Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

1980. FEBRUÁR 7., CSÜTÖRTÖK <Mrí, fW Felvétel előtt a DKV-ban Pályaalkalmassági vizsgálatok Dr. Ried Józsefet, a Dunai Kőolajipari Vállalat üzem- pszichológiai laborjának veze­tőjét nem könnyű megtalálni. Sokrétű tennivalója jócskán lefoglalja. Vele beszélgettünk a laboratórium elmúlt tíz évé­ről. — Miért, volt szükség a la­boratórium létrehozására? — A vállalati fejlődés nagy méreteket öltött. Egyik uj üzemrészt a másik után épí­tették, melyebben magas volt az automatizáltság foka. Las­san, lassan eljutottunk oda. hogy 5—6 ember több száz milliós értékekért lett fele­lős. A pszichológiai laborató­riumnak kezdetben és most is az a fő feladata, hogy a meg­felelő helyekre megfelelő em­bereket állítson. Több progra­mot dolgoztunk ki, amelyek segítségével a legkülönfélébb emberi reakciókat mérjük, nagy pontossággal meg tudjuk határozni: az adott ember al­kalmas-e a kijelölt poszt be­töltésére. Kezdetben természe­tesen mind az anyagi, mind a személyi feltételeink korláto­zottabbak voltak. Most már rajtam kívül még négy asz- sziSztens tartozik a csoport­hoz, a műszereink értéke el­érte a 3 millió forintot. Ezen­kívül a más jellegű munka­folyamatok pszichológiai vizs­gálatát is elvégezzük. Sokáig igen nagy gondot jelentett, hogy a dolgozóink nagy része az úgynevezett vezérlőter­mekben tevékenykedik. Ma­gyarán szólva a műszerek fi­gyelése a feladata. Az inger- szegény környezet, a monotó­nia nagyon erősen megviseli az emberi idegrendszert. Te­hát csak olyan ember kerül­het vezérlőterembe, akinél el­végeztük a monotónia tűrő­képesség megvizsgálásához tzükséges teszteket Két óra figyelés — Kérem mondja el, mát én ezalatt? — Egy meglehetősen nehéj kísérletet. Az illető egy tele­vízió képernyője előtt egy koordináta rendszert figyel. Ezen a koordináta rendszeren egy fénylő kis pont halad azo­nos irányba megfelelő lassú­sággal. Két óra hosszat kell figyelnie, közben egy másik készülékkel időnként megvál­toztatjuk a pont útvonalát, és előre megszabjuk, hogy' ilyen­kor milyen visszajelzést kell a figyelőnek adnia. Közben mérjük pulzusát, vérnyomá­sát, reakcióképességét. — Kifejlesztettünk egy éber­ség* berendezést is. Bármilyen jó ugyanis az eredmény, más a teszt és más a munkafolya­mat. Jelenleg a vezérlőter­mekben felszereltettünk egy lámpát. Olyan az, mint a rendőrök kék lámpája, amely rendszeresen, de előre ki nem számítható időközökben fény­jelzést ad. A vezériőtermi ke­zelőszemélyzetnek erre egy meghatározott visszajelzést kell adnia, a visszajelzés gyor­saságát pedig komputerben tároljuk. — Mi történik, ha nem vá­laszolnak? — Egy bizonyos idő eltelté­vel a készülék, ha nem kap választ, szaggatott, nagyon kellemetlen hangjelzést ad. A távlati tervekben szerepel egy olyan készülék bevezetése is, amely pontosabban • méri az éberségi szintet. Ennél bizo­nyos időközönként a monito­ron megjelenik egy egyszerű matematikai művelet, amelyet a kezelőszemélyzetnek meg kell oldania. A visszajelzés és a helyes válasz gyorsaságát itt is a komputer értékeli. Váratlan helyzet — Mivel foglalkoznak még ezenkívül? — Van egy új kísérletünk, amellyel a váratlan helyze­tekben való viselkedés for­máit igyekszünk felkutatni. Azt vizsgáljuk, hogy ha pél­dául tűz ütött ki egy üzem­ben, akkor az ott tartózkodó személyzet milyen gyorsan és hogyan viselkedne. Ékre nagy szükség van, hiszen a DKV veszélyes üzem. — Hogyan lehet ezt mér­ni?- i — Csak a leglátványosabb részét mondom. Van egy sa­ját magunk tervezte készülék, amellyel egy feladatot adunk a vizsgáit személynek. Előre megmondjuk neki, hogy na­gyon meg fogjuk ijeszteni vizsgálat közben. A vizsgálat­hoz körülbelül 15 műszert sze­relünk fel, amivel a bőr ned­vességtartalmától kezdve a pulzusszámig mindent mérni tudunk. A gép, miközben az ember a kiadott feladattal van elfoglalva, hirtelen hatalmas fényfelvillainást és nagyon erős, nagyon kellemetlen hang­jelzést ad. Ez többször ismét­lődik, s közben mérni tudjuk a cselekvési gyorsaság idejét. Nem azért mondom, de volt már olyan ember — újonnan munkára- jelentkező —, aki az első hangjelzés után felállt és vissza se jött többet. Persze mindez a vizsgálatoknak cs-ak egy része. A kísérlet iránt egyébként nagy az érdeklődés például a rendőrségnél, men­tőknél, a bányamentők felet­tes szerveinél. Eddig nem fog­lalkoztak Magyarországom ilyesfajta vizsgálatokkal. Ké­szítünk az említetteken kívül vezetéskéuességd előrejelzése­ket is. Minden újonnan fel­vett diplomás emberré! pszi­chológia módszerekkel jelen­tést készítünk: alkalmas-e ve­zető pozíciók betöltésére. Ter­mészetesen ez a kinevezések­nél, a döntésnél csak egy rész­eleme A jövő tervei — Mit terveznek a jövőben? — A szakterületem a bio­meteorológia. Olyan, iparilag is hasznosítható előrejelző rendszert akarunk kiépíteni, amellyel pontosan megállapít­ható: az emberek a meteoro­lógiai változásokra milyen módon reagálnak. Ennek a rendszernek például óriási a szerepe a balesetek megelőzé­sében. A vállalat vezetésétől eddig, és remélem ezután is mindenféle támogatást meg­kapunk. Hiszen így még hasz­nosabban szolgálhatjuk majd az“ üzemet. Kovács Attila Ernő Eternit a falon A Nyergesújfalui Eternit­gyár kilenc brigádja és több műszaki dolgozója új termék gyártását kezdeményezte. Az épületek külső falának borí­tására a vakolatot helyettesí­tő színes eternitlapok gyár­tását kísérletezték ki. A szá­mítások szerint 30-T-40 száza­lékkal kevesebb tüzelőanyag szükséges az olyan épületek fűtéséhez, amelynek külső fa­lát a nyergesújfalui gyár új­fajta termékével borítják, mert az eternit kiváló hőszi­getelő. A gyár szakemberei maguk tervezték az új termékhez szükséges kísérleti gépsort, és ők dolgozták ki a burkoló lapok színezési technológiáját is. A gépsort külön beruházás nélkül, erőforrásaik koncent­rálásával, a műhelyek bri­gádjai készítették el. A kísér­leti gépen napi 100 négyzet- méter színes burkoló eternit lapot gyártanak. A növekvő igények kielégítésére most megkezdték egy olyan be­rendezés szerelését, amely- lyel napi 1000 ■négyzetméter burkolólapot állíthatnak elő. Műszerészek Sesznek Új eredmények A hormonháztartás Ismét egy lépéssel közelebt jutottak a tudományos kutatói a hormonháztartás alakulásá­nak magyarázatához. A Ma­gyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Ku-- tató Intézetében a hét-nyolc éve kezdett kutatások ered­ményeként egy speciális, _ a hormonháztartást befolyáso­ló anyag működési mechaniz­musát derítették fel.. A szervezet hormonháztar­tásában „karmesterként” tartják számon az agyalapi mirigyet. Működését az agy­nak egy olyan része szabá­lyozza, ahol idegsejtek úgy­nevezett — hormonnöveke­dést vagy -csökkenést befo­lyásoló — peptidhormonokat termelnek. Ezt a hormonter­melő folyamatot viszont az úgy­nevezett gátló, illetve serken­tő ingerületeket közvetítő anya­gok szabályozzák. A tudósok ezért kezdték el kutatni, hogy végső soron milyen ingerület­közvetítő anyagok befolyásol­ják az agyalapi mirigy mű­ködését. Ennek ismerete ugyanis új utakat nyithat I meg a hormonháztartás I gyógyszeres kezelésére, ala­kítására. A kísérlet kezdeti szaka­szában a mellékveseserkentő hormon szabályozó működését vizsgálták és azt találták, hogy az aminosav-származék, az úgynevezett gamma-ami- novajsav rövidítve avs — le­het a gátló ingerületet köz­vetítő anyag. Ha ugyanis avs-t juttatták az agykamrá­ba, akkor kevesebb mellékve­se-serkentő hormon jutott a vérkeringésbe. Ezt a jelensé­get felismerve azt vizsgálták, hogy a szervezetben termelő­dő avs részt vesz-e a hor­montermelés szabályosá­ban. E vizsgálódások során megállapították: amikor a szervezetben csökken a mel­lékvese-serkentő hormon ter­melése, ez annak az ered­ménye, hogy az agy egy jól meghatározható területénél a szokottnál több avs-t előállí­tó enzim keletkezik. Ez köz­vetett bizonyítékot jelentett az avs-nek a hormontermelést szabályozó funkciójára. Az Egressy Gábor Ipari Szakközépiskolában irányítástech­nikai műszerészeket is képeznek. A négyéves képzés harmadik évfolyamától á tanulók korszerűen felszerelt műhelyekben gyakorolják a különböző vezérlések szerelését. A nemrég elké­szült, sűrített levegővel vezérelt irányítástechnikai berendezé­sek tanműhelyében feladatokat oldhatnak meg a tanulók. A gyakorlat sikerét a szaktanár azonnal ellenőrizheti. Kutatási program Javuló húsminőség Mint ismeretes, az elmúlt években sikeresen végrehaj­tott húsprogram nyomán je­lentősen emelkedett a hazai fogyasztás ebből az élelmi­szerből, az egy főre jutó 75 kilogramm körüli mennyi­séggel a legtöbb húst fogyasz­tó nemzetek közé tartozunk. Ugyanakkor a hús élő ál­latként és feldolgozva egyaránt az egyik fő va­lutaszerző forrása nép­gazdaságunknak. Ahhoz, hogy a nemzetközi piacon tovaDbra is megőriz­zük versenyképességünket, lé­pest kell tartani a fejlődéssel, uj teeiinológiák, tárolási el­járások, minőségvizsgálati módszerek kellenek, illetve a meglévők felülvizsgálata szüKséges. Ezt szolgálja a kö­zéptávú kutatási-fejlesztesi program. Körvonalainak kialakítását szakmai viták sora előzte meg Egyes vélemények szerint ugyanis a külföldi húspiacon kivívott tekintélyünk és a partnerek megtartásához szükségtelen a költséges ku­tatási munka erősítése, a már bevált módszereket, techno­lógiákat felesleges újakkal felváltani. A valóság szerint viszont egyrészt külföldön mindinkább finomodnak az élelmiszerek minőségét meg­határozó módszerek, emelke­dik a mérce, ami önmagában is kényszerítőén hat a fej­lesztésekre, másrészt az ál­lattenyésztési módszerek meg­változása, a fajtaváltás, a különféle hozamnövelő sze­rek alkalmazása és a takar­mányok összetételének vál­tozása mind a hús minőségét befolyásoló tényezők, amelyek a technológia- műveleteinek felülvizs­gálatát igénylik. A tapasztalat szerint pél­dául a" nagyobb hozamra, vagy más tulajdonságokra ki­nemesített, genetikailag a gazdaságosság fokozására elő­állított új állatfajták közül némelyeknek a húsa összeté­telében eltér a hagyományos­tól. Ez azonban a feldolgozá­si technológia, korrigálható a hústermék előállításánál. A kutatási program fő irányának meg­felelően az állatfajta és a hús-nyersanyag közötti ösz- szefüggések vizsgálatát az Országos Húsipari Kutató In­tézet, az állattartás, a szállí­tás, a stresszhatások minőség­re gyakorolt hatásának tisz­tázását az Állategészségügyi Kutató Intézet, a minőség szerinti osztályozás feltételei­nek megteremtését célzó mun­kát pedig az Élelmiszeripari Gazdaságkutató Intézet fog­ja össze. A magyar hűtőipar fejlesztési laboratóriuma az elképzelés szerint a tárolási módszerek korszerűsítésére irányuló vizsgálatokat koordi­nálná. Néhány eredmény a gya­korlatban máris aikalmazha- tónak ígérkezik. Ezek közé tartozik a Központi Élelmi­szerkutató Intézetben és az Országos Húsipari Kutató In­tézetben kidolgozott eljárás, ameiy a fűszereknek a mikro- bás szennyezettségét az eddigi hőkezelési eljárás helyett sugárzással szün­teti meg. Egészségügyi engedélyezteté­se esetén ennek a módszer­nek a gyakorlati hasznosítá­sa nyomán jelentősen javul­hatna különféle konzervek, a i többi között a vagdalthús­konzerv minősége, íze. Napelemkísérlet A napenergia hasznosítá­sával kísérleteznek a csákvá- ri Tolbuchin Termelőszövet­kezetben. Az ISV-vel közö­sen felállították egy olyas kisméretű napelemet, amely­nek az előzetes számítások szerint annyi napenergiát kell összegyűjtenie, amennyi élég a szociális épületek meleg- vízellátásához, a termény­szárításhoz, vagy az állattar­tó telepek hőigényének ki­elégítéséhez. Az első sugáréi-^ nyelő panelt külföldi példáit" alapján a lehető legegysze­rűbb megoldások felhasznalá- módosításával I sával elkészítették. Bába Mihály: T ackó megállt a járdaszélen. Nyug­•*“' talanul nézett körbe. Apját ,nem látta sehol, pedig úgy beszélték meg, hogy a ház előtt vár rá. Most álljak itt, vagy sétáljak le meg fel, töprengett miközben óráját nézegette. Ebben a pillanatban tűnt fel apja a sarkon. Szinte iramodott felé. — Szia, apu, már azt hittem nem jössz! — Szia. Tudod, hogy mindig jövök, ha megígérem, csak most nem volt kedvem a ház előtt ácsorogni. Érted? Minek lássanak a szomszédok. Külön­ben még azt hinnék, hogy a mama után leskelődöm. — Na hiszen! — nevetett Lackó. — Hová menjünk? — kérdezte Fejér Géza. fia arcát fürkészve. — Te, apu, most nem maradok so­káig. Jó? Majd elmondom, hogy miért. Ha akarod leülhetünk egy jó meleg presszóban. — Rendben Fejér úr — biccentett tréfásan az apa —, indulhatunk. Itt nem messze tudok is egy jó kis eldugott he­lyet. Szótlanul lépkedtek egymás mellett. Fejér már két hónapja nem látta fiát, s úgy tűnt neki, mintha legalább egy araszt nőtt volna. Magas lesz, mint én, gondolta. És a haja is olyan tüskés szálú. A presszóban valóban kellemes me­leg volt. Egy sarokasztalnál foglaltak helyet. Fejér colát, konyakot rendelt csak, mert Lackó nem akart süteményt enni. - ' — Hogy megy a tanulás? — Négy egész négy leszek — mondta Lackó, apjára sandítva. — Ó! Ezek szerint egy-két tárgyból rosszul állunk, igaz? — Aha. Matek, orosz. Ha egyszer sok időd lenne átvehetnénk a matekot és az oroszt. Tudod,, most anyu nemigen tud segíteni. Nagyon fáradt, ideges. A munkahelyén is van valami zűr, de az otthoni bajok a legrosszabbak. Ha ha­zajön nem tud pihenni, mert a nagy­mama nem hagyja békén. — A ngymama? — csodálkozott Fe­jér, — Igen. Hat hete ott lakik nálunk. Azt mondja mégis csak könnyebb vá­rosban telelni, mint falun. — Nagyapa is feljött? — Nem. Ö vigyáz a házra. — Vén sárkány — sziszegte Fejér, s hogy elterelje a véletlenül kiejtett sza­vak értelmét gyorsan ivott a konyak­ból és rendelt még egy rundót. — Szóval, anyu még le sem tette a kabátját, a nagyi már rákezdi: Hol vol­tál? Miért túlórázol? Csak kihasznál­nak azok a dögök? Még most nem nőtt be a fejed lágya? Ha rámhallgattál volna, más sorod lenne! Meg: Ha rám hallgatnál most aztán megcsinálhatnád a szerencsédet! Ilyeneket mond neki. Anyu hallgat, mosolyog