Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-19 / 66. szám
Hobbikiáflítás-rm = ,. i •<* '“•& rJf'’ Z<é * A Vörösmarty Gimnáziumban rendezték meg a tanulók hobbikiállítását. Az egyik fődíjat, szavazatok alapján, a közönség ítéli oda. ^Ma A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1980. MÁRCIUS 19. SZERDA Beszélgessünk a fiatalokról Ha hívják, mozdulásra képes Menetelünk. Zászlók a vállakon, fáklyák a kézben, valaki bele-belekap a dalba, társak, nélkül marad, hát abbahagyja. Fáradt-csöndes demonstráció ez, nem keld erőlködnünk, hogy túlikiabái- juk a' tömeget. POZITÍV Feladat Tetszett a városi tanács KlSZ-alapszervezetének legutóbbi ülése. Nem is elsősorban azért az *őszinteségért, ahogy a beszámoló, vezetőségválasztó összejövetel részvevői értékelték, kritizálták mozgalmi munkájukat; nem is amiatt a lelkesedés miatt, amivel ismét megfogadták — kérték a közös művelődést, kirándulást, sportolást} sokkal inkább amiatt a célkitűzés miatt, amit az alapszervezetek újjáválasztott titkára, Horváth Istvánná fogalmazott meg. Nem kisebb feladatot tűzve a tagság elé, mint munkájuk fejlesztését, szaktudásuk gyarapítását. S mielőtt,bárki e feladat természetszerűségét róná föl. erősítsük meg abbeli hitünket, hogy a mozgalmi élet is elsősorban választott munkánkat hivatott erősíteni. Különösen olyan körülmények között, amelyben ez az alapszervezet dolgozik: az érdi városi tanács dolgozóinak nagy része ugyanis fiatal. Dr. Bartók Irén. a titkárság vezetője, dr. Paróczai Csaba igazgatási osztályvezető, dr. Takács Erika jogügyi előadó, Nagy Istvánná pénzügyes, a titkár Horváthné pedig iskolagondnok. Dr. László Pál, a termelési és -ellátási felügyelőség vezetője húszéves KISZ-tagságáért most kapott városi elismerést és a fiatalok sorába tartozik a műszaki osztályvezető: Hortobágyi Péter és a tanács párttitkára, Zám Agnes is. Alig harmincévesen, iskolák még friss élményével agyukban vállalták Érd igazgatását, irányítását. Egy induló város nehéz jelenének, ígéretes jövőjének munkáját. ry.fó - • ' - . N i G AT ÍV Távolmaradók Elmaradt egy értekezlet. A KISZ városi bizottságának február végére tervezett ülése lévén, hogy a tizenöt tagból mindössze nyolc jelent meg, s a határozathozatalhoz kétharmados többség, azaz: legalább- tíz részvevő szükséges. Pedig a meghívók, a stencile- zett anyagok kíséretében rendben elmentek', s mert azért mégsem olyan nagy ez a város, a szóbeli megerősítés-ígéret is megtörtént. Így aztán érthető volt a megjelentek bosszúsága, meglepetése, amikor is hiába várták ki az udvariasság fél óráját és dologidőben dolguk végezetlenül távoztak az elmaradt ülésről. A városi titkár — mit tehetett volna? — telefonálni kezdett. S megtudta a következőket: egy távolmaradó vendégeket várt és éppen takarított; egy másik sürgős ügyben távozott munkahelyéről, már jóval korábban; a harmadik tánciskolában volt éppen; a negyedik pedig, nem is tudja ... A KISZ-titkár — mit is tehetett volna? — dühöngött és elgondolkodott, azon, hogy a városi bizottsági tagság nem csupán megtisztelő megbízatás. Kötelezettséget is jelent. Azóta egyébként ismét összehívták a testületet. Az ülés határozatképes volt. Megtalálták a számításukat Az érdi Ruhaipari Szövetkezet varrodájában a dolgozók 60 százaléka 30 éven aluli fiatal. Az egy főre jutó éves bér magasabb a szakmai átlagbérszintnél. Ez is mutatja, hogy a fiatalok megtalálják számításaikat a szövetkezetben. — Tehát, milyenek az érdi fiatalok? Boka Erika harmadikos gimnazista, kosárlabdázó termetének minden lendületével mondja: — Hogy az érdiek milyenek, nem tudom, de még a gi-mdsekről sem mondhatok véleményt. Az osztályomat ismerem, egyenként jó haverok, jópofa srácok, s ha az ember kitalál valamit és a szájukba rágja, talán még meg is csinálják, de maguktól nehezen mozdulnak. — És tudsz valami megoldást a mozdításukra? Balról jön a kérdés, Denke János az, a MEZŐGÉP KISZ- titkána. Kilépni önmagunkból A művelődési központ csapott tetejű szobájában kérdezek vissza. — Mién, te tudsz megoldást? — Elgondolásaim vannak. Abból indulok ki, hogy a fiatalok igenis szeretnek Együtt lenni, és kevés az olyan, aki ha értelmes, jó dolgot lát, ne lelkesedne. Meg kell találni, ml érdekli a fiatalokat: ha disco kell, legyen disco, ha focizás után a közös korsó sör tartja össze a társaságot, ám legyen sörözés. S ha megtaláltuk azokat a mézesmadzagokat, amivel ki tudjuk mozdítani a fiatalokat, akkor a disco, a foci, a sör mellett elóbb- ufróbb egyéb ügyekre is foghatók. Csakhogy... — Csakhogy? — Csakhogy itt közbeszól a város. Mindaz a gond, amivel Érd befolyásolja az itt lakók életét, meghatározza a fiatalok sorsát is. A nagy távolság, a városrészek földrajzi és sokszor tudati elkülönülése, egy vezető szerepet játszó nagyüzem hiánya. Jó, mi ott élünk a MEZÖGÉP-ben, és elég szépen dolgozgatunk, de azt már nem nagyon tudjuk, hogy a másik gyerek a Volánnál vagy a gimnáziumban mit csinál. Nincs összehasonlításunk, amit mi .csinálunk, az az igazi-e, és kevés a lehetőség, hogy tanuljunk a másiktól. — Mi lehet a megoldás? — Valamiféle kilépés önmagunk szűk köréből. Amivel mi is próbálkozunk: városi szintű sportversenyt rendezünk már évek óta, kapcsolatot kerestünk és találtunk a PEVDI és az ERUSZ fiataljaival. De hát a mi igyekezetünk kevés, a többieknek is kellene nyúlniuk felénk vagy mások felé, hogy egyszer megtaláljuk egymást. A gondolkodás változása Az előtérben a lemezlovas hang,zavarban lovagol. Négyünknek a művelődési központ kakasülője ad menedéket a beszélgetésre. Van egyáltalán ilyen fogalom, hogy érdi fiatal? Három ifjú pedagógus — Harmath Hajnalka, Jakab Fe- re.ncné és Kiss Andrea, az 5. sz. iskola tanárai — egy véleményen van: Végső soron nincs, hiszen a mi fiataljaink is attól nemtörődömök vagy lelkesek, fásultak vagy mozgékonyak, lusták vagy gondolkodók, mint a többi hasonló korú, bárhol az országban. Mégsem szabad félretenni azokat a meghatározókat, amelyek a város életét jellemzik. Elég csupán azt mondani, hogy az ország száz részéből idekerült családok ugyanannyi féle fiatalt hoztak ide. s a munkában, érdeklődésben. indíttatásban különböző tömeget nagyon nehéz összefogni. —r Nem is lehet? Harmath Hajnalka: — Nehéz. Hiszen ha csupán arra gondolok, hogy a mi korosztályunkhoz képest mii változtak a gyerekek, az maga gyökeres átalakulást mutat. En itt születtem Erden, itt jártam általános iskolába, gimnáziumba, és ide jöttem vlsz- sza tanítani, . de sokszor bizony mintha én magam is idegen lennék. — Mi az, ami változott? — Minden. A gondolkodásuk: annak idején, emlékszem, micsoda nagy dolog volt itt gimnáziumba járni! Most mintha elveszett volna ez a varázs. Vagy a magatartás: egy tanár alakja nekünk szent volt, ma véres verítékkel kell megszereznie a pedagógusnak a tiszteletet. — Megoldás? — Ez sem könnyű, és nem is egyik napról a másikra változó dolog. Talán azokban a gyerekekben rejlik, akik ma a kezünk alatt tanulnak, ők már ideszülettek, itt nőnek föl, kötődésűik hosszú távra szólhat. Mi, fiatal pedagógusok szívesen vállalunk ebben a munkában részt, és nem csupán az iskolában. Létrehoztuk a pedagógus KlSZ-alap- szervezeteket, éppen azért, hogy újabb, tágabb lehetőséget adjunk önmagunknak a munkára. Ha hívnak bennünket, jövünk, amit gudimk, segítünk. Várakozó állásponton Menetelünk. Szépe József városi titkár irányítja a menetet, sorokat rendez, lelkesít és néha megkérdezi : — Milyennek látja a mi fiataljainkat? Amilyennek a fiatal pedagógusok: nem másnak a többi h asonko rúnái: nagyképűnemtörődömnek és irigylésre méltó lelkesnek, lomha-lustának és örömmel ugrónak. Várakozónak, aki ha hívják, mozdulásra képes. Statisztikai adatok bizonyítják: Érd fiatal város. Nem csupán a település korát, hanem elsőbb is lakosságának összetételét tekintve. Sok a fiatal ember, Érd akár a harmincévesek városa is lehetne. Ez adott indíttatást lapunknak, hogy heti egy oldalunkból időnként teljes terjedelmet szenteljen a város ifjúságának. Szeretnénk oldalunkat amolyan „fiatalok fórumává” tenni, ahol méltó helyet kapna a tízes, húszas, harmincas korosztályok öröme, gondja: kisdobosok, úttörők, KISZ-tagok és szervezeten kívüli fiatalok válaszolnak majd a lap kérdéseire és tehetnek fel kérdéseket az őket leginkább érintő témákban. Nem kizárva, természetesen, a harminc éven túliak érdeklődését sem, nekik is szól ez az oldal: hiszen a fiatalok jövője egyben 'a város jövője is. Hasznos tettek Meglepetés gyermeknapra _ Kezdjük az elnevezéssel. | — Melyek az év legfontosabb Miért két városé az úttörőéi- úttörőfeladatai? nökség? Karlovszky Mária városi úttörőelnök: — Amikor Érd várossá válásakor létrejött az új elnökség, akkor született meg a döntés, hogy a két „szomszédvár” Érd és Százhalombatta úttörőinek légyen közös vezetése. Indokolta ezt elsősorban a két város közelsége, sok területen amúgy is összefonódó élete, no és a gyakorlatiasság: a kisebb lélekszámú Batta két csapatának fényűzés lett volna önálló elnökséget létrehozni. — Hogyan alakult az együttműködés a gyakorlatban? — Bebizonyosodott, hogy helyes volt a döntés, ez az egyesítés csak segítette az úttörőéletet. A számban jelentősebb érdi gárda (3242 kisdobos és 2780 úttörő van a városban) rendezvényei megsokszorozzák a battaiak lehetőségeit, ugyanakkor a lélekszámban ugyan kicsi, de bizonyos helyzeti előnyökkel rendelkező százhalom- battaiak segítsége sokat jelent nekünk is. Közösen rendezzük valamennyi programunkat és ezt az együttműködést maguk a gyerekek kérik, legutóbb például azt, hogy még több lehetőséget kapjanak egymás városának, életének, iskolájának megismerésére. — A4!" akció jegyében zajlik le a_ ei úttörőáv. öt fő feladata van minden csapatnak: a lakóhely felszabadulásának, fejlődésének megismerése; hasznos tettek végrehajtása; a sporty iskola és család együttes munkája; és a három nemzedék napjának megünneplése. — Milyen hasznos tettekkel büszkélkedhetnek az érdi úttörők? — Számtalan jó és hasznos ötlet, megvalósulása közül di- cstfretea az 1. sz. iskola munkája: a gyerekek segítségével alakítottak ki úttörőszobát; gyerekek dolgoztak a 7. sz. iskola gépesítésénél és a 8. sz iskola építkezésénél; az ófa- luiak pedig játszótér építésébe fogtak. Ezen. kívül is valamennyien kivették részüket csapatuk névadója emlékének méltó megőrzéséből, s dolgoztak a város tisztaságáért. — Mi lesz a hasznos tettek jutalma? — A munka és az eredmény sikerén túl egy-egy dicséret, amelyet két úttörőcsapat kap meg május utolsó vasárnapján, a gyermeknapon. Hogy, kik azok, mi már tudjuk, de addig maradjon ez titok. Fiatalok kérdeznek — Lesz-e valaha Érdnek uszodája? — Gondolnak-e a város tervezői a játszóterekre, sportpályákra, parkokra? — Nekünk is van Dunánk, miért nem használjuk ki jobban? — A művelődési kozpontbelin kívül miért nem működik egyetlen mozinak nevezhető mozi sem Érden? — Megépül-e a lakótelepi űj iskola mellett a városi sportcsarnok? — Miért nincs egyetlen színvonalas szórakozóhelye sem a városnak, ahol a fiatalok találkozhatnának egymással? — Lehetséges-e, hogy az úttörőknek saját táboruk legyen7 — Sok idegen utazik át Érden, tervezik-e egy új kemping felállítását, esetleg a Duna-panton? (A feltett kérdésekre az Egy kérdés — egy felelet című sorozatunkban folyamatosan adjuk meg a választ.) Társak a jó szóra olyan elődöm, aki visszament az íróasztal mellől kocsira: inkább az .utasok miatt idegeskedik, azt mondta. így vállaltam a KISZ-tit- kárságot is, ez is egy módja, hogy közelebb kerüljek a kollégákhoz. Szerencsére fiatal, lendületes társaság a miénk, s ha a munka, az építkezés vagy a család nem szól közbe, nem nagyon, kell agitálni őket sportra, kultúrára, vagy éppen, ami nálunk a legfontosabb: a munkájuk javítására. Hacsak lehet, együtt töltjük a szabad időnket, belefér ebbe a focizás ugyanúgy, mint a házépítés. Ez lett az egyik legfőbb dolog napjainkban: kalákában húzzuk a falakat. Kétszázhetven emberből vagy százhatvannak most épült vagy most épül a háza a városban. Közte az enyém is. Mert időközben meggondoltuk magunkat a feleségeménél, úgy látjuk jónak, ha megtelepedünk itt Érden. Ipn megszerettem a várost ■Lj és olyan kollektívára találtam, akik közé a világ végéről is érdemes eljönni. Megvan a telek, elkészült a terv: szép, kétszintes házunk lesz. A nyáron megkezdjük az alapozást, a fiúk meg majd jönnek segíteni. S most, hogy a munka, a család, a ház is ideköt, lassan már érdinek is mondhatom magam. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Halmágyi Péter IVTe is kérdezze, nem va- ’ gyök érdi. De még a családból sincs idevaló: a Dunántúlon születtem, aztán a munka, a tanulás^ később a család Dunaújvároshoz kötött. Onnan járok most is reggelente, ' esténként arra veszem az irányt. Egy óra ide, egy óra vissza, ennyit visz el az utazás. Nem mondom, hogy haszontalanul, mert ha más nem, a beszélgetések is sokat érnek és ez a mi Volán-csapatunk olyan, mintegy család. Mindig akad a jó szóra társ: egy vezető, egy kalauz és ha megismerik az embert, másnap már nem felejtik el a köszönést. Volt idő, amikor négy órát is elutaztam napjában. Akkoriban Pestre jártam, a forgalmi főosztályra. Hát ez azért sok volt, azt a négy órát mi minden' másra fordíthattam volna! Ezért kerestem valami közelebbi munkalehetőséget, így akadtam erre a nagy falura, Érdre. Meg aztán vonzott a munka is: odabenn, az osztályon afféle irodisták lettünk és én, ha nem is tudtam pontosan, mit is akarok csinálni, abban mindig biztos voltam, hogy emberek között, emberekkel akarok foglalkozni. Ez, persze, nagyképűen hangozhat így és az igazság az, hogy nem kevés adminisztrációt kíván ez a munkakör sem: az érdi buszpályaudvar vezetője vagyok. Egyebek közt százhatvan sofőr beosztása az én dolgom és egy kicsit úgy érzem, a sorsukkal foglalkozom. .Kinek, melyik napszak a jó, kit lehet, kit nem gyors munkára kérni, s hogy egyetlen ember családi ügye miatt hogyan szervezzem át a műszakot? Meglehet, kicsi öröm, de .nekem jólesik, ha egy kolléga a bajával szalad hozzám és én tudok segíteni. S ha végképp hiányát érzem az emberek közelségének, hát lemegyek a pihenőbe, a váltásra váró pilóták közé, no, ott aztán kijuthat az életből nekem is bőven. [Viert egy vezetőnek nagy szüksége van erre, ráadásul én kezdő vezető vagyok. Furcsa is huszonhét éves fejjel ennyi embert irányítani, s ha csupán rajtam múlik, talán soha nem lesz belőlem vezető. Mert nem úgy van az, hogy csak az ember határoz, mások is irányítják a sorsát. Nekem azt mondták: Pép Gábor, ez lesz a feladatod. Megcsináltam. Gabi, most elmész iskolába. Elmentem. Vállalaton belüli vezetőképző volt, sok izgalmas, addig nem is hallott dologgal, örömmel tanultam. Pedig nem mindenki vállalja a felsőbb posztot: az igazság az, hogy kocsin az ember jobban keres, másfajta a felelősség is, és amióta vezető vagyok, nem nyolc órában mérem a munkaidőt. Volt I
