Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-26 / 97. szám
Aszod, 78-os kerület I Jelentős közművesítések Járásunk községeiben végéhez közelednek a tanácstagi jelölő gyűlések. Ma, pénteken az utolsónak soroltakat is megtartják. Aszód 18. választókerületében az idén új jelöltet állítottak. Szerdán este a helybeli művelődési házban összegyűlt lakókat Énok-Nagy Ferencné, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának tagja, a do- monyi pártalapszervezet titkára köszöntötte. Ezt követően Gerlai Pálné szakmérnök, a Galgamenti Vízi Társulat munkatársa, a népfront által javasolt jelölt kért szót. Elmondotta, hogy ebben a körzetben csakúgy, mint Aszód egészében, sokat javult az egészségügyi ellátás. Hasonlóképpen megoldották az ivóvíz- ellátás régi gondját, s ma már minden ház beköthető a nemrég kiépült, új szennyvízhálózatba. Most még főképpen az iskolagondok várnak megoldásra: épül a 12 tantermes új általános iskola, de kívánatos lenne, hogy a munkálatokat gyorsítsák. A lakosság elsősorban a társadalmi munka fokozásával segíthetne a létesítmény mielőbbi átadásában. Az emberek többsége szorgalmát mutatja ebben a tekintetben, de van javítanivaló a szervezésen. Mind ő, mind a hozzászólók annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a társadalmi munkákat szervező egyének kiválasztására kellene a jövőben nagyobb gondot fordítani. Rendkívül sok függ az ő szorgalmuktól. Szükség mutatkozik már erre a játszótér építésének folytatásában, ahol azonban a tanács segítségére is szükség van, tekintve, hogy egy sor munkát csak gépekkel lehet elvégezni. A hozzászólók, köztük Tóth Mihály, örömmel üdvözölte Gerlai Pálnét, akit első ízben jelöltek tanácstagnak, de eddigi tevékenységét már jól ismerik, hiszen a fiatalasszony műszaki lebonyolítója volt annak a 14 lakásos épületnek, amely lakásszövetkezet keretében épült meg. Elsőként ő, Tóth Mihály tette szóvá, helytelen, hogy Aszód főutcáján parkolnak a járművek: gyakran virágok, fák és a zöldterület esik áldozatul. Jó lenne ezen a helyzeten változtatni. örvendetes, mondták el többen is, hogy újabban számos KRESZ-táblát helyeztek el a községben, de véleményük szerint nem mindegyikre van szükség. Az egészségház bekötő útja, belső parkolója elkészült, hoev a járművek ne az utcán álljanak: a bejárathoz viszont behajtani tilos táblát tettek. Nem értik, mi az oka? Ezt és még számos, általában kisebb horderejű gondot mondtak el a hozzászólók, majd egyhangúlag jelölte Gerlai Pálnét tanácstagnak. F. I. Oklevél, ezüst gyűrű Társadalmi munkáért A KIOSZ Pest megyei Titkársága oklevéllel és ezüstgyűrűvel jutalmazta Bán László gödöllői műszerész kisiparost és Szabó Lajos zsámboki ácsmestert. Mindkettőjük 25 esztendeje tagja a Kisiparosok Országos Szervezetének. A szervezetben végzett sokéves, kiváló munkájáért a KIOSZ országos központja oklevelét kapta Botlik ö. Ferenc gödöllői autószerelő-kisiparos. Balogh János nagytarcsai lakatosmestert pedig kiváló társadalmi munkájáért jutalmazták meg. Ugyancsak elismerésben részesült Sziráki Lászlóné val- kói női fodrász és idős Hrus- tinszki Ferenc gödöllői szobafestő, akik régóta nagy szorgalommal segítik a szakmunkástanulók képzését. Következik a kilencedik forduló A serdülők délelőtt tízkor, az ifjúságiak délután háromkor, a felnőttek ötkor mérkőznek a járási labdarúgó-bajnokság 9. fordulójában, holnap, vasárnap. A felnőtt csapatok párosítása : Valkó—Galgahévíz Köti (Keglovits), Nagytarcsa—GEAC Lázár J. (Maszlag), Hévízgyörk —Honvéd Malinovszkij SE Perge (Sülé, Bodor), Veresegyház—Erdőkertes Németh (Födi, Rácz), Pécel—Dány Lovász (Hegedűs, Legéndi), Isaszeg— Zsámbok Imre, Túra—Aszód Surman (Széki, Czene). A serdülők sorsolása: Gödöllő—Veresegyház, Kerepestar- csa—Kartal, Vácszentlászló— Iklad, Dány—Isaszeg. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ES GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 97. SZÁM 1980. ÁPRILIS 26., SZOMBAT Kisiparosok továbbképzése és adózása Védik a becsületesen dolgozókat A KIOSZ-ban hozzászoktak, hogy az évenként két alkalommal rendezett taggyűlés telt házzal zajlik. Így volt ez legutóbb is, amikor a gödöllői körzeti csoport tagjai azért gyűltek össze, hogy meghallgassák a vezetőség beszámolóját, s fölvessék azokat a gondokat, amelyek nehezítik vagy körülményesebbé teszik munkájukat. A vezetőség beszámolóját Bánkúti Béláné, a körzeti csoport titkára tartotta, aki egyebek közt elmondotta, hogy településeinken jelentős szerepet töltenek be a magánkisiparosok, elsősorban a szolgáltató tevékenységük révén. Tekintélyes munkára utal, hogy a járásban és a városban a lakossági szolgáltatások több mint ötven százalékát a kisiparosok végzik. Amihez még azt is hozzátehetjük, hogy többségük munkájáról elégedetten nyilatkoznak az emberek. Nem általánosítható A körzeti csoportnak most 1362 tagja van, közülük majdnem kilencszáz főfoglalkozású, háromszázharmlncan üzemi, szövetkezeti munkaviszony mellett váltottak ipar- engedélyt, s majdnem száznegyvenen vannak, akik nyugdíjasként is folytatják mesterségüket. A dicséretek mellett természetesen a panaszokról is tudnak a KIOSZ-bam: fél év alatt 18 észrevétel érkezett hozzájuk, ami ezreléke a létszámuknak, ráadásul több esetben ugyanarra a kisiparosra panaszkodnak a megrendelők. A leggyakoribb kihágást a számlázásban követik el az illetők: nem adnak pontos tájékoztatást a megrendelőnek a várható költségekről, ami azután alapot ad a vélt vagy jogos kifogásokra. Az elmarasztalások azonban korántsem általánosíthatók, s azért tértünk ki rájuk részletesebben, hogy ne is váljanak azzá. Másrészt azért is érdemes volt a figyelemre, mert, ahogy ezt a RIOSZcsoport vezetősége teszi, védeni kell ^ becsületesen dolgozókat, a jól' helytállókat. Az érdekvédelem természetesen másban is megnyilvánul, noha hatékonyságán van javítanivaló. Szó esett a taggyűlésen azokról, akikről gyakran az a tévhit alakul ki, hogy kisiparosként szolgáltatnak, noha iparengedélyük nincs, azaz kontárként dolgoznak. Az ilyenfajta tevékenység tilos. Nem véletlen, hogy többen kérték: a KI ŐSZ, a tanácsok és más hivatalos szervek szigorúbban lépjenek fel ellenük. Árképzés A gödöllői körzeti csoportot héttagú vezetőség irányítja, mellette bizottságokban folyik a munka. Ezek közül a szakmai és a nőbizottság munkája kiemelkedő. Az előbbi elsősorban a panaszügyek kivizsgálásában tevékenykedik hasznosan. A nőbizottsá- guk a múlt év decemberében megszervezte az idősek napját, s a hölgyek köszönettel nyugtázták, hogy a nemzetközi nőnapon tartott összejövetelen a férfiak kitettek magukért: nemcsak köszöntőt mondtak, a felszolgálást is magukra vállalták. A KIOSZ-ban népszerűek a különféle továbbképzési formák. Mindenekelőtt azok a szakmai napok, amelyeken az üswi-tellel kapcsolatos előadások. konzultációk zajlanak. Már megtartatták az adóbevallási tájékoztatót, s mestervizsga-előkés^’tő tanfolyamra is sor került. Hamarosan újabb értesítést kapnak a kisiparosok, mert részükre a közeljövőben az új rendeletnek megfelelő árképzésről tartanak előadásokat. Munkásvédelem A továbbképzésnél maradva: elismerően lehet beszélni arról, hogy jól szervezik az ipari tanulók oktatását, amelyben a mestereken kívül a 202-es Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Intézetnek köszönhetnek a legtöbbet. Sikerrel zárult szakmunkástanulóik első félévi szintvizsgája, emelkedett az elméleti és a gyakorlati képzés színvonala, s javult a fiatalok hozzáállása, szorgalma is. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a munkásvédelmi oktatás fontosságát, amelynek szervezése szintén a KIOSZ- csoport vezetőségének, szakmai oktatási bizottságának feladata. Az idén a helyi TIT- csoporttal összefogva gondoskodtak a továbbképzésiről, amelyben egészségügyi és jogi témák is szóba kerültek. Tény, hogy a havi száz— négyszáz forint nem kis ösz- szeg, amelyet az új rendezési elveknek megfelelően fizetniük kell, az is igaz viszont, hogy' a megyében ennek a csoportnak a tagjai fizettek átlagot tekintve a legkevesebbet. Míg másutt időközben emelték az összegeket, itt nem. Sajnos úgy tűnik, a tagdíjak új szabályzási módozatában nincs határozott válasz az összeg pontos megállapítására. Fehér István iiiüá! a Maray együttes Ünnepre készülnek Bagón. A község lakossága köszönti a bagi Dózsa György művelődési központ és a Galgavidéke Áfész öt évvel ezelőtt alakult Muhara y Elemér népi együttesét. Az elmúlt fél évtized sok sikert Az alsó-parkiak kérdései Bizalom a végzendő feladatokra KÉRDÉSEK. Tompa László: — Az Alsópark a város valóban legszebb környéke, a lakótelep párját ritkítja kényelemben, szépségben. jó levegőben. Miért engedjük hát meg, hogy száguldozó gépkocsik verjék fel a csendet, hogy a gyepen parkoljanak a lusta vezetők autói, -hogy balesettől kelljen félteni gyermekeinket. Valamikor volt errefelé egy sorompó, amit csak május 1-én nyitottak fel. Nem lehetne visszaállítani? Sajnálatos az is, hogy tönkrement a szabadtéri színpad, nem lenne vajon érdemes fel- liutáni? S még valami nagyon hiányzik az Alsó-parkból: egy kis sportkombinát. A meglévő pályát is sokoldalúbban lehetett volna hasznosítani, ha az építők kikérték volna a sportbarátok véleményét is. A további munkákhoz sokak nevében társadalmi segítséget ajánlok. Dolmány Ferenc: — Hova kívánják elhelyezni a cukrászdát? Reméljük, hogy a megüresedő üzlethelyiségbe, és nem a lábazat betöltetlen helyére? Más: Elviselhetetlenül rossz a Dózsa György út burkolatának állapota, s akad még néhány ilyen a városban. S bár ez nem a mi lakókörzetünk közvetlen gondja, de érdekelne, mikor javul meg a helyzet? Ami pedig minket is illet: mikor rendezik a szalagház mögött az egykori felvonulási épületek helyét, nem illik a betontörmelék az Alsó-park képébe. Lakatos Gyula: — Nagyon hiányzik a lakótelep házai közül a játszótér. A gyep szép, a járdák, utak jók, csak éppen a legkisebbekre nem gondoltunk eléggé. Minden bizonnyal valamennyien segítenénk a munkában. Városi észrevételem: biztos, hogy megéri a művelődési háznak, hogy súlyos pénzeket fizessen némely csapnivalóan rossz ORI- műsorért? S még egy vélemény: Ne csak az eredményekre való tekintettel szavazzunk bizalmat a jelöltnek, hanem a rá váró feladatok tekintetében is. VÁLASZOK. — A szabálytalan autósokat természetesen meg kell zabolázni, valóban nincs rendjén, hogy gyorsan hajtanak, hogy a íüvön parkolnak. De ugyanígy tennünk kell az esti garázdák megfékezése, a közvagyon felelőtlen rongálói, a vandál pusztítók ellen, akik egy év alatt 2 millió forintnyi Kart okoznak a városban, nem is beszélve a felesleges mun- Káról, és a tehetetlen bosszúságról. Ami a szabadtéri színpadot illeti, azt is a fentiek miatt kell most már sorsára hagyni, eltakarítani. Sajnos, a felügyeletét nem lehet megszervezni, anélkül pedig szinte képtelenség megvédeni az újabb szétromboltatástól. Remélhetőleg az elkövetkező időszakban felújítandó Kastély-parkban új, szabadtéri színpadot építhetünk. A sport- kombinátot is mihamarabb szeretnénk elkészíteni, s ehhez valóban társadalmi ' segítség kell, amit nagyon szívesen vesznek a szervezők. — A cukrászdát a Gödöllő és Vidéke Áfész üzemelteti majd, s a megüresedett üzlethelyiségben kap helyet. Szerettünk volna az Alsó-parkba hozni egy kis postát és gyógyszertárat is, de az érintett cégeknek jelenleg nincs kerete a bővítésre. A Dózsa György út korszerűsítésének terve kész. a bővítés, a közlekedési lámpák felszerelése legalább 50 millió forintba kerül majd, s a Szabadság tér végleges kialakításával együtt ez is elkészül. Az Alsó-parkban a lebontott felvonulási épületek helyét hamarosan rendbete- szik. — Játszóterek kellenek. A művelődési ház elkészültével kultúrpark lesz a környékén, s az Alsó-park többi része is igazán tetszetős képet ölt majd. Ami a kis játszótereket illeti: társadalmi összefogással semmi akadálya elkészítésüknek. Az ORI-műsorokról: a szervezők néha zsákbamacskát kénytelenek rendelni, de újabban már sokkal jobban megnézik, kiket hívnak vendégszerepelni. S aki figyeli a művelődési ház programját, tapasztalhatja az örvendetes változásokat. JEGYZŐKÖNYV. Akik a kérdéseket feltették, s rajtuk kívül a többi hozzászóló, s kérdező, a város 34- es választókerületéből érkezett, a Stromfeld sétány 6., 6 A, és 6 B épületéből. A jelölő gyűlést a házkezelőségen tartották, ahol a közepes teremben és az ajtóban legalább hatvanan szorongtak. A gyűlés levezető elnöke dr. Szönyegi Lajos, a városi tanács végrehajtó bizottságának titka a volt. A jelöltet bemutatta és a Hazafias Népfront városi bizottsága nevében javasolta Plutzer Miklós, a városi pártbizottság első titkára. A bizalmat egyhangúlag elnyerő jelölt: Benedek János, a városi tanács elnöke. S nemcsak az elért eredményekre, hanem a rá váró további feladatok tekintetében is. G. Z. hozott az együttes tagjainak. Rendszeres szereplői ma már az országos rendezvényeknek, s nemcsak a folklórt szerető közönség, de a néprajz szakemberei is elismeréssel szólnak munkájukról. Rövid idő alatt ■kerültek a hagyományőrző együttesek legismertebbjeinek és legjobbjainak az élvonalába. — Alakulásunk ötödik évfordulóját ünnepeljük a vasárnap este hat órakor kezdődő gálaműsorunkkal — mondja Tóth Mihály, az együttes társadalmi vezetője —, ám valójában mi idősebbnek tartjuk az együttest. Elődeinknek valljuk azokat a bagi táncosokat, akik 1936-ban már a fővárosban járták a bagi bukás csárdást. Példamutató elődeinknek ismerjük el az ötvenes évek táncosait. Csak a névadó ünnepségünk történt ezelőtt öt évvel. Akkor szerveződtünk újjá, akkor fogalmaztuk meg hagyományőrző programunkat és vettük fel. Muharay Elemér néprajztudós nevét. Ha az első táncos kísérleteket és az ezekből fakadó sikereket, első eredményeket számba vesszük, néhány év múltán ötvenedik évfordulót is tarthatunk. — Mit láthatunk o gálaműsorban? — Az együttes teljes repertoárját bemutatjuk. Láthatják a vendégek a Bagi mulatság, a Druzsbakoszorú című népi játékot, s a Bagi gyerekjátékok és táncok című tánckompozíciót, s tánckarunk több táncát. Énekel az együttes asszonykórusa, és fellép cite- razenekarunk is. Ügy gondoltuk, akkor ünnepelhetünk a legszebben, ha ünnepségünk a községet köszönti, azokat, akik segítették munkánkat és őszintén örültek sikereinknek. F. M. Szombati jegyzet Elismerés Több nap, mint kolbász. Sok az eszkimó, kevés a fóka. Ilyen és ehhez hasonló népi ítéletek jutitak az eszembe, az erkölcsi elismerés mindenkori szokásain s főképp eredményén töprengve. Még egy nagy tavaszi ünnep, s a vele járó kitüntetések, aztán a vállalatok és a szövetkezetek munkájának értékelése, s több-kevesebb szerencsével ismét túljutunk az elismerés intézményes kampányán: az elmúlt időszakban sokan kaptak különféle kitüntetéseket, jelvényeket, s az erkölcsi megbecsülés e jelei mellé némi anyagi javadalmazást is. Ki az, aki felelősséggel sorba venné a vastag betűvel szedett névsor valamennyi tagját: megérdemelte-e, ő volt-e éppen az, aki most és itt a leginkább méltó volt a dicsérő szóra, a társadalmi elismerést kifejező oklevélre, éremre, borítékra. A bevezetőben emlegetett bölcsességek is éppen azt sugallják, hogy nem a kiválasztottakkal van baj, hiszen minden bizonnyal megérdemelték az elismerést. De valljuk meg őszintén, amikor a sorokat silabizáljuk, mindannyiunk egyetértünk a felsorolással? Alighanem nehéz volna egyértelmű igennel felelni, s ez nem véletlen. Egyrészt, mert mindenki csak a saját munkahelyét, települését vagy szakmáját ismeri, az ott élőkkel, dolgozókkal tart kapcsolatot, az ö munkájukat, tevékenységüket képes megítélni, s azt sem mindig elfogulatlanul. Az utóbbi pedig az elismerés egyik sarkalatos alapja: ezen áll vagy bukik, hogy a dicséret be- tölti-e funkcióját: példának állít, követésre sarkhll, igazságos jutalomnak számít. A kiválasztás pedig, legyen mégolyán gondos, alapos, a legfigyelmesebb, a legkörültekintőbb eljárás mellett is előfordulhat, hogy néhány esetben nem a szándék szerint sül el. Amikor nyilvánosságra kerül a névsor, már hiába. Üj szempontok nem érvényesíthetők, a díjazottak vagy megdicsőülnek, ha később a nagyobb közösségek is egyetértenek a döntéssel, vagy megszégyenülnek, ha utóbb ferdén néznek rájuk a többiek. S ez még csak hagyján, mert nagyobb vihart kavar a kimaradottak sehol sem összeállított névsora. S ez az elismerés igazi buktatója. Ha csak gondolatban végigjárom az általam ismert város és járásbeli vállalatokat, szövetkezeteket, intézményeket: összeszámolni sem tudnám, hogy hányán nem kaptak kitüntetést, oklevelet azok közül, akik. méltán megérdemelték volna. S akik — bármenynyire tagadják — kissé bántva érzik magukat. Általánosítani persze nem szabad. Van, aki rá- tartibb s hiúbb. Jobb munkájáért igenis több elismerést szeretne, erkölcsileg is. Mások nem maguknak, inkább a közösségüknek szeretnének ilyen alkalommal is nagyobb nyilvánosságot: hadd ismerje meg ország-világ, mit végeztek. Megint mások a már emlegetett összehasonlítás közben veszik észre: ennyit én is, mi is tettünk, esetleg még többet is. Kiemelésre, elismerésre szükség van. Hiszen az egynemű szürkeség — kiderült — a legrosszabb. Ott, ahol szorgalmasak és lusták, tehetségesek és ügyetlenkék ugyanazon az emelvényen állnak, előbb- utóbb a teljesítmények is elszürkülnek. De a kiemelésnek ez a mai módja is rejt magában buktatót. Ezeket — egy ötlet — esetleg valamivel nagyobb nyilvánossággal lehetne elkerülni. Nem baj, ha a kitüntetés nem lesz meglepetés. Hiszen éppen nyilvánvalónak kell lennie. Gáti Zoltán
