Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-31 / 25. szám
Több energia Erre az évre 10 millió kilowattóra terven felüli villamos energia termelését vállalták az inotai November 7. Erőmű dolgozói a kongresszusi munkaversenyben, miután teljesítették korábbi felajánlásukat: 1979-ben terven felül 22 millió kilowattóra villamos energiát állítottak elő. A széntüzelésű erőműben elért többlettermelésnek az ad különös értéket, hogy ezzel csökkenthetik az olajat használó erőművek üzemelési idejét. A számítások szerint tavalyi* eredményükkel 6000 tonna olaj megtakarítását tették lehetővé, s újabb felajánlásuk további jelentős fűtőolaj-megtakarítással jár. Lázár György fogadta Tadeusz Wrzaszczykof és Sanan Southkhakot Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szerdán, az Országházban fogadta Tadeusz Wrzaszczyk miniszterelnök-helyettest, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsa mellett működő tervbizottság elnökét, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagját, aki Huszár Istvánnak, a Minisztertanács , elnökhelyetteséÉrtékrend E gy ideje mintha kevesebbet beszélnénk az életmódról, s ha mégis, rendszerint ezzel intézzük el: most nem az a kérdés, hogyan éljünk, hanem az, hogy miből. Pedig a kettő elválaszthatatlan, feltételezi egymást. A különféle szükségletek kielégítését szolgáló lényeges és ismétlődő- tevékenységek — vagyis életmódunk összetevői — között több, egymástól merőben eltérő rangsor állítható, azonban a szocialista világnézetű ember értékrendjében változatlanul az életmód jő meghatározói: a munka, a hivatás. Fejlődésünk egy korábbi szakaszában, amikor az emlékezetes „fnigiderszo- cjalizmus” vita zajlott, még arról kellett meggyőzni jószándékú aggáiyoskodó- kat, hogy a munkából származó viszonylagos jólét nem fenyegeti a szocializmust. Visszatekintve nem könnyű megérteni, miért szorult ez bizonygatásra akkoriban. Ma ugyanis egy másik nyilvánvaló igazságot kel'i ismételgetnünk, nevezetesen azit, hogy viszonylagos jólétünket csak több és főleg jobb, átgondoltabb munkával tudjuk megtartani. Ez azonban nem vonhatja el figyelmünket attól, hogy életünk középpontjában nem egyedül a viszonylagos jólét áll, hanem legalább annyira e jólét forrasá, a munka. Napjaink nagyobb részét munkával töltjük, és senkinek sem közömbös az, hogy milyen munkával, milyen munkatársak, milyen' körülmények között. Kedvező esetben, amikor a munka alkotó jellege é3 az egyén képességed, hajla- • miai találkoznak, kevésbé fánaszt a munkavégzés, és a jóleső fáradtság az alkotás örömével párosul, örvendetes, hogy egyre több olyan munkakör létezik, amelyben meg lehet tenni az első, de legnagyobb lé- • pést az emberi önmegvalósítás, vagyis képességeink minden oldalú kibontakoztatása felé. Példa erre a szocialista brigádok egy részének valóban sokrétű, a munkán kívül a művelődésre és az egész életvitelre kiható közös tevékenysége: De az is kétségtelen, hogy mai viszonyaink között még túlságosan sok az alkotó jellegűnek nagy jóakarattal sem nevezhető munka, és aligha hibáztatható automatikusan az, aki foglalkozásában, monoton részmunkájában nem tudja megtalálni a hivatását. Az egyén választási lehetősége azonban ezekben az esetekben is megvan, s az már valóban rajta múlik, hogy az alkotó munka elmaradt öröméért mivel próbálja kárpótolni magát. Ha nehezebb a megélhetése, egészen természetes, hogy mellékmunkát vállal: így legalább a hónap végén több pénzt vihet haza a családjának. Hiszen ezt a megoldást választották már korábban is sokan, anélkül hogy megélhetési gondjaik lettek volna; a nemzetközi statisztika tanúsága szerint pedig a különmunkák aránya minden fejlett európai országban folyamatosan növekedik. Mert igényeink mindig előtte járnak a kielégítésükhöz szükséges anyagi eszközöknek, s ez — húzzuk alá — mindaddig nem is baj, amíg az eszközök célokká nem lépnek elő. Lényegében szabad választás kérdése az is, hogy valaki, felismerve tudásának, szakmai felkészültségének korlátáit, a sok áldozattal járó továbbtanulás mellett dönt, vagy „képzettségét” elegendőnek tartva, szabad idejében inkább különmunkát vállal. Pedig a tanulástól idegen- kedőiknek rendszerint erős érveik vannak. Mit is lehet válaszolni azoknak, akik arra hivatkoznak, hogy keresetükből még a legszükségesebbekre sem telik, márpedig ők addig akarnak jól éln-i, amíg fiatalok. Ha tovább kételkedünk, papíron is bebizonyítják, hogy különmunka nélkül kocsira, külföldi utazásra — és sajnos sok" helyen a még hiányzó lakásra — soha nem jönne össze a pénz. Miért hangsúlyozzuk mégis a szabad választás lehet őségét, miért állítjuk, hogy a dolgot jelenlegi helyzetükben is az emberekben kialakult értékrend, a szükségletek között felállított rangsor dönti el? Mert a tények furcsa módon azt mutatják, hogy a különböző formákban továbbtanulók között nagyobb a rendszeres vagy alkalmi különmunkát végzők részaránya, mint a „csak" dolgozók körében. Vajon ezeknek az embereknek nem kell nagyon is fontos szükségletek egész soráról lemondaniuk? A válasz nem kétséges, hiszen szabad időnkben — hajlamainknak és pénztárcánknak megfelelően — a ki- kapcsolódás és szórakozás számos lehetősége között választhatunk; azoknak azonban, akik továbbtanulnak és még mellékmunkát is végeznek a gyárban eltöltött nyolc óra után, bizony rém sok szabad idejük marad. Mégsem lenne helyes megszállottaknak vagy áldozatoknak tekinteni őket. Ha meggondoljuk, ezek az emberek szisztematikusan kidolgozták a maguk értékrendjét, aszerint élnek, és teljesítve az aznapi munkát és tanulni- valót, nem valószínű. ho’V különösebb hiányérzetük lenne. T együk hozzá: ez a lehetséges, bár nem egyedül üdvözítő értékrend társadalmi céljainkkal is találkozik, mert a kéozettebb ember jobban átlátja a termelési folyamatot. az emberi viszonylatokban könnyebben eligazodik. Kéri Tamás nek, az Országos Tervhivatal elnökének meghívására szerdán hazánkban az 1981—1985. közötti tervidőszak gazdasági együttműködési kérdéseiről tárgyalt. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Huszár. István, valamint Tadeusz Pietrzak, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete is. Lázár György — ugyancsak szerdán — fogadta Sanan Southichakot, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság közlekedési, szállítási és közmunkaügyi miniszterét, a magyar—laoszi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság harmadik ülésszakán részt vevő laoszi küldöttség vezetőjét. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Borbándi János, a kormány elnökhelyettese, az együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke is. Jegyzőkönyv aláírásával szerdán befejezte munkáját a magyar—laoszi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság harrriadik ülésszaka. A tárgyalások eredményeit összegező jegyzőkönyvet a bizottság társelnökei a Parlament delegációs termében írták alá. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 'JT ■AZ MSZMP PEST M’EGY EÍ BI ZOT T SÁG A ÉS A MEGYEIÉT AN ÁCS A j XXIV. ÉVFOLYAM/25. SZÁM Ára 1,20 forint 1980. JANUÁR 31., CSÜTÖRTÖK MegaíakuSt a PSXB Hosszú távon kifizetőd© üzlet Jól sikerült a Pest megyei ipari szövetkezetek tavalyi éve. A szigorúbb körülmények között is 4 százalékkal emelkedett a termelés, 20 százalékkal a tőkés export. Javította a szövetkezetek jövedelmezőségét és a népgazdasági szempontokból is igen hasznos, hogy 10 százaléklcal javult a vállalati és szövetkezeti kooperáció. Bővült a szolgáltatások köre is, említsük meg ezek közül az egyre eredményesebb lakásszervizt. Bár az ötéves terv ideje alatt a szövetkezetek többsége jelentősen megreformálta gyártmányszerkezetét, idén ismét felkészültek rá, hogy jó néhány cikkük gyártását nem Weresegyhárzon Könyvesbolt nyílt meg Veresegyház lakossága sze- ' réti a jó könyvet. Az emberek szívesen vásárolják a szépirodalmi művekkel együtt házikönyvtárukba a kézikönyveket és lexikonokat is. Az igényeket eddig az általános iskolában, az ABC-áruházban és a művelődési központban működő könyvbizományosok elégítették ki, s a kulturált, önálló könyvüzlet hiánya bizonyos mértékig határt szabott a választék bővítésének, a* vevőkör szélesítésének. A községi szolgáltatóházat működtető Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet ezeket a gondokat látva sietett a könyvbarátok segítségére, s az épületben hozzájárult egy 45 négyzetméter alapterületű üzlethelyiség átalakításához. A nagyközségi tanács . 60 ezer forinttal segítette a munkálatokat. Ezzel együtt jelentős a szövetkezeti dolgozók és kisiparosok társadalmi munkája is, amivel a könyvközpont létesítéséhez hozzájárultak. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat új könyvesboltját tegnap délután 5 órakor adták át rendeltetésének. A vendégek és a községi tanácstagok előtt Czsne János párt- titkár bevezető szavai után Preszter Sándor, a vállalat igazgatója köszöntötte a megjelenteket, s az első vásárlókat. Ezután Pásztor Béla községi tanácselnök a példamutató segítség elismeréséül díszoklevelet adott át Szávai Tibor szövetkezeti elnöknek. Több kisiparos részesült társadalmi munkájáért könyvjutalomban. Főút mellett, forgalmi csomópontban, naponta 10-től este 0-ig tart nyitva az új kereskedelmi intézmény. Kapható az Űj magyar lexikon, a Világatlasz, szótárak, műszaki könyvek, a kisállattenyésztéssel foglalkozó mezőgazdasági szakkönyvek. Egy kirakat a mezőgazdasági könyvhőnap új kiadványait reprezentálja. Kör "wesekkre, részletre is Vásárolhatnak az érdeklődési körüknek megfelelő könyvet választó vásárlók. A szabadpolcokon elhelyezett könyvek értéke közel fél millió forint. Megtalálhatók itt a komolyzene különböző alkotásait interpretáló lemezek is. K T. I. érdemes tovább folytatni, s helyettük fontosabbat, nyereségesebbet kell keresni. Többségük hazai értékesítésre választékbővítő, vagy eddig hiánycikként ismert termék gyártását kezdte el, illetve tervezi. Különösen figyelemre méltóak az export vállalkozások. Javarészük olyan jövedelmező bérmunka, ami viszonylag hosszabb távon biztos üzlet. A Texelektro tavaly kezdte el Hollandia számára a bőrönd- gyártást, a Nagymarosi Vas- és Műszeripari Szövetkezet pedig különleges kistranszfor- mátorok sorozatgyártását kezdi el. A gyártási eljárást a nyugatnémet partnertól kapták. Az eddig nálunk importált műszerből a hazai piacra és exportra is jut. Különösen bő az exportáruk listája faipari és textilruházati cikkekből. Figyelemre méltó, hogy a szövetkezetek exporttevékenysége milyen gazdaságos. Legtöbbjük 20—30 forintos költséggel termel meg 1 dollárt. Manapság sok szó esik róla: már-már a nagyipar fejlődésének gátja, hogy ninc3 elég olyan kis- és középüzem, amely elegendő alkatrészt, előgyártmányt készítene számukra. A Pest megyei szövetkezeteken igazán nem múlik az együttműködés. Elsősorban régi, kooperáló partnereikkel bővítik a termelési kapcsolatokat, sőt. egy-egy új gyártmányt is átvesznek tőlük. A Budaörsi Vegyesipari Szövetkezet például így lett önálló gazdája az antennakészítésnek, aminek alkatrészeit eddig a Beloiannisz számára gyártották. A már korábban említett Texelektro pedig az Orionnal alakított ki hasonlóan eredményes termékszakosítást. A Ceglédi Vasipari Szövetkezet termelésének 80 százalékát teszik ki a különböző berendezésekbe szerelhető szintjelzők, folyadékmérő műszerek. Sokan gyártanak a TciK-vál- lalatok számára is különböző alkatrészeket. Hogyan tehetik még eredményesebbé gazdálkodásukat az ipari szövetkezetek? A tervkészítés idején, ezekben a napokban keresik a kérdésre a választ. Tény, hogy a nem rubel elszámolású export legalább 10 százalékkal haladja meg a tavalyit, s az első félévre már biztosítottak a megrendelések. Erre a célra PEXI néven társulást is alapítottak. A hagyományos lehetőségekkel élve — alacsonyabb létszám, anyag; és energiatakarékosság, a drága anyagok helyettesítése stb. — csökkentik a termékek költségét, s ahogy számítják, a szigorúbb szabályozók ellenére az idén a legrosszabb esetben is csak 50 százalékkal csökken átlagosan a nyereség. Ügy vélik, ennél lényegesen jobb is lehet az eredmény, s jövőre már mindenképpen sikerül visszaállni a korábbi színvonalra. IfNES (CO-e^rideMiezés főváll fejlődik a juhtenyésztés M keíiós keass&fosáiás <B$we 1962-ben a Kiskunsági Állami Gazdaságban 11 ezer anyajuh volt, méghozzá olyan törzs tenyészet, amely szaporításra szolgált. 1972-ben körülbelül 2 ezer darab. Így 8—10 évvel ezelőtt a ráckevei járásban mélypontra süllyedt a birkatenyésztés színvonala. Lassan-lassan változni kezdett a helyzet. Ahogy az exportlehetőségek fejlődtek, s mind nagyobb lett a pecsenyebárány ára és piaca, kezdett felfejlődni a juhtenyésztés. Az első vásárlók könyveket böngészik. Halmágyi Péter felvétele A dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet, a Kiskunsági Állami Gazdaság, a ráckevei Aranykalász és a kiskunlac- házi Pereg termelőszövetkezet ma már mintegy 20 ezer' birkával rendelkezik. Tavaly mintegy 10 ezer pecsenyebárányt tudtak piacra bocsátani. A kettős hasznosítás elve érvényesül, s így nemcsak húsáért, hanem gyapjúért is tartják a birkát. A megfelelő szakmai képzés' következtében van már elég hozzáértő szakember, juhász, adottak tehát a személyi feltételek. Szükség van azonban a juhtenyésztés továbbfejlesztésére. Bár az utóbbi öt év alatt megduplázódott a tenyésztett állatok száma, mégis mintegy 35—40 százalékos állománynövelésre van lehetőség. Takarmány és szakember, mint láttuk, van. Mi a helyzet a férőhelyekkel? Sokáig valóságos palotákat, hiper- szuper istállókat építettek, például a szarvasmarháknak. S aztán kiderült, hogy a modern körülmények között az állatok kifejezetten rosszul érzik magukat. Így a tapasztalatokat összegezve leszűrhetjük a tanulságot. A meglevő akiok. istállók, amelyek jelenleg üresen állnak, csekély felújítással újra használatba vehetők. A ráckevei járásban a juhtenyésztés főleg a sok területen megtalálható ősgyepre alapozott. Csakhogy van itt bökkenő is. Nemrégiben az UNESCO bioszféra programjának keretében korlátozó intézkedéseket hoztak. Ez mintegy 4 ezer hektár rétet és legelőt érint, ahol tilos a legeltetés. Gátja volna-e ez a fejlődésnek? Nos, nem valószínű. A mezőgazdasági üzemek mel- 1 ékít érmékéi nek f okozoit tabb felhasználásával és az úgynevezett tarlölege! hetes nagyobb mértékű bevezetésével ez a gond is megoldódik. K. A. E. KÖZÉLET Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke szerdán fogadta Hayat Mehdi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság új magyar- országi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Szekér Gyula Moszkvában megbeszélést folytatott Vlagyimir Novikovval, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesével, a Paksi Atomerőmű határidőre történő üzembehelyezésével kapcsolatos feladatokról. A Szekér Gyula vezette delegáció szerdán hazaéfkezett Moszkvából. Veress Péter külkereskedelmi miniszter moszkvai tárgyalásait befejezve, szerdán visz-' szaérkezett Budapestre
