Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-22 / 69. szám

Emlékezésa Tanácsköztársaságra Havas, hűvös időben emlé­keztek meg tegnap Gödöllőn a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 61. és a KISZ zászlóbon­tásának 23. évfordulójáról. (Az országos és megyei esemé­nyekről lapunk első oldalán számolunk be.J A városi ünnepség a Strom­feld sétányi lakótelepen kez­dődött, ahol tavaly, a prole­tárdiktatúra létrejöttének 60. évfordulója tiszteletére avat­ták fel a Tanácsköztársasági Emlékművet. Gödöllő KISZ-eseinek, fia­talságának, a vállalatok, szö­vetkezetek, iskolák, intézmé­nyek képviselői gyülekeztek az emlékmű körül, hogy leróják kegyeletüket a proletariátus hajdani neves és névtelen har­cosainak, akik a kommunista és célokat, amelyeket 61 évvel ezelőtt megfogalmaztak. Az emlékmű előtt Vilmos György, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára mondott emlékbeszédet. Ez­után elhelyezte az emlékmű talapzatán koszorúját a KISZ, a műszaki intézet és a KKMV vállalati bizottsága. A megemlékezés a párt­székház előtt folytatódott, ahol Benedek János, a városi ta­nács elnöke emlékezett a di­csőséges napokra, majd elhe­lyezték a megemlékezés ko­szorúit az emléktáblánál a vá­rosi és a járási pártbizottság, a KISZ járási és városi, va­lamint a Hazafias Népfront városi bizottsága nevében. Ezután a járási hivatal fa­lán levő direktóriumi emlék­A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM 1980. MÁRCIUS 22., SZOMBAT Felmérők az Árammérőgyárban A tartalék a fejekben van párt vezetésével a világon má­sodiknak teremtették meg a munkásosztály, a nép hatal­mát. Megjelentek az ünnepsé­gen a város politikai, társa­dalmi és állami vezető testü­letéinek képviselői is. Emlékeztek és emlékeztet­tek. Felidézték elődeink pél­dáját, tetteik, művük jelentő­ségét, hazánk és a világ pro­letariátusának életében, a nem­zeti és nemzetközi munkás- mozgalomban. S azokat a ta­nulságokat, amelyeket haszno­sítva folytathatjuk és megvaló­síthatjuk azokat az eszméket táblánál koszorúztak, a 19-es veteránok, a körzeti pártszer­vezetek, a városi tanács, a já­rási hivatal és az Árammé­rőgyár KISZ bizottsága nevé­ben. Az ünnepség befejezése­ként a két pártbizottság ba­ráti beszélgetésen látta vendé­gül a 19-es veteránokat. A Tanácsköztársaság kikiál­tásának 61. évfordulóján járá­sunk községeiben is rendeztek megemlékező és koszorúzás; ünnepséget. / Az évforduló tiszteletére / Sikeres szellemi vetélkedő A Tanácsköztársaság évfor­dulója alkalmából szellemi ve­télkedőt tartottak a KISZ vá­rosi bizottsága felhívására a helyi üzemek és intézmények fiataljainak részvételével. A járási hivatal nagytermében nyolc csapat jelent meg az em­lékversenyen, amelynek egyes fordulóiban a dicsőséges 133 nap történetével, vívmányai­val, irodalmi és képzőművé­szeti alkotásaival kapcsolatos kérdésekre kellett a csapatok tagjainak felelni. Jól sikerült vetélkedő volt. Mint Gáldi Edit, a KISZ vá­rosi bizottságának titkára ér­tékelésében elmondotta, a csa­patok nagyszerűen felkészül így biztatónak látszik a ha­marosan sorra kerülő megyei vetélkedőn való eredményes szereplésük is. A győzelmet az apparátus Lékai János KISZ- alapszervezete szerezte meg, éppen 133 pontot gyűjtöttek. A további sorrend: második a Gépgyár csapata 126 pont­tal, harmadik az Agrártudo­mányi Egyetem csapata lett 125 ponttal. A megyei vetélkedőre az egyetem, a gimnázium, a 202- es Madách Imre Szakmunkás- képző, a Ganz Árammérőgyár és a Gépgyár csapata jutott tovább. A legkülönbözőbb fórumo­kon hallunk arról, hogy ha a meglevő készletekkel helyesen gazdálkodunk, akkor valamit már tettünk a hatékonyság nö­veléséért. Mit, hogyan, ezt ku­tatja a szervezéstan, s hívja segítségül a számítástechnikát, a számítógépet. Erről beszél­gettünk Reményi Pállal, az Árammérőgyár szervezési és számítástechnikai osztályának vezetőjével. Korai felismerés — Mi tette szükségessé, hogy itt, az Árammérőgyárban létre­hozzanak egy szervezési és szá­mítástechnikai osztályt, és mi indokolja, hogy a szervezésről mind többen hallunk? — Pártunk XII. kongresszu­sára készülve a beszámoló tag­gyűléseken, de másutt is va­lóban sokszor hangzik el a gazdaságpolitika és a haté­konyság mellett a szervezés fo­galma. Az 50-es évek felfogá­sa szerint külön szervezői szak­emberekre nem volt szükség. Alapvetően megváltozott ez a nézet az üzem- és munkaszer­vezésről kiadott 1971. évi KB- határozat óta. Dicséretére le­gyen mondva gyárunknak: már a határozat megjelenése előtt felismerte, hogy szervezéssel csak szervezetten szabad fog­lalkozni. — Hogyan ítéli meg az eddi­gi szervezői munkát? MÁR IMEM KELL ROHANNIA ! MEGNYÍLT P!K LEGÚJABB JÁRMŰ-ÉS ALKATRÉSZ SZAKÜZLETE A GÖDÖLLŐN: Dózsa Gy.u. 1-3. KORSZERŰ JÁRMÜVEK KOZOTT VÁLOGATHAT — A szervezői munka eddigi eredményével, amely főleg az előkészítés fázisát jelentette, meg lehetünk elégedve. A gya­korlati hasznosításról viszont nem mondhatjuk el ugyanezt. Tudom, hogy ez a két megál­lapítás ellentmondásnak tűnik, s így magyarázatra szorul. Minden új műszaki, közgaz­dász vagy szervezői nemze­dékben él az a hit, hogy a nagyszerű ötletnek, a jövőt je­lentő fejlesztésnek segítő ke­zek nyitnak utat a megvalósí­tásig. — Csak a keserű személyes tapasztalat hozza meg a felis­merést, hogy ezeket gyakran csapdákkal teli közöny, meg nem értés, passzivitás várja. Egy-egy szervezési elképzelés bevezetése, elfogadtatása érde­kében, úgy tűnik, a tárgyi is­meret, a jó elképzelés helyett fontosabb a stratégiai, a takti­ka és a diplomácia fegyvertá­rának ismerete. Ezek nélkül a naiv szervezőnek, fejlesztőnek nincsen esélye. Sajnos, ké­nyelmesebb az idő hiánya vagy egyéb okok miatt az ismeret­len új rendszerre rányomni a használhatatlan bélyeget, mint felismerve benne a jövő lehe­tőségét, tanulva és tanítva elő­relépni. Szervező csapatok — Példával is szolgálhatna? — Gyárunkban még jelenleg is több energiát fordítanak fő­osztályaink a számítógépből ki­jövő eredmény hibáinak bebi­zonyítására, mint a bemenő adatok rendezésére, ellenőrzé­sére, pedig az eredményt csak az utóbbi biztosíthatja. Példa­képpen megemlítem, hogy gyá­runk minden egyes dolgozójá­nak 40—50 adatát tartalmazó számítógépes személyzeti és munkaügyi nyilvántartás ké­szült. A személyzeti és közgaz­dasági főosztályok pontos és kívánt formában történő adat­szolgáltatása alapján 3600 főről készült statisztikai feldolgozás. Már az első próbafutás alkal­mával is a vártnál jobb, 90— 95 százalékos pontosságot adott a számítógép adattára. — Hogyan kívánják a szer­vezési eszközöket jobban fel­használni gyári célokért? — Mint elmondtam, problé­ma, hogy viszonylagosan előre­futott számítástechnikai prog­ram mellett az egyéb szervezé­si szabályzatokkal és a mun­kaszervezéssel kevésbé foglal­koztunk. Ennek oka egyrészt az, hogy hiányoznak az ügyvi­telszervezéssel és munkaszer­vezéssel foglalkozó szakembe­rek. másrészt a középvezetők zöme sem igényli a segítséget. Ügy kívánjuk feloldani a szak- emberhiányt, hogy különböző szervezői feladat megoldására 3—4 főből álló csoportokat hoztunk létre. A tagok külön­böző főosztályokon dolgoznak, de heti 1—2 napon részt vesz­. nek egy saját főosztályukat érintő feladat megoldásában. Vezetői felelősség — A jövőben mindjobban gyakorlattá kell tenni, hogy a problémák jelenségszerű fel­sorolása helyett több mélyre­ható, az okokat feltáró helyi elemzés készüljön, a megálla­pítások alapján kisebb-na- gyobb változások, egységen be­lüli szabályzatok kiadására ke­rüljön sor. — Sajnos, ehhez, divatos ki­fejezéssel élve, bizonyos szem­léletváltozásra is szükség van, mert sok az operatív irányítás­hoz szokott vezető, aki úgy ér­zi,' hogy munkája és személye akkor hasznos és fontos, ha állandóan intézkedik. S nem veszd észre, hogy az állandó el­foglaltságot és aktivitást saját környezetének szabályozatlan­sága okozza. — Ennek következménye, hogy az operatív vezető előbb- utóbb csak látszólag irányítja munkaterületét, de valójában őt magát irányítják a szünte­lenül egymást keresztező szabá­lyozatlan tendenciák. Az elmondottakból egyértel­műen kitűnik, hogy a 80-as évek hatékonyságának alapja, a gyár tartaléka elsősorban a fejekben van. Hasznosításának a meglevő eszközök kihaszná­lásában és alkalmazásában kell megnyilvánulnia. Fördős Gábor Csömörön Nemzetiségi találkozó A IV. Galga menti népmű­vészeti találkozó szakági be­mutatóinak sorában vasárnap Csömörön a nemzetiségi együt­tesek találkoznak. Ez a talál­kozó nemcsak a járás nem­zetiségi csoportjainak a sereg­szemléje lesz, hanem kiegé­szül a váci járásból érkező csoportokkal, ahonnan azok­nak a községeknek az együt­tesei jönnek, amelyeknek ha­tárában a Galga öntözi a ré­tet. A találkozó délután két órakor kezdődik, az ikladi fú­vószenekar térzenéjével. A rendezők egy kicsit csalogató- nak, közönségcsábítónak is szánják a térzenét, mert há­rom órakor nyílik a nemzeti­ségi tárgyalkotó népművészek kiállítása. Gazdag anyagot küldtek a kiállításra a szom­szédos járásbeli községek, de kitett magáért Kerepestarcsa, Iklad és Csömör is. A kiállítás megnyitása után a találkozón részt vevő együt­tesek zenés, táncos felvonulá­sában gyönyörködhetnek a csömöriek és a várhatóan nagy számban Csömörre érkező ér­deklődők. Énekel a kerepestarcsai pá­vakor, Tavaszköszöntő címmel gyerekjátékot mutatnak be a püspökhatvani általános isko­| lások. Játék a fonóban című műsorával lép színpadra a szlovák nemzetiségi csoportok egyik legismertebbje, az acsai pávakör. A Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem délszláv ze­nekara is bemutatja műsorát, őket az ikladi hagyományőr­ző együttes, majd a csömöri pávakor követi. Négy szóló­énekes — XJzák Istvánné, Pet- rik Jánosné, Morva Pálné, Ördög István — vállalkozott arra, hogy ízelítőt ad tudásá­ból. A házigazdák, a rendezők azt állítják, ők mindent meg­tettek, hogy a sikert biztosít­sák, most már csak jó idő kellene, és sok érdeklődő, a népművészetet értő és szerető néző. Humór> Áram a vezetékben A Humán Oltóanyagtermelő és Kutatóintézet körzetében épült 3 ezer köbméteres víztá­roló medence 20 kilovoltos el­látó légvezetéket és transzfor­mátor állomását az Elektromos Művek feszültség alá helyezte. A fenti berendezések megköze­lítése, érintése életveszélyes és tilos. Előrelépés Neveket nem említek. Egyrészt, mert erre kértek, másrészt, nem három em­berről van szó, hanem egy jelenségről, felfogásról, esz­méink lényegétől idegen nézetről. Egyetlen szóval sem cé­loztam arra, hogy beszélge­tésünket valamilyen formá­ban megírom, de, bizony­gatták nevetve társaim, so­sem lehet tudni, mikor ve- szí elő a tollat az újság­író. Ezért biztosították ma­gukat előre, véletlenül se szerepeljen a nevük az új­ságban. Három ember, mint em­lítettem, három helyszín, Egy lkladon, kettő Gödöl­lőn. Kettő üzemben, nagy­üzemben, egy ipari szövet­kezetben. Szakmunkások­kal beszélgettünk, életük­ről, keresetükről, egyéni és üzemi terveikről; vágyaik­ról is. Különösebb cél nél­kül kérdeztem, nincs-e szándékuk előrelépni, hi­szen mindegyik aktív em­ber, nem nyüzsgő, hanem olyan, aki akkor beszél, cselekszik, amikor értel­mét látja, ha úgy érzi, mozdíthat valamit. Külön-külön zajlottak a beszélgetések, azért is le­pett meg, hogy mindhár­man kissé csodálkozva, de élesen vágtak vissza, mint­ha bizony megbántottam volna őket. Mire gondolok, szegezték nekem a kérdést, törjék magukat, hogy cso­portvezetők, művezetők, üzemvezetők, majd gyár­igazgatók legyenek? Es utána? Meg se álljanak a miniszteri bársonyszékig'! Az előrelépésnek ez az egyetlen módja? Az nem minősíthető annak, ha va­laki egyre jobb szerszám­vagy elektrolakatos, eszter­gályos lesz, mind bonyo­lultabb feladatok megoldá­sára képes szakmáján be­lül, amiért természetesen egyre nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülés is jár. Nem vettem szívemre az éles szavakat, már csak u--.t sem, mert saját véle­ményemet visszhangozták. Sőt örültem, hogy beszél­getésünk kapcsán elmond­hatom véleményemet, ab­ban a tudatban, hogy nem egyedi felfogásomról van szó, másutt, mások is ha­sonlóan vélekednek. Az elektrolakatossághoz nem értek, a másik két szakma nehézségeiről és szépségeiről van ismere­tem, nagyon is közeli. Tu­dom, mennyi idő és gya­korlat szükséges ahhoz, hogy valaki, teszem azt, magabiztosan lásson neki a négybekezdéses menet­hez, avagy térképnyi rajz alapján elkészítsen egy bonyolult szerszámot. De mehetünk tovább is. A műszaki rajzolók, szer­kesztők termeibe. Mennyi tudást kell addig felhal­mozni, míg valaki részlet- szerkesztőből bonyolult egységek, gépek, berende­zések tervezőjévé, ne ijed­jünk meg a szótól, alkotó­jává válik. Évtizedek szük­ségesek hozzá. S a legjobb esetben akkor még mindig csak nagyon jó szerszám­lakatosról, tervezőről van szó, nincs az illetőnek semmiféle titulusa. Még mindig csak?! Lehet ennél több? Nem. Ha csoportvezető, műve­zető, igazgató lesz belőle, akkor nem több, hanem más lesz. Elmegy egy má­sik beosztásba, amihez másféle tudás, készség szükségeltetik. Azzal kezdtem, nem em­lítek neveket. Egyet mégis. Weísz Mátyásét, aki nyolc­vanévesen is Dány körzeti orvosa volt. Lehet, hogy Matyi bácsinak, mert a községben és a járásban is fgr emlegették, kijárt a főorvosi cím, de ezt senki nem használta, ő meg nem követelte meg. Végigül­hettem egy rendelését. Amit ott tapasztaltam, láttam, az a megértésnek, a biza­lomnak, a ragaszkodásnak olyan foka, amit ritkán ta­pasztalni. De ezt minden szakmában, hivatásban ki lehet érdemelni. Nagy-nagy tudással. Ennél nagyobb előrelé­pés nincs. Kör Pál

Next

/
Thumbnails
Contents