Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-24 / 95. szám
1980. ÁPRILIS 24., CSÜTÖRTÖK %Miiap 5 Képek Szigetszentmiklósról Még épül, de már lakják... Mozambikban: konténerszerviz Gazdag profil, stabilitás Nem hiszünk a jóslatokban. Ámbár szívesen hittünk volna azoknak, akik váltig állították — elsősorban a hideg, tartós télre hivatkozva —, hogy idén végre kellemes, meleg, és hosszú lesz a tavasz. Sajnos a jó idő hetekig váratott magára, hiába mutatta a naptár április közepét. Fáztunk. Bár kék volt az ég a fejünk fölött, összehúztuk magunkon a kabátot Horváth János főépítésvezetővel Szigetszentmiklóson. Beszélgetni is egy már teljesen elkészült. lakókat váró épületbe húzódunk be. — Terv szerint haladt tavaly a lakásépítés, év végéig átadtunk 180 lakást. Szerkezetileg 270 lakás összeszerelésével végeztünk. A fűtés megoldása — hőközpont híján, egy ideig ugyan okozott fejtörést —, de a szükséges időre két teljesen felújított thermo-konténer kazánt helyeztünk üzembe. Ezekkel 210 család komfortját biztosíthatjuk — sorolja csak úgy, fejből. Csinos szobák Az épületben, amelynek lépcsőházában állunk, hatvan lakás várja a gazdáit. A főépítésvezető kalauzol fölfelé, a legfelső szintre. A készülő lakótelep valamennyi épülete négyemeletes, magasabbaknál már kötelező a lift, talán azért is. Két lakás ajtaját is szélesre tárja előttem: az egyik hatvankét, a másik, a kisebb, ötvennégy négyzetméter alapterületű. Szemet gyö- nyörködtetők a színes-virágos mintás tapétázott szobák, a szőnyegpadlók színe is minden helyiségben különböző. — Idei lakásépítési programunk alapján százötven lakással gazdagítjuk Sziget- szentmiklóst — mondja már lefelé jövet Horváth János. — Március 20-án átadtunk egy harminc lakásos épületet — az ott szemben, az a kicsi, mutat ki a kapun —, a másik százhússzal, szerződés szerint, november 30-ra kell elkészülnünk. Miután jóval több a kész, összeszerelt lakás, csupán a szakipari szerelésen múlik, hogy hány otthon készülhetne el év végéig. A PÁÉV-nek igen szűke téren a kapacitása, egyszerűen nem vállalhattunk 150-nél több lakást. Ha besegítenének azok a vállalatok, amelyek dolgozói itt jutnak majd otthonhoz, mindenki jól járna. Elsősorban villanyszerelőkre és asztalosokra lenne igenigen nagy szükség, az utóbbi szakemberekből különösen égető a hiány. — Másodmagammal vagyok itt asztalos, s nézzen csak körül, mi minden munka _ vár ránk — fogad Gond : János, a 120 lakásos épület harmadik emeletén. — Most éppen az ajtók beállítása a legsürgősebb dolgunk, de ránk vár majd a szekrények, vagy például a függönytartók felszerelése is. Itt azután sokoldalúnak kell lennie egy szakmunkásnak, mindenhez értenie jtell. A főépítésvezető súg: kérdezzem csak meg a fiatal asztalost, miért különleges nap számára a december 18-a? Megteszem, bár csöppnyi értetlenséggel. A válaszból azonnal megértem. — Tudja mit jelent tíz év albérlet után saját otthonhoz jutni? — felel kérdéssel. — Mi tavaly december 18-án költöztünk ide be az egyik kétszobás lakásba — pardon, hivatalosan egy és fél szobás —, nekünk ez örökre ünnepnapot jelent. A vállalatom nem csupán azzal segített, hogy hozzájuthattunk a lakáshoz, hanem kaptam 72 ezer forint hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt is. Vigyázz! Tűz! Kevés izgalmasabb látvány van, mint egy épülő ház, belülről. Jólesik benézni minden zugba, színessé képzelni a ma még szürke betonfalakat. Az első szinten fura vezényszóra figyelek föl: tűz! Nem vicc: ezután azonnal lövés is hangzik. Baji Györgyöt a létra tetejéről csalogatom le, éppen nagy mérgelődés közben találom. T- Ilyet még nem látott — indulatoskodik. — Minden negyedik-ötödik szög után bedöglik a pisztolyunk. És tudja miért? Mert a pisztoly svájci, a hozzá használt patron viszont csehszlovák, a szögek pedig a hazai ipart dicsérik. Hát ez a kooperáció nem túl sikerült. Mi mindenesetre csak a mérgünket nyeljük, a munka pedig alig halad. Pedig most nagyon sürgős lenne. A szögeket azért lőjük be, hogy fel tudjuk szerelni a műanyag csöveket — a villanyvezetékekhez. Szombat-vasárnapra érkezik egy asztalosbrigád, nekik kell itt a kész terep. Baji György, a villanyszerelők irányítója, egyben a Puskás Tivadar szocialista brigád vezetője. 1958 óta dolgozik már a PÁÉV-nél, az inasévek leteltével is hű maradt a vállalathoz. — Csak ketten jöttünk át a másik lépcsőházból — mutat ki a folyosóra —, a többi srác ott maradt, az alapvezetékek szerelését végzik. Megértjük a sürgős postamunkát, ámbár az, hogy olykor be sem fejezhetünk valamit, nagyon nehezíti a dolgunkat. Betartva a technológiai sorrendet, könnyebb lenne. Faburkolattal szebb Bólogatva helyesel társa, Molnár Ferenc, aki ugyancsak törzsgárdatag a javából, alapító tagja a brigádnak is. — Ismerjük a vállalat helyzetét, el kellene ide is még vagy hat villanyszerelő. Mit tehetünk? És nekünk a minőségre is nagyon kell ügyelnünk, másként, hogy lehetne nyugodt a lelkiismeretünk? Nem véletlenül nyertük el kétszer is a vállalat kiváló brigádja címet. Nem várhatom meg az újabb vezényszót — különben is figyelmeztetnek, hogy csak messziről nézhető, amit művelnek, a betonszilánk ugyanis pattog, balesetveszélyes —, megjelenik ugyanis Gonda János. Homoktengeren gázolunk át. de a lakott épületek között már rendes út készült a Pest megyei Üt- és Hídépítő Vállalat jóvoltából. Éneikül természetesen a beköltözést sem engedélyezték volna Nem titkolt büszkeséggel nyitja a negyedik emelet 14- es ajtót. — Kicsit rendetlenség van — mentegetőzik, de túloz. Igen szépen berendezett a lakásuk, sőt a konyhában egykét praktikus újításra is felfigyelek. Az üres, szabad falat teljesen faburkolattal borították, a tűzhely mellett pedig jó másfél méter magasságig körbe csempézte a konyha végét. így nem kell félniük, magyarázza, hogy felfröccsen a zsír. a csempe könnyen, gyorsan tisztítható. I Elcsodálkozom viszont, amint egy asszonykát megszólítok a ház előtt — ő a másik lépcsőházban lakik —, és öröm helyett őszinte bosszúság tükröződik az arcán, amint hallja, hogy a lakásukról kérdezem. Jövőszínezgetés — Első látásra tetszetősek, nem tagadom. De azután?! — és kicsit legyint. — Rosszul záródnak az ajtók és az ablakok, emiatt huzatos a lakás. Vagy: a szőnyegpadlót több darabból rakták le, és nincs rendesen leragasztva De elválik a lészorító gumiszegély is. Na és a WC? 1 Mostanig vagy tízszer javíttattuk. Vágner Istvánná gyermek- gondozási segélyen van; Csepelen, férje édesanyjáéknál laktak, decemberig. A rezsit nagyon magasnak tartja, főként emiatt is szívesen menne már dolgozni. Ám a két csöppséget nem tudja elhelyezni, a lakótelepen csak később épül óvoda és bölcsőde. Csak üröm — és semmi öröm tehát? Mégis az utóbbi tűnik erősebbnek: — Néhány év múlva mi is tősgyökeres szigetszentmiklósinak érezzük majd magunkat. Anyagilag is könnyebb lesz, és örülhetünk új életünknek, megváltozott életformánknak. Akkor már a jelenlegi, építés miatti gondokat is elfeledjük — mondja búcsúzóul. Nem könnyen oszt igazságot Győri Györgyné a hároméves Zoli és a másfél éves Gyuri között. Mindkettő egyszerre akar a kisautóba ülni. Hangos sírásuktól