Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-26 / 97. szám

Aszod, 78-os kerület I Jelentős közművesítések Járásunk községeiben végé­hez közelednek a tanácstagi jelölő gyűlések. Ma, pénteken az utolsónak soroltakat is megtartják. Aszód 18. választókerületé­ben az idén új jelöltet állítot­tak. Szerdán este a helybeli művelődési házban összegyűlt lakókat Énok-Nagy Ferencné, a Hazafias Népfront nagyköz­ségi bizottságának tagja, a do- monyi pártalapszervezet tit­kára köszöntötte. Ezt követően Gerlai Pálné szakmérnök, a Galgamenti Vízi Társulat munkatársa, a népfront által javasolt jelölt kért szót. El­mondotta, hogy ebben a kör­zetben csakúgy, mint Aszód egészében, sokat javult az egészségügyi ellátás. Hasonló­képpen megoldották az ivóvíz- ellátás régi gondját, s ma már minden ház beköthető a nem­rég kiépült, új szennyvízhá­lózatba. Most még főképpen az iskolagondok várnak meg­oldásra: épül a 12 tantermes új általános iskola, de kívá­natos lenne, hogy a munká­latokat gyorsítsák. A lakosság elsősorban a társadalmi munka fokozásával segíthetne a létesítmény mi­előbbi átadásában. Az embe­rek többsége szorgalmát mu­tatja ebben a tekintetben, de van javítanivaló a szervezé­sen. Mind ő, mind a hozzászólók annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a társadalmi munkákat szervező egyének kiválasztására kellene a jövő­ben nagyobb gondot fordítani. Rendkívül sok függ az ő szor­galmuktól. Szükség mutatkozik már erre a játszótér építésének folytatásában, ahol azonban a tanács segítségére is szük­ség van, tekintve, hogy egy sor munkát csak gépekkel le­het elvégezni. A hozzászólók, köztük Tóth Mihály, örömmel üdvözölte Gerlai Pálnét, akit első ízben jelöltek tanácstagnak, de ed­digi tevékenységét már jól is­merik, hiszen a fiatalasszony műszaki lebonyolítója volt an­nak a 14 lakásos épületnek, amely lakásszövetkezet kere­tében épült meg. Elsőként ő, Tóth Mihály tette szóvá, hely­telen, hogy Aszód főutcáján parkolnak a járművek: gyak­ran virágok, fák és a zöld­terület esik áldozatul. Jó lenne ezen a helyzeten vál­toztatni. örvendetes, mondták el töb­ben is, hogy újabban számos KRESZ-táblát helyeztek el a községben, de véleményük szerint nem mindegyikre van szükség. Az egészségház be­kötő útja, belső parkolója el­készült, hoev a járművek ne az utcán álljanak: a bejárat­hoz viszont behajtani tilos táblát tettek. Nem értik, mi az oka? Ezt és még számos, általában kisebb horderejű gondot mondtak el a hozzá­szólók, majd egyhangúlag je­lölte Gerlai Pálnét tanácstag­nak. F. I. Oklevél, ezüst gyűrű Társadalmi munkáért A KIOSZ Pest megyei Tit­kársága oklevéllel és ezüst­gyűrűvel jutalmazta Bán Lász­ló gödöllői műszerész kisipa­rost és Szabó Lajos zsámboki ácsmestert. Mindkettőjük 25 esztendeje tagja a Kisiparosok Országos Szervezetének. A szervezetben végzett sok­éves, kiváló munkájáért a KIOSZ országos központja ok­levelét kapta Botlik ö. Ferenc gödöllői autószerelő-kisiparos. Balogh János nagytarcsai la­katosmestert pedig kiváló tár­sadalmi munkájáért jutalmaz­ták meg. Ugyancsak elismerésben ré­szesült Sziráki Lászlóné val- kói női fodrász és idős Hrus- tinszki Ferenc gödöllői szoba­festő, akik régóta nagy szor­galommal segítik a szakmun­kástanulók képzését. Következik a kilencedik forduló A serdülők délelőtt tízkor, az ifjúságiak délután három­kor, a felnőttek ötkor mérkőz­nek a járási labdarúgó-bajnok­ság 9. fordulójában, holnap, va­sárnap. A felnőtt csapatok pá­rosítása : Valkó—Galgahévíz Köti (Keglovits), Nagytarcsa—GEAC Lázár J. (Maszlag), Hévízgyörk —Honvéd Malinovszkij SE Perge (Sülé, Bodor), Veresegy­ház—Erdőkertes Németh (Fö­di, Rácz), Pécel—Dány Lovász (Hegedűs, Legéndi), Isaszeg— Zsámbok Imre, Túra—Aszód Surman (Széki, Czene). A serdülők sorsolása: Gödöl­lő—Veresegyház, Kerepestar- csa—Kartal, Vácszentlászló— Iklad, Dány—Isaszeg. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ES GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM 1980. ÁPRILIS 26., SZOMBAT Kisiparosok továbbképzése és adózása Védik a becsületesen dolgozókat A KIOSZ-ban hozzászok­tak, hogy az évenként két al­kalommal rendezett taggyűlés telt házzal zajlik. Így volt ez legutóbb is, amikor a gö­döllői körzeti csoport tagjai azért gyűltek össze, hogy meg­hallgassák a vezetőség beszá­molóját, s fölvessék azokat a gondokat, amelyek nehezítik vagy körülményesebbé teszik munkájukat. A vezetőség beszámolóját Bánkúti Béláné, a körzeti cso­port titkára tartotta, aki egye­bek közt elmondotta, hogy te­lepüléseinken jelentős szere­pet töltenek be a magánkis­iparosok, elsősorban a szol­gáltató tevékenységük révén. Tekintélyes munkára utal, hogy a járásban és a város­ban a lakossági szolgáltatá­sok több mint ötven százalé­kát a kisiparosok végzik. Ami­hez még azt is hozzátehetjük, hogy többségük munkájáról elégedetten nyilatkoznak az emberek. Nem általánosítható A körzeti csoportnak most 1362 tagja van, közülük majd­nem kilencszáz főfoglalkozá­sú, háromszázharmlncan üze­mi, szövetkezeti munkavi­szony mellett váltottak ipar- engedélyt, s majdnem száz­negyvenen vannak, akik nyug­díjasként is folytatják mester­ségüket. A dicséretek mellett természetesen a panaszokról is tudnak a KIOSZ-bam: fél év alatt 18 észrevétel érkezett hozzájuk, ami ezreléke a lét­számuknak, ráadásul több esetben ugyanarra a kisipa­rosra panaszkodnak a meg­rendelők. A leggyakoribb ki­hágást a számlázásban köve­tik el az illetők: nem adnak pontos tájékoztatást a meg­rendelőnek a várható költsé­gekről, ami azután alapot ad a vélt vagy jogos kifogások­ra. Az elmarasztalások azon­ban korántsem általánosítha­tók, s azért tértünk ki rájuk részletesebben, hogy ne is váljanak azzá. Másrészt azért is érdemes volt a figyelemre, mert, ahogy ezt a RIOSZ­csoport vezetősége teszi, vé­deni kell ^ becsületesen dol­gozókat, a jól' helytállókat. Az érdekvédelem természe­tesen másban is megnyilvá­nul, noha hatékonyságán van javítanivaló. Szó esett a tag­gyűlésen azokról, akikről gyakran az a tévhit alakul ki, hogy kisiparosként szolgáltat­nak, noha iparengedélyük nincs, azaz kontárként dol­goznak. Az ilyenfajta tevé­kenység tilos. Nem véletlen, hogy többen kérték: a KI ŐSZ, a tanácsok és más hivatalos szervek szigorúbban lépjenek fel ellenük. Árképzés A gödöllői körzeti csopor­tot héttagú vezetőség irányít­ja, mellette bizottságokban folyik a munka. Ezek közül a szakmai és a nőbizottság munkája kiemelkedő. Az előb­bi elsősorban a panaszügyek kivizsgálásában tevékenyke­dik hasznosan. A nőbizottsá- guk a múlt év decemberében megszervezte az idősek nap­ját, s a hölgyek köszönettel nyugtázták, hogy a nemzet­közi nőnapon tartott összejö­vetelen a férfiak kitettek ma­gukért: nemcsak köszöntőt mondtak, a felszolgálást is magukra vállalták. A KIOSZ-ban népszerűek a különféle továbbképzési for­mák. Mindenekelőtt azok a szakmai napok, amelyeken az üswi-tellel kapcsolatos elő­adások. konzultációk zajla­nak. Már megtartatták az adóbevallási tájékoztatót, s mestervizsga-előkés^’tő tanfo­lyamra is sor került. Hama­rosan újabb értesítést kapnak a kisiparosok, mert részükre a közeljövőben az új rende­letnek megfelelő árképzésről tartanak előadásokat. Munkásvédelem A továbbképzésnél marad­va: elismerően lehet beszélni arról, hogy jól szervezik az ipari tanulók oktatását, amely­ben a mestereken kívül a 202-es Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Intézetnek köszönhetnek a legtöbbet. Si­kerrel zárult szakmunkásta­nulóik első félévi szintvizsgá­ja, emelkedett az elméleti és a gyakorlati képzés színvona­la, s javult a fiatalok hozzá­állása, szorgalma is. Nem lehet elégszer hang­súlyozni a munkásvédelmi ok­tatás fontosságát, amelynek szervezése szintén a KIOSZ- csoport vezetőségének, szak­mai oktatási bizottságának feladata. Az idén a helyi TIT- csoporttal összefogva gon­doskodtak a továbbképzésiről, amelyben egészségügyi és jo­gi témák is szóba kerültek. Tény, hogy a havi száz— négyszáz forint nem kis ösz- szeg, amelyet az új rendezési elveknek megfelelően fizet­niük kell, az is igaz viszont, hogy' a megyében ennek a csoportnak a tagjai fizettek átlagot tekintve a legkeve­sebbet. Míg másutt időközben emelték az összegeket, itt nem. Sajnos úgy tűnik, a tag­díjak új szabályzási módoza­tában nincs határozott válasz az összeg pontos megállapítá­sára. Fehér István iiiüá! a Maray együttes Ünnepre készülnek Bagón. A község lakossága köszönti a bagi Dózsa György művelődési központ és a Galgavidéke Áfész öt évvel ezelőtt alakult Muha­ra y Elemér népi együttesét. Az elmúlt fél évtized sok sikert Az alsó-parkiak kérdései Bizalom a végzendő feladatokra KÉRDÉSEK. Tompa László: — Az Alsó­park a város valóban legszebb környéke, a lakótelep párját ritkítja kényelemben, szép­ségben. jó levegőben. Miért engedjük hát meg, hogy szá­guldozó gépkocsik verjék fel a csendet, hogy a gyepen par­koljanak a lusta vezetők autói, -hogy balesettől kelljen félteni gyermekeinket. Valamikor volt errefelé egy sorompó, amit csak május 1-én nyitottak fel. Nem lehetne visszaállítani? Sajnálatos az is, hogy tönkre­ment a szabadtéri színpad, nem lenne vajon érdemes fel- liutáni? S még valami na­gyon hiányzik az Alsó-park­ból: egy kis sportkombinát. A meglévő pályát is sokoldalúb­ban lehetett volna hasznosí­tani, ha az építők kikérték volna a sportbarátok vélemé­nyét is. A további munkák­hoz sokak nevében társadal­mi segítséget ajánlok. Dolmány Ferenc: — Hova kívánják elhelyezni a cukrász­dát? Reméljük, hogy a meg­üresedő üzlethelyiségbe, és nem a lábazat betöltetlen he­lyére? Más: Elviselhetetlenül rossz a Dózsa György út bur­kolatának állapota, s akad még néhány ilyen a városban. S bár ez nem a mi lakókörze­tünk közvetlen gondja, de ér­dekelne, mikor javul meg a helyzet? Ami pedig minket is illet: mikor rendezik a sza­lagház mögött az egykori fel­vonulási épületek helyét, nem illik a betontörmelék az Al­só-park képébe. Lakatos Gyula: — Nagyon hiányzik a lakótelep házai kö­zül a játszótér. A gyep szép, a járdák, utak jók, csak ép­pen a legkisebbekre nem gon­doltunk eléggé. Minden bi­zonnyal valamennyien segíte­nénk a munkában. Városi ész­revételem: biztos, hogy megéri a művelődési háznak, hogy súlyos pénzeket fizessen né­mely csapnivalóan rossz ORI- műsorért? S még egy véle­mény: Ne csak az eredmé­nyekre való tekintettel sza­vazzunk bizalmat a jelöltnek, hanem a rá váró feladatok tekintetében is. VÁLASZOK. — A szabálytalan autósokat természetesen meg kell zabo­lázni, valóban nincs rendjén, hogy gyorsan hajtanak, hogy a íüvön parkolnak. De ugyan­így tennünk kell az esti ga­rázdák megfékezése, a közva­gyon felelőtlen rongálói, a vandál pusztítók ellen, akik egy év alatt 2 millió forintnyi Kart okoznak a városban, nem is