Pest Megyi Hírlap, 1980. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

1980. ÁPRILIS 13., VASÁRNAP áru A BVT felhívásához csatlakozva A Béke-világtanács közel­múltban Üj-Delhiben közzé­tett felhívásához csatlakozva a magyar békemozgalom áp­rilis 5—12. között akciókkal támogatta Ázsia népeinek a nemzeti függetlenségért, a fegyverzetek felhalmozásának megakadályozásáért, a térség békéjének biztosításáért foly­tatott harcát. A magyar dolgozók az or­szág több üzemében röpgyű- léseken támogatták az akció­hét céljait. Az Országos Bé­ketanács, az egész magyar közvélemény mélységes aggo­dalommal kíséri figyelemmel a nemzetközi helyzetnek ♦ az ázsiai kontinens békéjét és biztonságát veszélyeztető vál­tozásait. A szocializmust választották Yos Por budapesti sajtőtáiékoxűatójo Megvédj ük a kambodzsai forradalmat a külföldi és ha­zai reakció meg-megújuló tá­madásaitól — húzta alá a Kambodzsai Nemzeti Egység­front Központi Bizottsága ha­zánkban tartózkodó küldöttsé­gének szombati sajtótájékoz­tatóján Yos Por, a delegáció vezetője, a KB főtitkára. Csak a forradalomellenes külső beavatkozás megszün­tetése hozhatja meg a kam­bodzsai kérdés teljes rendezé­sét — hangsúlyozta a továb­biakban Yos Por. Kiemelte: országa ma is hű az 1979-es felszabadulás után közzétett nyilatkozathoz, amelyben le­szögezték, hogy az el nem kö­telezettség, a békés egymás mellett élés útját választják. Kambodzsa is maga dönt vi­szont sorsáról — szögezte le —, s a két létező világrend közül a szocializmust, a ki­zsákmányolás nélküli rendet választotta. Mindaddig tá­maszkodni fognak Vietnam katonai segítségére, amíg va­lamennyi érdekelt ország tet­teiben el nem ismeri a kam­bodzsai nép önrendelkezési jogát. Végül a küldöttség vezetője meleg szavakkal mondott köszönetét azért a tettekben is megnyilvánuló szolidaritá­sért, amelyet Magyarország az elsők között nyújtott romba döntött, megnyomorított hazá­jának. Magasabb szinten, következetesebben Flowfrome és Allen Tester Kisebb lehet a benzinszámla Műszerekkel a takarékos autózásért Az előkészületek mindössze néhány percet vettek igénybe: a szerelő felnyitotta a piros Zsiguli motorházfedelét, a porlasztó és az üzemanyag­pumpa közé beszerelt egy kö­zepes nagyságú fémdobozt, melyről első pillantásra csak annyit lehetett megállapítani, hogy két műanyag cső indul ki belőle, s a Flowtronic fel­iratot viseli. Ezután a doboz elektromos vezetéket csatlakoz­tatta ahhoz a — leginkább nagyobbfajta zsebszámoló gép­hez hasonlítható — készülék­hez, melyet a vezető melletti ülésen helyeztek el. Lecsukta a motorháztetőt, majd fel­hangzott az invitálás: — In­dulhatunk! A szerviz kijáratánál a vo­lánnál helyet foglaló Szilánk András beállította a műszert, majd megkezdődött a ponto­san két kilométeres próbaút. Elindulás, megállás, stoptáb­la, elsőbbségadás, kanyarodás, lassítás, gyorsítás — közenes városi forgalomnak megfelelő közlekedési manővereik válto- satiák egymást — a valóság­ban egyszer, de a fogyasztás- mérő berendezés programja szerint ötvenszer. A készülék ugyanis a két kilométeres út adatait száz kilométerre vetí­ti, s mikor ismét a szerviz bejáratához értünk, már kész volt az ítélet: ez a kocsi .8,3 liter benzint fogyaszt száz ki­lométeren. A kocsi tulajdono­sa, Páldi Zoltán — aki egyéb­ként a Magyar Autóklub új­ságjából értesült a Hungaro- szerviz új szolgáltatásáról — megkönnyebbülten vette tu­domásul a kedvező eredményt, mi pedig Mihálka Frigyes üzemegvség-vezető és Szebe- rényi Gábor művezető segít­ségével közelebbről is megis­merkedhettünk a fogyasztás­méréssel. A bakancs súlya A svájci gyártmányú beren­dezés lényege abban a bizo­nyos fémdobozban rejlik: az üzemanyag-áramlás útjába he­lyezve, ezen is átfolyik a por­lasztóba jutó benzin, s áthala­dása közben mozgásba . hoz egy szerkezetet, mely elektro­mos inpulzusofcat küld a zseb­számoló gépbe — mégpedig pontosan az elfogyasztott ben­zin mennyiségének megfelelő számban. Ebből s természete­sen a megtett útból számolja ki a készülék a fogyasztást, ami végül számiegveik formá­jában közvetlenül leolvasható. Alagi Állami Gazdaság Több lesz a tej és a hús Hogy a megváltozott, szi­gorúbb gazdálkodási feltételek előbb-utóbb kitermelik a ne­hézségeket okosan leküzdő, ésszerűbb munkára törekvő ötleteket, bizonyítja az Alagi Állami Gazdaság tehenészeté­ben történt átalakulás. Már a múlt esztendőben hozzáláttak a több tej és hús előállítását célul tűző technológiai módo­sításokhoz: a kötött tartásról áttértek a pihenőboxos rend­szerre. A gazdaság alagi ke­rületében csaknem ötmillió forintot emésztett fel a tehe­nészeti telep rekonstrukció­ja, az istállók, a fejővezeték átépítése. Minderre azért is szükség volt, mert fajtaátala­kítási programot, indítottak, a magyartarka állományt a jobb genetikai képességű, na gyobb hozamot adó Holstein- Frizekkel váltották fel. A nagy testű fejőállatoknak vi­szont szűkösek voltak a ha­gyományos rendszerű, régi is­tállók, számtalan sérülés adó­dott abból, hogy a szabad le­vegőt, a réteken legelést ked­velő jószágok nehezen bírták a kötött tartást. A számukra kényelmetlen körülmények a napi tejmennyiségben jelent­keztek, negatív módon: érez­hetően csökkent a fejési át­lag. A gazdaság éoítőbr'gádiai és szakemberei nagy lendü­lettel dolgoztak a korszerűsí­tésen. s múlt év végén az állományt már az átalakított, modernebb berendezésekkel felszerelt épületekben helyez­hették el. A bővítés révén százzal több Holstein-Frizet telepíthettek az istállókba. A váci kerületben, Mária- udvaron ugyancsak a múlt esztendő második felében ezerférőhelyes hízómarhatelep létesült. Miként Bóza János, a gaz­daság műszaki osztályvezetője tájékoztatott, az idei év első negyedében még nem adhat­nak számot látványos ered­ményekről. Tavaly az egy te­hénre jutó hozam meghalad­ta a négyezer litert, s ennyi volt az átlag az elmúlt két hónapban is. Mindez abból következett, hogy tavaly nyá­ron silány rétifűtermést tud­tak betakarítani, legelőiket aszály perzselte, így sem mennyiség, sem beltartalmi érték szempontjából nem si­került megfelelő takarmány, készletet felhalmozni. Most a biztonságos takar­mánybázis megteremtése, s a tenyésztési munka színvonalas állategészségügyi hátterének kialakítása legfontosabb szá­mukra. Épül a korszerű bor­júnevelő, ahol már jó higié­niai feltételek között gondoz­hatják a növendékállatokat, s minimálisra szoríthatják a borjúelhullás arányát. Az elő­relépéshez alapot nyújt, hogy javult a gondozói munka mi­nősége, dolgozóik szakszerűen foglalkoznak a rájuk bízott 530 állatot számláló állo­mánnyal. K. M. De mitől függ, hogy meny­nyit mutat a Flowtronic? A kocsi műszaki állapotától, a forgalmi viszonnyoktól — s a vezető bakancsának súlyától! Különösen ez utóbbit hangsú­lyozzák többször is a szerviz szakemberei: ha valaki állan­dóan padlóig nyomja a gáz­pedált, akkor is húzatja-bőgeti a motort, ha száz méterrel előbbre már piros a lámpa, nem jól alkalmazza a sebes­ségi fokozatokat, akkor magá­ra vessen, hogy gyakrabban kell a benzinkúthoz zarándo­kolnia. A rossz vezetéstechni­kával szemben — csakúgy, mint az objektív adottságnak számító forgalmi viszonyok, az egyre szaporodó dugók ese­tében — tehetetlenek a mű­szerek. E két tényező kiszűré­sére választották azt a mód­szert, hogy közepes városi for­galomnak megfejelő szakaszon mérik- -a fogyasztást,.. mégpedig úgy, hogy a szerviz dolgozója vezeti a kocsit. Ha így is ma­gas benzinszámlát jelez a ké­szülék, a hiba egyértelműen a gépkocsiban keresendő. Csak négyütemüeknsk A fogyasztásmérő tehát nem csodaszer. Ám a szervizt fel­kereső autós — az ezért a szolgáltatásért kifizetett — ötven forintja