Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-27 / 73. szám
ULOI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM 1980. MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK Tarfás és tenyésztés A kutatás gyakorlati haszna A szarvasmarha-tenyésztéssel és -tartással évek óta visszatérő gondjaink vannak. Ezekről és a feladatokról beszélgettünk dr. Nagy Nándor professzorral, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állat- tenyésztési tanszékének oktatójával, aki egyben a HÜIT- nek — az országos koordinációs feladatokat ellátó testületnek — jelenlegi elnöke is. — Mai nehézségeink menynyiben vezethetők vissza a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésére? — Csak részben, de közismert tény és ma is alapvető probléma, hogy a legjobb képességű szaporító állományunk annak idején a kisgazdaságokban maradt. Másrészt a szim- mentálji jellegű fajtánk került a még ma is vajúdó nagyüzemi tartásviszonyok közé, holott ez a svájci eredetű állat-populáció nem jól tűrí a gépesítésre alapozott csoportos tartást, és a gépi fejésre sem alkalmas igazán, tejének mennyisége és tápértéke sem a legjobb. Ez az egyik oldal, de az is igaz, hogy hústermelő képessége nagyon jó. A nagyüzem tehát specializál- tabb fajtákat és típusokat kíván és feltételez, éppen a koncentráció miatt. Alaptechnológia — A gépesítés mennyire veszi igénybe az állatokat? — A holstein-fríz USA-ból és Kanadából importált változatának világviszonylatban is a legjobb a technológiai tűrőképessége, illetve az alapvető adaptációs készsége. Csak nem szabad elfelejtenünk, hogy ott, még a 30-as évek közepén, először az alaptechnológiákat szabták meg, és utána tervezték meg, találták ki, és építették jel ehhez az állatot. Képletesen szólva, úgy lehetne elképzelni, mint a modellezést, tehát szabályszerűen megtervezték, hogy a gazdaságokban termelő állatnak milyennek kell lennie, és azt tudatos nemesítő munkával állították elő, tenyésztették ki. A tartástechnológiáról szólva: ma Magyarországon gyakorlatilag öt távlati technológia létezik. Ezek közül az egyik legjobb a Komáromi Állami Gazdaság által megépített, valamint a Mezőfalvi Állami Gazdaságé, de jó és igen elterjedt az AGRO- KOMPLEX-rendszer is, amilyen például a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezetben és a gödöllői tangazdaságban is található. Ezek természetesen a tejelő tehenek nagyüzemi tenyésztését szolgálják. — Lehetséges-e, hogy a megnehezült gazdasági feltételek közölt vissza kell szorítani a szarvasmarha/érőhely-beruházások nagyon emelkedő árait? — Ez, legalábbis részben, meg is történt. Kezdetben ugyanis 80—120 ezer forintba került egy csodálatos tehénférőhely, és ráadásul sok volt az üzemeltetési gond is. Az imént említett két legjobbnak ítélhető technológia már csak 40—60 ezer forintot igényel férőhelyenként. — Ügy tudjuk, Pest megyében 47 ezer hektárnyi a legelő, amelynek 28 százalékát külterjesen használják. Ebben a tekintetben mi a teendő? — Az első és a legfontosabb lépés már megtörtént, amikor január elsejével a közgazdasági szabályozók módosították a támogatási módszereket. A jövőben mindinkább a végtermék-centrikus- ság elve érvényesül, szemben a régi műtrágya-támogatással, hiszen a műtrágyát többnyire nem a legelőkre szórták, hanem jövedelmezőbb terményekre használták. Az új koncepció szerint a 85 százalékos betelepítés, állathasznosítás alatt megszüntetik a támogatást. i Kisebb költség — A másik lehetőség hasonlít a régi, a két világháború közötti nagyüzemi gyakorlathoz. Fel kell használni az úgynevezett szabdalt, tehát nem egybefüggő gyepterületeket is. Ezeken felállíthatok, úgyszólván filléres költséggel, a fészerszerű karámok, ott tarthatók és legeltethetők az állatok, a szárazon álló tehenek és a vemhes üszők is. Alig igényel tehát beruházást és energia sem kell hozzá. Az üszőket egyéves életkor után, a teheneket 4—6 hétig lehet ott tartani. — A tudományos kutatások eredményeit mennyire fogadják be ma a gazdaságok? — Az üzemek 25—33 százalékának kimondottan jó a fogadókészsége, jönnek a tanszékre és hozzám is. Megváltozik a termelés jellegű kutatások dotálása is, mert csak akkor kaphat kutatóintézet érdemi támogatást, ha eredményei 'közvetlenül beépülnek a termelési folyamatba. — Eljutnak-e az eredmények a kistermelőkhöz is? — Igen, hiszen van néhány intézmény, egyetemünk egy- egy részlege is, amelynek ez jól felfogott érdeke. Például a mintaudvar-akció, kisüzemi fejőgépek stb. A kistermelők hathatós segítése a termelő- szövetkezeteknek is érdekük és kötelességük. Léteznek olyan időszakos kiadványok, tájékoztatók, amelyek szinte sok hasznos tudnivalót tartalmaznak a kistermelők számára. Nagy kereslet — Mi várható, mikorra oldódik meg a vágómarha-értékesítés korábbi sok gondja? Tudunk-e előrejelezni valamit? — Igen. Valószínűleg már az idén, ugyanis Nyugat- Európában, a Közel-Keleten és a Szovjetunióban igen nagy a kereslet és kedvező az ár is. Valószínűleg feloldják a meglevő korlátozásokat,* gazdaságpolitikai félceket is. Bokodi Ferenc Műszaki Intézet \ Elismerés a kutatóknak A kutatónak alapvetően kétszer van alkalma bizonyítani, hogy munkája érdemes a figyelemre. Amikor egy-egy téma vizsgálatát befejezi, s jelentést tesz az asztalra, már olyan munkát igyekszik kiadni kezéből, amelyre szakmai bírálói azt mondhatják: ez igen, ezzel számolni kell, ha a gyakorlaton javítani akarunk! A mai kutatási gyakorlat ilyen fázisában is az a jó, s igen sok esetben így van, ha a választott, kapott téma kidolgozása közben elképzelései egy vagy több helyen valóságos testet öltenek. A második, még többet érő bizonyítás akkor következik, amikor a kutató vagy kutató- csoport munkáját évek múltán az üzemek, gazdaságok egész sora azzal ismeri el, hogy alkalmazza a fejlesztés első vonalában tevékenykedők produktumát. A MÉM Műszaki Intézet számos olyan eljárást, módszert mondhat magáénak, amelyből nagyüzemi gyakorlat lett, se szeri, se száma azoknak a gépeknek, amelyek bevezetését, vizsgálataik alapján, szorgalmazták, s napjainkban is ezt teszik. Az első nyilvánosnak mondható sikert az hozza meg a kutatóknak, amikor az évenkénti úgynevezett téma jutalom pályázaton eldöntik: a múlt évben befejezett vizsgálatok közül melyek sikerültek a legjobban — ösztönözve ezzel valamennyi kutatót a jobb, ísaszegi házavató májusban A jó idő beálltával járásszsrte ismét meggyorsulnak az építkezések. így van ez Isaszegen is, ahol a tanács társasházakat építtet, s amelyeknek munkálatait eddig szinte megbénította a kemény tél. A kivitelező, a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet építőbrigádja, a tavalyi anyagellátási nehézségek ellenére vállalta, hogy az idén májusra lakhatóvá teszi a-kényelmes, korszerű otthonokát. Juhász József felvétele alaposabb munkára. Hiszen ez a belső pályázat győztesei számára anyagi elismeréssel is együtt jár. 1 Az intézetben az alaptevékenységnek megfelelően, két kategóriában értékelték a kutatók munkáját. A tudományos témák kidolgozói közül az első díjat dr. Tóth László és Czinkóczky Attila nvérte a kötetlen tartású tehenészeti telepeken megvalósított automatikus abrakadagolás kidolgozásáért és vizsgálatáért. Második díjban Barta László, dr. Boós Ferenc, Dimitirievits György, dr. Jóri J. István, Kecskés Csaba, Mári Péter, dr. Mélykúti Csaba, Ruttkay Péter, Salamon Sándor, Sándor Ferenc és Virágh Béla részesült. ök önállóan vagy kutató- csoportok tagjaiként egyebek között a növényvédelemre, a traktorok, a magán járó gépek, az állattartó telepek gé peinek karbantartására és a K—701-es traktor munkagéprendszerének kialakítására dolgoztak ki új módszereket, illetve tettek fejlesztési javaslatokat vizsgálataik alapján. A gépvizsgálati témák kategóriában, az új gépek, berendezések értékeléséért há rom első díjat ítéltek oda. Majkuth Jenő, Salamon Sándor és Sörös István a nagy áteresztőképességű újfajta arató-cséplőgépek vizsgálatával. Sitkéi József, a Kaposvári Húskombinát sonkakon- zerv üzemének munkavédelmi vizsgálatával, Molnár Ernő és Nagy Lajos a fakitermelés nagy teljesítményű eszközeinek biztonságtechnikai vizsgálatával nyert. Verseg Eredményes nőbizottság A vérségi népfrontbizottság legutóbbi ülésén Kalmár Jánosáé, a helyi nőbizottság elnöke számolt be a szervezet múlt évi munkájáról. Értékelése első részében a társadalmi szervezetek és a nőbizottság kapcsolatának alakulását elemezte. Az együttműködés tartalmasabbá, színvonalasabbá vált, kivéve az iskolai szülői munkaközösséghez fűződő viszonyt,, velük ugyanis eddig még nem sikerült az együttműködés feltételeiben megállapodni az 1980-as évre. A nőbizottság vállalásainak túlnyomó részét teljesítette. Rendszeresen tartott összejöveteleiken megbeszélték az asszonyok otthoni munkáját közvetlenül befolyásoló ellátási hiányosságokat, s észrevételeiket továbbították az illetékeseknek. Kéréseik általában nem bizonyultak pusztába kiáltott szónak. Segítettek a lányok, asszonyok szabad idejének hasznos eltöltésében is. A téli hónapokat sokan hímzéssel, s egyéb kézügyességet kívánó tárgyak készítésével töltötték a vérségi asszonyok, a falumúzeumot új, eddig még fel nem kutatott régi hímzésminták összegyűjtésével segítették. Társadalmi munkát nemcsak helyben, a falu határain kívül is végeztek: tizennyolcán vettek részt a kerepestarcsai kórház átadás előtti takarításában. Vállalták azt is, hogy jobban odafigyelnek az általános iskolából kimaradt tizenévesekre. E céljukat nem sikerült eredményesen teljesíteniük, kiderült ugyanis, hogy ehhez szélesebb összefogásra van szükség. Egymilliós bevétel Készülés a csigaszezonra Megérkeztek a ládák Itt a tavasz, kezdődik a csigaszezon. Az éticsigát gyűjtők a tavalyihoz hasonlóan szorgoskodhatnak majd az itthon nem, de nyugat-európai országok né elyikében kedvelt apró áll ok befogásakor. Hao.mkban hét áfész vásárolja fel az éticsigát, közülük a legtöbbet a Gödöllő és Vidéke veszi át és készíti fel, válogatja, vagonirozza veresegyházi telepén a Magyar Vadkereskedelmi Vállalat, a MAVAD megbízásából. Veresegyházon egyebek között a Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves, Nógrád. Szolnok, Szabolcs és Szolnok A boldogság változatai Lelkiismeretet ébresztő képek — Én mindenhová elmegyek, ha hívnak és várnak — mondotta Vankóné Dudás Juli galgamácsai festőasszony a tóalmási művelődési házban, ahol néhány perccel előbb Po- lónyi Péter, a gödöllői hely- történeti gyűjtemény vezetője nyitotta meg a Vankóné képeiből rendezett kiállítást. Ékes szavú Tóalmási asszonyok veszik körül a Galga-völgy híres népművészét, aki járt Amerikában, Párizsban, Olaszországban, vendégeskedett Jugoszláviában, a Német Demokratikus Köztársaságban és Ausztriában. Tudósok, művészek, közéleti személyiségek társaságában forgott, volt hely, ahol úgy villogtak a vakuk, hogy fényük egybefolyt, máshol a televíziós felvételhez szükséges lámpákból áradt a nappalinál is nappalibb világosság. Tóalmáson termelőszövetkezeti asszonyok mondják: láttunk Julikánk a televízióban. Kemény kezű férfiak szorítják köszönettel a fekete ruhás Vankóné kezét, s igazolják: — így éltünk mi is, ahogy te fested és mondod. Vankóné póztalanul, az életük javát nehéz mezei munkával töltött parasztasszonyok szégyellős szerénységével hárítja el a dicséretet, mert: — Semmit sem érőt csinálhatnék csupán, ha kiváltságosnak tartanám magamat, és rövid időre is elszakadnék szomszédaimtól, elszakadnék a galga- mácsaiaktól. Hogy mennyire együtt él, alkot, teremt Vankóné a falújával, azt a galgamácsai népi együttes esti bemutatkozása fényesen bizonyította a tóal- másiaknak, akik láthatták, hogy igazak a kiállítás megnyitásán elhangzott szavak: — Vankóné Dudás Juli a népművészet minden ágának ékes szavú krónikása. Az autó fényében sorfalként húzódnak a téli álomban szunyókáló akácok. Vankóné arcát csak egy-egy szembejövő autó fénye világítja meg. — Boldog? örül az elismeréseknek, a sikereknek? — ezekre a kérdésekre várom válaszát. Félkörben álltak — Apámtól azt hallottam, hogy a boldogság valahol bennünk van, mindenkiben benne van, csak elő kell bányászni. Kicsiny gyerekkoromtól bá- nyászgatom. Amikor öt-hatévesen a Pünkösdölőt jártuk a réten, s a társaim a fejemre virágkoszorút tettek, talán akkor éreztem először a boldogságot. Aztán amikor az első képemen felfedeztem, hogy ezekkel a képekkel az életünkről szólhatok. Azóta szinte minden napra jut valami boldogság — mondja, és a hangja egy kicsit megtörik. — Ne vegye dicsekvésnek, szerénytelenségnek, amit elmondok, s ami a napi boldogságok között is kimagasló örömet hozott. Decemberben nyolc fiatalember és két lány nyitotta rám az ajtót. Egyetemisták, főiskolások, gondoltam. A vendégeim — hiába kínáltam őket hellyel — nem ültek le. Félkörben álltak a szoba közepén, és elkezdték a dalt: Sej, Galgamácsa eszembe sem jutna. Befejeződött az ének, s az egyik fiatalember beszélni kezdett. Aranyhidat építenek — Argentínában élő magyarok gyerekei vagyunk. Apáink . 56-os disszidensek, Kemény munkával kerestük meg az utazáshoz szükséges pénzt. Nagyon kíváncsiak voltunk a szüléink által elhagyott óhazára. Magyarország nagyon szép, szebb, mint amilyennek szüléink mondták. Az emberek vidámak, barátságosak, s ezért biztosan boldogok is. Én zokogtam, a fiú pedig sorolta: — Június 24-én megrendeztük ott távol a Szent- iváni tűzugrást. Húsvétkor úgy locsoltunk, ahogyan a könyvéből megtanultuk. Karácsonykor betlehemeztünk. Tessék nézni, így... És eljárták az Argentínában élő magyar fiatalok a mácsai betlehemest. — Hallgattam a fiatalokat, közben hullottak a könnyeim, s arra gondoltam, hogy én, az egykori kis libapásztor lányka szíveket melengetek, képeimmel, írásaimmal lelkiismeretet ébresztgetek, embereket boldoggá teszek. A Há- zunktája című hajtogatós könyvemből kértek. Mindent magukhoz vettek volna, amivel az aranyhidat megépíthetik apáik új ljazéja és a szülők által elhagyott, de a gyerekek által megtalált óhaza között. Azon az éjszakán nem tudtam aludni a boldogságtól. Várja a család Vankóné a táskájában kutat. Levelet vesz elő. A feladója New York Hunter Col- legiumának tanára: dr. Béla Kapótsy Assistant Professor. Magyarul ír. A Sej, Galgamácsa eszembe sem jutna című lemez kinti sikeréről és arról, hogy Észak-Amerikában száz magyar népi együttes, tánccsoport működik. Köszöntik a lemezt és kérik a további anvagot. — Nekünk, akik itt őrizzük a magyar nép kultúráját, a tiszta forráshoz vezető utat Bartók és Kodály jelölte meg — írja a professzor. — Elhiszi, ugye, hogy amikor ilyen leveleket olvasok, akkor sírok. Pedig boldog vagyok. A bennem fészket vert és kibányászott boldogságtól hullanak a könnyeim. Boldog asszony Vankóné? — kérdezem magamtól, amikor elbúcsúzunk. Visszanézek. A kapuban várja a férje. lánya. veje. meg az unokája. A családja. Fercsik Mihály megyében összegyűjtött csigaszállítmányokat fogadják. Tavaly jól sikerült az értékesítés: a gödöllői áfész 428 tonna csigát küldött exportra, amely egymillió 35 ezer dollár devizát jelentett a népgazdaságnak. Már az idei begyűjtési szezonra is felké ’tek: a Szentgotthárdi Áfész fafeldolgozó üzemétől megérkezett az a 45 ezer csigásláda, amelyben az • állatokat hűtött vagonba rakják. Ezen tehát már nem múlik az újabb siker. Sakk Döntetlen a járási döntőn A megyei II. osztályú sakkcsapa tbajnokságban szereplő két járási együttesünk, Galgamácsa és Hévízgyörk, egymással mérkőzött a legutóbbi fordulóban. A Galgamácsán lezajlott mérkőzésen 6-6-os döntetlen született. — Első próbáját a városi diák színjátszókor ma, csütörtökön tartja a művelődési házban, 18 órakor. A kört ifjú Danku István vezeti. Anyakönyvi hírek Született: Tar István és Tóth Mária: István, Éliás Árpád György és Horváth Mária: Tamás, Bálint Gábor Csaba és Gavaldik Erzsébet Angéla: Péter, Hegedűs József és Berend Klára: Csaba, Csányi László és dr. Elek Ilona Aranka: András László, Solner László és Gyulai Éva: Richárd, Nyári Lajos és Fek- szi Valéria Mária: Csilla nevű gyermeke. Házasságot kötött: Rétfalvi Jenő József és Nagy Margit Mária, Maszlag Ferenc és Füzesi Magdolna, Burst Attila és Zsiga Mária. Elhunyt: Som András, Gödöllő, Ádám utca 40, Balázs Istvánná Zsíros Mária, Gödöllő, Balogh Ádám utca 6/a, Garancsi Péter, Gödöllő, Bethlen Gábor utca 20.
