Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-19 / 41. szám

fi PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A GÖDÖLLŐI JÁRÁS ÉS GÖDÖLLŐ VÁROS RÉSZÉRE VH. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1980. FEBRUÁR 19., KEDD Árammérőgyár Következetes rekonstrukció Az Árammérőgyárban évek óta tart a következetesen megvalósított rekonstrukció. Ennek 1980-ra esedékes szaka­száról kérdeztük Gergely Bé­lát, a gyár önálló koordinációs osztályának a vezetőjét. Megfelelő étkező Ebben az esztendőben a leg­fontosabb a sajtolóműheiy felújítási munkálatainak a be­fejezése, ami nemcsak nagysá­ga miatt kiemelkedő, hanem azért is, mert itt a rekonst­rukciós tevékenységet úgy kell megszervezni, hogy köz­ben a termelés kielégíthesse a gyári igényeket. Természete­sen ezeket a munkálatokat úgy kell elvégezni, hogy a munkavédel mi helyzet és a munkakörülmények is jelentő­sen javuljanak. Mi is várható ettől a re­konstrukciótól? Elsősorban az, hogy a balesetek száma csök­kenhet a műszaki problémák egyszerűsítésével. A zajos gé­peket zajkabinokban helyezik •el. Kedvezőbb lesz az anyagel­látás is, mivel az áramlási utakat a lehető legrövidebbre tervezték. A hulladék eltávolí­tását gépesítették. A műhely és a hozzá tartozó raktárak teljes felújítása is szükségessé vált) mivel a hosszú üzemelés alatt eddig még ilyen munká­latokra nem került sor. Most lehetőség nyílt arra is, hogy a dolgozók létszámának megfe­lelő nagyságú étkezőt is Ki­alakítsanak. Vitathatatlan, hogy a mű­anyaggyártás dinamiKusan fej­lődött az Árammérőgyárban. A géppark megnövekedett, a termelékenység fokozásával egyre több és több nyersanya­got használnak föl. Mindebből szinte egyenesen következik, hogy'kinőtte magát a műhely. A fokozódó követelmények kielégítésére a műanyagüzem rekonstrukciójára van szükség. Szerszám- és anyagraktár Közvetlen oka, hogy a Fiat­maszkok festése miatt jelentős területcsökkenés is érte az üzemet. A sok gépmozgás is azt követeli, hogy a technoló­giai folyamatok sorrendiségé­nek a betartásával kedvező feltételeket biztosítsanak az ott dolgozók termelési ered­ményeinek javításához. Erre a A sánta muflon esete Rosszul végződött az éj- szakai kiruccanás két gödöllői fiatalembernek, akik az egyik szép holdvi­lágos éjszaka vadlesre in­dultak. Egyikük tagja egy vadásztársaságnak, s így tisztában van a szabályok­kal és előírásokkal, ame­lyek az effajta tevékenység­re érvényesek. Vadászunk egy január végi éjjel arra ébredt, hogy az ablakon túl nagyon szép a holdvilág, ami nagyszerű vaddisznólesre, illetve va­dászatra. Gyorsan felkelt, felöltözött, fogta puskáját, néhány töltényt, autóba vágta magát, és nekiindult a kihalt tájnak. Közben eszébe jutott barátja, aki szintén kedveli az ilyen ki­rándulásokat, noha nem igazi vadász. Felzörgette, s most már kettesben siettek vadlesre, vesztükre azonban eleredt az .eső, tervük füstbe ment. Hogy mégse maradjanak szórakozás nélkül, elhatá­rozták, felkeresik egyik kö­zös ismerősüket, viszonozni egy régebbi hajnali kopog­tatását. Szívük azonban meglágyult, arra gondolva, hogy barátjuk korán indul munkába. Visszafelé tartottak, ami­kor az árok szélén egyelőre ismeretlen vad fejét látták felbukkanni. Nehezen, de végre kimászott. Ekkor még őznek vélték, s azt is észre­vették, a hátsó lábát húz­za, valószínűleg megsérül­hetett. Tanakodtak, mité­vők legyenek, noha még mindig nem tudták, milyen állatról van szó. Bár tisztában volt vele, idegen vadászterületen jár, itt tilos puskáját használni, rövid töprengés után a va­dász összerakta fegyverét, célzott, lőtt és talált. Ek­kor újabb dilemma elé ke­rültek, mit tegyenek az el­ejtett vaddal, amelyről ki­derült, nem őz, hanem muflon, s mint később a szakértők megállaoították, értéke húszezer forint. Felmerült bennük, hogy az állatot elviszik a nem vadász társ vadász ismerő­séhez. Az ötletet végüL el­vetették, félvén annak ha­ragjától, ha ilyen késői órában zargatják. Ügy dön­töttek, a vadat először ha­zaviszik. Betették a kocsi­ba, gondosan letakarták, s indultak. Nem sokat mentek, ami­kor jármű közeledett velük szemben, melynek vezetője jelzéssel kérte, kapcsolják ki a fényszórót. Mivel nem tették, újabb jelzéssel le­állásra szólította fel őket. Bánatukra rendőr ült az autóban, aki a lövésre fi­gyelt föl. Kérdésére a va­dász elmondta, hol jártak, s hova tartanak. Hozzátet­te, útközben őzet lőtt. A rendőr kíváncsi lett, fel­emelte a takarót, s megál­lapította, az bizony nem őz, hanem muflon. Ráadásul a hatósági sze­mély nem volt hajlandó el­menni az öreg vadász isme­rőshöz, hogy ott elintézzék az ügyet, vagyis eltussolják. Azóta megtörtént a ki­hallgatás, melynek során a kirándulás szervezője is­mét azt állította, nem volt szándékában eltülajdoní- tani a muflont. Arra gon­dolt, jót tesz, ha lelövéssel megmenti a ragadozóktól. Persze a vadnak alighanem az lett volna a legjobb, ha életben hagyják, hiszen a szakértők azt is megállapí­tották, előzőleg nem volt sérült. S mivel fiatal volt és egészséges, mármint a vad, még fejlődhetett vol­na, a Gödöllő környéki er­dők díszére. S mi lett volna jó az al­kalmi vadászpárnak? Bele kellett volna törődniük a balsikerbe. Miért voltak telhetetlenek? Ritkán jön össze minden. íme, ezen az éjszakán is, sütött a hold, de eleredt az eső. Máskor száraz az idő, de nem vilá­gít a hold. Okos ember eggyel is beéri. !/ omolyabbra fordítva a ' szót: a legjobb, ha az ember szabályszerűen jár el, különben cserben hagy­ja a hidegvére, vagy talán lelkiismerete tartja vissza attól, hogy kikapcsolja a reflektort. Vagy a félelem. Ámde, ha nem bántjuk a muflont, félelemre sincs okunk. Még éjszaka sem, kiváltképp ha süt a hold. — r — I Helyzetkép Túráról A javításokat sorolni keil Vácszentlászló felől döcö­gős, kanyargós út vezet be Túrára. Már a községben já­runk, egy kisebb konvoj gyűlt össze, s az előttünk haladó, sóderrel megrakott ZlL-t is szelíd tempóban vezeti sofőr­je. A lavórnyi gödrök között alig érdemes válogatni a négy kerékkel, a falu szélétől az áfész kisáruházáig kátyú-ká­tyú után. így nem csoda, ha a tanácson ezzel a kérdéssel kezdtük beszélgetésünket: — Mikor javítják ki ezt az utat? — Hagyományos választ adhatok, ugyanis annyiban nem a mi asztalunk ez, hogy az említett útvonal KPM-ke- zelésű, mi már kértük, hogy mielőbb hozzák rendbe, ígé­retet eddig nem kaptunk a javítás idejéről — mondja Visy György, a végrehajtó bi­zottság titkára, s hozzátette még: bíznak benne, hogy a felújítás hamarosan megtör­ténik, hiszen útépítési anyagot most is. tárolnak az útfenn­tartók a községben. Nem a tanács Mindebből az is nyilvánva­ló, hogy amikor sok esetben bárhol, esetleg a tanácsra ne­heztelnek az emberek, csak részben címzik a panaszt pon­tosan, hiszen a községeken át­húzódó utak egy részének fenntartása nem az ő felada­tuk. Más kérdés, de ide tozik persze, hogy a E* megyei igazgatóságára is nagy teher hárul: a javításokat so­rolniuk kiéli. E túrái útszakasz azonban tényleg megérett a helyrehozatalra. Ami pedig a tanácsi keze­lésű utakat illeti: az elmúlt évben Túrán több mint két­millió forintot költöttek fel­újításukra. Űj burkolatot ka­pott az Elnök utca és a Lenin tér, amelyek ugyancsak meg­értek a rekonstrukcióra, hi­szen másfél évtizede viselték a növekvő forgalmat. Közművekre egyébként is sokat költhetnének a község­ben. Az átutazó nem. de az itt élők és a szakemberek tud­ják, hogy a község nagy része mélyfekvésű, így a belvízren­dezésben mindig van tenni­való. Mint Visy György el­mondotta: ebben az ötéves tervben eddig négymillió fo­rintot költöttek a munkála­tokra. Mostanra rendbe tették az Ady Endre, a Szőlő és a Táncsics Mihály utca környé­két, s tavaly tisztították ki az Emse-patak medrét, amely a vasút-telepi rész vízelvezeté­sét javította meg elsősorban, ahol már áldatlan állapotok uralkodtak. Túrán 8 ezer 400 ember la­kik. A munkaképes korúak negyvenöt-ötven százaléka el­jár dolgozni, elsősorban a MÁV, néhány budapesti, gö­döllői és környékbeli üzemek foglalkoztatják őket. A hely­ben dolgozók többségét a mintegy hétszáz aktív dolgo­zót foglalkoztató Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Tsz, az áfész és a Ferromechanika Ipari Szövetkezet tekercselő részlege és a közintézmények kötik le. Túrának nagy a vonzáskörzete: termelőszövet­kezete Galgahévízzel közös, ennél is kiterjedtebb a Galsa- idéke Áfész és a Takarék- szövetkezet, hiszen ezek 14— 16 községet látnak el. Az ötéves terv elején, ahogy Visy György, a végrehajtó bi­zottság titkára fogalmazott: még csak vágy volt, hogy ja­vuljon a község egészségügyi ellátása. A gyermekorvos hiányzott nagyon, mert az ap­róságokat Aszódra kellett be­hordani. A községben most már három körzeti orvos van, s tavaly márciusban nyitották meg a gyermekorvosi rende­lőt, amellyel együtt az orvos­nak lakás, továbbá tanácsadó szoba is épült. A létesítmény mintegy 3,5 millió forintba került, amelyből a megyei ta­nács 800 ezer forintot adott. A kivitelezést a helybeli kis­iparosokból szervezett csapat végezte megelégedésre, s szá­mottevő társadalmi munkával segítette a tanácsot á lakosság is. Már nem csak vágy Szintén múlt évi előrehala- dást jelez, hogy felújították a | negyven gyereknek helyet adó bölcsődét. Most télen győzik hellyel, tavasszal, nyáron vi­szont ötvennél is töj?b gyere­ket hordanak bölcsődébe rendszeresen, ilyenkor aztán szűkös. Szeretnék ezt a kis intézményt hamarosan leg­alább hatvan személyesre bő­víteni, amit indokol, hogy a tapasztalatok szerint most már kevesebben maradnak gyes­en, mert a kereset és a gon­dozási segély között nagyobb a különbség, mint korábban í volt. Még szorítóbb az óvodai gond Túrán. A régi és a négy éve átadott, százszemélyés óvodában együtt rendes kö­rülmények között 225 gyere­ket tud.jak elhelyezni, a túl­terheltség azonban itt is eléri a húsz százalékot. Ennek el­lenére tayaly szeptemberben helyhiány miatt ötven gyere­ket kellett elutasítaniuk. Tornaszoba, zsibongó Négy helyen levő iskoláik­ban összesen 23 tanulócsopor­tot foglalkoztatnak, tanter­meik száma 24, így több mű­szakban tanítanak. A Köz­társaság téren a múlt ötéves tervben épített nyolctanter­mes iskola mellett akkor tor­naterem Is