Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-10 / 7. szám

1980. JANUÄR 10., CSÜTÖRTÖK 5 Hatszáz eiern terven felül aj) Kuíyatáp és reklámügynökség Üzlet után ment a szövetkezet Családi füstölt sajt A törökbálinti Budatej üzemében 3 kilogrammos kiszerelésben családi füstölt sajtot gyártanak. Egy műszakban 15 mázsa ada­got készítenek. Halmágyi Péter felvétele Új üzlettípus Pest megyében Mezőgazdasági ABC nyílt Egy helyen a kertészeti szükségleti cikkek A házgyári lakásépítés sa­játja, hogy nemcsak a lakások falai kerülnek készein a he­lyükre, hanem már az egyéb szerelvényeket és helyiségeket, fürdőszobákat, konyhákat is készen felszerelve emelik a helyükre. Ezek elkészítése ter­mészetesen sokkal összetettebb feladat, mint a betonozás. A vasasakon, bstonozőkon kívül a víz és gázszerelőknek, fes­tőiknek is van bőven tenni­valójuk. Dunakeszin «» 43-as számú Állami Építőipari Vállalat 3-as számú gyárában ezt a munkát, legalábbis annak jó részét a Ságvári Endre brigád és a Csőszerelő Vállalat szak­emberei végzik. Tavaly sok nehézséggel kel­lett megbirkózniuk. Rossz volt a hozzájuk szállított csempe­ragasztó minősége a koráb­biaknál nehezebben, több munkával szerelhető kádalkat kellett beépíteniük. Ennek el­lenére, hogy Budapesten tel­jesíteni tudják a lakásépítési tervet, hatszáz _ úgynevezett vizestérelem elkészítését vál­lalták terven felül, s a fel­ajánlásból valóság is lett. Ré­szük van tehát benne, hogy ta­valy minden nehézség ellené­re teljesítette budapesti lakás- építési tervát az építőipar. *... Ezek a fiatod magyar tündérek kinyitják az ajtókat, és belépnek azokba a kis do­hos, zsúfolt, szegényszagú és sötét lelki életű, vizes falú, rossz kútvízű, babonákban hí­vő, elcsigázott magyar testű mélységbe, ahol először gya­nakvással, ellenséges és sze­mérmes röstelkedéssel fogad­ják őket...” — írta Móricz Zsigmond „Védőnők” című ri­portjában a Pesti Napló 1938. február 18-i számában. Szerteágazó munka Nyilas Jánosné fiatalasszony, védőnő és családanya. Mai magyar tündér? Aligha. Inkább mai ember. Értője a szakmának, immár tizennégy éve, amióta képesítését kézhez kapta. Azóta egy helyben dol­gozik. Albertirsán. „... Ezek a fiatal magyar tündérek kinyitják az ajtókat, és belépnek a kis dohos, zsú­folt ...” Nyilas Jánosné minden reg­gel kinyitja az egészsegház aj­taját, és belép a korszerűen berendezett tágas helyiségbe. Szolgálata ott kezdődik, a 14 év alatti gyermekek gondozá­sával, majd folytatódik a ter­hesgondozással, a tanácsadás­sal és a családlátogatással. Az imént írtam, hogy csa­ládanya, tehát otthoni mun­kája is akad bőven. Reggel fél hatkor kel. Reggelikészítés, a gyerekek elindítása az iskolá­ba s férjéé Budapestre, a Kő­bányai Gyógyszergyárba. Az­tán magára is szakít pár per­cet, s máris indul, hogy nyolc era előtt kinyissa az ajtót... Albertirsa nagy kiterjedésű község, tanyák is tartoznak hozzá. 1 — Hogyan tudja átfogni ezt a nagy területet? — Kerékpárral! — És ősszel, ha zuhog az eső? — Kerékpárral! — És télen, ha a metsző hi­deg bekúszik a kabát alá? — Kerékpárral! Mindezt mosolyogva mond­ja, nem neheztelve. De miért is neheztelne? Hivatása van: védőnő! Az összehasonlítás Ónként és kézenfekvőén kínálkozik. Változó világ „... megjelennek a legsze­gényebb, legjobban sorsüldö­zött kis házakba ... eljut­nak ... a szegény, földes, nyir­kos, tbc, tífusz, giliszta és még ezer fertőző szervezettől s gondtól, bajtól, pénztelenség­től elnyúzott kis magyar zsel­lérházakba .. A védőnő feladata, ma 1979-ben 1938-hoz viszonyítva negyvenegy év múlva sem vál­tozott: bejárnak a házakba. De a házak változtak meg! Kutyatáp, reklámügynökség, kesztyűüzem, nyomda, lomta- lanítóbrigád, autószerviz, és még sorolhatnánk tovább. Hogy mi a közös ezekben a teljesen különböző dolgokban? A válasz egyszerű: a Pest me­gyei termelőszövetkezetek jö­vedelmező melléküzemágait jelentik, s nem kevesebbet bi­zonyítanak, mint az érintett gazdaságok vállalkozó szelle­mét. Hulladékból haszon A tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezetben 1972-ben fogtak az akkor merésznek tű­nő s ma is ritka vállalkozás­ba, a kutyatáp előállításába. Pedig az ötlet kézenfekvő. Az addig felesleges, s csak gon- dot-bajt okozó vágóhídi hul­ladékból a négylábú fogyasz­tók által kedvelt csemegét ké­szítenek kis költséggel, 15—20 százalékos haszonnal. — A táp mintegy nyolcvan százalékát a húshulladék adja, ezt zömében saját vágóhí- dunkról kapjuk — tájékoztat Kiss Imréné főkönyvelő. —Ezt speciális eljárással, darálással, szárítással, különböző anya­— ismerek olyan családot — mondja Nyilas Jánosné —, nem is egyet, ahova eleinte még putriba jártam, mert ott laktak. S ma... saját, tiszta házuk van. A tiszte szót nyomatékkai ejti, a fogalom sokat jelent. Tisztaság. Az egészséges élet alapfeltétele. .. azonnal hozzá kell fog­ni a tisztogatáshoz, a védeke­zéshez. Ki kell nyitni az abla­kot, ki kell söpörni a homokot, amivel ősidők óta tömítik az ablakot, hogy a meieg ki ne menjen.. — Munkámból eredően — válaszol a Móricz-idézetre — bejáratos vagyok a község sok házába. Kendőzetlenül látom az életet, hiszen nem tudják, hogy mikor jövök. Nem ké­szülnek fel, tehát a mindenna­pi életüket látom. Azt, amit folyamatosan élnek. Szinte hi­hetetlen, hogy annak idején gok hozzáadásával tesszük nagy tápértékű eleséggé. Az évi nyolcviagonnyi ebeledelt betanított munkások készítik, természetesen a berendezések­hez, a technológiához értő ve­zetők irányításával. Lomtalanítók Sülysápról Nem kevésbé furcsa vállal­kozásról számolhat be a kró­nikás néhány házzal odébb, a sülysápi Tápióvölgye Tsz-ből. A történet hétköznapinak is nevezhető. Még 1978-ban rá­döbbentek arra, hogy a mező- gazdasági munkák megfogyat­kozásával kihasználatlanul he­vernek a szövetkezetek teher­gépkocsijai. Ezért lomtalanító- brigádot szerveztek, s a buda­pesti kerületi tanácsokkal, in­gatlankezelő vállalatokkal ki­alakított együttműködés alap­ján megkezdték a padlások, pincék, a renoválás előtt álló épületek nagytakarítását, az építési törmelékek elhordását: egyszóval a lomtalanítás nem éppen örömteli munkáját. — Nem a legtisztább fogla­latosság, nehéz is — mondja Bach Ádámné főkönyvelő —, de jó pénzért akad vállalkozó Móricz Zsigmond mennyi nyo­morúságolt látott... Számítanak rá Nyilas Jánosné máshoz szo­kott, noha ő is járt putrikban. Mikor is? Alig tíz évvel az­előtt. Az élet ritmusa hihetet­lenül felgyorsult. „ __Ma még csak három vár­me gye van, amelyik száz szá­zalékig be vám szervezve ...” természetesen 1938-ban. És ma, 1979-ben, az egész or­szágban, minden községben Is­merik a „mai magyar tün- dérek”-et: a védőnőket. — Amióta képesítésemet megkaptam, amióta megismer­tek, vagyis tizennégy éve, aj­tót még nem csuktak be előt­tem. Ha jövök, szélesre tár­ják ... És ennél nagyobb elismerést védőnő nem kaphat Bíznak benne! Szeretik! Szá­mítanak rá! Karácsonyi István erre is. Általában két kocsi és egy tucat ember végzi ezt a munkáit,. természetesen akkor, amikor a gazdaságban nincs szükség rájuk. Az evés közben jön meg az étvágy elvet vallva, máris újabb nagy fába váglták a fej­széi ültéit a sülysápiak. Jól kép­zett reklámszakemberek veze­tésével reklámügynökséget akarnak nyitni. Az ország va­lamennyi termelőszövetkezeté­től várják a megbízatásokat egy-egy termékük, tevékenysé­gük reklámozására. — Mintegy 3 százalékos ha­szonra számítunk — mondjiá a főkönyveiemő. — De a jelenle­gi gazdasági helyzetben ezt is meg kell ragadnunk. Január­ban indult a reklámtevékeny­ség, egyelőre még önmagunkat kell megismertetnünk, reklá­mot csinálnunk a reklámnak! NDK-autók Pátyról Nem, nem tévedés! Immár tizenegy esztendeje, hogy az NDK-tan gyártott, a gyárak, vállalatok álital használt gép­kocsikat a pátyi Zsámbéki- medence Tsz adja át a vevők­nek. Az Autőkerrel kötött meg­állapodás szerint a gépkocsik úgynevezett nullrevíaióján kí­vül különleges darukat szeret­nek az IFA és ZIL tehergépko­csikra, de itt készülnek az üléshuzatok, a hűtőtakarók stb. Ma már 145, zömében szakképzett munkást foglal­koztató üzemmé lépett elő a gazdaságban az egykor elenyé­sző haszonnal kecsegtető üz­let. Míg kezdetben csupán 8— 10 milliót hozott a konyhára, az elmúlt évben már, kellő szakosodás ededményeként 10 százalékos nyereséggel számol­hatnak. S ez is a további szép reményekre jogosító, sikeres üzletek egyike. Hosszan folytathatnánk a mezőgazdasági termeléstől ta- voleső, de a szövetkezeteknek hasznot" hőzó Vállalkozások, jó példák sorát Ezek kapcsán a legfontosabb mégis az, hogy a néhány százaléknyi nyereséget, amelyet a különleges, de hé­zagpótló vállalkozásokkal sze­reznek a közösnek, az alapte­vékenység, tehát a növényter­mesztés és az állattenyésztés fejlesztésére fordíthatják. S végső soron mindannyiunk számára ez a legkifizetődőbb üzlet! Gáspár Mária A megyében egyedülálló. szaküzletat nyitott meg Tápió- szelén az áfész. A mezőgaz­dasági ABC-áruiház öt üzlettí­pust egyesít magában: zöld­ség-gyümölcs, szerszám és kisgápárusátó, táp- és takar­mány, növényvédőszer, vala­mint virágüzletet. így most mái- egy helyen szerezhető be a háztáji kistermeléssel össze­függő valamennyi szükségleti cikk. Az árukészlet eléri az 1 millió forintot. Vezetésével szakképzett mezőgazdászt bíz­tak m^g, hogy az új típusú áruház’’ egyban szakmai ta­nácsokat is nyújthasson, a vá­sárlóknak. — Úgynevezett holtidényben nyitottuk meg az áruházát — mondotta Király Antal, az ■ áfész elnöke. — Ezáltal kö­rültekintően, alaposan fel tu­dunk készülni a január végén, februárban kezdődő mezőgaz­dasági idényre. Addig külön­böző árubemutatókkal, ter­melési eljárások ismertetésé, vei szolgálják leendő vásár­lókörüket. Szerződéseket kö­töttünk a kisgépek és a ta­karmány tápok folyamatos biz­tosítására. Arra számítunk, hogy üzletünk nemcsak a nagykátai járás, de a monori, a ceglédi, sőt a megyén kí­vüli Jászság kistermelői kö­rében is érdeklődésre tarthat számot, éppen a komplexitá» sárnál fogva. Az új áruházat felújítással a régi 14 éves ABC -szaküzlet épületéből alakították ki. rrrrrr 1J~7J T3" Bába Mihály; Jk ünnep cócíózára igen, az voltam, az ünnep csá- szára — mondta Börzsöny, ami­kor dicsekvő hangon elmesélte, ho­gyan ájuldozott a felesége, az anyó­sa a fenyőfa alatti ajándék láttán. A kis baráti társaság hangosan ka­cagott. — Ugyan, hogyan lehettél csá­szár, ha egy filléred sem volt aján­dékra! — Vagy abból a harminc forint­ból vettél ajándékot, amit a felesé­ged számol eléd reggelente? Börzsöny sokáig várt, hogy csen­desedjen a nevetes, a kacagás. Ar­ca egyre sápadtabb lett, de szeme se rebbent. Nem hisznek nekem, gondolta. Persze, hogyan is hinné­nek, ha eddig csak panaszkodni hallottak. Megitta sörét, intett a pincérnek, hogy hozzon1 még egy korsóval. A szótlanul rámeredő tekintetek ke­reszttüzében ült még néhány per­cig, aztán előrehajolt, koppantott az asztalon és azt mondta: — Hihetetlenül hangzik, ha elme­sélem, pedig szóról szóra igaz — Akkor halljuk! — Tavaly karácsonykor kezdődött, amikor ünnep estén a feleségem a sárga földig leteremtett, hogy nem vettem nekik ajándékot. Miből, kérdeztem, abból a kis zsebpénzből, amit kávéra, cigarettára, egy pohár sörre adsz? Takarékoskodhatnál, mint én, te tutyi-mutyi, végta az arcomba. Szóval elhatároztam, hogy takarékoskodni fogok és megmuta­tom neki, hogy mire képes a drága­látos férjecskéje. Mert így nevezett gúnyolódó hangon. — Na, és megmutattad neki, hogy mire vagy képes? — kérdezték ne­vetve. — Meg. — Hogyan? Mondd már! — Egyszerűen. A napi harminc forint zsebpénzből mindennap félre­tettem tíz forintot. Számoljátok — nézett körbe nevetve. — Már ez is komoly összeg, de ez még a fele se annak, amit összegyűjtöttem. A fe­leségem, az anyósom, hm, hogy is mondjam csak, szórakozott teremté­sek. Egy-két forint aprópénzt csali úgy ledobnak az asztalra, a konyha­szekrényfiókba. Én összeszedtem, s ebből majdnem hatszáz forintom lett. Adjátok össze. — Na, ez még kevés a császárság­hoz — kacagtak a barátok. — így igaz. Éppen ezért elhatároz­tam, hogy segítőkész férj leszek, se­gítek bevásárolni. A feleségem fel­írta, hogy mit kell vennem, meny­nyiért és ideadta a pénzt. Kitűnő forrásnak ígérkezett ez. Nem hiszi­tek? Na, gondoljátok csak el, öt kiló krumpli helyett négyet vettem, fél kiló hús helyett negyven dekát, a különbözet a zsebemben maradt. El sem merem mondani, hogy így mennyit takarítottam meg magam­nak! Közben az anyósom meg a fe­leségem égre-földre dicsért. Tíörzsöny elégedetten nézett kör- be egyre jobban ámuldozó ba­rátain. Ivott egy kortyot, aztán foly­tatta. — Tudjátok, életem legszebb esz­tendeje volt ez. Ügy éreztem magam, mint egy gimnazista, aki büszke ar­ra, hogy néhány petákot megtakarí­tóit a mozira kapott pénzből. — Inkább arról beszélj, hogy mennyit sikerült így megtakaríta­nod! — sürgették a türelmetlen kí­váncsiskodók. — Száz nap alatt harminc forint híján kilencezret! — Hihetetlen — döbbentek meg a barátok. — Pedig annyit — nevetett Bör­zsöny. — Szabályos könyvelést ve­zettem. Tessék, nézzétek meg — nyújtotta barátai felé a zöld színű kis noteszt. Ketten is kaptak utána, össze­dugták fölötte fejüket, lapozgattak benne, hümmögtek, álmélkodtak. — Barátunk, neked gazdasági mi­niszternek kellene lenned — di­csérték. — De mondd már, hogy mi­vel lepted meg az asszonyokat? jVagy volt a készülődés, az anyó- som a fenyőfa alá tette az ajándékcsomagjait, aztán diszkréten kiment. A feleségem következett. Miközben elhelyezte a csomagocská­kat, odasúgta: a nevedben is vettem a mamának, meg magamnak is! A nevemben? — kérdeztem csodálkoz­va. Igen, te tutyi-mutyi — mondta. Nem válaszoltam gúnyos megjegy­zésére, csak fütyörészve sétálgattam le s fel a szobában. Aztán egy al­kalmas pillanatban három csoma­gocskát csempésztem a fenyőfa alá. És vártam a hatást. Nem is maradt el. Elsőnek az anyósom találta meg a kis ékszerdobozt. Aranylánc volt benne, egy picinyke amulettel. Halk sikoly és már ugrik is a nyakamba. A feleségem döbbenten nézett any­jára. Nem értette túláradó örömét, hiszen ő a nevemben egy kis üvee NINA RICCI-t vett. Ö is megtalálta a kis dobozt. A rég áhított arany karkötő volt benne. És egy levélke, hogy szerető férjétől kapta. Vártam, hogy 5 is a nyakamba ugrik örömé­ben. Hiába! Mint egy fúria, ugrott oda hozzám. Mi ez?— dugta az or­rom alá a dobozt. Ajándék, drágám, tőlem — mondtam mosolyogva. — Ez? — Igen. — Hülyének nézel, kia­bált a feleségem, ez legalább három­ezer! Három és fél, helyesbítettem. Hű, lett erre olyan patába, hogy zengett tőle a ház. Honnan vettem a pénzt? Biztosan célprémiumot kaptam, egyszóval becsaptam, meg­loptam, megcsaltam, meg mit tu­dom én mit vágott még a fejemhez. Amikor lecsendesedett, azt mond­tam: megtakarítottam a pénzt. Tes­sék, itt a pontos könyvelés. Átta­nulmányozta. Újra felcsattant, hogy én a konyhánkat fosztogattam. No, ez már több volt a soknál. Kibon­tottam a nekem címzett csomago­kat. Pizsama, nyakkendő, zokni, zsebkendő, szóval a szokásos. Le­dobtam a fotelre. Mi ez? — kérdez­tem. — Honnan volt neked erre pén­zed? Miből vetted? Milyen titkos jövedelmed van neked, amiről én nem tudok? A feleségem hápogott, az anyósom meg lezökkent a heve- rőre és dőlt a nevetéstől. A felesé­gem végre kinyögte: Hiszen tudod, hogy milyen takarékos vagyok! — Én még takarékosabb, igaz mama? — kérdeztem az anyósomat. Bizony, bizony, ugrott fel és újra meg újra megölelt. Feleségem szeméből las­san eltűnt a harag bárányfelhője, odajött hozzám, megölelt és azt súgta: Drágám, bocsáss meg. Te vagy az ünnep császára! Börzsöny elhallgatott. Megitta ma­radék sörét .és még egy korsóval kért. — Tehetem — mondta —, a har­minc forint zsebpénzemet a felesé­gem megtoldotta egy tízessel. Jaj, majdnem elfelejtettem, és az anyó­som is. Szóval császár lettem. P?icsattant a nevetés. A szomszéd asztalnál ülők tűnődve néztek a vidám társaságra, s azon töpreng­tek. vajon min is nevethetnek ilyen jóízűen ? 1 Esőben, hóban kerékpáron Hivatása — a gondoskodás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents