Pest Megyi Hírlap, 1980. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-12 / 35. szám

6

%maP

1980. FEBRUAR 12., KEDD

Ezer ember vendégségben

Ä BUDAI JÁRÁS A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN

Urbach Zsuzsa művészettörténész ürömi felső tagozatos általános ' iskolásokat kalauzol a képtárban

KIÁLLÍTÓTERMEKBEN

Vásznak, lapok, hímeskövek

NÉGY MŰVÉSZ - ÚJ ÉRTÉKEK

Nem volt még példa rá az országban — de talán külföldön sem —, hogy egy egész járás vendégségbe indult volna valamilyen múzeumba. Vasárnap viszont ez történt: a főváros egyik legjelentősebb közgyűjteménye, a Szépművészeti Múzeum, a budai járást, illetve a terület községeit, üzemeit, művelődési és oktatási intézményeit, KlSZ-szer- vezeteit képviselő mintegy ezer dolgozót, fiatalt, iskolást fogadta. Jöttek Solymárról és Zsámbékról. Budakesziről és Üfömröl, jöttek a Sasad Tsz- ből és a Törökbálinti Állami Gazdaságból, de kevés községet, üzemet hagyhatnánk ki a felsorolásból. A legtöbben — ezt azért érdemes megjegyezni — Piliscsabáról', illetve a PEMÜ-ből indultak útnak.

Képek, szobrok, dallamok

Vasárnap reggel tíz órától tehát egymás után érkeztek a csoportok a bejárathoz, az ingyenes belépőjegyül szolgáló jelentkezési lappal, amelyen a látogatás programja is szerepelt. Jöttek olyanok, akik még sohasem jártak ebben az intézményben, s a legtöbbet talán ők kapták ettől a rendezvénytől, amelynek célját így fogalmazták meg a szervezők: a járás dolgozóival megismertetni és megszerettetni a múzeum anyagát, s ezzel a rendszeres múzeum- látogatásra ösztönözni. Hogy a látogatás ösztönözzön, ahhoz persze a. képek, szobrok mellé szükség van színvonalas tárlatvezetésre, kiegészítő rendezvényre is.

Egyik sem hiányzott: az érkező több száz fős csoportok szakemberek vezetésével tekintették meg a gyűjtemény egyes részeit. Sokan választották az egyiptomi művészet emlékeit bemutató állandó kiállítást, a görög-róimai kultúrát reprezentáló anyagot, sokan a német és osztrák gyűjteményben őrzött festményeket tekintették meg. Nem maradt ki az az időszaki kiállítás sem, amely a német < impresszionisták és expresz- szionisták művészetéből, a többi között Emil Nolde, Max Ernst, Ernst Barlach munkásságából adott ízelítőt. Este hat órára tehát alig maradt ' terem, amelyben ne járt volna valamelyik csoport: az el- 'ső, amely a TIT járási szervezete, a második, amely a művelődési házak, könyvtárak, vagy az, amely az általános iskolák, illetve a járás KISZ- szervezetei hívására jelentkezett a látogatásra.

Közben két alkalommal is találkoztak, nézőből néhány percre hallgatóvá változtak két-két csoport tagjai, hogy a képzőművészeti mellett zenei élményben is részesüljenek. Délelőtt a solymári madrigálkórus, Kempelen Tünde vezényletével énekelt, s aratott megérdemelt sikert a többi között Vulpius, Mozart, Bárdos Lajos műveivel, délután pedig a solymári Apáczai Csere János Művelődési Ház Szokolay Bálint vezette gyermekkórusa kapott vastapsot.

Elmélyülésre ösztönöz

Milyen eredménye lehet egy ilyen, eddig sosem volt akciónak? Laknerfi László, a

budai járási hivatal közművelődési felügyelője, altitól a rendezvény ötlete származik, s Hevényi Attiláné, a TIT budai járási titkára arról beszélt, hogy az akciónak már elindulásakor sikere volt, szinte minden községben, üzemben nagy örömmel fogadták a lehetőséget. Hogy az öröm valóságos volt, bizonyítja, hogy a jelentkezők közül kevesen maradtak otthon, és az, hogy akik eljöttek, azok közül a tárlatvezetés után is sokan ott maradtak, s ekkor már egyénileg ismerkedtek a képekkel, szobrokkal.

Tulajdonképpen ez, az egyéni ismerkedésre való ösztönzés a rendezvény egyik nagy eredménye. Egyfajta szórakozást, de még inkább közösségi művelődési alkalmat jelent ez az akció — mondja Révész Zsuzsa, a múzeum köz- művelődési előadója —,

olyan alkalmat, amely elmélyülésre ösztönöz. Endrődy Júlia egyiptológus, aki a fáraók országának emlékeit mutatta be a látogatóknak, az ösztönzés hogyan ?-járól beszélt:

— Nem törekedtünk a túlzott tudományosságra, kerültük a bonyolult szakkifejezéseket. Adathalmaz helyett a művekhez kapcsplódá történetekkel, érdekességekkel hoztuk közel a kort a látogatókhoz. Az is fontos volt, hogy a mai Egyiptommal kapcsolatos kérdésekre is tudjunk felelni — a kérdezők így a ma problémáihoz is hozzá tudják kapcsolni a múltat.

Ősszel újra

Ez valóban nagyon lényeges szempont, s az akció köz- művelődési haszna is ebben keresendő: sokak előtt világossá vált, hogy az élet és a művészet egymást feltételező, kiegészítő, változtató dolgok. Nem tudom, ez hány emberben tudatosult, az viszont bizonyos, hogy a rendezvény sikere már most érleli a tervet a budai járás közművelődési szakembereiben: ősszel, a múzeumi hónapban újból hasonló jellegű akciót szerveznek.

P. Sz. E.

Platthy György festményei Tapolcán, február 24-ig tekinthetők meg a Batsányi János Művelődési Központban. Az Iparművészeti Múzeumban Ka észtté Lukáts Kató tárlata és A gyöngy és’ a divat című kiállítás látható, hétfő kivételével, naponta 10 és 18 óra között. Mattion! Eszter régi és új művei a Csók István Galériában várják az érdeklődőket március 12-ig. Dallos Jenő karikatúrái a XX. kerületi Kisduna Galériában tekinthetők meg februárban.

A derű bősége

A képzőművészet új értékeit akikor is el kell fogadnunk, ha a közlés olykor lehangoló, nem az értéket, hanem a hangulatot illetően, Platthy Györgynél szó sincs erről, nála a bőség, a derű, a minőség együtt jelentkezik. A színiek vidámságával járja be a világot, s mindent megörökít, ami élménye. Az alapi-tincs Szentgyörgyhegy, ahol él. Innen indul közeli, távoli portyára Tihany, Vonyarcvashegy irányába, présházakra, kőbányáira, szigligeti öbölre bukkan, s a rá jellemző szorgalommal, gyorsasággal képpé, festői felüleitté szerkeszti a látványt. Sokoldalúsága abban is megnyilvánul, hogy ismert bányászsorozata mellett Velence, Porecs kikötőjét, vak lányt, anyaságot, Csobáncot, Máriagyűdöt, a pulai arénát is megörökítette. Most különösen elmélyült művészetében, hiszen a Pécsi Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanáraként évekkel ezelőtt nyugdíjba ment. s minden idejét a festészetnek szentelheti. E tapolcai kiállítása már ennek az új erőfeszítésnek sikeres állomása, mely a nagybányai posztimpresszio- ndista eszmények csöndes és mélyreható továbbteremtését jeleníti. Platithy Gyöngy az elmúlt évtizedben önálló kiállítással mutatkozott be Cegléden, Nagykőrösön, Szentendrén és Monoron. Manor máskülönben egyik otthona volt. Évekig élt itt, s tervezi, hogy megfestendő monori sorozatát bemutatja a Pest megyei nagy. községben.

