Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-19 / 66. szám
t MMCTMI #/« f KMmm* 1980. MÁRCIUS J9„ SZERDA Végső búcsú Bruckner Győzőtől Tudóstársak, barátok, tisztelők sokasága — köztük közéletünk több vezető személyisége — kísérte mély részvéttel kedden a Farkasréti temetőben utolsó útjára Bruckner Győző akadémikust, kétszeres Kossuth-díjas, nyugalmazott egyetemi tanárt. A ravatalnál a Magyar Tudományos Akadémia nevében Becfc Mihály akadémikus, az MTA kémiai tudományok osztályának elnöke mondóit búcsúztatót. Hangsúlyozta, hogy Bruckner Győző a magyar szerveskémiai kutatások nemzetközileg is elismert iskolaalapító egyénisége volt. Kálmán Medzihradszky egyetemi tanár az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen végzett munkásságáról szólva felidézte, hogy a magyar állam két Kossuth-díjjal, a Svéd Kémiai Társulat pedig Scheele-érmével ismerte el Bruckner Győző érdemeit. A József Attila Tudományegyetem természettudományi karának képviseletében Vine ze Irén dékánhelyettes tisztelgett a nemzedékeket nevelő-oktató professzor életműve előtt. A sírnál Kajtár Márton docens, az ELTE szerveskémiai tanszékének vezetője a tanítványok nevében búcsúzott. Végezetül a sírt elborították a kegyelet virágai. PLANETARIUMI ELŐADÁS Az első űropera Megszületett az első magyar lézer multimedia: áprilisban mutatja be a planetárium a lézerek,, illat-effektusok, filmek, dia- és videoké- pek, quadrofon hangtechnika felhasználásával és élő szereplők közreműködésével megalkotott űroperát. Az egyórás elektronikus űr- opera a földön játszódik. Egy ál sci-fi történet főszereplői érkeznek ide felfedező útra, hogy megismerkedjenek sok ellentmondást hordozó bolygónkkal: földrajzi jellegzetességeivel, politikai viszonyaival, lakóinak művészetével. Rengeteg meglepetés várja őket, azonban a legnagyobb NEPMUVESZETI HÁZ RÁCKEVÉN j Kihasználatlan lehetőségek „Az Nagy Boldog Asszony kápolnáját / Ráczok megépítik, mint sajátyát” — így ír Ska- nicza Máté 1581-ben a XV. azázad végi, gyönyörű, gótikus formákban gazdag, ikonosztáz- zal díszített görögkeleti szerb templom építéséről. Ez a mű, a leírt valóság, s tárgya, a látványos építkezés, ha akarjuk, csak múlt; de ha akarjuk — s meggyőződésem, hogy akarnunk kell —, a közösség művelődésére, a település, Ráckeve lakosságának igényeire ma Is ható, élő történeti, művészettörténeti tényező. Múlt és tudat Nem arról van szó, hogy a mai járási székhely lakóinak minden részletükben őrizniük kell a művelődési-művészeti hagyománytöredékeket, hogy emlékezniük kell arra; már az 1440-es oklevél említi azokat a rác lakosokat, akiket I. Ulászló a Szent Abrahám pátriárka templom közelébe telepített Nem, ez túlzás lenne, annál is inkább, mert a lakosság az elmúlt századokban kicserélődött. Ráckeve fejlődése a múlt században megakadt: a vízi szállítást felváltotta a vasúti, majd az országúti, ugyanakkor a főváros környékének gyarapodó üzemei egyre több új lakót — idegent — vonzottak, s így töredékké vált az egykor szinte többségében levő délszláv lakosság. Az épületek, a hangulatok azonban ma is emlékeztetnek. S ha a művelődési házban azt halljuk Dárdai István igazgatótól, hogy a nemzetiségi kultúra iránt csekély az érdeklődés, ezt legfeljebb azzal magyarázhatjuk: a szerb nemzetiségű lakosság száfna csökkent, s nem azzal, hogy hiányoznak azok az emlékek, amelyek a múlt megismerésén keresztül az embereket össze- kaocsolják. Mindenesetre a művelődési ház mai művészeti nevelő munkája azt jelzi, hogy t a múlt igen kis szerepet kap a Jelen alakításában. — A művelődési házban sikeresen működik a női énekkar — mondja az igazgató —, ezüstkoszorús minősítést szereztek. Tizenöt évvel ezelőtt indult a zenetanfolyam, a különböző hangszeres szakokon évente mintegy 40 fő részesül képzésben. Ebben az évben kezdődött meg a zeneiskolai oktatás, ha önálló épületbe költözhet az intézmény, a Da- basi Zeneiskolától elszakadva -»•önállósulhat is. Az Országos Filharmónia tíz esztendő óta évente négyszer tart hangversenyt a fiataloknak. A Kajdik.házban Sok értékes rendezvényre kerül sor Ráckevén, annak ellenére, hogy a művelődési ház igazgatója szerint nehéz a közönség érdeklődését felkelteni. De vajon nem éppen azért nehéz összetartani, szervezni az embereket, mert hiányzik belőlük saját múltjuk ismerete, a valahová tartozás tudata? Abban ugyanis, hogy egy rendezvény érdekeljen valakit, az értelmi felismerésen túl az érzelmi ösztönzés is szükséges. Nos, ezt segíthetné Ráckevén a tavaly novemberben megnyílt Népművészeti Ház. Persze, csak segíthetné, mert arra, hogy a nemzeti-történelmi tudatot a helyes irányban változtassa — jelenlegi formájában — nem alkalmas. Szép pedig a Gábor Áron utcai dombon emelkedő épület amelyet a XIX. század második felében építettek, „fülesekkel”, ágas faoszlopokkal erősítettek. A vert falú házat az Országos Műemléki Felügyelőség, a Ráckevei-Duna-ág Intéző Bizottság és a ráckevei Aranykalász Tsz együttműködésével újították fel. A másfél hónap alatt restaurált épületben, a Kajdik család egykori otthonában arra is van hely, hogy itt tartsa összejöveteleit a citerazenekar, a hímzőkör és az iskolai színjátszó csoport. „Arra is van hely” — írtam, s ez annyit jelent, másra is lenne még. A gondot viszont az okozza, hogy egyelőre nincs mivel kitölteni a rendelkezésre álló teret. Mert ugyan az udvaron mezőgazdasági eszközök, szekerek és szánkók várják a látogatót, a konyha falára számos háztartási eszköz. az utcai szobáéra néhány dokumentum, az udvarira egy hímzésekből rendezett időszaki kiállítás anyaga került, tehát mindegyik .helyiségben „van valami” — az egész mégis kevésnek: tűnik. Sőt, a népművészeti ház mintha nem Ráckevén, ebben a korán polgá- riasult, már Mátyás király1 alatt mezővárosi privilégiumot kapott településen, hanem egy viszonylag elzárt, de már emlékeit vesztett faluban állna. Ügy tűnik, mintha nem lenne mit mutatnia... S ezt legjobban e sorok írója sajnálná, ha nem tudná, hogy a város a puritán reformáció egyik központja volt a művészetben is, hogy 1957-ben a tűzvészben „sok házaik Boltokkal elégte- nek”, hogy a Savoyai-kastéllyal megjelent itt a barokk művészet, s hogy a XVIII. században német telepesek érkeztek ide. Hiányérzetet kelt Szóval „mint sajátyát” nézhetik-e a ráckeveiek a nép- művészeti házat, s egyáltalán — a múltat? Nyilvánvaló, hogy bármilyen szép gesztus volt a ház létrehozása, ilyen formában nem reprezentálhatja a népművészetet — legfeljebb annak a hiányát, s így hiányérzetet ébreszthet egyáltalán a múlttal szemben is. Ez pedig — különösen akkor, amikor a helyi múzeum évek óta zárva tart, amikor még nem tudni, hogy a Savoyai- kastélyban megnyíló építőművészeti alkotóház rendezvényei a helybelieket is várják-e majd — a közművelődési célkitűzések megvalósítását nemigen segíti. P. Szabó Ernő élményük a zene: annyira élvezik, hogy kutatómunkájuk minden pillanatát megzenésítik. A műsorban Benkő László, az Omega együttes tagja által komponált és klasszikus művek részleteiből összeállított zenei programhoz kapcsolódik a látvány. A nézők a helyiség központjában foglalnak helyet, s körülöttük valamennyi irányban feltűnnek a különböző technikai eszközökkel megjelenített képek. Az elektronikus művészet e műfaja, a fény-zene műsor újdonság Magyarországon. A világon elsőként 1958-ban, a brüsszeli világkiállítás látogatói ismerkedhettek meg vele, ahol „elektronikus költemény” cínjmel fényre, színekre, hangra, képekre, ritmusra épített előadást mutattak be. A multimedia, mint új művészeti forma a hatvanas évek elején Belgiumban alakult ki, elméletét azonban szovjet, angol, csehszlovák és német művészcsoportok dolgozták ki. A multimedia előadáson több információs csatorna együttesen és összehangoltan kelt élményt a nézőkben. Magyarországon a Planetáriumban működő fény-zeneklub vállalta, hogy az auditív és vizuális eszközök összekapcsolásával olyan közművelődési tájékoztató programsorozatot szervez, amely egyszerre nyújt tudományos ismeretterjesztést és művészeti hatást. E tevékenység eredményeként született meg a bemutatandó flropera.- A programot — amelynek elkészítésében művészeti főiskolások, műszaki szakemberek, valamint az Omega gyüttes tagjai működtek közre — április 5-én, 6-án és 7-én tekinthetik meg az érdeklődők. Mivel a Nemzeti Galériában januárban bemutatott „Lézer a festészetben” című kiállítás iránt hatalmas érdeklődés nyilvánult meg, a Planetárium vezetői úgy határoztak, hogy elővételi pénztáruk nyitvatartását meghosszabbítják. Az érdeklődők e héten — csütörtökön, pénteken, szombaton — három és hét óra között válthatják meg jegyeiket az előadásokra. Ismert műemlékekről Históriái lapok Históriás lapok készültek Baranya legismertebb műemlékeiről: várakról, templomokról, múzeumokról. A tudományos igényű, régi metszetekkel vagy művészi fotókkal illusztrált ismertetők olcsón kerülnek forgalomba, hogy diákok, nyugdíjasok, kispénzű turisták is megvásárolhassák. A néhány lapos mini kalauz megismerteti a látogatókkal az illető műemlék eredetét és történetét, helyreállításának folyamatát, jelenlegi szerepét és iskolai szemléltetésre is alkalmas. Elsőként a szigetvári, a siklósi, és a Máté-várról, a mecseknádasdi és a hetvehe- lyi középkori templomról, valamint a pécsi török múzeumról, a kovácshidai egyházművészeti gyűjteményről és a mecseknádasdi Fülöp Lajos emlékházról jelent meg históriai ismertető. ZENEI PANORAMA Orgonaest Vácott A véletlen és az Országos Filharmónia jóvoltából, rövid másfél hét alatt két azonos műsort hallhattak Lehot- ka Gábor orgonaművésztől, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárától a hangszer rajongói. Az első hangversenyt szűkebb pátriájában, Vácott a Zeneiskolában, a másikat ' a Zeneakadémia nagytermében adta. Érdekes összehasonlításra adhat alkalmat a két hangszer és a két terem adottságainak szempontjából egy- egy ilyen koncert. A Zene- akadémia nagytermének akusztikai adottságai természetesen egész mások, mint a jóval kisebb, de az orgonajátékhoz is tervezett váci iskoláé. Ami a hangszereket illeti, elmondhatjuk, hogy a fiatalabb „testvér”, a váci győzi a versenyt a patinás fővárosi orgonával, sőt, azt hiszem, nem én mondom egyedül, hogy mintha még szebben szólna, mint az. Ebben nem kis érdeme van Lehot- ka Gábornak, aki a megépülése körül is féltő gonddal tevékenykedett, s igen gyakran koncertezik, gyakorol rajta azóta is. Juhász Előd zenetörténész konferálta az estet, elsőként bejelentve Mendelssohn: f- moll szonátáját (op. 95., No. 1.). A négy tételes mű Allegro moderato e serioso jelzésű bevezető tétele ünnepélyes hatású harmóniákkal kezdődik, majd a hangszer ellenpontozó lehetőségeit kihasználva csodálatos kontrapunktikus szakasz következik, melyben ho- mofon-harmonikus epizódok is találhatók. A romantikus muzsika teljes gazdagságához a szerző felhasználta a barokk muzsika, elsősorban Bach orgonazenéjének inspiráló hatását ugyanúgy, mint a virtuóz, igényes pedálszólamot, mely életművének késői korszakára oly jellemző. A második, Adaggio jelzés« tételt egyetlen témából, míg az Andan- te-Recitativo jelzésű harmadikat a zenei szövésmód kettősségével bontakoztatja ki a szerző. A virtuóz zárótétel, az Allegro assai vivace bőven ad lehetőséget az előadónak, hogy a hangszer bravúros technikai lehetőségeit felcsillantsa. Le- hotka játékában ezt maradéktalanul élvezhettük. A következő számot tanárára emlékezve tűzte műsorára a szólista, hiszen Pikéthy Tibor zeneszerző és orgonaművész is váci volt, s Lehotka Gábor nála kezdte orgonatanulmányait. A Karácsonyi fantázia, mely az „Ö gyönyörű szép titokzatos éj” c, karácsonyi énekre épül, hálás előadási darab, s a rövid prelúdiumot, az ezt követő dal- lamvariációsort, majd a záró fugát egyaránt meggyőzően játszotta Lehotka. Sáry László a mai magyar zeneszerzés egyik igen sokoldalú reprezentánsa. Versetti című műve az est talán legérdekesebb, leghatásosabb zenéjét jelentette, melyben az orgonaszólam mellé ütőhangszerek társultak, de nem kísérő zenét, hanem egyenrangú szólamot adva. Kaszás Mihály közreműködésével a több apró részletből építkező darabot szerves egységében mutatta ba Lehotka Gábor. A szünet után Bach-művek következtek. A c-moll prelúdium és fuga (BWV. 546.) a bevezető részben belső feszültségével, míg a fugarészben a főtéma és melléktéma közötti kapcsolódásában hatott. Az Esz-dúr szonáta (BWV. 525.) talán a legkoncentráltabb szerkesztésű Bach triószonátái közül, amelyben a három szólam teljesen önállóan él, mégis olyan csodálátos harmóniába olvad össze, hogy az már szinte kamarazenei hatás. Az esz-molÍ preludium és fuga (BWV. 548.) kötött preludium tétele szilárd, egységes, monumentális tömb, a háromrészes fuga kötetlen építkezése annak kontrasztja. Bach e késői remekében a kötött formát és az ösztönös- ségével ható zenét tudatosan ötvözi egyetlen művé. A kiváló orgonisták közül is csak keveseknek sikerül igazán elmélyedni a bachi életmű mélységeiben, s minden érzelmi és gondolati tartalmat feltárni, s közvetíteni a hallgatóság számára. Ügy vélem, Lehotka Gábor ezen kevesek 1 egyike. Szakmai találkozó Országos ütőhangszeres szakmai továbbképzés és találkozó zajlott az elmúlt szombat-vasárnap Vácott, a Kulturális Minisztérium Művészetoktatási Osztályának, a Magyar Zeneművészek Szakszervezete Országos Zenepedagógus Szakosztályának és a váci Állami Zeneiskola rendezésében. A meghívott tizenhat zeneiskolából mintegy százhetvenen jöttek el a szakmai bemutatókkal egybekötött találkozóra, megvitatva, kicserélve a hangszercsoport oktatásának és JÓ REGGELT! — Azt hiszem, nagyon sokan Vagyunk, akik megszoktuk, hogy reggel, munkába készülődve, bekapcsoljuk a rádiót: mintegy „háttérzenéül”, amelyből, ritmikus alkalmanként, kitetszik, hányadán is állunk már az idő múlásával. De Olykor-olykor oda is figyelünk a Kossuth-rádió most erről lesz szó — hajnali 4.25-kor kezdődő s reggeli 7.59-kor befejeződő Jó reggelt! című műsorára. Most, az elmúlt szombaton, végighallgattam, mégpedig a tőlem telhető legfigyelmesebben, az egészet. Gyanítottam, hogy ez az „oda-odafigyelések- re” számító műsor, nem is olyan „innen-onnan összeszedegetett”, hanem bizonyára gondosan s a naphoz illően- illesztetten szerkesztett, hiszen sokféle ember — a „bal lábbal felkelőktől” a vidáman ébredőig — kíváncsiságát, jó értelemben vett hangulatkeltését s nem utolsósorban friss informálását kell kielégíteni. A múlt szombaton ünnepeltük március 15-ét. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a műsorvezető szerkesztő, Dombóvári Gábor és a zenei szerkesztő, Benczés Magda a nemzeti ünnepünk köré szövi az aznapi Jó reggelt! egyes RADIOFIGYELO részleteit, csakúgy, mint egészét. Persze, amilyen nyilvánvaló, olyan nehéz is ez. Majdnem „fényesen” sikerült, de hát kisebb döccenők, végtérp, itt is maradtak-akad- tak. Jó volt arról az újonnan megnyílt Vigadóról szóló jegyzet, ahol egykor Kossuth apánk mondta el híres meg- ajánlási beszédét. De hogy kerül a csizma az asztalra? Hogyan került a jegyzet végére a Belvárosban borsos áron mért rosejbni? (Valahogy igen, hajánál előráncigáltan.) A meteorológiai jelentés stílszerű volt, mert esőt helyezett kilátásba. („A szakadó eső dacára mintegy 10 000 ember gyűlt a múzeum elé” — Petőfi jegyezte föl naplójába arról a nagy napról.) Végül is, most nem esett az eső, így több igazság rejlett az előző napi meteorológiai előrejelzésben. Stílusosan hangzott fel a Kossuth Lajos udvarában, és még az is dicsérendő, hogy a műsor témavariációi nem rekedtek meg a kísértő egyhangúságnál. Country-zenét is hallottunk, amely még csak nem is volt „kakukktojás”, mert ^ fiatalok kedvelik, és március 15-e nem utolsósorban éppen az ifjúság -ünnepe. KAGYLÜZENE. — Az egészen fiatalok, a gyermekek, a múlt héten (az ismétlés miatt két alkalommal is) a játékról eiméikednettek, Kamarás István műsorában. Elmélkedhettek: a szó szoros és valós értelmében. Mert olyan elméleti kérdéseket feszegettek, fölöttébb talpraesetten, mint amik előtt a felnőttek többé-kevesbé még értetlenül állnak. Példának okáért: „Meddig jó a játék?”, „Meddig játék a játék?”, „Mi a különbség a játék és a hobbi között?” „Szenvedély-e a játék, avagy több köze van a szabadsághoz?” És így tovább. Dicséretnek, azt hiszem, ennyi is elég. Csak azt jegyezném meg — nem túlzsúfolt-e, a problémák felsorakoztatásában ez. a mindössze 30 perces műsor, s nem nehezíti-e meg túlságosan befogadását a a legilletékesebbek, a gyermekek számára? Aki sokat markol, keveset fog. De hát ezt mindenki tudja. SPORTKÖZVETÍTÉS. — Fiatalok és idősek közös öröme a sport. Van egy olyan érzésem: hogy még olyankor is, amikor némi bosszúságot okoz. Most nem ez az utóbbi történt. Csak hasonló. Kellemes és népszerű humo. ristánk, Peterdi Pál közvetített — a műsorújság legalábbis közvetítést jelzett — az Elekt- roimpex nemzetközi úszóversenyről. Pénteken, az Esti Magazin és a Márciusi szél között kerek 8 perc állt Peterdi Pál rendelkezésére ahhoz, hogy mindent elmondjon, nem is tudom, hány úszószámról. Egy biztos: beszédsebesseg-rekor- dot állított fel. De ezt a rádió- közvetítések műfajában nem szokás díjazni. Dicsérni sem. A hadart szöveget alig-ahg lehetett érteni. Követni még: csak-csak ... Humoristáról lévén szó, szövegét természetesen finom szellemességekkel is fűszerezte. Ha nevettünk egyi- ken-másikon, nem értettük a „ráfutó” mondatot. És nem is közvetítés volt ez, mert kizárt dolog, hogy a mondat végére az úszó célba ért volna Beszámolót hallottunk inkább. Gyors összefoglalót. Amelyben csak a tények voltak hitelesek — és a helyszín. , De ezért nem jár dobogó. Simon Gy. Ferenc lehetőségeinek jelen helyzetét zenei életünkben. Az ország minden részéről érkező zeneiskolák sorában megyénket a szentendrei Vujicsics Tihamér Állami Zeneiskola, Fenyő Gábor tanár vezetésével és *a váci Állami Zeneiskola ütő- sei, Fazekas László szaktanár irányításával képviselték. Ez utóbbiak műsorához segítséget adott a váci Hámán Kató ének-zene tagozatos általános iskola kórusa, Hajnóczi Katalin vezényletével. A szombat délután lezajlott bemutatók után este a szaktanárok Schwarcz Oszkár és Vrana József főiskolai tanárok vezetésével megbeszélést tartottak. Az egyéni kérdések után a találkozó egészére vonatkozva megállapították, hogy a két évvel ezelőtt megrendezett első ilyen szakmai továbbképzés óta óriási a fejlődés, s a zeneiskolákban is eljutottak az ütőhangszerekkel oda, hogy nemcsak ritmus, vagy forte kifejezésére használják, hanem bátran mernek zenét is csinálni velük, azaz a muzsikálás számtalan egyéb színére, lehetőségként ugyanúgy felhasználják, mint más eszközöket. Vasárnap délelőtt Schwarcz Oszkár szakiskolai együttese tartott negyven perces bemutatók A. kilenc ütősnövendék műsorán egy Ravel- és egy Csajkovszkij-mű szerepelt nagy sikert aratva. Ezután Pongrácz Zoltán zeneszerző elemző előadása következett, a kortárs zeneszerzés helyzetéről hazánkban és a modern kottakép, s annak olvasása címmel. A kiosztott partitúrák segítségével a résztvevő tanárok komoly szakmai tanácsokat kaptak további munkájukhoz is. A két év múlva esedékes újabb találkozó rendezésének jogát ismét szeretné a váci Zeneiskola megszerezni. Pintér Emőke
