Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

Az első impressziók forrása Amrita Sher-Gil művészeti öröksége Köztudott, hogy a magyar Got- íesmenn Antónia és az indiai Um- rao Singh — akinek életútjáról né­hány hete Ment meg cikk lapunk­ban — láriya, Amrita Sher-Gil gyermekéveit Dunaharasztin töltöt­te 1914—1921 között. Itt szerezte azoknak az élményeknek a döntő részét, melyek festői pályafutásá­nak meghatározó elemei lettek. Az is tény, hogy a modern indiai kép­zőművészet egyik legnagyobb alak­ja, külön gyűjtemény mutatja be munkásságát Delhiben a Nemzeti Múzeumban. Sok idős haraszti emlékszik még arra, hogy a kis Amrita testvéré­vel, Indirával matrózblúzban járt Halász nénihez zongorázni a ké­sőbbi Weinper házba, s ahol éltek, a Szepesi villa, a barokk időből fennmaradt öreg granárium mellett volt. Beck Terivel, Beck Pistával kriketteztek. Sok gyerek gyűlt ösz- sze a délutáni közös uzsonnákon, ezeken a mindig fehérbe öltözött Amrita olykor zongorázott is, s amit még őriz az emlék; az éjfeke­te haja, szeme. Muzikalitása ké­sőbb festményei színeinek harmó­niájában, az arányok ritmikus rend­jében folytatódott. Az első rajz­leckéket nagybátyjától, Baktay Er­vintől kapta a nagybányai festészet szellemében. L. P. Sihare művészete karakte­rének nevezi ötvözőképességét, mely európai, magyar és indiai forrásokon alapszik. Világkörútjá- nak állomásai Dunaharaszti, Szim- la, Firenze, Párizs, Delhi, Zebe- eénv. Tulaidonkéonen mindig uta­réseit verőcemarosi vasúttöltésről, zebegényi templomról és kiskunha­lasi piacról, indiai banánárusról, elefántok fürdőjéről, tevékről. Szá­mára nem jelentett dilemmát az állandó helyváltozás, nem okozott problémát, hogy óráról órára más impulzusok érték az ősi indiai szentélyekben és Budapest múzeu­maiban, vagy Párizs modern sza­lonjaiban. Ecset és toll emlékei zott Adzsanta, Kiskunhalas, Bombay és Buda, pest között. Lét­eleme, gondolko­dásának inspirativ eleme volt a moz­gás, vallomása sze­rint is Adzsantá- | ban a barlangfest­mények, Nagyma­rosnál a táj fensé­ge ragadta meg. Zebegényben 1930 körül többször is járt, 1934 és 1938 között Indiában, 1939-ben Budapes­ten dolgozott. Itt ment férjhez Egán Viktorhoz, aki ma is orvos Indiában. Amrita Sher-Gil 1941-ben halt meg, egészen fiatalon, 28 éves korában Indiában. Igaz, te­kintélyes életmű­ASSZONYOK a magyar hagyó• #'('1 mányokkal. Költé­szete a szimbólu- f mok őserdeje, át- I hatva a magyar és I a nyugati vers ta- j nulságaival. Adyt I bibliájának tartot- 1 ta. Milyen különös * váltás! Amrita ap­ja, Umrao Singh még egy ki nem küszöbölhető té­vedés jegvében Ady támadójának, Szirbik Antalnak csodálója, leánya már igazi érté­kekre bukkan a mi tájainkon is. Ugyanakkor In­diába küldött le­velében arról is ír családjának, hogy ^ Ady: Margita élni akar című művét ne olvassák, mert ez a költemény a Alkotó jellegű, kísérletező tantestületek Elmélet és iskola, iskola és elmélet Tudomány és iskola. Bizonyára sokakat érdekel a kettő viszonya. Ezúttal az oktatás szakemberét, dr. Novák Istvánt, a Pest megyei Ta­nács művelődési osztályának vezető­jét kérdeztük arról: miként tükrö­ződik az oktatásban a tudományok fejlődése? Folyamatosság és ugrás — A szaktudományok viszonylag folyamatosan fejlődnek, s ezeket a változásokat az oktatás sem hagy­hatja figyelmen kívül. Mégis, aki a ma iskoláját figyeli, ugrásokat, sza­kaszokat talál a nevelési munkában. Olyasféleképp kerülnek a tudo­mány eredményei az oktatásba, ahogy például az iparban egy-egy új technológiát vezetnek be. Aj új tan­tervek korát éljük, az iskola inten­zív változásának idejét, tapasztal­hatja ezt pedagógus, szülő, diák egyaránt. — A kapcsolat azonban kétoldalú: nemcsak a tudomány eredményei" kerülnek a tananyagba, hanem a gyakorlati élet, az iskolai munka tapasztalatai, módszerei is gazdagít­ják a tudományos elméletet, s ezál­tal a szélesebb gyakorlatot is. Nagy hiba lenné, ha a pedagógiában az elmélet és a praktikum elszakadna egymástól. — Vajon minden tudományos új­donság bejut-e az iskola falai közé? — Nem, a gyerekek nem tanulnak meg, s nem is tanulhatnak meg minden tudományos újdonságot. Egyre kevésbé feladata az iskolának, hogy mindenkit, mindenre megta­nítson, Ez napjainkban elérhetetlen cél is lenne. Az általános iskola el­sősorban az általános műveltség megalapozására törekszik, amely át­fogja a természet- és társadalom- tudományokat, a testkultúrát, a mű­vészetek legalapvetőbb ismereteit, a gyakorlati élet, a technika alapele­meit. Ezenkívül lényeges nevelési feladata, hogy olyan gyerekek hagy­ják el az iskolapadot, akik fogéko­nyak környezetük iránt, akik meg­tették már az első lépéseket a fo­lyamatos önképzés, önművelés útján, és érdeklődésük alapján választják meg további tanulásuk irányát, akik legjobb képességeiket felhasználva, teljesítik ki majd személyiségüket. * f JfB M „ J­Képességfejlesztés — Ha ez így van, akkor kulcskér­dés, hogy mit tanítson az iskola. — Valóban, a tudományos ismere­tek között válogatni kell. Elsősor­ban a legalapvetőbb, mindennapi életünkre vonatkozó ismereteket kel) nyújtanunk, méghozzá a tanulók életkori sajátosságainak figyelembe­vételével, tehát feldolgozott formá­ban. s úgy, hogy ezek a tudnivalók egymásra épülve rendszert alkossa­nak, hogy a gyermekek fejében idő­vel létrejöhessen a tudományos vi­lágkép. így elengedhetetlen a mate­matika vagy a nyelv alapjainak ok­tatása; éppen ezek azok, amelyek előtt a szülők még ma is kicsit értetlenül állnak. Vegyünk egy pél­^»WWW <■ - v , BRAHMIN OK dát: ezekben az években szakítot­tunk a hosszú évtizedek óta válto­zatlan tananyagszerkezeten, s átke­rültek az oktatásba olyan tudomá­nyosan alapvető ismeretek, mint a halmazelmélet. Vagy egy másik példa az iskola változására: a ko­rábbi, főként ismeretadásra és em­lékezetfejlesztésre törekvő oktatást napjainkban váltja fel a képesség- fejlesztő nevelőiskola. — Közeledik tehát az iskola s tudományhoz. De közelíti-e a gyer­meket a nevelő intézmény a tudo­mányokhoz? — Természetesen, s nem is egy­féleképp. Szó volt már arról, hogy az alapvető ismereteket a tananyag nyújtja. A legfontosabb kötőanyag viszont az érdeklődés. Ez az egész ismeretszerzési folyamatra hat, 'S in­dítéka is annak. Lényeges a tehet­séggondozás. E célt szolgálja a dif­ferenciált oktatás; az, hogy egyetlen tanórán is különböző jellegű és ne­hézségű feladatokat kapnak az el­térő tudású és tehetségű tanulók. A szakköri munka, a középiskolák ér­deklődési körei, a felsőfokú oktatás­ban a tudományos diákkörök, a választható tantárgyak rendszere több iskolatípusban, a tanulmányi versenyek, a továbbtanulásra előké­szítő tanfolyamok, a TIT-előadások, a művelődési házak klubjai, szak­körei mind ezt segítik. Módszertani kutatások ■— S mit adhat az iskola a tudo­mánynak? — Mindenekelőtt nem egy tudo­mányág gyakorlóteréül szolgál. így például számos pszichológiai, szo­ciológiai vizsgálat színhelye, s az iskolai adatokból nem ritkán von­nak le tudományos következtetése­ket az orvosok. De mindenekelőtt a pedagógia tudományának ad sokat a nevelőmunka gyakorlata. A rác­kevei járás három iskolája a mate­matikaoktatáson belül a gyakorlás ési az eredmények összefüggését vizs­gálja. A megye öt iskolájában a glo­bális olvasástanítás kísérlete folyt, eredményei már az új tantervekben is megjelentek. Vácszentlászlón és Valkon a Tudományos Akadémia anyanyelvi csoportja vizsgálja a funkcionális nyelvtudás problémáit. De még sorolhatnám: a tanyai isko­lák magnetofonos oktatási kísérlete, a tankönyv és módszerkipróbáló kísérletek, az új tananyagok, neve­lési metódusok próbái. Négy-ötszáz­ra tehető