Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
"kMAop 1980. FEBRUÁR 24., VASÁRNAP Munkaügyi viták A prémiumról Az egyik Pest megyei vállalatnál egy tisztviselő, mint gazdasági vezető, négy évig volt alkalmazásban. Kilépése Után kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz: kötelezzék a vállalatot, hogy tizennégy hónapra havi ezer forint helyettesítési pótdíjat fizessen, mert ez idő alatt az üzemvezetői feladatokat is ellátta. Ezenkívül arra hivatkozott, hogy noha prémiumfeladatát teljesítette, Jutalmának csak egy részét kapta meg, ezért a különbözeire igényt tart. A döntőbizottság a kérelmet elutasította, és ugyanilyen ítéletet hozott a Pest megyei Munkaügyi Bíróság is. Az ítélet indoklása szerint a tisztviselőt helyettesítési díj nem illeti meg, mert alapbére a helyettesített munkakörrel megállapított bértétel alsó határát meghaladta. A prémiumkülönbözet iránti követelése szintén megalapozatlan, tekintve, hogy egy évig a vállalat fizetésképtelen volt, tehát erre az időre, az előirányzottal szemben, a kitűzött prémiumot jogosan csökkentette. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletének a prémiumkü- lönbözet megfizetésére irányuló igényt elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: A munkaügyi bíróság álláspontja téves. A tisztviselő a részére kitűzött prémiumfeladatokat teljesítette, ennek ellenére a fizetése után járó' 20 százalék jutalommal szemben csak 14 százalékot kapott, mert szolgálati ideje alatt az egyik évben a vállalat fizetésképtelen volt. Viszont ez az indok a prémiumfeltételek között sem csökkentő, sem kizáró tényezőként nem szerepelj tehát o kitűzött díjazás jogszerűen nem volt leszállítható. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság a vállalatot kötelezte, hogy a tisztviselő évi bérének hat százalékát, mint prémiumkü- lönbözetet fizesse meg. Vasárnapi autósok Ki nem alkalmas a vezefésre? A közlekedés hajmeresztő mutatványokat produkáló ámokfutói és a legmegdöbbentőbb elemi hibákat elkövető analfabétái egyaránt megtalálhatók az utakon: veszélyeztetik önmagukat és mások életét. Vitathatatlanul bebizonyosodott, hogy nem szabad mindenkit a kormánykerék mögé engedni. Hosszú ideig csupán a nyilvánvaló kizáró okok — világtalanság, elmebetegség, súlyos testi fogyatékosságok, nagymértékű gyógyszerfogyasztás, váratlan rosszullé- tekkel járó betegségek, idült alkoholizmus — tarthattak távolt valakit az autóvezetéstől, ha győzte pénzzel és türelemmel, akár élete végéig kísérleteket tehetett a jogosítvány megszerzésére. Mivel ilyen fontos kérdést nem lehetett kizárólag az egyének önkritikájára bízni, valami módon meg kellett gátolni, hogy a járművezetésre kifejezetten alkalmatlan emberek kijussanak az utakra. Ma már előzetes alkalmassági vizsgálatokkal igyekeznek kiszűrni azokat, akik veszélyeztethetik a közlekedés biztonságát. Öt bukás után Mintegy másfél esztendő óta előzetes, alkalmassági vizsgálatokon esnek át mindazok, akik 55. életévüket már betöltötték, amikor vezetői engedély megszerzését határozzák el. Ugyanígy megvizsgálják a túl fiatal — a 18. évet még el nem ért — jelentkezőket is. Kötelező a vizsgálat a hivatásos vezetőknek, valamint azoknak is, akik már ötször buktak meg járművezetési gyakorlatból. Más esetekben is sor kerül a járművezetésre való alkalmasság vizsgálatára, Ilyen rendkívüli ellenőrzést kezdeményezhet a rendőrség. az egészségügyi szervek, a munkáltató és végül akár maga a gépjárművezető is. Az aikalmasságvizsgálaton és általában a gépkocsivezetéssel kapcsolatos vizsgán nem az ügyetlen gépjárműve- zetőjelöltet kell kiszűrni, hanem az alkalmatlant. Van olyan vezető, aki a közlekedési szabályokkal tisztában van, óvatosan és szabályszerűen vezet, de egyes technikai feladatokat nem tud tökéletesen megoldani (például szűk helyen íiem képes parkolni.). Az lyen vezetőnél lehet szó ügyetlenségről, de nem alkalmatlanságról. Türelmet a mazsoláknak Igen sok kezdő autóvezető jelenik meg mostanában útjainkon, aki a tanfolyam elvégzése során jóformán csak belekóstolt a közúti közlekedésbe. A tapasztalat azt mutatja, hogy az átlag gépkocsi- vezetőnek mintegy 30 ezer kilométert kell vezetnie, amíg megszerzi az alapvető jártasságot és készséget. Ha csak hétvégeken ül a kormány mellé a kezdő vezető, bizony lassan teszi meg azt az említett harmincezer kilométert. Jó lenne, ha mind a rutinosok, mind a kezdők belátnák, hogy hétvégi autósnak lenni nem szégyen. Ám a kezdőknek vezetési stílusuk kialakításánál már eleve számításba kellene venniük a gyakorlat hiányát, a sok éves gyakorlattal rendelkezőknek pedig a jelenleginél sokkal több türelmet kellene tanúsítaniuk a mazsolákkal szemben. Mindenesetre elgondolkoztató a közlekedési szakembereknek az a megállapítása, hogy a kezdő kétségtelenül bizonytalanabb a forgalomban, nem bizonyos azonban, hogy veszélyesebb partner. A kevés gyakorlattal rendelkező vezetők sajnos sokszor természetesnek tartják, hogy legalább olyan tempóban autózzanak, mint a körülöttük haladók, elfeledkezvén róla, hogy a többi kocsiban esetleg több évtizedes gyakorlattal rendelkező vagy hivatásos gépjárművezetők ülnek. Többnyire gondolkodás nélkül követik .előttük...haladó vezet- tő manővereit, holott talán nem is ismerik az útszakaszt, a csalóka kanyarokat, íveket, a várható meglepetéseket. Fütyülnek a szabályokra TV-FIGYELŐ Terefere. Az élánkebb emlékezetű rádióhallgatók még bizonyára nem felejtették el azokat a szombat délutáni adásokat, amelyek majd két évtizede igyekeztek megszínesíteni a hétvégét. Igen, úgy a hatvanas évek elején jelentkezett az első ilyen oldottabb hangvételű magazinféle, benne műsorvezetői csevegéssel, hangulatpezsdítő dalolással, kis jelenetekkel, szintén kedélyes interjúkkal stb., stb. Ügy látszik, éppen e kétszer tíz esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a csupán hangszórás készülékek után fcépvetőink is valami hasonló összeállítással késztessék figyelésre gazdáikat. A szojnszédasszonyok társalgásának anyanyelvi megfelelőjét kölcsönkérve Tereferé- nek nevezték el ezt a felnő'- teknek szánt .szórakoztató műsort, amely eddig kétszer jelentkezett — természetesen a fentebb már emlegeti rádiósok jóvoltából. Mert mondanunk sem kell, hogy ezt a vadonatúj tévés sorozatot is a Bródy Sándor utcaiak állítják össze és fényképeztetik le a m3guk kipróbált ízlése, valamint jól bevált gyakorlata szerint. Rendre az idősebbik elektro- moshullám-keltő háza tájáról valók az összeállítás gazdái is! Előbb Papp Endre zengzetes baritonja adta meg a Terefere idagsimító alaphangját, majd — most pénteken este' — Rapcsányi László társalgóit mindazokkal, akiket jónak láttak valamilyen formában megszólal tani. Bár egyikük sem igazán tudott megszabadulni eredendően . rádiós betegségétől, vagyis a kelleténél hosszabb beszédtől — mégis mindkét vállalkozás tetszett. Főképpen ez az utóbbi, Figyelmeztető, hogy a biztosabb járműkezelés elsajátításával párhuzamosan egyre jobban fellazul a kezdők szabálytisztelete, s ebből adódóan egy idő után növekszik az elsőbbség meg nem adásából származó balesetek, valamint a gyalogoselütések száma. Az egészen kezdő sokkal jobban ügyel a gyalogosokra, mint a gyakorlottabb, emlékezvén még arra, hogy nem is olyan régen még ő is gyalogos volt. A gyakorlott vezetők az évek során kialakult úgynevezett beleérző képességük (empátiájuk) révén vigyázhatnak a kezdőkre, a hétvégi autósokra. Ha például a rutinos vezető látja a mellette levő sávon haladó jármű mozgásából, hogy az autós előzni akar, készüljön fel annak esetleges figyelmetlenségeire is. Vagy ha a tükörből azt észleli, hogy egy másik kocsi már túlságosan megközelítette, a féklámpa többszöri felvillantásával jelezze, hogy a biztonság hosszabb követési távolságot kíván. meg. B. I. Bágyi Ferenc klubtag felvétele Nimródok Háromezer fotó a természetről Tegnap délután a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjának (Budapest, Budaörsi út 141.) kongresszusi termében tartotta egyesületté alakuló közgyűlését a Nimród fotóklub. Ez az esemény nem egy új szervezet létrejöttét, hanem a korábbi szervezeti rendszer megújhodását jelentette. Két éve a Nimród vadászmagazin szerkesztőségének kezdeményezésére készült el az a felhívás, amely a természet- és vadfotósokat igyekezett tömöríteni, munkáikat a lapnak megszerezni. A pályázat sikerén felbátorodva kiállítást rendeztek a legjobb munkákból, s azt országjáró körútra indították. Az egy évvel későbbi pályázaton már 1185 kép sorsáról kellett dönteni. A legjobb képekből összeállított kiállítás ma is járja az országot. A fotóklub harmadik pályázatának eredményhirdetésére rövidesen sor kerül. Most 915 színes és fekete-fehér felvétel érkezett, amelyből ugyancsak kiállítás készül. A Kulturális Minisztérium, • Magyar Vadászok Országos Szövetsége. az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat támogatásával, a Magyar Fotóművészek Szövetsége eszmei irányításával tehát az egyesület tegnap jogilag is megalakult. Célja, hogy szervezze és összehangolja a hazánkban működő — hivatásos és amatőr — természet és vadon élő állatok fényképezésével foglalkozó tagjainak tevékenységét, akik egyúttal a természet- és környezetvédelem feladataiból is részt vállalnak. Az egyesület csatlakozni szándékozik a Nemzetközi Vadászfotó Szövetséghez. Képarchívuma most van megszületőben. Ebből hamarosan bárki fekete-fehér és diafelvételeket kaphat. He/, vadászok, orvvadászok Feszülő hurkok és légpuskák Ki hinné, még a vadorzás- nak is van főszezonja. Vadőrök, vadászok mesélik: á hideg idő beköszöntésével szinte jeladásra megsokasodnak az erdőn a rapsicok. Távoli földutakon reflektorozó autók ablakán bújnak ki puskacsöveik, a bokrok alatt feszülnek a hurkok, pisszegnek a légfegyverek. Ilyenkor télen valósággal: felébred az ősi vadászösztön az emberekben. De nincs ebben semmi misztikus, csupán csak a disznót vágók közül sokan úgy tartják, vadhússal keverve lesz igazán finom a kolbász... Fent a budai hegyek között, Pilisborosjenő határában ismeretlen orvvadászok hurkoztak tavaly télen. Különösen a Majomsziget nevű hely környékéről kerültek tlő újra és újra fához erősített drótcsapdák, s közben érezhetően megcsappant a vadállomány. A húst eladták — Főleg az őzek ritkultak meg. Egy-egy bak elejtése 3—í ezer forint kárt jelent a vadásztársaságnak, de nem is ez okozta az igazi veszteséget. A legnagyobb baj az, hogy az örökké zargatott területről elhúzódik az állat, hiszen ezeknek a kérődzőknek mindennap hét-nyolc nyugodt órára van szükségük az emésztéshez. Pilisboros jenői területünkön 1978-ban még 28 őzet számoltunk meg, tavaly azonban mindössze 13-at, pedig mi csak egyetlen bakot lőttünk ki — mondta később a tanúként kihallgatott vadőr. Hosszú hónapokig tartó nyomozás. lesbenállás után végül tettenértek három pilisboros- jenői orvvadászt. F. József, 50 éves nyugdíjas, D. István 38 éves segédmunkás és K. Ernő, 48 éves alkalmi munkás vallomásaik szerint összesen négy őzbakot és sutát, valamint hat vadnyulat ejtettek el. A hús egy részét a faluban eladták, később épp ezen buktak le ... A Pestvidéki Járásbíróság a pilisi rapsicokat 4 hónapi felfüggesztett börtönre, illetve 3000 és 2700 forint pénzbüntetésre ítélte. A vádlottak ezen kívül kötelesek megtéríteni a vadásztársaságnak okozott 14 ezer 400 forint kárt is. Rapsicok börtönben Természetesen nem feltétlenül ugyanilyen büntetés vár minden lebukott orvvadászra. A Dabasi Járásbíróságon éppen a pilisboros jenői üggyel egy időben ítéltek fél évi börtönre, illetve fegyházra vadorzásért két férfit. Az ócsai fenyvesben ugyancsak hurokkal fogott két őz értéke pedig csupán 4 ezer forint volt, s a vádlottak közül is csak az egyik számított büntetett előéletűnek. Mégis, a 35 éves M. Árpád — aki egy karóval verte agyon a még vergődő őzsutákat — valamint a 43 éves K. János, mindketten fel- sőpakonyi alkalmi munkások, időközben már alighanem meg is kezdték szabadságvesztés büntetésüket. Védelmi kísérletek A pusztító tűz ellen A magyar villamosenergiaiparban az utóbbi 17 év során a tűzkárok értéke nem érte el az ágazat vagyonának egy ezreléket. A helyzet az utóbbi években tovább javult, és így az iparág a nemzetközi összehasonlításban is kedvező helyet foglal el a tűzelhárításban. Kerényi A. Ödön, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy az iparágban jelentős erőfeszítéseket tesznek a tűzvédelmi eszközök folyamatos bővítésére és fejlesztésére. A közelmúltban kísérleti telep épült, ahol az új tűzvédelmi eszközöket és módszereket próbálják ki. A tűzesetek okait elemezve elmondta, hogy az erőművekben a sugárzó hő, az áram- szolgáltató hálózatban pedig az elektromos szikra, a zárlat okozta tűzesetek túlsúlya tapasztalható. Még mindig viszonylag magas — az esetek 6 százaléka — a személyes mulasztásból adódó tüzek száma. E szigorú ítélet feltehetően nem véletlenül született éppen Dabason. Becslések szerint ugyanis Pest megyében ezen a vidéken tűnik fel talán a legtöbb rapsic. Tavaly csupán az alsónémedi vadásztársaság vadőrei 43 orvvadászt fogtak el, többet, mint bárhol Pest megyében. Volt, aki kispuskával szarvast lőtt itt, legtöbben azonban őzre, s — légpuskával, lámpával felszerelkezve — a fákon sötétedéskor fácánra vadásznak. Itt fogták el a múlt esztendő alighanem legszemtelenebb (?) rapsicát is, aki egy hajtóvadászat kellős közepén angyali nyugalommal fogta fakeretes sodronyhálós csapdája zsinegét... A vadásztársaságok már évek óta (vagy talán „örök időktől”?) kongatják a vészharangot. Sok a vadorzó, kevés a vad — mondják mindenfelé. Az Észak-Börzsöny erdeit birtokló Május 1. vadásztársaság éppen ezekben a hetekben hirdetett meg jutalmakat az elfogott orvvadászo- | kát. kért. A tagok és a vadőr markát 2 ezer, az erdészét és mezőőrét ezer forint üti, minden rapsic elfogásakor. Lámpával szarvasra Vadászok és orvvadászok: világosak a frontok? Az erdő birtoklásáért vívott harc két ellentétes oldalán — minden látszat ellenére — mégsem egyszerűen vadászok és orvvadászok állnak. — Az orvvadászok egy része ugyanis engedéllyel rendelkező vádász — mondja Balázs István, a vadászati ügyek megyei főtanácsosa. — Ha egy vadásztársasági tag megszegi a tilalmi időt, vagy tiltott módon — például lámpával szarvasra — vadászik, semmiben sem különbözik egy orvvadásztól. Sőt erkölcsileg vétke talán még súlyosabb, is, hiszen kezében ott a tisztességes vadászást biztosító engedély. — Hányán állnak sorba vadásztársasági tagságért jelenleg Pest megyében? — Ezerkétszázan. A vadászok száma pedig 3600. — Majd’ minden vadban gazdag vidéken régi hagyománya van az orvvaddászat- nak. Egykor a gróf erdeit dézsmálták, ma a vadásztársaságét. — Nem azokból lesznek az orvvadászok, akik nem tudnak bekerülni a társaságokba? — Talán valamelyest ez is igaz. De úgy érzem, egyre többeket az ingyen szerzett zsákmány csábít az erdőbe. Egyébként, aki igazán be akar kerülni egy vadásztársaságba, annak 2—5 év alatt sikerül ez, kivált, ha addig is segédkezik, például hajtőként részt vesz a vadászatokon. Idegenben kalózkodók — Térjünk vissza az orvvadász vadászokhoz! — Bármilyen furcsa, vannak, akik egyszerűen lusták kimenni a saját területükre, és idegen vidéken kalózkodnak. — Milyen büntetés jár a vadászbűnökért? — A szabályszegőket pénz- büntetéssel sújtjuk, s ami ennél fájdalmasabb két évre bevonjuk a vadászjegyeiket. — Hány ilyen eset volt tavaly? — Tizennyolc, ám őket nyilvánvalóan- még nehezebb elfogni, mint a többi rapsicot. De aki ilyesmit elkövet, aligha van később erkölcsi alapja káromolni az orvvadászoBahus Endre amely már kevésbé volt stú- diószagú, hiszen abba Ráday Mihály operatőr érdekes és figyelmeztető riportfilmjét is besorolták. (Reménykedjünk: ezután még több ilyen képsor döbbenti rá az előfizetőket mind építészeti értékeink pusztulására, mind más olyasmire, ami mellett csak úgy elsétálgatunk.) Ám azok a Szabadság téren felvett monológok és dialógok sem untathatták a nézőt. Sőt! Egyikük-másikuk valóságos művészi élményt nyújtott. Elsősorban a Dsida Jenő versét előadó Darvas Iván szavalatára gondolunk, amely a míves sorokhoz méltó átéltséggel örvendeztette meg a hallgatót. (Mellesleg szólva igazán jeles dolog volt éppen arra a hajdan Kolozsvárt élt Dsidára gondolni, akit újabban már nem csak az olvasók, de a versgyűjtemények szerkesztői is el-eleiednek.) Kedvünket lelhettük a szecesszió szakértőjével, Szabadi Judit műtörténésszel — a témához méltóan elegáns és stíluson tárgyi környezetben — folytatott beszélgetésben is, s ugyanúgy épülésünket szolgálhatta az a néhány, dicséretesen rövid jelenet. Hanem az a villámtréfa-pá- lyázat... Hát, ez egyelőre még nem az igazi. Egyrészt már másutt eladott poénok köszönnek vissza — igaz, hogy gazdája, Kállai István következetesen poénoknak mondta őket —, másrészt meg az előadásukkal megbízott színészei: sem tesznek (tehetnek?) mást minthogy a legolcsóbb kabaréstílusban ripiznek. Őszintén szólva nemiger illik bele az annyira színvonalas szerkesztésű tévéműsorba az ilyen blokk! Akácz László
