Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-26 / 72. szám

1980. MÁRCIUS 26.. SZERDA ~xMdap 5 TANÁCSKOZIK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XII. KONGRESSZUSA Kádár János, Fock Jenő ás Lázár György a tanácskozáson (Folytatás a 4. oldalról.) feszítéssel — csak azoknak garantálható a társadalmi el­látás reálértékének megőrzése, akiknek ez az alapvető élet­feltételeit érinti. Ez minde­nekelőtt az átlagos vagy an­nál alacsonyabb nyugdíjakra, a családi pótlékra és a mini­mális keresetekre vonatkozik. Korlátozott lehetőségeink ellenére is szükségesnek tart­juk, hogy növeljük erőfeszíté­seinket a lakásépítésben. Az életszínvonal alapvető kérdése a létbiztonság. Ezt minden tisztességesen dolgo­zó ember számára garantálni kell. A teljes foglalkoztatott­ság fenntartása szocialista tár­sadalmunk sajátja. Az utóbbi évtizedben a szo­cialista demokrácia eredmé­nyesen fejlődött, de úgy vél­jük, hogy megérlelődött a to­vábblépés lehetősége a tarta­lom javítására. Meg kell teremtenünk a fel­tételeit annak, hogy a bizalmi testület a dolgozók nevében véleményezze a gazdasági ve­zető munkáját, tevékenységét. A gazdasági vezetők kineve­zésére és felmentésére illeté­kes irányító szervekkel együt­tesen meg kell vizsgálni, ho­gyan szükséges növelni ebben a folyamatban a bizalmi tes­tületek szerepét. JOGOK ÉS KÖTELESSÉGEK Ez egyértelműbbé, hatéko­nyabbá teszi a dolgozók bele­szólási jogának érvényesülését, és tovább javítja a jogok és a kötelezettségek összhangját. A Magyar Szocialista Mun­káspárt lenini politikája a szakszervezetekre is kedvező hatású. Hazánkban a szakszer­vezeti mozgalom nem egy­szerűen a politika végrehajtó­ja, hanem részt vesz a politi­ka alakításában és formálásá­ban is. Nálunk az elmúlt két évti­zedben a szakszervezetek és a kormány között gyümölcsöző, szocialista céljainkat jól szol­gáló együttműködés alakult ki, amelynek belső haszna és nemzetközi értéke egyaránt van. Ebben az együttműködés­ben vannak viták, vélemény­különbségek, éppen úgy, mint másutt, szakszervezeti, álla­mi és gazdasági vezetők 'kö­zött. Ezek természetesek, hi­szen megoldást kereső szán­dékkal más és más nézőpont­ból ítélünk meg kérdéseket, de együtt kell keresni annak lehetőségét, hogy nagy társa­dalmi és gazdaságpolitikai cél­jaink megvalósulásának fel­tételeit és lehetőségeit még jobb, célirányosabb együtt­működéssel, a mainál ered­ményesebben szolgálhassuk. Szocialista céljainkért vég­zett tevékenységünk szorosan összekapcsolódik a nemzetkö­zi munkásosztály küzdelméért és ügyéért vállalt felelőssé­günkkel is. Ez a közös fele­lősségvállalás mind erősebbé válik — elsősorban a szocia­lista országok szakszervezetei­ben —, és nagy hozzájárulás a béke, a biztonság, a társa­dalmi haladás kibontakoztatá­sához az egész világon. őszintén és becsületesen készek vagyunk együttműköd­ni minden osztálytestvérünk­kel, valamennyi múnkásszer- vezettel, de elutasítunk minden olyan szándékot, törekvést, amely erőink megosztására irányul. Határozottan vissza­utasítunk mindent, ami anti- kommunista, szovjetellenes. A szakszervezeti munka fej­lesztése nem nélkülözheti a párttagok és a pártszervezetek hozzáértő, a napi politikai munkában is megnyilvánuló támogatását. A párt, történelmi küldeté­sétől áthatva, vállalja a fele­lősséget az ország, a nép sorsáért. Olyan utat mutat, amely hazánk felvirágzásá­hoz vezet, amelyben egész népünk élete szebb, boldogabb és teljesebb lesz. Meggyőződé­sünk, hogy a nép ezeket az ajánlásokat