* Ékesítő gyöngyök

Tompos Lilla rendezésében

láthatjuk az • Iparművészeti Múzeumiban a szép gyűjteményt. mely a gyöngyökkel ékesített XIX. századi osztrák mintakendőt. magyar leánykaruhát, 1840-ben készült kosarat, főkötőt mutat be. Tarsoly, napernyő, toll, doboz szikrázik fed üveggyöngyökkel. Francia ruha, török cipő, velencei gyöngyminta sorakozik egymás mellett, diófa keretet, fémszálas Iámét, zsorzset anyagot emel esztétikummá.

Kaeszné Lukáts Kató leleménye abban áll, hogy az élet kis darabjait értelmezi. Stílus- érzékenysége, hibátlan rajztudásának könnyed eleganciája mindenen megmutatkozik, elég, ha a Stühmer csomagolópapírt, aiz intarziás dobozokat, Benedek Elek mesekönyvének fedelét említem. A lipcsei nemzetközi könyv-kiállításon 1959- ben a Kodály—Ádám énekes- könyv grafikai megoldásáért bronzérmet nyert. Életművébe pillantva hozzátehetjük: megérdemelten.

Festői források

Mattioni Eszter stílusát azzal találta meg, hogy ötvözte a sárközi népviseletek hagyományait a korszerű követelmények bátor alkalmazásával. Festőiségének narratív bősége természetes bájjal ragadta meg

a Dunakanyar pompáját, a szekszárdi motívumokat, az Adria környékét Igazi újdonsága azonban a hímeskő, melyet képzőművészetünkben 6 gyakorol a legnagyobb maga- biztossággal. Ennek az általa alapított, felújított műfajnak egyik jellegzetes műve a Toldi, mely a szigetszentmiklósl II. sz. általános iskola aulájában látható.

Feltáró látásmód

Dallos Jenő problémákat kereső, feltáró rajzait évek óta látjuk a Ludas Matyiban. Rendkívül egyéné látású, s igen termékeny is. Több nemzetközi díjat kapott Moszkvában, Isztambulban, Montrealban, Szarajevóban. Mostani kiállításán is arról győződhetünk meg, hogy jobbítani akar a világon. Jobbítani azzal, hogy elsősorban nem humorizál, hanem leleplez. Leleplezi önzésünket. kutturálatlanságunkat. Szellemessége nem öncélú, hanem S. O. S. jelek sorozata, ahogy Rozgonyi Adám írja róla szóló tanulmányában. Igen, Dallos Jenő rajzokkal idézi, sürgeti a tényt; a világ megmenthető, ha felgyorsul értelmünk és jó szándékunk.

Losonci Miklós

TV-FIGYELÓ

Kaeszné Lukáts Kató Intarziája

Tornáz. Nem először — és

r bizonyára nem is utolsó alka* lommal — szerepelt a képernyőn a pomáziak kertbarátklubja szombaton délután a Kertünk—udvarunk című adásban. Okkal-joggal, hiszen ha valahol, hát e Pest megyei helységben aztán igazán eleven a gyümölcsfák, a ve' teményesek, a díszcserjék meg a nemesített virágok kedvelőinek együttműködése.

Amint azt eljből a híradásból is megtudtuk, immár tizenegy esztendeje osztják meg termesztési, értékesítési és egyéb gondjaikat a pomáziak. S ez alatt a bő egy évtized alatt nemcsak munkatársakká tömörültek, hanem igazi barátság alakult ki közöttük. Ahogyan mondani szokás: a fehérasztal mellett is jól érzik magukat.

Patyolat terítő ide, boros flaska oda — azért a legfőbb vonzerő mégiscsak a nagy gonddal megmunkált, talajból kisarjadt, növény, amelynek f ápolását, alakítgatását az újra meg újra megrendezett tanfolyamokon sajátítják el. Mégpedig a leginkább hozzá- . értők tanácsait megfogadva, mivel előadóként egyrészt a ' Kertészeti és Szőlészeti Egyetem, másrészt meg az Óbuda ' Tsz szakemberei nyerték s c nyerik meg.

E pomázi serénykedés

* egyébként a Népművelési In- - tézet illetékes munkatársai- t nak a figyelmét is magára : vonta. Azért, mert ebben a

termékeny együttműködésben a kulturálódás egyik — eleddig kevéssé méltányolt — formájút fedezték fel. Amint az említett intézmény képviselője elmondta, egy rövidke ideje már tágabban értelmezik az ön- és közművelődést, és ebbe a kitágított fogalomkörbe ez a társas kertészkedés tökéletesen beleillik. Igaz, elsősorban a szakismeret bővül általa, de ezzel együtt az általános intelligencia is gyarapodik.

Abony. Kissé sejtelmes fogalmazással — egy Pest megyei és két budapesti iskola közreműködését jelezve — tájékoztatott a műsorújság arról. hogy a Mindent bele! című vasárnap délelőtti sport- vetélkedőnek egy főváros környéki résztvevője is lesz.

Aki nézni kezdte ezt a kezdettől fogva jókedvű diákpárbajt, hamarosan megtudhatta, hogy megyénket a leglelkesebb, egyúttal pedig a legjobban felkészült abonyi iskolások képviselik, akik aztán egy fergeteges véghairá eredményeképp meg is nyerték e középdöntőt.

Noha valójában egy sport- verseny pezsgése töltötte ki ezt az ünnep délelőtti egy órát, amúgy, tévés látnivalóként sem hatott untatólag. Ezt elsősorban a két riporternek, Gyulai Istvánnak és Rózsa Györgynek köszönhet-1 tűk. akik együttérző lelkesedéssel, pillanatnyi lanyhulást sem engedve, terelték végig a feladatot feladatra halmozó nagyszerű ízompróbát.

Akácz László

SZÍNHÁZI ESTEK

Ernani

Verdi operája az Erkel Színházban

Korai Verdi-opcra budapesti reneszánszát köszönhetjük Gardellinek, aki a Macbeth, a Nabucco, az Attila és a Lombardok után most a Hugo-drámából született nagy lélegzetű romantikus alkotás életrekeltésével bizonyította be, hogy a Rigolettótól a Falstaffig ívelő remekműsorozat előzményei is fölfedezésre érdemesek. Hiszen a mester operai munkásságának pályakezdő évtizede a zseni jellegzetes stílusjegyeit: formakészségét, dallaminvencióját, zenekarkezelését, már magán viseli. A fiatal komponista ihlető forrása ugyanis a risorgimento, az olasz nemzeti szabadságmozgalom eszméje, muzsikája tehát a zsarnokság elleni küzdelemre szólító forradalmi üzenetet hordozza.. E mondanivaló tolmácsolásához természetesen allegóriákat kellett keresnie az alkotónak — érdeklődés^ így fordul a történelmi témák és a merész, bár tragikus sorsú hősök felé.

Az Ernani ebben a vonulatban kiemelkedő állomása az életmű első korszakának: a rablólovag köntösében bujdosó aragóniai Don Juan kalandos története ragyogó zenei megfogalmazást nyert Verdi partitúrájában. A darab pompás előadóművészi feladat a közreműködők számára, amit énekesek és hangszeresek látható ambícióval, s nagy gyönyörűséggel oldanak meg. Az előadás feszült légkörének, kiváló' egyéni és ensemble-tel.iesítményeinek megteremtésében vitathatatlanul a karmesteré az érdem oroszlánrésze. Gardelli nemcsak elsőrangú muzsikus és Verdi- specialista, hanem tapasztalt operai szakember és pedagógus is egyszemélyben; csodálatos tehetsége van ahhoz, hogy együtteséből az elérhető legjobb, sőt olykor önmagát felülmúló produkciót csiholja ki.

Az énekesek eredeti nyelven tanulták meg az operát; az Ernani tehát olaszul szólalt meg a budapesti premieren (úgy, ahogyan ez a világ nagy színpadain általánosságban szokás). A közönség ezúttal nem érti a szöveget — viszont annál inkább a zenét: az áriák elbűvölő dallamiveit, dinamikai-érzelmi gazdagságát, az együttesek szövetét, hangszeres és vokális szólamok szerkezeti összefonódását. Az újfajta ülésrendben játszó zenekar a szó szoros értelmében együtt lélegzik a színpaddal (a váratlanul előadódó tempóbeli megingásokat a dirigens ezért is képes pillanatokon belül korrigálni), s mindig dramaturgiai szerepének megfelelően látja el feladatát: előreviszi a cselekményt, kirobbantja a nagy csúcspontok belső feszültségeit, olvadóan lágy a Urai, tömören magvas a tragikus részletek interpretálásában — és eszményien kíséri az énekeseket! Ennyi színt, ilyen káprázatos ritmikus tartást régen tapasztaltunk az Erkel Színház ' zenekarától (mely a repertoár előadásokon jószerint, csak a hangszeres szólók megoldásában jeleskedik, a szólammunkában meg legfeljebb néhanapján ...). S az énekesek is tehetségük kiteljesedő fényében ragyogtak fel Gardelli keze alatt: Miller Lajos élete legjobb alakítását nyújtja Don Carlos megformálásában (az ő produkciója: világszínvonal!), Nagy János pedig egész egyszerűen újjászületett — diadalmasan csengő tenorja

minden fekvésben biztos, kiegyenlített, és intonációja is tiszta. Csak dinamikáját kell még árnyaltabbá fejlesztenie, de annyi máris kétségtelen: őt az Ernani avatta élvonalbeli énekessé. Kincses Veronika gyönyörű hangja, érzékeny szerepformálása lebilincselő — csak azon aggódunk: Elvira hatalmas drámai szólama valahogy háttérbe ne szorítsa a kivételes adottságokkal megáldott művésznőben a tüneményes Mo- zart-hősnőt... Kováts Kolos szépen, igazi orgonahangon énekel, de a kifejezés drámaiságával zenében is, játékban is adósunk marad, holott az ő jelleme a legössztetiebb, érzelemvilága a legvégletesebb a darabban (de Silva megmentő je, majd szövetségese, végül szerelemféltésből gyilkosa lesz a király kegyét és Elvira szívét megnyerő Érna- ninak).

A rendezés mértéktartóan ízléses Békés András következetes logikával egyszerűsíti a bonyolult történet romantikus ziláltságát anélkül, hogy sajátos jellegétől megfosztaná a drámát. Meglehet, színészvezetése kissé túlzottan visszafogott, viszont hamis gesztusok, üresjáratok éppúgy nincsenek színpadán, mint erőltettt aktualizálások vagy a darab lényegétől idegen művi beavatkozások. Békés nem a saját Ernaniját akarta közönség elé vinni, hanem Verdiét — s ez tiszteletreméltó álláspont. Makai Péter érdekes, hatásos díszletei Márk Tivadar egyéniségeket hangsúlyozó, művészi színdialektikával komponált jelmezei illúziókeltően idézik a korhangulatot.

Nagyszerű alkotás méltó megvalósítása a budapesti Ernani; reméljük, az marad a reaertoárelőadások szériájában is. (A másik szereposztással február 9- én mutatkozott be sikerrel Medveczky Ádám; Ernanit Róka István, Don Car- lost ötvös Csaba, de Silvát Benányi Ferenc, Elvirát Takács Mária énekelte.

Herényi Mária