Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM Ara 1,60 forint 1980. FEBRUÁR 17., VASÁRNAP Mutató Ma: 3. oldal Négy lépcsőház — boldogság Bálint Ibolya 6. oldal Baj van a Móra Ferenc utcában Karácsonyi István 7. oldal Egy nem igenje Mészáros Ottó 8. oldal Az ajándék televíziókészülék nyomában Andai György Rugóbeféf harminchét millióért Két újdonság Törökbálintról A törökbálinti Orvosi Mű­szer- és Vasipari Szövetkezet termékei kelendőek, kereset­tek. Ugyanis jól választották meg a termékszerkezetet, s éppen ezért termelési értékük tavaly számottevő volt. A bú­torgyártáshoz szükséges rugó­betétekből, s a különféle mű­szerekből a megrendelők, az ipar igényeihez igazodtak. Termelési értékük ötvenkét millió forint volt. Az elért nyereség pedig — az előzetes számítások szerint — hét­millió körül jár. A szövetkezet az idei év feladataira is felkészült. Igaz, akad nehézségük éppen elég. De mennyiségben, s a ter­mékszerkezet összetételében is a megrendelésekhez, az Igé­nyekhez igazodnak. Az első nehézség, hogy a tei melói árak változása miatt az általuk előállí­tott termékek, gyártmá­nyok értéke — azonos mennyiség, minőség mel­lett is — negyvenöt mil­lió forint lesz. A szövetkezet az idén nem tervezi a termékszerkezet bő­vítését, gyártmányai mennyi­ségének növelését. A meglevő belső erőket a magasabb mű­szaki szívonalra, az új gyárt­mányok bevezetésére koncent­rálják. Két új termékkel je­lentkeznek az idén. A folya­matos folyadékszintjelző, s a stop-szelep család nullszéria - gyártása az első negyedévben fejeződik be. Ezek az új ter­mékek úgy kerülnek bemuta­Vizsgázik az új műszer az üz*mcsamokban Növekvő expert Folytatódnak a zárszámadó közgyűlések Szombaton rendezte zár­számadó közgyűlését a ceg­lédi Magyar—Szovjet Barát­ság Tsz. Jelen volt Vágó Jó­zsef, az MSZMP Központi Bi­zottságának alosztályvezetője, Vincze Imre pénzügyminiszter­helyettes, Szirmai Jenő, az OTP vezérigazgatója, dr. Do­bi Ferenc, a MEDOSZ főtit­kára, dr. Olajos Mihály, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának osztályvezetője, és lhászi József a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Pest megyei Területi Szövetségének titkára is. Az eseményen meg­jelent Dasztem Ahmetovics Raimbekov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövetségének első titkára, Nyikolaj Vaszilje- vics Kuljabin vezérőrnagy, a Magyarországon ideiglenesen állomásozó szovjet déli had­seregcsoport egyik alakulatá­nak képviselője. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Skultéty József, a tsz elnöke ismertette az 1979. évi termelési eredmé­nyeket, és tett javaslatot az idei tervjavaslatok elfogadá­sára. Skultéty József egyebek közt elmondta: tavalyi árbevé­telük meghaladta a 270 mil­lió forintot, a tervezettnél va­lamelyest alacsonyabb mint­egy 17 millió forintos nyeresé­get értek el. A közös gazda­ságban az elmúlt észtndőben örvendetesen nőtt a tejterme­lés. A 450 tehéntől 1,7 millió liter tejet fejtek ki, 114 ezer literrel többet mint 1978-ban. Az idei tervekkel kapcsola­tosan a szövetkezet elnöke megállapította, hogy fokozni kívánják az exportképes áruk mennyiségét. Az új szabályo­zók hatásának - figyelembevéte­lével feszített, de reális fel­adatokat tűztek ki maguk elé: termelési értéküket 20,6 szá­zalékkal, nyereségüket pedig 3,6 százalékkal kívánják nö­velni az 1979. évi tervhez ké­pest. (A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ről szóló riport a 3. oldalon.) tásra: üzemi körülmények kö­zött működtetik. A termékek megfelelő be­vezetésére — mély a későbbi megrendelések alapját is je­lenti egyúttal — nagy gondot fordítanak. Az idei BNV-n már a gyártásra alkalmas ter­mékeket mutatják be. A stop-szelep, ez a vegy­iparban használható se­gédberendezés mint sza­badalom kerül bejelentés­re. Elfogadtatásához már megtet­te a szükséges bejelentéseket a Chemolimpex, E külkeres­kedelmi cégen keresztül sze­retné kiépíteni kapcsolatát a vasipari szövetkezet majdani vevőivel. A? érdeklődések, a gyártmány fogadtatásé kül­földön annak ígéretét rejti magában, hogy esetleg az év második felében már a nyu­gati cégek megrendelésére is dolgozik a szövetkezet. A bútoripar kárpitos ter­mékeihez általuk gyártott ru­góbetétekhez szükséges alap­anyagok beszerzése esetenként nehézségekbe ütközik. Az im­portból származó acélhuzal, a pótalkatrészek — melyek mindegyike a rugóbetét gyár­tásához kell — elég rend- szertelenül érkezik. Ez a szer­ződések betartását, az ipar­nak történő folyamatos, ha­táridőre való szállításokat ne­hezíti. Lényegében több lépcsőben valósít meg rekonstrukciót a szövetkezet. Az előzetes el­képzelések szerint, az ütemterv alapján 1981- ben kell elkészülnie a nyolcszáz négyzetméteres új üzemcsarnoknak. Az idén az első félévben a transzformátorház és a komo- resszortelep átadása történik meg. A nagycsarnok alapozá­sához ugyancsak még ebben az évben lát hozzá a kivite­lező. De nemcsak a kezdés időpontja 1980., hanem a terv szerint év végéig építészetileg el is kell készülnie a csar­noknak. Ha az építők, az ütemtervet tartani tudják. S akkor 1981-ben kész az új csarnok, melyet majd csak be kell „népesíteni”, a gépe­ket, a berendezéseket helyük­re rakni. Megfelelő körülmé­nyeket teremtve a gyártáshoz, a szövetkezet fejlődésének újabb állomásához. V. E. Afismkaverseny a kereskedelemben A fogyasztó igénye szerint Pest megye kereskedelmi dolgozóinak csaknem ötven százaléka szocialista brigád­nak,' vagy a megtisztelő cí­mért dolgozó közösségnek a tagja. S a kereskedelemben is kibontakozott szocialista mun­kaversenynek természetesen a szocialista brigádok a motor­jai. Számos új kezdeményezést, önálló elképzelést, tervet fo­galmaztak és valósítottak is már meg ezek a kollektívák — ahogy azt a KPVDSZ Pest me­gyei bizottságától megtud­tuk. Környezetvédelem a DKV-ban Olajipari hulladékégető be­rendezés kivitelezési munká­latait kezdték el a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál. A DKV III-as beruházási program­ban készülő 72 millió forint értékű berendezés napi 120 tonna olajos iszap, uszadék elégetésére alkalmas• Ez a berendezés elengedhe­tetlenül szükséges a finomító üzemelése és környezetvédel­me érdekében, ugyanis a kő­olaj-feldolgozás folyamán na­ponta 1800—2000 köbméter szennyvíz keletkezik. Ebből a f hatalmas mennyiségből a me­chanikai szennyvíztisztító te­lepeken igyekeznek vissza­nyerni az olajat, hogy a víz minél tisztáb­ban folyhasson vissza a Dunába. A tervbe vett uszadékszétvá- lasztó centrifugák segítségével évente minimálisan 12 ezer tonna olajat fölöznek le. Az ülepítő medencék alján, és a tározótavakban is nagy mennyiségű iszap rakódik le. Ennek felhasználása már nem A DKV tisztítóberendezésének segítségével a szennyezett ipari vizet több fokozaton keresztül választják ki az olajszennyeződésektől. Halmágyi Péter felvételei gazdaságos, és a benne lévő kőolajszármazékok és egyéb szennyező anyagok miatt sze­métlerakóban való elhelyezé­sük sem lehetséges. A szeny- nyezett anyag időnkénti elége­tése, a levegő és a talaj szeny- nyeződésévél jár. Ráadásul a szilárd iszap túlnyomó részé­nek megsemmisítésére nem is alkalmas. A megoldást keres­ve, ■ a DKV több ajánlat kö­zül a Purátor nevű oszt­rák cég technológiáját vá­lasztotta. Az egyezség szerint nagymér­tékű házai gyártással és sze­reléssel lehetőség van a tő- késdeviza-kiadás csökkentésé­re. A technológiai berendezések gyártásának, felszerelésének fővállalkozója a Jászberényi Aprítógépgyár, a generálki­vitelező az Üt- és Vasútépítő Vállalat. Számos alvállalkozó is közreműködik. A tereprendezés, alapozás, közműcsatlakozások ki­építése megkezdődött. A DKV beruházási gyakor­latának megfelelően e mun­kára is hálóterv készült, me­lyet az érintett kivitelezők is elfogadtak, így nem lehet akadálya az idei pontos üzem­be helyezésnek. A munkaversenyben részt vevő brigádok vállalásaiban kivétel nélkül a fogyasztói ér­dekek állnak a középpontban. Ezt szolgálja egyebek között az áruellátás javítása, a szállítókkal való jobb együttműködés, a kister­melők, a háztáji gazdasá­gok segítése, az udvarias kiszolgálás. Megyeszerte nagy visszhan­got keltett és számos követőre talált a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 22-es boltjában dol­gozó Béke és Szabadság szo­cialista brigád kezdeményezé­se, a Munkád mellé add a ne­ved mozgalom beindítása. A Munkád mellé add a ne­ved mozgalomban már részt vesz a Ráckevei Áfész négy, a Nyugat-Pest megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat hét, a Vác és Környéke Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat valarAennyi nagyobb üz­letének ifjúsági, s az Öcsai Áfész hét szocialista brigádja. Most dolgoznak a csatlakozás feltételein a Pest megyei Ru­házati Kiskereskedelmi Válla­latnál, a gödöllői, a nagykőrö­si, a váci és a nagykátai áfé- szeknél, valamint a Pest me­gyei Vendéglátóipari Vállalat­nál. Feltétlen említést érdemel néhány brigád, úgymond egyé­ni kezdeményezése. így pél­dául a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat Zalka Máté aranykoszorús brigádja fel­mérés alapján a vásárlói igényekhez igazította a nyitvatartási időt. A ráckevei Váci Mihály bri­gád a vásárlók által reggel leadott igény alapján becso­magolja az árut, s a munká­ból hazatérők sorbanállás nél­kül átvehetik. A vámosmiko- laiak és a kemenceiek pedig a köz-, illetve előfizetéses ét­keztetés népszerűsítésében ér­tek el kimagasló eredménye­ket. Sz. P. S oha nem építettekany- nyi általános iskolai tantermet a megyé­ben, mint a jelenlegi kö­zéptávú tervidőszakban, az­az 1976 és 1980 között. S mégis, egyre több a«gond, települések népes csoport­ja küzd azért, hogy ne rosszabbodjon a helyzet, ne kelljen újabb tanulócso­portokat ún. váltott mű­szakos oktatásba bevonni, s némely helyen annak ré­me is fölsejlik, hogy há­rom műszakra tagolódik az iskolába járó gyereksereg. Az egymástól el nem vá­lasztható tények első felét elismerően említette az országos szerv képviselője egy tanácskozáson, de: csak az első felét ezeknek a tényeknek. A hallgató­ság tehát azzal a meg­győződéssel állhatott fel a széksorokból, hogy lám, Pest megye, az igen, ott jól megy a dolga a ne­bulóknak, ott minden hé­ten elkészül egy tanterem... Hangsúlyozzuk: az adat- igaz, s benne — lapunk nem mellékes tanú rá — hatalmas társadalmi össze­fogás sűrűsödik. Az általá­nos iskolai tantermek épí­tésében valóban Pest me­gye — a fővárost leszá­mítva — az országos lista­vezető, ez a mutató így valóságos. A többi mutató azonban ... finoman fogal­mazva, nem ennyire ked­vező, mivel különleges ver­seny zajlik itt, pontosabb itt is, az építés és a né­pességnövekedés között. Átlagos nagyközség Tá- piósz.ecső, alsófokú központ a szerepköre, nincsenek kü­lönlegességei, így az sem tér el a szokványostól, hogy a hetvenes években folya­matosan gyarapodott az ál­talános iskolába járó gyer­mekek száma, a tanterme­ké azonban változatlan maradt. S eljutottak oda, hogy több, mint nyolcszáz ifjút kell elhelyezniük ti­zennégy tanteremben! Már- már képtelen osztási műve­let ez, mert közben — jo­gos társadalmi igény, sőt szükséglet — eleget tenni az oktatási színvonal növe­lését szorgalmazó sokféle követelménynek, azon be­lül elsőként a tanügyi re­form felállította mércének. B a most azzal folytat­juk, hogy — nagy összegű állami támo­gatás segítségével — a te­lepülés végre hozzájut nyolc tanteremhez, akkor jöhet a bólogatás, ez derék, tényleg úgy van, ahogy azon a bizonyos tanács­kozáson elhangzott, Pest megye ott áll a lista élén. A nyolc — Forfa típusú — tanterem azonban annyira, elég Szecsőn, hogy ne sú~ lyosbodjanak az oktatás gondjai, azaz megálljon a tárgyi feltételek romlása. S még ez is sokmillió forint­ba kerül! A nyolc új tan­teremmel a nagyközség — s most azzal ne bíbelőd­jünk, a meglevő tizennégy terem mennyiben felel meg a szépen hangzó és általá­ban megfogalmazott kor* szerű oktatási feltételeknek — annyira jut, hogy köze­lebb kerül a járási átlag­hoz, Ahhoz a járási átlag­hoz, mely a megyeinél — kedvezőtlenebb! El ne hallgassuk: van a nagykátai járásnak olyan települése, ahol ugyanannyi tanteremben, mint Tápió- szecsőn, ’az itteni létszám­mekcsoportot oktatnak, az­az: nemcsak a megyék, a járások között vannak lé­nyeges különbségek, ha­nem egy-egy járáson belül is szembeszökő eltérések lelhetők fel. A tanterem azonban nem tartozik az átcsoportosítható javak kö­zé! Itt nem lehet — né­mely más dologhoz, példá­ul fejlesztési forintokhoz hasonlóan — átcsoportosí­tani, elvonni, átadni, köl­csönözni, még az úgyneve­zett körzetesítés is csak egy-egy, nagyon alaposan megvizsgált esetben járha­tó út. A tantermi ellátott­ságban tapasztalható lé­nyeges különbségek eredő­je az, hogy a népességszám néha okvetlen ott növekszik, ahol már van kellő számú helyiség, sőt, előfordul, né­mely településen úgy „ja­vul” — azaz kisebbedik — az egy osztályteremre jutó tanulok száma, hogy cso- portj uk egésze csökken, mert az adott községet ép­pen nem érinti a nepesseg vándorlása. A vatosan kell tehát y bánni a különféle mutatókkal, csakis teljes; összefüggésben hasz­nálni azokat, mert egy- nek-egynek a kiragadása, könnyen változtathatja fe­ketére, fehérre azt, ami a valóságban a színek sok­féle árnyalata. A tények nyelvére lefordítva az előbbieket: Pest megye valóban a legtöbb tanter­met építő ilyen közigazga­tási egység az országban. Ugyanakkor a megyében található a legtöbb általá­nos iskolás — évek óta százezer fölötti a táboruk —, s e folytonosan növek­vő gyermekfolyam oktatása csakis jelentős engedmé­nyekkel oldható meg. Ilyen engedmény például, hogy az országos átlagnál jóval nagyobb az egy tanulócso­portra jutó tanulók száma — az előző tanévben csu­pán Szolnok megyében volt magasabb —, Hajdú'Bihar- ral együtt itt a legtöbb az egy osztályteremre elosztott általános iskolás, s az egy tanerő, hány gyermek ösz- szevetésben a megye szin­tén vitathatatlan listaveze­tő, csak éppen akkor, ha hátulról kezdjük olvasni e képzeletbeli rangsorolást. Azt, hogy itt tartós, s az oktatás egészét érintő fo­lyamatról van szó — azaz a népességnövekedés min­denre kiterjedő következ­ményeiről —, igazolják a középiskolásokhoz kapcso­lódó adatok is. Ezekből egyet említve: 1975 és 1979 között az országban min­denütt — a fővárosban is! — csökkent a középiskolá­ba járó fiatalok száma, egyedül Pest ,megyében nö­vekedett. Ami természetes, hiszen ha az általános is­kolába járó gyermekek szá­ma bővül, akkor ez így folytatódik a felsőbb okta­tási intézményekben is. Ez­zel a tartós folyamattal tehát számolni kell, a ter­vezés első mozzanatától egészen a tantermek beren­dezéséig, mindenben és mindenütt. S reálisan úgy kell számolni, a végbeme­nő változásokkal, hogy va­lamennyi mutatót mérlegel­nek az érintettek, s nem­csak egyet-egyet, mert ak­kor látható világosan: mi­ért áll ott, ahol áll az a megye, amely a legtöbb tantermet építi. M. O.

Next

/
Thumbnails
Contents