Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

1980. FEBRUÄR 28., KEDD MSP MEGVET 5 Épül a metró legújabb szakasza Az épülő észak- déli metróvonal Marx téri mélyál- lomásának szerke­zeti építését ás igen nehéz körül­mények ellenére a XÉV Metró szak­emberei határidő, re elkészítettéit. Jelenleg a mély­állomás vízszige­telési munkálatait végzik. Képűnkön a szak­emberek a mélyál­lomás peronrészát szigetelik. Rendszeres tájékoztatás Próbavásárlások - gyakrabban Szigorítani kell a belső ellenőrzést A monori járás kereskedel­mi hálózata évről évre dina­mikusan fejlődik. Élen járnak a fejlesztésben a fogyasztói szövetkezetek, hiszen a Monor vidéki és az Alsó-Tápió- menti Afész'.'z tartozó köz­ségekben egyre több ABC- áruház és egyéb kereskedelmi egység épült, illetve épül az elkövetkezendő időszakban. A Cegléd és Környéke Élel­miszer-kiskereskedelmi Válla­lat ugyanakkor kevésbé tudja üzlethálózatát bővíteni, bár Üllőn és Vecsésen jelentős fej­lesztéseket hajtottak végre az elmúlt években. Jó és rossz példák A községi tanácsoknak egy­re nagyobb feladatot jelent az érellenőrzések színvonalasab­bá tétele, és a kereskedelem­mel kapcsolatos hatósági ügy­intézés. Mátkus Bélától, a já­rási kereskedelmi felügyelőtől megtudtuk, hogy tavaly javult az ellenőrző munka hatékony­sága Pilisen, Gyomron, Magló­don, Üllőn, Gombán, Mendén és' Ecseren. Ezekben a köz­ségekben az üzletek ellenőrzé­sébe bevonják a tanácstagokat és a társadalmi ellenőröket is. Rendszeresen a próbavásárlá­sok, ha szabálytalanságot ész­lelnek, feljelentik a szabály- sértőket. A járás legnagyobb településén, Vecsésen, vissza­esett az árellenőrzési munka színvonala. Ez annál is in­kább megengedhetetlen, mi­vel a község üzleteiben gyako­riak a fogyasztói megkárosítá­sok, s főleg a minőségre pa­naszkodnak a vásárlók. Süly­sápon a tervezettnél kevesebb- szer ellenőriztek a tanácsiak, ugyanakkor a társadalmi szín­vonal javult. Sajnálatos, hogy nem kielé­gítő a járási székhelyen sem az ellenőrzés. Igen gyakoriak az üzletekben a visszaélések, .többet számolnak, kevesebbet mérnek egyes üzletekben és hiányos az áruellátás. Nem ki­elégítő az ellenőrzések mód­szere sem, mivel a tanács il­letékes csoportja mintegy tényként közli a hiányosságot az érintett vállalattal, illetve szövetkezettel. Arra is buzdí­tani kellene a vállalati veze­tőket, hogy fokozzák a belső ellenőrzést és a szükséges fe^ lelőss'gre vonástól ne riadja­nak vissza. A községi tanácsoknál a Ke­reskedelmi hatósági ügyinté­zés a vb-titkárok és az illeté­kes előadó feladata. Figyelem­mel kell kísérniük az áruellá­tást, ellenőrizniük kell az üz­letek nyitva tartás idejét, a magánkereskedők alkalmi jel­legű árusítási engedélyét is ők adják. A testületi üléseken minden évben megtárgyalják a település kereskedelmi ellá­tását, amelyekre meghívják a' területükön működő vállalatok vezetőit is. Egyre jobban élnek az első fokú hatáskörrel, rend­szeresen tájékoztatják az ille­tékeseket a vizsgálatok ered­ményeiről. Helytelen gyakorlat néhány községben,, hogy kereskedői tevékenységet biztosítanak olyan helyeken is, ahol az el­látás zavartalan. A jövőben törekedni kell arra, hogy ha nincs szükség a megjelölt te­vékenységre, a kérelmet el kell utasítani. Több nagyköz­ségben levő üzletekben tapasz­talható, hogy a 12/1977. számú belkereskedelmi minisztériumi rendeletet a vállalatok, szövet­kezetek nem tartják be. Pél­dául a vecsési