ellenében biz­tosra megtudhatja, mi vagy ki az oka a túlfogyasztásnak. A legszerencsésebb eset természetesen a rosszai beál­lított, nioás gépkocsi. Ezen a oajon lehet ugyanis a leg- könnyeoDen segíteni. Az Al­len Fester elnevezésű komp­lex gépkocsi-diagnosztikai be- renaezes — menynek párját ma meg hiába keresnénk az ország oan — pontos felvilá­gosítást nyújt a motor, az elektromos berendezés, az ön- indító, az elosztó — egyszóval valamennyi lényeges eiem ál­lapotáról. Annyit pedig az úr­vezetők is tudnak, hogy pél­dául a megszakító muitöciése vagy a gyújtás beállítása és a fogyasztás között igencsak szoros összefüggés van. — A méréseik után minden jellemzőt a gyári értékek sze­rint állítunk be — gondja Szeberenyi Gábor művezető, s ez, csak első hallásra tűnik olyan dolognak, amire az em­ber hajlamos lenne rácsodál­kozni: miért, hát nem így vannak bállítva az autók? Nem bizony! A helyi tapasz­talatok azt mutatják, hogy tiz autó közül hat-nyolc nem olyan, mint amilyennek len­nie kellene, s minden eltérés — a konstruktőrök által meg­adott értéktől — könyörtele­nül növeli a fogyasztást. A Hungaroszerviz budapesti, Mexikói úti telepén tavaly ősszel vezették be a fogyasz­tásmérési szolgáltatást, jelen leg csak négyütemű gépkocsik részére, s ezt azóta — mint Polcz Zoltán, a szövetkezet el nöke elmondta — több mint nyolcszáz magánautós vette igénybe. Biztos, hogy megér­te nekik. S a népgazdaság­nak is. Weyer Béla Több mint két hete fejezte be munkáját az MSZMP XII. kongresszusa. Véget ér­tek hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére rendezett ünnepségso­rozatok. A hétköznapok megszokott ritmusá­ban azonban a fő téma továbbra is a párt XII. kongresszusa, az ott hozott határozatok végrehajtása. Ezen a magas szintű tanácsko­záson megyénk több mint 47 ezer párttag­ját. 37 küldött és 11 meghívott képviselte. Aktív részesei voltak a kongresszus munká­jának. Feszült figyelemmel hallgatták a be­számolókat, s a vitába is bekapcsolódtak. Megyénkből három küldött kapott lehetősé­get arra, hogy kifejtse véleményét. Barinkat Oszkárné, a megyei pártbizott­ság titkára az ideológiai és művészetpolitikai életünk megyei eredményeiről szólt sokré­tűen. llovai Julianna, a gödi Dunamenti Tsz tagja a szövetkezeti demokrácia fejlesztésé­nek időszerű kérdéseiről, míg Horváth Jó­zsef, a Csepel Autógyár küldötte a differen­ciált bérezésről, a vezetők és a beosztottak kapcsolatáról beszélt. Mindhárom felszóla­lást a kongresszus nagy tetszéssel és egyet­értéssel fogadta. A megye küldöttei részt vettek a kong­resszus elnökségében, a jelölő- és a mandá­tumvizsgáló bizottság munkájában. A kong­resszus munkájáról, annak hangulatáról, nyíltságáról és előremutató hangvételéről nagy elismeréssel szóltak testvérmegyéink delegációi, amelyek résztvettek felszabadulá­sunk megyei ünnepségein. Az élet megköve­teli, hogy hozzálássunk a kongresszus hatá­rozatainak gyakorlati valóra váltásához. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a kongresz- szus szellemében végezzük a mupkánkat. Ehhez elengedhetetlen: minden párttag is­merje a kongresszus határozatát, s annak szellemében dolgozzon. Most a cselekvésen a sor. fi pártszervezetek és az irányító párt- bizottságok feladata, hogy a XII. kongresz- szus határozatainak gyakorlati végrehajtását állítsák tevékenységük középpontjába. Ne véljük befejezettnek a munkát a kongresszus határozatainak ismertetésével, úgyszólván „feldolgozáséval”! Törekedjenek az irányító pártszervek és az alapszervezetek arra, hogy saját területükön, a gyakorlatban szerezze­nek érvényt a kongresszuson meghatározott céloknak. Teljesen egyértelmű, hogy a gaz­daságban a fő tennivaló a hatékonyság erőteljes növelése. Következetesebben kell folytatni a termelési és termékszerkezeti adottságainkhoz igazodó -korszerűsítését, a költségek csökkentését, a minőség és a jö­vedelmezőség javítását. Ez megyénk minden üzemében alapvető feladat. Nem könnyű a calt valóra váltani, de az érvényben levő szabályozórendszer keretei között kell el­érni. Az üzemi pártszervek, irányító párt- bizottságok fontos tennivalója — most már az első negyedév eredményeinek birtokában —, hogy valamennyi területen tudatosítsa: az eddiginél is fontosabb a belső tartalékok feltárása és hasznosítása, a munka termelé­kenységének gyorsabb növelése, a termelési költségek mérséklése mellett az önköltség, az energia és anyaghányad csökkentése. A kommunisták, a párt és a szakszervezet fel­adata feltárni, s kezdeményezni ama tarta­lékok kihasználását, amelyek az irányítás, az üzem- és a munkaszervezés, a kooperáció javításában, a szerződéses fegyelem erősíté­sében a munkaidő teljesebb kihasználásában, a fegyelmezettebb munkában rejlenek. Ebben a felfogásban is érdemes a kongresz- szus légkörét, szellemét idézni. A példa adott: nem volt egymásra mutogatás, hanem kritikus és önkritikus hang, s annak megnyilvánulása, mit kell jobban csinálni, fegyelmezettebben az össztársadalmi célokért. Az irányító pártbi­zottságokra és az alapszervezetekre nagy fel­adat hárul ebben a munkában: ne tűrjék a lazaságot, a kezdeményezés hiányát. Tegyék szervezettebbé a gyakorlati munkában a párt­ellenőrzést. A pártalapszervezetek vezetőségei és taggyűlései fogalmazzák meg a gondokat. Ösztönözzék a gazdasági vezetést, a munkás kollektívát a feladatok valóraváltására. Kiváló alkSlniSt adnak arra, a most folyó szakszervezeti választások, hogy ne csak a szakszervezeti tisztségviselők munkáját, ha­nem az egész műhely, csoport kollektívájá­nak tevékenységét is értékeljék az új tenni­valók szellemében. S ugyanakkor a kommu­nistáknak, a vezetőknek adott a lehetőségük arra: ismertessék a kongresszus határozatait, az ebből fakadó helyi tennivalókat. Milyen eredményt hoz munkánk? Ez nagymértékben függ a káderek kezdeményező készségétől. Ezért is indokolt, hogy a pártszervek káder­munkájukban, a gyakorlatban következeteseb­ben érvényesítsék a káderpolitikai alapelveket. Döntő a feladatra való alkalmasság — hang­súlyozta pártunk kongresszusa. Ennek gyakorlati érvényre juttatása — min­den kapkodás nélkül —, a káderhatáskört gya­korló pártbizottságok és pártvezetőségek fel­adata. Nekik kell kezdeményezniük, hogy a megérett káderkérdések időben megoldódja­nak. Bátrabban léptessenek elő a vezetésre felkészült fiatalokat, akik eddig munkájukkal bizonyították társadalmi elkötelezettségüket, szakmai alkalmasságukat. Nagyobb szerepet kapjanak a kádermunkában a párt választott vezető testületéi. Legyenek kezdeményezői, ne csak jóváhagyói a szükséges kádercserék­nek. Ez természetesen feltételezi, az eddiginél is tervszerűbb és átgondoltabb, a káder- és utánpótlásnevelő munkáit. Fejleszteni kell a kádermunka demokratizmusát, a tömegszer­vezetek véleményezést jogának következete­sebb érvényesítését. Pártunk XII. kongresz- szusának határozata kimondja „Az elért ered­mények ellenére még nem kielégítő a szocia­lista demokrácia eddigi szintje, tényleges gya­korlása. A párt változatlanak alapvető fel­adatnak tekinti a dolgozók szélesebb körű be­vonását a közügyekbe. A demokratikus fóru­moknak fontos szerepük van a különböző ér­dekek feltárásában, egyeztetésében, a nézetek megvitatásában, az egész társadalom alapve­tő érdekeinek érvényesítésében. Kereteiket mindenütt töltsék ki megfelelő tartalommal, szüntessék meg működésük formális vonásait.” Az egész népet érintő feladat megvalósí­tásának alapját teremthetjük meg a megyé­ben is az előbbiek szellemében a tanácstagi jelölő- majd a májusi választási gyűléseken. Ezek a jelölőgyűlések, jó fórumok, ahol a jelöltek, a tanácsi és népfront szervek veze­tői számot adnak az elmúlt évek munkájá­ról. Kitűnő alkalom arra: ismertessék a XII. kongresszus határozataiból a terület lakossá­gára vonatkozó feladatokat, körvonalazzák a lakóterület jövőjét, feladatait. Ezek a jelölő­gyűlések módot adnak arra. hogy a Hazafias Népfront és az állampolgárok olyanok jelöle­sét kezdeményezzék — a helyi városi és a megyei tanács tagjai sorába — akik képesek a közügyekért, a XII. kongresszus határozatai­nak az egész társadalom érdekében történő valóraváltásáért. dolgozni! Megyénkben mintegy hatezer jelölőgyűlést tartanak. Ez igazán széles körű lehetőséget ad a tömegszervezeteknek, a helyi tanácsoknak és a lakosságnak arra, hogy véleményét ki­fejtse. Arra is számítunk, hogy a megye vá­rosaiban, településein élők aktivitásukkal, két kezük munkájával az eddigi jó hagyományok­nak megfelelően részt kérnek és vállalnak társadalmi munkában, a kommunális létesít­mények építésében és gazdag programunk valóraváltásában. A fórumokon szavakban elhangzó igényekben, javaslatokban, s majd a tettekben is kifejezésre jutó egység teremt­heti meg a társadalom, a közösség érdekei­nek egybeesését. Ez képezi alapját az egyéni boldogulásnak is. A Hazafias Népfront-mozgalom, amely • párt szövetségi politikájának, a szocializmus nemzeti összefogásának átfogó kerete, fontps közjogi funkciót is gyakorol. Az 1980-as évi általános választások során valamennyi helyi népfrontbizottság törekedjen arra, hogy még többen vegyenek részt a lakóterületeken, a közéletben. Mozgósítsanak a helyi feladatok megoldására. A Hazafias Népfront községi, já­rási, városi szervei vállaljanak — a kongresz- szus határozatának megfelelően — még na­gyobb szerepet a város- és községpolitikai ter­vek kidolgozásában és megvalósításában. Já­ruljanak hozzá az egészséges, a tiszta, a kul­turált környezet kialakításához, a társadalmi munka szervezéséhez, a szocialista együttélés normáinak alakításához. Erősítsék azt a jó együttműködést, ami a megyében kialakult a helyi tanácsok és népfront között. A párt- szervezetek gondoskodjanak arról, hogy a népfront-bizottságokban, az eddiginél is több, jól felkészült, a közéletben jártas párttag dolgozzék, s kapjon munkája után nagyobb megbecsülést. Fejleszteni kell a XII. kongresszus ha­tározatainak megfelelően, a párt belső életét, munkastílusát, s növelni a pártmunka moz­galmi jellegét. Ez mindenekelőtt azt követeli meg a pártszervektől, hogy maradéktalanul az élet napi jelenségeihez, megoldandó prob­lémáihoz kapcsolódjanak. Többet kell foglal­kozni a politikai munka során is, magával az emberrel — a döntések ilyen irányú követ­kezményeinek mérlegelésével. A munkastílus fontos mozzanata, » párthatározatok egységes értelmezése, végrehajtása, vagyis az egységes cselekvés. A ma feladatai, megalapozott, gyors és idő­beni döntéseket igényelnek. A politikai dön­tés fontos láncszeme, hogy a jogos és jogta­lan igényeket meg tudja különböztetni — s ezt határozatok megfogalmazása során érvé­nyesítse. Valamennyi pártszerv munkájában erősíteni kell a párt politikája melletti kiál­lást. A politikai irányító munkában továbbra is fő feladat a pártalapszervezeti munka fejlesz­tése. A tartalmi jegyek fejlesztése, a taggyű­lések színvonalának, vitakészségének erősíté­se, az ellenőrizhető és a számon kérhető párt­megbízatások adása. Az legyen a cél, hogy a taggyűléseken a párttagság olyan napirendet tárgyaljon, amely az adott működési terüle­ten a legfontosabb politikai döntést igénylő téma. Az irányító pártszerveknek, alapszerveze­teknek tovább kell haladni a XI. kongresszus óta folytatott úton. Az új feladat: magasabb színvonalon, az eddiginél is következeteseb­ben valósítsák meg a munkaterveikben és a cselekvési programjaikban megjelölt tenni­valókat. DR. ARATŐ ANDRÁS, az MSZJMP Pest megyei Bizottságának titkára

Next

/
Thumbnails
Contents