Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

Külföldi diákok között Göd Oszoljatok, „A kölcsönös szolidaritás és érdekek alapján bővítjük kapcsolatainkat a fejlődő or­szágokkal. Együttműködünk velük a gyarmati függőség maradványainak felszámolá­sáért és az igazságosabb nemzetközi gazdasági viszo. nyok megteremtéséért vívott harcukban.” (Az MSZMP irányelvei a part XII. kongresszusára.) l'évhit N" 1. (A nálunk tanuló külföldi diákok­nak könnyű. Mindent megkapnak.) ■— Rögtön idekerült, ahogy Ma­gyarországra érkezett? — Nem, egy ideig Budapesten ta­nultam az előkészítőn. (Phouang Parisah PravongviengkA ham, Laosz, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem harmadéves hallga­tója, a Külföldiek Barátsági- Taná­csának elnöke.) — Mit? — Főleg a nyelvet és a szakom­hoz szükséges tárgyakat. Biológiát, kémiát, matematikát. — Nehéz a magyar7 — Igen, különösen kezdetben, mert az előkészítőn csak külföldiek va­gyunk összezárva, sehol egy ma­gyar, akivel beszélhetnénk, így anyanyelven társalgunk és a más nemzetiségűeket sem ismerjük meg. — Szigorúak az előkészítőn a vizsgák? . — Nagyon. (Dr. Héjjá Sándor, a GATE tanszék- vezetője, egyetemi docens: — Állam vizs­gáztatok az előkészítőn. Nem akarok az­zal ártani magamnak se, hogy érdem­telenül átengedek valakit, hogy azutan később itt kínlódjunk egymással. Sem ott, sem itt nincs ^diplomáciai kettes*. Tény: oktatóink, nevelőink többet fog­lalkoznak velük az első időszakokban, hiszen a nyelvi nehézségek objektív akadályt jelentenek.) Tévhit N‘2. (Mindent elárasztanak, aztán él­nek, mint Marci Hevesen.) — Ismeri ezt a kifejezést? — Persze, hallottam. (Anthony Esiemokai, Nigéria, ötödéves. Több tudományos diákkö­ri pályázat nyertese, komoly, széles látókörű fiatalember.) — És? — A gödöllői az egyetlen agrár­felsőoktatási intézmény Magyaror­szágon, ahol külföldiek tanulnak, most összesen 125-en. Amikor én kezdtem, csak tizenegyen voltunk. Ennyit a tömegről, az elárasztásról. — És a jólét? — Amikor Pesten vagyok, honfi­társaimnál, az orvosegyetem kollé­giuma előtt sok a nyugati rendszá­mú kocsi, oda tehetősebb külföldi' diákok járnak. De azért jóval több a magyar autó, a magyar srácoké. Nálunk két gyereknek van -kocsija. Itt közel vagyunk egymáshoz, tu­dunk kiről-kiről mindent, négy vi­lágrész 27 országából nem túl gaz­dag csemeték jöttek össze. És hát az Ösztöndíj... (Mihályffy Balázs, tudományos ösz­töndíjas gyakornok, a külföldi diákok egyik nevelőtanára: — Az ösztöndíjakat meg a hatvanas években állapították meg. ezer, ezer egy száz forintban. A hatalmas összegekről keringő hírek — kacsák. És gondoljunk bele: egy meieg- égövi országból érkezettnek fel is kell öltözni a magyarországi télre. Nem kell irigyelni őket.) Tévhit N" 3. (Élik a maguk elzárt életét, nem törődnek azzal, kik közt, hol van­nak.) — Vannak magyar barátnői? —-'Visszakérdezek: lehet egy szo­bában lakni valakivel évekig, is­meretlenül? (Chu Thi Thang, Vietnam, ötöd­éves. Hosszú, fekete hajfonat, gyö­nyörű fogai mindig megcsodálha­tok, hiszen állandóan mosolyog.) — Magyarokkal lakik? — Szabály itt, hogy a kollégiumi szobákban egy nemzetbeliek nem lakhatnak együtt. — Szigorúnak tűnik. — De hasznos! A nyelvtanulás miatt is, meg az ismeretekért. így megtudom, milyen a magyar élet, a történelem, a filozófia, no nem ilyen komolyan, de látom, hogy miként gondolkoznak a világról. (Dr. Csighy Tibor, egyetemi docens! — A külföldi hallgatók nevelési prog­ramja megkülönböztetett figyelmet for­dít — a szakmai tudás alapos eisajati- ' tfsán kívül — az erkölcsi nevelésre. Ez tévhitek! összetett feladat. Reális képet kell kap­niuk a szocialista országok életéről, ha­zánkról. Minden közösségi munkában tel­jes jogú tagként ^vesznek részt. Együtt sírnak, együtt nevetnek magyar társaik­kal.) | Tévhit N" 4. (Ugyan, ide csak a gyengébbek jönnek, az igazi fejek Oxfordban vagy a Sorbonne-on tanulnak.) — Küldték ide? — Kiharcoltam — nevet Anthony Esiemokai. — Harc? — Felvettek a göttingeni egye­temre, a Harwardra és a kaliforniai egyetemre, az UCLA-ra is. Csak­hogy: nem bírták volná szüleim a horribilis tandíjat, meg az ellátásom költségét. Vizsga nélkül mehettem volna NDK-beli, szovjet vagy csehszlovák egyetemre. A gödöllői- re Nigéria minden államából több, mint kétezren jelentkeztek, ver­senyvizsgák voltak mindenhol, a lagosi csúcsvizsgán már csak negy­vennégyen maradtunk, közülünk választották, ki jöhet. — Ennyire jó lenne a hírünk? — Nagyon. Nigériában sok magyar dolgozik és már számos honfitár­sam hazatért itteni egyetemekről. Mindkét csoport jó és vonzó példa. (Dr. Csighy Tibor: — Nehéz ihnen el­dönteni, hogy a Sorbonne-on peiaaul milyen képességű külföldiek tanulnak. Jobb mérce az eredmény. A nálunk végzettek között akad minisztériumi fő­osztályvezető Irakban, miniszterhelyettes Algériában, tudományos kutatók, de ve­zető politikusok, is. Fiatalon, fiatal or­szágokban.) Tévhit N# 5. (Az otthoni kultúrájukat elfelej­tik, az ittenit nem ismerik. Le­begnek.) — Volt színházban? — Először még az előkészítőből mentünk az Operába — emlékszik Phouang Parisah. — Mit láttak? — A Bánk bánt. — Tetszett? — Elaludtunk rajta. Teljesen szo­katlan dallamvilág, érthetetlen cse­lekmény. Elsőnek rossz választás volt. — Elvette a kedvüket? — Ugyan! Hogy már jobban bír­juk a nyelvet, sokat járunk mozi­ba. Jancsót szeretem, meg a mai magyar élettel foglalkozó filmeket. Meg olvasunk, nemcsak szakirodal­mat, regényeket is. ■> — És magukat hogyan ismerhetni meg? — A barátsági tanács rendszere­sen szervez programokat, melyeken egy-egy, vagy több nemzet fiai, lá­nyai verssel, tánccal, dallal mutat­ják be kultúrájukat. (Dr. Héjjá Sándor: — A legjobb kap- csolatteremtő a közös cselekvés. A ta­nulás, meg a fizikai munka is. Füve­sítik a kollégium parkját, árkot ásnak, részt vesznek minden társadalmi mun­kában.) Tévhit N* 6. (No igen, jó partik, mi? Azután elmegy a szegény magyar lány és kiderül, ő a negyedik feleség.) — Ez rossz vicc — mondja An­thony. — De külföldi—magyar házasság van? — Egyre ritkább. Az évek során a magyarok rájöttek, nem tudnak megszokni Afrikában, Ázsiáién. A klíma, a koszt, a legtöbben elváltak, visszajöttek. Az már gyakoribb, hogy külföldivel házasodik, ezt úgy ér­tem, hogy például madagaszkári lány kongói fiúval. — Nem is járnak magyar lányok­kal? — Dehogynem. Az egyetem, a színház, a disco jó ismerkedési al­kalom. (Mihályffy Balázs: — Ez is különbözik nemzetek szerint. A vietnamiak például szorosan összetartanak, magyarokkal in­kább csak baráti kapcsolatokat alakíta­nak ki. Másra egyszerűen nincs idejük: tanulnak. Ezt erkölcsi kötelességnek ér­zik, feladatnak, elhivatottságnak. Tud­ják, otthon szakembereket várnak.) Tévhit X" 7. (Hazamennek, azután elfelejtenek mindent. Amit tanultak és ahol ta­nultak.) Chu Thi Thang: — Már megvan a helyem otthon, baromfitelepen le­szek vezető. Itt már főleg ezzel fog­lalkoztam az utóbbi időben. Fe­lejteni? Azt a kedvességet, udvarias­ságot, segítőkészséget, amit kap­tunk? Békében Phouang Parisah Pravongviengk- ham: — Az ország, de egész Délke- let-Ázsia legnagyobb takarmányüze­me most épül, én leszek ott az első felsőfokú képesítésű szakember. Ma­gyarok is építik, így talán majd visszaadhatok nekik valamit abból, amit itt legjobban szeretek: az örö­kös vidámságot, a nehézségeken is áttörő humort. Anthony Esiemokai: — Még va­lószínűleg Gödöllőn maradok, dok­torálni. Otthon egyetemen szeretnék tanítani vagy kutatni. Amit haza­vinnék? Hat év alatt bejártam egész Európát, majdnem tucatnyi orszá­got. Sehol sem éreztem azt, amit itt. Megmagyarázhatatlan, mi ez. Ta­lán egy példa segít. Bemegyek Pestre, kisétálok a Népligetbe, le­ülök valakihez egy padra. Perceken bélül jó barátként beszélgetünk, ér­deklődnek rólam, hazámról és min­dig megkérdik: nem segíthetnek valamit? ANDAI GYÖRGY Viteix, angolai művész liníóleummetszete A disco és vidéke Ringatózás a század ritmusára Február második szombat estéjén fiatalok népes csoportja várakozott az albertirsai művelődési ház előtt Program szerint este 6 órakor kez­dődött volna a discóműsor. — Már harmadszor késik el a lemezlovas — mérgelődött odabent az esti ügyeletes, Füzesi Szilárd művészeti vezető. A fürge techniku­sok jóvoltából azonban hamarosan kigyúltak a színes lámpák, hatal­mas detonációként robbant az első dobütés hangja. Lemezkopásért 80 formt ( .tfVAftOt .j;, A színpad jobb oldalán az ország­úti autómentők sárga jelzőlámpája villog, a falakon nagy kövér fény­pillangók kergetőznek. Igen, ez a híres ... recsegi hangszóró. A mon­dat többi részét már nem lehet ér­teni. A táncosok egymással szem­ben, félkörben állva ringatóznak a parketten. A hangerő miatt kiabál­va váltok szót a, terem bejáratánál álldogáló fiúkkal, lányokkal, vajon hétközben is jámak-e ide, s akkor mivel foglalkoznak. Többségük bizonytalan válaszokat ad, fogalmuk sincs a művelődési ház szakköreiről és klubjairól. — 4- műsorba megpróbáltunk né­hányszor diafilmaket beiktatni — mondja Füzesi Szilárd. — Nem nagy sikerrel. Enyhén szólva, nem túl igényes a közönség. A színpadon Tanhoffer Imre ke­zeli a készüléket. Érzékeny muta­tóik vibrálnak a műszerfalon, a ze­ne ritmusa, a kétütemű motor do­bogásához hasonlít. Ez a bonyolult szerkezet öt évvel ezelőtt 80 ezer forintjába került tulajdonosának, de még mindig nem térült meg az ára. — Mennyi a ma esti honoráriu­ma? — Száznyolcvan forint. Ehhez ka­pom még a SO forint lemezkopási díjat és megtérítik a szállítási költ­séget is. De még így sem üzlet. Aki azért csinálja, annak nem éri meg. A teremben egyre többen vannak, a gyéren világított előtérben is so­kan álldogálnak. Kinyithatnának egyet társalgónak az ilyenkor csen­des klubszobák közül. Helyette azon­ban a nagyterem nézőterén ülnek le azok, akiknek pillanatnyilag még nincs partnerük. Büfé sincs. A kö­zeli eszpresszó és a művelődési ház között járnak-kelnek a szomjazok. A szórakoztatás is szakma A műfaj megjelenése óta márfel­$ tt az első esztendők közönsége. A ü tizenévesek azonban ugyanarra a zenére táncolnak a legszívesebben. Egyesek szerint már nem sokáig, mert kezdődik a hanyatlás: a discó- sok nem tudnak újat nyújtani. Ezt főleg a váciak és az érdiek tudnák példákkal alátámasztani. Abonyban és Albertirsán viszont éppen ellen» kező tapasztalatokat szereztek a népművelők; szerintük közelebb jár az igazsághoz, hogy most is ez a ti­zenévesek szórakozása. A discó kedvelőit sokan vádolják igénytelenséggel, s nem ritkán er­kölcsi szabadossággal. Am úgy tű­nik: bizonyos magatartási formákat inkább a szórakoztatás szakszerűt­len és kevésbé kulturált körülmé­nyei váltanak ki. A szórakoztatás is szakma, amelynek megvannak a művészei, iparosai, sőt kontárjai is. Vannak persze, elgondolkoztató je­lenségek. Egyes helyeken a régi fa­lusi bálokhoz hasonlóan még min­dig gyorsan lendülnek ütésre a ke­zek, s könnyen szabadulnak el az indulatok. Az üllői Napsugár étteremben harmonikaszó száll. A hatalmas te­remben azonban elvesz a hangja. Üjabban itt szórakozik a község fiatalsága, mert a művelődési ház­beli discoesteket megszüntették. Va­jon miért? — Verekedés miatt. — Lehet, hogy mi egy kicsit ro­mantikus érzületűek vagyunk — közli egy fiatal pár, de nekünk tet­szik ez a zene. — Az asztalterítő, amit ki tudja, mikor moshattak utoljára, annál kevésbé.'Ma este ta­lán záróráig maradunk. Táncolni nem lehet, de szombaton itt még a moziban is fél 6-kor kezdődik az utolsó előadás. Hol töltsük el hát az időt? Másutt is meginnák? A felszolgálónő panaszkodik. Az asztalokhoz ládaszámra kérik a sört. Fiatalkorú kislányok töltik itt az estét fiúk társaságában. Mindig ne­héz őket hazaküldeni. Kraut István, a harmonikás, ta­pasztalt szórakoztatózenész. Azt játssza, amit a vendég kár. Az ül­lőiek leginkább a Csórdáskirálynő- egyveleget, a Marfca grófnőt, a nó­ták közül a Vén cigányt, az Akácos utat kedvelik. No és mostanában a fiatalok a Boney M. együttes szá­mait is igénylik. Kurucz Tibor, az Országos Szó­rakoztató Zenéi Központ munkatár­sa, akivel ezen az estén a szórakp- zóhelyeket járjuk-, bosszankodik: — Az éttermek vezetői így akar­ják felszámítani a 10 százalék zenés felárat A szórakoztató zenészek tudásuk szerint A, B vagy C kategóriás működési engedélyt szerezhetnek az OSZK szakmai ■ izsgáin. A járási kirendeltségék közvetítik ki őket a vendéglőkbe és az alkalmi rendez­vényekre. Nagyjából ez a szabály érvényes a discósokra is, akiknek a vizsgán műveltségi tesztkérdések­re is válaszolniuk kell. Ezzel az in­tézkedéssel a színvonalat akarják biztosítani, s a hivatásos kollégák érdéként védeni. Nem könnyű, mert ebben a szakmában is akadnak üaveskedők, engedély nélkül fellé­pők, akikkel ezen az estén is volt alkalmunk találkozni, s kínos ma- gyarázkodásaikat hallgatni. — Mai műsorunk véget ért. Visz­lát! Szevpsztok! A vecsési Aranycsillag . eszpresszó lemezlovasa az utolsó, záróra előtti számokat játszotta, amikor odaér­tünk. Ez a hely inkább csendes be­szélgetésekre alkalmas, mint töme­ges rendezvényekre. Szombatonként mégis itt szorong a tizenévesek tö­mege, akik közt alig lehet áthatolni a sarokban kuporgó magnós fiatal­emberhez. Működési engedélye ugyan neki sincs, de előad egy bo­nyolult magyarázatot arról, hogy őt tulajdonképpen a barátja fizeti, akit helyettesít. — Pillanatokon belül verekedés lesz — lép hozzánk egy izgatott kis­lány. — Van itt valaki, aki nem szereti, ha ránéznek a menyasszonyára — magyarázzák a körben álló fiata­lok. . — Ez gyakran előfordul? — Ezt is a discóban szereztem — mutat a trikója alatti forradásra az egyik — Igaz, nem itt, nem most, hanem még régebben a művelődé-, si házban. — Mit isznak ilyenkor? —' Mindent. Sört, meg töményt is, és sokat. Ebben nincs különbség a fiúk és a lányok között. Az üzletvezető-helyettes alacsony termetű fiatalasszony. Nagy rutinja van a vendégsereg megregulázásá- bam. — Nézze, azzal mi nem megyünk semmire, hogy napközben néhány vendég beül a bokszokba egy kávé mellé — mondja. — A fiatalok meg máshol is meginnák azt, amit itt elfogyasztanak. Másfajta szórakozási lehetőség pedig nincs errefelé. A mi vendégeink nem kíváncsiak a színházra, a mozira. Kihasználatlan lehetőségek A disco egyike a kihasználatlan lehetőségeknek, állapítottuk meg már útban Budapest felé. .Mert ne­velni, igényeket ébreszteni ott kell és csak ott lehet, ahová a fiatalok szívesen elmennek. Miért ne lép­hetne a táncok szünetében mikrofon elé egy-egy jól tájékozott ifjúsági vezető vagy népművelő, miért n© kaphatna a programban helyet a komolyzene is? Kulturált műsorve­zetők kellenének, akik nemcsak a slágereket ismertetik. Most azonban csak erre vállalkoznak. Kellékeik őssi.válogatására néha a túl gics- cses kiállításra többet adnak, mint önmagukra. Stílusukat, egyéniségü­ket gazdagító továbbképzést nem tartanak nekik. A szakma elismert művelői pedig nem nagyon lépnek fel a vidéki szórakozóhelyeken. ★ Élveztem volna a zenét, ha el tudtam volna viselni az óriási hang­erőt, amit a mai tizenévesek egy része, ki tudja miért, kedvel. Sok gondot okozott nekem a riport meg­írása is, mert munka közben döb­bentem rá, hogy enyhén szólva túl­koros vagyok a témához. Nem is a fiataloknak akartam megírni, hanem értük, miattuk* KOVÁCS T. ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents