Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
A Skálának is ^rsjrsssssssssssfssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssrsssssssfß^ ^ ■ .--■■■ -■■ -------------...................— -....-..—- --■ I i POZITÍV I A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1980. FEBRUAR 20., SZERDA Két kérdés — két válasz Érd és Százhalombatta mellett a fővárosi Skála áruház tő- kehúselíátásárél is gondoskodik a Benta-völgye Termelő- szövetkezet vágóhídja. Az üzemet idén bővítik, s a tervek szerint jövőre az ideinél több, évi 25 ezer feldolgozott sertés kerül ki a termelőszövetkezetből. Közlekedésről, városfejlesztésről Arckőzelben A doktor úr Megy az úton, utak napszámosa, huszonöt évé immár. Ment gyalog, motorbieiklin, autón. Elfc—j.tésre való első típusú Moszkvicson; most a Lada járja, ezerötszázas, fehér színű. Azt állítja le a sarkokon, a sarkoktól a házakig ma ' is gyalog visz az út. Azzal kanyarodik a háza elé, nézi, leengedték-e a redőnyt. Ilyenkor bemegy a címért, a redőny beteget jelent. — Sokszor van leengedve? — Többször, mint szabadon. Dunántúli faluból való, Pápa mellől, a szülőföld emlékét tovább szépíti az idő. Kórboncnok akart lenni, körzeti orvos lett; munkája mellett tanácstag, másokért házaló. Mentőállomásért ágált, ma kész a terv a megvalósításra. Ügyeletet szervezett, ma terepjáró hord orvost és ápolónőt a segítségre várókhoz. Huszonöt éve él hőskorban. Itt néha ma is ölben kell elvinni a beteget a mentőig. Keserű ember is lehetne, nem az. Tudom-e, kérdezi, hogy Érden volt a világ első emberrablása? S mit gondolok, kit raboltak el? Egy orvost — Sosem akart elmenni? — Nem, mert ha akartam volna, biztosan elmegyek. — Lehet szeretni a várost? — Hogy szeretet-e ez, nem tudom, de engem a legerősebb kötelék fűz ide. A hivatás. Mondják, annak idején Ferenc József elvből nem adott nemesi rangot doktorember- nek. Egy volt, aki kapott, az is tévedésből: a szegedi gyógyítót a császár őfőméltósága összekeverte a város hasonnevű polgármesterével. Nemesi rangot ma sem kap orvos. Helyette szolgál az a tisztelgő szeretet, ahogy emberarcok után kutatva elsőnek ejtik ki az érdiek dr. Wei- dinger István nevét. Érd — a kérdések városa. Nyúljon bár a város élete után kutató Érd valahány témájához: 'kérdéséire újabb kérdéseket talál. Az út, a járda, a víz és a szennyvíz, iskola-óvoda — egy helyét kereső, jövőjét építő közösség mindennapjainak kérdései. A kérdések sokaságából választottunk kettőt: a közlekedést és a városfejlesztést. • Érd utazóváros. Lakóinak fele naponta buszra száll, do az itthon maradókat is érinti a közlekedés helyzete. Jogos-e a lakosság panasza a járművek túlzsúfoltságáról, a járatok kimaradásáról? Válaszol: Klement András, a Volán 20. sz. Vállalat érdi üzemegységének igazgatója: — Érd közlekedésének meg- iteleséhez tudni kall, hogy naponta húszezer ember utazik, s ez a szám csupán a rendszeres bejárókat jelenti. Mi szállítjuk Százhalombatta & a környező községek lakóit is, s az érdi pályaudvar a legnagyobb utasforgalmai Pest megyében. 61 autóbusz, napi 1283 járat közlekedik Érd és a főváros között, egy kocsi naponta 330—450 kilométert .tesz meg. Ezek az adatok is jelzik, milyen teher nehezedik dolgozóinkra, akiknek köszönhető, hogy a fővárosinál jobb színvonalúra sikerült megszervezni közlekedésünket. Járataink válóban zsúfoltak — a csúcsforgalom idején s-±, sokszor 110 százalékos az igénybevétel —, előfordul kimaradás is. Ez azonban elenyésző: tavaly 1898 járatból egyetlen egy maradt ki. Természetesen a .statisztika nem jelenthet gyógyírt annak, alti eppen kénytelen várni egy járatra, s azok bosszúságán sem segít, akik naponta kényelmetlenül utaznak. Vállalatunk nagy erőfeszítéseket tesz a forgalom megfelelő lebonyolítására, ezt szolgálja az elmúlt évben az M7-en beállított tíz csuklós autóbusz. A város belső közlekedését segíti a járatok — várhatóan nyári — indítása a Lőcsei—Szovátai úton, Bem téri végállomással, és tervezzük az Iparos út bekapcsolását a közlekedésbe, amely a „Doberdón” élők gondján segít. Törekvéseink azonban csak akkor lehetnek sikeresek, ha párosulnak a lakosság közlekedési kultúrájának kialakulásával, utazási magatartásának megváltozásával. Ha a lakosok nem aszerint választanak járatot, hogy azon le lehet-e ülni, ha a kocsi utasterét teljes egészében kihasználják, ha nem ragaszkodnak a hagyományos buszökhoz, tévhit, hogy a csuklósok lassúbbak lennének, ha utazási időpontjukat kicsit a forgalomhoz igazítanák, maguk is segíthetnének a vállalat gondján. • Hogyan alakul Parkváros fejlődése? Igaz-e, hogy ez a vidék fix'd „mostohagyereke?” Válaszol: dr. Kara Pál Érd város Tanácsának vb-titkára: — Nem hiszem, hogy a város bármely része — beszéljünk akár Ligetről, Öfaturól,' vagy magáról Parkivárosról. — mostohagyerek lenne. Hátrányos helyzetüket valami módon mindannyian érezhetik, s ugyanúgy mindenütt akad az életnek olyan területe, amitől akár „kedvenceknek” is gondolhatnák magukat. Ami magát Parikvárost illeti, már csak azért sem áll ez a mostohaság, mert éppen az elmúlt időszakban kapott gyermekrendelőt a városrész, most fejezzük be a modern 8. számú iskola építését, s hamarosan bővül a helyi buszjárat. A város villanyhálózatából 18 kilométer itt épül majd -meg, s elkészültek egy korszerű városi alközpont tervei is. A körzeti rendelő megépítése sürgető, tervbe vettük ezt is. Amit nem fejlesztünk^ az a Parkvárosnak az M7 út mellett levő területe, amelyet üdülőövezetnek minősítettünk, s amelynek kiterjedését általános rendezési tervünk szabályozza. Olyan befektetéseket kívánna e szétszórt, elmaradt településrész fejlesztése, amelyeket a város csak bizonyos idő múltán tud vállalni. Mindez nem jelenti azt, hogy a tanács ne gondolkodna a terület sorsán, hogy a legkisebb lehetőséget is ne használná fői a jobbításra, vagy elutasítaná azokat a lakosságtól jövő kezdeményezéseket, amelyek az üdülőterület és egész Parkváros szépítését szolgálnák. NEGATÍV sfj'sjsssssssssssssj'sssssssssssssssssssss/ssssssssy/ssss./ss/ssss/ssss/'ssssssssssssssssJi Ön mit kérdezne? > Ha m&djában állna kérdést feltenni lajmukban. ön. kedve® olvasó, mát kérdezne? Városa közösségének életéből, családja sorsával kapcsolatban mi érdekelné a legjobban? Ügyes-bajos dolgaira kitől várna választ? Városának örömei, gondjai közül miről olvasna legszívesebben, környezetéből kit tartana bemutatásra érdemesnek lapunkban? Érdeklődését, kérdését várja szerkesztőségünk: a városi tanácsban, a művelődési központban és a parkvárosi rendelőnél felállított ÉRŐI HIRT.AP postaládáink önnek is rendelkezésére állnak. Várjuk levelét, s addig is mi kérdezünk: Ön mii kérdezne? K ál vári a, biztatássá I Ha azt mondcm: Erzsébet utca.. Népi hagyományok őrzői Százhúsz asz- szonyt, többségükben gyermekükkel otthon levő anyákat foglalkoztat a Népművészek Háziipari Szövetkezete érdi részlege. Az ügyes kezű asszonyok munkájukkal a népművészet hagyományait őrzik tovább. Képünkön: Fehér Jőzsefné (középen) a kezdő dolgozóknak magyarázta a szűrrátét készítésének fogásait. A tanuló lányok és asszonyok fél éves oktatás után kezdik meg munkájukat. Hogy pontosan hány kilométer utcája is van Érdnek, nehéz megmondani. Ki háromszáznyolcvanat, ki kevesebbet mond, legutóbb a tanács műszaki osztályának illetékese 393-at említett. S ha az adatok nem is, az arányok megegyeznék: a majd négyszáz kilométernyi útból húsz kilométernyinek az állapota elfogadható. A többi? Nos, a többi megítéléséhez elég kettőt lépni a 70-es úttól, vagy megérdeklődnd a helybeliektől, hogy vége-hossza ne legyen a káromlásnak. Akkora gondja ez a városnak, hogy szinte már nem is téma. Beta kocsi vállon S lám, még útügyben is tovább borzolódhatnak a kedélyek a városban. Elég, ha az ember azt mondja: Erzsébet utca... — Kérem szépen, a mi utcánk egy tisztességes, rendes utca volt mindig, az egykori község egyik legszebb része. Három év alatt kétszer megbontották, kétszer raktuk ösz- sze a pénzünket, saját erőből kétszer építettük újjá az utat. De ami most folyik itt, az mar elviselhetetlen. A délutáni szürkületben nem látóm a munkaruhában lapátoló férfi, Kékesi Jenő arcát, hangnortíozásából érzem, hogy állítását komolyan gondolja. Ami pedig az elvisél- hetetlenséget illeti: igyekeztem végigmenni a nevezett utcán, egy alkalomra is bátor vállalkozás volt. S ha jómagámnak is napjában kellene egyensúlyozni a kátyúk között, bokáig süllyedni a sarkokon, nem tudva, hová vezet egyetlen rossz lépés a sötétben, bizonyára én sem találnék egyéo jelzőt. — Nem az a baj, hogy föltárták az utunkat, elzárták az építkezéssel az utca kijáratát, hanem hogy reményünk sincs, hogy megközelítő állapotban visszakapjuk. S hiába futottunk bárhova, legföljebb ígérgetést hallottunk. Két házzal arrébb látatlanban is a hallottakra rímel a háziak, Nagy Lajosék és a szomszéd, Perlaki Antal mondandója: — Nincs nekünk semmi bajunk az építkezéssel, megértjük a várost, fejlődni, szépülni akar. A nép elfogadta a kisajátításokat is, s ha nem az életébe lépne bele az építkezés, nem is okozna fejfájást a lakótelep. De most úgy tűnik, a csatornázás után itt maradunk'a rossz úttal: gyerekes anyáknak még a babakocsit is* a vállukon kell vinni, hogy kijussanak az utcából. Mi kétszer megcsináltuk az utat, s az emberek úgy látják, most a munkájukat tették tönkre. Nem hiszem, hogy még egyszer közös munkára foghatók lesznek. A tanácsban. — Mi a helyzet az Erzsébet utcával? — kérdezem dr. Be- nussi Silvió tanácselnököt. — Amit az emberek mondtak: a lakótelep építése, az ott levezetett csatorna munkálatai során valóban megromlott az egyébként sem szilárd burkolatú út állapota, s az eredetileg is nedves terepen egy ideje komoly nehézséget jelent a közlekedés. r Építők ígérete — Mit tud tenni a tanács? — Keveset. Az utca lakói többször megkerestek bennünket, nekik is elmondtuk: nemcsak a tanács dolga ez az építkezés. A Pest megyei Beruházási Vállalat a lakótelep építtetője, a PÁSV érdi ki- rendeltsége a generálkivitelező, s mi legföljebb kérhetjük, ahogy ezt már többször megtettük, hogy az eredeti állapotot állítsák vissza. PáÉV érdi kirendeltsége, Horváth László építésvezetőt kérdezem: — Tud az Erzsébet utca gondjáról? — Igen, de az utak állapota nem a mi dolgunk. Már azzal is többletmunkát vállaltunk, hogy a tanács kérésére betonlapokkal biztosítottuk a gyalogosok kijárását a lakótelepen át. — Várhatják-e a lakók útjuk helyreállítását? — Eredetileg is 'elegyengettük volna az utat, de szilárd burkolat híján ez legföljebb felületi kezelést jelentett volna. Időközben kaptuk a megbízást a beruházási vállalattól: építsük meg az Erzsébet utcát. — Ezek szerint hamarosan új utcájuk less a lakóknak? — Igen, tavaszra elvégezzük a munkát. Kinek a gondja? Ezzel a váratlanul biztató fordulattal ér véget — reméljük — az Erzsébet utca kálváriája. S bár a válasz megnyugtató lehet az ott lakóknak, nyitva marad néhány kérdés. Mi lesz a sorsa a környék hasonló állapotban levő — Edith, Éva, Emília — utcáinak? S hogy valójában kinek a feladata az utcák sorsáról gondoskodni? Mert ahogy a lakók elmondták, nem az a döntő, hogy sáros-e vagy sem néhány utca Érden, hanem hogy néhány utcányi ember helyzete kap-e megfelelő figyelmet? Kezük munkájának, sorsuknak megbecsülése a záloga, hogy ők maguk is hasonló megbecsüléssel figyeljék, értékeljék, segítsék városuk fejlődését. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Koppány György Nagylelkűség Ismerős a mozdulat, ugye? Amint cinkos mosollyal, nagylelkűen leintjük a sofőrt: „Hagyja, kolléga...” Mármint a tízesből visszajáró összeget, s vele akár a néhány forint ára jegy szolgáltatását is. Mi megtettük napi jócselekedeíün- ket, a busz vezetője megkapta a magáét, jár is neki: sokat dolgozik. Ott látjuk a volánnál hajnalban, ő hoz haza az éjszakába nyúló nap után, s ráadásul már ismerős, aki előre köszön felszálláskor, jó utat kíván eltávozóban. Aztán meg. ki venné észre azt a pár forintot: a vállalat elbírja, az ellenőrnél meg majd csak kirnagyarázzuk magunkat. Országos nagylelkűség ez, s az arányokból az érdiekre legföljebb annyival jut óbb, amennyiben a busz- közlekedés is jooban érinti őket. A város lakosságának fele napjában kétszer buszra száll, s az érdi autóbuszállomás forgalma nagyobb, mint az Engels téré. A lakosság a buszok növekvő zsúfoltságáról panaszkodik, a Volán pénzügyi kimutatása szerint egyes járatokon nem nőtt az utas- forgalom. Az igazság nagylelkűségünkön is megtöretik. Akad autóbuszvezető, aki tréfával üti el a dolgot. Másik csodálkozik és dühöng. Akad olyan is, aki a ; fogak közt megszűrt raon- j tíatra — „Hagyja, kollé- : gám ...” — visszakacsint. : Ne hagyja. Kísérlet I Lelkes hangú cikket kö! zöl az NSZK Profil című laviának egűik közelmúltbeli száma. Írója arról az oktatási kísérletről számol be. amely során a szülőket bevonják a gyerekek tanításába. a riporter az iskoláztatásnak ezen új. „családi” formáját egyenesen forradalomnak nevezi. Nem mintha csipetnyit is le akarnánk vonni az NSZK-beli pedagógusok útkeresésének értékéből, csupán a rend kedvéért jegyezzük meg. hogy ezzel az újítással néhány száz kilométerrel errébb, Közép- Európa egy kis országának Érd nevű városában, annak 7. számú — ismertebb nevén: Vincellér utcai — iskolájában is megpróbálkoztak. Ha nem■ is azonos módon NSZK-beli tanártársaikkal — ahol is a szülők a tanórák állandó résztvevői. így kap az oktatás valóban familiáris jelleget —, de egyazon céllal vágtak neki ötletük meavalósításának az érdi tanárok: megkeresni a szülök részvételének módját az iskola életében. közelebb hozni az iskola és, a család nevelését, segítsél; í nyújtani ányák- nak-apú iák napjaink tanítási módszereinek, tananyagának megismeréséhez, támogatást szerezni az iskola javára a legérdekel- tebbektöl. Szülők klubjának nevezték el próbálkozásukat. Hívhatták volna másnak, NSZK-mintára, például oktatási forradalomnak is. Mert a Rétvári Sándor igazgató vezette ötvenfős csoport létrehozása nem kevesebbet jelent, minthogy ebben az iskolában megkeresték — és reméljük? megtalálták — a módját hogyan léphet ki az iskok’ a falai közül, hogyan töltődhetnek meg élettel a tantermek. A Vincellér utcaiak kísérlete az egyik lehetséges módja annak, hogy az iskolák betöltsék igazi feladatú- í kát: a közművelődés központjai, közösségi életünk i alakítói legyenek.
