Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-15 / 63. szám

TIT -ajánlat ünnepekre Propagandisták figyelmébe A tavasz ünnepeire, a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 61, és a felszabadulás 35. év­fordulójára felkészültek a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulatnál is. Amint azt Hajnal Irén, a társaság városi-járási szairvezetének titkára elmond- fa, a vállalatok, szövetkezetek, intézmények, a KlSZ-alapszer- vezetek, a megemlékezéseket szervező propagandisták, fe­lelősök a siker reményében fordulhatnak hozzájuk: előre­gyártott ünnepi beszédek ki­vételével sok hasznos ismer­tetőt, szemléltető eszközt kap­hatnak, s a témákhoz illő elő­adásokat jegyezhetnek elő. — Felszabadulásunk évfor­dulója alkalmából több olyan előadást kínálunk, amelyek a kevésbé ismert korabeli poli­tikai, hadtörténeti események­kel foglalkoznak, a többi kö­zött szűkebb hazánk, a város és a járás vonatkozásában is. Az előadásokhoz filmek, diák, fotóösszeállítások, ismertetők járulnak színesítőük Ugyancsak az évfordulóval függ össze a TIT másik aján­lata is: az 1945 óta eltelt há­rom és fél évtized legérdeke­sebb politikai, gazdasági ese­ményeit bemutató előadások. A szocialista brigádokhoz, a munkahelyi kollektívákhoz, a KISZ-szervezetekhez felké­szült, a témában jártas vitave­zetőt is tud küldeni a TIT és szemléltető eszközökben sincs hiány. — A Tanácsköztársaság év­fordulójára, mivel készülnek? — Elsősorban a gödöllői és a környékbeli események be­mutatását tartjuk feladatunk­nak. Kevesen tudnak ma még a gödöllői főhadiszállásról, az itt tevékenykedő Stromfeld Aurélról, Böhm Vilmosról, vagy a munkásmozgalom olyan kiemelkedő személyiségéről, mint Mosolygó Antal. — Nemcsak a két évforduló kapcsán fordulhatnak hozzánk az érdeklődők, még Május 1- hez, a munka ünnepéhez illő témákban is segítséget tudunk adni. Kiváló alkalom ez arra, hogy szó essen a munkalélék- tanról, a munkajogról, s álta­lában a munkával összefüggő kérdésekről, amelyekhez ugyancsak előadások, kiadvá­nyok rendelhetők meg nálunk. A TIT örömmel teljesít min­den kérést. G. Z. Karfal Ruházati bolt gyermekekttk Nem hiába kérték a karta- liak: a Szöllő utcai egykori élelmiszerüzlet továbbra is a kereskedelem berkeiben ma­radt; gyermekruházati boltot nyitott itt a Galgavidéke Áfész. A három kereskedővel dolgozó üzlet vezetője, Be- reczki Zoltánné elmondta, hogy a gyermekes anyák ki­szolgálása a feladatuk, a cse­csemőktől a bakfisokig, ser­dülőkig minden korú gyer­meknek találnak itt olcsóbb és drágább, de egyaránt tet­szetős ruhát, cipőt. Somogyi István tárlata A megváltozott élet festője Járásunk és városunk nem bővelkedik alkalmi képzőmű­vészei! kiállításokban. Ami volt eddig, azért tiszteletet ér­demelnek kezdeményezői, lét­rehozói. Azért érdemes erről szólni, mert bevallhatjuk: igen csekély azok száma, akik fi­gyelmükkel megtisztelik az al­kotókat, vagy a kiállítások rendezőit. Lehet persze, hogy a hírverésben is van hiba, de a tapasztalat azt mutatja, ha e tekintetben mindenki min­dent elkövet, akkor is százak, ezrek maradnak távol. Említ­hetnénk a hiányzók soraiból a különben jól, becsületesen dolgozó szocialista brigádo­kat, az iskolai közösségeket és az ifjúsági szervezet tagjait is, akiknek vállalásai között még csak-csak szerepel szín­ház, múzeum vagy éppen tár­latlátogatás, de a számvetés­kor derül ki: a tervből csak az írás maradt... Vannak persze kivételek. Nem is az a fontos, hogy ki, mikor, milyen körülmények között tervezett meg egy-egy ilyen vállalást. Sokkal inkább az, hogy a kulturális kielégí- tetlenség nem a brigád, vagy más közösség hiánya marad elsősorban, hanem személy szerint a miénk. Hallani le­het a vitatkozók, érvelők vá­laszát: kevés nálunk a tárlat, a kiállítás, a múzeum, az ér­deklődés sem szárnyalhatott magasabbra. Ez tény, mond­tuk is az elején, de azt is em­lítettük, hogy a dolognak köl­csönösnek kéne lenni, a kí­váncsiság, egyelőre nincs azon a fokon, mint lehetne. Gyakran azokban sem, akik­nek élen kellene járni a do­logban. Mindez akkor jutott eszem­be újra, amikor jeles ese­ményre szóló meghívót hozott a postás. Benne az áll, hogy vasárnap, március 16-án 11 órakor nyílik meg az aszódi Petőfi Múzeumban Somogyi ' István festőművész kiállítása. Hogy miért lehet éppen ez az ésemérsy kedves a szá­munkra? Somogyi István a vidékünk, Galgamácsa szülöt­te. Képeivel többször talál­koztam a Galga-völgyben le­vő kulturális, gazdasági intéz­mények irodáiban, folyosóin. De Somogyi Istvánnak, tudo­másom szerint, még éppen idehaza, szűkebb pátriájában nem volt igazi nagy kiállítá­sa. A művész most ötvenéves. Alkotásait látták Veszprém­ben, Keszthelyen, Várpalotán, Egerben és Budapesten, aztán Varsóban, New Yorkban és Auschwitzben. Auschwitzi so­rozatáért a Lengyel Államta­nács Érdemkeresztjének arany fokozatával tüntették ki. „Mo­dern realistának vallom ma­gam” — írja önmagáról az aszódi kiállításra készült meg­hívón. — „Több évtizedes tá­voliét után ismét szülőfalum­ban éjek. A Galga-völgye né­pének megváltozott életét sze­retném műveimben bemutat­ni.” Itt újra eszembe jut, hogy hetekkel ezelőtt részt vettem a galgamácsai termelőszövet­kezet közgyűlésén, ahol há­rom szocialista brigádnak ad­ta át egy-egy alkotását. Üjra az itthoniak " között élek, mondta akkor nekem, szinte csak hangosan gondolkodva. Tudom azt is, hogy nemcsak festett számukra, magyará­zott is, tanította őket a művészet szeretetére, úgy, hogy az érdeklődőket tárla­tokra tütte Budapestre. Most egy hétig Aszódon vár min­denkit képeivel. GQDOLLOI KzHXHa A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1980. MÁRCIUS 15., SZOMBAT Pécel—lsaszeg Áfész Jelesre vizsgáztak a kereskedik Ezer. aprp cikkel, gyárt­mánnyal találkozhat az em­ber, amelyeken, a nagyob­bakhoz hasonlóan, feltüntetik készítőjük nevét, jelzését, emblémáját. Munkájukhoz, általában kötelezően, nevét is adja a gyártó. Nem ennyire ismert előt­tünk viszont, kik gondoskod­tak róla, hogy az áruk oda is kerüljenek a pultokra. A sietős vevő, főként ha olyan helyen vásárol, ahol még so­hasem járt, ritkán pillant az üzlet nevét, számát, hovatar­tozását feltüntető táblára. S igaza vain, hiszen a legfonto­sabb, hogy legyen, amit ven­ni akar. Bővülő szolgáltatás Egyszerűbb a helyzet olyan helyen, mint például Pécel vagy Isaszeg, ahol tudjuk, hogy boltba, presszóba, ven­déglőbe térve, mindig a Pécel —Isaszeg Áfész felségterületén vagyunk, hiszen a kereske­delmet és a vendéglátást hosz- szú idő óta csaknem kizáró­lag ők szervezik, irányítják. Hogy egyedül felelősek az el­látásért, az jó, hiszen így egy­értelműbb a feladat, de ha belegondolunk, hogy az élló-' tás teljes skálája az övék, az együtt 21—22 ezer lelket számláló két nagyközségben, a helytállásukról is fogalmat al­kothatunk. Mert hogy az elmúlt évek­ben megfelelt,. mi több,, jeles­re vizsgázott közösségük, afe­lől kétségünk nem lehet. Ezt igazolják azok a tények is, amelyeket a napokban tar­tott küldöttgyűlésükön a hoz­zászólóik méltattak. — Tavalyi árbevételünk 401 millió forint volt, amely 14 százalékkal, majdnem ötven­millió forinttal haladja meg az előző évit — mondta Du­ka Gyula, az áfész igazgatósá­génak elnöke. — A tervidő­szak négy évre előirányzott tervünket nyolc és fél száza­lékkal teljesítettük túl. Az üzletek árbevétele 13 száza­lékkal haladta meg az 1978. évit: kiskereskedelmi árbevé­telük 334 millió forint volt tavaly. Egy-egy áfész esetében mér­tékadó, hogy miképpen ala­Az első személyi igazolvány Képünkön: Danes Sándor átadja a személyi igazolványt Dolányi Judit 7. osztályos tanulónak. A járási-városi rendőrkapi­tányság a napokban juttatta el a túrái általános iskolához az új személyazonossági iga­zolványt 80 tanulónak. Az ün­nepélyes átadáson megjelent Visy György, a nagyközségi tanács vb-titkára és köszön­tötte Túra újdonsült állam­polgárait. Rövid beszédében arra figyelmeztette a fiatalo­kat, hogy állampolgári jogaik gyakorlása közben sohasem feledkezzenek meg a köteles­ségeikről sem. Ezután Danes Sándor rendőr őrnagy köszön­tötte a jelenlevőket, majd el­mondta a tanulóknak a sze­mélyazonossági ' igazolvány használatának legfontosabb tudnivalóit. Kardoss Imre iskolaigazga­tó elsőként gratulált a pajtá­soknak, majd az iskola arany­jelvényes szavalója, Tóth Má­ria és aranyokleveles kisdobos kamarakórusa köszöntötte a fiatalokat. kul lakossági szolgáltatásuk, amellett, hogy néhány áru­val közületiket is kiszolgál­nak. A Péoeli—Isaszegi Áfész- nél fontos célként jelölték meg tavalyi tervük kimun­kálásakor, hogy a lakossági ellátást növeljék nagyobb mértékben. — Tervünket megvalósítot­tuk: amíg a közületi forgal­munk a tavalyelőtti értékben maradt, a lakossági forgal­munkat több mint 22 száza­lékkal növeltük. Kiskereske­delmi forgalmunk 43 százalé'- kát az élelmiszerek eladásával teljesítettük. Bővíteni' tudtuk a tej- és tejtermékek, vala­mint a sütőipari áruk válasz­tékát. A hús- és hentesáru- ellátásban igen nagy segítsé­günkre volt, hogy megfelelő szállító partnereket találtunk a tatai Húsipari Vállalatban, a tóalmás! Lenin és a helyi Rákos völgye tsz-ben. A ruházati cikkek forgalma 12,5 millió forint volt, ami a tervezettnél nyolc, a tavalyi értéknél 18 százalékkal maga­sabb- összeg. Vas-műszaki üz­leteik árbevétele 145 millió fo­rint volt, 14 millióval több. mint az előző évben, Különö­sen radiátorokból és az épít­kezésekhez szükséges vasanya­gokból tudtak igen jó ellátást nyújtani. Új üzletek Külön fejezetet érdemel a kistermelőkkel való törődésük. A Pécel—Isaszeg Á'fész-nék hat szakcsoportja van, ezek támogatására 130 ezer forin­tot fordítottak, tagjaiknak pe­dig, akik zöldséget, gyümöl­csöt és apró állatokat tarta­nak, 154 ezer forint kamat­mentes előleget folyósítottak. Zöldség-, gyümölcs- és takar- mányboltjaiikban csaknem 21 millió forintos forgalmat bo­nyolítottak le, húsz százalék­kal magasabb ez, mint egy évvel korábban, A kisállattartók 318 vagon tápot és takarmányt' tőlük vá­sároltak. Viszont: a felvásá­rolt áruk jelentős része, mint­egy 55 százaléka a szakcso­portok tagjaitól és más egyé­ni kistermelőktől való. Egy év alatt majdnem félmillió to­jást, 408 mázsa mézet és 527 mázsa nyuiiat vettek át tőlük. Ipari és szolgáltató részle­geik árbevétele 14 millió fo­rint. Az itt dolgozók derekas munkát végeztek a tavaly át­adott, új, 800 négyzetméteres élelmiszer ABC-áruház mun­kálatainál is. A Ramo vili- részleg a villanyszerelést, az asztalos- és lakatosrészleg az ajtók, ablakok és más szerke­zetek felszerelésében szorgos­kodott. A hálózatfejlesztésnél ma­radva : elismerően, szóltak a tanács költségvetési üzeméről, amely más., fontos munkát félretéve vállalta az ABC épí­tését, így olyan létesítmény­nyel gyarapodtak, amelyben megfelelő körülmények te­remthetők a kulturált vásár­lásra. — Harminckét évet töltöt­tem a szövetkezeti mozgalom­ban, ebből tizenkettőt a Pé­cel—Isaszeg Áfész-nél, s leg­inkább azért vagyok elége­dett, mert részem volt az üz­lethálózat fejlesztésében — mondja Kristóf András elnök- helyettes, aki áprilisban megy nyugdíjba. Az ipari és a fel- vásárlási terület tartozik hoz­zá. — öt jelentősebb ipari rész­legünk van, amelyek termelé­se 1968-ban még csupán 3 millió, tavaly pedig már 14 millió forint volt, s legutóbb hárommilliós nyereséget ér­tek el ezek az üzemeink. Öröm látni azt is, hogy a ti­zenkét év alatt Isaszegen 15, Pécsien 10 új üzletet, felvá­sárló és más szolgáltató rész­leget építettünk. Ráadás a figyelmesség Küldöttgyűlésükön arról is szó esett, milyen jó a kap­csolat a lakosság és az áfósz- doigozók között. Másképpen joboán figyelnek a vásárlók­ra, szinte személyes a kap­csolat. Ez még abban is mu­tatkozik, hogy számtalan eset­ben okoznak örömet a bolt­ban felejtett tárgyak, érté­kek visszaszolgáltatásával. Welz Béla, az isaszegi terü­let küldötte mondta el, hogy tavaly például a helybeli nagy ABC-ben egy nyugdíjas bácsi felejtette ott pénztárcáját, ben­ne kétezer forint volt. Ugyan­csak Isaszegen a Dózsa György úti bolt személyzete idős néni 800 forintot tartal­mazó pénztárcáját juttatta vissza. Mindenképpen érzékelhető, miképpen változik a vevő és az eladó kapcsolata. Farkas József, a felügyelő bizottság nevében is arról adhatott szá­mot, hogy alapjában véve jól merlnek a dolgok a Pécel— Isaszeg Áfész-nél. Egy év alatt csupán 52 bejegyzés került a vásárlók könyvébe, s ezek közül 28 dicsérő sorokat tar­talmazott. F. I. Állatorvosi ügyelet Gödöllőn, Erdőkertesen, Isa­szegen, Kerepestarcsán, Mo­gyoródon, Nagytarcsán, Péce­len, Szadán, Veresegyházon 16-án, vasárnap: dr. Rédling Tibor, Kerepestarcsa, Temp­lom u. 3. . Aszódon, Bagón, Domony- ban, Galgahévízen, Ikladon, Kartalon, Túrán, Valkón, Vác- egresen, Vácszentlászlón, > Ver­sagen, Zsámbokon: dr. Ipacs Imre, Galgamácsa, Egresi út 7. Vasárnapi mérkőzések A serdülők is megkezdik Kik lesznek a bírák? A serdülők is bekapcsolód­nak a következő fordulóban a járási labdarúgó-bajnokság színpadának forgatagába, hol­nap, március 16-án, vasárnap lejátsszák első mérkőzéseiket. A délelőtt ’tíz órakor kezdődő találkozók párosítása: Ikiad— Isaszeg, Kerepestarcsa—Dány, Erdőkertes—Pécel, Kartal— Veresegyház. Az ifjúsági csapatok délután 1-kor, a felnőttek mindenütt 3-kor kezdenek, a következő sorsolás szerint. (Zárójelben a mérkőzésekre kisorsolt játék­vezetők.) Honvéd Malinovsz- kij SE—Bag (Födi, Köti), GEAC—Domony (Czene, Má­té), Galgahévíz—Veresegyház (Széki, Német, Lovás. Aszód —Hévízgyörk (Maszlag, Keg- lovits, Bodor), Zsámbok— Nagy tar csa (Lázár J., Rácz), Dány—Valkó íPerge, Urbán). Mogyoród—Túra . (Surmann, Lázár S.), Pécel—Isaszeg (Le- géndi, Hegedűs). Az Erdőker­tesnek már nem kell Verseg- re utaznia, mert a Kartal II csapatát kizárták a bajnok­ságból. Szombati jegyzet Elköltözők Falvainkban új és még újabb házak emelkednek a magasba, terméskőlábazat­ra emelt óriás ablakos, hét­nyelven beszélő családi hár zak, meghitt paloták, mert mifelénk a kétszintes jár­ja már egy évtizede. Az utca felől zöld, kék, sár­ga, krémszínű vaskerítés sek védik őket: díszcsú­csaik figyelmeztető lán­dzsahegyként merednek az égnek. Olykor kell if ez a jelképes védelem, rászorul­nak a bennlakók, vagyis a szülők, akiknek gyermekei városba költöztek. Igaz, a népszámlálás adatáira még várni kell, de statisztika nélkül is tud­juk: sokan kerekednek fel mostanában a falvakban, s ahol a jélekszám csökken, hallhatjuk a dermesztő mondatott elnéptelenedik, fogy a falu, csak az öregek maradnak. % Hamis, ködös illúziókban ringatja magát a sopánko­dó, a vészharangkongató, ki talán még az utolsó lakott 'ház ajtajának szívszorító, végleges becsukódását is maga előtt látja. Nem ez az igazi probléma, hanem az. hogy milyen könnyű szívvel képes sok fiatal' el­szakadni a családtól, a szűkebb környezettől, s a mindenütt otthon magasz­tos értelmével nem azo­nosítható módon otthagyni szülőhelyét. A fiatalok el­mennek, de nem albérlet- 1 be, mert az nem sikk, azt különben sem lehetne ösz- szeegyeztetni az otthoni le­hetősséggel, a hivalkodó házzal. S maradnak az öre­gek, gondoskodás nélkül. Az öregek, akik sokszor emberhez méltatlan körül­mények között spórolták, gürcölték, szenvedték ö&Sze az új házat, s esetleg még nyögik a fiatalok örökla­kását, bútorfit, személygép­kocsiját. Az öregek marad­nak, akárcsak a, feledésbe merülő hagyományok, a porosodó népi kultúrkincs, marad szinte minden, mert lerázzák magukról, mint cipőjükről az otthoni sarat, mielőtt lakásuk aj­taját átlépnék. A város az más. Sok üz­let, nagy választék, étter­mek, aszfaltozott utak, a szórakozási lehetőségek ka- valkádja, melyek fényében a falu átszíneződik: az ér- ' telem a távozás helyessé­gét alátámasztó érvekké kovácsolja a fölnevelő kör-' nyezet tényeit: a sáros ut­cákat, • a kultúristállának becsmérelt művelődési há­zat, ha éppen volt, az ud­varon az ólakat, a trágya­dombot. A város egészen más. A városba költözőitekben ha­marosan modernnek vélt szellem és szemlélet bont­ja ki szárnyait, amely nem méltányolja a bekecses- nagykendős anyai, nagy­anyai viseletét, némely, az­előtt természetes volta miatt fel se tűnt magatar­tást és a többit. Mit visznek magukkal a fiatalok? Hazait minden­képp: sonkát, kolbászt, zsírt, szalonnát, leérti ter­ményeket. És ha nem ők, akkor viszik, cipelik utá­nuk a szülők. És még mit visznek magukkal? Vi­szik-e szüleik gondjait? Tvdnak-e velük évek múl­tán is azonosulni? És mi­féle élnitudást rejteget tar­solyuk, ha szüleik nem él­ték, csak átrobotolták az életet? Lehetne fájóbb pontokra is tapintani, de e válaszokról nem készül­nek kimutatások, nem kell elszámolni velük, a vála­szokat majd érzik, szenve­dik, s olykor-olykor majd elkesergik valakinek és samos nem a gyermekeik­nek az elhagyott öregek. S talán rájönnek arra is, miért volt satnya gyökerű a fészekből kirepült gyer­mekek érzelmi kötődése, s miért nem erősödtek köte­lékké a kcgpcsolatok finom fi, ,alai, amelyeknek hiá­nyát most talán kissé el­túloztuk. De vajon nem kellene-e több, a ma még talán menthető helyzetet elemző szó? Bene Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents