Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-19 / 91. szám

FÓKUSZ Vérszegény eredmény Menahem Begin Izraeli mi­niszterelnök befejezte washing­toni tárgyalásait és hazautazott az amerikai fővárosból. Egy­idejűleg bejelentették, hogy Carter a jövő csütörtökre wa­shingtoni látogatásra hívta meg Simon Pereszt, az ellenzékben levő izraeli Munkapárt vezérei. Alig távozik tehát a hivatal­ban levő kormány feje, ven­déglátója máris ellenzékének vezetőjének küld sürgős meg­hívót. Izrael vonatkozásában annyira szokatlan ez a lépés, hogy a nyugati hírmagyarázók azonnal felfigyeltek reá, s meg­jegyzéseket fűznek a hírhez. Mindenekelőtt azt szűrik le a történtekből, hogy a Fehér Ház ura elégedetlen a Beginnel folytatott tárgyalásaival. Car- ternek ugyanis választási had­járatához rendkívüli szükség van olyan „külpolitikai siker­re”, amelyet kortesei eredmé­nyesen kamatoztathatnak. Ami­kor először Szadat egyiptomi elnököt, majd utána Begin iz­raeli miniszterelnököt invitál­ta külön-külön egymást köve­tő tárgyalásokra, azt remélte, hogy az egyiptomi—izraeli bé­ke teljessé tételéhez nélkülöz­hetetlen palesztin autonómia ügyében sikerül közvetítésével megegyezést elérnie. Szadattal nem is volt külö­nösebb probléma: ő készsége­sen az amerikai elnök kezére játszott volna, hogy az erede­tileg kitűzött határnapig, má­jus 26-ig létrejöjjön a meg­egyezés, ha az egyiptomi veze­tés által adott engedmények nem volnának túlságosan kompromittálóak. Begin azon­ban eleve merev álláspontot foglalt r 1, s még csak ilyen látszatengedményekre sem volt hajlandó: Mint bejelentette; négypontos dokumentumot adott át Cartemek. Ennek tar­talmát egyik washingtoni be­szédében ki is szivárogtatta. Eszerint Izrael ragaszkodik a teljesen megszállása alatt tar­tott Jeruzsálem változatlan helyzetének fenntartásához, nem akar kivonulni a törvény­telenül megszállt más arab terü­letekről sem, s a palesztin ön- kormányzatot csupán amolyan formális dolognak tekinti, ami mit sem változtat Tel Aviv fennhatóságán. Világos, hogy ilyen merev állásponttal nem lehet sem­miféle közeledést elérni, s így nem valósulhat meg Carter el­képzelése az elnöki ügyességé­vel elérendő külpolitikai si­kerről. Ezért fordul most a Fehér Ház az izraeli ellenzék vezéréhez, akit egyébként az elkövetkező választások vár­ható győztesének ítél meg a nyugati sajtó. így az amerikai elnök nyilván nyomást akar gyakorolni Beginre és kor­mányzatára, hogy a „palesztin autonómia” ügyében látszat­engedményekre bírja őket. Ter­mészetes azonban, hogy e ma­nőverezés során Washington ügyel arra, nehogy félreértés támadjon: az amerikai kor­mányzat továbbra is szilárdan és teljes mértékben elkötele­zett Izrael mellett. Ezt Vance külügyminiszter külön nyilat­kozatban jelentette ki egyidő- ben Begin elutazásával. Az izraeli uralkodó körök úgy próbálják eközben meg­erősíteni merev, elutasító ál­láspontjukat, hogy mestersége­sen elmérgesítik a libanoni határterületen a helyzetet. Egy izraeli kommandó pénteken támadást intézett egy Földkö­zi-tenger partján fekvő palesz­tin menekülttábor ellen. Az izraeli határtól 45 kilométer­rel a libanoni területen levő tábor elleni agresszióban az izraeli csapatok 17 embert öl­tek meg. A megszállt arab területek lakossága általános sztrájkkal válaszolt Begin merev elutasí­tó magatartására, s gyűlése­ken, tüntetéseken fejezte