Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

1980. MÁRCIUS 9., VASÄRNAP Növekvő szükséglet A tejipar idei feladatai A tejipar idei feladatairól tájékoztatták az iparág szo­cialista brigádvezetőit szom­baton Debrecenben megtartott országos tanácskozásukon. Simka István, a Tejipari Vállalatok Trösztjének vezér- igazgatója beszámolójában ki­emelte, hogy eredményes évet zárt 1979-ben a tejipar. A fel­vásárlás és az értékesítés 4 százalékkal növekedett, telje­sítették a beruházási felada­tokat. Valamennyi felajánlott tejet megvásárolták, a tej és tejtermék iránti keresletet ki­elégítették. Az idei feladatok összege­zésekor a lakosság növekvő szükségletének kielégítését je­lölték meg első helyen a ta­nácskozás résztvevői. A cél 1980-ban az egy főre jutó 164 kg tej- és tejtermékfogyasz­tás elérése. Két hektár fólia A vácszentlászlól Egyesült Zöldmező Mgtsz zsámboki ker­tészetében az idén két hektárnyi fóliafelület alatt nevelnek palántákat cs primőröket. A fóliasátrakat folyamatosan húzzák fel és ültetik be különböző zöldségmagvakkal. Felnőtt fejjel iskolapadban Ápoffánábői — fóigazgafó-heiyetfes A kórlapokat, orvosi igazo­lásokat így írja alá: dr. Nuskó Alexandra. Személyes iratait Így: Németh Lászlóné dr. A Pest megyei Tanács Semmel­weis Kórháza — ónevén a Ró­kus — főigazgató-helyettese. A Pest megyei Tanács pártbi­zottságának tagja. Eredeti szakmája: ápolónő. ■ Tanulás, munka — Hogyan lettem ápolónő­ből orvos?- Nehezen... Ret­tentő sok kitartással, akarat­tal. De kezdjük talán koráb­ban: tizennégy éves koromtól tartósan tüdőszanatóriumban kezeltek. Az volt az álmom, hogy ne kelljen feküdöm, ha­nem állhassak, az ágy olda­lán. A hét évi gyógyulásom alatt sokat tanultam az orvo­soktól, a nővérektől. Még be­tegen kezdtem a szakmával ismerkedni. Az ápolónői hiva­tás egyben a megélhetést is jelentette nekem akkoriban, mégis fizetés nélkül tanultam, a kórház adta a kosztoi. a szolgálati ruhát, még a villa­mosbérletet is. Az utolsó fél­évben pedig az ösztöndíjat. — A MÁV kórházból a MÁV tüdőszanatóriumának mellkassebészetére kerültem, röviddel később pedig az Or­szágos Onkológiai Intézetbe, hogy továbbtanulhassak. Osz­tályos nővér voltam, azután — az elsők között Magyaror­szágon — izotóplabor-asszisz­tensi képesítést szereztem. Ezt az asszisztensi tanfolyamot érettségizett és egyetemet vég­zett embereknek hirdették. Je­lesre vizsgáztam, s azután de­rült csak ki, hogy nincs meg az érettségim... — Nem maradt más válasz­tásom, két év alatt a dolgo­zók iskoláján kellett érettsé­giznem. Közben egyszer su­gárkárosodás is ért, az ere­deti munkámmal fel kellett hagynorp. így lettem oktató a Vámos Ilona Egészségügyi Szakközépiskolában. Ápolás­tant tanítottam. Groteszk hely­zet volt: egy időben érettségiz­tem és vezettem a képesítő vizsgát harminc tanítványom­nak. Drukkoltunk egymásnak, persze. És nem hiába. Kitűnő diploma — Sikerült. Első kísérletre felvettek az Orvostudományi Egyetemre. A lányaim is jól vizsgáztak. Ott álltam 30 éve­sen, hat év egyetemi tanulás előtt, s fogalmam sem volt, miből fogok élni, amíg orvos­sá leszek. A szüleim már nem kerestek, a nővérem, a nagy- néném, a család segített, hol többel, hol kevesebbel, ahogy éppen futotta. — Első egyetemi évemben alkalmanként nővérkedtem, egy-egy ügyelet hozott némi pénzt. Azután négy vagy öt megyébe is elküldtem postán az ösztöndíj-kérelmemet. A Pest megvei Tanácshoz nem, cda személyesen mentem az első nyári szünetben ... Ismét pártolóm lett a szerencse, ha­vi 800—1000 forint ösztöndíjat kaptam. Sőt, negyedévtől is­mét dolgozhattam is, a kór­élettani Intézetben diákokta­tóként, havi 400 forintot kap­tam, és nyaranta tábororvos- kodást vállaltam. Kitűnő lett a diplomám. — Diploma utáni első mun­kahelyem a Rókus, s ma is itt dolgozom. Innen már egysze­rűbb az út, kevesebb a var­gabetű. A III. belgyógyászati osztályon szakvizsgáztam, bel­gyógyászatból, jelesre. Férjhez mentem, született egy kislá­nyom. Hathetes kora óta egyedül nevelem Katát. Nehe­zen tűrte nélkülem az éjsza­kákat, így magammal hoztam ügyeletbe. Sokáig persze ez nem maradhatott így, válasz­tanom kellett: klinikus le­gyek-e, vagy anya? Ekkor adtam be a pályáza­tomat — s hitetlenkedve, fo­gadtam magam is a döntést — megbízott főigazgató-he­lyettes lettem a kórházban. Élvezem a munkámat, szere­tek szervezni. Annyira, hogy tavaly letettem a szakvizsgát társadalom-orvostanból is. Igen, jelesre. Egyenlő esély Nem, nem tudom, hogy mennyit dolgozom. Soha nem néztem az órát. de az biztos, hogy az idő sohasem elég. Ha itt végeztem, vár a család, az angoltanulás, azután a kislá­nyom. Ha fáradt vagyok, az még nem ok arra, hogy ne nyissam meg előtte a világot. Kirándulunk, hangversenyre, állatkertbe megyünk, utazunk. Legfeljebb hat órát, ha alszom naponta. — A csúcson? Szó sincs ró­la. Amíg többre vagyok ké­pes, nem lehetek elégedett. Szeretném elérni, hogy egy­szer magam irányíthassak egy egész kórházat. Ténylegesen nem gyógyítok, igaz, a gégé­szeti osztály részére végzek szakvizsgálatokat, tartok kon­zíliumot is. Az összes beteg­ellátó osztály működtetése, a gyógyítás minden emberi és tárgyi feltételének megterem­tése, az itt dolgozók képzése, továbbképzése, no meg persze apró-cseprő és nagyobb ügye­ik, gondjaik intézése is — mindez a feladatom. Hogy mennyire gyakori az út, amelyet dr. Nuskó Ale­xandra bejárt? A válasz bizo­nyára ez: alig-alig. De ő más­ként látja: — Minden kezdő ápolónőnek ugyanennyi az esélye. Azon múlik kiből mi lesz, hogy önmagával szemben mennyire igényes. Buktató más pályákon is akad, nem kevesebb, mint az egészség­ügyin. S amire ő a legbüszkébb: — Soha nem fordult elő, hogy más orvosok — csak, mert nem valamelyik nagy orvos­dinasztiából származom, ha­nem ápolónőként kezdtem — ne tekintettek volna egyen­rangúnak. Ezt más is kihar­colhatja. Tanulással, tudással. V. G. P. íengyelorsságbéí Magnó, porszívó A magyar-^lengyel belke­reskedelmi választékcsere ér­téke az idén eléri a 38 .millió rubelt, s így 36 százalékkal haladja meg a múlt évit. A lengyel partnerek egyebek kö­zött több mint 2000 tonna fa­gyasztott tengeri halat. 20 ezer mopedet, 650 tonna bur- gonyapelyhet, 5 ezer orsós sztereomagnetofont, 5 ezer kemping kerékpárt, 10 ezer hektoliter sört. 6 ezer porszí­vót szállítanak. Az azonos fajtájú termék­cserére Magyarország 2,4 mil­lió rubelért szállít bútort, több mint egymillió rubelért cipőket. Ezenkívül küldünk baromfit, játékot, bort, kem­ping és ruházati cikkeket. A megállapodások szerint 16 magyar és 16 lengyel áruház országonként 1,4 millió rube­les áruszállítással gazdagítja partnerének választékát. Felesleges mozdulatok nélkül 3M-tanfoiyam az ipari Mlőszergyárban Pereg a film. A szerelőasz­talnál ülő dolgozó valami­lyen szerkezet összeállításá­nak egy részműveletét