Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-08 / 57. szám

%/fáíap 1980. MÁRCIUS 8., SZOMBAT VEZET AZ ERŐD Filmstatisztika Tizenkét és fél millió néző­je volt 1979-ben a magyar filmeknek — tűnik ki a MO- KÉP-nél most elkészült sta­tisztikából. A megyéket ösz- szevetve a legtöbben — egy- millió-hatvanezren — Haj- dú-Bihar megye mozijaiban váltottak jegyet a magyar produkciók vetítéseire. A sorban Borsod következik 735 ezer nézővel; Pest megyében 719 ezren, Bács-Kiskunban pe­dig 614 ezren látták a hazai filmeket. Az 1979-es év új filmjei kö­zül a legtöbb nézőt Szinetár Miklós műve, az 1979-es moszkvai nemzetközi filmfesz­tiválon különdíjjal jutalmazott Az erőd vonzotta. A népsze­rűségi listán 475 500 látogató­val vezető alkotás után a Szomjas György rendezte Rosszemberek következik 391 ezres nézőszámmal. Gábor Pál filmjét, az Angi Verát 364 ezren, a Kovács András ren­dezte A ménesgazdát pedig 351 ezren tekintették meg. EROSODO SZERVEZET Népművelők egyesülete A múlt év decemberében alakult Magyar Népművelők Egyesületének elnöksége ülést tartott a közelmúltban a Da- nuvia Gorkij művelődési ház­ban dr. Gyarmati Kálmán el­nök vezetésével. Az ülésen el­fogadták az egyesület idei munkatervét és megválasztot­ták az ügyvezető titkárt: Lé­vai Józsefnét, a Népművelési Intézet munkatársát. Az egyesület már működé­sének első évében átfogja a közművelődés valamennyi te­rületét. A munkaterv szerint javaslatot készítenek a nép­művelők továbbképzésére, s részt vesznék a Kulturális Minisztériummal és a SZOT- tal közösen egy pályázatban, amelynek célj-a a korszerű közművelődési módszerek nép­szerűsítése. Igyekeznek kap­csolatot teremteni a szomszé­dos országok népművelőivel; tapasztalatcserék segítségével ismerkednek meg az ottani közművelődési gyakorlattal. Rövidesen elkészül az egye­sület működési szabályzata, valamint rendezik a tagsági viszonyokat és postán küldik ki az egyesületi tagkönyve­ket a szervezet kötelékébe tartozó népművelőknek. KETEZER KARTONDOBOZBAN jKerekeim guruló lexikon Tavaly több mint 35 ezer, s már az idén is több száz adat­tal gazdagodott a Magyar Tu­dományos Akadémia művé­szettörténeti kutatócsoportjá­IJJ POLITIKAI KÖNYVEK Hazánk felszabadulásáról Hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára készülünk. Nagyon időszerű az a könyv, amelyet a Kossuth Könyv­kiadó Mit kell tudni hazánk felszabadulásáról? címmel a napokban jelentetett meg. Ak­tuális, nemcsak az évforduló miatt, Iranern azért is mert az ország lakosságának több­sége már a felszabadulás után született, tehát nem ismerheti az időszakot, amelyet a kötet tárgyal, s amely ma már tör­ténelem. A harmincöt évesek­nek és náluk fiatalabbaknak nincs semmilyen élményük arról az időszakról, a Horthy- rendszer végnapjairól, arról, hogyan szabadította fel ha­zánkat a szovjet hadsereg, s miként indult meg az új élet, Magyarország demokra­tikus átalakítása. Történelmi sorsforduló Botos János Írása ezt a hé­zagot pótolja. Sokoldalúan, rendkívül olvasmányosan, szá­mos adatot felhasználva vá­zolja fel a háború utolsó nap­jait, azt a sorsfordulót, amely alapjában változtatta meg ha­zánk helyzetét Európában és lehetővé tette népünk számára a szabad, független életet, a szocialista társadalom megte­remtését. A szerző ismerteti a felsza­badulás előzményeit, azt, hogy 1944. őszén, már hatodik évé­be lépett a második világhá­ború, s a horthysta-rendszer a németek oldalán súlyos poli­tikai, társadalmi és gazdasági válságba került, s végveszély fenyegette létét. Ez logikus is volt, hiszen Horthyék még a harmincas évek elején elkö­telezték magukat a harmadik birodalom mellett, és egyre inkább belesodródtak Hitler agresszív terveinek megvalósí­tásába. A fasiszta Németor­szág kezdeményezésére és irá­nyításával kötött első és má­sodik bécsi döntés eredménye­ként, valamint a Jugoszlávia elleni hitszegő támadásban való részvétel útján elért or­szággyarapítás fejében Horthy vállalta a háborút, amely már 1943-ban elveszett Németor­szág számára. Ennek láttán a Kállay-kormány megpróbálko­zott kapcsolatokat keresni az angol és amerikai képviselők­kel. Persze erről tudomást szerzett a német hírszerzés is, így Hitler megszállta Magyar- országot. Horthy azonban még ekkor sem tudott szakítani a németekkel, tett ugyan 1944. október 15-én egy bátortalan, felemás kísérletet a háború­ból való kilépésre, de ez azon­ban a hiányos előkészületek miatt sikertelen maradt. Be­következett a nyilas rémura­lom, amely a magyar történe­lem legszégyenteljesebb idő­szaka volt. Segítették a lakosságot Botos János foglalkozik az 1944. őszén bekövetkezett dön­tő jelentőségű katonai fordulat­tal. Részletesen leírja, hogyan történt hazánk felszabadítása. A szovjet hadsereg 1944. szep­temberében átlépte Magyaror­szág határát, s ezzel kezdetét vette a 194 napig tartó küz­delem hazánk területén. Nyo­mon követi, az élet megin­dulását a felszabadult Tiszán­túlon. A szovjet katonák se­gítették a polgári lakosságot a munka megszervezésében. A Vörös Hadsereg műszaki ala­kulatai például 1946. augusz­tusáig csaknem 24 ezer négy­zetkilométer területről és mintegy 33 ezer kilométer út­hálózatról több mint egymillió aknát, lövedéket, rakétát, bom­bát, gyűjtöttek össze és sem­misítettek meg, valamint 10 ezer tonna robbanóanyagot tá­volítottak el. De segítettek a közigazgatás, a közoktatás, a politikai, társadalmi élet újjá­szervezésében is. A szerző ezzel párhuzamo­san bemutatja, hogy a néme­tek által megszállt területen, hogyan dühöngött a nyilas rémuralom, miként szerveződ­tek meg a magyar partizán- csoportok, az ellenállási moz­galom. Leírja Budapest felsza­badítását, amely lehetővé tet­te, hogy a központi államha­talmi szervek Debrecenből a fővárosba költözzenek és a Dunántúl, az egész ország fel- szabadulása után az újjáépítés mindenütt kezdetét vehette. Jelentős teret szentel a de­mokratikus pártok és a tö­megszervezetek tevékenységé­nek. A szakszervezetek is új­jáalakultak, megindult az if­júsági szervezetek működése és pártközi megegyezés alap­ján létrejött az egységes nő­szervezet, a Magyar Nők De­mokratikus Szövetsége. Újjászülető Magyarország A felszabadulást követő na­pokban az angolszász hatal­mak mind több képviselőjüket küldték el Magyarországra es igyekeztek a politikai kapcso­latok kibővítésére. Bár a koa­líción belül voltak viták, el­térő vélemények, végül is a munkásosztály, a parasztság, a népi demokratikus haladás hívei kerültek erőfölénybe és eredményesen verték vissza a' burzsoázia támadásait. Az ideiglenes nemzetgyűléssel si­került elfogadtatni egy de­mokratikus földreformot, amely a parasztságot is a népi de­mokrácia mellé állította. A szerző idézi az akkori megállapítást, amely szerint Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország. E nehéz körülmények ellené­re a munkásság és a paraszt­ság önfeláldozó munkája ered­ményeként újjáépült az or­szág, megkezdődött a népi Ma­gyarország felemelkedése. A kötetet eseménynaptár egészíti ki és közli azoknak a neveit, akik az ország felsza­badításának és demokratikus újjászületésének nagy munká­jából kivették részüket. Gáli Sándor nak adattára. Ezt a különle­ges, kerekeken guruló állvá­nyokon szerkesztett lexikont soha nem adják könyv alak­ban az olvasók kezébe, hiszen minden nap új, friss ismere­tekkel gyarapodik, így soha­sem zárul le, s soha nem is avulhat el. A magyar művé­szek adattára már több mint 850 ezer kartotékot tartalmaz, amelyet csaknem 2 ezer kar­tondobozban tárolnak. Az információraktár Szent- iványi Gyula művészeti író gyűjteményéből jött létre. A művészet iránt érdeklődő tu­dós már az 19l0-es évek vé­gétől gyűjtötte, rendszerezte a magyar képző- és építőművé­szekről megjelent újságcikke­ket, információkat, kiállítási katalógusokat. Az összegyűlt anyag adta az alapját a Ma­gyar Képzőművészeti Lexikon 1915-ben kiadott első köteté­nek. A Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti kutatócsoportjához 1969-ben, a csoport megalakulásakor ke­rült a gyűjtemény. A magyar művészek lexiko­néról, adattáráról már az or­szághatáron túl is tudomást szereztek: a világ egyik' leg­híresebb művészeti lexikona, a lipcsei szerkesztésű Thieme- Becker összeállítói is érdek­lődnek az adattár anyaga iránt. Űj kiadványukhoz hasz­nálják fel a magyar művészek lexikonában őrzött információ­kat. KI VÁSÁROL, KI ADMINISZTRÁL? Közös gondnokság — gondokkal Pest megyében félszáz a közös iskolagondnokságok szá­nna. Ezek egyszerre több isko­la, óvoda adminisztratív fel­adatait látják el. Legalábbis elméletben. Mert tény az, hogy a legjobban dolgozó gondnokság sem vehet le minden terhet az oktatás ve­zetőinek válláról. Nincs ok panaszra A színhely ezúttal Piliscsa- ba, bár — valószínűleg — hasonlóképp alakultak volna a vélemények másutt is. Szívós Sándorné a Felsza­badulás úti általános iskola igazgatója: — Őszintén csak annyit mondhatok, hogy a körülmé­nyekhez képest mindent meg­tesznek a gondnokok. Csak ketten vannak, három iskolá­ban és négy óvodában. Ért­hető, ha így jó néhány gazda­sági teendő az igazgatóra ma­rad. Például az iskolába ke­rülő anyagok nyilvántartása — takarítóeszközöké, szemlél­tetőeszközöké, könyveké, fel- szerelési tárgyaké. A konyha edényeit, anyagait ugyanígy az élelmezésvezető tartja nyil­ván. Ha itt lenne az iskolatit­kár — jelenleg gyes-en van — ő végezné ezt, így rám és a helyettesemre marad. Per­sze, hogy szívesen megszaba­dulnánk a sok irkálnivalótól, több időnk jutna az óraláto­gatásra, a nevelők munkájá­nak segítésére. — A gondnokság nélkül még nehezebb lenne. Akkor a szakipari munkák, a javítá­sok, a tüzelőberendezés, és a nagyobb értékű eszközök nyilvántartását is nekünk kel­lene vezetni. Egyszóval nincs okunk panaszra. Minden te­hertől csak akkor mentesül­hetnénk, ha az iskolának sa­ját gondnoka lenne. Gáspár Ferenc, a tanács el­nöke így vélekedik: —- Az iskolágondnokság a hatvanas évek eleje óta, te­hát már régen és jól dolgo­zik. Mégis a tanácsra hárul jó néhány gond, amely elv­ben nem is tartozna ide. A felújítások műszaki ellenőrzé­se, tárgyalás a kivitelezőkkel, a műszaki előkészítés, a számlaellenőrzés, s még a társadalmi munkálok egy ré­szének megnyerése, a munka szervezése is. Évente átlago­san 7—8 millió forintot fordí­tunk az iskolára, óvodákra, a fenntartás, működtetés költ­ségeire, s a felújításokra. Ez a tanács kötelessége, hiszen az oktatási intézmények fenn­tartója. De az már nem a mi dolgunk, hogy a gondnokság helyett intézzünk ügyeket. Persze, ha a szükség úgy hoz­za, segítünk. \ Rengeteg papírmunka Csontos Lászióné a' pilis­csabai önálló óvoda vezetője Pestről jövet elsőként az is­kolagondnokságra jön be: — Hogy miért ide? A gond­nokság beszámolót kért tő­lem a költségvetésekről, bér­ügyekről, mert a tanács vég­rehajtó bizottságának rövide­sen napirendjére kerül a té­ma. Meg azért is, mert vá­sárolni szeretnénk, edénye­ket az óvodának. A csekk­tömböt el kell kérnem. — Igen, mi vásárolunk be. Hagyományosan már, mert így alakult, s nem is rosszul. Jobban tudjuk az óvodában, mi a legmegfelelőbb a neve­lőmunkához. Igaz, ára van ennek a módszernek. Ma dél­előtt például három üzletben is jártam Pesten, de nem kaptam olyan matricás uzson­názótálcát, amilyet kerestem. Húszezer forint alatti áron mindent így veszünk meg. A textilneműt, a papírokat, író­szereket, még a nyomtatvá­nyok egy részét is. — Papírmunkánk is van rengeteg. Valamennyi beren­dezés kettős könyvelése, az év végi leltár kartonjai, a tisztítószerek elszámolása, az­után a tüzelőé, a gázé. Jó len­ne az óvodának egy önálló gondnok, aki mindezt elvé­gezné. Több időm jutna a pedagógiai munka irányításá­ra. A gépkönyvclés kezdete Müller Antalné a piliscsa­bai gondnokságot vezeti: — Ketten vagyunk. Három­százhuszonhárom óvodás, 746 tanuló az iskolákban, 282 nap­közis, 121 pedagógus és java­részük étkeztetése is a mi feladatunk.- A munkaköri le­írás szerint elkészítjük az évi költségvetést — természetesen az iskolai és óvodai költség- vetések alapján. Elvégre az intézményvezetők döntik el, hol és mire van szükség. A kisebb karbantartást, fel­újítási munkát mi végeztet­jük, mi keresünk iparost, mi számlázunk. A nagyobb mun­kálatokat a tanács intézi. Az­után feladatunk a beszerzések lebonyolítása is, az élelmezés­vezetőkkel, intézményveze­tőkkel együtt. Az igazgatók­nak, óvodavezetőknek kész­pénzellátmányt is adunk, könyveljük a számlákat, el­intézzük az átutalásokat A tanács három éve vett egy ételszállító gépkocsit, ez vi­szi a konyhákra a nyersanya­got, az iskolákba, óvodákba az ételt. A kocsi üaemanyagje- gyeit rpi kezeljük, a karban­tartást is el kell intéznünk. Azután a leltár, az óvodai és nápköziotthoni térítési dí­jak ellenőrzése, meg a kony­hák anyagfelhasználásáé, az étlapé, a tisztaságé. Tizenkét- féle nyilvántartást vezetünk. Most térünk át a gépkönyve­lésre, s az átmeneti időszak­ban nehezebb... Csak két órával többet — Többet csak az intézmé­nyi gondnokok vállalhatnának, de akkor nyolc ember kelle­ne. Még az 1975—76-os tan­évben kértünk újabb státuszt Talán máshová jobban kel­lett az ember... ★ Nem érheti szó a gondnok­ság háza elejét, s nem is ér­te. De a piliscsabai gondok nem egyedüliek. Szó sincs áldatlan állapotokról, csupán arról: megoldást kívánnak ezek a problémák. Mert az csak használhat a gyermekek kor­szerűbb, alaposabb nevelése ügyének, ha az igazgató, az óvodavezető nem gondnoki, hanem pedagógiai teendőire figyelhet. Ha csak naponta két órával többet, az sem ke­vés. Vasvári G. Pál SZÍNHÁZI ESTÉK A meráni fiú Szabó Magda drámája a Madách Színházban Szeme ládára ölik még és tépik ízek­re anyját, Gertrudis királynét, II. Endre hitvesét a pilisi vadászkastély­ban az akkor kilenc-tízéves Bélának, Endre király legidősebb fiának. A ret­tenetes élmény végigkíséri egész életén. Amikor — IV. Béla néven — király lesz, anyja halálának véres képei ak­kor is megjelennek előtte, hogy soha ne feledhesse: anyai öröksége ez az emlék. Apai öröksége viszont egy szét­zilált belső rendű, elszegényedett, Ke­let és Nyugat között a helyét nem lelő ország, mely felé már száguldanak Te- mudzsin kán tatár lovasai. Szabó Magda méltán látott drámai hőst IV. Bélában. Súlyos történelmi döntésekre kényszerített, s először rosz- szul döntő király ő, de a rettenetes ka­tasztrófa után szinte más emberként emelkedik a tatárdúlás romjai alól, hogy az ország valóságos második hon­alapítója legyen. A körülmények szorí­tásában vergődik. A szövetségesül ajánlkozó, ráadásul a tatárokat jól is­mérő (hiszen éppen előlük Magyaror­szágra menekülő) Kötöny kun király- lyal szemben bizalmatlan, Frigyes osztrák herceg intrikáinak viszont fel­ül. Nem tudja, merre tájolja az alig­hogy rendbe szedett ország hajóját: a Bánk és torsai féle hajdani francia orientáció, vagy az anyja, a meráni Gertrudis révén önként kínálkozó né­met érdekszféra felé-e? Vagy esetleg, a pápai pozícióharcokra figyeljen? A Szentszéknél jó ajánlólevél húga, Szent Erzsébet. V álsághelyzeíről szól a meráni fiú, történelmünk számos válsághely­zete közül az egyik legsúlyosab- ról. Erről drámát írni épp oly izgal­mas írói feladat, mint' az előző Szabó Magda-dráma, az Az a szép fényes nap szituációjáról — az István király alat­ti vallás- és életforma-váltásról, meg az ezzel járó politikai következmények­ről. Csakhogy míg István, Géza és Gyu­la drámája végigmond egy történelmi helyzetet, s levonja a drámái szituáció drámái tanulságait, IV. Béla drámája ebben a darabban nem bontakozik ki. Rendkívül érdekes informatív anya- go tár elénk nagy bőségben Szabó Mag c; sikerrel eleveníti fel a Katona József Bánk bánjából ismert eseménye­ket, s mutat rá, mennyire nem volt pontos történelmileg a Katona-féle me­se; kitűnően ábrázolja Béla udvarának elbizánciasodott, merev etikettű vilá­gát (Béla felesége görög, a'nikeai csá­szár lánya volt); nagyon jól rajzolódik ki a Béla és a magyar főurak között a Béla apja, II. Endre által adományo­zott birtokok visszavétele miatt kiala­kult feszültség; pontosan megtudjuk, milyen szerepet vállalt a pápai legátus, s hogy éltek még ekkor a régi sámán­hit bizonyos maradványai is; részlete­sen megismerhetjük Kötöny kun király viszonyát a magyar főurakhoz, Bélához, a tatár veszedelemhez, a fondorkodó Frigyes herceghez, — s mindez roppant érdekes történelmi tabló is, de nem dráma. Részint az események megér­téséhez szükséges információk túlada­golása, túlságos részletezése miatt nem az, részint pedig azért, mert Bélának, a főhősnek ebben a darabban nincs drámai ellenfele. Személy szerint még talán Kötöny, ez a józan eszű, az európainak mondott magyaroknál sokkal világo­sabb — és európaibb — látókörű, be­csületes és egyenes, nyílt fejedelem le­hetne Béla drámai ellenpólusa. De Kö- tönynek sokkal inkább a magyar fő­urakkal, ezekkel a szűk látókörű, hiú, hatalmi féltékenységben szenvedő, ön­hitt és ostoba „országnagyokkal” gyű­lik meg a baja, semmint Bélával. Bé­la csak hagyja, hogy a főurak elve- szejtsék Kötönyt. Frigyes, a sima mo­dorú osztrák, nem ellenfél, s nem azok a magyar urak sem. A tatár pedig a dráma végére is csak az „orosz kapu”, a kárpátokbeli Vereckei-szoros fenyő­torlaszainak szétfejszézéséig jut; Mohi, a döntő — és végzetes csata még mesz- sze van, a menekülés, az országos pusz­tulás még messzebb, s a tatárdúlás utáni, emberfeletti erővel megvalósí­tott újjáépítés még csak fel sem sej­lik. (És attól a királytól, akit ebben a drámában látunk, nem is na­gyon remélhetünk ekkora tettet; ki­sebb feladatokban is döntésképtelen, kevesebbhez is gyönge, erőtlen.) Első felvonásnak; egy nagyívű dráma első részének hat így A meráni fiú. Kötöny meggyilkolásával zárul, tehát Béla uralkodása első szakaszával. A mellékszálak sűrítésével, rövidebbre fo­gásával nem is lenne több ez az anyag, mint egy felvonás. És talán valóban így is kell fogadnunk, hiszen *Szabó Magda elmondta: drámai trilógiát ter­vez IV. Béláról. Ám, ha A meráni fiú ennek első része is, meg kellene álla­nia önmagában, kerek, feszes, kemény drámaként. A lezáratlanság, a már-már epikus részletezettség alighanem ebből a trilógia-elképzelésből fakad, de ha a szándékot értjük is, A meráni fiú et­től nem lesz drámaibb mű. A rendező Lengyel György, Fehér Miklós ötletes díszletében, nagy gond­dal és sok szeretettel vitte színre a drámát. Arról sem Lengyel, sem a színészek nem tehetnek, hogy a drá­mai anyag olyan, amilyen. Attól füg­gően, hogy kinek, mennyire jól meg­írt szerep jutott, a színészek kitűnőek, jók, vagy gyöngék. Az első csoportba tartozik Sztankay István (Kötöny, a darab legteljesebben jellemzett figurá­ja) és Mensáros László (Evsztratisz, a kasztrált görög udvarmester). A máso­dik csoportba sorolható Huszti Péter (IV, Béla vértelen alakja, az alakítás­ra is visszahat), Márkus László (Teu­ton János), Juhász Jácint (a királyi „el­hárítás” vezetője), Némethy Ferenc (Pál atya), Tímár Béla (Bács udvar­nagyi. Sunyovszky Szilvia (Mária király­né) nem tehet róla, hogy szerepe sem­mi egyébre nem ad lehetőséget, mint, hogy szép és dekoratív legyen. Ennek viszont derekasan meg is felel. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents