Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-02 / 78. szám

NAGYKŐRÖSI ^/vMa A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM. 78. SZÁM 1980. ÁPRILIS 2., SZERDA Termelők és feldolgozók Együtt a jobb minőségért Az év első negyedének a vé­gére értünk a naptárban. Ért­hető hát, hogy valamennyi munkahelyen talán a szoká­sosnál is nagyobb érdeklődés­sel összegzik a szakemberek és számítgatják a dolgozók ennek az elmúlt három hó­napnak az eredményeit. Saj­nos, a könyvelőket, a terme­lési osztályok kimutatásait, s legfőképpen a naptárt meg­előzni lehetetlen. Kíváncsisá­gunk feltétlenül kielégítetlen marad még néhány napig. Újítási hónap Mindenesetre annyit már tudunk, hogy a város üzemei a tavalyinál jobb negyedévet zárnak. Igaz, nem éppen gondtalant. Az Irodagéptech- nikai Vállalatnál év eleji al­katrészhiány, a Gépjavító és Faipari Szövetkezetben az el­készült termékek szállításának akadozása okozott nehézsége­ket. A legnagyobb üzemben, a konzervgyárban pedig az a különös helyzet állt elő, hogy míg a termelés mennyisége növekedett, a megtermelt áruk értéke kevesebb volt a tavalyinál. Magától értetődik, hogy ez az év eleji helyzet alaposan megváltozik majd a tavaszi mezőgazdasági termé­kek feldolgozása idején. Az ol­csóbb termékek készítésére ezekben a hónapokban a ren­delkezésre álló készletek, a gondosan elraktározott fél- késztermékek feldolgozásának szükségessége késztette a gyá­rat. A konzervgyáriaknak, akik a kongresszus tiszteletére meghirdetett rendkívüli újítá­si hónap keretében kettőzött erővel töprengtek termelésük gazdaságosságának fokozásán, nem az előbb említett adatok okozzák a legnagyobb gondot. A gyár jelenlegi 110 ezer ton­nányi áru előállításához ele­gendő kapacitása bőségesen kínál alkalmat nagyobb érté­kű áruk előállítására. Persze, ennek a kapacitásnak a teljes kihasználása nem egyszerű. A konzervgyáriaknak éppen az a gondja, hogy jobb munkaszer­vezéssel ezt lehetővé tegyék, igyekezetük nem reménytelen. Segítséget nyújt ehhez a munkafolyama tok mind gon­dosabb elemzése, s az a tö­rekvés, hogy a gyár termelé­si technológiáját hozzáigazít­sák a mezőgazdasági termelés változásaihoz. Ez nem könnyű feladat, hiszen a legutóbbi nagy konzervgyári rekonst­rukció még nem számolha­tott a gyümölcsök és zöldség­félék gépi betakarításának ilyen mérvű elterjedésére és alkalmazására. Szorosabb kapcsolat Érthető hát, hogy az utób­bi években a konzervgyár árufogadó üzemrészei gyakran kerülhettek volna szorult helyzetbe. Hogy ez számotte­vő mértékben mégsem követ­kezett be, az az újító kedvű, s minden jobb megoldást örömmel fogadó gyári kollek­tívának köszönhető. Az új rak­tárépítést nem számítva, az utóbbi évek legtöbb változása az árufogadáshoz és a -szállí­táshoz kapcsolódik. Nemcsak technikai újdonsá­gok kaptak ezekben a részle­gekben helyet, hanem szerve­zeti változtatásokra is rászánta magát a vállalat. Például a belső szállítók és a jármű- karbantartók részlegének ösz- szevonásával. Az adatok két­ségkívül bizonyítják, hogy e módosítás nem volt ésszerűt­len. A következő legfontosabb lépés most mindenesetre a Biezőgazdaság technikai fejlő­! déséhez való igazodás, mégpe­dig a jelenlegi szűk beruhá­zási keretek között. Szükség van hát a kongresszusi újítá­si hónapra, de arra is, hogy a mezőgazdasági üzemek mi­nél szorosabb kapcsolatot építsenek ki a konzervgyár­ral. Megnyugtató ezzel kap­csolatban, hogy a Soroksári Paradicsomtermesztési Rend­szer keretében dolgozó gazda­ságok a napokban egy tanács­kozáson megértéssel fogadták a konzervgyár lehetőségeiről és igényeiről szóló tájékozta­tót. Reméljük, hogy e készség kézzel fogható eredményeket is hoz majd a paradicsomsze­zon idején. S magától értető­dően arra is számítunk, hi­szen mi, nagykőrösiek szinte kivétel nélkül kapcsolatban vagyunk valamiképp a kon­zervgyárral, hogy a mezőgaz­dasági üzemek nagyobb gon­dot fordítanak termékeik mi­nőségére. Hiábavaló minden technikai és technológiai újí­tás, a korábbinál jobb munka- és üzemszervezési megoldások egész sora, ha rossz alap­anyagból kell dolgozni. Együttműködés A kongresszus szellemében tevékenykedve arra kell töre­kedni, hogy ne csak szerve­zeti, hanem az alapanyag és a végtermék minőségét össze- igazító együttműködés alakul­jon ki termelők és feldolgo­zók között. F. P. Anyakönyvi hírek Született: Balog András és Földi Erzsébet: Rita; Nagy András és Illés Mária: Gábor; Dobóczi Sándor és Vikartóczki Erzsébet: Anikó; Benedek Zol­tán és Soós Lívia: Boglárka; Lénárt András és Szémann Margit: András nevű gyerme­ke. Névadót tartott: Bodri-Ba- logh József és Csengődi Er­zsébet: Henrietta; Haraszti László és Minárovics Katalin: Szilvia; Kőházi-Kis Ambrus és Koroknai Judit: Gábor nevű gyermekének. Házasságot kötött: Szabó József és Istári Judit; Preisin- ger József és Nagy Ilona: Gál Gábor és Nagy Ilona. Meghalt: Búz István (Hu­nyadi u. 26.); Kovács Antal (Csíkvári dűlő 43.); Horváth János (Ecsedi.u. 50); Szecsei László (Szolnoki u. 121.); Hu- gyák Mihály (Encsi u. 4.); Sági Jánosné Koncz Mária (Csemő, Határ u. 16.); Balogh László- né Szentpéteri Terézia (Erdei Ferenc u. 12.); Moha Lajos (Varga János u. 4.); Német Józsefné Danka Terézia (Han­gácsi u. 12.); Sörös József (Kárpát u. 56.). KiáSBítás Városunk felszabadulás utá­ni történetének eseményeit bemutató ünnepi kiállítás nyí­lik április 3-án, csütörtökön délután 4 órakor az Arany Já­nos Művelődési Központ kiállí­tótermében. A kiállítást Ko­csis Jánosné, a városi tanács elnöke nyitja meg. Tavaszi gépszemle után Fejlődnek az őszi vetések Az idei tavasz nagyon sze­szélyes. Szombaton szinte nyáreleje volt s hétfőn hi­degen süvöltött a szél. A Mé­száros János Tsz központi iro­dája előtt, kora délután Fe­kete József elnök a főágazat- vezetőkkel tanácskozott a sor­ra kerülő munkákról. — Korai még a szabadban tanácskozni, köszöntem rájuk. — Április jöttén már nem lehet az irodában ülni — mon­dotta az elnök, majd rámu­tatott egy méhre, mely le­hullott melléje a földre. — Elfáradt szegény — mon­dotta. Huszár Kálmán, a gép­csoportok vezetője pedig le­hajolt a szorgalmas rovarért s gyengéden felemelte és föl­repítette. — Hátha megtermékenyít még valami virágot, s gyü­mölcs lesz belőle — mondot­ta. Majd pár szóval megbeszél­ték, hogy ki, hova megy és mindenki elindult munkája után. Magunkra maradtunk az el­nökkel ... — A szőlőmetszéseket nagy részben befejeztük — mondotta. — A szőlőben egy­előre nem mutatkozik komo­lyabb téli károsodás. Elvégez­tük búza és árpavetéseink fej trágyázását is. Ebben a munkában a Szikrai Állami Gazdaság helikoptere is segí­tett. Borsóból 396 hektárt ve­tünk. A betakarítás folyama­tossága érdekében szakaszo­san vetünk. Az első szaka­szon már elvetettünk. Fo­lyik a paradicsomföldek elő­készítése is. — Géptelepünkön megtar­tottuk a szokásos tavaszi gép­szemlét, melyen kitűnt, hogy munkagépeinket jól felkészí­tettük a tavaszi és nyári fel­adatokra. Később több gazda­sági vezetővel találkoztunk. Bozsó Bertalan mezőgazda- sági főágazatvezető elmondot­ta, hogy az őszi vetések ál­talában elég szépen fejlőd­nek, bár már nagyon vár­ják az igazi jó időt. Az ün­nepek után hozzáfognak a napraforgó vetéséhez is, mely­ből az idén többet termelnek, mivel jól fizet. A tsz nagy­arányú szarvasmarha-tenyész­tése folytán szintén kell tar­tani a lucernatermelést is, ezért az idén is komoly területet vetnek be lucernával. Nekovetics Géza kertészeti főágazatvezető az időjárásra panaszkodik. Késik a tavasz — mondta. A kellő napsütés hiányában lassabban növeked­nek a tsz idei egyik fő termé­nyének, a paradicsomnak a palántái, és a reggeli fa­gyokra való tekintettel, a pa­radicsompalánta neveléséhez még majd minden éjjel 40 olajkályhát kell fűteni. A 216 hektár paradicsomter­melés gazdája az idén is ár. Simon Ferenc kertészmérnök lesz. 37 ezer négyzetméter fóliás területen, 11 és fél mil­lió szál paradicsompalántát nevelnek. Mintegy 7 fajtát. A terv szerint kézi szedésre 90 hektár paradicsomot ter­melnek, melyet 5 géppel áp­rilis 21-én kezdenek ültetni. A többi 126 hektáron gépi szedésűt ültetnek. A paradi­csomtermő terület növelése folytán, a lényerő üzemet is fejlesztik. Kopa László Felszabadulási ünnepség Városunk dolgozói április 3-án, csütörtökön délután 5 órakor köszöntik hazánk fel- szabadulásának 35. évforduló­ját, az MSZMP városi Bi-. zottsága épületének nagyter­mében. Ünnepi megnyitót mond Csípő Balázs, a Hazafias Népfront városi Bizottságának titkára. Felszabadulásunk és történelmünk eseményeiről pe­dig Pásztor István, az MSZMP városi Bizottságának első tit­kára emlékezik meg. Az ünnepség után váro­sunk állami és társadalmi ve­zető testületéi, tömegszerve­zetei, üzemei és intézményei megkoszorúzzák a felszabadu­lási emlékművet. N&k akadémiája Ma, szerdán délután 8 órakor az Arany János Műve­lődési Központban a nők aka­démiája előadássorozata ke­retében Csikai Pál tart elő­adást a gombamérgezések megelőzéséről. Az előadás megkezdése előtt egy órával a művelődési központ kézi­munka szakköre várja a nők akadémiája hallgatóit. Labdarúgás A kapura veszélytelen játék Nagykőrösi Kinizsi—Nyár­egyháza 1-1 (1-0). Kinizsi: Tiger — Várkonyi, Orbán, Dajka, Búz, Zöldi (Torma a szünetben), Kovács I., Szalai, Horváth (Mohácsi a 70. p.), Leskó, Kovács II. Nyáregyházán az erős oldal­szél zavarta a jó játék kiala­kulását. Kiegyenlített játék után jó összjáték után a 18. percben jól helyezett lövéssel Kovács I megszerezte a veze­tést. 1-0. Ezután elég ügye­sen adogatott a körösi csa­pat, de előnyét nem tudta nö­velni. Fordulás után — az ed­zői figyelmeztetés ellenére — a teljes védelem kihagyott és az 50. percben a hazaiak egyenlítettek, l-l. Amint az várható volt ez fellelkesítette a hazai csapatot és jó lett az egy p< t is. Leskó túlságosan hátravontan játszott, ott sok szépet és hasznosat mutatott, de ezáltal a kapura veszélyte­Életmód, művelődés, változás Valamennyiünk közös ügye A művelődés és az élet­mód kapcsolata, kölcsönös fel- tételezettsége régi keletű, végső fokon az emberi lét­tel egyidős. Emlékszem egy beszélge­tésre, midőn egyik paraszt- ember azt mondta a másik­nak: „Én a jó könyveket azért elolvasom.’’ Vártam a megfejtést, vajon melyek szá­mára a jó könyvek. Megle­pett a felelet: „A gyümölcs- termesztésről sok jó könyv jelent meg, ezeket mindig megveszem." íme, életmód és művelődés egysége. Emberünk a földet művelve immár önmagát is művelte — hozzáértésben. Mert a változó termesztési te­vékenységben magát is vál­toztatni (gyarapítani) kívánta, hogy gyümölcsösében majd bekövetkezzen az áldásos vál­tozás. Vagyis a nemes fajták jó termése. Életmód, művelődés, válto­zás szerves egysége itt egy­szerű képletben érvényesül. Ám a változás magának a művelődő embernek a sze­mélyében sokkal bonyolul­tabb. E folyamatnak a segí­tése már a közművelődésnek a változását is feltételezi. Nevelési szándék Tulajdonképpen erről kívá­nunk szólni. A kérdés így hangzik: megelégedhetünk-e a kultúraterjesztéssel, avagy a közművelődésnek nevelő tennivalója van? A közönség­ként fejünkre hulló kultúra „áldásesője” megtermékenyí­ti-e emberi énünket, ha a magunk belső szomjúságával nem szívjuk be, illetve nem hasznosítjuk? Mindkét esetben évek óta adott a felelet. A kérdést tu­lajdonképpen a művelődési gyakorlat viszonylagos kon­zervativizmusa élteti. Az, hogy lassan kap erőre a nevelesi szándék érvényesítése a köz- művelődésben. Művelődés- szociológusok vizsgálják a kérdést, érzékeltetik az új törekvéseket az egyes terüle­teken, s jutnak el a végkö- vetkeztetéshee, miszerint ma­kacsul tartja magát a kultú­raterjesztés régi szokása — az aktív, tevékeny művelődés­sel szemben. Évekkel ezelőtt örvendete­sen megnőtt a különböző klu­bok száma (nem ifjúsági klu­bokra gondolunk). Ám gyak­ran ezek a klubok — a mű­velődés trójai falovaiként — az előadássorozatok hagyo­mányos népművelését lopták a közművelődés újonnan rakott falai közé. Tulajdonképpen az úgynevezett alkotói klubok (amatőr film, csillagász, kép­zőművészeti meg más amatőr klubok) valósították meg leg­jobban azt az elképzelést, hogy a kultúra befogadója cselekvőén vegyen részt a művelődésben. Fordított alapállás is van az öntevékeny művészeti cso­portok életében. Az, amikor tulajdonképpen csak „cse­lekszik” (éneklik, táncolják, muzsikálják stb.) a maguk választotta művészetet, ám a a műfaj elméleti, esztétikai kérdéseiben alig járatosak. Például az amatőr színjátszók és rendezők elvétve jelentek meg az Amatőr Színház nevet viselő korábbi fórumokon, bár az ország legkiválóbbjaitól láthatták az előadást, a leg­jobb rendezőktől hallhatták volna munkájuk és eredmé­nyük műhelytitkait. Ha netán összejött előadás után a vitá­ra kész gyülekezet, * a vita rendszerint iskolássá sikere­dett (kérdés-feleletből állt). Igény, érdeklődés A szocialista brigádok mű­velődésében hasonló a gond. A szakmai képzést kivéve a művészeti,- tudományos, álta­lános emberi kérdésekben az esetek többségében a kultúra- terjesztésnél ragadt meg a munkásművelődés. Nem kizá­rólagosan, ám zömmel. Elgon­dolkodtató Maróti Andor kan­didátusnak az Akadémia fel­nőttnevelési bizottságán han­goztatott érvelése: Közműve­lődésünk .........ma is a nép­művelésből örökölt szerkezeti modellt erőlteti, az értelmisé­get agitálja, hogy ismerje fel küldetését a kultúra terjesz­tésében, a munkásokat, pa­rasztokat, alkalmazottakat pe­dig arra igyekszik rávenni, hogy legyenek ennek a jel­legzetesen értelmiségi kultú­rának a fogyasztói, látogassák a szellemi kultúrát adó ren­dezvényeket. Közben nem is gondol arra ez a gyakoriét, hogy a napi - munkában ter­melő ember számára visszás a művelődésben csupán fo­gyasztóként viselkedni. A puszta jelenlét az igényeiktől, érdeklődésüktől távoleső prog­ramokon elfecsérelt időtöltés­nek, luxusnak látszik. Ezt még akkor sem szívesen teszi meg, ha szocialista brigádtag­ként pontokkal jutalmazzák áldozatvállalását, s azzal biz­tatják, hogy majd művelt em­ber lesz. Nem csoda tehát, ha ebben a szerkezeti felépítésben a ne­velés csődöt mond. A közmű­velődésben ez ugyanis csak akkor érvényesülhet, ha a ne­velés, művelődés mozgalommá, vagyis társadalmi üggyé válik; ha tehát a művelődés nem kö­tődik kizárólag a rendezvé­nyekhez, nem azok látogatása lesz a cél, hanem az emberek élete válik céllá, a program csak alárendelt eszközzé. Mint­hogy a programoknak ezt az adekvátságát csak azok te­remthetik meg, akik ismerik az emberek problémáit, szük­ségleteit, tehát maguk a neve­lendő emberek, ezért kézen­fekvő, hogy a nevelőfolyama­tok tervezésének, szervezésé­nek sikere is azon múlik, mennyire tudjuk ezt a munkát kollektív üggyé tenni.” (Kul­túra és közösség 78/3.) Hosszasan idéztünk, mert e megállapításban sűrűsödik köz- művelődésünk lényege. Lénye­ges hibája és lényeges tenni­valója. Tevékeny önképzés Nos, tudjuk a teendőt: Ne­velő folyamattá tenni a köz­művelődést. Alárendelni az életmódban gyökerező emberi szükségleteknek, hogy általa a változó ember képes legyen a maga életét is változtatni szo­cialista létünk adottságai és követelményei szerint. Olyan művelődési folyamatokat pró­báljunk éltetni, melyben a te­vékeny önképzés találkozik a csoportos együttműködéssel. Ahol közös eszmecserékben, közös vitákban válik kinek-ki- nek a tudása „köztulajdonná”. Ahol az egyén (a befogadó) ismerete, élménye, ízlése, ér­tékrendje szembesítődik, üt­közik mások új ismeretével, meg felfogásával, s ebben a külső-belső vitában beépül személyiségébe. Vagyis változ­tat. Az egyes emberben, a kö­zösségben egyaránt formál, alakít. B. ö. len volt. Ma Szabadszálláson lesz edzőmérkőzés. Nyáregyháza ifi—Nagy­kőrösi Kinizsi ifi 2-0 (2-0). Kinizsi ifi: Demeter — Sza­bó Cs., Ember, Szabó P., Szen- di, Angyal, Soós K. (Szabó D.), Faragó, Abonyi, Toricska, Horvath (Barta). A nagyon rossz felfogásban és fegyelmezetlenül játszó kö­rösi csapat megérdemelt vere­séget szenvedett. Fájó, de meg kell említeni, hogy mérkőzésről mérkőzésre aggodalommal kell nézni az események elé, mert nincsen olyan mérkőzés, ahol sárga lapot nem kap egy-egy nagy­kőrösi játékos, vagy a kiállí­tás sorsára nem jut. Ezen a mérkőzésen is kiállítások és sárga lapos figyelmeztetések történtek. Nemcsak a sportbe­li eredmény fájó, de az embe­ri magatartás is bántó. A szakosztályvezetők, az edzők, az intézők mind-mind csak a higgadt, sportszerű emberi magatartásra intik edzésen és mérkőzések előtt is a játékoso­kat és mégis egyesek maga­tartása miatt csaknem szé­gyenkezni kell a mérkőzése­ken mutatott vagy előfordult események miatt. A játékos­anyag jó, mégis nagyon nehéz helyzetben van a vezetőség, de bízunk: kellő eréllyel meg­találják a helyes utat, amely a sportbeli eredmények és az emberi magatartás javulásához is vezet. Járási II. osztályú bajnokság Maglód II—Nagykőrösi Ki­nizsi II 3-0 (0-0). Kinizsi II: Gömöri — Inges, Kovács Gy., Marsa, Kurgyis (Deák), Szécsény, Tóth S., Turcsik, Podmaniczki, Dér (Csató), R. Soós. Nk. Kinizsi serd.—Monori serd. 2-0 (1-0). Kinizsi serd.: Fercsi — Nagy, Pesti, Mákos, Gaál, Nsikos, Andocs, Csató (Kísé­ri), Petrezselyem, Lővei, Tor­ma (Dobos). P. S. Mai sportműsor Kézilabda Toldi-pálya, 14 óra: Nk. Toldi DSK—Ceglédi 203-as Szakmunkásképző, megyei diák fiú bajnoki mérkőzés. Kosárlabda Gimnáziumi labdajáték-te­rem, 15 óra: Nk. Gimnázium— Ceglédi Mezőgazdasági DSK, megyei diák fiú bajnoki mér­kőzés. Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 14.30: Nk. Kinizsi serdülők—Pest megyei serdülő válogatott, 16: Nk. Ki­nizsi—Honvéd Radnóti SE (Szabadszállás), barátságos mérkőzés. Cegléd: a körzeti úttörőbajnokság tavaszi 3. já­téknapja. Természetjárás Zemplén-hegység: a Nk. Ki­nizsi túrája. Teke Temetőhegyi pálya, 15 óra: Volánbusz (Nk.) A—Volánbusz B, megyei csapatbajnoki mér­kőzés.

Next

/
Thumbnails
Contents