végzi. Megfogja, beleteszi az előtte levő tartóba, csavart, vagy inkább szegecset tesz a fura­tokba, felnyúl a fej magasság­ban függő pneumatikus szer­számért, összeszegecseli a munkadarabot, ugyanezt teszi a következővel, ezután kive­szi őket a tartóból, leteszi, majd — égy pici villanás-rez­dülés a képen — nyúl a kö­vetkezőért, megfogja, belete­szi, felnyúl, aztán megint a rezdülés, s újra elölről min­den ... Hát persze, a rezdü­lés a ragasztás helye, a . film pedig végtelenített, az alig tíz-húsz másodperces jelenet mozzanatai harmadszor, ne­gyedszer, tizedszer ismétlőd­nek, egészen az unalomig. De a nézőközönség nem unja. Lankadatlan figyelem­mel kísér, szinte ízekre bont, elemez minden mozdulatot, tanulmányozza a módszert, a munka kialakítását. Utána pedig — sírűn fel-felpillant- va a vászonra — ilyen titok­zatos jelölések kerülnek a „nézők” előtt levő papírra: GC 30, GB 5, GB 45, PA 15, ... sorban egymás alá, közé­pen számokkal, s egy-egy szűkszavú utalással: szege­cset csapba, házat szerszám­ba, házat leüt... Ki érti ezt? Egyáltalán, mi ez? A lapát formája Amíg az ikladi Ipari Műszer­gyár 3M tanfolyamának hall­gatói dolgozatukat készítik, Petheő Ferenc gépészmérnök segítségével ismerkedjünk meg a titokzatos jelölések hátterével, magával a 3 M módszerrel. A mozdulatelemzéses mun­katanulmányozás és munka­kialakítás — innen a 3M elnevezés — az angol nevé­nek rövidítése szerint MTM- ként világszerte ismert és használt szervezési eljárás ha­zai adaptációja. A módszer eredete a szá­zadfordulón élt híres ameri­kai mérnök és munkaszerve­ző, Frederick Taylor munkás­ságára nyúlik vissza. Taylor a Bethlehem Steel Works alkal­mazottja volt, amikor a nyers­vas rakodását figyelve hosz- szasanj vizsgálgatta a lapát alakját, méretét, magát a munkafolyamatot Ezek után a különböző anyagokat lapá­toló embereket különböző, az anyagnak megfelelő lapátok­kal látta el, s ennek eredmé­nyeképpen 140 ember tudta ugyanazt az anyagmennyisé­get megmozgatni, amire ko­rábban csak 4—500 munkás volt képes. Ajánlása, mely szerint a kézi munkafolyamatokat a munkamódszer figyelembe­vételével részfolyamatokra kell felosztani, s ezekről a részfolyamatokról kell időfel­vételeket készíteni, az elemi időállandós módszerek széles körű fejlődését alapozta meg. A század első felében szá­mos hasonló eljárás született, s magát az MTM — tehát a 3M — módszert 1948-ban tet­ték közzé. Ez az elemi időál­landós módszereknek - az a fajtája, mely a munkavégzés­hez szükséges kézi mozgáso­kat alap mozdulatokra bontja, s ezekhez az alapmozdulatok­hoz előre megállapított idő­értéket rendel hozzá. Ezek az időértékek minden esetben egy olyan munkatem pót tükröznek, melyet egy átlagos képességű, közepes begyakorlottságú munkás át­lagos munkafeltételek között különösebb kifáradás nélkül, tartósan teljesíteni tud. Szervezési eszperantó A bevezetőben említett „ti­tokzatos” jelölések, betűk és számok ezeket az alapmozdu­latokat, s a hozzájuk tartozó időt jelzik. A kódrendszer nemzetközileg egységes, s en­nek megfelelően egy Magyar- országon elkészített műveleti utasítás alapján — hála a szervezési eszperantónak — mondjuk a Fidzsi-szigeteken is ugyanígy szerelnék össze a filmen látott gázcsapot. Ter­mészetesen csak akkor, ha ér­tenek ezen a nyelven. Éppen ezért a nemzetközi MTM- igazgatóság előírta a módszer oktatásának egész világon ér­vényes szabályait, s hazánk­ban is ezek szerint folyik a szakembereik képzése. Az Ipari Műszergyár mos­tani tanfolyama már a máso­dik lépcsőt jelenti. Az első, négyhetes kurzusra tavaly májusban került sor a Kohó és Gépipari Továbbképző és Módszertani Intézet szervezé­sében, s az előadó akkor is Petheő Ferenc volt. Az akkori, eredményes vizsgára alapozva, a hallga­tók most azzal ismerkednek, hogyan kell egy munkahelyet megtervezni, egy-egy műve­letsort kialakítani, elemezni. A 3M—2 és 3M—3 tanfolya­mat sikeresen elvégzők ugyanis a módszer alkalma­zásának felkent terjesztőivé válnak saját munkahelyükön. Most nyilván mindenki megkérdezné, hogy jó-jó, de miért kell ezt a módszert egy­általán terjeszteni? Hogy ke­vesebben lapátoljanak, mint Taylor idejében? Ennél ter­mészetesen jóval csattanósabb választ tudunk adni: az MMG Sxer&Tdlé/bűf es fzonsyresszusres Hittel, felelősséggel — Jóleső érzés, hogy kongresszusi kül­döttnek jelöltek a társaim, de nem va­gyok lámpalázas. Nagyon sokan leszünk ott a munkapadok mellől — mondja Horváth Jó­zsef, a Csepel Autógyár 35 éves szerelője, amikor munkahelyén beszélgetünk. — Ter­mészetesnek tartom: a kommunista munkás legyen ott egy ilyen fontos fórumon, de hogy nálunk éppen rám esett a választás, az mérhetetlenül boldoggá tesz. Érzem a küldetésem felelősségét és ehhez mérten ké­szülök az ország életében oly fontos esemény­re. — Vett-e már részt hasonló tanácskozá­son? — Korábban, még az ifjúsági mozgalom­ban, nemrégiben pedig pártunk megyei ér­tekezletén voltam már küldött, de ez lesz az első igazán nagy közéleti esemény az életemben. — Harmincöt éves és 15 éve párttag. — Vasas vagyok. A hagyományok is azt diktálták, hogy belépjek a pártba. — Fiatalon csoportvezető lett. Az is fele­lősségteljes megbízatás. — A gyakorlatot a munkahelyemen sze­reztem meg, az elméletet pedig az iskolapad­ban. Amikor elvégeztem az egyéves párt­iskolát, szélesebbre tárult a látóhatár. Be­iratkoztam hát a négyéves szakosítóra is. Ez letisztázta az addig elsajátítottakat. Meg­győződésem, hogy ma már nem lehet „zseb­ből”, rutinból vezetni az embereket. Hamar elveszíti a vezető a bizalmat és a tekinté­lyét. — Megváltoztatta-e hétköznapjait a meg­bízatás? — Azt hiszem, igen. Talán az utóbbi idő­ben többször jut eszembe az a gondo­lat, hogy mit is mon­danék, ha szót kap­nék. | — És mit? — Az ember ilyen helyre nem „szólóz­ni” megy. Annáik a munkáskollektívának leszek a küldötte, ame­lyet csaknem tíz éve ismerek, mert kö­zülük vagyok az egyik. Már a kong­resszusi irányelvek megjelenése után so­kat beszélgettünk, kommunisták és párton kívüliek egyaránt. Bizonyossággal állíthatom, megvan bennünk a fegyelem ahhoz, hogy ne lőjünk túl a célon, vagyis, hogy reálisan mérjük fel lehetőségeinket. Jó példa a szo­cialista brigádoké. Természetesen nem min­den kollektíva áll kizárólag párttagokból, mégis, amikor a Sziklai, brigád felhívásának híre ment, mindenki ajánlkozott a többlet- vállalások teljesítésére. — És mivel telik a szabad idő? — Most már szerencsére abból is több jut. Nőtlen vagyok ugyan, de azért felépítettem egy családi házat Szigetszentmiklóson. Igyek­szem jól beosztani az időmet, bár most is tanulok és az sok időt lefoglal. Két tan­könyv között egy József Attila-vers pihentet leginkább. A Csepel Autógyár csaknem 11 ezer mun­kása szavazott bizalmat a fiatal Horváth Jó­zsef szerelőnek, hogy képviseletükben ott le­gyen az ország kommunistáinak legmaga­sabb szintű tanácskozásán. Látó János * Automatika Művekben, ahol Petheő Ferenc dolgozik, a 3M módszer bevezetésével egy meghatározott gyártmány szerelési idejét 9 percről négy percre, a szerelésen dolgozók létszámát pedig 25 főről 12-re tudták csökkenteni. Nem normarendezés Az ikladlak szerelésgépesí­tési programja is hasonló cé­lokat követ, s a 3M tamfo- lyam része ennek a program­nak. Mint Kiss Kálmán mű­szaki igazgató elmondta, a Bakony—Bosch rendszerű sza­lag — ezen fognak 3M sze­rint dolgozni — második fél­évben történő beindításának fontos feltétele: az alkalma­zók részletesen ismerkedjenek meg az új munkamódszerek-: kel. A tanfolyamon technológusok,' tervezők, a bevezetéssel érin­tett jizemek művezetői, cso­portvezetők, normások, mun­kaügyi szakemberek részvéte­le célszerű, hiszen az ő köz­reműködésükön múlhat és múlik is a gyakorlatban az alkalmazás sikere vagy ku­darca. (Egy zárójeles meg­jegyzés erejéig érdemes meg­állni annál, vajon mi indo­kolja, hogy munkaügyi szak­emberek is megismerkedjenek a 3M-mel. A magyarázat igencsak egyszerű: a 3M ob­jektív időmérési rendszere megteremti egy korszerű tel­jesítménybérezés lehetőségét is.) Mint a többi munkaszerve­zési módszer, a 3M sem csoda teremtő erejű. Egyrészt nagyon komoly munkát igé­nyel, másrészt feltétlenül né­mi beruházásra is szükség van: korszerű szerszámok, ké­szülékek nélkül csak igen sze­rény eredmények érhetők el, S, még egy — nagyon lénye­ges — dolognál kell Petheő Ferenc véleményét figyelembe venni: a 3M-et nem szabad egy új normakészítési rend­szernek tekinteni. Bár a ka­pott időadatok erre is felhasz­nálhatók, mindig szem előtt kell tartani a már kialakult, hagyományos vállalati, üzemi teljesítményszinteket. Ha ugyanis ezen, a téren hibákat követnek el — mégoly jó- szándékúan is —, évekre visz- szavethetik a módszer alkal­mazását. Ezért nemcsak a gyárban, hanem az ennél ki­sebb egységekben, üzemekben, műhelyekben történő beveze­tésnél is minden esetben gon­dosan mérlegelni kell ezeket a szempontokat is. Ho lnap vizsga A film közben ki tudja há­nyadszor járt körbe, míg vé­gül mindenki elkészült azzal a bizonyos titokzatos kód­rendszerrel. Volt, aki 497 TMU időt szánt a művelet (a TMU a 3M-ben alkalmazott idő­mértékegység, 1 másodperc 27,8 TMU-nak felel meg), s volt, aki 300 TMU alatt vél­te összeszerelhetőnek az al­katrészt. Utóbbiaknál persze kiderült, hogy egy-két moz­dulat kimaradt a tervből — s a 3M tizedmásodpercnyi mozzanatokat is figyelembe vesz. A szemlélőt persze nem hagyja nyugton a kérdés: a tizedmásodpercek, a millimé­terek ilyen precíz mérlegelése nem változtatja-e automatává a munkát végző embert? A szünetben a tanfolyam két hallgatója, Both László nor- matechnolőgus, és Tóth Péter szervező így vélekedett: ■ — Azért nem lehet ezt Chaplin Modern időkjének el- gépiesedő hősének problémá­jához hasonlítani, mert itt éppen a fáradtságot okozó, felesleges mozdulatok kikü­szöb ölese a cél, s egy olyan munkafolyamat kialakítása, melynek során csak a legter­mészetesebb, az embert legke­vésbé igénybe vevő mozdula­tokat kell végezni. Hogy ezeknek a módszerek­nek az elsajátítása mennyire sikerült, az alkalmazás meny­nyiben vált természetessé, az — legalábbis a tanfolyam hallgatóinak esetében — rövi­desen kiderül: holnap vizs­gáznak a 3M—2 ismereteiből. Weyer Béla

Next

/
Thumbnails
Contents