Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-25 / 96. szám
Egy ágamat perspektívája Új úton a baromfiipar Legutóbb két évvel ezelőtt tartottak sajtótájékoztatót a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztjénél, s tegnap délelőtt Budapesten, az Akadémia utcai székházban a sajtó képviselői ismét meghallgatták dr. Tobak István vezérigazgató beszámolóját. Akik ismerik az ágazat történetét, jól tudják, mit jelez a két dátum. Nemzetgazdaságunk egyik legnagyobb élelmiszer-exportőre, a termékeinek kétharmadát külpiacon értékesítő baromfiipar ugyanis 1978-ban a világgazdaság megváltozott árviszonyainak hatásaként, a dömpingszerű termelés következtében értékesítési nehézségekkel küszködött. Az értéken alul eladott, illetve a visszamondott készletek nyomán adódott magas raktározásifinanszírozási költségek, s az elmaradt deviza árbevételek miatt veszteséggel zártak. A hetvenes évtized dinamikus fejlődési trendje megtört, súlyos válságba kerültek, olyannyira, hogy már-már az ágazat létjogosultsága vált kérdésessé. A világpiaci dekonjunktúra csak átmenetinek bizonyult, s az exportszerkezet átalakításával, a költségcsökkentést szolgáló intézkedések sorával, a nyersanyagháttér átszervezésével a hazai baromfiipar is stabilizálta helyzetét: 1979 végére már összesen 700 millió forint eredményjavulást értek el. 'Az idei piaci pozíciók kedvezőek, a felvásárlásra tervezett 287 ezer tonna broiler csirkére már találtak külföldi vevőt — legjelentősebb partnerként a dollárban fizető Szovjetuniót. Ami lényeges: amíg 1978 elején egy tonna csirkehúsért 820 dollárt fizettek, most 1300 dollár az átlagos világpiaci ár. A két évvel ezelőtt sokat hangoztatott kérdésre — érdemes-e nekünk exportra baromfit küldeni? — a világpiac mondott igent. Űjabb kérdés, hogy a rehabilitált baromfiipar hogyan tud rugalmasan alkalmazkodni a megélénkült kereslethez olyan körülmények között, amikor a takarmány, az energiahordozók és a naposcsibe árának növekedése az idén január elsején életbe lépett termelői árrendezés ellenére is mérsékelte a tartási kedvet, nem teremtett kellő anyagi érdekeltséget a mezőgazdasági üzemekben ? (A visszaesést mutatja, hogy a feldolgozó- iparrai kapcsolatban álló 470 termelőüzem közül 54 gazdaság megszüntette a csirkehizlalást.) Nyilvánvaló, hogy a jövedelmezőségi viszonyok csak még olcsóbb nevelési eljárásokkal, olcsóbb fűtési megoldásokkal, s a költségek legnagyobb hányadát — 60 százalékát — kitevő fajlagos takarmányfelhasználás ésszerű csökkentésével javulhatnak. Sok még a tennivaló a tenyésztési munka megfelelő állategészségügyi hátterének megteremtésében, mert például az elhullás arányát mutató 8 százalékos országos átlag tűrhetetlen, semmivel sem indokolható. Mindezekért a termelők tehetnek sokat. S mit segít a feldolgozóipar? Hallottuk, idén 20 ezer tonnával több csirke felvásárlását és exportját tervezik, ezért a többlettermelésre vállalkozóknak kilónként négyforintos felárat fizetnek. Az ágazat teljes rehabilitációjaként idén januártól ismét kaphatnak állami támogatást a baromfitartás növelésére, a férőhelyek gyarapítására vállalkozó üzemek. A többlettermelésbe bekapcsolják a háztáji szektort is: éppen a Pest megyei hernádi Március 15. Tsz jó példa arra, miként lehet szervezetten, eredményesen integrálni a kistermelőket a nagyüzemi csirkehizlalásba. Kahutek Magda Villamosenergiaipar Befejeződött a konferencia Csütörtökön Budapesten befejezte munkáját a Villamosenergiaipari Szakszervezetek VI. európai konzultatív konferenciája. A tanácskozás házigazdája a vasasszakszervezet volt. A konferencián a belga, a bolgár, a csehszlovák, a dán, a finn, a francia, a görög, a lengyel, a magyar, az NDK-beli, az olasz, a portugál, a román és a szovjet szakszervezetek delegációi vettek részt. Megvitatták a különböző nukleáris erőművekben dolgozók egészségvédelmének helyzetét. A résztvevők állást foglaltak amellett, hogy a nukleáris energiának a békés haladást kell szolgálnia. népgazdasági hatékonyságot nem köti össze az egyéni teljesítmény fokozásának erőteljes serkentésével, és — ha bekövetkezik — elismerésével. Van bizonyos fáziskésés itt, de: legalább az érintett munkahelyek mozdultak, akarnak valamit, tettek is sok mindent, míg mások — nem kevesen — még mindig a tervezés, a tipródás, a sóhajto- zás bűvös körében toporognak. Veszélyes illúzió lenne azzal a gondolattal megbarátkozni, hogy egy-egy termelőhely közössége harci kürtként fogja fel a közlést: veszélyben a vállalati hatékonyság. Ez utóbbi fogalom néhány vezető számára érthető, megfogható. Amikor azonban ennek a vállalati hatékonyságnak kitapintható jelei mutatkoznak — negatív vagy ‘ pozitív irányban — az egyéni elismerésben — akár a jövedelemben, akár más formában —, akkor igenis mozgósítani lehet a teljes kollektívát! Itt azonban még csak a kezdeti lépések történtek meg, hiszen az idén első ízben érhető el talán valamelyes összhang a vállalati — s ebben az egyéni — teljesítmények és a jövedelmek alakulása között. Eddig ugyanis a hatékonyságukat nem vagy alig javító cégek tartoztak a kereseteket gyorsan növelők közé ... Együttes kényszerként Kellő szelekcióval, de egyszerre sokféle utat kell J •- nia annak a közösségnek, amely lényegesen és hosszú időre megalapozottan kívánja a hatékonyságot javítani, s ebbe beletartozik, amint a kongresszusi határozat is kitér rá, a tudományos eredmények kamatoztatása. Ez a forrás a megye termelőágazataiban — bár vannak örvendetes példák, mint a Csepel Autógyár, a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Dunai Kőolajipari Vállalat — szinte teljesen kihasználatlan, kiaknázatlan. Föltételezzük, azért, mert enélkül is szaladt a szekér, de: szalad-e továbbra is?! Az úgynevezett komplex hatékonysági mutató — az egységnyi erőforrásra jutó nettó termelés — a megye iparában és mezőgazdaságában a legutóbbi években hajszálra egyformán emelkedett, ez az emelkedés azonban lassú akkor is, ha a korábbi időszakhoz viszonyítunk — a negyedik ötéves terv esztendeihez —, s akkor még inkább, ha a hasonlítás alapja a világgazdasági változások megfogalmazta követelményrendszer. Minden ésszerű lehetőségnek helyet kell tehát kapnia abban, hogy a fő tennivaló valóban fő, valamennyi mást megelőző legyen. Erre eddig inkább csak erkölcsi kényszert érzett a termel őhe’v, érdekeltsége pedig más irányba vitte. Az érdekeltség most közelebb került a nép- gazdasági kívánalmak alkotta célokhoz, azaz az erkölcsi, gazdasági kényszer jobban hathat együttesen, mint korábban. Ott azonban, ahol csakis annyit tesznek meg, amennyit kénytelenek, aligha bizakodhatnak gazdag holnapban. Mészáros Ottó Tamácsiagl /e/ö/ő gyűlések Rendezni akarjuk közös dolgainkat A naptár szerint már csak három napig tart az a folyamat, mely a községi, nagyközségi, városi közigazgatás legfőbb irányítójának, a népképviselet szervének, a tanácsnak tagjait jelöli a június 8-i választásokra. Folyamatról szólunk, nem véletlenül. Nemcsak a jelölő gyűlések sorjáznak napról napra, sőt óráról órára, hanem az ott megvitatott gondok, örömök is összefüggő egészet jelképeznek: az adott kis közösség és a megye elmúlt esztendőinek mérlegét, folyamatos munkáját vitatják meg. \ Végighallgatva néhányat a több ezer Pest megyei jelölő gyűlésből, talán a József Attila-i gondolatot választhatjuk ezek jellemzéséül: a tanácskozások résztvevői, jelöltjei és jelölői, majdani választói — közös dolgaikat rendezni jöttek össze az iskolák, művelődési házak termeiben. A közös dolgokat közösen