beszélve a felesleges mun- Káról, és a tehetetlen bosszú­ságról. Ami a szabadtéri szín­padot illeti, azt is a fentiek miatt kell most már sorsára hagyni, eltakarítani. Sajnos, a felügyeletét nem lehet meg­szervezni, anélkül pedig szin­te képtelenség megvédeni az újabb szétromboltatástól. Re­mélhetőleg az elkövetkező időszakban felújítandó Kas­tély-parkban új, szabadtéri színpadot építhetünk. A sport- kombinátot is mihamarabb szeretnénk elkészíteni, s ehhez valóban társadalmi ' segítség kell, amit nagyon szívesen vesznek a szervezők. — A cukrászdát a Gödöllő és Vidéke Áfész üzemelteti majd, s a megüresedett üzlethelyiség­ben kap helyet. Szerettünk volna az Alsó-parkba hozni egy kis postát és gyógyszertá­rat is, de az érintett cégeknek jelenleg nincs kerete a bőví­tésre. A Dózsa György út kor­szerűsítésének terve kész. a bővítés, a közlekedési lámpák felszerelése legalább 50 mil­lió forintba kerül majd, s a Szabadság tér végleges kiala­kításával együtt ez is elké­szül. Az Alsó-parkban a le­bontott felvonulási épületek helyét hamarosan rendbete- szik. — Játszóterek kellenek. A művelődési ház elkészültével kultúrpark lesz a környékén, s az Alsó-park többi része is igazán tetszetős képet ölt majd. Ami a kis játszótereket illeti: társadalmi összefogás­sal semmi akadálya elkészíté­süknek. Az ORI-műsorokról: a szervezők néha zsákbamacskát kénytelenek rendelni, de újab­ban már sokkal jobban meg­nézik, kiket hívnak vendégsze­repelni. S aki figyeli a műve­lődési ház programját, ta­pasztalhatja az örvendetes vál­tozásokat. JEGYZŐKÖNYV. Akik a kérdéseket feltették, s rajtuk kívül a többi hozzá­szóló, s kérdező, a város 34- es választókerületéből érkezett, a Stromfeld sétány 6., 6 A, és 6 B épületéből. A jelölő gyű­lést a házkezelőségen tartották, ahol a közepes teremben és az ajtóban legalább hatvanan szorongtak. A gyűlés levezető elnöke dr. Szönyegi Lajos, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának titka a volt. A je­löltet bemutatta és a Hazafi­as Népfront városi bizottsága nevében javasolta Plutzer Miklós, a városi pártbizottság első titkára. A bizalmat egy­hangúlag elnyerő jelölt: Be­nedek János, a városi tanács elnöke. S nemcsak az elért eredményekre, hanem a rá váró további feladatok tekin­tetében is. G. Z. hozott az együttes tagjainak. Rendszeres szereplői ma már az országos rendezvényeknek, s nemcsak a folklórt szerető közönség, de a néprajz szakem­berei is elismeréssel szólnak munkájukról. Rövid idő alatt ■kerültek a hagyományőrző együttesek legismertebbjeinek és legjobbjainak az élvonalá­ba. — Alakulásunk ötödik év­fordulóját ünnepeljük a vasár­nap este hat órakor kezdődő gálaműsorunkkal — mondja Tóth Mihály, az együttes tár­sadalmi vezetője —, ám való­jában mi idősebbnek tartjuk az együttest. Elődeinknek valljuk azokat a bagi táncosokat, akik 1936-ban már a fővárosban járták a bagi bukás csárdást. Példamutató elődeinknek is­merjük el az ötvenes évek tán­cosait. Csak a névadó ünnep­ségünk történt ezelőtt öt évvel. Akkor szerveződtünk újjá, ak­kor fogalmaztuk meg hagyo­mányőrző programunkat és vet­tük fel. Muharay Elemér nép­rajztudós nevét. Ha az első tán­cos kísérleteket és az ezekből fa­kadó sikereket, első eredménye­ket számba vesszük, néhány év múltán ötvenedik évfordulót is tarthatunk. — Mit láthatunk o gálamű­sorban? — Az együttes teljes reper­toárját bemutatjuk. Láthatják a vendégek a Bagi mulatság, a Druzsbakoszorú című népi játékot, s a Bagi gyerekjáté­kok és táncok című tánckom­pozíciót, s tánckarunk több táncát. Énekel az együttes asszonykórusa, és fellép cite- razenekarunk is. Ügy gondoltuk, akkor ünne­pelhetünk a legszebben, ha ün­nepségünk a községet köszönti, azokat, akik segítették mun­kánkat és őszintén örültek si­kereinknek. F. M. Szombati jegyzet Elismerés Több nap, mint kolbász. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Ilyen és ehhez ha­sonló népi ítéletek jutitak az eszembe, az erkölcsi el­ismerés mindenkori szoká­sain s főképp eredményén töprengve. Még egy nagy tavaszi ünnep, s a vele já­ró kitüntetések, aztán a vállalatok és a szövetkeze­tek munkájának értékelé­se, s több-kevesebb szeren­csével ismét túljutunk az elismerés intézményes kampányán: az elmúlt idő­szakban sokan kaptak kü­lönféle kitüntetéseket, jel­vényeket, s az erkölcsi megbecsülés e jelei mellé némi anyagi javadalmazást is. Ki az, aki felelősséggel sorba venné a vastag betű­vel szedett névsor vala­mennyi tagját: megérde­melte-e, ő volt-e éppen az, aki most és itt a leginkább méltó volt a dicsérő szóra, a társadalmi elismerést ki­fejező oklevélre, éremre, borítékra. A bevezetőben emlegetett bölcsességek is éppen azt sugallják, hogy nem a kiválasztottakkal van baj, hiszen minden bi­zonnyal megérdemelték az elismerést. De valljuk meg őszintén, amikor a sorokat silabizáljuk, mindannyiunk egyetértünk a felsorolással? Alighanem nehéz volna egyértelmű igennel felelni, s ez nem véletlen. Egy­részt, mert mindenki csak a saját munkahelyét, tele­pülését vagy szakmáját is­meri, az ott élőkkel, dolgo­zókkal tart kapcsolatot, az ö munkájukat, tevékenysé­güket képes megítélni, s azt sem mindig elfogulat­lanul. Az utóbbi pedig az elismerés egyik sarkalatos alapja: ezen áll vagy bu­kik, hogy a dicséret be- tölti-e funkcióját: példá­nak állít, követésre sarkhll, igazságos jutalomnak szá­mít. A kiválasztás pedig, le­gyen mégolyán gondos, alapos, a legfigyelmesebb, a legkörültekintőbb eljárás mellett is előfordulhat, hogy néhány esetben nem a szándék szerint sül el. Amikor nyilvánosságra kerül a névsor, már hiába. Üj szempontok nem érvé­nyesíthetők, a díjazottak vagy megdicsőülnek, ha később a nagyobb közös­ségek is egyetértenek a döntéssel, vagy megszégye­nülnek, ha utóbb ferdén néznek rájuk a többiek. S ez még csak hagyján, mert nagyobb vihart kavar a kimaradottak sehol sem összeállított névsora. S ez az elismerés igazi buktató­ja. Ha csak gondolatban vé­gigjárom az általam ismert város és járásbeli vállala­tokat, szövetkezeteket, in­tézményeket: összeszámol­ni sem tudnám, hogy há­nyán nem kaptak kitünte­tést, oklevelet azok közül, akik. méltán megérdemelték volna. S akik — bármeny­nyire tagadják — kissé bántva érzik magukat. Általánosítani persze nem szabad. Van, aki rá- tartibb s hiúbb. Jobb munkájáért igenis több el­ismerést szeretne, erkölcsi­leg is. Mások nem maguk­nak, inkább a közösségük­nek szeretnének ilyen al­kalommal is nagyobb nyil­vánosságot: hadd ismerje meg ország-világ, mit vé­geztek. Megint mások a már emlegetett összehason­lítás közben veszik észre: ennyit én is, mi is tettünk, esetleg még többet is. Kiemelésre, elismerésre szükség van. Hiszen az egynemű szürkeség — ki­derült — a legrosszabb. Ott, ahol szorgalmasak és lusták, tehetségesek és ügyetlenkék ugyanazon az emelvényen állnak, előbb- utóbb a teljesítmények is elszürkülnek. De a kieme­lésnek ez a mai módja is rejt magában buktatót. Ezeket — egy ötlet — eset­leg valamivel nagyobb nyilvánossággal lehetne el­kerülni. Nem baj, ha a ki­tüntetés nem lesz meglepe­tés. Hiszen éppen nyilván­valónak kell lennie. Gáti Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents