Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-11 / 8. szám
1980. JANUÁR 11., PÉNTEK 5 «P Nem tartozik az alvó falvakhoz Egy dinamikusan fejlődő község Az 1970-es évek közepére Szigetszentmiklós mezőgazda- sági jellegű községből munkástelepüléssé alakult. Az utóbbi öt évben lakások százai, utcák, járdák épültek. , 1985-re a lakosság lélekszá- ma elérheti a 30 ezret is, de a mezőgazdasággal foglalkozó őslakosok elöregedtek, a fiatalok viszont már egyre kevésbé vállalják a mezőgazda- sági munkát. A lakosság túlnyomó részét az iparban és a környező vállalatokban foglalkoztatottak adják. Sok a fiatal házas és a felépített lakások zömét is a fiatalok kapják. A nagyközségre jellemző még az elmúlt időben végbement társadalmi átrétegződés, emelkedett a tanult emberek száma. A Budapest környéki községekről az a hír járja, hogy alvó falvak. Szigetszentmiklósra nem egészen illik ez a megállapítás. A dolgozók közel fele helyben vállal munkát a Csepel Autógyárban és a helyi üzemekben. — Hogyan alakult Szigetszentmiklós az utóbbi öt esztendőben? Napjainkban mind többen teszik fel ezt a kérdést, hiszen szép számmal akadnak olyanok, akik elégedettek a fejlődéssel, ' mások viszont nem tartják elég ütemesnek. Mi a véleménye Miseta Jánosnak, a nagyközségi pártbizottság titkárának? Aktív részvétel — Az állampolgárok döntő többsége nemcsak egyetért és helyesli politikánkat, hanem tevékenyen kiveszi részét az építőmunkából. Az öt nagyközségi termelőegység elérte a 437 millió forintos termelési értéket, a nyereség pedig évente átlagosan 6,2 százalékkal nőtt. A bevételek biztosították a bővítéseket, az új munkahelyek létrehozását. Így húsfeldolgozó üzemet, szolgáltatóházat építettünk, korszerűsítettük a kenyérgyárat és új áfész-boltot nyitottunk, döntő részben saját erőforrásból. Figyelemre méltóan javult a munka termelékenysége és az önköltség alakulása. A terv készítésekor célul tűztük ki a kommunális igények reális kielégítését; a rendelkezésünkre álló pénzösszeg majdnem egészét ilyen beruházásokra fordítottuk. Az árváltozások következtében csökkentek ugyan lehetőségeink, de így is felépült 480 lakás, elkészült 5,6 kilométer út, 2 kilométer járda, 12,5 kilométer villanyhálózat, 5,5 kilométer vízvezeték, 3,5 kilométer csatorna és egy 8 tantermes iskola. Ennek ellenére községünkben ma sem kielégítőek az óvodai, bölcsődei helyek, kevés a tanterem. A számok tükrében látszatra javult a helyzet. Valójában a fejlődés nem kielégítő, mert az igények még rohamosabban növekednek. Az új otthonok átadásával serf! tudtuk megoldani' a lakásgondokat. Ettől függetlenül úgy ítéljük meg, jól megalapoztuk a következő tervidőszak politikai, társadalmi tennivalóit. — Mennyiben segítették elő a lakosság foglalkoztatottságát a nagyközség területén működő szolgáltató- és termelőüzemek? Befolyásolni a hangulatot — Öt ilyen egység mintegy 2 ezer főt foglalkoztat. A Szigetfő és a Terminál Szolgáltató Szövetkezeti Közös Vállalat az elmúlt esztendőben megkapta a kiváló szövetkezet kitüntetést. Kiegyensúlyozott gazdálkodásuknak köszönhető, hogy mind az öt egység eleget tett az elvárásoknak, kiveszik részüket a községi szolgáltatások bővítésében. Gondolok itt a költség- vetési üzemre, a Szigetfő hús- és üzlethálózat bővítésére és a szolgáltató vállalat tevékenységére. Azért beszélek erről ilyen részletesen, mert a szolgáltatások javulása közvetlenül hat a lakosság hangulatára, a vélemények formálására. A kereskedelmi és vendéglátóipari, az egészség- ügyi, a kulturális és a szociális ellátás fejlesztését ezért továbbra is kiemelt feladatként kezeljük. — Már szóba került, hogy a nagyközségben az évek során álrétegződött a lakosság, emelkedett az értelmiség létszáma. A pártbizottság miként ítéli meg az értelmiség társadalmi helyzetét Szigetszentmiklóson? — Értelmiségünk származását tekintve döntő többségében a munkásosztályhoz és a parasztsághoz kötődik. Számukra szocialista rendszerünk a legtermészetesebb társadalmi közeg, és örvendetesen mind nagyobb szerepet játszanak a község politikai és kulturális életében. Legdinamikusabban a műszakiak, a közgazdászok, az egészségügyiek és a. közművelődési szakemberek száma nőtt. Iskoláinkban lényegében szakképzett pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel, és ma már ott tartunk, hogy egy-egy nevelő kiesése sem okoz fennakadást az oktatásban. Pedagógusaink erkölcsi és anyagi megbecsülést élveznek, ennek ékes bizonyítéka, hogy 16 nevelő és technikai dolgozó kapott kitüntetést az elmúlt években. Kevés az orvos Gond viszont az egészség- ügyi szakemberek túlterheltsége. Egy orvosra 3500 fő jut, mely 33 százalékkal meghaladja az országos mutatót is. Jelenleg 6 körzeti orvos és egy gyermekorvos dolgozik a nagyközségben, holott a lakosság rohamos emelkedése 10 körzeti és 3 gyermekorvost kívánna. De ha azt is figyelembe vesszük, hogy a lakosság száma rövidesen megközelíti a 30 ezret, még ettől az dcsai üzemünkben homok, kiskunlacházi üzemünkben kavics korlátlan mennyiségben kapható A homok 0-5 milliméteres. A kiskunlacházi üzem bányakavicsot, valamint egy frakcióra osztályozott, 0-32-es mosott kavicsot árusít. Magánvásárlóinknak befizetés az ácsai, illetve a kiskunlacházi üzem pénztáránál, szombat kivételével minden nap 8-tól 14 óráig. Nagyobb mennyiség rendelése esetén a kavicsot a helyszínre szállítjuk. Az érdeklődőknek a 123—062-es budapesti telefonszámon adunk további felvilágosításokat. Kavicsbánya Vállalat Budapest V., Molnár u. 3. 1369, egészségügyi apparátustól sem várhatunk lényeges javulást. Ezért a személyi feltételek, biztosítása mellett az elkövetkezendő években gondolkoznunk kell a gyógyítás tárgyi feltételeinek továobi javításáról is. — Röviden említettük már a bölcsődei, óvodai és az iskolai helyek gondjait. Valóban olyan súlyos a helyzet? — A jövő generációjának nevelése érdekében tovább kell bővítenünk az oktatási intézmények hálózatát. Terveinkben szerepel az óvodai helyek számának növelése, az általános iskola további 8 tanteremmel való bővítése. Ezeknek d feladatoknak a megoldása nagyobb figyelmet kíván, hiszen a lakosság számának emelkedése csak tovább növeli a feszültséget. Az óvodák zsúfoltsága például azt a veszélyt rejtheti magában, hogy pusztán a gyermekek megőrzését teszi lehetővé, nem pedig szakszerű nevelését. A termek kihasználtsága már így is 163 százalékos, pedig 120 óvodai kérelmet kénytelenek voltunk elutasítani. Sajnos nem állunk jobban a bölcsőde és az iskola kérdésében sem. — A fejlődéssel egyidejűleg növekednek az igények is. — Így igaz. A lakosság jövedelme tovább nőtt az elmúlt időszakban, és az árváltozások ellenére sem változott számottevően a fogyasztás, illetve a fogyasztási szerkezet. Azzal, hogy gondjainkat sikeresen megoldhassuk, előbb és mindenekelőtt gazdálkodásunk minőségét kell javítani. Hiszen csakis a megtermelt javakból jut majd a lakossági igények kielégítésére — fejezte be beszélgetésünket Miseta János. Tóth János Virágzó juhtenyészet lesz Jl Ili! ft% Síi r ; Az Örkényi Béke Tsz továbbfejleszti juhállományát. A tervek . szerint 1981 végére ötezerre kívánják szaporítani az anyajuh-állományt. A fejlesztés érdekében két új, egyéniként hatszáznegyven férőhelyes juhtelepet építenek. Az egyik telep építése már befejezés előtt áll, a másikat az év végén adják majd át rendeltetésének. Megelőzés Komplex karbantartás Egyre szervezettebben dolgozik a budai járási áfész üzemfenntartó részlege, amely a bolthálózat elektromos berendezéseinek karbantartását, javítását, épületfelújítását, s 1979 áprilisa óta a gépkocsik javítását is végzi. Az év folyamán munkájuk termelési értéke elérte a 6,5 millió forintot. Ötletes megoldást alkalmaznak a javításokhoz szükséges alkatrész biztosításában. A berendezések, gépi eszközök selejtezése folyamán kiválogatják és összegyűjtik a használható alkatrészeket. Ezzel áthidalják a hiányok okozta zavarokat, s pénzt is megtakarítanak. Az üzlethálózat dolgozói körében elindítottak egy mozgalmat az elektromos és gépi berendezések megelőző karbantartására. A cél ugyanis az, hogy az üzleti kollektívák hozzáértéssel bánjainak a rendelkezésükre álló eszközökkel, szerkezetekkel, hűtőberendezésekkel : vagyis műszaki intelligenciára tegyenek szert. Ily módon sokféle hiba keletkezését meg lehet előzni. TanácSfíút köpögfaffunk Ahol a jelen már a múlt Kopogtasson az ember bármely tanács ajtaján ezekben az éveleji havas napokban, mindenütt egy a fogadtatás: népszámlálunk. Dunavarsány- ban is csupán egy-egy szó erejéig lehet elkapni fő- és egyszerű előadók tekintetét, a beszélgetés Során rubrikás papírok halmaza mögül érkezik a válasz. Népszámlálnak. — A félidőnél tartunk — mondja Boda Lajosné — időben is, munkában is. A számlálók lelkiismeretesen, pontosan végzik a dolgukat, de az adminisztrációra már kevesebb energiájuk jut. Pedig éppen ez a sok, az összegzés, ami a napi összeírás után jó három-négy óra munkát kíván. Tanácsiak vállalása A nagyközségben, Varsány- sányban huszonegyen írják össze az ötezer embert, az ötezer embert, az összeírok többsége tanácsi dolgozó. — Komolyan vettük az önkéntességet, ezért csak azokra a tanárokra számítottunk, akik maguk vállalták a munkát. — mondja dr. Kovács Istvánná tanácselnök. — Dolgozóink minden nehézség ellenére átvették a feladat nagy részét. Csak azokat a pedagógusokat kértük meg, akikkel már régebben is jól együtt dolgoztunk. Hárman vannak. A tanácsiak összeírnak: reggelente, esténként járják a körzetet; két összeírás között más munkáját ellenőrzik. — Sok a pontatlanság? — Sajnos, igen — mondja Glázer Mihályné. — Ez egyrészt adódik a számláló felületességéből, nem véletlen, hogy egy-egy összeírónál visz- szaköszönnek a hibák. Másrészt a lakosok hiányos tudásából. Itt-ott pedig a fogalmazás homálya nehezíti dolgunkat. Nehéz kikutatni a század elején, a két világháború között iskolázottak végzettségét is. Mert hová is soi roljuk a cs. kTr. kereskedelmi akadémiát, amit végzője büszkén egyetemnek nevez? — A lakosság hogyan fogadta az összeírókat? — Akiket ismernek, és bennünket jól ismernek, ott nem volt fennakadás. Bár így is volt olyan, aki ötféleképp mondta el a személyi számát, de az igazolványt ki nem adta volna a kezéből. Akkor nehezebb, ha nem ismerős kopogtat: sok a bizalmatlanság és a szóbeszéd is. Volt, aki azt hallotta, hogy az összeírás után az egyedülállókat összeköltöztetik és elveszik a házat. Ilyenkor bizony az estébe nyúlik, mire elmagyarázzuk a dolog lényegét. — Mi a haszna a tanácsnak az összeírásból? * — Az adatok országos ösz- szegzésre kerülnek, így az kell mondanunk, semmi. Mégis, ha nem sürgetne ennyire az idő, akár nagy környezet- tanulmány is lehetne ez a munka. A védőnőnk mesélte: az elején ódzkodott a dologtól, most úgy érzi, ha nem vesz részt a munkában, soha meg nem tudja, hány magányos, segítségre szoruló ember van a községben. Ö volt egyébként a leglelkesebb számlálónk: összeírta a kétszáznyolcvan embert, úgy, hogy egyetlen hiba nem akadt a lapokon. Belépés hívásra Két felmérőlap között a ! tanácsoknak még tréfára is jut idejük: „Nem lenne rossz munka ez, csak ne kellene közben a saját dolgunkkal is törődni. Csakhogy kell. Ráadásul fogadónap van, s hiába az önvédelemből írt papír: Belépés csak hívásra, az orvoslásra váró sérelmek nem teszik türelmesebbé az embereket.” Fiatalasszony ősei elhanyagolt telkét szerezné vissza. Jó tanácsot kaphat csak, a föld a járás dolga, ott majd megadják a választ, amit 5 is sejt, túlságosan hosszú időn át feledkeztek mag a területről, Berlinerkendős asszony fia jogáért perel. Nem jár annyi pénz, amennyit szeretne, hát más ellen perlekedik, hogy X-nek, Y-nak miért lehet és neki miért nem. Az előadó nevet kér, az öregasz- szony nagyokat hallgat. — Beszélik a faluban — ezzel üti el a választ. Az adósoknál, az adóügyi előadóknál nem kopognak, nem tolonganak, ők zavarják a lakosság békéjét néha; most a házadóval, hamarosan az eboltással. — Mi vagyunk a népnek a legkedvesebbek a tanácsban — mondja tréfára fogva az igazságot Bodzsár József né. — Bár az is igaz, senkit nem emlegetnek annyit a községben, mint az adósokat. — Jó adófizető nép a varsányi? — Nincs itt semmi baj. Akad egy-két megbízhatatlan ember, annak előkészítjük az első mellé a második meg a harmadik felszólítást is. De a többség nem okoz többlet- munkát a tanáosnak. A jövőn dolgoznak A vb-titkár: Délegyházán van, a társközség ügyeit intézi, mert hiába a népszámlálás, az élet nem állhat meg. Az elnökasszony Budapestről érkezik. — Körbeszaladtuk a várost — mondja. — Voltunk a megyetanácson, a fegyvereseknél, az elektromosoknál. — Ez mind az új év munkájához kellett? — Dehogyis! A nyolcvan- egyes ügyeket intéztük. Kicsit késésben vagyunk, sietni kell. Mit gondol, mi lenne velünk, ha csak a mában gondolkodnánk. A tanácsi munkában a jelen már múlt, amin dolgozunk, az a jövő. y M. A. Realizmus Csendes szemlélője voltam a napokban egy vállalati összejövetelnek, melynek végén váratlanul vita kerekedett. Két táborra szakadt a társaság, meglehetősen egyenlőtlenül, hiszen az ellenvéleményt egy szem idősebb férfiú képviselte. A nyolc osztályt el nem végzett fiatalokról esett szó. A szócsata pedig akörül forgott, hogyan foglaljanak állást a tervben, mi legyen a cél, valamennyi ifjú iskoláztatása, avagy elégedjenek meg szerényebb igénnyel, ami a szövegben úgy hangzana: minél többen fejezzék be az általános iskolát. Az idősebb férfi, az üzem vezető technológusa, akkor kapcsolódott a disputába, amikor fiatalabb társa a realizmusra hivatkozva ajánlotta a mérték- tartást, mondván, százszázalékos eredményt úgysem érhetnek el. Fogalmazzanak rgeg tehát olyan tervet, amely teljesíthető, tette hozzá nyomatékül. Fejtegetését általánosabb összefüggésekbe igyekezett ágyazni, midőn fölhívta a jelenlevők figyelmét közgondolkodásunk mind általánosabb vonására, nevezetesen, hogy tartózkodunk a nagy szavaktól és a nagy vágyaktól. Elméleti síkra terelődvén a disputa, mint rendesen, lassan el is felejtet, ték a kiinduló pontot, tudniillik a tanulatlan tizen- és huszonéveseket, egyre több szót kérő a realizmus fogalomkörét boncolgatta. Mikor és meddig vagyunk realisták, mettől gyalogolunk a vágyak, teljesíthetetlen óhajok mezején. Lehet, hogy szép, csábító ez a mező, mondotta egyikük, némi költészetet csöppent- ve az eszmecserébe, de nekünk mégis a szürkébb, poros, látványnak kevésbé tetszetős talajon kell maradnunk, ha nem akarjuk elveszteni valóságérzékünket. Érdekes, hogy a fiatalabb évjáratnak többé-kevésbé osztották ezt a nézetet, jóllehet az'idősebb technológus, ki valamennyiüknél jobban forgatta a szót, újabb és újabb érvekkel hozakodott elő. Végül aztán egy hevülékenyebb ifjú újfent lerántotta a témát az elméleti szférából. ■Mit ér a diplomájával, ha némely segédmunkás is többet visz haza a borítékban, mint ö. Alighanem itt vetette el a sulykot, ekkor csúszott ki alóla a realitás talaja, noha érvelésükhöz, mert a többiek helyeseltek, megadta a megfejtés kulcsát. Téves fejtegetés ez, persze, hiszen a keresetkülönbség csak átmeneti, arról nem is szólva, hogy milyen a távlata egy tanult és egy tanulatlan embernek. Hanem tegyük fel magunknak is a kérdést, hogyan is állunk a realizmussal. Akkor vagyunk hívek a valósághoz, ha nem tűzzük ki a célul, hogy valamennyien elvégzik az általános iskolát. tudván, százszázalékos eredményt tényleg nem fogunk elérni. Érvelhetnénk azzal. hogy akkor a *örvény sem jó. amely előírja az általános iskola kötelező elvégzését minden arra képes gyereknek. Ámde ne bújjunk a törvény mögé. Induljunk ki abból, hogy minden eddigi tapasztalat szerint, súlyos betegektől eltekintve, a gyerekek szellemileg képesek megí lelni az általános iskola követelményeinek. A többi helyzet és körülmény; amit valakik teremtettek, s ha ezek rosz- szak. meg kell szüntetnünk őket. Századunk utolsó negyedében az elemi művelt- séa olyan szükséolete a tartalmas életnek mint a levegő. Ami nem minél többünknek. hanem valamennyiünknek kijár Kör Pál