megyénkben a kutató-kí­sérletező nevelők száma. — Vajon van-e gyakorlati hasz­na a tantestületeknek ezekből a kísérletekből? — Ahol ilyen kutatások folynak, a nevelők hamarabb megismerik és munkájukba építik az új módszere­ket, elemeket. A tudományos igé­nyű, felkészültebb munka vált jel­lemzővé azokban az iskolákban, ahol kísérleteznek. Ez természetesen óriási feladatot ró a pedagógusra, akinek alaposabban kell felkészül­nie az órákra, s nemcsak a gyer­mekek ellenőrzésére, hanem saját kontrollálására is ügyelnie kell. De az eredmény megéri: megerősödnek, alkotó jellegűvé válnak a kísérlete- 1 ző tantestületek. — És a gyerekek, a szülők? — A szülők általában örömmel fogadják, ha gyermeküket kísérlete­ző nevelő tanítja, mert tudják, hogy a legfelkészültebb pedagógusok közé tartozik. Ami a gyermeket illeti, semmiképp sem lehet kísérleti nyúl, mert a kísérlet tárgya nem a gye­rek, hanem a pedagógiai munka. Ezek a nevelési-oktatási próbák a legkisebb/ részsikertelenség esetén sem vethetik vissza a tanulót, nem okozhatnak neki hátrányt. Ha va­laki elmarad a tananyagban, akkor folyamatos ellenőrzéssel, korrepetá­lással felzárkóztatják, s ha kell, a kísérleti tananyagot, a módszereket változtatják meg. A kísérletek célja az, hogy kiderüljön: milyen mód­szerekkel, eszközökkel lehet jobb eredményt elérni az oktatásban, a nevelésben. VASVÁRI G. PÁL vet hagyott hátra, alkotásainak szel­lemi hídját India és Magyarország között, mégis nagy remények és ér­tékek süllyedtek el korai távozásával leggyengébbek közé tartozik. Annyi csodás rövid verse van, hogy kár len­ne, ha illúziónkat elrontanánk erről a nagy költőről. Igaza van, ítélete pontos. Budapestről 1932 októbereben ezt írja: Csodálatosan szép könyvet olvastam Karinthytól, nem a hu­moros írásait... Drága Apa, sokat olvasok Karinthytól, kár, hogy te nem beszéled tökéletesen a ma­gyart, sokat vesztesz, többet, mint hinnéd, azáltal, hogy nem ismered Ady költészetének nyelvét. Amit Amrita Sher-Gil megjegyez e nyel­vi elzárkózottságról, az a világra is vonatkozik, nemcsak Umrao Singre. E levelekben különböző dolgokról esik szó, de ez nem csapongás, ha­nem életének változatossága, mely­re mindig hevesen reagál különös és azonnali képzettársítással. Két­szer is említi Dzsavaharlal Nehrut: Találkoztam Nehruval Delhiben. Nagyon vágyódtam arra, hogy ta­lálkozzam vele. Van Goghot is sze­retem. Arról sem feledkezik meg, hogy Kiskunhalas környékén sok a szélmalom, melynek látványa von­zó, és id. Breughel műveit juttat­ják eszébe, máskor a következő le­velezést küldi szeretteihez: Azon­nal eljutni Beethovenhez, érzékelni Dosztojevszkij fölényét mondjuk Csehovval szemben, olyan különös, olyan váratlan, ami csak kifogyha­tatlan csodálatot kelthet bárkiben. Anyjához, egy Károly nevű férfi­hez írott leveleiből azt is megtud­juk, hogy képzeletét egyszerre ra­gadta meg Gauguin, Cézanne, Pi­casso, Manet, El Greco, az egyip­tomi, a magyar és az indiai művé­szet. Minden szellemi fürgesége el­lenére bizonyos késés őt is jelle­mezte. Umrao Singh Adyról, Am- rita Sher-Gil József Attiláról ma­radt el, ami nem számlájukra íran­dó, csupán azt a tényt jelzi, hogy a legnagyobb nemzeti értékeknek is időre van szüksége ahhoz, hogy Két világrész ihletései Körülbelül 150 kép maradt utá­na, ebből Budapesten nyolc-tíz ta­lálható, a Modern Művészetek Nem­zeti Galériájában, Delhiben csak­nem száz. Chintamani Vyas indiai festőművész adatai szerint Nehru szóban és írásban is megvédte Am- rita Sher-Gilt, akit Bombay-i tár­latán támadott a kritika nagyapjá­nak angolbarát magatartása miatt. Amrita Sher-Gilnek semmi köze nem volt az angolokhoz, s Nehru is ezt hangoztatta: mindenki ön­maga tettéért felelős, összetett rea­lizmusának formai, eszmei tartozé­ka, hogy a stílust illetően felhasz­nálta az indiai és európai festészet hagyományát, annak az eszmekör­nek képi idézetében, mely szintén két világrész határai között moz­gott. Vonalvezetésének szimmet­rikus rendje zenei hatású, szinte dallamos a forma, kellemesen lágy minden motívuma, akár elefántok sétáját, akár a haraszti emlékkép­ből lendülő hintát, vagy az öreg mesemondót, vagy a szikár hegyi embereket ábrázoló festményein. A színelosztása klasszikus mintá­kon alapul, fekete, zöld, piros, bar­na árnyalatok társulnak egymás­hoz szép nyugodt ívekkel, tömbök­kel, mint Giorgone és Csontváry festményein. Magyarul írt levelei­ben feltárulkozik műveltsége. Dosz­tojevszkij, Bernard Shaw, Proust, Ady, Cézanne és az indiai miniatú- rák egyaránt e korláttalan tájéko­zódás részei, melyek függetlenül műfajuktól . és keletkezésük idő­pontjától képeinek inspiráló elemei. Szabadon járó képzelete, páratlanul gyors felfogóképességgel alakította festészetté megrendüléseit, felisme­Első táj- és állatrajzai Dunaha­rasztin készültek 1914 és 1921 kö­zött. A zebegényi cigánylányokat 1933 körül festette, s az utolsó ma­gyarországi tartózkodása idején, 1938. június és 1939. július között is több műve keletkezett a Duna­kanyarban. Villámgyors metamor­fózissal időzött a kismarosi varjak­nál. Egy pillanatra, mert 1938-ban festett aktja már modiglianis hatá­sú. Ez is csak egy rezdülése, mert tajtékpipás magyar parasztok je­lennek meg vásznain, szinte breu- gheli bőséggel, Nagy István-i ka­rakterrel. Űjabb váltás, mindezt párizsi látomások előzték meg, cey­loni élmények követték. Gyorsaság és intenzitás keltette életre műveit, de a sokrétűség nem vált eklek­tikussá, mert fantáziája a mélység sebessége maradt. Hogy milyen vibrálás jellemzi, arról életrajzi adatai, naplója, levelei tanúskod­nak. így ír Adyról: Az első ma­gyar modern poéta Ady, azt is meg­kísérelte, hogy ötvözze a legújabb no t’vÁ'rtrti 4 nt'ntni a+nlsnf nemzetközi térbe jusson. Említi Hatvány Lajost, Szabó Dezsőt 1934. augusztus 15-én, Verőcéről keltezett levelében, s érdekes adat is csatla­kozik a megszokottakhoz. Zebegényi hegytetőkön Bár többször járt Zebegényben, e Duna és Börzsöny melletti festői szépségű helyen, s több képet is festett itt, Szőnyi Istvánt nem is­merte. Nem ismerte, pedig egyik képének hasonló motívuma van. Indára húgának írta azt, hogy Hyderabadban eladtam azt a ké­pet, amelyen két gyerek áll a he­gyen, Zebegényben festettem. Ez rokon Szőnyi Hegytetőn című mű­vével, a problémafelvetést illetően. M. F. Husain verset is írt Amrita Sher-Gil művészetéről: Egy vándorló lélek. Kopár, barna tájkép. Emberek csoportja, — arcukon ül a csöndes pusztulás nyoma, bórító vidék a háttér. Felvillanása arcoknak, — a folyamatosság kórusát teremtik. A sors rövidre vágja az utazások távolságát s a táj változásai közepette újra és újra megszületik az ember. Ez az összegzés találó lírai han­gulat, állandóan megújuló önarcké­pének része és lényege. Amrita Sher-Gil nemcsak felfedezte, hanem élte is századunk törvényét, a gyor­saságot, s ezzel a termő sebesség­gel kerülte el a kényelmet, a kö­zönyt, találta meg a gondolatok festészettel kifejezett és megraga­dott mélységét. Talán, még telje­sebb az a levélben hangoztatott megjegyzése, mely életre szóló val­lomása, ars poeticája volt: Ügy tű­nik nekem, soha nem kezdtem fes­teni; mindig festettem. Ez volt a forrása, közege, anyanyelve. Kegye- letes lenne, ha Dunaharasztin ut­cát neveznének el róla, s emlék­táblát helyeznének el az egykori Szepesi villa falán, s a Baktay Gimnáziumban Amrita Sher-Gil ösztöndíjat alapítanának, hogy Du­naharasztin kezdődő festői, emberi életműve folytatódjon India és Magyarország élő, növekvő barát­ságában, hiszen mindkettő hazája volt és maradt a mesterművek egyetemességében. LOSONCI MIK LÖS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents