Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-26 / 72. szám
8 JwMtr '4/f?ßr “M Kfimap 1980. MÁRCIUS 26., SZERDA Történelem, művészet; kultúra VETÉLKEDŐK, BEMUTATÓK - NÉGY HELYSZÍNEN Eseményekben gazdag vasárnap volt a mostani. Röviden összefoglalva: a hét végén rendezték meg a váci művelődési központban a szövetkezeti néptáncosok VIII. országos találkozójának egyik területi döntőjét, Csömörön vasárnap délután, a Galga menti nemzetiségi hagyományőrző együttesek mutatták be tudásukat, Szentendrén és a budapesti Munkásmozgalomtörténeti Múzeumban KISZ-fiatalok versengtek. Ahogyan a tegnapi lapunk helyett anyagtorlódás miatt a maiban közölt tuSzövetkezeti táncosok Vácott Népi hangszerek, az ország különböző tájegységeinek dalai, csizmák és cipellők dobo- gása-kopogása tették hangossá szombaton és vasárnap a váci művelődési központot. Két napra ezerszáz táncos vette birtokába a házat: itt rendezték a Kulturális Miniszté- riuhi, az OKISZ, a SZÖVOSZ és a TOT által meghirdetett szövetkezeti néptáncosok VIII. országos találkozója egyik területi bemutatóját. A találkozón hat megye — Fejér, Veszprém, Komárom, Somogy, Nógrád és Pest — valamint a főváros huszonöt táncegyüttese és hagyomány- őrző csoportja vett részt Egy részük minősítésre is jelentkezett, mások csak bemutatót tartottak; a találkozó azonban, amelyet Weisz György, Vác város tanácsának elnöke nyitott meg, minden résztvevő számára igazán hasznosnak bizonyult. Nemcsak azért, mert összehasonlíthatták munkájukat a többiekével, hanem azért tes műsorából azonban hiányzott a stílustisztaság. Ez a hiányosság kiküszöbölhető, mert a fiatal táncosok legtöbbje tehetséges, lelkes és értékes a csoportok által bemutatott koreográfia, zenei anyag is. A sok rokonszenves produkció nem tette könnyűvé a bírálók dolgát. Az, hogy a júniusi országos találkozóra mely együttesek jutnak tovább, csak az összes területi bemutató után dőlhet el, az viszont bizonyos, hogy a találkozó igen jól szolgálta a rendezők célját, amelyet dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese zárszavában így fogalmazott meg: .. i feladatunk, hogy a folklór kincseit a változó társadalmi környezet, a foglalkozás- és életmódbeli átalakulás viszonyai között is megőrizhessük, ápoljuk, a művészet és a szórakoztatás szerves részévé tegyük. Hogy ez így van, arról a váci közönség a gálaesten, a legszínvonalasabb együttesek bemutatóját látva, élvezve győződhetett meg. A színvonal persze minősítést is érdemelt: a zsűri a Pest megyei együttesek közül egyet arany, hármat ezüst, kettőt bronz fokozatú csoporttá minősített. Nemzetiségi együttesek Csömörön Mindennapi látvány Csömörön a dúsan redőzött, sokszoknyás népviselet. Ünnepekkor a díszesebb, a hétköznapokon a szerényebb változatát viselik a falu hagyományőrző, szlovák nemzetiségű asszonyai. Nemcsak a legidősebbek, hanem a középkorosztályhoz tartozók is szívesen bújnak a régi divatot idéző ruhadarabokba. Így nem véletlen, hogy az alig hatezres lélekszámú g adott otthont a IV. emberekből álló zsűri körében is. Keszler Mária, a Népművelési Intézet munkatársa, Tóth Béla karnagy, Lamy István, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének osztályvezetője és Petras Anna néprajzkutató értékelte a látottakat. Az úttörőszemléken, találkozókon sikerrel szereplő, szép eredményeket elért püspökhatvani gyermekcsoport ezúttal is jó híréhez méltó produkcióval lépett színpadra. Az országosan is legjobb nemzetiségi együttesek sorába tartozó vendéglátó csömöriek pávaköre Emlékezés című ösz- szeállításával megérdemelt nagy tapsot kapott. Prózával is fűszerezett fonójátékával az acsai együttes is kiérdemelte a zsűri dicséretét. A nemrég újjáalakult kerepes tárcsái csoport ugyancsak szép teljesítményt nyújtott. A bemutatók sorát vidám bál zárta, amelyen a talpalá- valót az ikladi fúvószenekar szolgáltatta. Míg a nagyterem ben a mulatság folyt, a zsűri hosszas értékelés után döntötte el, hogy a püspökhatvani gyermekcsoport és a csömöri pávakör képviseli majd a Gal- ga menti nemzetiségeket a májusi, galgamácsai gálaműsorban. Játékos ismeretszerzés a Várban tudásukat, is, mert néhány együttes bemutatója a magyar mellett ízelítőt adott a hazai délszláv, német és szlovák nemzetiség néptánckultúrájából, a hazai cigányság hagyomány- őrző munkájából is. De miért éppen Vác kapta a területi bemutató rendezésének megtisztelő feladatát? Egyrészt azért, mert a szövetkezeti együttesek hetedik találkozójakor, Szentendrén a Pest megyeiek magas színvonalon rendezték meg a területi bemutatót, másrészt azért, mert itt egyre több rangos tánc-, hagyományőrző- és nemzetiségi együttest találunk, olyanokat, mint a bagi Muha- ray Elemér népi együttes, a tápiószecsöi hagyományőrző népi együttes, a nagytarcsai, maglódi, lórévi, szigetszent- mártoni, szigetújfalui nemzetiségi csoportok. Mozgalmas táncélet jellemzi Pest megyét, S a néptánc nemcsak színpadi produkcióként népszerű, hanem a mindennapi életben, a különböző családi ünnepeken is jelen van. Végül azért eshetett a választás Vácra, mert a Pest megyei szövetkezetek áldozatkész támogatói a mozgalomnak. Amit a néptánc megyei színvonaláról írtam, a többi bemutatkozó együttesre is jellemző volt. S még egy általánosítható vonás: a változatosság, a néha túlzottan is színes, eltérő stílusú számokból összeállított műsor. A találkozó zsűrijének ugyanis alkalma volt az idei öt területi találkozó közül már megrendezett szekszárdival összehasonlítani a vácit, s azt állapíthatta meg: a szekszárdin nemegyszer rossz tartást láttunk a táncosoknál, ez itt nem volt jellemző. Nem egy együtGalga menti népművészeti találkozó nemzetiségi szakági versenyének. A rendezvénysorozat keretében a Galga-vidé- ken élő népművészek — hímzők, fafaragók, mesemondók — és együttesek mutatják be egymásnak, az érdeklődő nagyközönségnek, miként ápolják, viszik tovább megelőző korok ránk maradt nemes értékeit, hagyományait. Az acsai, a püspökhatvani, a kér epe star csai szlovákok, az ikladi németek, a gödöllői délszlávok és a vendéglátó csömöriek bemutatója színvonalas, érdekes vasárnap délutáni látványosságot ígért. Míg a közönség a kellemes szórakozás reményében igyekezett a Petőfi Sándor művelődési házba, a résztvevő csoportokat az foglalkoztatta, a találkozó végén vajon kik jutnak tovább a májusi, galgamácsai gálaműsorba. A szakemberek hiányolták, hogy á galgagyör- ki együttes, s két kiváló szólistájuk nem vett részt a bemutatón. , A több órás programot az ikladi fúvószenekar térzenéje nyitotta meg, majd a csoportok látványos menettánccal vonultak át a művelődési házba. Nem csalódtak produkciójukban azok, akik a kicsinynek bizonyult teremben még a több órás ácsorgást is vállalták a látvány, az élmény kedvéért. Sorra léptek színpadra a nemzetiségük legszebb dalait, táncait, egy-egy ünnephez kötődő szokásait felelevenítő csoportok. Nemcsak a felnőttek, ha nem a gyermekek is, akik szüleiktől leshették el, vagy az általános iskolai szakkörökben tanulhatták meg a jellegzetes táncokat, a tréfás gyermekjátékokat. Nagy sikert arattak a színvonalas bemutatók, a szakAkik vasárnap szabad idejüket arra szánták, hogy sétáljanak Budapesten, a Várban, ismerkedjenek nevezetességeivel, bizonyára meglepődve fogadták, hogy