Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-29 / 99. szám

1980. Április 29., kedd Kftmap 3 A jó munka jutalma Egy akarással, összedolgozva Kiváló vállalatokat avattak Pest megyében Jobb megelőzni Szomorú statisztikák helyett Bemutatták a forgalomirányításban részt vevő helikoptereket Is Magasabbra emelik a ménét Mint az első oldalon hírt adtunk róla, Pest megyében folytatódtak a Kiváló vállalat megtisztelő cím átadási ün­nepségei. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kollektívája az Állami Bábszínház nagyter­mében gyűlt össze. Az idén ismét elnyerték a Kiváló vál­lalat címet. Az ünnepségen részt vett dr. Gergely István államtitkár, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke és dr. Husti István, a KISZ Központi Bizottságának tagja, a KISZ megyei bizott­ságának első titkára is. Kiss József né nek, a válla­lati szakszervezeti tanács tit­kárának megnyitója után Va­sad! János, az intézmény igaz­gatója értékelte a vállalat munkáját. Elmondotta: a cím elnyerése, a feladatok megol­dása az egész kollektívától összehangolt, felelősségteljes munkát kívánt. Ennek kö­szönhető, hogy jelentősen túl­teljesítették termelési tervü­ket. Dr. Gergely István elisme­rően szólt a vízügyi igazgató­ság munkájáról, s hangsúlyoz­ta, hogy a továbbiakban még nagyobb követelményeket ál­lítanak a dolgozók elé. Ezután átadta' azt a díszes oklevelet, amelyet az intézmény egész éves eredményes munkájával érdemelt ki. Dr. Husti István ezt köve­tően átnyújtotta az intézmény igazgatójának a Pest megyei pártbizottság levelét, amely a megye kommunistáinak köszö­netét és jókívánságait tolmá­csolta. Az ünnepség kitüntetések átadásával fejeződött be­Előrevivő versenymozgalom A Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat dolgo­zói is jó hangulatú ünnepsé­get tartottak a Kiváló válla­a tanulás — kamatozó! — terhét. A hetvenes években érdekes kettősséget figyelhet­tünk meg a megyében: amíg a munkások egy része — fő­ként a fiatalabbak közül azok, akik már eleve rendel­keztek szakképesítéssel — nemcsak vállalta a további tanulást, hanem egyre inkább igényelte is azt — így pél­dául a Dunai Kőolajipari Vál­lalatnál, a Mechanikai Labo­ratórium Híradástechnikai Kí­sérleti Vállalat dunakeszi gyá­ránál —, a másik része a munkásoknak fontolgatás nél­kül elutasította ezt a köve­telményt. Ügy érezte — s nem alaptalanul, mert ezt tükrözték a kereseti viszo­nyok —, hogy meglevő isme­reteivel is boldogul, ha nem azon a munkahelyen, ahol van, akkor a másikon, ahová tárt karokkal várják. A társadalmi értékrenddel ellenkező bérezési, jövedelmi gyakorlatnak — a segéd- és betanított munka „fölértéke­lésének”, s a szakmunka „le­értékelésének” folyamata volt ez, mert a különböző foglal­koztatási csoportok jövedel- me közeledett — kedvezőtlen hatásai ma is érezhetők. Csökkent a tanulási kedv, a megyében végzett szakmun­kástanulók egyharmada eleve nem mesterségében vállalt munkát, visszaszorult a fel­nőtt szakmunkásképzés. En­nek hatásai egyre inkább érezhetővé váltak a termelés­ben is, gyakran a nagy érté­kű állóeszközök kihasználtsá­ga azért maradt alacsony fo­kon, mert nem állt rendelke­zésre a kellő képzettségű munkaerő. lat cím elnyerése alkalmából. A meghívottak között volt Komáromi János, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetője. Széli Károly igazgató ismer­tette a vállalat tavalyi gaz­dasági eredményeit. Mint mondta: árbevételüket négy százalékkal növelték, emelke­dett a dolgozók jövedelme, több lett a nyereségük. A fejlődés­ben fontos szerepe van a felszabadulási és kongresszu­si munkaversenynek is. Nem is csoda, hogy 30 szocialista brigádjukból négy kollektíva arany, kettő ezüst, hét pedig bronz fokozatot szerzett. Ki­váló üzem címmel tüntették ki a nagykőrösi textiltisztító és -mosó részleget. Kiváló szalon címet kapott a szentendrei vegytisztító. Érthetően örömmel fogad­ták a dolgozók, amikor Mo­dort lstvánné dr.-tól, a HVDSZ elnökhelyettesétől a vállalat igazgatója átvette a Kiváló vállalat címet tanúsító oklevelet. Eredményes váci üzemek A Dunakanyar bal parti vá­rosában, Vácott is több üzem kollektívája kapta már meg eddig a Kiváló vállalat elis­merést. Ezek a vállalatok jól oldják meg helyi feladatai­kat, s egyben segítik a nép- gazdasági célok megvalósítá­sát is. ★ Az árutermelés és a lakos­sági szolgáltatás harmonikus fejlesztése jellemzi a váci Du­nakanyar Vegyesipari Szövet­kezet tevékenységét is. Dolgo­zói tegnap elmúlt évi mun­kájukért vehették át a kitün­tető Kiváló címet. Ünnepsé­gükön részt vett BarinkaiOsz- kárné, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának titkára és Borossné dr. Márton Mária, a KI SZŐ V elnöke is. Ifjú Bányavári Petemé, a szövetkezet elnöke számolt be tavalyi munkájukról, s ismer­Lényegi változásokra volt szükség, s ezek a hetvenes évek második felében kez­dődtek meg, egyrészt a szak­képzés átfogó reformjának megindításával, másrészt a jövedelempolitika ésszerűbb elemeinek előtérbe helyezésé­vel. Napjainkban annak lehe­tünk tanúi, hogy a hatékony­ságukat az átlagosnál jobban javító termelőhelyek a tech­nikai és technológiai változta­tásokkal párhuzamosan jelen­tős átalakításokat hajtottak végre foglalkoztatottjaik cso­portjának összetételében is, növelve a szakmunkások, mér­sékelve a segédmunkások ará­nyát. Jelenleg a megye aktív ke­resőinek több mint a hatvan százaléka: munkás! A szám­szerű súly is sokat mond, a még inkább az, hogy egy év­tized alatt a munkásokon be­lül a legjelentősebb csoport a szakmával rendelkezőké lett, míg korábban nagyjából azo­nos arányt képviseltek a szak-, a betanított és a se­gédmunkások. A hozzáértés növekedése kitapinthatóvá vált a termelésben. A megye legjelentősebb ipari üzemei a hetvenes években a hatva­nas évtizedben elértnél két­szer gyorsabban növelték ter­melési értéküket — azaz: ma­gasabb feldolgozottságé, na­gyobb használati értékű ter­mékeket állítottak elő —, s mind a kivitelben, mind a hazai szükségletek kielégítésé­ben — annak ellenére, hogy a megyében a mezőgazdaság szerepe rendkívül jelentős — az ipar a fő helyet foglalta el. A megye ipara az orszá­gos termelésnek valamivel tette azt az áldozatkész tevé­kenységet, mélynek eredmé­nyeként immár hetedszer nyerték el a megtisztelő cí­met. Az ezt igazoló oklevelet az elnök Szamosi Pálnétól, az OKISZ közgazdasági osztályá­nak vezetőjétől vehette át. ★ Hasonlóan jelentős felada­tokat old meg a Vác és Vidé­ke Áfész is, amely alapítása óta idén először kapta meg a Kiváló szövetkezet elismerést. Ünnepségükön részt vett dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Jámbor Miklós, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának vezető titkára és Lőrincz Ernőné, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára, valamint a megye, a járás és a város több vezetője. Dr. Arató András méltatta az áfész kollektívájának si­kerét. Kiemelte: napjainkban különösen nagy hangsúlyt kap a szolgáltatások és a kereske­delmi ellátás színvonala. Ezt követően adta át a Kiváló szövetkezet oklevelet Furák János Igazgatósági elnöknek. ★ Vácott munkájukról akkor esik leginkább szó, ha késik a szemétszállítás, ha tisztát- lanok az utcák, vagy kókad- tak a parkokban a virágok. Pedig ilyen ritkán fordul elő a váci tanács Kommunális és Költségvetési Üzemének éle­tében, mely másodízben nyerte el a Kiváló vállalat címet. A váci művelődési központban az elmúlt esztendő eredmé­nyeiről, s az idei nehezebb feladatokról szólt Brandt Já­nos igazgató, mielőtt dr. Ste- fanovits Károlytól, az ÉVM főosztályvezető-helyettesétől átvette az elismerő okiratot. Az MSZMP Vác városi Bi­zottságának vándorzászlaját és elismerő oklevelét is elnyerte a vállalat kollektívája a szo­cialista munkaversenyben el­ért eredményekért. Az ünnep­ségen több szocialista brigádot jutalmaztak meg és számos ki­váló dolgozó kitüntetést nyúj­tottak át. több, mint nyolc százalékát adja, ehhez azonban az ösz- szes ipari foglalkoztatottnak csupán 5,9 százalékát veszi igénybe. Kézenfekvőnek kell tarta­nunk, hogy a nagyobb tudá­sú, a munkájában napról napra új követelményekkel találkozó munkás életkörül­ményeiben is kritikus szem­mel fedezi föl azt, ami idejét múlta, ami már nem felel meg igényeinek. Nem a vé­letlen egybeesése, hanem a változások termelésben! ré­szének mind élesebben meg­mutatkozó hatása a lakóhe­lyen, hogy a megyén belül el­sősorban a munkások lakta községekben és városokban nőtt meg az igény a korszerű életmódhoz tartozó ellátottság iránt. Ebbe az ellátottságba az üzletek áruválasztéka épp­úgy beletartozik, mint a gyer­mekintézmények hálózata, a közművesítés, a közlekedés. Csak erre az utóbbira utal­va: Vácott több olyan üzem van, így például az Egyesült Izzó gyára, ahová a dolgozók harminc, harminchat telepü­lésről járnak bel Jellemző marad Tetemes adósságokat kell törleszteni a megye munká­sok lakta településein, mert — az agglomerációs övezeten belül lés kívül egyaránt —az eddigi erőfeszítések sem tud­ták eltüntetni a sok évtizedes elmaradottságot. Annak ki­mondásával, hogy egy község­ben soha nem lehet olyan vi­szonyokat teremteni az ellá­tásban, mint amilyeneket a főváros, vagy a megye né­A statisztikák bizonysága szerint országos viszonylatban Pest megye közútjain törté­nik a legtöbb baleset. Lehet persze indokolni ezt a szomo­rú statisztikát, a tavalyi 20 és félezer sérülést és a 169, úton történt halált, azzal, hogy hazánk szinte minden fontosabb útja a fővárosba ve­zet — a megyén keresztül. A Pest megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács, a megyei ta­nács ipari osztálya és a du­nakeszi városi tanács azon­ban úgy véli, ahelyett, hogy a szomorú számokon tűnődnénk, inkább mindent meg kell ten­ni azért, hogy megelőzzük az ilyen tragédiákat. Ezért ren­deztek vasárnap elsősegély- nyújtó és közlekedési versenyt a dunakeszi Lóverseny téren. Pest megye valamennyi fon­tos tanácsi irányítású munka­helyéről küldtek vetélkedőket — hivatásos és nem hivatásos közlekedőket- Ez alkalomból a Pest megyei Polgári Védelmi Parancsnokság vándorkiállí­tását is bemutatták, amely most századik alkalommal ke­rült a közönség elé. A segédmotorosok versenyé­ben első a PEFÉM csapata (Miklósvári Lajos és Dinka József), második a PEVDI (Dobos Péter és Géczt Ká­roly), harmadik a Szentendrei Szolgáltató Szövetkezet (Szirá- ki János és Jankó Zoltán). A kerékpáros fiúk közül el­ső a PEMÜ (Szoboszlai József és Berényi János), második ugyancsak a PEMÜ (Drávái hány városa kínál, csupán az objektív mércét mutatjuk fel, de nem adunk mentséget a szükséges és lehetséges ten­nivalókra. Tény ugyanis, hogy a munkások lakta települések többségének ellátottsági mu­tatói elmaradnak az átlagtól, ami elsősorban a lakáshely­zetre, a gyermekintézmények­re, a közlekedésre érvényes. Érdekes jellemzője napjaink­nak, hogy a megyében élő munkásság egy tekintélyes ré­sze nem is kíván változtatni bejáró, ingázó életmódján, az­az hosszú távon arra rendez­kedett be, hogy a fővárosban — vagy más, de napi ingá­zással elért településen — dolgozik, lakni azonban a községek valamelyikében la­kik. Aligha kockáztatjuk a té­vedést, ha föltételezzük: hosz- szú évtizedekig ez marad a jellemző' a főváros és a me­gye ilyen természetű kapcso­latára, azaz — amint arra kezdeti törekvések tapasztal­hatóak is — a fejlesztési, kor­szerűsítési terveknél, cseleke­deteknél az eddigieknél erő­teljesebben kell érvényesíteni a két közigazgatási egység együttműködését. A kongresz- szusi határozatban megfogal­mazottak úgy rögzítik a té­nyeket, hogy valójában a ten­nivalókat is tartalmazzák. A nemzeti jövedelem előállítá­sában való döntő részesedés egyben annak is indoka, hogy a munkásosztály minden tekintetben megkapja azt, amt járandósága, amit a társadal­mi munkamegosztásban el­foglalt helye és teljesítménye alapján megérdemel. M. O. István és Vásárhelyi István), harmadik a PEFÉM (Pálik Imre, Cseh László). A kerékpáros lányok közül Erdőkertesen harmincnyolc választókörzetben tartottak tanácstagi jelölő gyűléseket. Mi azon vettünk részt, amelyen a legidősebb jelöltre, Kupeczki János nyugdíjasra tettek javas­latot. Most a tizenhetes válasz­tókörzetben kapta meg a lakók bizalmát. Huszonkét év — Hetven éve élek Erdő­kertesen — mondja Kupeczki János. Huszonkét éve vagyok tanácstag, igaz nem mindig ez volt a körzetem. Így azután mindenképpen elmondhatom, hogy ismerem a község gond­jait, az itt élők öröméoen is részem van. Hogy mi mindenre büszke még az erdőkertesi tanácsta­gok nesztora? Tízéves kora óta dolgozott. Volt ő kovácssegéd, húsz évig pedig, így mondja, kertészként dolgozott az Üj- pest megyevárosnál. Elsősor­ban a fásítás akkori prog­ramjából vette ki részét, majd az erdőgazdaság galga- mácsai erdészetében íe/ékcny- kedett, nyugdíjazása előtt kertész és magánkereskedő volt öt évig. A felszabadulás utáni első hetekre pedig így emlékezik: Előkerült a gép — Részt vettem a földosz­tásban Pócza Jánossal és Hav- rán Istvánnal. Először a bá­tortalanság, aztán egy kis mo­hóság mutatkozott az embe­rekben, amikor látták, hogy földhöz juthatnak. Akkor azt mondtam: mindenki csak annyit vállaljon, amennyit meg tud művelni, hiszen gép, eszköz alig akadt. Tudtuk ugyan, hogy az uraságnak volt első a Pilisi Ruházati Szö­vetkezet (Gavló lstvánné és Vorényi Lászlóné), második a PEVDI (Sáránszki Edit és Sin- kovics Zsuzsa), harmadik a TEXGRÁF (Zsember Zsuzsa és Kapi Andrásáé). Az elsősegélynyújtó ver­seny első helyezettje a PEVDI (Mezei Zsuzsa és Knáb László­né) második a PEMÜ Szabóné Sajbár Erzsébet és Szarvashá­zi Éva), harmadik a Ferro- elektrika (Fodor Tibor és Nagy János). Az elsősegélynyújtó ver­seny első helyezett csapata kapta Dunakeszi város díját, A bemutatón ott volt Rónai Árpád, a dunakeszi városi pártbizottság titkára, Jankó Zoltán, a megyei tanács ipari osztályának vezetője és Vil­lást László, a dunakeszi vá­rosi tanács elnökhelyettese is. egy traktora, de az szőrén-szá­lán eltűnt a szemünk/ elől. Elővettük akkor aztán a gazdatisztet, s követeltük, ad­ja elő a gépet. Hát a trágyá­ból kellett előásnunk, de meg­lett, benzingondunk viszont nem volt, adtak a szovjet ka­tonák eleget. A múltról faggatom még Kupeczki Jánost, aki látha­tólag örömmel, igaz némely dolgot keservvel mond ki. — Nemcsak a magam pél­dáját, sorsát idézem, sokan voltunk rossz helyzetben, ügy laktunk, olyan életünk volt, hogy amikor Vácon esett az eső, látszottak a sűrű felhők, anyám már készítette a lavó­rokat és a vödröket, hogy a viskónak mondható egykori házba becsurgó esővizet lól- fogja. A múlt évtizedek alatt annyi minden jóra fordult! Ha szegény apám ma valahogy itt teremhetne, nagyot nézne raj­tam is, s talán azt kérdezné: te gróf vágy báró lettél, fiam. Hát persze, van ez a szép házunk, s öt éve saját Trabantomon közlekedek, ha messzebb kell mennem. Igaz történet Kupeczki János emlékeiből, hetvenöt éve napjairól hosszú, tartalmas történet kerekedhet­nék. Igaz történet, csakúgy, mint még sokakéból, azok közül is, akik ezen a napon eljöttek a Pozsonyi, a Bacsó Béla és a Latinka utcaiak képviseletében Pocsai Jánosék házába, hogy János bácsira bízzák ügyes-bajos dolgaik in­tézését a következő ciklusra. Beszélgetésünkből kiderült, hogy a Kupeczki János iránti bizalomnak nagyszerű alapjai vannak, méltó rá, hogy újra jelöljék. Fehér István A kerékpárosok ügyességi versenye Rendőrkutyák bemutatója Erdőkertes Megérdemelte a bizalmat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents