté­sét. — A jelölést megköszönöm — mondja végezetül —, és ha júniusban rám esik választá­suk, én azt kérem önöktől, keressenek meg gondjukkal. Állítsanak meg az utcán, ha látnak, mondják el gondola­taikat. Segítsünk egymásnak. Elismerő taps fogadja az el­ső ismer ke:',' t. Fiatalember, Jelinek István gratulál első­nek a tanácstagjelöltnek. Örömhír levélben Együtt megyünk föl a Thö­köly úton. Ráczné a fiairól beszél, hetedik-nyolcadikosok, pályaválasztás előtt állnak, férje kiküldetésben az NSZK- ban dolgozik, még nem is tudja persze a nagy újságot, megírja majd a legközelebbi levélben, örömet okoz neki, biztosan. Elnézzük a környé­ket: csöndes, békés kertváros. Azért itt is megvan Érd min­den gondja: az út, a járda. És az a nehézség, amit az öre­gedő életek jelentenek. — Mit gondol — kérdez vissza búcsúzóban Rácz Lászlóné — megfelelek majd az emberek bizalmának? Kezet szorítunk. Ez a kézfogás a válasz. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents