Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

Párosbál Bagi körkép Hévfzgyörkön Hagyomány már Hévízgyör- kön, hogy a farsang időszaká­nak egyik szombat estéjén ki­szorulnak a falubeli lányok és fiúk a művelődési házból. Nem azért, mert bezárják az intéz­ményt, nem is borul sötétség­be az épület. Világítanak az ablakai, csalogatóan hívogat­ja a fény a falu lakóit most is. A fiatalok harag nélkül ve­szik tudomásul, hogy ezen az estén is szól a zene, táncolnak a párok, zeng az ének, s haj­nalig tart a vigadalom, csak­hogy a vendégek most az édesanyák és az édesapák, a házasemberek, mert minden farsangkor megrendezik a nő­sök bálját. VII. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM 1980. FEBRUÁR 1., PÉNTEK KISZ-esek Versegen Az idén február 2-án, szom­baton este nyolc órakor kez­dődik a párosbál. A szervezők a mulatságra megkezdték a belépőjegyei? árusítását. Száz párnál nem lehet több, mert csak ennyi embert tudnak asztalhoz ültetni, s a friss csárdás fergeteges bokázásá- hoz is kell a tánchely. A szer­vezők nem tehetnek és nem is tesznek kivételt. Ügy adják a meghívókat, ahogyan kérik, s mivel több nincs, csak az első száz pár kaphat belépőt. A bál nemcsak abban kü­lönbözik a szokásos szombati buliktól, hogy rock-zene he­lvett lakodalmas muzsika szól. Pintér Sándor és Bolhás Já­nos, a szervezők, így nyilat­koztak : — Nemcsak táncolunk, meg­rendezzük a népdalénekesek versenyét is. Lesz csárdásver­seny, nevezni a helyszínen le­het. Az előző években is volt tolongás, most talán még na­gyobb lesz. Tombolán nyerhet az, aki nem sajnálja a forin­tot. A sorsolok sok bóvlit akarnak kézbe adni a szeren­csés nyerteseknek. Különbözik a mi bálunk a fiatalokétól abban is, hogy ezt nem fejez­zük be éjfélkor. Hogy mikor? Amikor énekelni lehet a nó­tát: Hajnal hasad, csillag ra­gyog ... Igazi farsangi szórakozást ígér tehát a nősök bálja Hé- vízgyörkön mindazoknak, akik egyszer egy évben egy éjsza­kára visszatáncolják az ifjúsá­gukat. Ki-ki a párjával. Többen, jobban, gyakrabban A vérségi községi KISZ- szervezet az elimúit években viszonylag kevés fiatalt tu­dott egybefogni. Két éve még alig haladta meg számuk a tízet, mely egy év leforgása alatt tizennyolcra növekedett, most pedig már huszonnyolc fiatal alkotja tagságát. A lét­szám emelkedése nem jelenti feltétlenül a szervezet erősö­dését, nehezíti az irányítást, gondokat okozhat a gyűlések fegyelmezett megtartásában, s egyáltalán minden olyan előny elsikkadhat, amely a bevált kiscsoportos foglalko­zást népszerűvé tette. Társadalmi munka — A létszám növekedése nem vonta maga után a szer­vezet hígulását — mondja Véber Gábor KlSZ-titkár — ellenkezőleg: olyan fiatalok léptek sorainkba, akik az előző esztendőkben az általá­nos iskola úttörőcsapatában, a csapattanácsiban aktívan te­vékenykedtek, azaz kiváló út. törők voltak. A létszám növe­kedésével párhuzamosan ve­zetőségiünket is átszerveztük, a korábbi öt helyett heten osz­toznak a feladatokon. Az egyes tisztségviselőkre vala­melyest kevesebb munka há­rul, de azt legalább igyekez­nek lelkiismeretesen elvégezni, a túlméretezett feladatok, vál. látások ugyanis több ízben el- kedvetlenedéshez vezettek. — A szc-vezet egyik vállalá­sa a művelő lesi ház kornyé­kének rendiben tartása. Erre tavaly is sok munkaórát for­dítottak. levénenykedtek-e másutt? — E vállalással kapcsolat­ban ki kell emelnem azt, hogy a művelődési ház pincéjéből több alkalommal szívattuk, hordtuk ki a vizet, s mintegy ötezer forint értékben kifes­tette Kalmár Gábor és Melkó Zoltán a klubhelyiséget és az irodát, természetesen vállalá­sunkon felül. Ezen kívül he­ten segédkeztünk a börzsönyi úttörővasút építési munkála­tainál, jóllehet tizeniketten je­lentkeztek erre az akcióra, de a KISZ járási bizottsága a ki­kérőket késve küldte meg. Más jelentősebb társadalmi munkát nam végeztünk, de nam is terveztünk, mert kö­rülbelül ennyire becsültük a szervezet teljesítőképességét. Mégis érdemes — A színjátszásnak szép múltja van a községben. Gyökerei a század elejére nyúlnak vissza, a kiemelkedő sikerek viszont a két világhá­ború közötti időszakra és a hatvanas évek második felére esnek. Az elmúlt években csupán egy próbálkozás volt, tavaly viszont a KlSZ-szerve- zat rövid lélegzetű darabokat vitt színre. — Számos lesújtó kritika Kiállítás február végéig Feltámad a régi bábszínház ért bennünket e tettünk miatt. A községünkben lakó Marton Pálné Homok Erzsébet írónő két falusa életképét vittük színre, s a versengő falvak mozgalmának keretében Ba­gón és Kerepestarcsán mutat­tuk be. Verasegyházon az ifjúsági találkozón és a hely­beli augusztus húszadikai ün­nepségen ugyancsak színmű­vekkel léptünk fel. — Helytelenül ítél az, aki csupán a színvonalat nézi, s azt nem, hogy fel kellett ráz­ni a tagságot, nógatni őket a színjátszásra, azután a szerep pontos megtanulására, a pró­bákon való részvételre, és so­rolhatnám még. Ha nem is tudtunk magas színvonalon játszani, az mindenképpen eredmény, hogy az idő nem haszontalanul telt el, s’ mind­ez összekovácsoló erőként is hatott. A szervezet egyéb kulturá­lis tánytkeüését néhány sta­tisztikai- adat. is jól jellemzi, hatszor tartottak kapott anyag­ból diavetítést, ötször vettek részt a fiatalok számára ren­dezett tudományos ismeretter­jesztő előadáson, s négyszer rendeztek vetélkedőt. A ha­gyományok ápolásából a szü­reti felvonulás megszervezésé­vel vették ki részüket. Kirándulás, sport — Az elmúlt évben két kirándulást szerveztünk, mind­kettőre szívesien emlékezünk. Az egyik gyalogtúra volt, a Galgamácsától északkeletre fekvő Rózsakéihoz mentünk el, ami igazi erőpróba volt, mert a sátortól kezdve az éle­lemig mindent a hátunkon vittünk. De emlékezetes volt val érdemes elgondolkodni köz­ségeink jelenéről, jövőjéről. Vajon nem baszélhetünk-e versenyről a települések kö­zött, abban az értelemben, hogy melyik kínál kedvezőbb lehetőséget lakói szamara? Természetesen nem nyers es nem közvetlen ez a vetélke­dés, hiszen az emberek iw>'-- csak azért laknak po”.i ott, ahol, mart az a helység szá­mukra kedvezőbb- lehetősége­ket nyújt, mint a többi. De ez is egyre fontosabb dolog. S hány a szempont! Pél­dául Bagón. Á természeti adottságok változatlanok, értékelésük annál inkább változó. Naponta tapasztalhatjuk, hogy ami tegnap kedvezőtlen volt, az ma kedvezővé válik és fordítva. Végre rájöttünk, hogy a termőföld a mi ki­emelkedő természeti kincsünk, és általában az a légtér, a vizek birodalma is. Így töl­tődik meg a környezetvéde­lem társadalmi-gazdasági tar­talommal. Egyre kevésbé ér­dektelen, hogy hogyan gaz­dálkodunk környezetünkkel, S ehhez mindenki hozzá tud járulni. Sajnbs ma még, fő­ként a környezet elcsúfításá- val, a szépítést nem ér­zékelheti eléggé a