ABC-áruházban motorkerékpárt, hűtőszekrényt, televíziót és centrifugát is áru­sítanak, pedig ezek a cikkek nem tartoznak az üzlet hatás­körébe. Másutt a hentesüzle­tekben nem árusítanak ba­romfit, hidegkonyhai készít­ményt, kenyeret és péksüte­ményt. Hiányzó cégtáblák A vendéglátás területén las­sú az előrelépés. A bisztrók­ban, büfékben kötelesek áru­sítani frissensülteket és leg­alább két-háromféle készételt. Az üzletek portáljai elha­nyagoltak, erre kevés gondot fordítanak az üzemeltető vál­lalatok. Gyomron például az OTP közelében levő élelmi­szerüzletben évek óta hiány­zik a cégtábla. Monoron, a Vi­gadó Étterem falára elhelyez­ték a korszerű feliratot, de otthagyták a régit is. A kereskedelmi felügyelőtől megtudtuk azt is, hogy az év első -felében jelentős feladatok hárulnak a községi tanácsok­ra. Megvizsgálják például a Monorvidéki Áfész ármunká­ját, ebbe- bevonják az üllői nagyközségi tanács szakigaz­gatási szervének dolgozóit is. Emportfehérjéf pótol A vendéglátóipari árak és kal­kulációk alkalmazását is ellen­őrzik a tanácsok. Az iparcikk­üzletekben az árváltozások ta­pasztalatait, végrehajtását, az áruellátás átalakulását vizs­gálják majd az ellenőrök. Fon­tos feladat, hogy az üzletek­ben megtalálhatók legyenek az olcsó áruk, javuljon a gyer­mekellátási cikkek választéka. A húsüzletekben gyakrabban tartanak próbavásárlásokat, majd, amelynek célja a minő­ség figyelemmel kísérése és a helyes számlázás ellenőrzése. Bővüljön a választék A tanácsok azon igyekeznek, hogy minél kevesebb legyen a fogyasztói megkárosítás, bő­vüljön az üzletek áruválaszté­ka, s mindezt a vásárlók ér­dekében teszik. Gér József Emberséges ügyintézés Fiatal vezetők a tanácsban Budakeszin több, mint 13 ezer ember él. A nagyközség életét a Budakeszi Nagyköz­ségi Tanács irányítja, ahol két, sok tekintetben hasonló fiatalember dolgozik: dr. Ré- pássy András vb-titkár és Tátrai György, az elsőfokú építési hatóság műszaki cso­portvezetője. Birtokháborítás Répássy András munkaköre gyakorlatilag a jogszabályal­kotástól a szemétszállítás meg­szervezéséig mindenféle tevé­kenységet magában foglal, ö felel a testületek és a hivatal törvényes működéséért. Konk­rét esetekről faggatom. — Községünkben sok a ré­gi szalagház: 5—6 lakás egy udvarban. Ezért gyakori a birtokháborítási, állattartási szabálysértés. — Természetesen nemcsak ilyen „tyúkperekkel” foglalko­zom, hiszen nagyobb hordere­jű dolgok is történnek. Négy hónap alatt felépítettünk egy 8 tantermes iskolát, így ma már nem kell a gyerekeknek két műszakban tanulniuk, s valamennyi jelentkezőt fel tudjuk venni a napközibe. Átnéz a szomszéd Nem kevésbé fontos és ér­dekes Tátrai György munkája sem. — Mivel is foglalkozik egy elsőfokú építési hatóság? — Mi is az állampolgáro­kat közvetlenül érintő ügyeket intézzük: a többi között épí­tési engedélyeket bírálunk el, különböző panaszokat és be­jelentéseket vizsgálunk ki. Budajenőn történt a kővet­kező furcsa eset: a tulajdo­nos az építésügyi előírásoktól eltérően nem 2 méteres, ha­nem 1,50-es párkánymagas­sággal építette háza ablakát, majd sámlira állva ezen ki­kukucskálva leste, mit csinál a szomszédja? Az ily módon ál­landóan szem előtt levő szom­széd természetesen kérte, hogy szüntettessük meg az ab­lakot, vagy tetessük két mé­ter magasságba. Mivel a ház szerkezeti adottságai a változ­tatást nem tették lehetővé, az ügy bíróság elé került. A bí­rónő azt ajánlotta a tárgya­láson, hogy építsen a pana­szos egy falat az előkertbe. Ezt a szomszéd elfogadta, de mivel egy ilyen támfal nincs sem bejelentési kötelezettség­hez, sem építési engedélyhez kötve, elkezdte építeni. Van azonban egy olyan országos szabályzat, amely lehetőséget ad az építési hatóságnak be­avatkozásra, mindazon esetek­ben, amikor az városképi szempontból indokolt. így az­után köteleztük a fal lebon­tására. Az illetőt a döntés nem győzte meg, fellebbezett, az ügy bejárta a járási hiva­talt, a Pest megyei Tanácsot, mígnem másodszor is meg­született a bontási határozat. Mások bőrében Említettük már, hogy a község életét gyakorlatilag a tanács irányítja. Az emberek közérzetéből kiderül, jól vagy rosszul működik-e. — Ez az a terület, ahol sok haragost lehet szerezni — mondja Tátrai György —, hiszen nap mint nap jönnek az emberek problémáikkal, s ha nem tartják megnyugtató­nak az intézkedést, akkor sze­j mély szerint rám haragsza­I nak-, holott én csak a jog­1 szabályt képviselem. S hogy ez a munka ne legyen lélek­telen, „papír ízű”, jó, ha sze­mélyesen ismerjük az embert. Az ügyek megnyugtató elin­tézésének egyik záloga talán az, hogy viszonylag könnyen bele tudom magam képzelni mások helyzetébe. — Manapság a jogszabályok elég gyakran változnak. Ho­gyan tudnak ezekkel lépést tartani ? — Az elmúlt évben ala­kult ki az a módszer, hogy a szakigazgatással foglalko­zókkal rendszeresen ismerte­tem a legfrissebben megjelent és közérdeklődésre számot tartó jogszabályok lényeges rendelkezéseit — mondja a jogász, Répássy András. — Tudjuk, hogy a 80-as év milyen terheket ró a népgaz­daságra. Lesz-e pénze a tele­pülésnek a továbbfejlődésre. — A tanácsok is költségve­tésből gazdálkodnak. Ebből kell a települést fejleszteni. November 7-éré szeretnénk át­adni az új ifjúsági házat és klubkönyvtárat. Annál is in­kább szükség van erre, hi­szen se mozi, se más szóra­kozási lehetőség nincs telepü­lésünkön. Fontos egy ABC- áruház megépítése is, hiszen a felszabadulás óta egyetlen vas-műszaki bolt épült, pe­dig az itt élők száma azóta megkétszereződött, hogy az üdülőtelek-tulajdonosok igé­nyéről ne is beszéljünk. Utánjárás nélkül Utolsó kérdésemre, „mit tudna tanácsolni egy tanácsi dolgozó az állampolgároknak, hogy ügyét a legrövidebb idő alatt megelégedésére lehessen elintézni”, Tátrai György a következő választ tadta: — Bárkinek bármilyen ter­mészetű problémája van, jöj­jön be, érdeklődje meg az il­letékes ügyintézőtől, mi a teen­dő. — A köztudat még mindig t nem vette tudomásul, hogy nem szükséges munkaidőben bejönni, hiszen hétfőn nyújtott félfogadási időt tartunk este 6-ig, ezen kívül pedig minden második héten szombaton is ügyfeleink rendelkezésére ál­lunk. Rudas Mariann Importfehérjét pótolnak a Répcelakon működő állami gazdaságban előállított ta­karmánnyal. A sárvári álla- tifehérje-takarmányokat elő­állító vállalattól kapják a takarmánykészítéshez megfe­lelően előkészített húspépet, s ezt keverik a gazdaságban az előírt arányok szerint gazda­sági abrakkal, kukoricával, ta­karmánybúzával. Az ily mó­don előállított takarmány má­zsánként mintegy harmincöt forinttal olcsóbb a hagyomá­nyos eleségnél, ugyanakkor az ezzel történő hizlalás eredmé­nyesebb. A gazdaságban előállított táptól az egyik kísérleti tele­pen 578 gramm volt a serté­sek napi súlygyarapodása, s egy kiló hús előállításának önköltsége 1,58 forinttal volt kevesebb, mint a hagyományos tápokkal etetett állományé. Az újfajta takarmányból je­lenleg naponta négy vagonnal állítanak elő. A tél lassan beadta dere- kát, de tehetetlen dühé­ben még egyszer telefújta a pusztát hóval. A négy kopasz jegenye között megbúvó ta­nya öreg lakói, Halápi Berta­lan és felesége, született Ma­gyar Sára azonban már csont­jaikban érezték a közelgő ta­vaszt. Bertalan a konyhában, a lócán ücsörgött, s a pipafüs­tön keresztül nézte asszonyát, amint a rozoga sparheltnál sürgölődött. — Hallja-e vén csont — szólt vidáman az asszony — apríthatna egy kis fát, mert már csak zsarát van a tűz­helyben. Bertalan kelletlenül feltá- pászkodott, s kiment. A sufni­ból előhalászta a nyirkos nye­lű fejszét, s lábával kirug­dalt néhány rönköt. Katoná­san egymás mellé állítgatta őket, megköpte a tenyerét, de sújtás közben megállt kezé­ben a szerszám. A havas, la­tyakos úton autó közeledett a tanya felé. Amikor megállt a kapu előtt, az oldala megcsú­szott, s majd bedöntötte a rozzant kerítést. Kenderes Vilmos, a tsz párttitkára pat­tant ki a kocsiból. — Bocsásson meg Berci bá­tyám — mentegetőzött —, de ez az átkozott út az oka min­dennek. — Jó út az — szögezte ’e tömören Bertalan, s kezet fogtak. — Kerüljön beljebb á titkár elvtárs. Rögvest jövök én is, csak egy k:s fát ho­zok. Kenderes vagy egy méter kilencven centis, izmos, őszülő halántékú férfi volt. Sára asszony hellyel kínál­ta a vendéget, borral is kí­nálta volna, de Kenderes el­hárította. — Aztán, hogy s mint van­nak Sára néném? — kérdezte a titkár, s csodálva nézte az idős, de mégis nagyon fürge asszonyt. — Csak így öregesen — ne­vetett Sára asszony. — Látja-e titkár elvtárs, én már csak itt fordulok fel a spórhet mellett, mert az én jó uram bendőjét aztán tömni kelj. ■ Most is lekváros gombócot rendelt a szentem. Nem sokára Öt a tanyáról kész lesz, jut magának is .. — azzal buzgón keverte a prézjit az órmotlan fakanál­lal. — Nem ebédre jöttem én Sára mama — nevetett a tit­kár. Hirtelen elkomolyodott. Ekkor lépett be Bertalan. Nem szólt semmit, lerakta a fanyalábot, s a titkár mellé ült. Kenderes törte meg a csendet: — Tudja-e mi járatban va­gyok Berci bácsi? — mondta titokzatosan. — Májú megmondja a tit­kár elvtárs — szörtyögött a pipája mögül Bertalan. — Nos, azért... — fészke­lődön —, mert az elnök elv­társ üzenetét hozom. Azt ké­ri, s “én is kérem, hogy ... jöj­jenek be a faluba. Tudom, hogy nehéz elhagyni a ta­nyát, de hát maguk nem húsz­évesek már, nem , maradhat­nak itt egyedül. Szóval, ezért jöttem — megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Tudta,, hogy nehéz dolog, szinte lehetetlen az öregeket meggyőzni. An­tal, a tsz-elnök, aki már több­ször járt ez ügyben Bertalan­nál, azt mondta; a Pettyes koca $lső malacaiba mer fo­gadni, hogy Kenderesnek sem sikerül. — Megint a régi nóta — pöfögtetett az öreg. — Mond­tam én azt már milliomodszor, hogy a tanyát nem adom. Nem és nem... — s a na­gyobb nyomaték kedvéért toppantott a lábával. — Megértem én bátyám* — kontrázott Kenderes. — De azt mondja meg nekem, mennyire lakik ide a legkö­zelebbi szomszédja? — Hát... — vakarta a fe­jét Bertalan, s bal felé mu­tatott — emerre a Hosszú Ba­log, vagy másfél kilométer, amarra meg, lehet egy kilo­méter a vén Kovács. — Na látja — csapott az asztalra a titkár —, a Hosz- sz\ú Balog tegnap írta alá a tsz-irodán, hogy beköltözik a faluba. Kapott is egy szép kis házat a Bacsó Béla utcában, kerttel, ólakkal, s