Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-05 / 29. szám

1980. FEBRUÁR 5., KEDD 5 tizeiét "4$? -m xslmav Egymillió pár cipő A martfűi Tisza Cipőgyár­ban — az alapanyag-ellátás terén jelentkező gondok elle­nére — biztatóan kezdődött az év: januárban több mint egy­millió pár cipőt készítettek. Külön erőfeszítéseket tettek az exportkötelezettségek telje­sítésére: 30 százalékkal több Tisza cipő került az ország határain túlra, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az export növelése, a minőség javítása érdekében új műsza­ki megoldásokkal és technikai eszközökkel dolgoznak. Kifej­lesztik a kétszínű, vulkanizált edzőcipőt, amelyből Francia- országba szállítanak majd na­gyobb tételeket. Sikeres üzlet­kötések történtek a Budapesti Bőripari Vállalattal közösen kifejlesztett bőrből készült biztonsági munkacipőre is. r Uj magyar szabadalom Növényserkentő szer Átlagosan 10—15 százalék­kal növelhető a terméshozam paradicsomnál, almánál, kuko­ricánál és más növényeknél, azzal a magyar szabadalom alapján előállítható új lomb- trágyával, amelyet a Kerté­szeti Egyetem kémiai tanszéke dolgozott ki. A Titavit elneve­zésű készítmény a világon el­sőként a növény számára ed­dig közömbösnek tartott nyomelem, a titán hígított ve- gyületét tartalmazza, és ser­kenti a zöldségek, gyümölcsök fejlődését. Az egyetem kémiai tanszé­ke több mint tíz évvel ezelőtt kezdte meg a vizsgálatokat a titánnal, amely a természet­ben a 10. leggyakrabban elő­forduló nyomelem. Amíg a növény a talajból a vízzel a különböző tápanyagokat, nyomelemeket felszívja és be­építi sejtjeibe, addig a titán értéktelen számára. A kémiai tanszék azonban újszerű el­járással olyan vízben oldható titánvegyiiletet állított elő, amelyet nemcsak felvesz a növény, de — mint az embe­ri szervezetben a vitamin — elősegíti erősödését, fejlődését, az enzimeket aktivizálja. A Titavitot évek óta kísér­leti jelleggel néhány gazda­ság alkalmazza már. A Kalo­csai Állami Gazdaságnál pél­dául a lucerna, a Mezőhegye- si Állami Gazdaságnál a siló­kukorica, az orosházi Űj Élet Termelőszövetkezetnél a zöld­borsó termesztésénél értek el általában 10—15 százalékkal nagyobb termést. Falugyűlés előtt Készülnek a fórumra Budajenőn — Megengedi, hogy bemen­jek? — Kérem, csak tessék. — A fiatalasszony kinyitja a kert­ajtót és beenged maga előtt a házba. Mikor elmondom, hogy iionnét és mijáratban vagyok, hellyel kínál, miközben né­hány játékautót, gumiállatot arrébb tol az asztalon, hogy helyet csináljon. Szabó Attilá­dé, gyes-en van itthon, két ap­ró gyermekével. — Tudja már, hogy mikor lesz a falugyűlés? — Nem. Még nem tudom, de az biztos, hogy elmegyek. Van néhány észrevételem, amit el akarok mondani. — Panasz? — Persze! De nem egyedül vagyok vele. Érdemes lesz — Tavaly nyáron villanyve­zetékeket cseréltek az utcánk­ban. Be is jelentették, hogy egy hónapig mindennap, hosz- szabb-rövidebb időre kikap­csolják a villanyt, sajnos há­rom hónap lett belőle. Ezt a három hónapot természetesen ki lehetett volna bírni — bár két ilyen kisgyerekkel, mint az enyémek is, nagyon nehéz volt — de azóta is gyakran elő­fordul, hogy öt-hat órákra szünetel az áramszolgáltatás, csurog a hűtő, áll a villany- bojler. Aztán meg igencsak jó lenne, ha végre tisztességes jár­dánk volna, meg iható vizünk. Egész Budajenőn fertőzöttek a kutak, főként terhes anyákra és csecsemőkre veszélyes. Igaz, egyéves korukig a gyere­kek térítésmentesen 14 liter vizet kapnak hetenként, de azért nem megnyugtató