jegyzetfüzettel, írószerszámokkal felszerelt, hogy összemérjék ügyességüket. A vetélkedőt Maczkó József, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára nyitotta meg, majd Rigárt József alezredesnek, a magyar néphadcsoportokba verődött, izgatott fiatalok láthatók mindenütt: a Nemzeti Galéria csarnokaiban, a Történeti és Munkásmozgalmi Múzeum termeiben. Nem úgy festettek, mint akik tárlatnézésre indultak: verseny láz, drukk, jókedv fűtötte őket. — Vajon mi történik itt? — kérdezték sokan a múzeum munkatársaitól. — Fiatalok vetélkednek reggeltől estig! — hangzott a válasz. Vasárnap a KISZ Pest megyei Bizottsága szervezésében Budapesten a Várban került sor a hagyományos — immár negyedik alkalommal megrendezett — munkásmozgalmi vetélkedőre. Valamennyi városi és járási KISZ-bizottság elküldte versenyzőit e nagyszabású tavaszi seregszemlére, s így több mint 600 — ipari és mezőgazdasági üzemekben dolgozó ifjúmunkás, középiskolás diák és szakmunkástanuló — KISZ-es érkezett a helyszínre, sereg politikai főcsoportfőnöksége munkatársának beszéde után kezdődött a nagy izgalommal várt verseny. A fiatalok három csoportban vetélkedtek. A feladatlapok kiosztása után sorra járták a Nemzeti Galériát, a Történeti és a Munkásmozgalmi múzeumot, hogy a tárlókban látható-olvasható rekvizitu- mok vallatása után választ adhassanak a kérdésekre. Nem volt éppen könnyű dolguk: az érdekesen, formabontóan szerkesztett vetélkedő forgató- könyvében komoly fejtörést, logikai készséget, lexikális fölkészültséget igénylő feladatok sorjáztak. Eredményhirdetésre nem került sor, a kitöltött feladatlapokat az elkövetkező napokban értékelik a KISZ megyei bizottságán. Annyi bizonyos: az első helyezett csapatra 10 napos csehszlovákiai, a második és harmadik helyre került csapatra pedig belföldi utazás vár. Fiatal előadók Szentendrén Képünk a csömöri népművészeti találkozón készült, az iklaíli hagyományőrző népi együttesről A KISZ Központi Bizottsága és a Kulturális Minisztérium azzal a céllal indította meg a Művészet és ifjúság akciót, hogy a fiataloknak széles körű lehetőséget biztosítsanak a művészeti alkotásokkal, előadó- művészekkel való találkozásra, hogy bemutatkozási alkalmat teremtsenek a fiatal amatőr alkotóknak, csoportoknak. Nos, a vasárnap a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtárban rendezett megyei seregszemle igazán változatos, színvonalas programot kínált. Az épület folyosóját a vizuális művészetek vették birtokukba. Kohl János, Szigetvári Attila, Wéninger Margit, Csorba Attila, Koncz Dezső, Puha Ferenc faragásai, kerámiái, rajzai, fotói, a dömsödi művelődési ház és a sziget- szentmiklósi rajzkör összeállításai nemcsak Szentendrén adnak élményt: az Alkotó Ifjúság pályázat keretén belül országos kiállításon is szerepelnek majd. A művelődési központ színháztermében és a Duna-parti ifjúsági klubban a nyolc városi és járási elődöntőből továbbjutott szólisták és együttesek kaptak fórumot. A mintegy kétszázötven jelentkező közül ötvenkilenc egyéni induló és csoport jutott el Szentendrére, bogy bemutassa énekés hangszeres tudását, előadói készségét, felkészültségét. Nem egy csoport, szólista igen színvonalas műsort mutatott be. Ezek közül azok, akik nem juthattak tovább, értékes tárgy- és könyvjutalmat kaptak, akik pedig a legjobbak voltak, az országos döntőkön szerepelnek. Színjátszásban a dunakeszi Radnóti Irodalmi Színpad produkciója bizonyult a legsikeresebbnek, a vers- és prózamondók közül a gödöllői Neumann Nándor, a ceglédi Plangár Judit és a dunakeszi Horváth Olivia. A pol- beat kategóriában a ceglédi Farkasházi István és a Hajdú —Bori duó jutott tovább, az énekkarok közül a váci Sztáron Sándor Gimnázium III. e. osztályának leánykara, a szólóénekesek közül a gödöllői Lengyel Judit, szólóhangszeresként a dunakeszi Legindi Gábor és a ceglédi Varga Pál. A népművészet, a folklór ápolói közül a nagykátai Tápió- mente Együttest, a Birinyi József—Hajnal István hangszeres duót, a népdalokat éneklő pomázi Gyenis Katalint, és a táborfalvi Jókai Mór Művelődési Ház együttesét találták a legjobbnak a bírálók. Az eseményekről tudósítottak: Gáspár Mária, Kahutek Magdolna és P, Szabó Ernő Fotó: Barcza Zsolt RÁDIÓFIGYELŐ KIJÁRÓK. A bejárók, mint fogalom, és mint mindennapos gyakorlat-szokás, különösen Pest megyében, ismert: azokat az ingázókat foglalja magában, akik rendszeresen járnak munkába, a kisebb településekről a nagyobbakba, sőt esetünkben a legnagyobba, a fővárosba. A legújabb — a kongresszusi előkészületek során napvilágot látott — adat szerint: megyénkből mintegy 160—180 ezren utaznak Budapestre naponta — tehát rendszeresen — dolgozni. Nem tudom, mennyire tűnt fel az ezzel az utóbbi adattal együtt nyilvánosságra hozott másik, de azzal összefüggő ellenszám. Nevezetesen, hogy ugyankkor mintegy 60—70 ezren járnak ki Budapestről Pest megyébe, ugyancsak naponta, azaz szintén rendszeresen, dolgozni. Ez az utóbbi jelenség, ahogyan mondani szoktuk, emelkedő tendenciát mutat. Olyannyira, hogy másutt a világon: már nagyon is jellemző- meghatározó-korfestő tünet. Nemcsak az Egyesült Államokban, ahol ez fölöttébb természetesnek hat a rohamos méretű urbanizáció ellentételezése, a vidékre való vágyódás miatt, hanem Észak- Európában is. Sőt: ma már a Szovjetunió sem marad le a fejlődésnek erről a sajátos, tipikusan XX. század végi, mintegy „ezredfordulós” megnyilvánulási formájáról. A Petőfi rádió műsorában, amelyet erről a témáról, Kijárók címmel, a körzeti stúdiók állítottak össze, jó kalauzunknak bizonyult a szerkesztő Győri Béla, s a műsorvezető László Lajos. Számunkra különösen annak a mozigépésznek az esete lehetett figyelemfelkeltő, aki a Pest megyei Moziüzemi Vállalat dolgozójaként a ceglédi Szabadság mozihoz tartozik ugyan, de minden reggel vándorútra kél: falvakba, tanyaközpontokba. Az óvodásoknak tartott vetítéssel kezdi a napot, s a felnőtteknek rendezett mozielőadással fejezi be. Vallja, hogy közművelődési feladatot lát el. De azt sem tagadja, hogy tevékenységének mozgató rugója az a 80 forint is, amit előadásonként kap. A megbecsülés tehát kölcsönös. A falvak megbecsülik a városból hozzájuk bejárót. S a városból oda kijáró — s tulajdonképpen ez az ő neve — megbecsüli és kielégíti a falvakban, a tanyaközpontokban, napról napra, terjedő kívánságot, igényt a kultúra, a művelődés, a közművelődés iránt. A fejlődés iránt. A fejlődés, mint látjuk- halljuk, íme, kétirányú. KÖNYVRŐL KÖNYVÉRT. A sikeres irodalmi rejtvényműsor, amelynek nem hátránya a bevallott s nyilvánvaló könyvpropaganda, legutóbb is kellemes, tanulságos tíz percet nyújtott a helybeli közönségnek, csakúgy, mint az országos hallgatóságnak: a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat százhalombattai könyvszolgálatából. Tudni kell azonban, hogy ez a verseny is, mint minden versengés, csak akkor igazi, ha a részvétel a valódi győzelem, amelyhez a díj csak pluszként járul. Simon Gy. Ferenc--- t TV-FIGYELŐ Ollantay. Meg kell hagyni: igazán imponáló az az igyekezet, amellyel Rajnai András újabb és újabb tévejátékait a maga jól ismert technikázásá- val készíti. Vagyis úgy, hogy óriásokat terel a törpék köze, fejet vág, lábat metsz, tárgyakat úsztat a levegőben — egyszóval végigpróbálgatja, mi minden jeleníthető meg a képernyőn. S persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a fentebb jellemzett históriarögzítési módozatokat nem minden néző fogadja hozsannázva. Sőt, olyanok is akadnak, akiket kifejezetten idegesít az ilyen szemfárasztó keveredés. ■ A fönt nevezett rendezőhöz is eljuthatott e berzenkedés híre, mert újabban mintha már kevésbé igyekezne brillírozni. Jól példázza ezt legeslegújabb termégke, a Televíziós mesék felnőtteknek című sorozat soros darabja, az a bizonyos Ollantay, akit amúgy az Andok vezéreként emlegetnek. De mit hoz a sors! Most hogy végre a füleknek is dolguk akadhatott, hát éppen egy olyan drámaféleség mondatai jutottak el az értelemig, amelynek elemei innen-onnan igencsak ismerőseknek tűntek. Mert ilyesféle Pacsakutik atyát — aki szépséges leányát nem adja csak úgy oda holmi jött-ment Ollantayaknak — nem egyszer láttunk, s olyan törvények is szolgáltak már színjátékok alapmotívumául, hogy a Nap leszármazottai nem keveredhetnek csak a Nap ivadékainak vérével, és így tovább, meg így tovább... Egyszóval ez az egész An- dok-tövi mese nem hatott valami eredendően újnak és ismeretlennek. Inkább amolyan összetákolt csinálmányként került az előfizetők elé, akik mellesleg — a műsorújság böngészgetése közben — azt is megtudhatták, hogy ez az állítólag egyetlen fönnmaradt inka dráma nem is biztosan inka dráma Másolgatták, for- dftgatták, amíg végre a jelen, sok-sok kéz nyomát magán viselő formája kikerekedett. Már ha jelen esetben egyáltalán szóba hozható bármiféle kerekség. Körúti ház. Még a legkevésbé éber tv-nézőnek is feltűnhet, hogy micsoda erőfeszítéseket hajtanak végre mostanság a Szabadság téren megvidításaink céljából. A legeslegújabb nevetéseknek most, szombaton az Egy ház a Körúton című sorozat első részének nézése közben kellett volna felharsanniuk. Mégpedig igen-igen féktelenül, hisz’ azok a régi kupiék, blüettek és dramolettek, hajdan veresre pirították a lelkes nézők orcáit. Kellemetlen dolog bevallani, hogy a szóban forgó vállalkozás — amely voltaképpen annak a Teréz körút 46. (ma Lenin körút 106.) szám alatt máig működő színi intézménynek szándékszik hangos- képa» emléket állítani — első traktusában inkább fanyalgás- ra, mintsem nekiszabadult kacagásra ingereltek. Pedig a keret — Bárdi György és Garas Dezső zenészkettősének kedélyes szóváltása — nem valami rossz találmány. (Párbeszédükben legföljebb ha az zavart, hogy szinte mindent kétszer mondtak.) Annál kevésbé volt szerencsés viszont maga az irdatlanul hosszúnak tűnő műsoridőt kitöltő válogatás! Az előbúvárkodott irományok és dallamocskák egészen másként hatnak ma, mint hathattak egykor. De nem csak az egymást követő számok széptani értékeivel volt baj, hanem azzal is, hogy a szerkesztők megpróbálták belopni a tévébe az egész kicsi színházat. Amúgy mindenestül: színpadával, nézőterével együtt. Ez a fogás pedig a lehető legteljesebben elidegenítette a tévénézőt; mintegy kizárta az odabentiek intim egvüttlétéből. Mindezek után nem csoda, hogy csüggedten várjuk a folytatást. Híradó. Kétszer is feltűnt Pest megye neve a szombat esti Tv-híradóban. Előbb a kommunista műszakokról szóló beszámoló élén, amely azt örökítette meg, hogyan teljesítődnek a különféle — főképpen az építőiparban dicséretesen látványos — vállalások; majd pedig akkor, amikor Nagymaros új egészségházát, ezt az oly sok cél szerint hasznosítható gyógyító központot mutatták, mintegy példaként, hogy lám, milyen gyorsan és milyen széppé lehet megformálni az efféle intézményeket. Ez is, az is őszinte örömére szolgálhatott szűkebb országrészünk minden lakójá• Akácz László
