Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-15 / 38. szám

1980. FEBRUAR 15., PÉNTEK Egymillió forint továbbképzésre Tanulnak a ráckevei Aranykalász Tsz-ben A ráckevei Aranykalász Ter­melőszövetkezetben' 587-en ta­nulnak tovább az idén. A dol­gozók szakmai fejlődését a szövetkezet több mint 1 millió forinttal támogatja. Különösen fontosnak tartják a fizikai dolgozók továbbképzését Az idén harminc dolgozó tesz szakmunkás vizsgát a MUM 222. sz. kiskunlacházi szakmun­kásképző intézetében. A MÉM Mérnök- és Vezetőtavábbképző Intézete által szervezett tanfo­lyamokon — motorfűrészkeze­lő, paprikatermesztő, mezőgaz­dasági gépszerelő — 37-en vesz­nek részt. A szövetkezet különböző üzemeiben dolgozók részére ugyancsak indítanak tanfolya­mokat. A szárítóüzemből kö­zépnyomású gőzkazánkezelői tanfolyamra lehet jelentkezni, a kertészetből palántanevelő és zöldségtermesztői, a földgép­üzemből és a szállítási üzem­ből pedig nehézgépkezelői tan­folyamokra. Jelenleg még csak a tervek között szerepel, de az év végéig minden bizony­nyal megvalósul az édesipari szakmunkásképző kihelyezett tagozata, amelyet a cukorka­üzem munkásai részére szer­veznek. Fúrástól a feldolgozásig A szénhidrogénipar bázisa Munkában a százhalombattai SZKFI NAKI+OGlL+GKVA= SZKFI. A január elsején fel­állított egyenlet a beavatotta­kon kívül másoknak megle­hetősen keveset mond, ezért bevezetőben a jelentésével is­merkedjünk meg: a Nagynyo­mású Kísérleti Intézet, a Kő­olaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Laboratórium és a Gáztechnikái Kutató és Vizsgáló Állomás összevonásá­val létrejött a Magyar Szén­hidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézet, az SZKFI. A kezdő­betűkből álló rövidítés ki­mondva a tudományos-fan­tasztikus irodalom, a sci-fi hangzására emlékeztet — bár az intézetnek nem sok közt lesz a fantasztikumhoz. An­nál több viszont a tudomá­nyos élethez: a hazai kutató- intézetek rangsorolásában negyedik-ötödik helyet elfog­laló kutatóhely lett a teljes magyar szénhidrogénipar mű­szaki-fejlesztési bázisa. Párhuzamos kutatások A létrehozás szükségessé­géről, az elődökről s a fel­adatokról beszélgettünk az új intézet százhalombattai köz­pontjában dr. Doleschall Sán­dor igazgatóval, aki a Köz­Alkohol helyett Buborékmentes üdítők Egész évben folyamatosan szállít a szentendrei palackozó is — Még életemben nem it­tam vizet, csak mosdásra használom — mondják sokan kérkedve, borozgatás közben. De még az üzemi étkezdék­ben is előfordul, hogy az asz­taltársak egy kiadós ebéd után sem isznak a falmelléki- ből, inkább szomjaznak. A világstatisztika szerint rangsorban a harmadik he­lyen állunk a rövid ital fo­gyasztásában (fejenként 9 li­ter 50 százalékos alkoholt isz­nak a magyarok éventek sör­ből is jó a befogadóképessé­günk: *86 liter fejenként, ez­zel a 13. helyet vívtuk ki, borból pedig 34 literre va­gyunk hitelesítve, személyen­ként. Választék és minőség» És mi a helyzet az ‘ üdítő itallal? Itt még fel kell fej­lődnünk az élmezőnyhöz: évente 45—46 liter szeszmen­tes italt iszik egy magyar honpolgár — mi ez a mennyi­ség az amerikai 90—100 lite­res fogyasztáshoz képest?! Az üdítő italok népszerűsége, el­terjedése elsősorban a válasz­tékon és a jó minőségen mú­lik. Magyarországon is egyre több és sok fajta szomjúság- űző frissítő italt hoznak for­galomba: a Traubi és a két­féle cola mellett , ma már egyenrangú helyett vívott ki a Márka, a turisták, a gép­kocsivezetők kedvelt itala. A népes Márka-család az idén új tagokkal, szénsav- mentes, rostos, úgynevezett csendes üdítőkkel bővül, most már csak az a kérdés: lesz-e elég szőlő, meggy, alma, ri­biszke, málna italunk az év minden napján? A kérdésre dr. Halmai Róbert, a Borgaz­dasági Vállalatok Trösztjének vezérigazgató-helyettese vála­szolt: — Hét évvel ezelőtt mind­össze 300 ezer üveg Márka üdítő italt értékesítettünk, az idén 300 millió palacknyi ke­rül forgalomba, 35 millióval több, mint tavaly. Hat bor- gazdasági vállalat vesz részt a Márka-programban: üze­meik korszerű gyártó- és töl­tőberendezésekkel felszereltek. A szentendrei, a győri, a sző- regi, az egri, a kecskeméti, a pécsi, a szombathelyi üzemek mellett tavaly Szegeden is megkezdte a termelést egy Márka-gyár. Az idén pedig belép a miskolc—mályi 35 milliós kapacitású palackozó- üzem. a . Tavaszváró készülődés Az év mind a tizenkét hó­napjában folyamatosan szállí­tunk üdítő italokat a keres­kedelemnek és a vendéglátó- iparnak. Most télen kétmillió palackkal több Márka fogyott, mint az egy esztendővel ez­előtti azonos időszakban. Az üzemek már most készülnek a tavaszra, tekintettel a tavalyi kora nyári kánikulára, nem szeretnénk zavarba jönni, ha hirtelen előbb köszönt be a csúcsszezon. A minőségi színvonalból nem engedünk, szigorúbb lesz a gyártás és termékellenőrzés a vállalatoknál. Az ősszel ki­tűnő volt a szőlő minősége, a többi gyümölcsre se panasz­kodhatunk, tehát az alap­anyag nem kifogásolható. Al­mából termett elég. A.meggy iránt megnőtt a kereslet az édes- és konzerviparban is. A termelőszövetkezetekkel, ál­lami gazdaságokkal ’ kötött hosszú lejáratú szerződéseink biztosítják ebből a gyümölcs­ből is a szükséges mennyisé­get. A közelmúltban kísérle­teztünk csendes italok előál­lításával, s most sörösüvegek­be töltve hozzuk forgalomba a kajszi- és őszibarack juice-t. Ismét kupakgyűjtés — Országszerte sikert ara­tott a Márka sorsjáték, folj'- tatják-e tovább? — Keresd a kupakot — jel­szóval hirdettük meg tavaly az akciót, melynek eredmé­nyére • hamarosan fény derül: február 16-án, a Fővárosi Operettszínházban adjuk át a tavalyi évi Márka-sorsjáték nyereményeit: az 1111 ajándé­kot, köztük a Lada 1200-as személygépkocsit, 3 utazást a moszkvai olimpiára, három külföldi és hét belföldi tár­sasutazást, két televíziót, két hűtőszekrényt, tíz kazettás magnót, 34 vásárlási utal­ványt 300-tól 3000 forintig és több száz ajándékcsomagot. A Márka játék nagyon népsze­rű, épp ezért az idén is foly­tatjuk, visszatérünk az első játékformához, meghirdetjük tavasztól tavaszig a gyújtsd a kupakot akciót. H. A. ponti Fizikai Kutató Intézet ügyvezető igazgatói beosztásá­ból került az SZKFI élére. — Már évekkel ezelőtt ki­tűnt, hogy nem előnyös a szénhidrogéniparban három önálló kutatóhely fenntartása, mivel ez egyrészt magában hordozta a párhuzamos kuta­tások veszélyét, a szükséges­nél nagyobb adminisztrációt vett igénybe, s nem utolsó­sorban külföldi példák is azt indokolták, hogy a három helyett egy, a kőolajipar egész vertikumát átfogó intézetre van szükség. — Ez