Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
a^íwwx^%^5:Sí';^í®:?Sí^Í IIIIIiMagazinII 1980. Április 20., vasárnap ££$ msSbdb ostanság sok felé megfordulok M áz országban, és sokféle gondolkodású emberrel találkoztam. Mivel érdekel minden, ami az emberrel kapcsolatos, túlságosan is tud gondolatban foglalkoztatni a látott és tapasztalt, nagyon különböző magatartások. Nagyon tud fájni a közömbös emberek magatartása. Az öncélúak törekedése, akiket csakis az érdekel, ami saját zsebbe megy. Viszont nagyon jól érzem magam a józan gondolkodású emberek között, akik kerülgetés nélkül beszélnek a problémákról, a megoldhatatlannak látszó gondokról, mert tisztában vannak azzal, hogy azok viták árán is, közösen oldhatók meg. És most a fiatalok dolgairól szólnék mégis. Az igényekről, a követelésekről, a szülőkkel, a társadalommal szemben. Egy példát mutatnék be a felszabadulás előtti fiatalok életéről, amely önmagáért beszél. A 20-as években, majd a két világháború között a nagy nyomorúság, pénztelenség miatt sok család elhagyta Magyarországot, és a tengeren átkelve Amerikában próbáltak szerencsét. Nemcsak a városokban, hanem falun is nagy volt a szegénység, a munkanélküliség miatt. Ez kergette az embereket a még bizonytalanabb élet felé. Sógorom, aki kőművesmester volt Pesten, egy építő vállalatnál, rábeszélte édesapámat, engedjen engem és Mihály bátyámat Pestre az építkezésre dolgozni. Jól fizet a vállalat 1,20 fillért a segédmunkásoknak. (Az uraság az aszályos év miatt csak 80 fillért számolt az egésznapos kapálásért.) Mondanom sem kell, milyen nagy volt bennem az izgalom. 16 éves voltam, sose jártam Pesten, a falu határán túl is csak Aszódon és a búcsúsokkal Máriabesnyőn. Mivel a sógorom brigádja az építkezéshez rokonságból verbuválódott össze, édesapám belegyezését adta. Hétfőn hajnalban indultunk Aszódra a korai vonathoz gyalog. Hátamon az egész hétre pakolt ennivaló egy kosárban. A férfiak hátizsákjában egész kenyér, krumpli, bögrében zsír, füstölt szalonna — már akinek még maradt a takarékoskodással. Ez volt a heti kosztunk. Nemcsak érdekes, hanem örök élmény is maradt számomra első pesti Utam. Sárga villamossal mentünk át a dunai hídon, zötykölődött, csilingelt. Kelenföldön egy családi házat (kellett építenünk. Igen ám, de semt mni födél a fejünk fölé. Egy fél tetős fészer legalább, ahová a poggyászunkat lerakhattuk Volna. A ház alapja jsVolt meg, és a téglarakás, a hpmok, la meszes gödör. A cementet is a kö- jzeli háztól kellett a férfiaknak kis- Ikocsin az építkezéshez hordaniuk. !<fgy a téglarakás mellé kerültek a [csomagjaink, s miután munkaruhába (öltöztünk, a jó ruhánk is. Lánypajtásommal Kvaka Borissal itnalterhordónak osztott a sógorom, két (kőműves és három segédmunkás mellé. A többiek a nagy építkezésre mentek. Mi heten, mint a gonoszok ott maradtunk a pusztaságban az üres telek közepén. A két malterhordó lánynakaz lett a dolga-kötelessége, hogy a két kőműves előtt percig se álljon üresen a malteros láda. Győztük is a munkát megerőltetés nélkül, amíg a mesterek a földről falaztak, mert csak be kellett borítani a ládákba a maltert. De amikor már állásról dolgoztak, hosszú nyelű öblöskanál kellett, s arra se maradt időnk, hogy az orrunkról is csöpögő verítéket letöröljük. Nemcsak minket, hanem a téglahordókat, a malterkészítőt is megizzasztotta a "Wíunka. Az építésvezető szerint a mesterek drága emberek voltak, nem állhatták le cigarettaszünetet tartani, anyagra sem várhattak, keményen kellett dolgozniuk. Nagyon is rá volt számolva mindenkire a ten- ' nivaló. A sógorom is tudott sürgetni, több ízben is hangsúlyozta: naponta százával ajánlkoznak 1 pengőért segédmunkásnak a vállalatnál. Az ebédidő is igen rövidre szabott volt, éppen csak bekaptunk a kenyérrel a füstöltszalonnát, máris ugrani kellett. Délután hat órakor hagytuk abba a munkát (szeptemberben ez már „estefelédnek számít), akkor jutott csak eszembe, hol alszunk éjszaka? Azt tudtam, nem lesz dunyhás hyoszo- lyánk, takarónak pokrócot hoztunk. De, hogy a puszta földön a csillagos ég alatt — ez kicsit meghökkentett. Boris kinevetett az ijedelmem miatt, hogy hátha kutyák vagy rossz emberek jönnek. Boris dolgozott más építkezésen is, tudta, így szokás mindenki magának vackol helyet. Az üres cementeszsákokat osztottuk el testvériesen, az emelkedő fal belső felén ezeket elteregetve ágyaztunk magunknak Borissal, távolabb a férfiaktól. Ök viszont szorosan egymás mellett, egymást melegítve feküdtek le. Az első este sokáig néztem a csillagos eget, a göncölszekér jó hosszú utat megtett az ég hajlatán, ajnikor végülis elnyomott az alvás, ami igen rövidnek tűnt. — Reggel van, talpra magyarok —, kiabált az alvókra az egyik kőműves. Nyomban kipattant szememből az álom és zsibbadt derékkal ugrottam fel, szokatlanul kemény fekhelyem volt. Hét órakor kezdtük a munkát, s délután hatig folytattuk. Tízórás munkaidő egyórás ebédidővel. A hét vége felé már sokkal nehezebb volt, mert elfogyott a kosárból a hazai, este főzni kellett. A bátyám is, én is jó étvágyúak voltunk, s mire letelt a munkaidő korgott a gyomrunk az ürességtől. És mit tudtunk főzni mást, mint paprikáskrumplit? Budapestből egész héten csak any- nyit láthattunk, amennyi körülöttünk volt. Otthonról kapott költőpénzünk, két pengő, abból bizony nem tpllett dáridóra, csak a közeli zöldségesnél férges almára, hullott szilvára. Nem is igen volt kedve senkinek az esti csavargásokra. A tízórás munka kifárasztott, úgy dőltünk el, mint a teli zsákok, ha már megáll- hattunk. zombaton délig dolgoztunk és a kétszintes családi ház alsó fala készen lett. A háziúr is nagyon sürgette a munkát, ősz végéig be akartak költözni az új lakásba. Szombaton délután, mint a madár, repültünk hazafelé. Szerencsénk volt, hogy egész héten nem volt eső. Éjszaka lett volna ez nagyon kellemetlen. Sógorom is biztatott: — Ne búsuljatok, mire begyün az őszi esőzés, tető lesz a fejünk felett Az emeleti fal rakása nem egészen két hétig tartott és elfektetett deszkás létrán hordtuk fel az emeletre a maltert ládával. Fel is, le is trappban, szaladva. A létrán elcsepegő malter kimarta lábunk ujjai alatt a bőrt. Szörnyű kín volt a kisebesedett lábunkkal keményen lépni ,az emelkedő létrán, de cipőben még rosszabb volt. Node végül is csak a helyükre kerültek a téglák és a munkakezdésünk után a harmadik hét péntekjén kitűzhettük a papírszalagos, zöldleveles ágat az épület falára. Ami azt jelentette, áldomást kell fizetni a ház gazdájának. Fizetett is vacsorára, gulyáslevest és túrós tésztát tálaltak a deszkákból összerótt asztalon és italt a férfiaknak, akiknek nótázó kedvük támadt hamarosan. Én Borissal segítettem visszahórdani az edényt, még mosogatni is. A harmadik héten már az ácsok is ott^ dolgoztak a tetőszerkezet összeállításán, két villanyszerelő pedig a falakat véste. A kőmüvesbrigád két hétre— amíg felkerül az épületre a tető és a villanyszerelés is befejeződik, a nagy építkezésre ment dolgozni. Én bátyámmal itthon maradtam kukoricát törni és segítettünk az őszi betakarításban is, hogy két hét után csak elengedjenek szüléink Pestre dolgozni. Nagyon sokat számított a keresetünk a háznál, abban a pénztelen világban. Az aszályos esztendő miatt, eladnivaló a termésből nem volt. Élni, ruházkodni csak kellett valamiből. Amikor visszamentünk az építkezésre az épület belső vakolása és simítása is befejeződött, nekünk már könnyebb lett a munkánk. A sarkak és szögletek fogták a mestert munkába és a simítás közben kevés malter fogyott. Tető is került a fejünk fölé a deres októberi éjszakák ellen, és szalma is fekhelynek. A férfiak hozták késő este. Így a fekhely is kényelmesebb lett. A háziúr, aki nem messze lakott, délutánonként eljött a feleségével, aki vékony volt, én áttetszőnek láttam, és kérdezgetett: hol lakunk, nem volna kedvünk a városban élni ? ... — Én nem mondtam ki egyenesen. — Itt az emberek nagyon idegenek egymással. Mi otthon a falumban mindenkit ismerünk és köszönő viszonyban vagyunk. — Szolgálni sem volna kedve, Erzsi? — kérdezte. — Ha ideköltözünk az új lakásba, szívesen megfogadnánk lánynak. — Nem — ráztam a fejemet — a mi falunkból a lányok nem szegődnek cselédnek. Dolgoznak tavasztól őszig az uraság földjein. Kapálnak, markot szednek, csépelik a termést, cukorrépát ásnak, s ősszel a kőművesek mellett dolgoznak, de egyről se hallottam, aki cselédlánynak szegődött volna. Az építésvezető, aki a közelünkben állt, hallotta a beszélgetésünket, gu- nyoros hangon jegyezte meg: — Ugyan nagyságos asszonyom, mit akar ezekkel a balekezes parasztlányokkal, nem valók ezek belső munkára. A konyhában az összes porcelán edényt összetörnék. — Becsületesek — védett az asz- szonyság. És ez nekem sokkal többet jelent, mint egy-két összetört edény a konyhában. Akkor én nem tudtam mit mondani se az asszonynak, se a gúnyolódó úrnak. Azóta kerek ötven esztendő telt el, és bizonyítottunk. öszönöm utólag az asszonyságnak is, hogy védett a gúnyolódással szemben. Valóban becsületesek voltunk és kötelességtudók. Köszönöm a szüleimnek is, hogy tízéves koromtól dolgozni tanítottak. Emberi magatartásra is, ami ‘átsegített későbbi életem keserves buktatóin. Szüleimnek köszönhetem, ha keservesen kellett csalódnom egyes emberekben, az emberekbe vetett hitemet, pillanatra sem veszítettem el. Hát ennyit üzenek a fiataloknak és a szüleiknek is. A felnövekedett fát késő karó mellé szorítani. Csemete korban kell. MARTON PALNÉ HOMOK ERZSÉBET Szurcsik János festménye 200 személyes lakodalmi edény- készlet eladó. Irányár: 12 ezer forint. Érdeklődni lehet... pontos cím, név, a ceglédi járásban. Falusi1 születésű lévén, eszembe jut a lagzi vége, „a tegnap másnapjának” délelőttje. A lakodalmas sátor alatt — vidéken az dukál, meg aztán nem is igen férne el a sok vendég a lakásban —, az asszonynép sóhajtozva nézett végig a romokban heverő, este még díszes ■ terítéken. Kezdődhetett a szétválogatás, mi honnan, kitől való. Mert amennyire visszaemlékszem, mifelénk innen- onnan kérték össze a terítéket. Egy alkalomért nemigen verték költségbe magukat a háziak, bár ilyenkor a pénz nem számított — két teljes napig! néhány darabját cserélni kellett; mert néha törik is egy-egy. — Milyen errefelé manapság a lagzi? — Jajaj! Maga városi, igaz? ötszáz forint alatt nem dobnak a szitába menyecsketánc alatt. Összetáncolnak úgy 80—100 ezer forintot is egy jobb lakodalomban. Ha meg van lakás, költhetik autóra. Minél több a vendég, annál több a pénz. Ezért is vannak erre nagy lakodalmak. Kölcsön is adták De a sok vendég, sokba is keEgy úr, Pestről — A hirdetésre jöttem, jó helyen járok? — Tessék csak — invitál beljebb szíves szóval a hatvan év körüli asszony. — Én vagyok az első érdeklődő? — Á, vagy hat levelet kaptam eddig, még az Alföldről is írtak. Sőt, egy finom úri ember személyesen jött le Pestről. — Akkor hát elkelt? — Még megvan, de lesz gazdája bizonyosan. — Az a pesti ember nem vette meg? — Nem ilyenre gondolt. Gyűjtőfélének néztem, mert festett-rózsás, régi porcelánt keresett. — És ez milyen? Láthatnám? — Kétszáz személyesnek írtam, de még több is. Van abban minden, ami kell; levesestál, mély- és lapostányér, csontostál, rizsestál, húsostál, villa, kanál, kés, sótartó, pálinkás- meg borospoharak ... Csak már Feleségem faluja Váli Zoltán műve rül. — Megéri a befektetést. elhihetU — Aztán hogy mutat egy csomóban egy ilyen nagy étkészlet? — próbálkozom újra, de mintha nem hallaná. , — Errefelé bizony nagy lagzik vannak. Nem is emlékszem olyanra, ahol kétszáznál kevesebben lettek, volna, pedig nélkülem nemigen veit lakodalom. Mert ha vitték a készletet, meghívtak engem is. Képzelheti hányban fordultam meg, ha már kilenc éve vettem a készletet, tizennyolcezer forintért. Tudja mi páni volt az? — A gyerekek lagzijára kellett? — Nem, de őket is kiszolgálta. — Hát akkor? — Kölcsön adja az ember ugye; ha kérik. — Nem félti? — Ha baja esik, azt plusz megtérítik. — Plusz? — Persze. Egy főre a teríték általában hatvan fillér, de van aki többet is elkér. — Hg kétszáz vendégre számítom, akkor az... — Ne számolja. Megmondhatom én, ha érdekli. Bejött már az ára és nincs is rá szükségem, öreg vagyok. Ma már egyébként is az újmódi szerviz kell. Konkurrenda — sátorral — Az meg milyen? — Hát... modern. Az utóbbi időkben már nem is tőlem kérték, meri; ez csak egyszerű, fehér. Van a faluban két fiatal házaspár, most már az övéket szokták vinni, mert azok sátrat is adnak. — Sátrat? — Azt hát. Az új készlethez azt is vettek, úgy együtt kifizetőbb. Ök; az egészet felvállalják, a sátor fel-j állításától a terítésig mindent. Ez is ; benne van az árban. — Akkor hát a konkurrencia miatt adta fel a ... — Nem egészen. Kiszolgált már, meg bele is fáradtam. — Mit tesz a pénzzel, ha gazdára lel a készlet? — Mit-e? Hát berakom a többi mellé a takarékba. Jó lesz a gyerekeknek meg az unokáknak, ha meghaltam. — Megnézhetném-e én is a készletet? Bár én nem vevői szándékkal jöttem — próbálkozom harmadszor is. — Tudtam én rögtön, mert azok mindjárt látni akarják, maga meg csak kérdez egyfolytában. No jöiiön — int fejével, aztán fellebben a függöny a kamra vitáján. Bámulom, hüledezve az edényhn1- mazt. Azt hiszem az úr, Pestről/ hozzáértő ember lehetett... LATÓ JÄNOS Mezei munka Egy beszédes példa a mának Karó mellett nő a csemete Lakodalmas maradék