ott is tart­hat állatokat. — Kis szünet után hozzátette. — A mellette levőt maguknak szántuk. Ért­se meg, Berci bátyám, ha ma­gukkal ' itt kint valami tör­ténik, mit gondol, mennyi időbe telik, mire a mentőt, vagy orvost értesíteni tudják? Nekünk nem a tanyája kell, tudjuk mennyit dolgozott ve­le, maguknak akarunk jót. Hiszen — mutatott körbe —, ezt a házat is kikezdte már az idő, maguk sem maradnak mindig ilyen frissek, fiatalo­sak. — Nahát... — odaverte pi­páját a lóca széléhez, s ki­mondta a verdiktet az öreg. — Mi maradunk. És ha vala­mi lesz velünk, az... a mi ba­junk. Egyszer mindenkiért el­jön a kaszás. Azért is, aki a faluban lakik, s azért is, aki a tanyán. ÍZ anderes érezte a dühös gom- bocót a torkában, de in­kább nem pakolt ki. Tudja, hogy minél inkább próbálja meggyőzni Bertalant, annál jobban fog makacskodni. Fel­állt. s elindult az' ajtó felé. — Azért... — fordult visz- sza — ha mégis, netán meg­gondolnák magukat... csak keressen fel Berci bátyám. A házat fenntartjuk. Hát... jó egészséget. Már rég elült a pusztában az autó hangja, Bertalan még mindig komoran bámult ma­ga elé. Télre tavasz jött, majd nyár, s ősz. Október .vége fe­lé egy falevélsöprögető szeles délelőttön tört rá Sára asz- szonyra a nyavalya. Éppen nokedlit szaggatott a piros fa­zékba, amikor egyszer csak kipottyant kezéből a fakanál, s a szaggató, s ő nagy zuty- tyanással összeesett a tűzhely mellett. Bertalan úgy dobta el pipáját, hogy szára men­ten kettétörött. — Angyalom, Sárám... —' nyalábolta át az asszonyt. — Mi van veled, szólj már, no .......— a kétségbeesés meg­so kszorozta erejét. Emelte, húzta asszonyát, s nagy nehe­zen becipelte a szobába. Rá­fektette a felbúbozott ágyra, arcát simogatta, törölte gyön­gyöző homlokát. —„Mondj árt, mirtdjárt... Hozok doktort. Meg ne halj nekem szentem. Jaj", istenem — s nézte Sára lebiggyedt ajkát, eltorzuló ar­cát. De amaz nem szólt, csak nézte őt tágranyílt szemmel. Bertalan kiszaladt a konyhá­ba, vízbe mártott egy tiszta ruhát, s Sára szíve fölé he­lyezte. Majd a fészerből elő­rángatta a poros kerékpárt, % öreg lábait nem kímélve ka- rikázott a falu felé. Jó félóra múlva látta csak orvos Sárát. Röviden csak ennyit mondott: , — Erős szervezete van. Ki fogja bírni — azzal óvatosan hordágyra fektették, beemelték a mentőbe. Bertalan is bemá­szott hátúira, s két tenyerébe fogva Sára ráncos kezét, néz­te egész úton. Az asszonyt rög­tön a műtőbe vitték, s két kerek órán át ki sem jött senki. Akkor is csak annyit mondott az orvos: — Nyugod­jon meg, bácsikám, nem lesz semmi baj. Kicsit pihentetjük a nénit, injekciókat, gyógy­szert kap, . s aztán megint min,den rendben lesz. Bertalan szomorúan szállt fel a buszra, majd mikor a faluhoz ért, hirtelen gondolt egyet, s a tsz előtt leszállt. Az elnököt kereste. tier tálán minden bútorát felrakták a teherautóra, minden kép, kedves emlék, meg a Bandi kutya ott púpo- sodott már a platón. Az öreg még egyszer körbejáratta sze­mét a portán; kulcsra zárta az ajtót. Lassan elindult a kocsi felé, de megtorpant. Nagy zsebéből előhalászta a kulcsot, leguggolt a kerekes kút mellé. Bütykös ujjaival egy kis lyukat kapart, bele­pottyantottá a kulcsot, az­után rátapisgálta a földet. Vissza sem nézve ült be a ve­zető mellé. A kocsi bukdá­csolva elindult, s a kerekek alól', felverődött por lassan le­szállt, a tanyára. Schmidt Lajos T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents