Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-29 / 99. szám
35 év szabad hazában Továbbjutott a Forte... A napokban tartották meg Vácott, a Sztáron Sándor Gimnáziumban a 35 év szabad hazában MHSZ-vetélke- dő városi-járási döntőjét. A versenyen nyolc MHSZ-klub csapata vetélkedett az elsőségért. A versenyen igen szoros küzdelem alakult ki, különösen a Forte és az Egyesült Izzó csapata között. A szerencse ez alkalommal a Forte MHSZ-klub csapatának kedvezett, bár csak egypontos előnyre sikerült szert tenniük. Az ugyancsak Vácott sorra kerülő megyei versenyre a Forte MHSZ-klub versenyzői (Illés Mária, ifj. Ernst László, Vári Lajos és Kettler Sándor) jutottak tovább. Kiváló kollektíva A kommunális üzem sikere Második alkalommal kitüntetve Munkájukról Vácott akkor esik a leginkább szó — ha hiányzik. Ha késik a szemét- szállítás, ha tisztítatlanok az utcák, vagy kókadtak a parkokban a virágok. Pedig ez fordul elő ritkábban á Vác város Tanácsa Komfnunális és Költségvetési üzemének életében, amely másodízben nyerte el az ÉVM által a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete elnökségének egyetértésével odaítélt Kiváló vállalat címet. Az elmúlt esztendő eredményeiről és az idei — nehezebb körülmények között végzendő feladatokról szólt Brandt. János igazgató, mielőtt dr. Ste- fanovits Károlytól, az Építési Egyhónapos szünet után Ma ismét jelentkezik Deákvári esték Egyhónapos szünet után ma este fél hétkor ismét jelentkezik a Ságvári Klub Deákvári esték műsora. Ebből az alkalomból régi színjátszók is a pódiumra lépnek, s bemutatkozik egy új műfajt képviselő csoport is. A Discoba- lett nem igényel nagy színpadot, csupán a közönség véleményét arról, hogy tetszik. — A műsor még nem kész — mondták a szervezők. — Néhány műsorszám azért számít majd meglepetésnek, mert szereplői még nem adtak vég leges választ a rendezőnek. Két és fél millió utas Élenjáró szolgálati hely A váci vasútállomás senyhcz a váciak is csatlakoztak, s a versenyt a második szakaszban, de cember 31-ig folytatják. Az ünnepségen 24 ezer forint jutalmat osztottak ki a legeredményesebben dolgozó vasutasoknak. A Podonyi Imre vezette Esze Tamás szocialista brigád arany fokozatot ért el; a Krucsik Józsefné által vezetett Dunakanyar szocialista brigád ezüstérmes lett. Papp Rezső és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettesétől átvette az elismerő okiratot, azon az ünnepségen, melynek két másik vendége köszöntő levelet hozott magával. Jánki Zoltán, az MSZMP Pest megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa Cservenka Ferencié első titkár. Wechter Lóránt, a Pest megyei Tanács építési és közlekedési osztályának helyettes vezetője, dr. Mondok Pál elnök levelét olvasta fel és nyújtotta át a kollektívának. Az MSZMP Vác Városi Bizottságának vándorzászlóját és elismerő oklevelét Király Tamás adta át az üzem dolgozóinak a szocialista munkaversenyben elért eredményeikért. Az ünnepségen számos, a munkaverseny mozgalomban kiemelkedő munkát végző közösséget és személyt jutalmazták meg. Itt nyújtották át a miniszter által odaítélt Kiváló dolgozó kitüntetést Barna Imrének. S ezt az ünnepi összejövetelt használták fel a vállalat vezetői arra is, hogy négy, most nyugalomba vonuló munkatársuktól — akik negyedszázadnál régebben dolgoztak az üzemnél — búcsút vegyenek: Blunár Lajos, Dom- bai Sándorné, HugVecz János és Krajcs József az üzem emblémájával díszített aranygyűrűt kapott emlékül. B. H. Sikeres koncert Nagy sikerű hangversenyt adott a Mátyás-templomban — az Országos Filharmónia rendezésében — Solymosi rerenc orgonaművész, aki Lehotka Gábor tanítványa, Weimarban tanult ösztöndíjjal és már több sikeres koncerten bizonyította be tehetségét. A mostani hangverseny befejező száma váci zeneszerző, K. Pikéthy Tibor G-dúr toccata című alkotása volt. áfap A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁC8 JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM 1980. ÁPRILIS 29., KEDD Munkásművelődés - brigádok szemével Lehetne jobban is dolgozni A IV. ötéves terv kiemelt városi beruházása volt a Madách Imre Munkás—Ifjúsági Művelődési Központ megépítése. Hogy a munkálatokra költött hatalmas pénz és a társadalmi munkások seregének fáradhatatlansága jó célt szolgált, bizonyítja a városképbe is jól ülő, modern épület szépségén kívül az, hogy az intézmény a kezdeti botia- dozások után napjainkban már egyre jobban betölti hivatását. A művelődési központ falai között tevékenykedő közművelődési szakemberek egyre értőbben végzik munkájukat, s erejükből nemcsak a váci, de a járási népművelők segítésére is telik. A feladatokról Az elsődleges feladatnak az ifjúság nevelését tartják, hiszen városunkban több ezer diák tanul és sok a dolgozó harminc éven aluli. Ám gondolnak a legkisebbekre is, számukra négy zeneóvodát, öt gyermektánccsoportot, egy népi tánccsoportot, képzőművészeti és csillagász szakkört működtetnek. A művelődési központ tevékenységét összehangolják az óvodákkal, az iskolákkal és az úttörőházzal is. Az általános iskolában tanulók részére például a nevelést segítő komplex szolgáltatást dolgoztak ki. Ennek megfelelően rendszeresen rendhagyó órákat, ifjúsági báb- és színi- előadásokat rendeznek, s az intézmény számos ismeretterjesztő Kiállítása kapcsolódik a tananyaghoz. Az elmúlt időszakban öt hangversenysorozatot indítottak, ebből egyet kifejezetten a járás tanulói részére. Rendszeressé ' váltak az ifjúsági színházi előadások es a pódiumest&k is. Évente megrendezik a nyári képző- művészeti tábort és a gyer- mekrajz-kiállítást. Igen sok tagja van az ifjúsági, a diák-, a magnós- es a poi-oeat klubnak, de nagy az érdeklődés az irodalmi színpad munkája iránt is. A fo- iyóiratoivasóoan kialakítottak egy íonotékát, ami nagy népszerűségnek örvend. Igen látogatottak a beatkoncentek, és sok. teenagert vonz a táncház és a dzsesszklub is. A művelődési központ az ifjúság nevelésén túl kiemelt feladatának tekinti a munkásművelődést. Az elmúlt esztendők során sikerült tartalmas kapcsolatot kialakítani a város gyáraival, közülük is elsősorban azokkal, amelyekben függetlenített népművelő tevékenykedik. A közös fenntartás anyagi oldalán túl az együttműködés politikai és szakmai oldalai is erősödtek. Ennek egyik látható jele, hogy a hatékonyabb kapcsolatok kialakítása érdekében létrehozták az üzemi népművelők és közönségszervezők fórumát. Rendszeresekké váltak a művészeti csoportok üzemi fellépései, a képzőművészeti szakkör kiállításai. Űj kezdeményezés volt egy-egy váci vállalat bemutatása a művelődési központban. A különböző vetélkedők, politikai fórumok szintén a munkásmű- veiődést szolgálják. A költészet napján Hogy mennyire? Erroi a Forte két szocialista brigádjának tagjaival be- szélgettünx. A papírgyártás meojának Március 21. Kollektíváját Labáth Éva brigádvezető, Lórik Józsefné társa- dalmimunka-szervező és Neugam Józsefné pénztáros, az oidatkészítő vegyszermérő kombinát Radnóti Miklós közösségét pedig Kalácska Lászlóné brigádvezető, Szabó Lászlóné brigádvezeíő-he- lyebtes és Adamek Gáborné nap'óvezető képviselte. Adamek Gáborné: — Mi az elmúlt évben csaknem kétszáz órányi társadalmi munkát végeztünk a művelődési központban: függönyt varrtunk, ablakot tisztítottunk, sőt néhány ablakot lecsiszoltunk és le is lakkoztunk. Ahol fénylik, ott mi jártunk ... Lórik Józsefné: — Mi szívesen elmennénk dolgozni az intézménybe, de eddig még nem hívtak. Ezek szerint nincs szükség a segítségünkre. Az úttörőházban viszont szívesen látnak minket, így hát oda járunk társadalmi munkára. Neugam Józsefné: — No, azért járunk ml a művelődési központba, nézőként. Legutóbb a költészet napi megemlékezésen vettünk, részt. Hadd mondjam el: nagyon nem tetszett, hogy egyesek az előadás alatt meg a szünetben szépen elmentek. Akit nem érdekel, minek jött? Az okokról később beszélgettünk a brigádban. Ügy gondoljuk, hogy ismertebb előadókat kell meghívni, s ezzel vonzani az embereket. Kalácska Lászlóné: — Engem —1 s nemcsak én vagyok így — már kevésbé érdekelnek a habkönnyű szórakoztató műsorok. A színházi előadások tartalmasabbak ugyan, de ott meg az bosszant, hogy gyakran nem az előre meghirdetett darabot mutatják be, vagy azt ugyan, de más, kevésbé ismert színészekkel. Tudom, ebben nem a művelődési központ a ludas, de hát végül is ők a szervezők! A szervezésről Labáth Éva: — Nemrég Zárai—Vámosiestet hirdettek. Vettünk több jegyet is. Időben elfoglaltuk helyeinket, s csak a műsor alatt, susmusból derült ki, hogy a két ismert énekes betegség miatt nem lép fel. Helyettük ismeretlen, és szerintem tehetségtelen, fiatalabb emberek énekeltek. A jegy viszont elég drága volt! A pénzünkért azt szeretnénk kapni, amit ígértek előtte! Szabó Lászlóné: — Tavaly kaptunk a városi tanácstól egy emléklapot a társadalmi munkáinkért. A művelődési központban eddig még soha nem köszönték meg segítségünket. Ha • odamegyünk dolgozni, kiadják a takarítóeszközöket, és kész. Hogy elbeszélgetnének velünk, vagy esetleg — s ez más gyári brigádok véleménye is — az intézményért önként dolgozó kollektívákat évente egy alkalommal meghívnák egy, a számukra rendezett műsorra? Ilyen nincs. Pedig mennyivel bensőségesebb lehetne így a kapcsolatunk! A beszélgetés természetesen e néhány sornál jóval hosz- szabb volt. Szóba kerültek még a szakkörök, a különböző esti programok, s a brigádok is elismerték: a művelődési központ betölti hivatását. Csakhogy! Csakhogy lehetne ennél jobban is dolgozni. Ügy gondoljuk, a közösségek tagjainak olykor indulatos véleményét azért érdemes megszívlelni. F. Z. t^É^i MOST ÉRDEMES VÁSÁROLNI! Minden férfi és női konfekciós ruha 20 %-os árengedménnyel kapható a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat váci Duna kanyar áruházában, Széchenyi u 36. Hétfőn délután a vasutas Gödörben ünnepségre jöttek össze a váci vasútállomás dolgozói abból az alkalomból, hogy 1979-ben végzett jó munkájuk és eredményeik alapjáig a Budapesti MÁV Igazgatóság — a szakszervezel területi bizottságával egyetértésben —, az Élenjáró szolgálati hely címmel tüntette ki a váci vasutasokat. Nagy Lajos, körzeti állomásvezető beszédében köszöntötte a váci állomás valamennyi dolgozóját, akik az elmúlt' évben is helytálltak, jól látták el az állomásra háruló feladatokat, a személy- és teheráruforgalmat. Ezt bizonyítják a számok is: 1979-ben 80 ezer kocsit rendeztek síktolatással és 540 ezer tonna árut szállítottak el a körzeti állomásról. Tavaly kétmillió 569 ezer utast szállítottak, a menetjegyből eredő bevétel 13 és félmillió forint volt. Az eredmények értékét növeli, hogy a feladatokat kisebb létszámmal oldották meg, s több ízben • a rákosrendezői és a ferencvárosi pályaudvar gondjainak enyhítésére vállalták terven felüli kocsirendezést. Ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy a váci gyárak termékei eljussanak belföldre és % határokon túli megrendelőkhöz. Közlekedési baleset nem volt a váci állomáson, a tolatás közben bekövetkezett balesetek száma mintegy felére csökkent. A váci MÁV-állomás is sokat tesz az utánpótlás biztosításáért. Ennek érdekében a csomóponton 10 fiatal kapott kamatmentes kölcsönt, hogy beléphessen munkáslakás építési akcióba. Nagy Lajos beszélt a hiányosságokról is és a szocialista brigádok segítségét kérte kiküszöbölésükhöz. A kongresszusi és a félszabadulási munkaverHázak a dombokon Dűlőúton, \ ISMEKJÜK-E JÓL városunkat? A kérdésre egyre kevésbé adhatunk magabiztos választ, még akkor sem, ha néhány I évvel ezelőtt minden zegét-zu- gát bebarangoltuk. Felgyorsult az idő, gyorsan változik a kép. Ma már a huszonévesek se nagyon tudják, hol volt két avagy másfél évtizeddel ezelőtt a /Város széle, milyen | volt a főtér, vagy akár a hatvanas évek utcai forgalma. Túl a vasúton, ahol egymás után nőnek a panelépületek, s a házfalak elemeit dominóként emelgeti a felhők alá magasodó toronydaru, egyre szélesedik a telep, s egyre hosz- szabb a sugárút, melyek vége fölött messze, kék felhőként lebegnek a Börzsöny csúcsai. Igen. Néhány éve lerövidültek, s csak idáig tartanak egyre ritkuló esti sétáim. Régebben tovább folytattam az utat a csöndes, barátságos, bokrokkal, mezei virágokkal szegé- | lyezétt úton. a Szent Mihály dűlőn. Lankás domboldalak I ereszkednek itt alá, szőlősorok, ' gyümölcsösök érlelik nyáron a termésüket. Amikor felfedeztem a környéket, még csak néhány ház állt itt. Néhány csöndes kis kerti lak, ide illő. rárosszélen a táj harmóniáját meg nem rontó, egészen a vasúti aluljáróig. A szekérutat később lebetonozták, a környék csendjét felverték a DCM felől a gyári lakótelep irányába haladó autók, motorkerékpárok. A CSÖNDES VIDÉKET később mások is felfedezték. Azok, akiknek lakás kellett, meg akiknek ugyan volt lakásuk, de a belvárosból inkább ide akartak kitelepülni, közel a természethez. Utcasor lett a dűlőút- ból, s néhány épület a dombok gerincére emelkedett. Most, ahogy néhány év után járok erre, meglepve látom, hogy az elnevezés is más lett. Az útkereszteződésig most már a Balázs Ferenc utcán haladok. Ahogy az út derékszögből a Naszály irányába kanyarodik, újabban az a Szent Mihály dűlő. De vajon meddig lehet még annak nevezni? Mert egy darabon már ez is kövezett út. Az egykor néptelen, bokroscserjés terület, ahová csak a magányt kedvelők jártak el-el- bolyongni; most virágos udvarú, takaros kertes házak utcája, ahol fényesre pácolták a garázsajtót, csak a felső szinten vannak lakószobák kettő, három, sőt ennél is több. S ha az ember beljebb, egyre beljebb merészkedik az ismeretlen táj mélységébe, arrafelé is új házakat lát, no meg piros téglarakásokat, magasló falakat, szorgoskodó fészekrakókat. A kisváci gazdák, a telektulajdonosok eladták a kertjeiket, de legtöbbjüknek a gyerekeik járnak ki ide, ahová valaha gyümölcsöt szüretelni jöttek, s a várostól távoleső külbirtoknak tartották ezt a területet. A Szent Mihály dűlő, azaz a Balázs Ferenc utca sarkára óránként áll ki az autóbusz, s pár perc alatt a városba repíti utasait. Nincs többé távolság, nincs többé kültelek, csak,fiatal családok épülő jövője, reménysége. Tulajdonképpen örülhetnének is ennek az otthonra találásnak. Csupán amiatt érez az ember szorongást, hogy a zaj, s az urbanizáció vadhajtásai itt is utolérik az embert, s minden bántó szándék nélkül mondom, a mutatni akarás is. A DOMBOKON egyre szaporodnak azok a magas és több szintes, tájba nem illő, magasházak, amiket valaha nem is lakásnak, hanem közintézménynek néztünk volna, s megbontják a békés táj varázsát, pihentető szépségét. Félő, hogy egy évtized múltán már nem lesz örömük a kert és a természet közelségében. Utoléri őket, ami elől ide, települtek. Kovács T. István
