Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-28 / 74. szám
Költözik a múzeum ÚJ OTTHONBAN A NÉPRAJZOSOK Szófia csillagai Befejezéséhez közeledik Budapesten a Néprajzi Múzeum átköltöztetése a Kossuth Lajos téri egykori Kúria épületébe. Hazánk legnagyobb, tárgyi és szellemi emlékeinket magában foglaló etnográfiai jellegű intézménye több mint fél évszázadig a Könyves Kálmán körúton kapott helyet, a régi épület azonban — amint Ko- iolányi János főigazgató-helyettes elmondotta — az utóbbi időben már egyre kevésbé tudott feladatának megfelelni. A műtárgyak rohamos sza- porodtával mind nagyobb raktározási gondokkal küzdöttek, a nem megfelelő tárolási körülmények miatt pedig az óriási értéket képviselő muzeális anyag rongálódni, majd pusztulni kezdett. Felismerve a helyzetet, az illetékes kormányzati szervek még 1975- ben jelölték ki az új helyet a Néprajzi Múzeum számára. Áttelepítése azonban csak több lépésben történhetett meg, mert az eredetileg más rendeltetéssel készült Kossuth Lajos téri palota építészeti, elsősorban térbeli beosztását kellett előbb a közgyűjtemény korszerű követelményeinek megfelelően átalakítani. Kodolányi János azt is elmondotta, hogy a műtárgyállományon kívül a könyvtár és az adattár megfelelő elrendezéséről is gondoskodtak. Nem kis gondot jelentett ez, hiszen egyedül az adattár területéről kétmillió lapnyi kéziratnak, 280 ezer fényképnek, 80 ezer méter filmnek, 120 ezer méter magnetofonszalagnak, 4400. többek között Bartók, Kodály, Vikár, Lajtha népzenei felvételnek, illetve fonográf hengernek, 15 ezer rajznak, 20 ezer kerámiának és 35 ezer textiltárgynak kellett méltó helyet biztosítani. gyermekszívet dobogtató, s felnőtteket szórakoztató, rácsodálkozásra módot adó műsorral lepi meg a nézőt a Fővárosi Nagycirkusz újabb, öthetes programja. Szófia csillagai léptek porondra. Izgalom, derültség, ámulásra okot adó programok szerepelnek a Bolgár Állami Cirkusz budapesti vendégjátékának műsorán. Cirkusz ez a javából — elefántok, tigrisek, oroszlánok nélkül is. Csillogó világ, kidolgozott produkciók, pergő ritmus. A válogatott számok szinte maradéktalanul lekötik a figyelmet. Nem véletlenül használom a válogatott jelzőt, hiszen a bolgár cirkuszvállalat igazgatósága a népes, kiváló artistaművészek JUSTITIA-KÖSZÖNTŐ Századfordulót idéző szobor Két teherautóval és egy tűzpiros daruval munkások jelentek meg a napokban a Pest megyei Bíróság kétemeletes üvegpalotája előtt. Az egyik kocsi platóján az igazság sok tonnás istennője, Justitia ült. A hatalmas márvány alakot drótkötelekkel a levegőbe emelték, majd centiméterenként bocsátották le a kőtalpazatra. A 70-es évek modern, tükörüveg törvényháza elé monumentális, millenniumi időket idéző Justitia került. Alighanem az ország leghíresebb Justitiája. Ez a klasszicista szobor fél évszázadon át igazán előkelő helyen, a legfelsőbb bírói fórumon, a Kúria (mai Néprajzi Múzeum) galériáján állt. Anyaga carrarai márvány, bár ennek kockacukor fehér színe a már 84 éves szobron nemigen látszik. Stróbl Alajos műve az utóbbi három évtizedben a Károlyi-palota udvarán vesztegelt, s a nemes kő nehezen viselte a pesti klímát. Budapest egyes számú Justitiája (a kettes számú kissé eldugva a Baross utcában áll) megrepedezett, s időközben gazdagon díszített trónusát is elvesztette. A szobor a mai kor emberének azonban még így, csökkentett térfogattal is kissé emelkedett hangulatú. Stróbl munkája egyébként több ponton eltér a római mitológia istennőjének korunkban leggyakoribb ábrázolásától. Ennek a Justitiának a szeme nincs bekötve, mint a pártatlanság jeleként annyi társáé, s az egész alak inkább uralkodik, trónol, semmint két fél között a bölcs harmadikként mérlegel,.. A vörhenyes tónusú korszerű épület és az előtte ülő restaurált, fakó alak együttesen mégis érdekes, múltat-jelent összekötő kompozíciót alkot. Justitia — ez a szó nemcsak a törvények istennőjének neve, hanem egy konkrét fogalmat is jelöl: igazság. Az igazság legyen veled, Justitia! B. E. mezőnyéből a legjobbakat lép_ teti fel Budapesten. Légtornászok, akrobaták, okos négylábúak serege ad ízelítőt az iskolai felkészültségből, egy futballmeccs izgalmával. S tegyem hozzá: nem utolsósorban az idomí- tás művészetéből. Mert Peter Parvanov kutyaiskolájában számolni is megtanulnak a nebulók, s szégyenkezni is tud az, amelyik készületlenül érkezett. A hetes pedig minden matematika példa után lelkesen törli a táblát, a négy láb közül a két mellsőt használva. A boxerfalka futballmeccse is élmény. A gólok után következő másodpercekben pedig kapus, játékos akad fenn a hálón. Dzsigit lovasok száguldanak a porondon. Aprócska, legfeljebb ha kilenc tavaszt megélt emberke produkciójának szurkol a közönség. Walde- már Marió együttese a lóháton olyan akrobat'kus elemekkel szórakoztatja a nézőket, amelyekre emlékezni fognak. Légtornászok a kupolában, Viki és Veszka a csillogó acélrúd két végén. A cirkusz világának nyelvén perzs- számot mutatnak be. Az erő és az ügyesség kombinációját. Nő egyensúlyozza vállán, vagy éppen homlokán az acélrudat, melynek végén társnője a torna akrobatikus elemeiből ad leckét. Az apróságok szinte pilla- natok alatt szivükbe zárták a műsor humoráról gondoskodó, a nehéz pillanatokat feloldó Viktor és Szlavejkó Európa-szerte ismert bohócpárost. Nedi Tabakovi egyéniségével is meghódította *a közönséget. A Pironkov csoport emberpiramisa az elismerést jelző már-már vas taps mellett az ikáriai játékok nevét viselő produkciójával osztatlan sikert aratott. A bolgár cirkuszvállalat igazgatóságának válogatottja, Szófia csillagai méltó módon mutatkoztak be a Városligetben. V. E. Corelli-bangrersaiy ZENEI PANORÁMA Egymás után fejeződnek be az Országos Filharmónia ifjúsági bérletsorozatának hagyományai Pest megyében. Elhangzott az utolsó tavaszi koncert Százhalombattán is a Dunai Kőolajipari Vállalat kultúrtermében. A Corelli kamarazenekar játszott Szenthelyi Miklós hegedűművész közreműködésével. Barokk muzsika Telt ház várta a muzsikusokat; a környező falvak tanulóit, valamint a százhalombattai gyerekeket is busszal szállította a koncert színhelyére a DKV. Ezt az utaztatást négy alkalommal biztosítja részükre a gyár Besnyő, Ráckeresztúr, Adony, Ercsi általános iskolásainak valószínűleg ez az egyetlen mód a hangversenylátogatásra, immár második éve. S hogy a ' gyerekek — még inkább a szülők — élni is akarnak a felkínált lehetőséggel, ezt bizonyítja a négyszáz megváltott bérlet. A Corelli kamarazenekar, amely 1975-ben alakult meg, már nevének megválasztásával is utalt zenei koncepciójára, tehát a barokk muzsika megszólaltatásának elsődlegességére. Ennek megfelelően Vivaldi A-dur concertójával kezdték műsorukat. Az előtte felhangzó ismertetés Vivaldi életéről, zenéjéről, annak korát megelőző újításairól, tájékoztatta a hallgatókat, megemlítve, hogy hatalmas hangszeres és vokális életművét csak az elmúlt évtizedekben fedezték fel és az ehhez szükséges nemzetközi összefogásban tevékeny részt vett Szabolcsi Bence zenetudósunk is. A különböző instrumentumok egymással való vetélkedésére utaló concerto elnevezés Vivaldi idejében még az együttesen belüli kis csoport és a zénekar versengését jelenti, ő azonban megteremti a háromtételes beosztást és az egyetlen szólóhangszer szem- beállítását a tuttival. Az Á- dur concerto a hármas tagoltságot alkalmazza művészi fokon. A gyors-lassú-gyors tételek jellegzetes váltakozása, a tartalom és forma összhangjának szépsége, tisztasága most is hatott. Felső fokon Johann Sebastian Bach művészetében tetőződik, ér el, legmagasabb fokára a barokk zene. Tud építeni mindarra az alapanyagra, amelyet nagy muzsikuselődei megteremtettek. Ezt bizonyította az É-dur hegedűverseny (BWV 1042), melynek indításánál a hár- mashangzat-motívum Vivaldi- példája utal. de azt csodálatosan továbbfejlesztve, gazdagítva. Bach legtöbbet játszott, legnépszerűbb darabjának egyike ez a mű, amely az 1720-as években keletkezett. A hegedű nagyszerű lehetőséget kap, sokrétű, virtuóz szólammal, vele concertál a vonósegyüttes és a számozott basszust játszó csembaló. Alaphangulatában derűt, fényt árasztó versenymű. A három tétel (Allegro, Adagio, Allegro assai) a vidámságtól a visszafojtott szomorúságon át rajzol nagyon szép ívet a friss életörömet sugárzó befejezésig. A Szenthelyi Miklós hegedűművész egyszerű, sallangmentes előadásában felhangzó első tétel energikus alapdallammal indul, amelyet felold egy szelídebb gondolat. Bár a műsor folyamán ez a zeneszerszám aratta a gyerekek körében a legnagyobb sikert, mégis hiányérzetet okozott. Csak ízelítőnek tűnt, s nem bontakozhatott ki Bach mesteri építménye. Főleg a lassú tétel elmaradásáért kár. A romantika jegyében A hangverseny második részében előbb a bécsi klasszicizmus képviseletében Mozart, majd a romantika jegyében Mendelssohn egy-egy műve hangzott el. Mozart B-dur divertimentó- ját még hegedűversenyei előtt írta. A divertimento mint zenei forma népszerű, könnyen érthető, nemesen szórakoztató többtételes mű, mégis Mozart muzsikája nehéznek bizonyult a többségében alsóbb osztályos gyerekek részére. Külön dicséretet érdemelnek, azért, mert ennek ellenére fegyelmezettek maradtak. A befejező szám Mendelssohn fiatalkori H-moll szimfóniája volt, amelyben lassú bevezető után szünet nélkül rögtön a szimfóniatétel következik, jellegzetességként brácsák kapnak szólisz- tikus szerepet. Nem a nagy érzelmek zseniális zenébefoglalása, mint a zeneszerző későbbi szimfóniái, hanem kellemes, kultúrált muzsikálás. A Corelli kamarazenekar (művészeti vezető: Ella István) egyenletes jó teljesítményt nyújtott Vivalditól Mendelssohnig. Ebben az évadban ez volt a hetedik hangversenyük Pest megyében. Helytálltak néha igazán nehéz körülmények között is, volt úgy, hogy hideg termekben, dermedt ujjakkal kezdték el műsorukat. Mégis, az ő koncertjük tanulságaihoz is kapcsolódva szóvá kell tenni immár az évad teljes ifjúsági bérletsorozata kapcsán a műsorválasztás helyességének kérdését. Az Országos Filharmóniának és a megye zene- pedagógusainak közösen kéne megállapítani az ifjúsági koncertek zenei anyagát, mert így, a valóságos befogadási képességektől és lehetőségektől erősen elrugaszkodva a zene elszáll a gyerekek mellett és az elérni kívánt cél, amelyért pedagógusok, szülők, gyári, üzemi kollektívák tesznek nem is keveset, tehát a zenei élményszerzés, az érdeklődés felkeltése helyett unatkozás, elfordulás az eredmény. Inspiráló énekórák Jóllehet Pest megye élen jár országos szinten zeneiskolásainak számát, kórusmozgalmát tekintve, de tudomásul kell venni, hogy ezek a koncertek csak kis részben támaszkodhatnak a hangszeres zenét tanulókra. A nagy többség érdeklődő kisdiák, aki az énekórák biztosította színvonalon áll. Az ő lehetőségeik kibontására kéne törekedni, mert így az iskolaévek elmúltával nem látjuk őket többet hangversenyen. Bajos Anna HEU FILMJEGYZEI Őrült nők ketrece Michel Serrault és Ugo Tognazzi, az örült nők ketrece főszereplői. Az azonos neműek kapcsolatait többnyire két alapreagálással szokás fogadni: vagy dühödt felháborodással, vagy gúnyos röhejjel. A téma valóban elég kényes — vagy inkább szokatlan. Szokatlan itt és most — mert hát ki ne tudná, hogy voltak az emberiség történetének olyan (és nem is akármilyen fényességű) korszakai, amikor ezek a kapcsolatok egyáltalán nem számítottak rendhagyónak. Gondoljunk csak a klasszikus ókor görög hőseire, eposzi hősöktől valóságos hősökig, drámaíróktól filozófusokig, államférfiaktól művészekig — s gondoljunk mondjuk a reneszánsz nagyjai- ra, vagy a modern művészetek számos zseniális alakjára. Mint annyi minden, ez is egy adott társadalomban kialakult normákhoz igazodik, s tulajdonképpen kicsit jellemzi is egy társadalom minéműségét, hogyan áll ehhez a kérdéshez. A művészetek nem egyszer témául választották a természetellenes kapcsolatokat, s nem egyszer remekművek is születtek ebből — gondoljunk csak a talán legpompásabbra, Thomas Mann Halál Velencében című elbeszélésre. Ez a mély lélekelemzéssel előadott tragikus megközelítés lehet az egyik mód — a másik pedig az a könnyed, frivol, hallatlanul mulatságos, a téma kényességén fölényesen fölülemelkedő, s az ízlés határain mindig belül maradó mód, ahogyan Edouard Molinario olasz rendező beszél róla őrült nők ketrece című filmjében. (Természetesen eszem ágában sincs Thomas Mannhoz hasonló esztétikai értékeket tulajdonítani Molinario művének; az együtt emlegetés csupán a példa kedvéért történt.) Az örült nők ketrece nem más, mint egy különleges mulató a Riviéra egyik nyaralóhelyén. Színpadán csak férfiak lépnek fel —, de ezek egy része nem csupán nőimitátor, hanem „partnernője” is valamelyik férfinak. Maga a tulaj, Rena to is e szokásnak hódol; „élettársa” pedig nem más, mint a mulató „énekesnő” sztárja, Zaza, azaz Albin. Za- zával húsz éve tart a kapcsolat, s ezalatt Zaza éppolyan hisztérikus, féltékeny, hiú és gonoszkodó lett, mint egy igazi nő. Minden megy azonban szép csendben, míg egy szép napon fel nem bukkan Renato egyetlen „félrelépésének” következménye, Laurent, a fia, aki húszéves, épp nősülni készül. Az ara az Erkölcsvédő Liga titkárának lánya ... Ennyi is elég lehet annak érzékeltetésére, hogy az eredetileg színpadra írt és Párizsban játszott mű, nem fukarkodik a szellemes fordulatokban, a meglepő szituációkban. S ha ehhez hozzátesszük, hogy a szöveg bővelkedik humoros telitalálatokban, a két főfigura karaktere ízléssel és megismeréssel rajzolt, s nem kevés az önirónia sem — akkor talán sikerült jelezni, hogy ez a film úgy táncol a téma borotvaélén, hogy észre sem vesz- szük, milyen veszélyes a mutatvány. A siker jórészt két remek színésznek is köszönhető: Rematót, Vgó Tognazzi játsza, Zazát, Michel Serrault. S nem kisebb az érdeme a magyar szinkront alakító Sinkovics Imrének és Márkus Lászlónak sem. Harsány, harsogó, jókedvű, itt-ott metszőén éles, máshol kicsit érzelmes film — jő szórakozás, és ez egyáltalán nem kis dolog. Az ember nem nőhet fel mese nélkül Meglehetősen lapos közhelyekben fogalmazható meg ennek az NDK-beli filmnek a mondandója. Például: a nagyváros betonrengetegében nincs olyan jó dolguk a gyerekeknek, mint a nagypapa tengerparti meseházikójában. Vagy: hiába mondja a többnyire ide- gesítően józan és fantáziátlan papa, hogy álmodozás helyett inkább matekot kellene tanulni, mert az hasznosabb, a gyerekek mégis inkább mesékre és indiántörténetekre kíváncsiak — legalábbis olykor-olykor. Vagy: a kényelmes, komfortos lakások sem óvják meg a házastársakat az érzelmi elsivá- rosodástól. Vagy: — és még lehetne legalább tíz ilyen szentenciát felsorolni. Rainer Bär rendező ott hibázik, hogy miközben elítéli az ifzelmeket fölöslegesnek tekintő véleményekét, ezt úgy teszi, hogy nem tud igazán meggyőzni különben vitathatatlan igazáról, mert maga is szárazon, nyögvenyelősen adja elő ellen-didaktikai téziseit. Különösen áll ez a film befejezésére, amelyben mindenki egycsapás- ra megjavul, mintegy varázslatra. A tajga császárának végnapjai A szokottnál is szerencsétlenebb cím egy érdekes, tanulságos, helyenként finom eszközökkel megcsinált, helyenként azonban a hasonló filmek sablonjaitól szabadulni nem képes munkát takar. Annyit beszéltek már különböző filmekben a szovjethatalom kezdeti időszakának küzdelmeiről, hogy roppant nehéz valami újat, mást, eddig nem voltat kitalálni. Vlagyimir Szaruhanov rendező erre nem is törekszik, s a film mégis más, mert — ellentétben a címmel — nem egy ellenforradalmár csoport vezetője, a magát a tajga császárának tituláló Szolovjev a hőse, hanem egy fiatal szovjetparancsnok, bizonyos Arkagyij Gajdar. S Ha ez a név ismerősen cseng, az nem véletlen, mert ebből a fiatalemberből lett a későbbi kitűnő szovjet író, akinek könyveit nálunk is számos kiadásban jelentették meg (ki ne ismerné a Timur és csapata, vagy a Csuk és Gek című könyveit?) Amikor a filmben az ő alakja kerül előtétbe, a jelenetek felizzanak, felpörögnek. Egy a harc közben, súlyos körülmények közt öntudatosodó, fokozatos igazi szovjet emberré váló fiatal férfi portréját rajzolták ki ezek a jelenetek. Kár, hogy a film más részei megmaradnak az illusztrálás szint jén. Takács István