érzés ám. Pedig Perbálon van jó víz, közel is van hozzánk, miért nem lehet onnét ideve­zetni ? — Gondolom, tavaly is rossz volt a víz. Akkor nem szólalt fel? — Mi csak 1978 óta lakunk itt. most először fogok falu­gyűlésre menni. — Azt hiszi, érdemes lesz 'elszólalni? — Már hogyne! Mégiscsak -z egész falu ott van, aztán neg nem az én egyéni prob­lémái m ezek. Tavaly is kértük Taferner János az előszo- 1 óig Invitál. — Feltehetnék néhány kér­dést? — Kérem ... — Szokott falugyűlésekre járni? — Ügy általában igen. — Elmegy idén? — Hát, nem valószínű, a fe­leségem beteg. — Nincs semmi észrevétele vagy panasza, amit el akarna mondani? — Személy szerint nekem nem szokott panaszom lenni, legalábbis nem olyan, amit a gyűlésen kellene elmondani. Ami meg az egész falut érin­ti, azt úgyis megcsinálják a vezetők, na persze, csak ami­re futja a közös pénzből. — Mi a tapasztalata? A fa­lugyűléseken elhangzó kéré­sekre történnek megfelelő in­tézkedések? — Mondhatni, a legtöbb ígé­retét meg is valósítja a ta­nács, már amennyi az erejé­ből telik. Reisner Józsefné minden fa­lugyűlésen ott van. — Nem, én bizony még nem szólaltam fel soha. — Akkor miért megy el? — Mert ott mindent megtud az ember a falu gondjáról és azt is, hogy mit terveznek a jövő évre. — Nem hallotta, mi foglal­koztatja most az embereket, milyen felszólalások lesznek? — Az biztos, megint fölpa­naszolják majd, hogy nem csi­nálják meg a vegyesbolt mö­götti területet sörkertnek, csak mindenféle lim-lomok tárolá­sára használják. Tavaly is kér­tük már. Aztán jön megint a víz, meg persze sok olyanról is beszélnek, ami nem a ta­nácselnök dolga. — Milyennek látja a falu­gyűlést? Hasznos? — Ó, nagyon is! A mi ta­nácselnökünk foglalkozik a kö- zös ügyekkel. Tavaly például | panasz volt, hogy a bolt dél- j után 3-kor bezár, akik Pesten ; dolgoznak, nem tudnak vásá- j rolni. Azóta megoldódott ez is. | Reisnerné középső fia, Lő­rinc is hazaérkezett. Megkér­deztem, elmegy-e a falugyű­lésre? — Persze. Okos dolog. Ne csak a kocsmában kritizálja­nak, hanem egyszer egy évben jöjjön mindenki ide, és az egész falu előtt mondja el, ami a bögyében van. Értik az emberek — Tessék mondani, beme­hetek? — Minek? — Szeretném megkérdezni, elmegy a falugyűlésre? — Nem én! Úgysem csinál­ják meg, amit kérek. Van egy kis földem, ahová nem tudok bejutni, mert körbeépítették. Nagy kerülővel tudom megkö­zelíteni, hátul, ott meg egy mély árok van. Ugyan, kér­hetem én, hogy csinálják meg az utat. — Megmondaná a nevét? Az idős asszony elutasítóan rázza a fejét, és már csukja is az ajtót. Hompoth Alajos tanácstag is, így ő hivatalból jól ismeri a község ügyes-bajos dolgait. — Valóban nagy az érdeklő­dés a falugyűlések iránt? — Az emberek ilyenek is, meg olyanok is. Vannak, akik­nek mindegy, mások meg ugyancsak éberen figyelik a község ügyeit. Sokan kérdez­getik már, hogy na. hogy is lesz, mi várható 1980-ban? Sajnos, minden évben felve­tődik a vízprobléma, biztosan most is kérnek szót ez ügyben. — És mit fognak idén mon­dani az embereknek? — Azt, hogy nincs. Egyelő­re nincs jó víz. 1962-ben ugyan már voltak reményeink. Perbállal összefogtunk, ott van remek forrás, meg is vettük a csöveket, de aztán kézen-kö- zön megváltozott a terv, abba kellett hagynunk az egészet, mert Perbálról nem hozzánk, hanem Tökön keresztül Zsám- békra vezették el a vizet. Az­tán itt van a járdaépítés. A tavaly betervezett Kossuth La­jos utcai járda ebben az év­ben nem fog elkészülni. Most csak a József Attila utcában, a 4—500 méteres szakaszt fe­jezzük be. Ezt is be fogjuk jelenteni az embereknek. — Nem lesz sok panasz, ép­pen ezek miatt is? — Panasz, panasz! Ezek té­nyek, amiket meg kell érteni. Meg is érti, akinek esze van. .Persze kötözködés, rosszhisze­műség mindenütt akad. de a tanácselnökünkkel, egyáltalán a községi vezetéssel szemben nem lehet elégedetlen senki! Egyébként becsülik az embe­rek az elnököt, elfogadják tő­le,'amit mond. ä negatívumo­kat sem magyarázzák félre. A becsületes, értelmes embe­rek. S. H. K. Pokoli torony a Földváry téren Ättörhetetlennek látszó falak Egy társasház mindennapja A dózer ott berregett a szúette düledező fakerítés előtt. Az öreg kis kosárkát szorongatott a kezében. az udvaron álló vén eperfa utol­só termését szedte le az imént. Kutyája engedelmesen a lába mellé telepedett, s várt A lánctalpak meigcsikordul- tak, a hatalmas gép egyetlen rohammal döntötte szét a már roskadozó vályogházat, amit az öreg évtizedekkel ez­előtt, összekuporgatott pén­zén vásárolt. Mert mindig ar­ra vágyott, hogy legyen egy kicsike lyuk, ahol meghúz­hatja magát, amire azt mond­hatja: az én otthonom. Már nem emlékezett, mennyit fi­zetett, meg hogy kitől vette. Ezek nem jutottak eszébe. De ahogy a dózer túrta a romo­kat, gyűlöletet érzett. A gépet gyűlölte, amely erőlködve sza­kította ki a földből az ár­nyékot adó szederfát meg az orgonabokrokat A por lassan oszladozni kezdett. Az öreg nem várta meg, amíg teljesen felszáll. A halott világot nem akarta látni. Köhintett. majd biceg­ve elindult lakótelepi, föld­szinti lakása felé. A kutya engedelmesen követte. ★ Betonkalitkák — így neve­zik a váciak a Földváry tér lakásait. Néhány hektáron, rengeteg ember zsúfolódik össze, s a zsúfoltság csak tovább növekedett. amikor jó pár éve egy-két önző em­ber miatt, akik nem voltak hajlandók hozzájárulni ma­gánházuk szanálásához, mó­dosítani kellett a beépítési terveket... És az emberek. .Élnek, él­degélnek, jobbára egymás mellett. Kapcsolatok csak ne­hezen alakulnak, s nem rit­ka, hogy az egy házban lakók nem is ismerik szomszédaikat. A család bezárkózik, a maga kis néhány négyzetméterébe, Trópus a félben Tart még a tél, de a Sasad Mgtsz üvegházaiban trópu­si időjárás — harmincfokos meleg és nyolcvan százalékos páratartalom — uralkodik. Ezekben a napokban nyílik a mintegy kétezer tő különböző fajtájú orchidea. Tanulságos gyökerek 11 étiéül hétre odaülünk a televízió képernyője ele, hogy megnézzük a Gyökerek újabb epizódját. És bizony hétről hétre a magunk mód­ján reagálunk a szörnyűségek, re, amelyek a Gaimibiából el­hurcolt Kuinita Kinitének, rab­szolga-társainak és leszáxma- zottaiiikmak osztályrészéül ju­tottak. Erről beszélgetünk a munkahelyein, az autóbuszon, a vonaton; háborgunk, hitet­lenkedünk, viccelődünk, s ta­lán magunk sem vesszük ész­re, hogy mindennapjainkat át- meg átszövik a Gyöke­reik. Azt jelenti-e ez, hogy ben­nünk élnek azok az eszmék, érzések, amelyek az író, Alex Haley szerint természetesek, az emberi élet jellemzői kel­lene, hogy legyenek ? Vagy másról van szó? Hasonló kér­dések bizonyára másokban is magfogalmazódtak, amikor Kunita Kinte egyszeir-egyszer „megjelent”. Jelenléte ugyan­is megdöbbentő őszinteségre, kitárulkozásra sarkall vala­mennyiünket. Tiszteletet éb­resztő vagy éppen riasztó ki­jelentésekre, melyek jelle­münkről, világlátásunkról árul­kodnak. Jó érzésre, tisztes gon­dolkodásra. élcelődésre, go- noszíkodésra. Lelkiismeret- vizsgálatra, saját gyökereink feltérképezésére, emlékezésre, amihez nem is kell olyan messzire nyúlni térben és időben. A humanista ameri­kai író valószínűleg maga is megdöbbent azon, ahogy s ahányf éleképpen regényére, majd a belőle készült filmre az olva-sók és a nézők világ­szerte reagáltak. Haley szándéka családja tör­ténetének leűásával az volt, hogy a 25 millió amerikai fe­kete állampolgár Afrikába nyúló gyökereit s ezzel gon­dolkodásmódját közelebb hoz­za hozzánk. A film alkotógár­dája is ezt tartotta feladatá­nak, ám az eddig látott epi­zódok tanulsága szerint az őisziiinite szánnék éppen tömény őszinteségével — főleg azok számára, akiknek gyökereiben nem lelhetők fel a nem át­vitt értelemben veit rabszol­gaság nyomai — bizonyos mérrááikig a visszájára fordult. Kuinita Kirnte története csak vázlatos bemutatása a rabszol­gaság, az embenkaiesLkedieíem történetének. Hiszen ezek a gyökerek az időszámítás előtti evezredekbe nyúlnak vissza. Millió és millió ember halála, egész nemzetek, világrészek tragé­diája lüktet bennük. Vajon kik építették fel az egyiptomi piramisokat? A halálra haj­szolt rabszolgák. Az Öbiiro- dalom fáraói és udvairtartóik meggazdagodásukat, kényel­müket a rabszolgamunkáinak köszönhették. Ugyanígy a ró­mai birodalom urai is, akik i. e. 73-ban a Capuából Rómá­ba vezető út mentén 6000 fel­lázadt rabszolgát feszítettek keresztre. Az embertelenség históriája ezzel azonban még nem ért véget. 1441-et írtak, aimilkor Lisszaboniba megérkez­tek az első sötétbőrű. göndör hajú „lények” — 165 férfi, nő és gyermek. A portugál felfedező utak nem csupán tu­dományos, gazdasági és poli­tikai szempontból jelentettek fordulatot a történelemben, hanem azzal is, hogy velük indult meg a négy évszázados embervadászat, amely Afrikát a vér és a könny kontinensé­vé változtatta. A portugálok­hoz hamarosan csatlakoztak a soanyolok, a hollandok, az an­golok, a franciák és az észak- amerikaiak. Egyes források 50 millióra —■_ Fekete-Afrika mai lakosságának egyötödére — becsülik az ez idő alatt ösz- szefogdosotit, megölt, elhur­colt rabszolgáik számát. Hosz­szú-hosszú áldozatos harc, számtalan, lei/ert laiacués emz— ie meg ieiszabadííasukat. Az isgyebmit AUatmoizóain Aoraham u,..icOin eiUOiv csupán lt>í>2. szeptember 22-én torónte el a raoszolgjaságot. Így lett aztán Amerika a íekenez miilióoniaik is a nazúja, anol azonban meg ma sam számítanak valóban egyenjogú állampolgároknak ... Ahogy a képernyő előtt sok. szór, most ismét felszínire tör az aggodalom, a kérdés: va­jon a XX. század dereL-iána-r embere képes-e egyáltalán fel­fogni a rabszolgaság borzal­mait? Alex Haley minden bi­zonnyal aizért ima meg rege- nyél, hogy. képes legyen. Ha valaki, hát ő biztosan tudja, milyen elemi gyűlölet puszn.it napjainkban Amerikában — és máshol is — a fehérek s a feketék között. És általában: az emberek kapcsolataiban. Az ENSZ 19-io-ban ünnepélye­sen deklarálta, hogy a rab­szolga tartás és a rabszolga-ke­reskedelem minden formája tilos, de három évvel később arra kényszerült, hogy ugyan­ezt az elvet újból leszögezze. A Rab&zolgiaitaa'tás Ellen Küz­dő Szervezet 1978-ban mégis azt állította, hogy még min­dig 10 millió jogtalan, kiszol­gáltatott, más embereik ma­gántulajdonát képező rab­szolga él a földkerekségen. A legelvakultabb fajüldözők ma is zavartalanul tevékenyked­hetnek Dól-Afriikában, Namí­biában és Rhodesiában, vagy akár a régen „civilizáltnak” kikiáltott Egyesült Államok­ban és Naigy-Britanmiában ... A lex Haley a Gyökerekkel, ** Kunta Kioto elemi és túlfűtött reakcióinak kidombo- ntásával erre figyelmeztet: minden embertelenség jövőt, embert romboló hatására. S emlékeztet a tráfc gladiátor, Spartacus meghurcolt alakjá­ra, a gyűlölködésükben egy­másra találó Megbilincsieltek- re, az ártatlan Anna Frank­ra, az elesett Árvácskára — valamennyi megalázóttra és megnyomorítottra. 1 Kocsi Margit apuka, anyuka, gyerekek be­ülnek a tévé elé és kész. Heg. egy lépcsőházzal ódéi)- ugyanolyan fiatalok élnek, i Ugyanúgy vágynak a társa­ságra? A kapcsolatokat erő­szakosan kettészakítja a vas­tag, áttörhetetíennek látszó betonfal. Valóban áttörhetetlen? ★ Tavaly november 22-én köl­töztek be a lakók az M/7 je­lű tízemeletes toronyházba. Jobbára fiatalok, amit jól je­lez: ebben az épületben any- nyi a gyermek, hogy egy százszemélyes óvoda is ke­vés lenne. Üj lakás, új lehetőségek, emberi kapcsolatok kialakí­tására. barátságok kötésére. • Szilveszter Gábor, a tár- sasház közös képviselője azon­ban a fejét rázza: — Sajnos, erről egyelőre szó sincs. De ha már itt van, hadd panaszkodjak egy kicsit — mondja, s a szek­rényből egy vaskos iratköte- get kotor elő. — A beköltö­zés után minden lakásban felmértük a hibákat, amelyek javítását a kivitelező Pest megyei Állami Építőipari Vállalat december tizedikére ígérte. De csak ígérte, mert sürgető levelünkre nem hogy hozzákezdtek volna a munká­hoz, de még csak nem is vá‘ laszoltak. Panaszos levelet ír­tunk az OTP-nek is, ám már fogalmazzuk újabb beadvá­nyunkat a megyei népi ellen­őrzésnek. — Ennyire rossz a hely­zet? — Ennyire?! Még ennél Is rosszabb! Képzelje el. hogy nincs házmester. ■ A liftkezelő, akit erre a feladatra tanfo­lyamon előzőleg felkészítet­tek. összeveszett a férjével, elköltözött. A pincében boká­ig ér a szennyvíz. Folytass . sam? — De hát ez társasház. Ta­lán a közösség.,. — A közösség? Ugyan! A sok gond nemcsak összeköti az embereket, hanem ellensé­gekké is teszi őket. Nekem is akad szép számmal harago­som. Csengetnek. Sáros László, a számviteli bizottság egyik tagja érkezik. — Szerintem ezt a házat az építők nem befejezték, hanem abbahagyták. Pedig szinte valamennyi család száz­ezer forint fölött fizetett a lakásért készpénzzel. Ezért a pénzért joggal várhatnánk el, hogy kész otthonba költöz­zünk. Nem? ★ Január közepén újabb köz­gyűlést tartottak, amelyen megbeszélték a házirendet, s az egyéb, a közösséget érintő kérdéseket. Dönteni kellett abban is, hogy a házmester hiánya miatt egy, nem is a házban lakó embert kellett megbízni ezzel a munkával. De a közösség. A közösség, ha az emberek összetartok, sok mindent maga oldhatna meg. Például az emeleti pi­henők tisztántartását. — Ez így igaz, ha valóban közösség lenne itt — mond­ja Erdős Béla a nyolcadik emeletről. — A közgyűlésen mindenki, egyhangúlag elfo­gadta a házirendet, ennek el­lenére akad egy-két lakó. alá nem tartja be. Felesége veszi át a szót: — Szükség lett volna ar­ra, hogy megismerkedjünk egymással. Hatvanöt család él ebben a toronyházban, de közülük alig egy-kettőt isme­rek csak. Az első r.aookban bizony' úgy volt, hogy még köszönni se nagyon akartak az emberek egymásnak. Már az is haladás, hogy mostan­ság legalább ezt megteszik Meg aztán furcsa dolgok tör­ténnek itt. Az egyik ‘ lakásból például csontot dobtak ki az ablakon, a másikból a kará­csonyfát. Van, aki illemhely­nek nézi a liftet, más meg szeméttárolónak... — No, de a közösség. Ha közösen... — Hát arról beszélek, nem? Fiirucz Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents