Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-06 / 55. szám

SS« "4f^L Jf 2 Mim 1980. MÁRCIUS 6., CSÜTÖRTÖK Iránban megkezdődön a választási kampány A Tudeh-párt 110 jelöltet indít Lehetséges ez együttműködés sokoldalú továbbfejlesztése Púja Frigyes nyilatkozata ázsiai útjáról A szerdai nappal Iránban megkezdődött az egy hét múl­va esedékes parlamenti vá­lasztásokat előkészítő kam­pány. Elsőként a Modzsahedin Khalk, az iszlám alapokon ál­ló gerillaszervezet árasztotta el Teheránt választási plakát­jaival és röpcéduláival. Az Iszlám Köztársasági Párt kép­viselőjelöltjei országszerte több száz választási program­beszédet tartanak. A kommu­nista Tudeh' párt 110 jelöltet indít: világos és egyértelmű programját a Mardom című pártlap hasábjain már hetekr kel ezelőtt részletesen ismer­tette. A Kurd Demokrata Párt. még nem hozta nyilvánosság­ra jelöltjeinek listáját. Baniszadr elnök a nemzet- gyűlési választásokra való te­kintettel Iszlám Forradalmi Kongresszus néven pártot akart alakítani, ezt azonban a For­radalmi Tanács nem hagyta jóváu . Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök szerdán, hivatalos látogatásra közel-keleti kőrútjának ne­gyedik állomására, az Egye­lt sült Arab Emírségekbe érke­zett Előzőleg Dohában, Katar fő­városában, közös közleményt adtak ki ottani, keddi tárgya­lásairól, s ez hangsúlyozza, hogy a közel-keleti konfliktus kulcsa a palesztin kérdés. Robert Mugabe, kijelölt Zim- babwe-rhodesdai miniszterel­nök szerdán megkezdte kor­mányalakítási tárgyalásait. El­sőként Nkomával, a Zimbabwe Afrikai Népi Unió vezetőjével találkozott, akinek pártja a választásokon 20 mandátumot szerzett. Mugabe — mint je­lentettük — kijelölése • utáni első nyilatkozatában kijelen­tette, hogy széles alapokon nyugvó egységkormányra tö­rekszik, s benne a ZAPU-nak A Fedajin Khalk marxista gerillaszervezet is bejelentette, hogy napokon belül politikai párttá akar szerveződni. Mindössze egy héttel a vá­lasztások megkezdése előtt még mindig nem dőlt el vég­legesen; hogy egy vagy két" fordulós szavazást tartanak-e Iránban. A Horizont című berlini po­litikai hetilap szerdán megje­lent számában közzétett nyi­latkozatában Nureddin Kia- nuri, az Iráni Néppárt (Tu- dehj központi bizottságának első titkára kijelentette: Az Iráni Néppárt az ország valamennyi haladó ereje kö­zös feladatának tekinti, hogy összefogva és egységesen fel­lépjen az ellenforradalmi el­lentámadás veszélye ellen, biz­tosítsa a forradalom vívmá­nyait és következetesen to­vábbvigye a nemzeti demok­ratikus fejlődést. A Néppárt ezért látja jelenlegi fő felada­Közben Jeruzsálemben a külügyminisztériumba hívat­ták Franciaország iz’.aeli nagy­követét, és hivatalosan tájékoz­tatták arról, hogy Izrael tilta­kozik a palesztinokra vonat­kozó francia kezdeményezések ellen. Az izraeli kormány meg­bízta Nyugat-Európában szol­gálatot teljesítő nagyköveteit, hogy tájékoztassák a fogadó kormányokat: a francia állás- foglalás ellentétes a Camp David-i megállapodásokkal. és szsimély szerint N kom ónak is jelentős szerepet szán. A ki­jelölt kormányfő találkozott Ian Smith-szel, a rhodesiai fehérek vezérével is, ★ Leonyid Brezsnyev távirat­ban üdvözölte Robert Mugabét és Joshua Nkomót, a Zimbab­we Hazafias Front vezetőit a- hazafias erőknek a választá­sokon aratott nagyarányú győ­zelme alkalmából. tának azt, hogy szilárd egy­ségfrontot kovácsoljon össze. A teheráni sajtó a jelek sze­rint kezd belefáradni az ame­rikai túszok és az ENSZ-bi- zottság tagjainak tervezett ta­lálkozója körüli, áttekinthetet­len huzavonák nyomon köve­tésébe. A Kejhan szerint Khomeini ajatollah, a forradalmi tanács és a külügyminisztérium egy­aránt elfogadta a találkozó ter­vét; az „iszlám diákok” vi­szont nem értenek egyet a feltételekkel, s újbb követelé­seket terjesztettek elő. Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök aggodalmának adott hangot a Pakisztánba irányuló amerikai fegyver- szállítások miatt, utalva arra, hogy ez zavaróan hathat In­dia és Pakisztán viszonyára. Az indiai kormányfő Jam­mu és Kasmír indiai szövetsé­gi államba látogatva, az indiai hadsereg katonái és újságírók előtt Jammuban mondott be­szédében egyebek között el­mondotta, hogy Washington — fegyverszállításai felújítása mellett — valószínűleg ka­tonai támaszpontot akar léte­síteni Pakisztánban. Gandhi asszony felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben a pa­kisztániaknak fegyverük lesz, valaki ellen fel is használ­hatják, s ez — tette hozzá — aggodalommal tölti el Indiát. Gandhi asszony hangsúlyoz­ta, hogy a korlátozott létszá­mú' szovjet csapatok Afganisz­tánban való jelenlétét, mini azt már a Szovjetunió nem­egyszer kifejtette, az a tény váltotta ki, hogy Pakisztán, Kína és más országok zsoldo­sokat képeznek ki, fegyverez­nek fel és irányítanak afgán területekre. A Szovjetunió — mondotta Gandhi asszony — világosan, kifejezte készségét, hogy kivonja csapatait Afga­nisztánból, ha Pakisztán a to­vábbiakban nem látja el fegy­verekkel a zsoldosokat, és nem KGST­tervegyeztetés A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának júniusi ülés­szaka tárgyalja meg a tagál­lamok ötéves népgazdasági terveinek egyeztetéséről szóló beszámolót. A következő öt­éves tervidőszakban a tanács tagjai tovább bővítik a szako­sítást, a kooperációt, fej­lesztik tudományos-műszaki együttműködésüket, egymás közötti árucseréjüket, együt­tes erővel bővítik népgazdasá­gukat, ipari és mezőgazdasági termelésüket. A fejlődést meggyorsító együttműködési célprogramok megvalósítására eddig már számos két- és többoldalú megállapodást írtak alá, a ta­nács ülésszakáig további 31 ilyen megállapodást öntenek végleges formába. segíti elő átjutásukat Afga­nisztánba. Mint a PTI indiai hírügy­nökség jelentése alapján is­mertté vált, vasárnap pakisz­táni egységek a határon ke­resztül tüzet nyitottak a Jhan- gar közelében állomásozó in­diai szárazföldi csapatokra. A tűzpárbaj mintegy 4 órán ke­resztül tartott. A MOSZKVAI Pravda szer­dai száma közli Gáspár Sán­dornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának cikkét, amely a szocialista munkaverseny fej­lődésével, eredményeivel fog­lalkozik. A SZOVJET Tudományos Akadémia közgyűlésének szerda délutáni ülésén ünne­pélyes keretek között nyúj­tották át Szőkefalvi-Nagy Béla Kossuth-díj as akadémi­kusnak a Lomonoszov-arany­érmet. SZOVJET—FRANCIA kül- ügyminisztériumi szintű meg­beszéléseket tartottak kedden és szerdán Moszkvában. A konzultáción a kölcsönös ér­deklődésre számot tartó nem­Ázsiai útjáró való hazaérke­zését követően Púja Frigyes külügyminiszter nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. Széles körű megbeszéléseink során a három meglátogatott országban áttekintettük kétol­dalú kapcsolataink helyzetét, fölmérve a perspektívákat, az együttműködés továbbfejlesz­tésének lehetőségeit is — mon­dotta Púja Frigyes — egyér­telmű a megállapítás: mind­három állam vezetői készek a politikai, a gazdasági, a tudo­mányos és a kulturális kap­csolatok elmélyítésére, bővíté­sére. A megbeszéléseken ért­hetően nagy figyelmet fordí­tottunk az időszerű nemzetkö­zi kérdések megvitatására. A Japán, a Fülöp-szigetek és In­dia legfelsőbb vezetőivel le­zajlott találkozók is bizonyí­tották, hogy az enyhülés ered­ményeit mindannyian meg kívánják őrizni, sőt alapjait még inkább meg akarják erő­síteni. Köztudomású, hogy Ázsiá­A keddi amerikai előválasz­tások során Massachusetts ál­lamban, á Kennedy-dinasztia szűkebb hazájában Edward Kennedy szenátor a várakozá­soknak megfelelően mintegy kétharmad-egyharmad arány­ban legyőzte Carter elnököt. Vermontban azonban igen nagy arányban alulmaradt Carterrel szemben. A keddi előválasztások nagy meglepetése: John Anderson, ban az utóbbi években az enyhüléssel ellentétes folya­matok mentek végbe. Az okok elsősorban a szélsőséges im­perialista körök terveiben, a Varsói Szerződés és minde­nekelőtt a Szovjetunió fölött katonai erőfölényt elérni pró­báló törekvéseiben keresen­dők. Ázsiában az elmúlt esz­tendőkben két kérdéskört öve­zett megkülönböztetett figye­lem. Az egyik Kambodzsáé, amely körül korábban nagy „lármát csapiak”, de úgy tű­nik, mintha mostanában csil­lapodtak volna az indulatok hullámai. A másik kérdés, Afganisztán ügye, minden meglátogatott országban elő­került a megbeszéléseken. Ügy látom: a tárgyaló felek, min­denekelőtt India vezetői, jól látják az afganisztáni esemé­nyeket, azok indítékait, s min­dent meg fognak tenni annak érdekében, hogy ez a kérdés lekerüljön a napirendről — mondotta befejezésül Púja Fri­gyes. a liberális republikánus képvi­selő átütő sikere volt. A mind­eddig teljesen esélytelennek tartott Anderson Massachu- settsben maga mögé utasította nemcsak a magasan vezető el­nökjelöltet, Ronald Reagant, hanem annak fő vetélytársát, George Busht is. Anderson Vermontban — a nem telje­sen végleges eredmények sze­rint — ugyancsak a legtöbb szavazatot kapta. Folytatódik a közel-keleti körút S francia államfő tárgyalásai Magabe egységkormányterve India aggódik Pakisztán felfegyverzése miatt Schmidt—Sorter megbeszélés Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár, aki kedden es­te érkezett hetedik hivatalos washingtoni látogatására, szer­da reggeltől 24 órán át szinte CSAK RÖVIDEN... zetközl kérdések széles körét vitatták meg, különös tekintet­tel az enyhülési politika el­mélyítésének fontosságára. példátlanul zsúfolt programot bonyolított le. Sorra találko­zott Vance külügy-, Brown hadügyminiszterrel, Brzezins- ki nemzetbiztonsági főtanács­adóval, délután Carter elnök­kel tárgyalt, majd a kormány vezető gazdasági tisztségvise­lőivel vett részt értekezleten. Este fehér házi díszvacsora ad újabb > lehetőséget Carter— Schmidt megbeszélésekre, majd a bonni vendég csütörtök reg­gel, Robert Byrddel, a szená­tus demokrata vezetőjével va­ló találkozó után New Yorkba repül. Erőpróba Kennedy szőkébb hazájában Győzött a papírforma Háttér Zimbabwe hosszú útja EGY ŐSI, ISMERETLEN kultúra maradványait már a középkor végén Afrikát körül­hajózó. majd a partvidékre is kimerészkedő portugál fel­fedezők is feljegyeztek. Ké­sőbb, amikor először a portu­gálok, majd az angolok pró­bálkoztak Afrika ennek a területének gyarmatosításával, kétségbevonták, hogy ezek a vastag, mértani pontossággal felépített falak afrikai erede­tűek volnának. Mindenféle le­gendák születtek arra, csak­hogy bizonyíthassák, a rab­szolgasorsba taszított fekete­bőrű őslakosok olyan „ala- csonyabbrendű emberek”, akik képtelenek lehettek bármifé­le ily mesteri építészeti alko­tás létrehozására. Vagyis mindez, valahonnan idesza­kadt Afrikán kívüliek műve, s éppen az afrikai őslakos­ság ellen szolgált volna vé­delmi célokat szolgáló erődít­ménynek. Az idők változtak, de e le­genda megmaradt. Hirdették akkor is, amikor a XIX. szá­zad végén Cecil Rhodes, an­gol tőkés vállalkozó és impe­rialista politikus csalárd mó­don először korlátozta, majd brit katonai erővel megfosz­totta a hatalomtő' hobengiilát, az akkori Matabeleföld és So- naország királyát, s a feke­ték országából brit gyarmati birtokot hozott létre e délke­let-afrikai területen Az or­szágot, rabigába haj tójáról Rhodesiának nevezték el. s fővárosát pedig az akkori brit külügyminiszterről Salis- burynek. SEM AZ ELSŐ, sem a má­sodik világháború nem hozott változást a fekete többség számára ezután sem Rhodesiá­ban. Sőt amikor Afrika többi részében a gyarmatosítók fo­kozatosan kénytelenek voltak meghátrálni a szabadságmoz­galmak ereje előtt, s a „fe­kete földrész” térképe új, ön­álló államok tucatjaival gaz­dagodott, Rhodesiában ép­pen ellenkező fordulatra ke­rült sor. 1965-ben Ian Smith, a salisbury-i fehértelepesek vezére, bejelentette elszakadá­sát Angliától, a brit gyarmat helyén a helyi fehér kisebb­ség terrorrendszerét terem­tette meg. Az akkor mintegy negyedmilliónyi fehér tartotta kezében a gazdasági és poli­tikai teljhatalmat, s az öt és fél milliós feketebőrű több­ségnek csak a teljes jogíosz- tottság és a korábbinál is sokkalta szörnyűségesebb ki­zsákmányolás lehetett az osz­tályrésze. ‘ Salisbury urai a dél-afrikai fajgyűlölő rendszer támogatá­sával valósították meg terror­politikájukat. Az. hogy a ma­guk kezébe kaparintották a gazdasági hatalmat is, ellen­tétes volt az észak-amerikai és az angol monopol tőke ér­dekeivel is, amely szívesen lá­tott vo.lna Rhodesiában egy olyan rendszert, amelynek oszlopai azok a feketebőrű politikusok, akik készek együttműködni a volt gyarma­tosítókkal, s akik biztosítják, hogy az ország gazdag ter­mészeti kincseinek kiaknázá­sa háborítatlanul folyjék Wa­shington és London üzletem­bereinek hasznára. A RHODESIÁI FEHERTE­LERESEK viszont azzal áll­tak ellen a reájuk nehezedő nyomásnak, hogy ha meg­szűnik önállóvá kikiáltott terror-rendszerük, az esemé­nyek balra fordulnak, s nem­csak a fajgyűlölő rendszer szűnik meg, hanem vége sza­kad annak is, hogy e terüle­tet a nyugati cégek aknáz­zák ki, hiszen a fekete több­ség olyan valóságos kormány­zatra törekszik majd, amely a többség kezébe adja az or­szág természeti kincseit, sa­ját hasznára folytatja a nagy ültetvényeken zajló .termelést. Még a hatvanas években megkezdődött a fegyveres szabadságharc, amely a het­venes évek végére már olyan méreteket öltött, hogy a Nko- mo és Mugabe vezette sza­badságharcosok ellenőrizték Rhodesia területének mintegy hetven százalékát, s a fehér- telepesek uralma tulajdonkép­pen csupán a nagyvárosokra és azok környékére korlátozó­dott. A harc még eredmé­nyesebb lett, amikor a Nko- mo vezette ZAPU és a Mu­gabe vezette ZANU a Zim­babwe Hazafias Frontban koordinálta tevékenységét. Ekkorra már a történelmi ku­Robert Mugabe pártja nyerte a választásokat Rhodesiában. A ké­pen : Mugabe sajtókonferenciát tart. tatások feltárták, hogy a cik­künk elején említett romok, o bantu őslakosság mesteri építményeinek maradványai, s hogy valaha itt terült el ezeknek a feketebörűeknek Monomotapa, vagy más né­ven Zimbabwé-nek emlegetett hatalmas országa. így csak természetes, hogy az ország felszabadító erői célul tűzték ki azt is, hogy ha kivívják a hatalmat, országok nevét visszaváltoztatják Zimbabwé­re és így Afrika térképéről eltűnik a Rhodes gyarmatosí­tóra emlékeztető államnév. A szabadságharcosok azonban nagy vérveszteségek és tengernyi áldozat árán fog­laltak el és tarthattak meg területeket, s így hogy továb­bi tíz, meg tízezrek életét megkíméljék, beleegyeztek ab­ba. hogy békés úton rendez­zék az ország jövőjét. Ekkor már a fehértelepesek is kény­telenek voltak belátni, hogy képtelenek közvetlenül fenn­tartani diktatúrájukat. Ezért megpróbálkoztak előbb egy megtévesztő manőverrel. Mu- zorewa püspök hajlandó volt kiegyezni velük, s mint fe­ketebőrű politikus kormány­zást vállalni olymódon, hogy eközben megőrződjenek a fe­hérek összes kiváltságai és az elsöprő néger többség csak látszatengedményeket kapjon. Amikor azonban ez - a kísér­let összeomlott, a Muzorewa— Smith-rendszer is kénytelen volt Londonban tárgyalóasz­talhoz ülni Nkomo és Muga­be hazafias frontjával. Tizennégy heti tárgyalás után jött létre egy különös megállapodás. Ez visszaállí­totta az 1965. előtti állapo­tot. amikor Rhodesia angol gyarmat volt. A terület élére Soames személyében brit főkormányzót jelölt ki. Ki­mondta, hogy tűzszünetnek kell létrejönnie, s a szemben­álló erőknek az egyezmény ál­tal kijelölt gyülekezési pon­tokon kell táborozniok és ezt egy 1300 főből álló brit nem­zetközösségi fegyveres erő ellenőrzi. Ezután választási hadjárat kezdődött, majd 1980. február 27-én megkez­dődött a több napos válasz­tás. Bár mind Soames. mind London, mind a fehértelepe­sek még mindig befolyásos hangadói mindent elkövettek, hogy Muzorewának biztosít­sák a többséget, ez nem járt sikerrel. Terrorakciókkal, gyil­kos merényletekkel, a dél-af­rikai csapatok rhodesiai terü­leten való további állomásoz- tatásával akarták megfélem­líteni a feketebőrű lakosságot, hogy a Muzorewára való tö­meges szavazásra késztessék őket EZ IS KUDARCOT vallott azonban. A hazafias erők nagy győzelmet arattak Rho­desiában. A fekete bőrű la­kosság számára fenntartott nyolcvan parlamenti helyből 57 mandátumot a Mugabe ve­zette ZANU, 20-at Nkomo ZAPU-ja szerzett meg, t Muzorewa püspök híveinek be kellett érniök három mandá­tummal. Ez azt jelenti, hogy a száztagú rhodesiai parla­mentben, ahol húsz helyet a negyedmilliós fehér kisebbség­nek biztosítottak, Mugabe képviselői eleve abszolút több­ségben lesznek. Soames fő­kormányzó ennek megfele­lően Mugabét bízta meg kor­mányalakítással. A szabad­ságharcos politikus koalíciós tárgyalásokat kezdett Nkomó- val, kijelentvén, hogy aho­gyan együtt harcoltak a fe­kete többség hatalmáért fegyverrel a kézben, együtt kíván küzdeni a ZAPU erői­vel a békében is. Persze Washington, London és a fehértelepes fajgyűlölők „rhodesiaL játszmája” még korántsem ért véget. Aligha valószínű, hogy miután ma­gukhoz térnek a hazafias erők hatalmas választási győzelme nyomán támadl meglepeté­sükből. nem folytatják a har­cot kiváltságaik fenntartásá­ért, a természeti kincsek ki­aknázásának folytatásáért. Mindez azonban nem vál­toztat azon, hogy a hazafias erők nagyszerű győzelmet arattak a szavazóurnáknál is, s Zimbabwe történetében ez­zel visszavonhatatlanul új fe­jezet kezdődött el, amelyet most már a fekete többség­nek kell majd diktálnia. Arkus István f

Next

/
Thumbnails
Contents