annyit jelent, hogy a kőolajiparral összefüggő vala­mennyi kutatásnak az SZKFI lesz a gazdája? — Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt teljes tevé­kenységi területén a mi fel­adatunk a műszaki fejlesztés az elméleti jellegű alapkuta­tástól egészen a kísérleti gyártásig. íme, a feladatkö­rünk : a szénhidrogénekkel kapcsolatos földtani, fúrás- technológiai kérdések, a kiter­melés, a tárolás és a szállítás problémái, a feldolgozás, a minőségellenőrzés, a gázszol­gáltatás feladatai, a számítás- technika alkalmazása a szén­hidrogéniparban, a környezet- védelenj, és így tovább. Harmadlagos művelés — Megismerkedhetnénk né­hány kiemelt kutatási témá­val? — Nézzük először a szén- hidrogének kitermelését. Ma már egyre nagyobb mélysé­gekbe kell lemennünk az olajért. Mivel a mélységgel együtt növekszik a hőmérsék­let is, ami — különösen 200 C fok felett — már gondot jelent, az a feladatunk, hogy olyan módszérekét dolgoz­zunk ki, amelyeknek segítsé­gével nagy mélységű kutak is biztonságosan művelhetők. Ugyanilyen fontos, hogy a már feltárt földtani készletek minél nagyobb mennyiségét tudjuk gazdaságosan kiter­melni. A külföldön már ered­ményesen alkalmazott eljárá­sok adaptálásával, a másod­lagos, harmadlagos művelés hazai módszereinek kidolgo­zásával kell ezen a területen foglalkoznunk. • A kőolajfeldolgozás kérdés­körében egyrészt azon fogunk dolgozni, hogy a származtat­ható termékösszetétel a nép- gazdasági igényeknek megfe­lelően legyen alakítható, más­részt pedig a kőolaj mint nyersanyag témát helyezzük előtérbe. Ez utóbbiról annyit, hogy a kőolaj az egyik leg­tökéletesebb ipari alapanyag, s bár a vegyipartól a gyógy­szeriparig már ma is sokfelé használják, elsődlegesen mégis tüzelőanyagként közismert. Pedig kár lenne egy ilyen jól kezelhető alapanyagot teljesen eltüzelni... — Az egyesítés előtti há­rom intézet sem egy-egy te­lephelyen működött, s most még nagyobb területi szétta­goltsággal kell szembenézniük. Milyen szervezeti felépítésben irányítják majd a kutatómun­kát? Szakmai rendszer t — A szétszórtság valóban rendkívül nagy, Budapesten 5 helyen, Miskolcon, Pétfürdőn, Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Szolnokon és Szegeden van egy-egy telepiünk, s ' termé­szetesen nem feledkezhetünk meg a százhalombattai köz­pontról sem. A szervezeti fel­építés lehetséges rossz variá­ciói közül a szakmai rendszert választottuk, azért, mivel a földraj zi-telephelyi hierarchia még ennél is rosszabb lett volna. Az intézet munkatár­sainak egyharmada diplomás, s tevékenységünkben a szelle­mi munka arányát egyre nö­velni szeretnénk, az anyagi­szolgáltató tevékenység hát­térbe szorításával, illetve más vállalatoknak való átadásával. Az intézet vállalati rendszer­ben gazdálkodik, mint az OKGT egy tröszti vállalata. \V. B. Országos modell Folyamatos betegellátás Országos modell-kísérletként folyamatos betegellátási rend­szert vezettek be az év elejé­től a Szolnok megyei Tanács Hetényi Géza kórházában. Megszüntették azt a korábbi gyakorlatot, amikor a hét végi napokon, pénteken vagy szom­baton felyett betegek érdemi kivizsgálása csak a következő hétfőn kezdődött meg. Az új rendszerben a hét végi napokon is ugyanúgy végeznek vizsgá­latokat, műtéteket, mint a hét más napjain. Az első tapasztalatok igen kedvezőek. A folyamatos be­tegellátással egyenletesebb lett az osztályok terhelése, jobban kihasználhatják, a kórházi ágyakat, a gépi és műszerpar­kot, s ezáltal rövidül az ápo­lási idő is. A számítások sze­rint egy év alatt átlagosán 1700-zal több beteget tudnak gyógyítani anélkül, hogy újabb beruházásokra lenne szükség. Szolgálatban Budaörsön Mentőhelikopterek Két darab MI—*2-es típusú mentőhelikopter érkezett — mint megírtuk — az Országos Mentőszolgálat légi betegszállító cso­portjának. A Lengyelországból — „saját lábukon” — a buda­örsi repülőtéren leszálló gépeket május közepén állítják üzem­be. Addig a leendő pilóták „taneszköze” lesz. Az ember maga oltja virágait Dunakeszi-a!só munkás hétköznapjai Baranyába való vagyok, pé­csi születésű. Onnan származ­tam el előbb Pestre, aztán ide, Dunakeszire. Húsz éve is megvan ennek, én már idetar- tozónak vallom magam. De talán nem is az a nagy dolog, hogy valaki itt született-e vagy sem, hanem, hogy miként gondolkodik a településéről. Meri bizony — és né vegye egy ős dunakeszi lakos sem zokon — vannak itt olyan he- tedizigleni népek, akikről nem derülne ki, hogy köztünk él­nek. (Papp Lászlóné tanács­tag.) Kihalásra ítélve Nekünk, az alsóinknak, a létért való küzdelem tette fon­tossá a település sorsát. Mert ez az igazság, hogy kihalásra volt ítélve a környék. Elké­szült ugyan egy szép terv eme gyártelepre, emeletes, szép há­zakat gondoltak ide, de el­aludt az elképzelés. Sose volt jó helyzetben az egykori köz­ség, de Dunakeszi-alsó még ahhoz képest is mostoha sor­sot élt. S könnyebb volt az Színek a városépítésben Fórumok a változatosabb formákról A lakónegyedek egyhangú­ságát megszüntető építési mód­szerek ismertetésére több fórumot szervez az idén a Magyar Urbanisztikai Társa­ság. Szombathelyen például áprilisban Színek a városépí­tésben címmel ankétot ren­deznek, ahol a szakemberekkel megismertetik: milyen új szí- nezési technológiákat dolgoz­tak ki hazánkban és a környe­ző" országokban a lakóházak szürkeségének feloldására. Győrben a következő ötéves tervben alkalmazásra kerülő házgyári paneleket mutatják be. A fórum jellegű ankéton végleges elfogadásuk előtt mondhatnak ’ véleményt a mostaninál változatosabbnak ígérkező típustervekről a meg­hívottak. Az augusztusban megrendezésre kerülő Savaria urbanisztikai nyári egyetem alaptémája is a telepszerű la­kásépítés legfontosabb elvi és gyakorlati feladatai. A fóru­mokon, ankétokon elhangzott javaslatokat az urbanisztikai társaság eljuttatja a városépí­téssel foglalkozó országos szerveknek és a helyi taná­csoknak. Az urbanisztikai tár­saság a jövőben némcsak a szakemberek, hanem a lakos­ság javaslatait is összegzi majd. Arra törekednek, hogy a helyi lakosság a városrende­zési tervek jóváhagyása előtt megismerhesse a legújabb el­képzeléseket. Az új lakónegyedek kiegyen­súlyozott és dinamikus fejlesz­tésének elősegítésére az urba­nisztikai társaság megszervezi a városok közötti szorosabb együttműködést, tapasztalat- cseréket is. elmaradott település felszá­molása mellett dönteni, mint elgondolkodni a megoldáson. Egyedül az itt élők tartottak ki a telep mellett. Ez \rolt az érdekük', hiszen ínséges idők­ben találtak fejük fölé tetőt. Emlékszem, a hatvanas évek elején, mi is egy hétvégi ház­ba költöztünk ide. Szerencsé­re az akkori vezetés nem volt következetes, nem is tudták igazán, mit akarnak ezzel a községrésszel. S bár építési en­gedélyt helyben nem adtak ki, de aki vette a fáradságot és fölutazott a járásra vagy a megyéhez, megkapta a pecsé­tet. így aztán az egykori üdü­lőtelep egyre formálódott, s mire széjjelnéztünk, nemhogy kihalt volna, hanem a köz­ség áj fele lett. A tanácsnak nem volt ereje, pénze velünk törődni, de ha mi megterem­tettünk magunknak valamit, azt hagyták. Mind a két kezünkkel Ezzel kezdődött a Szabad­ság-liget története, mert má­ra már ezt a szép nevet is ki. érdemeltük. Víz kellett? Két kezünk munkájával fektettünk csövet. Nem volt itt társulat, magunk jártuk ki az engedé­lyeket. Aztán a Villány! Az országban másutt már el is felejtették a petróleumlámpát, amikor mi még pislákoló fénynél olvastunk. Hetvenöt­ben lett villanyunk. Harminc évvel voltunk a felszabadulás után. A magunk kezével ás­tuk meg a gödröket a villany- oszlopoknak. Most az orvosi renáelő-könyvtár-klubház épü­letén dolgozunk. Két hónap alatt ástuk ki az alapokat. ■ Volt olyan emberem, aki láb­törése után munkást fogadott saját pénzén, hogy elvégezze a ráeső részt. Tegnap is meg­jön a férjem és ázt mondja: sétáljunk már el. nézzük meg, hogyan halad az építkezés. Este kilenc óra volt. A hobbikőműves Tíz éve vetődött föl a ta­nácstagságom gondolata, ak­koriban én már elégszer ki­lincseltem a telep ügyében. Aztán meg azt is láthatták az emberek, hogy nem esem két­ségbe, ha meg kell fogni a dolog végét. Ki tudja, honnan szorult belém ekkora hajlam a munkára, de én már tizen­évesen vagont raktam Pécsett, s világéletemben autószerelő akartam lenni. Az egész csa­lád igyekezett lebeszélni erről, merthogy ez nem nőnek való. Így lettem gépkocsivezető. Fu­varoztam az erdészetnek, a Volánnál, s hogy kiegészítsem a fizetést, kocsirakást vál­laltam. A kő'művesség afféle hobbim, a saját házam építé­sén tettem le magam előtt • vizsgát. Most, hogy a gyere­kek iskoláztatása hazaköt, szabad időmben segédmunkát vállalok, kell az egy kereset­hez a kiegészítés. Pihentető- nek meg ott van a kert, én sose veszek boltban rózsatö­vet. ettől szép a virág, ha az ember maga metszi, maga olt­ja. így vagyok a ligettel is: az köt igazán ide, hogy a ma­gunk munkájával építettük föl. Mi vágtunk utcákat, még a nevek is tőlünk valók: a le­futók virágnevet, a keresztut­cák lánynevet kaptak. Nincse­nek is ilyen szép, egyenes ut­cák még a város legmoder­nebb részén sem! A nap áldása S amikor fölmérem magam­ban az elmúlt húsz évet, újra csak azt mondom: megérte. Az egykor kihalásra ítélt te­lepülés él, és úgy él, ahogy soha régebben. Megérte a sok munka is, nem csak úgy, hogy megszépítettük saját sorsun­kat, hanem hogy elismerik a szabadság-ligetiek szorgalmát. Amikor a rendelőről volt szó, azzal kaptuk meg az építés jogát, hogy itt biztosan nem lesz gond a társadalmi mun­kával. Tudja, vannak emberek, akik úgy gondolkodnak, hogy az élet annyi, hogy fölkelünk és lefekszünk és a nap akkor is följön meg lebukik, ha mi semmit sem csinálunk. Mi szabadság-ligetiek úgy gondol­kodunk: ahhoz, hogy élvezzük a nap áldását, nekünk ma­gunknak is hozzá kell ten­nünk valamit. M. A.

Next

/
Thumbnails
Contents