elvégző emberek szólaltak meg, hol többen, hol kevesebben. Ott többen, ahol személyes beszélgetések, közvetlen meghívások szólították e fontos fórumra a lakosságot. Ahol viszont csak plakátra, „hivatalos” papírra hagyatkoztak, s nem méltatták az esemény jelentőségét — e néhány helyen kevesebb ember szavától függött, kit jelölnek, kisebb volt itt a részvétel. Mindenhol felelősséggel tanácskoztak, büszkén az örömökre, nem titkolva a gondokat és segítséget, támogatást felajánlva ez utóbbiak megoldásához. Az alábbiakban, ha egy tanácstag- jelöltről írunk — körzetének lakóiról is szólunk. Ha egy jelölő gyűlés hangulatát próbáljuk felidézni — a körzet mindennapjait igyekszünk felvázolni. Ha egy község vagy járás jelölő gyűléseinek tapasztalatairól írunk — belpolitikai életünk kiemelkedő eseményének tapasztalatait íj summázzuk. Reméljük, sikerül láttatnunk a részben az egészet: egy kisközségért felelősséget érzők gondolataiban — ország- építő munkánkat. Pillantás egy községre Tárnokon, az 1-es számú választókörzetben Rozsnyai Mihályt, a nagyközségi tanács elnökét jelölték tanácstagnak. A körzet tulajdonképpen a Tabán utca lakosait jelenti. Ez Tárnok legrégibb része, s bizony úgy is hívják a helybéliek, hogy a nyugdíjas körzet. Rozsnyai Mihály tizennégy éve már, hogy ezt a körzetet képviseli, s eddig még nemigen volt kifogás ellene. A beszámolójában felsorolta, hogy az elmúlt évek alatt mi minden épült, mennyit fejlődött a község. A hivatalos tervükben az ifjúsági ház és a járdahálózat fejlesztése szerepelt, s anyagi erőik is ehhez mértek voltak. Az, hogy ennél sokkal többet teljesítettek —, hiszen korszerűsítették a művelődési házat, sőt most már függetlenített vezetőt is tudnak ott alkalmazni: hogy az ötven személyes óvodát 75 gyermeket befogadóra bővítették, s ezzel szinte teljesen megoldották a község óvodai gondjait; hogy felépítették a gyermekorvosi lakást, s így a két körzeti orvos és a fogász mellett a gyermekek egészség- ügyi ellátása is megfelelő — azt a község lakóinak társadalmi munkája tette lehetővé. A tanácselnök beszámolója őszinte, szókimondó volt, s nem véletlen, hogy a hallgatóság melegen megtapsolta. Éltek a eien A ráckevei járásban tegnap este 73 jelölő gyűlést tartottak, s még a mai napon is sokfelé megvitatják: kit jelöljenek tanácstagnak? Dr. Bíró Gábor, a ráckevei járási hivatal titkárságának vezetője, aki egyúttal a választási csoport vezetője, okkal jegyezte meg beszélgetésünk során, milyen különbözőségek tapasztalhatók az új lakótelepek és a régi, falusi utcák gyűlései között. A lakótelepek zártsága, az a tény, hogy az emberek kevéssé ismerik egymást, s kevésbé foglalkoztatja őket közvetlenül a köz ügye, mint a falvakban, ahol szorosabb egymásrautaltságban élnek — úgy látszik —, nemcsak a főváros, vagy a nagyvárosok jellegzetessége: megmutatkozik a ráckevei járásban is. Persze, ebből még téves lenne azt a következtetést levonni, hogy az ott élőket egyáltalán nem érdekli környezetük jövője. Ezeken a lakótelepeken is nagyon sok agilis, érvelő- vitatkozó, boldogságát a közösségben is kereső lakó él, dolgozijj, csak nem mindig tudja időben összeegyeztetni munkahelye és lakhelye gondjait, programjait. Csupán az összehasonlítás kedvéért említettük ezt a megfigyelést. Mert vegyük másik példánknak Lórévet, az ősi falvacskát, amely két nemzetiségű, s javarészt századokkal ezelőtt letelepült délszlávok utódai lakják. Itt kedden este mindössze három tanácstagot jelöltek, s a három gyűlésen hatvanketten jelentek meg: vagyis a falu csaknem valamennyi választója. Ezután Erdei Balázs, a Hazafias Népfront helyi bizottsága nevében Rozsnyai Mihályt jelölte tanácstagnak, akit a 33 megjelent választópolgár — több mint a körzet választóinak fele — egyhangúan elfogadott. De korántsem ért ezzel véget a jelölő gyűlés. A Tabán utca lakói felhasználva az alkalmat, felhívták a leendő tanácstag figyelmét a körzet gondjáira. Prezecsán János például szóvá tett, hogy télen lefagy az utca végén álló közkút, és a közvilágítás sem jó. Szabó Vik- torné jogosan kifogásolta, nem értesítik előre a lakosságot arról, hogy elzárják a vezetékes vizet olyankor, amikor új lakást kötnek a hálózatba. Többen említették, az utcán közlekedő teherautók igen nagy port vernek fel nyaranta, s az sem kis gond, hogy a Tabán utca egyik felén még nem épült meg a betonjárda. Rozsnyai Mihály tényekkel, adatokkal válaszolt a kérdésekre, s megnyugtatónak találta azt, hogy ?z említett gondoknál nagyobb nincs. A felvetett bajok orvoslásáról, lehetőségeikhez mérten, igyekeznek gondoskodni. E kölcsönös bizalom jegyében ért véget a jól sikerült jelölő gyűlés. K. A. E. lokráeiáva! Természetesen, a részvétel még nem minden. Lehetnek sokan, lehetnek a vártnál kevesebben egy-egy jelölő gyűlésen; a lényeg mégiscsak az: mi hangzik el? E tekintetben ugyancsak eltérőek a tapasztalatok. Voltak — mi tagadás — kevésbé figyelemkeltő, izgalmasnak nem mondható gyűlések is — de ez a legkevésbé jellemző. A jelölt személyével, korábbi munkájával, egyéniségével, rátermettségével a legtöbb gyűlésen alaposan foglalkoztak. Az is előfordult, hogy a Hazafias Népfront jelöltje mellé újabbat állítottak. Áporkán az egybegyűlt 37 választópolgár az eredeti jelölt — Bánfalvi Sándorné — mellett felvette a listára Ka- saroczky Lajosnét is. Mindketten megkapták a jelöltséghez szükséges szavazatokat. A választáson kiderül: melyikük kap végül is több voksot? A választási demokratizmus lehetővé teszi, hogy a népfront jelöltje — vagy jelöltjei — helyett mást javasoljanak az állampolgárok. (Hadd jegyezzük meg: erre ritkán kerül sor, jelezvén, hogy a népfrontosok felelősen jelölnek, s jól ismerik jelöltjeiket és a választókat.) Kiskunlac- házán, a 37-es választási körzetben a választók ismerték a jelöltet, elégedettek- is voltak addigi tevékenységével — de mert nemrég elköltözött a nagyközségből, a gyűlés részvevői amellett voksoltak: legyen helybéli, köztük lakó ember a tanácstag, akit könnyebben el lehet érni, bármikor fel lehet keresni ügyes-bajos dolgaikkal. P. J. Nagy az érdeklődés Alsónémedin Alsónémedi 35 tanácstagi körzetéből tegnapig már 21- ben lezajlott a jelölő gyűlés. Milyen témák szerepeltek leggyakrabban a hozzászólások között? — kérdeztük Gaspa- rik Pál tanácselnököt. — A legtöbb felszólaló a közlekedés, a kereskedelem, az áramszolgáltatás problémáit hozta szóba. Sokan nehezményezik, hogy gyenge a kenyér- és péksütemény-ellátás, nem megfelelő az üzletek nyitva- tartása. A község felső részén az elektromos hálózat rossz állapota a visszatérő téma: esténként annyira lecsökken a feszültség, hogy a televíziót, a háztartási gépeket nem is lehet működtetni. És persze a közvilágítás — ezt most saját bőrünkön is tapasztaljuk. A jelölő gyűlések előkészítése során ugyanis olyan utcákba is eljutunk, ahol máskor nemigen járunk estefelé. Innen nagyon sokan járnak Budapestre dolgozni, két, három műszakba. Reggel sötétben mennek, este sötétben érkeznek ... — Hány ember jön el egy- egy jelölő gyűlésre? — Ügy harminc-negyvenen, esetenként ötvenen gyűlnek össze, ami a kis létszámú körzetekhez képest jó arány, kivált, ha figyelembe vesszük, hogy a közelmúltban és napjainkban sűrűsödnek a politikai események. A jelölő gyűlések lebonyolítására, szervezésére két hét kicsit rövid idő. Még nekünk is kevés, pedig csak 35 körzetünk van, hát még ahol 50—60 összejövetelre kell pár nap alatt sort keríteni. — Hogyan fogadták a választók a Hazafias Népfront jelöltjeit? — Eddig mindenhol jelölték, akiket a népfront javasolt. Ismerik egymást nálunk az emberek, a jelöltek is mind helybeli lakosok, itt gyerekes- kedtek, itt nőttek fel, a választók tudják, kiben, hogy bízhatnak. Egy esetben szólalt fel valaki a jelölt ellen, de az is csak afféle szomszédharag okán. — Hol, mikor rendezték, rendezik a jelölő gyűléseket? — Iskolában, óvodában, a szakszövetkezet ebédlőjében, szünnapos vendéglőkben ,tartjuk a fórumokat — többnyire az esti órákban. Elkezdjük ötkor, hatkor, s volt olyan, hogy kilencre lett csak vége. Az emberek — ha már eljöttek — szeretik kibeszélni magukat... W. B. A tanácsok alakulása óta Solymáron, a teremben még csak néhány idős ember ül. Feszengenék a gyerekekre szabóit szűk padokban. Egy- re-másra nyílik a délelőtti tanítási órák hangulatát árasztó helyiség ajtaja. Pappert Ádám érkezik, mindenki ismeri. Ügy, mint szomszédot, s mint közéleti embert. Az öregedni nem akaró, mozgékony, nyugdíjas hajógyári munkás több évtizede — a tanácsok megalakulása óta — tagja a községi és Pest megyei Tanácsnak. Tagja a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége választmányának, ellátja a Pest megyei tanács számvizsgáló bizottsága elnöki teendőit, és még ki tudja hány funkciót. A családias hangulatú egymás közti beszélgetést a levezető elnök bejelentése szakítja félbe: a Hazafias Népfront Pappert Ádámot kívánja jelöltként állítani a 37. választókerületbe. s felkéri, ismertesse az elmúlt hét esztendő községfejlesztési eredményeit. A beszámoló visszafogott, mentes minden túlzástól. Pedig van mivel dicsekedni. Az új tantermekkel, azzal, hogy a jövőben sem kell két műszakban tanítani. Hogy immár minden gyereket felvesznek az óvodába. Büszkélkednénk azzal is, nincs nyáron vízhiány, felépült az új sporttelep, s a 244 családnak otthont adó, modern lakótelep. — Ezután is kezdeményezőnek kell lennünk. Az állam azoknak adja szívesebben a bankót, akik tenni akarnak valamit saját községük érdekében, nemcsak a készbe beülni — mondja a jelölt. Sokan körnek szót, de akad valaki, aki nem szól hozzá a beszámolóhoz. A fiatalasz- szonyt John Mgrtonnénak hívják. Ez idáig ő képviselte a körzetet. Hogyan? Inkább hangosan gondolkodva, mint nyilatkozva mondja, csak az újságírónak: — Nem sikerült, amit akartam. Hogy legyen már végre rend a szomszédokat egymás ellen haragító esővíz ügyében. Már mosolyogtak a tanácsülésen, ha szót kértem. Értem én, hogy vannak ennél fontosabb dolgok, de azoknak, akiknek pincéjét egy- egy zivatar után ellepi a víz, ez nagyon lényeges kérdés. Valamiféle csatorna építésére kötelezhettük volna az érin- tetteket, s akkor most nem lenne a háborúság. Ennyi a magánbeszélgetés, és mit mondanak a felszólalók? — Való igaz, jobb lett volna, ha kikérik a véleményünket az útjavítás felől, mert akkorára hatalmasodott az utca közepe, hogy képtelenek vagyunk a vizet az udvarból kivezetni — így szói például Szabó József. S folyik a vita. Nem indulattal. Inkább figyelmeztető- leg, hogy a jövőben kevesebb legyen a tévedés. Okosan, be- látóan. Csak azok tudnak így beszélni, akik már közösséggé szerveződtek, akik részesei a cselekvésnek, nem passzív szemlélői. Persze kellene ide még sok minden. Telefon legelébb, Ír- orvosra, mentőre van szükség. Több autóbuszjárat ; lakótelepre és járda, mer sokfelé bokáig járhatunk Solymáron a sárban, ha esik a- eső. De épül az új ABC- ü: let, készül a bölcsőde is. S ; Rákóczi utcaiaknak sem kel már sokáig botladozniuk rendelő környéki rossz, gödrös járdákon. Megvan a pénz a felújításra, a szakember is ígéri, nemcsak megcsinálja, mestermunka lesz a betonút. Gondok, tervek Megoldásukhoz, megvalósításukhoz jő szervezőre van szükség. | Pappert Ádámot a gyűlés résztvevői egyhangúlag tanácstagnak jelölték. V. B.