ki akaratát: valóságos önrendel­kezést akar, s nem Tel Aviv fennhatósága alatti látszat­autonómiát. A I. Újabb amerikai megtorló rendszabályok Irán ellen Khomeini kemény hangú válasza Carter amerikai elnök csü­törtökön újabb gazdasági rendszabályokat jelentett be Irán ellen, és közölte: ameny- nyiben a teheráni túszokat a viszonylag közeli jövőben nem engedik szabadon, kato­nai lépésekhez folyamodhat. Az elnök ismét nyomatékosan sürgette Washington szövet­ségeseit, hogy csatlakozzanak az Irán elleni kampányhoz, mert végül is mindenképpen le kell mondaniuk az iráni olajról. Carter bejelentése szerint megtiltják mindenfajta iráni áru bevitelét az Egyesült Ál­lamokba. (Az olajimportot már decemberben megszün­tették.) Ugyancsak tilos lesz mindenfajta pénzügyi kapcso­lat, és amerikai állampolgá­rok —> újságírók kivételével — nem utazhatnak Iránba. A már korábban amerikai ban­kokban lefoglalt nyolcmilliárd dollár értékű iráni követelés­ből kártalanítják az amerikai államot, vállalatokat és a tú­szokat. Az elnök szerint a következő lépés az lehet, hogy (más amerikai áruk után) megtiltják az élelmiszerek s a gyógyszerek kivitelét is Iránba, és lépéseket tesznek, hogy megszüntessék Irán mű­holdas hírközlési kapcsolatait a külfölddel. Carter azt is közölte: mind­azokat a fegyvereket, amelye­ket Irán még a teheráni túsz­ejtés előtt vásárolt, illetve rendelt meg amerikai cégek­től, és amelyeket a washing­toni kormány lefoglalt, az amerikai hadsereg rendelke­zésére bocsátják vagy fel­ajánlják megvételre Washing­ton nyugati szövetségeseinek. A Pentagon tisztségviselői sze­rint mintegy 300 millió dol­lár értékű vadászrepülőgép-, szállítóeszköz-, helikopter-, légvédelmirakéta-, valamint hajópótalkatrészekről van szó. Carter sürgetése ellenére Az VSA szövetségesei halogatják a döntést Az Irán ellen irányuló újabb amerikai intézkedések bejelen­tése után a japán kormány sorozatos tanácskozásokat tar­tott arról, hogy támogassa-e, s ha igen: miként washingtoni szövetségesét. Majd ismét elhalasztotta a döntést. Tokiói kormányforrá­sok ismét megerősítették: Ja­pán megvárja a Közös Piac luxembourgi miniszteri taná­csának állásfoglalását. A portugál kormány csütör­tökön este közleményben je­lentette be: mindaddig meg­szakítja kereskedelmi kapcso­latait Iránnal, amíg a Tehe­ránban fogva tartott ameri­kai túszokat szabadon nem en­gedik. Spanyolország támogatja majd a közös piaci országok döntését, amelyet a kilencek hétfőn luxembourgi tanácsko­zásukon hoznak a Carter kö­vetelte és Irán ellen irányuló gazdasági intézkedésekről — jelentette ki csütörtökön Wa­shingtonban Marcelino Oreja spanyol külügyminiszter. A kilenc közös piaci ország külügyminisztériumi politikai főigazgatóinak csütörtökön Ró­mában tartott rendkívüli ér­tekezletéről, amelyen azt vi­tatták meg, milyen álláspontra helyezkedjék a nyugat-európai közösség Carter Irán-ellenes bojkottfelhívásával kapcsolat­ban nem adtak ki közleményt. kilencek külügyi főtisztség­viselői a hétfői luxembourgi miniszteri tanácsülést kíván­ták előkészíteni, ám a jelek szerint nem sok eredménnyel. Luxembourgban az EGK mi­niszteri tanácsa a tervek sze­rint közös nyilatkozatot fogad el az iráni ügyben, bár lehet, hogy ezt egy héttel későbbre, az EGK kormányfői csúcsér­tekezletére halasztják. Bonnban, igen megbízható forrásból jelentették, hogy az NSZK legkésőbb április 28-a, vagyis a Közös Piac csúcsér­tekezlete után gazdasági intéz­kedéseket léptet életbe Irán ellen. Az élelmiszerek és a gyógyszerek kivételével meg­szüntetik az Iránba irányuló exportot. Az Iránból származó behozatalt azonban nem tilt­ják meg. A bonni források sze­rint az NSZK azért vár, mert lehetséges, hogy az EGK jö­vő hét elején kezdődő külügy­miniszteri értekezletén, majd a csúcsértekezleten meg tud­nak állapodni közös intézke­désekben. Azután azonban az NSZK akkor is meghozza az említett döntéseket, ha közös piaci partnerei nem tesznek semmit. Amennyiben e rendszabá­lyok után sem szabadulnak a túszok, „az egyetlen további lehetőség valamilyenfajta ka­tonai akció” — jelentette ki Carter. A legutóbb Irán aital említett lehetőség, hogy az új parlament júliusban tiönt a túszok sorsáról, Amerika számára túl késő — mondot­ta. Khomeini ajatollah, Boní- szadr elnök és Ghotbzadeh külügyminiszter csütörtökön kemény hangú nyilatkozatban foglalt állást Carter amerikai elnök Irán-ellenes megtorló intézkedéseivel kapcsolatban. A szankciók kibővítésére — mint a három iráni vezető hangoztatta — Teherán fel­készült, s képes szembeszállni a fokozódó amerikai nyo­mással. Mint megfigyelők rá­mutatnak: bár az iráni veze­tők nyilatkozatai még a leg­újabb szankciókat bejelentő Carter-sajtóértekezlet előtt hangzottak el, gyakorlatilag válasznak tekinthetők az Egyesült Államok már koráb­ban kiszivárogtatott intézke­déseire. Khomeini leszögezte: „Az irániakat nem lehet megfélem­líteni gazdasági vagy katonai nyomással. Bármit is tesz Carter, nem az Egyesült Álla­mok érdekeit szolgálja, csak arra törekszik, hogy újabb négy évre megválasszák...” Ghotbzadeh külügyminisz­ter a forradalmi tanács ülé­se után tartott sajtóértekezle­tén kijelentette, hogy az ame­rikai blokád „természetesen okozhat bizonyos nehézsége­ket, de várhatóan csak egy féléves időszak után”. Baniszadr elnök pénteken megjelent interjújában szin­tén úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok . „semmit sem nyerhet a megtorlással, különösen egy katonai ak­cióval”. Kifejtette, hogy az amerikai nyomás fokozódása miatt az iráni parlament va­lószínűleg „szigorú döntést lesz kénytelen hozni” az ame­rikai túszokkal szentben. Afganisztán több tartományában Szolidaritási nagygyűlések A Bakhtar hírügynökség közli, hogy Afganisztán több tartományában nagygyűléseket tartottak. A résztvevők elítél­ték az amerikai imperializ­musnak és más reakciós kö­röknek azt a törekvését, hogy beavatkozzanak Afganisztán belügyeibe. Kifejezték el­szántságukat, hogy soraikat tömörítve küzdenek az afgán nép ellenségeivel szemben. Afganisztán Kunduz tarto­mányában diverzánsok újabb csoportját tették ártalmatlan­ná. A terroristákat a határon túlról dobták át az Afganisz­táni Demokratikus Köztársa­ság területére, s az osztag cél­ja — mint a kabuli rádió kö­Indiai—pakisztáni párbeszéd Indira Gandhi és Ziaul Eak egyórás eszmecseréje Indira Gandhi indiai kor­mányfő és Ziaul Hak pakisz­táni elnök — akik a zimbab­wei függetlenségi ünnepsége­ken Salisburyben vendéges­kednek —, pénteken délelőtt egy órán át tanácskoztak. A megbeszélésen az afga­nisztáni fejleményekről és az azok nyomán kialakult közép­ázsiai helyzetről volt szó. En­nek megítélésében nagy kü­lönbség van a reakciós afgán lázadókat támogató pakisztá­ni és a Szovjetunióval baráti kapcsolatban álló indiai kor­mány között, s ezen a jelek szerint a pénteki megbeszélés sem változtatott. Indira Gandhi a találkozó után új­ságíróknak nyilatkozva erről ennyit mondott: „álláspon­tunkban közös az, hogy mind­ketten a válság megoldását kívánjuk”. Ziaul Hak elégedetten nyi­latkozott a megbeszélések ered­ményeiről. Mindkét vezető hangoztatta, hogy a Salisbury­ben megkezdett párbeszédet folytatni fogják. zölte — az volt, hogy terror­akciókat hajtson végre, zavar­gásokat provokáljon. A banda tagjaitól nagy mennyiségű amerikai és kínai gyártmányú fegyvert foglaltak le. Zimbabwe lelkesiüggstienségi ünnep Csütörtökön éjfélkor Salis­bury egy afrikai elővárosának stadionjában levonták a brit lobogót, s helyére a felszaba­dító harcok egyik veteránja felvonta az új állam, a Zim­babwei Köztársaság zászlaját. A negyvenezres tömeg nagy ujjongással és éljenzéssel fo­gadta a függetlenség kikiáltá­sát jelentő aktust. Canaan Banana elnök és Robert Mugabe miniszterel­nök felesküdött az alkotmány­ra, majd az ünnep tiszteleté­re 21 ágyúlövés dördült el. A kormányfő meggyújtotta a függetlenség lángját, amely a jövőben a főváros később ki­jelölendő pontján a szabadság- harcban elesett hazafiak em­lékére örök lángként fog égni. A Rufaro-stadionban több száz ország és nemzetközi szer­vezet képviselőinek és a zim­babweiek tízezreinek jelenlé­tében Károly herceg brit trón­örökös, az angol uralkodóház képviselőjeként az ország feletti hatalmat ünnepélyesen átadta a Zimbabwei Köztár­saság első elnökének, Canaan Bananának és az afrikai ál­lam kormányának. Károly herceg felolvasta II. Erzsébet angol királynő üd­vözletét, amely a független Zimbabwének és egyben a brit nemzetközösség 43. tag­államának szólt. Robert Mugabe kormányfő, aki a zimbabwei alkotmány alapján az ország politikájá­nak legfőbb irányítója lesz, a néphez szóló üzenetében fel­szólította az ország lakosait, feketéket és fehéreket, hogy együtt vegyenek részt az új állam felépítésében. Mugabe hangsúlyozta, hogy Zimbabwe politikai és társadalmi rendjé­vel összeegyeztethetetlen az el­nyomás és a faji megkülönböz­tetés. Zimbabwéban pénteken is folytatódik a függetlenségi ün­nep: munkaszüneti napot tar­tanak. Ian Smith volt mi­niszterelnök nem jelent meg a stadionban — távolléte a többségi kormányzással való makacs szembenállásának jel­képes megnyilvánulása. Mti- zorewa püspök, Smith „belső rendezésének” balsikerű mi­niszterelnöke szintén csak te­levízión nézte az ünnepet. A függetlenségi ünneppel egyidőben egy sor állam be­jelentette, hogy felveszi a dip­lomáciai kapcsolatokat Zim­babwéméi. Kurt Waldheim, ENSZ-főtitkár táviratban üd­vözölte Mugabe miniszterelnö­köt. Fejlődik a Magyar-osztrák gazdasági és ipari tárgyalások Pénteken befejeződtek Bécs- ben a magyar—osztrák gazda­sági- és ipari együttműködési tárgyalások, ahol áttekintették a két ország gazdasági hely­zetének alakulását és megál­lapították, hogy kedvezőek a lehetőségek a gazdasági kap­csolatok további erőteljes fej­lesztésére. Kedvezően fejlődnek a két ország vállalatai közötti ko­operációs kapcsolatok is. Je­lenleg 96 ilyen szr ződés van érvényben, s további 40 té­mában folynak tárgyalások. A tárgyalásokról készült jegyzőkönyvet a delegáció ve­zetői írták alá, az eseményen jelen volt dr. Randé Jenő, bécsi magyar nagykövet is. Veress Péter bécsi programja keretében megbeszélést foly­tatott Rudolf Sallingerrel, az Osztrák Kereskedelmi és Ipar­kamara elnökével. Popov és Rjm Megfigyelések: Az új szovjet űrexpedíció két tagja jól érzi magát és az orvosi vizsgálatok adatai szerint teljesen egészséges. Popov és Rjumin megkezdi a föld és a világóceánok vi­zuális megfigyelését is. Az űr­hajósok „szabad szemmel” végzett megfigyelései eddig igen sok érdekes, a földön alig ismert jelenségre hívták fel a figyelmet. Bár a mesterséges holdak földünk minden pont­A pescarai bortön foglya Vallott a Moro-ügyről Az olasz sajtó ismét tele van a két évvel ezelőtti Mo- ro-gyilkosság körülményeivel, hátterével kapcsolatos írások­kal. A téma felfrissítésére két ok adott alkalmat: a „Vörös Brigádok” egyik letartóztatott vezetőjének, bizonyos Patri- zio Pecinek a vallomása, va­lamint az Olasz Szocialista Párt hivatalos jegyzőkönyve, amely Craxi főtitkár és Moro utolsó megbeszéléséről készült. A lapok másrészt beszámol­tak arról, hogy Pecitől kihall­gatói megtudták: Aldo Morót Róma mellett tartották fogva elrablói 55 napon át. Elmond­ta nekik, hogy terrorszerveze­tük végrehajtó tanácsa az egyik közép-olaszországi vá­rosban (úgy tudják, Firenzé­ben) ülésezett és irányította az ügy menetét Nevekkel szol­gált arról, hogy kik működ­tek közre Moro elrablásában és kivégzésében. Közlése nyo­mán a rendőrség elfogatási parancsot adott ki néhány sze­mély ellen, akiknek nevét elő­vigyázatosságból nem közöl­ték a nyilvánossággal. A pes­carai börtönben kihallgatott Peci — jegyzi meg a L’Unita — ugyanakkor édeskevés in­formációval szolgált az „agy­trösztről”: azokról, akik az egész akciót kiötlötték és irá­nyították a háttérből. tűr új feladata zabad szemmel jót „szemmel tarthatják”, min« denfajta változást regisztrál­hatnak, az automatikus beren­dezésekkel a földre továbbít­hatnak, a vizuális megfigyelés jelentősége korántsem csök­kent. Egyrészt az űrhajósok gyorsan és eredményesen hív­hatják fel a figyelmet olyan jelenségekre, amelyeket a mesterséges holdak csak ké­sőbb regisztrálnak — például erdőtüzekre, viharok kialaku­lására, a jégmezők mozgásá­ban bekövetkezett változások­ra, — másrészt az expedíciók résztvevőit külön is felkészí­tik olyan megfigyelések elvég­zésére, ahol a vizsgálatok eredményeit csak az ember aktív részvétele biztosíthatja. ★ A Szovjetunióban pénteken földkörüli pályára bocsátot­ták a Kozmosz—1174 mester­séges holdat. CSAK RÖVIDEN A NEMZETKÖZI kommu­nista és munkásmozgalom történetével foglalkozó fran­cia—szovjet történészek szim- pozionja ült össze Párizsban. Felszólalásaikban mind a szovjet, mind a francia tudó­sok hangsúlyozták a lenini eszmék hatását a nemzetközi, különösen a francia kommu­nista mozgalomra. BAUDOUIN belga király csütörtökön este ismét Wil­fried Martenst, a korábbi mi­niszterelnököt bízta meg kor­mányalakítással. GÜNTER MITTAG, az NSZEP PB tagja, a KB titká­ra, az NDK Államtanácsának tagja az NSZK-ban tett láto­gatásáról visszaérkezett Ber­linbe. AZ OSZTRÁK Kommunista Párt képviselteti magát a pá­rizsi találkozón — jelentette be pénteki sajtóértekezletén Franz Muhri, az Osztrák KP elnöke. IZRAEL történetének eddi­gi legnagyobb drágakőrablá­sa történt a Tel Aviv-i gyé­mánttőzsdén. A gyémántok ér­tékéről ugyan ellentmondó je­lentések érkeztek, de a leg­kisebb becsült érték is több mint 2 millió dollár.

Next

/
Thumbnails
Contents