kényszeredet­ten, de látszik, hogy a legszívesebben üvölteni szeretne. Nagyi persze nem hagyja abba: Ahelyett, hogy anyádra hallgatnál, a magad szerencséjének á kovácsa lennél, mész a magad makacs feje után! Ilyenkor aztán kirobban a vita. Anyu kiáltva: Éppen az a bajom most is, hogy nem a magam makacs feje után mentem, hanem rád hallgat­tam. Lackó hirtelen elhallgatott. Apjára kapta tekintetét. Egy másodpercig né­zett a szemébe: — Igaz, hogy a nagyi miatt váltatok el? — Részben, Lackó, részben. Majd egyszer elmagyarázom. Persze az is lehet, hogy nem lesz rá szükség, mert magad is rájössz mindenre. Én is hibás vagyok, nem volt elég türelmem, nem voltam elég megértő. Szóval így vagy­tok? — így. Már alig várom a tavaszt. Anyu is. Mert akkor a nagyi elutazik. Tudod, a nagyi mindig okoskodik, ezért, hogy elkerüljék a vitát, anyu mindig titokban megy orvoshoz és el­dugva tartja a gyógyszereket. — Orvoshoz? Mi baja? — Nem tudom pontosan. Valami női dolog, meg a szívével is baj van. Nyugtatót szed, meg Korontint, meg valami ilyen külföldi gyógyszereket. Ti­tokban, hogy a nagyi ne tudja. Tudod én azt hittem régebben, hogy a felnőttek­kel mindig őszintén lehet beszélgetni. De most rájöttem valamire. — Mire? — kíváncsiskodott Fejér. — Hogy a felnőttekkel nem szabad őszintén beszélni sohasem. Például: ha én megmondanám a nagyinak, hogy szerintem a nagyapi jó ember, akkor biztosan azt mondaná, hogy megátalko­dott kölyök vagyok, aki az ő élete el- rontójának a pártját fogom. De, ha azt mondom, hogy a nagyi milyen okos, milyen csinos, szép még most is, a petyhüdt arcával, meg hogy nincs jobb nagyi a világon a nagyinál, akkor kör­betáncolna velem a szobában és kap­nék tőle egy húszast mozira vagy fa­gyira. Meg azt, hogy igaza volt, ami­kor összeszidta anyut, amikor a szana­tóriumi beutalót elfogadta. Érted? — Értem — bólintott Fejér. —. De mond csak, milyen szanatóriumi be­utalóról van szó? — Tudod az úgy van, hogy anyunak még tavaly ősszel volt egy visszérgyul- ladása. Gyógyharisnyába jár most is. — Sohasem említetted. — Nem is tudom, hogy miért nem. Talán mert nem kérdezted. Meg olyan- ritkán találkoztunk. Szóval anyu úgy félig-meddig meggyógyult és akkor az orvos azt javasolta neki, hogy utókeze­lésre utazzon el szanatóriumba. Meg is kapta a beutalót. Én addig kereszt- anyuéknál lettem volna. És akkor vá­ratlanul betoppant a nagyi. Nagy pa­tába volt, hogy anyu biztosan azért akar elutazni, mert ő feljött. Anyu hiá­ba mondta, hogy nem is tudott arról, hogy a nagyi felutazik hozzánk. De­hogynem, kiabált a nagyi, azaz ilyen­olyan apád — csúnya szavakat mon­dott nagypapiról —, megírta neked Biztosan megírta. És te összefutkostad a fél várost, hogy beutaltasd magad, tán még fűvel-fával is lefeküdtél, hogy sikerüljön. Mert neked fontosabb a semmittevés, lófrálás, mint én, a szü­lő anyád, aki annyit szenvedtem miat­tad, hogy azt sohasem tudod meghálál­ni. Anyu sírt. jajveszékelt, kiabált nagyival. Valahogy kirittem a fürdő­szobába. és két nyugtató tablettát nyom­tam a kezébe. Bevette. Másnap vissza­a beutalót. Hát így vagyunk. ■p1 jjér arca mintha megnyúlt volna a szóziíhatag hallatán. Csak bámulta fiát. aki nemrégen lépett második évti­zedébe. ' — Tyű, elbeszélgettük az időt. Apu, mennem kell, majd legközelebb akkor átveszed velem a matekot meg az orosz*? — Át, ájt. De mondd csak, anyu... — Anyu? — vágott szavába Lackó. — Különben anyu jól van. ^J\ii (önben any u jól van

Next

/
Thumbnails
Contents