szemünk. Mindezt miért írom? Bag annyit fejlődött a 70-es évek­ben. mint azelőtt talán ösz- szesén. Utak készültek és jár­dák, családi házaik, orvosi ren­delő. Bolt vs épült, bár kelle­ne még. Kisebb szolgáltató­ház létesült, tekercsel őüzem települt ide, igaz továbbra is aszódi a monora Mezőgép ba_ gi gyáregysége. Kiépült az ivóvízhálózat gerince. Vona­taink gyorsabbak lettek, a buszjáratok sűrűsödtek. Meg- szerveződött az intézményes szemétszállitás. Elgondolkoz­tunk-e már azon, hogy álta­la mennyire megjavult a köz­egészségügyi és köztisztasági helyzet? Nagyközséggé vál­tunk. Persze nincs olyan gyara­podás, ami egy csapásra mindent jóra fordít. Fő erőnk volt és marad a társadalmi munka és saját gondosságunk. Minimális be­fektetéssel, közös munkával tovább szépülhetne Bag Ha a jövő falujára gondolok, szilvásváradi és siroki benyo­másaimra támaszkodom. E községek különleges varázsát nem adottságaik alapozzák meg, ezek csak erősítik a szépségüket. Egyedi előnyük az utak, parkok tisztasága, gom- dozottsága, a közterületi pa­dok, szobrok és szökőkutak. . S Bagón? A friss hó elfedi a nagystílűén eldobált sze­metet. de az olvadó hó milyen kár — nem tudja fel­oldani, a hóié nem viszi ma­gával. A megoldás elvben egyszerű és helyes, kivitelez­hető. Szemét-tartókat kell fel­szerelni legalább az üzletek, a buszmegállók mellé és a vasúti megállóhelyre, a kör­nyékükre. Ámbár a szeméttartók hiá­nya nem teszi indokolttá a szemét eldobálását. 3 ha már a vasútnál tar­tunk: mennyivel fesztéti kusabb lenne, na a vasúti megálló­hely tol lésén és más helye­ken nem méteresre növő ga­zok fogadnák naponta az ezernyi utazót, hanem szép gyep. Sajnos a község kritikus pontja továbbra is a Hősök te- re. Minden arra járó idegen elcsodálkozhat azon, hogy ho­gyan válhatott focipályává a tár, hogyan hánesolhatták le erőteljes nyárfáit és szege­cselhettek rájuk lelátókat, mi­ként szedhették le az 1848— 49-es emlékmű díszrácsáit és miért hever az az egyik vi- ziesárok felett eltorzult hiú­ként? Hogyan induljunk hát a nyolcvanas éveknek? Remél­jük, végire utat tör az a szemlélet, amely elismeri a meglevő értékek védelmét, és e felismerés szerint is cselek­szik. Hogy életünk tovább szé­püljön, gazdagodjon. Balázs Gusztáv Környezetünk védelmében Lezárult egy évtizied, múltá­Alkohol, szonda, bírság A megnyitó napján beszá­moltunk már a gödöllői hely- történeti gyűjtemény legfris­sebb eseményéről, a Gyerekek­nek való ... című kiállí+ás elő­készületeiről, céljáról. Akkor mindenkit hívtunk: jöjjenek el, nézzék meg a képeket, a tárgyakat, nem bánják meg, nagyszerű élményben lesz ré­szük. S hogy most újra visz- szatérünk az eseményre, an­nak az az oika, hogy a megnyi­tó fényesen bizonyította: a szervezők elérték céljukat. A kiállítást február 24-ig meg­nézhetik azok is, akik eddig nem jutottak el a mozi iskola épületébe. Ehhez nyújtunk át kedvcsinálónak egy színes be­számolót. Rögtönzött mesehősök Az egykori gödöllői művész, jelep gyermektárgyú alkotá­sait bemutató kiállítás meg­nyitásán, amikor Remsey Iván festőművész egykori bábszín­házuk bábujairól beszélt, el­mondta, hogy Falus Károly^fo­tóművész jóvoltából a gödöllői bábszínház figuráinak képei megtalálhatók a Palermói Báb­játék Múzeumban, Moszkva, Varsó, Berlin kiállítótermeiben is. Ekkor szólalt meg egy hang a kiállítás megnyitására érke­zett sokadalomból: Éppen ide­je, hogy szülőhelyükön, Gödöl­lőn is otthonra leljenek. Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igazgatója megnyitó beszédéből is érdemes idézni: A gödöllői művésztelep hagyo­mányainak jelentősége elis­mert a művészettörténetben, t ?zen munkálkodásuk nem riasztható el a hazai szecesz- szió kibontakoztatásától, ered­ményeitől, ám rosszul teszi, aki a gödöllői művésztelep értékei­nek méltatásában ennél a fel­ismerésnél nem nyúl mélyebb­re, s nem látja meg, nem. fe­dezi fel az egykori gödöllőiek- nek a közművelődésben vállalt és betöltött szerepét. Mikes Ildikó művészettörté­nész tárlatvezetése elmaradt. No nem a kalauzolást vállaló szakember tehet erről. A nagy­számú közönség miatt nem le­hetett a képekhez közel kerül­ni, s ezért a kiállítás rendezője eltette gondosan megírt ismer­tetőjét, és beszélgetni kezdett a közönséggel. — Nézzék majd meg — ja­vasolta — a tei'em közepén le­vő vitrinben elhelyezett apró figurákat, vázlatokat, amelyek­ről a nem műértő is megérzi, hogy nem a nyilvánosságnak készülitek. Érződik rajtuk az alkalmi jelleg, mégis rengete­get mondanak. Édesanya esti mesével altatja a kislányát, közben lerajzolja a rögtönzött mese hőseit. Édesapa a mű­helyben fúr-farag. Ott lábat­lankod ik körülötte a kislánya és barátai. Mozdul a szobrász­kés, megszületnek az apró fi­gurák, a Matyó gyerekek. Ott látható Kőrösfőy Kriesch Ala­dárnak Milánóból a kislánya címére küldött üdvözlőlapja. Gondos, tiszta írás, értékes ajándéknak számító rajz. Nincs benne semmi gyermeteg, sem­mi kicsiknek való, felülről, a nagyoktól érkező lekezelés. A gyerek egyenrangú partner. Mindent a gyermekért A vendégek a tanácsok alap. ján elindultak, körbejárták a termet. Felfedezték Ungi Má­ria egyéni, aztán Nagy Sándor­nak Torockai Vigand Edével közösen készített gyerekszoba­terveit. Ök komolyan vették feladatukat, mert tudták, hogy a gyermekek művészi érzékre való nevelését a gyerekszobá­ban. a családi otthonban kell kezdeni. Az esztétikai nevelés mellett az volt a tervezők cél­ja, hogy a berendezés a gyer­mek életét, pihenését, játékát, tanulását szolgálja. Kicsiny, kézzel hímzett gyer- mekmeUény a vitrinben. Nagy Sándorné tervezte, hímezte, s a mellényke fakult színei sok­soik év múltán is egy személy­ben idézik a tervező művészt és a gonddal hímző édesanyát. Nagyon lá+szik és érződik, hogy ezek a művészek min­dent megtettek a gyermeke­kért, mondja az egyik látogató Kriesch Laura 1899-ben készí­tett meseHlusztrációi előtt. A rajzok minden szempontra fi­gyelő igényes, gondos terve­zést tükröznek. A szecessziós díszítmények között nem ne­héz felismernünk a gödöllői művészek gyermekeinek kör­nyezetét Kőrösfőy Kriesch Aladár fa­li ká:rpítja felidézi a művész­telepi közös bábjátszásokat. A művészi szőnyegtől néhány mé­terre kézzel írott felirat: „A bábu az emberiség játékos ked­véből született". Remsey Iván festőművész 1934-ben kisfiú­ként ott volt a színház alapítói között Pár éves működés után megszűnt a játék, és csak 1949- ben kezdték újra: a Népműve­lési In+ézet támogatásával 1953-ig dolgoztak. Ad] több mosolyt! Fényképek: házi próba Rem­seyéknél, részletek különböző előadásokról. Díszletek képei: mind egy-egy emlék. Remsey Iván szívesen emlékezik: — Adj mosolyt, mondja egy közmondás. Mi ezt így módosí. tottuk: adjunk több mosolyt! Ennyi volt a célunk. Most ta­lán ismét sikerül mosolyt csal­ni a gyerekek és felnőttek ar­cára. Ügy tűnik, a régi színház megfiatalodva újra kezdi éle­tét — reménykedik a bábuk mára megőszült mestere. Szövetségesei: Kecskés Jó­zsef, a járási-városi Petőfi Művelődési Ház igazgatója. Polónyi Péter, a helytörténeti gyűjtemény vezetője, a régi és az új barátok, a kiállítás meg­nyitójának népes közönsége bi­zonyára szívvel-lélekkel segítik Remsey Ivánék bábszínházá­nak feltámadását F. M. a másik túra is, a balatonfü­redi. ahol öten töltöttünk né­hány szép napot A szervezet sportprogramja is gazdag volt Szinte évszak­tól , függetlenül, állandó nép­szerűségnek örvendett, az asz­talitenisz, emellett a téli hó­napokban egy szervezeten kí­vülieket is mozgósító, mintegy kilencven játszmát számlá­ló sakkversenyt is lebonyolí­tottak, jó időben pedig a lab­darúgás volt a sláger. B. M. Ki szereti, ha közlekedési kihágásért megbüntetik? .Sen­ki. Csakhogy vannak esetek, amikor az ügy nem tűr ha­lasztást. mert hiszen a kisebb- nagyobb kihágásoknak elejét venni ily módon, valameny- nyiünk védelmét szolgálja. Lássunk erről egy kis statisz­tikát a múlt évről. A járási-városi közlekedés­rendészet munkatársai tavaly több mint ezer esetben voltak kénytelenek feljelentést tenni a helybeli és az átutazó gép­járművezetőkkel szemben. Helyszínbírságot majdnem 2800 esetben szabtak ki jár­művezetőkre és gyalogosokra. Az alkoholszonda-fogyasztás sem volt, kicsi: 2190 esetben volt rá szükség. Ezen a téren sem árt tehát némi takarékos­ság no, nem a hivatalos szerv emberei, hanem a mi részünk­ről, hiszen a szonda, vagy a büntetőkártya csak akkor ke­rül elő, ha leheletnyi jel vagy más körülmény már mutat az intézkedés szükségességére. Áldás a friss, téli levegő Sízők, szánkózók, korcsolyázók Amióta december végén le­hullott a hó, hányszor, de hányszor elmondtuk, végre itt az igazi tél. Legalábbis a téli sportok kedvelői örülnek, de az ismétlés nemcsak miattuk jogos. Elszoktunk mér attól, hogy heteken keresztül gon­dot okoz a közlekedésben a hideg, a latyak, az ónos eső. a hó. De ha kisebb zökkenők­kel is, rendjén megy az élet. A tél szerelmesei pedig iga­zán örülhetnek. Így van ez Bagón is, ahol a környező dombok nagyszerű lehetőségeket adnak szánkó­zásra, síelésre. Egyre sűrűb­ben keresztezik sínyomok az erdőle fakóinak, köztük az őzeknek nyomát a bogi határ­ban, s bár akik jobban tud­nak síelni, szívesebben utaz­nak a nagy hegyek közé, itt e lanfcás tájon is nagyszerű szó­rakozást találhatnak a kez­dők. Azt már nem is kellene' mondani, hogy milyen áldás a friss téli levegő: edzi a szer­vezetet, tornáztatja a bőr ere­it, tisztítja a tüdőt. A nyári levegő illatát most a tiszta­ság pótolja, a tavaszi virágok A felszerelés nem az igazi, de a szórakozás így Is nagyszerű Irta és fényképezte: Balázs Gusztáv tarka színeit, a kristályos hó csillogása előlegezi. S megélénkül az élet a jé­gen is, ki valódi hokibottal, ki csak egy darab karóval bűvöld a korongot Talán bajnokságot is lehetne rendezni az iskola sportpályáján! S az sem len­ne rossz ötlet, ha a termelő­szövetkezet lovasszánon hívná egy kis kirándulásra az isko­lásokat. Hiszen ilyen élmény­ben egyébként már nem le­hat részük. S hogy érdemes tervezni, azt az időjárás nap­nap után bizonyítja, s hiszen újra és újra megered a hó, megkeményedik a jég. Hasz­náljunk ki minden lehetősé­get!

Next

/
Thumbnails
Contents