Pest Megyi Hírlap, 1980. március (24. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

­A termelés mennyiségi növelését és a választék bőví­tését teszi lehetővé az az új üzemcsarnok, amelyet az Egyesült Izzó nagykanizsai Fényforrás gyárában építet­tek. A új normál-Iámpagyártó üzem egy részében a termelés már 1977-ben megkezdődött. Mintegy 3 ezer ember dolgozik a megye egyik legje­lentősebb mezőgazdasági üzemében, a hernádi Március 15. Tsz-ben. A korszerű baromfifeldolgozóból kikerülő termékek nemcsak a hazai ellátást javítják, hanem a többi között a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Kuvait- ba, Olaszországba is exportálnak belőlük. Tanácskozik a budapesti páriértekezZef A főváros nagy ütemben épül Szombaton az angyalföldi pártszékházban 600 küldött és több mint 100 meghívott rész­vételével megkezdődött a bu­dapesti pártértekezlet. A ta­nácskozás elnökségében fog­lalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára és Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Az elnökségben foglalt he­lyet Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára is. Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegé­szítést a pártbizottság írásos előterjesztéséhez. A budapesti pártszervezetek nagy erőfeszí­téssel és eredményesen dol­goztak az élet minden terüle­tén a XI. kongresszus hatá­rozatai, valamint az 1975. évi budapesti pártértekezléten ki­jelölt feladatok megvalósí­tásáért — állapította meg a beszámoló. A főváros az utóbbi öt esz­tendőben nagyobb ütemben fejlődött, mint bármelyik ko­rábbi tervidőszakban. Folyta­Érvek em könnyű belátni, hogy valami, amit addig hasznosnak tar­tottunk, idejét múlta, em­lékké kell válnia, s olyas­mi kerül a helyébe, ami új, addig nem. ismert. Nap­jainkban munkások, irányí­tó műszakiak, gyártmány­tervezők nagy csapata kényszerül erre a belátásra, de: kérdés, hogyan?! A termeléssel és a termékkel szembeni követélmények gyors változása — a terme­lésben és a termékben tes­tet öltő teljesítmény eddigi* nól szigoruoü megítélése — a munkahelyeik egy részén szinte kézenfekvővé teszi a következtetést: nincs idő magyarázkodásra. S mintha tényleg nem jutna, juthat­na erre idő, hiszen minden­kit szorítanak a teendői, ámde felületes figyelem is elegendő anhoz, nogy rá­jöjjünk: az így megtakarí­tott időnek a töboszöröse vész el az új feladat végre- haj tása közben! Haszon nélkül illannak el órák és napok, mert valamit ugyan hallott harangozni a válto­zásról a munkás is, a köz­vetlen termelésirányító is, de ez a reszvalami nem te­szi érthetővé az egészet. Érdekes dilemma ez, s mindig megújuló — állítja a Pest megyei Műanyag­ipari Vállalat igazgatója. Az benne a dilemmát okozó kétség, vajon milyen mély­ekig, milyen részletességig szükséges tájékoztatni egy- egy termelésbeni változásról az érintett kisebb vagy na­gyobb közösséget, azaz eb- oen az esetben múnelyt, brigádot, műszakot. Jusson tudomásukra az összes in­formáció, a legnagyobb részletességgel vagy csupán szorítkozzanak a lényegre a tájékoztatást adók? S mit értsünk — folytatódik a töprengés — magán a tá­jékoztatáson? A tényék szá­raz közlését, azaz azt, hogy holnaptól — jövő héttől, jövő évtől — ez és ez lesz az egyén, a brigád, a mű­hely dolga? Elég-e a tájé­koztatásnak ez a formája ahhoz, hogy a változással érintett emberek ne csak tudják azt, mi következik, hanem értékelni is képesek legyenek a módosulást, mert akkor fölkészülhetnek rá? Í r érdések hosszú sora i fogalmazható meg az előbbiek folytatása­ként, holott — s ez nem mellékes — a több gyárat összefogó műanyagipari vál­lalat azon munkahelyek közé tartozik, ahol hagyo­mányai vannak a demokra­tizmusnak, ahol nem ud­variassági gesztusnak tart­ják a középvezetők és a közvetlenül termelők min­dennapos kapcsolatát. En­nek • ellenére vannak ilyen gondjaik? Éppen ezért! Ezek a gondok ugyanis azt bizonyítják, hogy a vállalat politikai és gazdasági veze­tése finom érzékkel tapin­totta ki a nehezebb gazdál­kodási helyzetből következő emberi terheket, amik min­den más terhet — műszaki, értékesítési, anyagbeszer­zési stb. — megelőznek. Erősíti ezt a sorrendet, hogy a műanyagfeldolgo­zásban — éppen a tech­nológia kényes jellege, s ugyanakkor a technológiai berendezések viszonylag egyszerű kezelhetősége miatt — sok múlik azon, hogy a munkás — legtöbb­ször: betanított munkás — ne csak tudja, mit keil csi­nálnia, hanem legyen meg­győződve arról is, miért kell úgy tennie, ahogy azt megszabták. Megtörténik olykor, a csekélynek latszó lazasag — aminek eredője nem okvet­len a fegyelmezetlenség, hanem az összefüggések nem tudása — kellemetlen következmények sorát hoz­za magával a termelésben, egy gépkezelő vállrándítása ' társak csoportjának telje­sítményét, folyamatos mun­káját befolyásolja. Amire persze felelhetjük azt, hogy büntessék a fegyelmetlent. Amire viszont azt is vála­szolhatjuk, hogy vannak helyzetek, amikor a büntetés nem képes helyettesíteni az ismeretet, az adott munká’- val összefüggő teendők sor­rendjének meghatározottsá­gát, föl nem cserélhetősé­gét, s azt szintén, hogy — példával élve — miért nem mindegy a további feldol­gozás szempontjából a gép előírt üzemi hőmérsékletéi­nek megtartása, azaz, hogy pont annyi legyen, s ne két-három fokkal több vagy kevesebb. E z a nem mindegy, ta­lán fölösleges is utalni rá, korántsem mellékes tényezője a termelésnea, hanem döntő eleme, s per­sze, ahogy a műanyagipari vállalatnál, úgy minden más munkahelyen igaz; ahol létezik feladat, ott létezik ^oíkféle végrehajtási mód, ám ezekből a módok­ból csak néhány a helyes, a jó, a célravezető. Bármeny­nyire furcsán hangzik is, a legegyszerűbb műveletek­kel megbízott betanított munkásnak éppúgy van választási lehetősége, mint a gyártmánytervezőnek — a termelés folyamata nem más, mint folytonos vá­lasztások láncolata —, s éppen ezért tényleg nem mellékes, a választás nyo­mán létrejövő cselék vés be­illeszkedik-e a megszabott munkamenetbe, avagy sérti azt. Ha most ezt úgy forgat­juk, hogy legtöbbször a se- lej't, az előírtnál gyatrább termékminőség a rossz vá­lasztások következménye — s persze, nemcsak a szóban forgó vállalatnál, hanem a termelőtevékenység bár­mely posztján —, akkor rögtön fölismerhetjük az igazgató körvonalazta di­lemma fontosságát, ismét­lődő szerepét még a legdi- namikusabbnak veit mun­kafeladatban is. S mert ez a szerep rendkívül fontos, rangját azzal kell megadni, hogy az érintettek egy-^gy változáskor — ami éppúgy lehet technikai, mint tech­nológiai jellegű — a puszta tájékoztatáson kívül érve­ket is hallanak. Érveket arról, miért olyan, amilyen a technikai eszköz kezelé­se, a technológia sorrendje, érveket arról, milyen hatá­sokat von maga után az esetleges eltérés az előír­takról s így tovább. Ezek­nek az érveknek nem az egvetemi tankönyvet kell utánozniuk, sokkal inkább legyenek egyszerűek, gyor­san fölfoghatok. Mert gyak­ran ezekre az érvekre nem ellene több, mint néhány perc. S ha elmaradnak, ak­kor — órákkal fizethetünk ezekért a percekért. M. O. tódott a legnagyobb munkás­kerületek korszerűsítése is. A pártbizottság első titkára szólt arról, hogy négy és fél hó­nappal az eredeti határidő előtt, ez év június 15-ig befe­jeződik a Petófi-híd teljes fel­újítása. Ezt a kongresszus tisz­teletére tett felajánlásukban vállalták a dolgozók, csakúgy, mint azt, hogy a metró Nagy­várad tár—Kőbánya—Kispest közötti szakaszát — a felszíni rendezés nélkül — még ebben a hónapban átadják. Méhes Lajos beszéde után megkezdődött a vita az írás­béli beszámoló és szóbeli ki­egészítése felett. A budapesti pártértekezlet vasárnap foly tatja munkáját. ★ Folytatódik a megyei párt­értekezletek sorozata. Szom­bat reggel kilenc országrész — Baranya, Borsod, Gyór-Sop- ron, Heves, Somogy, Szabolcs- Szatmár, Szolnok, Vas és Za­la megye —, valaniint a Kül­ügyminisztérium és a határ­őrség kommunistáinak kül­döttei ültek össze tanácsko­zásra. A Baranya megyei tanács­kozáson Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagja átadta az Elnöki Tanács ki­tüntetéseit a megyei pártbi- ' zottság nyugalomba vonult tisztségviselőinek, több évti­zedes eredményes munkássá­guk elismeréseként. Nagy Jó­zsefnek, a megyei pártbizott­ság volt első titkárának a Munka Vörös Zászló Érdem­rendet, Czégény Józsefnek, a megyei pártbizottság volt tit­kárának, a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrendet.-AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 58. SZÁM Ára 1-60 forint 1980. MÁRCIUS 9., VASÁRNAP Hsa 4. oldal: Verseny, ahol vesztes nincs (Vasvári G. Pál) 6. oldal: Az emberre erneite usforát (Babus Endre) 7. oldal: Koldus és kiráSy egyszerre (Mészáros Ottó) 8. oldal: Maszekok és gebinesek (Andai György) 10. oldal: Hogyan lesz a szalmából széna (Várkonyi Anna) fiSifir-fanácskox€Ís Szorosabb együttműködés A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat szocialista brigádve­zetői szombaton Budakalászon tartották tanácskozásukat. Az elmúlt esztendő eredményeit összegezve, örömmel állapítot­ták meg, hogy a két legfonto­sabb területen — a minőség javításában és a takarékos anyaggazdálkodásban — telje­sítették vállalásaikat. Különö­sen a kongresszusi munkaver­seny első szakasza bizonyult eredményesnek. Ennek kere­tében a rostüzemekben pél­dául 1,5 százalékkal csökken­tették az áztatási vesztesége­ket a második félévben. A vállalat szombathelyi vastag­fonal- és zsinegüzemében mintegy 2 millió forintos túl­teljesítést jelentett az anyag­megtakarítás és a hulladékok csökkentése. A fonodák a mi­nőség javításában, a szövödék pedig az anyag- és energiafel­használás csökkentésében ér­tek el jó eredményt. A gyá­rak összességében 23 millió forintot takarítottak meg a &§ mederbou Fesz ss filléresei, erőmíí Nagymaroson Hírül adtuk: az évtized vé­gére megváltozik a Dunaka­nyar arculata. Mint ismere­tes, a szlovákiai Gabcikovo és Nagymaros között vízlépcső- rendszert építenek, mely több célt is szolgál. Lehetővé te­szi a biztonságos hajózást ezen a meglehetősen zátonyos szakaszon, s így a Duna— Rajna—Majna-csatorna köz­vetlen összeköttetést teremt az Északi-tenger és a Fekete­tenger között, összehasonlít­hatatlanul olcsóbb lesz a szál­lítás, egyszerűbb a külkeres­kedelmi forgalom lebonyolí­tása. A hatalmas, felduzzasztott mesterséges tavak vizét is hasznosítják. Gabcikovónál és Nagymarosnál egy-egy vízi­erőművet építenek. A villamos energiát — ugyanúgy, mint a beruhá­zás költségeit —, a két or­szág, Magyarország és Csehszlovákia megfelezi. További haszon is szárma­zik a Duna megregulázásából. Lényegesen több lesz az ön- nek a munkának a gazdája tűzhető terület, s a hatalmas | a Pest megyei Közúti Építő mesterséges tavakat a turis- vállalat. ták paradicsomává változtat­ják, tehermentesítve a Bala­tont. Egy évtized múlva vi­torlások, kajakok, kenuk su­hannak majd a vízen, s a tervek szerint szállodasort is építenek, ha befejeződött a beruházás első fele. Megkérdeztük a Vízügyi Be­ruházási Vállalat 4-es számú beruházási csoportján — ahol a vízlépcsőrendszer munkáit szervezik, irányítják —, mit építenek az idén. Nagymaro­son és környékén? Egyelőre csak az előkészí­tő munkák kezdődnek el. A legfontosabb, hogy a Dunaka­nyar jobb partján át kell he­lyezni a 11-es számú főköz­lekedési utat, hiszen a jelen­legi helyén lesz az ideiglenes Duna-meder. Idén Visegrád és Gizella- telep között készül el az új út. (A meder áthelyezésére egyéb­ként 1982-től kerül sor.) En­Befe/ezótiöft a tiegfrá&yásás Megélénkült a határ Gyakorlatilag befejeződött Pest megyében az őszi kalá­szosok tél végi fej trágyázása. A munkálatokat a gyakori csapadékhullás sem tudta hátráltatni: hiszen azok je­lentékeny részét helikopterrel végezték el. A határt járva megállapíthattuk, változatlanul jól telelnek a gabonák, a fagyos, hideg éjszakák alig ártottak a növényzetnek. Kedvező híreket kaptunk a megye legnagyobb búzater­mesztő gazdaságából, a dabasi Fehér Akác Ts'z-ből is. Kaku- csi Gabriella, a szövetkezet elnöke elmondta, a napok­ban szórták ki a mesterséges tápanyagot a közös gazdaság utolsó hektárain is. A több mint 2 ezer 300 hektár őszi vetést a dabasi tsz-ben ki­zárólag légi úton műtrágyáz­ták. Jelenleg az ezernégyszáz hektárnyi legelő és rét fe­lett dolgoznak a MÉM nö­vényvédő repülőgépes szolgá­latának pilótái, .hogy az idén a tavalyinál is több szénához, fűhöz juttassák az állatállo­mányt. A lazább szerkezetű, köny- nyebben száradó talajokon egyébként egész héten seré­nyen dolgoztak a traktorok, simították az őszi szántást. A talaj elmunkálására, foga­solásra, tárcsázásra, azért van szükség, hogy minél több vizet őrizzen meg a talaj Az időjárás ez ideig a Fehér Akác Tsz gabonáinak is ked­vezett, az őszi vetések az el­múlt esztendeinél lényegeseb­ben szebbek, s ami szintén nem lényegtelen a földek bőségesen kaptak vizet a té­li hónapokban. A gépek javítása megye- szerte jó ütemben halad, lé­nyeges a vetőgépek, traktorok felkészítését komolyan meg­nehezítő alkatrészhiányról nem kaptunk jelzést. A szakemberek egyöntetű véleménye szerint — a na­pokban esett hó ellenére — itt az ideje a tavaszi munkák megkezdésének, várhatóan a megye sok közös gazdaságában vetnek a jövő héten. szocialista brigádok hatékony közreműködésével, a mintegy 2900 brigádtag részvételével. A gazdálkodás megváltozott körülményeiből és a termelés — elsősorban a lentermesztés — kedvezőtlen feltételeiből adódóan ebben az évben a-ta­valyinál is nagyobb feladatok várnak a munkaverseny- mozgalomra. A tervek szerint 3150 tonna rostlent, 11 ezer köbméter pozdorja-bútorlapot, 3250 tonna szövőfonalat, 1030 tonna vastagfonalat és zsine­get, s mintegy 26 millió négy­zetméter kész szövetet állíta­nak elő. A felszólaló brigádvezetők mindenekelőtt azt hangsúlyoz­ták, hogy a vállalat 13 gyára, telephelye között szorosabb együttműködésre van szükség, arra, hogy egymást jó minő­ségben és megfelelő időben lássák el alapanyaggal. A jó munka feltételeinek megte­remtését pedig elsősorban a helyi vezetőktől várják, de ők maguk is sokat tesznek a munkaidő teljes hasznosítá­sáért, a kieső idők csökkenté­séért. Idei kongresszusi fel­ajánlásaik középpontjában áll a többi között a termékszer­kezet korszerűsítése, a jó mi­nőségű és jó áron értékesít­hető termékek exportjának fokozása, a tervek és a nagy­üzemi gyártás közti idő lénye­ges csökkentése. Sz. É. >

Next

/
Thumbnails
Contents