bizony alig halljuk egymás szavát, csak akkor nyugszanak meg, amikor csodák-csodája, mégis mindketten a volán mögé kerülnek. — Én nagyon boldog vagyok, és elégedett, akkor is, ha több mint kétezer forint a havi kiadásunk, és nem élhetünk nagylábon — mondja. — Férjem vállalatától, a Csepeli Papírgyártól 83 ezer forint kölcsönnel segítettek, de, hogy itt lehetünk, azt is a vállalatnak köszönhetjük. Pesterzsébeten egy üzlethelyiségben laktunk, képzelheti, most meg ez a két és fél szabás lakás. Nem helyeslem, hogy sokan morognak, elégedetlenkednek, állandóan halljuk, ez sem jó, az sem jó. Kisebb hibák talán akiadnak a lakásban, de szóra sem érdemesek, szerintem. És már a jövőt is színez- geti, amikor parkok lesznek a telepen, amikor fű lesz az utak mentén, s nem homokbuckák, amikor helyben vihetik bölcsődébe, óvodába a kisgyerekeket, amikor saját autóbuszmegállója lesz a lakótelepnek. És persze az is jó lesz, ha nem kell húsért átmenni Pesterzsébetre, mint manapság, s ha nem csupán a kenyér és a zöldség szerezhető be a nagyközségben. Vagyis, ha valóban, még teljesebb otthonuknak érezhetik majd Szigetszentmiklóst. Dodó Györgyi Korszerűbb vendéglők Pest megyének a turisták által korábban alig látogatott tájai is egyre vonzóbbak. A kirándulók most már nemcsak a Dunakanyart, hanem például Nagykátát és környékét is fel-felkeresik, bár itt a turistaforgalom zömét még az átutazók, az egy-két órára pihenni, étkezni megállók jelentik. Ezt felismerve, a Nagy- káta és Vidéke Áfész vezetői néhány évvel ezelőtt elhatározták, hogy erejükhöz mérten fokozatosan korszerűsítik vendéglátóipari hálózatukat. Eddig a legtöbb pénzt a szentmártonkátai üzletekre fordították. A Tölgyes Csárda bővítésével kezdték, majd egy presszó és kocsma átalakításával folytatták: a két üzletből sikerült egy hangulatos presz- szót kialakítaniuk. Ugyancsak Szentlőrinckátán felépítettek egy új vendéglőt. Szatmári Imre, az áfész osztályvezetője szerint a Kertész vendéglő egyaránt kivívta a szentmártonkátaiak és az átutazó turisták elismerését. Az idén április 2-án megnyitották a Hordó vendéglőt is, melynek folyamatos ellátására az áfész szerződést kötött a Magyar Állami Pincegazdaság nagy- kátai kirendeltségével. Egreskátán a Birka csárdát, Tápiószecsőn egy korszerűtlen kisvendéglőt építettek újjá. Ez utóbbit a megnyitása óta Grill csárdának nevezik. Mivel a pénzük kevés, anyagi erejüket inkább a karbantartásra és a korszerűsítésre összpontosítják. így került sor például a tápióbicskei úgynevezett tsz-büfé és a tóalmási Strand-büfé felújítására is. Érdekes, jól megfigyelhető ] jelenség, hogy egy vállalat rendszerint csak egy, vagy né- | hány termékével válik széles körben ismertté. Ha kimondjuk az ÉGSZÖV nevét, amely mögött a kiskunlacházi Építőipari és Gépipari Szövetkezeti Közös Vállalat rejtőzik, azt hiszem, sokunknak csupán a közkedvelt Totya kazánok jutnak eszünkbe, melyekből tavaly is hatezer darab készült. Mostanra azonban a vállalatnak kibővült a profilja. a központ öt gyáregység és a betonelemgyár munkáját szervezi, irányítja. — Melyek idei legfőbb célkitűzéseik? — kérdezzük Sipos István főmérnököt. — Tavalyi -árbevételi tervünk megközelítette a 900 millió forintot, nyereségünk pedig 136 millió forint volt. Létszámunk is magasabb lett a számítottnál; meghaladta a 3200-at. Mindezt jó alapnak találtuk az 1980-as terv ösz- szeállításához. Lehetőségeinket mérlegelve, termelésfelfutást nem terveztünk, sőt, figyelembe véve az anyagárak alakulását, 870 millió forint árbevétel elérését tűztük célul. — Országos gazdasági jelenség, hogy az 1980-as év szűkös esztendő lesz a beruházási lehetőségeket tekintve. Mi a helyzet az ÉGSZÖV-nél? — Idén először, szinte semmiféle saját építőipari beruházást nem terveztünk, mindössze 30 millió forintot szánhattunk fejlesztésre; gépek és szállítási eszközök beszerzésére. Meglevő kapacitásainkat kell maximálisan kihasználni. Más területen nincs rendelésgondja a vállalatnak. Feladataik közül néhány jelentősebb: gyártanak 400 konténerházat; a tavalyinál több kazánt; Ráckevén 89 lakásos házat építenek, amelyet jövőre vehet át a beruházó. Ugyancsak Ráckevén nyolctantermes általános iskola is készül. — Munkásaik az idén is dolgoznak külföldön? Hírnevet, no meg devizát szerezve ezáltal az országnak1 — Kétszázhúszmillió forint a szocialista és tőkés relációból származó árbevételi tervünk. Elsősorban a korábban megkezdett munkát folytatva, az ITDK-ban és Csehszlovákiában dolgoznak munkásaink. Üj tennivalóink közül hadd emeljek ki néhány érdekesebbet: Algériában egy kenyérgyár szakipari munkáiban működünk közre, Irakban szervizüzemeket szerelünk, Mozambikban pedig konténerszerviz létesítését vállaltuk. — A vállalatokra, országosan, a fokozatos létszámcsökkenés a jellemző. Sok helyütt panaszkodnak a munkaerő- hiányra. Hogyan lehetséges, hogy az ÉGSZÖV-nek viszont mintegy 300 fővel lett több a munkása? — Elsősorban a külföldi munkahelyekre akadt sok jelentkező. Hogy mi vonzotta hozzánk a munkásokat? Remélem, nem hangzik nagyképűségnek: a jó hírnevünk és a vállalat stabil helyzete. Salakbetonblokkok Folyamatosan haladnak a munkálatok Dabason a 86 lakásos lakótelep építkezésénél. A Dél-Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói salakbetonblokkokat használnak a főfal építéseinél. Halmágyi Péter felvétele GOMBÖ PÁL: dóütörtöhi hokiéi * Ezeket a történeteket Z. K. pszichoanalizátor ^ kollégámtól hallottam, aki főfoglalkozásban ^ ideggyógyász. Ihletett, hogy úgy mondjam, rá- § bukkanó típus, aki képes a legbonyolultabb tü- § néfcefc és betesfségtípusok szövevényéből is ki- S hámozni az egyszerű valóságot. Mivel ő az ese- s teket a közeljövőben akadémiai értekezésében S nyilvánosságra hozza, jóiüagam csak átabotá- S ban ismertetem szavait. Útvonal H. S. 46 esztendős korreferens a következő panasszal állított be hozzám: — Kérem, én egy egyszerű Trabant birtokosa vagyok. Ezért persze még nem jönnék panasszal ideggyógyászhoz. Hanem, tessék megérteni, én a Rózsadombon lakom és külső Zuglóban dolgozom. Az útvonal oda nem is olyan kellemetlen: le a Bimbó úton, a Mar- git-hídon át a Körút következik a Rákóczi útig, onnan végig a Thököly úton, aztán egyetlen kanyar és már egyenesben is vagyok. Hanem, kérem, egyre sűrűbben, már induláskor valamiféle rejtett erő ragadja meg a karjaimat és felfelé indulok el, rátérek a Pusztaszeri útra, onnan aztán le a Bécsi útra, azon tartok kifelé, mindig csak kifelé, egészen az óbudai temetőig, onnan egy derékszögű fordulattal a Szentendrei út irányába. Odaérve visszatekintek Budapestre, majd elhagyom, végigszáguldok Szentendrén, meg sem állok Visegrádig. Ott megvárom a kompot, közben a karjaimat nézem, az akaratom ellenére kormányzó tenyereimet. Miután átkeltem Nagymarosra, könnyedén visszaindulok Üjpest felé, illetve már előbb elkanyarodom Rákospalotának és onnan jutok be külső Zuglóba. Olyan ez kérem, mint egy álom, mintha hipnotizálva volnék, de közben érzékelem az akadályokat és megállók, ha piros a lámpa. így beszélt H. S. korreferens, tekintete aggódó jelleget tükrözött, kezeit pedig lassan, de határozottan tördelte. — Ma is így történt? — kérdeztem én. — Ma is így történt — válaszolta ő. — Persze reggel hallgatta a híreket! — kérdeztem én, mintegy megállapítóan. — Valóban? — válaszolta ő, mintegy kérdően. — Akkor hallotta, hogy ma érkezik fővárosunkba a Szivacs-szigetek kormányfője — mondottam és már meg is volt a diagnózis, amelyre összefoglalómban térek ki. Rádiózás — Kényszercselekvés rabja lettem! — ezzel a felkiáltással és megüvegesedett szemekkel lépett be rendelőmbe Gy. Gy. 34 esztendős középkalkulátor. — Mesélje el részletesen a tüneteket — biztattam. — Kérem. Hangsúlyozom, hogy teljesen rendszertelenül jelentkeznek, helyesebben szólva inkább csak jelentkezik, olyan mint egy lelki allergia, amelynek nem tudni a kiváltó okát, mivel, mint mondottam, nincs szabály, egyszerre csak van. Hirtelen, afféle előtünetként viszketni kezd a farom, éspedig jobboldalt, ahol a pénztárcámat hordom. És akkor, szinte azonnal, odarohanok a rádióhoz és kinyitom. A Kossuth rádiót hallgatom, akármi is a műsor. Előadás a Húsvét-szigeti szobrokról, a Magma együttes vagy a falurádió — én fülelek. Közben előkeresem a zsebrádiómat és egész nap, tessék megérteni, még ha utazom is a villamoson, sorban állok a személyazonossági igazolványért, vagy titkos arámmal találkozom a Pintyőcske espressó- ban, én csak hallgatom. Titkos arám el akar hagyni, főnököm át akar helyezni a külső tűzrendészethez. Doktor úr, gyógyítson meg! — Lelki allergia — mondottam. — Hmm, nem is rossz. Most figyeljen, szavakat mondok és ön válaszoljon, hogy viszket-e vagy nem viszket. — Igenis. — Szobor. — Nem viszket. — Cipő. — Viszket. Hol egy rádió? — Benzin! Feleljen. — Viszket. — Kávé. — Juj, rádiót nekem! — Pázsit. — Elállt a viszketés. — Dohány! — Viszket, viszket, viszket! — Megvan a diagnózis — mondottam, önben bizonyos szavak hallatára híréhség támad. A diagnózis pedig ... Virágbolt Aggódó férj hozta el rendelésemre feleségét, dr. W. E. bírósági elnöknőt, akinek életkora is volt, de bizonytalan. — Lassan bolondnak nézik — panaszolta. — Nem a munkájában, ott korrekt és körültekintő, hűvös, valamint humánus. Hanem mikor vásárolni megy. Először a szomszéd- asszony mesélte, hogy a közértben kért esernyőt. Azután megtudtam, hogy egy könyvkötészetben érdeklődött divatos kalapok iránt, majd hanglemezboltban kért Kent cigarettát. Végül tegnap saját maga mondta, hogy járt egy virágüzletben, orvosi szénért. — Ahá — mondottam —, küldje be a kedves feleségét. — Vásárolt-e ön autógumit — kérdeztem az elnöknőtől —, amely hiánycikk, edényboltban? •*- Igen — felelte egyszerű, de művelt mosollyal. — Vasárnap, étteremben vásárolt már zacskós tejet? — Igen. — Hát patikában vásárolt-e már könyveket? — Hogyne, utoljára Szentendrén. — Asszonyom önben súlyos formában fejlődött ki a feltételes reflex! — hirdettem ki a diagnózist. összefoglalás: Mert valamennyi esetben, igenis, a feltételes reflexről, erről az egyszerű, mondhatnám állatian egyszerű kényszercselekvésről van szó. Első betegem már jó néhányszor várakozott órák hosszat egy-egy külföldi vendég érkezésekor. Útlezárás a főváros hosszában, koccanás, biztosító — képzelheti az élményeit! Második betegem bizonyos árukban annyiszor tapasztalt árrendezést (kellemetlen élmény!), vagy megnyugtató közleményt arról, hogy egyelőre szilárdak az árak (pozitív élmény), hogy türelmetlen híréhség és a pénztárca helyén fellépő visz- ketegség vett rajta erőt. Ami pedig az utolsó esetet illeti, tudja mi derült ki? Hogy a bírónő a virágboltban, igenis kapott orvosi szenet, ami a patikában hiánycikk!