elfogadja és tá­mogatja: valamennyien együtt dolgozunk nagy céljaink meg­valósításáért. Ezután Pintér János, a tol­nai nagyközségi pártbizottság titkára, Tolna megyei kül­dött, Grósz Károly, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei párt- bizottság első titkára, Borsod megyei küldött, Takács Imré- né, az ajkai üveggyár techno­lógusa, Veszprém megyei kül­dött, Újvári Sándor, a Zala megyei tanács elnöke, Zala megye küldötte, Vas Ervin őr­vezető, a néphadsereg küldöt­te kapott szót. Majd dr. Radics Katalin, a Magyar Tudományos Akadé­mia Nyelvtudományi Intézeté­nek tudományos munkatársa, budapesti küldött hozzászólá­sa következett. Ezt követően az elnöki tisz­tet betöltő Stock János vezér­őrnagy, hadseregparancsnok bejelentette, hogy a kongresz- szushoz további külföldi test­vérpártoktól érkeztek üdvöz­letek, majd Sarlós Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő­titkárát kérte fel beszéde megtartására. SÄÜL0S ISTVÁN: Mépiistk politikailag egységes, késs tenni szocialista jelenünkért és a holnapért — A Hazafias Népfront cse­lekvő részese volt az elmúlt öt esztendő országépítő mun­kájának — mondotta felszóla­lásának bevezető részében Sarlós István. — Tevékenysé­ge épp úgy érzékelhető az el­ért eredményekben, mint a gondok és a feladatok megol­dását elősegítő intézkedések­ben. Mozgalmunk nagy vára­kozással tekint a párt XII. kongresszusára. Ez kifejezésre jutott abban is, ahogy válasz­tott testületeink részt vettek az irányelvek vitájában. Az elhangzott észrevételek és ja­vaslatok ismeretében elmond­hatom, hogy párttagok és pár ton kívüliek, magyarok és nemzetiségiek, materialisták és vallásos emberek egyaránt azt javasolják: a kongresszus erő­sítse meg eddigi politikai irányvonalunkat. Az eszmecserék tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy né­pünk politikailag egységes, és kész arra, hogy tettekkel tá­mogassa szocialista céljaink megvalósítását. Érthető és in­dokolt, hogy az általános egyetértéssel párhuzamosan, politikánk következetes kép­viselete és megvalósítása ér­dekében, határozott intézkedé­seket, az eddiginél nagyobb következetességet és ha kell, szigorúságot várnak az erre illetékes vezetőktől. A mozgalom a nemzeti egy­ség erősítésén akkor tud ered­ményesen munkálkodni, ha az általános célok hirdetésén túl a napi életet meghatározó ter­vekre és az azok teljesítését befolyásoló tényezőkre is fi­gyelmet fordítunk. Felada­tunk, hogy a hozzánk érkező információkat eljuttassuk az illetékes párt- és állami szer­mogatását. A nemzeti egység erősítése olyan cél, amely cselekvésre ösztönöz minden a hazáját és népét szerető embert. S mert úgy látják, hogy a történelmi múltunkban soha nem tapasztalt egységet a szocializmus korszaka te­remti meg, szívesen működ­nek együtt a magyarokkal a nemzetiségiek és a párttagok­kal a pártonkívüliek. Ebben a törekvésben jelentős szerepe van a hazánkban működő egy­háznak. Örömmel tapasztal­lak, hogy az egyházak veze­tőt, papjai és hívei túlnyomó részben vállalják politikánk támogatását, és részt vesznek a társadalmi fejlődést segítő munkában. A népfrontbizott­ságokban például több mint 500 egyházi személyiség végez munkát. A CSELEKVÉS FORRÁSAI Jól kapcsolódnak egymáshoz a társadalom osztályai és ré­tegei, s a kapcsolat gyakran túlnő a formális kereteken, s a cselekvés forrásává válik. A múlt évben, elsősorban a szo­cialista brigádok közreműkö­désével, 1978-hoz viszonyítva, 25 százalékkal, 4,8 milliárd forintra nőtt a társadalmi mun­kában előállított értékek nagy­sága. Az önkéntes közhasz­nú tevékenység a tanácsok kommunális fejlesztési alap­jait 12—15 százalékkal nö­velte. A kötelezőn felül vég­zett munka az egyetértést, a támogatási készséget és a tár­sadalmi közreműködés jelentő­ségét sugározza. Vannak a nemzeti egységet csak szólamokban támogatók is, akik ugyan helyeslik cél­jainkat, élvezik az eredménye­ket, de ők maguk a kötelező munkán felül nem sokat tesz­nek a közösségért. Ök azok, akikkel gyakran kell szót vál­tanunk, hogy megértessük ve­lük, szükségünk van rájuk, s nekik szükségük van a társa­dalomra. A politikai munka szaka­datlan küzdelem azért, hogy eszméinket terjesszük, hogy újabb és újabb tömegeket mozgósítsunk a szocialista je­lenünkért és a holnapért vég­zendő munkára. E törekvésein­ket megértéssel fogadják ál­lampolgáraink. Pártunk törekvései világo­sak, programja forradalmi. A kongresszusi jelentés, a szóbe­li beszámoló és a határozati javaslat is ezt tükrözi. S mert a Hazafias Népfront létrejöt­tétől kezdve a népnek a párt által kitűzött céljait vallja magáénak, a jövőben is hű marad eredeti szándékához. Támogatjuk a XII. kongresz- szus határozatait, és részt ve­szünk azok végrehajtásában — mondotta befejezésül Sarlós István. Sarlós István beszéde után Horváth József, a Diósgyőri Gépgyár esztergályosa, Borsod megyei küldött, dr. Prieszol Olga, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a TOT elnöke kapott szót. Utolsónak Kettler Pál, az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat vezérigazgatója, Bács- Kiskun megye küldötte kapott szót. Ezzel a kongresszus be­fejezte keddi tanácskozását. A küldöttek szerdán reggel 9 órakor a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bi­zottság beszámolója fölötti vi­tával folvtatiák munkáinkat következésképpen a vele szö­vetséges egész dolgozó nép érdekében akarunk minél tel­jesebben megvalósuló demok­ráciát. A demokrácia jogokat ad, és a kötelességek teljesí­tését várja el mindenkitől. AZ m@M WÉGSG kell menni A demokrácia meghatáro­zott célt szolgál — a szocia­lizmus kiteljesítésének a cél­ját. Ezért munkálkodni kell, méghozzá serényen és rend­szeresen — ebből következik, hogy aki a célt elfogadja, an­nak végig kell mennie az odáig vezető úton: az alkotó­munka, az áldozatvállalás, az újért való küzdelem útján. vekhez — mondotta Sarlós István, majd így folytatta: NYÍLT, ©SZINTE LÉGKÖRBEN — Az így megismert és a termeléssel összefüggő gon­dok és javaslatok továbbadá­sa útján is erősíteni kívánjuk kapcsolatainkat az irányító szervekkel, hogy észrevéte­leinkkel vagy bírálatainkkal segítséget nyújtsunk munká­jukhoz. A gazdaságpolitikai munkával kapcsolatban pél­dául javaslatot tettünk a kor­mánynak a vállalati, elsősor­ban a tröszti irányítás egy­szerűsítésére, a szolgáltatást javító kis- és középüzemek létesítésére. Más alkalommal a kisiparosok helyzetével fog­lalkoztunk és az anyag- és eszközellátás szervezetté téte­lét, az adózási rendszer egy­szerűsítését szorgalmaztuk. Rendszeresen foglalkozunk a környezetvédelem általános és napi kérdéseivel is. Helyeslés fogadta azt a szándékot, hogy hatékony gazdasági és egyéb intézke­désekkel is fellépünk azok el­len, akik nem a képességeik­nek és a lehetőségeiknek meg­felelően dolgoznak. Ez azon­ban még csak egyoldalú, de szükséges lépés. Ezzel egy időben kell észrevehetőbb anyagi és erkölcsi elismerés­ben részesíteni azokat, akik teljesítik és még inkább azo­kat. akik túlteljesítik köteles­ségüket. Mi a nyíltságot és az őszin­teséget akarjuk mindenben és mindenütt érvényesíteni. Ez szükségessé teszi azt. hogy nyíltan szóljunk a hibákról is. Ezt is tesszük. De az már baj, ha csak a nehézségekről beszélürtk. Meggyőződésem, a rossz ellen a jóra támaszkod­va eredményesebben lehet fellépni, mint akkor, ha ki­zárólagosan a rossz munká­ról szólunk. Hazánkban a társadalom hely­zetének elemzése azt is szüksé­gessé teszi, hogy megvizsgál­juk, milyen mélységben és milyen hatékonysággal érvé­nyesül nálunk a demokrácia. Ezt a kérdést is osztályszem­pontból vizsgáljuk. Mi a ha­talmon levő munkásosztály, A döntésekét megelőző esz­mecserében az emberek véle­ményének a megismerése az elsődleges. De ahhoz, hogy le­gyen az érdekeltnek vélemé­nye, az szükséges, hogy az adott témában gyakorlati ta­pasztalatokat szerezhessen, hogy kellő informáltsággal rendelkezzék. Ezt a társadal­mi szerveknek és mozgalmak, nak, a Hazafias Népfrontnak is jó politikai munkával kell segítenie. Az egyenrangúság és egyen­jogúság nem zárja ki, sőt feltételezi a jó értelemben vett alá- és fölérendeltséget. Nem szülhet ez kiskirályságot. Sok emberben van erre hajlam, de ezt kiélni csak ott lehet, ahol olyanok is vannak, akik az ilyesmit eltűrik, sőt saj­nos sokszor természetesnek tartják. Az emberi méltóságot senkinek sincs joga megsér­teni, de hozzáteszem, hogy a sértést eltűrni sincs joga senkinek. A párt szövetségi politiká­jának sarkalatos kérdése a nemzeti egység megteremtése és folyamatos erősítése. A XI. kongresszust követően, annak tudatában, hogy ez az egység létezik, a pártprogramot az akkori választási felhívásban nemzeti programként vállal­tuk. Ügy gondolom, hogy ez helyes lépés volt, s az azóta eltelt évek megerősítették: a program célja és a megvaló­sítást segítő feladatok jók, ki­váltották az állampolgárok ér­deklődését, egyetértését és tá­Meghívott miniszterek a budapesti küldöttek soraiban Varga Imre szobrászművész érdeklődéssel hallgatja a felszólalásokat HAZAI ÉS KÜLFÖLDI ÜDVÖZLETEK A MAGYAR KOMMUNISTÁK LEGMAGASABB FÓRUMÁHOZ lemmel kísérik pártunk kong­resszusát a különféle intézmé­nyek dolgozói is. A nemzetközi életben is nagy érdeklődés kíséri a ma­gyar kommunisták tanácsko­zását, a Magyar Népköztársa­ság életének e kiemelkedő ese­ményét. Különösen élénken fi­gyelik a XII. kongresszus munkáját a testvérpártok, a különböző felszabadító moz­galmak is. Igen sok testvér­párt küldött táviratot a kong­resszushoz, kifejezve forró üd­vözletüket a magyar kommu­nistáknak. lalásaikat teljesítették, a ter­vezettnél hamarabb készítet­ték el az I. számú reaktort. Ebben segítségükre voltak az atomerőmű építésén dolgozó lengyel munkások is. Több he­lyütt — a kiemelkedő ese­mény tiszteletére — a XII. kongresszus nevet vették fel a szocialista brigádok. Sok mun­káskollektíva jelezte azt a szándékát, hogy tovább foly­tatja a kongresszus és a ha­zánk felszabadulásának évfor­dulója tiszteletére indított munkaversenyt. Nagy érdeklődéssel, figye­Százával érkeznek az üdvöz­letek, jókívánságok a kong­resszushoz az ország minden részéből. Az ipari és mezőgaz­dasági üzemek, intézmények, vállalatok, szocialista brigádok táviratban adnak hírt a kong­resszus tiszteletére indított munkaversenyben és a felsza­badulási műszakokban elért eredményeikről. Üdvözletüket küldték pártunk legfelsőbb ta­nácskozásának a paksi atom­erőmű építésén dolgozó szocia­lista brigádok. A 22-es számú Állami Építőipari Vállalat dol­gozói azt jelentették, hogy vál-

Next

/
Thumbnails
Contents