létesült, ez rna már kicsi, inkább csupán tor­naszobának felel meg. Eddig még nem tudtak napközis csoportot létrehozni, kettőnek a szervezése most folyik, ab­ban az épületben helyezik majd el a gyerekeket, amelyet néhai Hónai Lajosné, az egy­kori népszerű túrái pedagógus ajánlott fel gyermekintézmény céljaira. A kétszobás lakásból mintegy 800 ezer forintos költ­séggel alakította ki a tanács az iskolás napközit. Az épü­lethez egy kisebb zsibongót is csatoltak. Megnyitására az el­következő hetekben kerül. sor. F. I. Szakmai továbbképzés A gödöllői Városgazdálko­dási Vállalat egyik fontos fel­adatának tartja az idén is te­kintélyének növelését, a téves megítélések, illetve az előíté­letek mérséklését. Minden erejükkel arra törekszenek, hogy a lakosságnak és a ta­nácsnak végzett munka szín­vonalával, megbízhatóságá­val szemben ne merülhesse­nek fel kifogások. E télok eléréséhez termé­szetesen jó. vezetőkre, szak­emberekre, munkásokra van szükség, az eddiginél nagyobb számban. Mivel nem nagy, híres cégről \'an szó. érthe­tően nem a legképzettebb dol­gozók mennek hozzájuk. Ezért is fontos, hogy munkaválla­lóik minél több arra alkalma­sat szakmailag és politikailag képezzenek. A folyamat tavaly elkezdő­dött, s az idén erőteljesen to- . vább haladnak ezen az úton. Három-három dolgozójuk megy fő-, illetve középiskolá­ba, szaktanfolyamokra heten járnak, ML-egyetemre és kö­zépiskolába ketten-ketten. Gondot fordítanak a kétke­ziek szakmai továbbképzésére is, ebben az évben például gépi fűrészelőket. hegesztőket, kazánfűtőt oktatnak. larkásselék az iskolában Lóerő helyett kilowatt Oda egy kedvenc fogalom. Hányszor írtuk, mondtuk, egy-egy autóval, traktorral kapcsolatban: kihasználatlan lóerők. Arra az esetre vonat­kozott ez, amikor a szakértők szerint ennek vagy annak a gépnek a motorja, amely eny- nyi meg annyi lóerős, a lehet­ségesnél sokkal kisebb mér­tékben volt igénybe véve. Csakhogy január elsejétől a teljesítmény egységét, a lóerőt felváltotta a kilowatt. Támad is belőle néha vita, hogy mekkora teljesítményű is egy-egy Rába traktor, Tra­A vérségi általános iskoiában az idén kevesebb a szak­kör. A tavaly működők közül megszűnt a honismereti és a bábszakkör. De azért a gyerekek találhatnak maguknak hasznos elfoglaltságot, az iskolában az úttörőfoglaíkozásokon és a sportdélutánokon; a művelődési házban, a tánc- és rajz­kör várja őket. Nemrégiben újabb szakkört hívtak életre, a barkácsolók örömére. Vezetője nem pedagógus, mint a töb­bieké, hanem egy lelkes fiatal szülő, Varga Bálint. A tanulók körében hamar népszerűvé vált ez a foglalatosság, péntek délutánonként rendre megtelik a műhelyszoba. Jelenleg épületek — közöttük az iskola — makettjét készítik gyufa- szálból. Képünkön: Kalmár Attila, Kiss Gábor és Tóth Zoltán a lakóházak makettjének tetőzetét ragasztja, csiszolja. Bene Mihály felvétele Közgyűlést tartott a sportkör bánt vagy Zsiguli. Pedig a dolog végtelenül egyszerű, an­nak is, aki fejben nem szá­mol gyorsan. Csupán annyit kell megjegyezni, hogy egy jó öreg lóerő egyenlő 0,736 kilo­wattal. Ami a gépkönyv sze­rint száz lóerős, az 73,6 kilo­watt teljesítményű. Vagyis 0,736-dal kell megszorozni a lóerőt jelző számot és máris ismerjük a teljesítményt az új mértékegység szerint, tud­juk hány kilowattos a kerti traktorunk, a termelőszövet­kezet Rábája, vagy a szom­széd Skodája. Közgyűlést tartott a Kere- pestarcsai Sport Club: az ösz- szejövetelen részt vettek a község vezetői, a támogató szervek képviselői. Mogyoródi József elnök beszámolója után élénk vita bontakozott ki, amely a végére több tanulsá­got tett nyilvánvalóvá. Általános egyetértés volt ab­ban, hogy a sportkör tevé­kenységén van mit és lehet is javítani, de többen megállapi- tották, hogy a valóságtól elru­gaszkodott. megalapozatlan kritika éppen azoktól szárma­zik, akik nem éltek jogaikkal és nem teljesítették kötelessé­geiket: még az elnökség né­hány tagja is közéjük tarto­zott, tWn jártak el az jövetelekre, nélkülük dönteni. ossze­kellett új A mostani közgyűlésen aktívákat is beválasztottak az elnökségbe, azoknak a helyé­re, akik elhanyagolták megbí­zatásukat. Mogyoródi József, aki több mint 6 éve irányítot­ta a sportegyesületet, tartós külföldi kiküldetés miatt le­mondott tisztéről, utódjául Só­lyom Józsefnét választották. Az elnökség tagjai: Baranyai József, Boros György, Gál Já­nos, Jakab Sándor, Kökény László, Mogyoródi József, Ti­hanyi József és Szalisznyó Fe­renc. 1 I lehetőséget az teremtette meg, hogy gyáron belül bizonyos forgácsoló kapacitás megszűnt, s így a forgácsoló üzemnek a szálanyag- és szerszámtároló helyiségeiből gyarapodhat a műanyagüzem. Á forgácsoló kapacitás csök­kentéséből, pontosabban: a vajszlói letelepítésből kö­vetkezik az, hogy az üzem automata műhelyének a te­rületén is hely szabadult fel, amelyből a már említett mű­anyagüzemi program valósul­hatott meg, cte ily módon nyí­lik lehetőség arra is, hogy egy új szerszám- és szálasanyag­raktárt itt kialakítsanak, s még a tűtengely műhely gépel­nek egy részét is itt helyezzék el. Évek óta a legkülönbözőbb gyári fórumokon állandóan visszatérő probléma oldódik meg ez évben az orvosi rende­lő rekonstrukciós munkáinak befejezésével. A gyárban fo­lyó felújítási munkák követ­keztében átmenetileg faházba költöztetik a szerszámszer­kesztőket. A felszabadult te­rületen alakítják ki az üzem­orvosi, szakorvosi és fogorvo­si rendelőket. Remélhetőleg a gyár dolgozói már szeptember 30-án az új helyen kaphatják meg a szükséges orvosi ellá­tást. Halaszthatatlan feladattá vált a gyári vizesblokk re­konstrukciójának a megkezdé­se is. Ugyanis ez a gyár építé­se óta üzemel, és annyira el­használódott, hogy naponta negyven köbméter víz megy veszendőbe. A teljes rekonst­rukció első lépcsőfoka ez év­ben kezdődik. Erdőkertesen Mindezek a feladatok csak a nagyoobak. Ezek mellett szám­talan, apróbbnak tűnő felújí­tást keli elvégezni. Ezek való­jában még nehezebbek is, mert az ilyen munkálatok el­végzése nehezebben szervez­hető, körülményesebben han­golható össze a társüzemek­kel. íme néhány ezek közül: Biztonságos autóbuszfordulót kell kialakítani a gyárban. Az ehhez szükséges terveket az illetékes szakértők bevonásá­val már elkészítették, el is fo­gadták és most már csak az idő jobbrafordulását várják, hogy hozzákezdhessenek a munkálatokhoz. Előrelátható­lag április 30-ig el is készülnek vele. Az Erdőkertesre telepített forgácsoló technológia megkö­veteli egy alkatrészmosó ki­építését és az azt befogadó raktárhelyiség kialakítását. A tervek elkészültek, de a mun­ka kivitelezésére még nincs kapacitás. Az említetteken kívül is sok rekonstrukciós feladat vár megoldásra az Árammérő- gyárban. Az anyagi eszközök szűkössége azonban türelmet és megértést követel. F. G.

Next

/
Thumbnails
Contents