Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-29 / 23. szám
VII. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM 1980. JANUÁR 29., KEDD Kisegítő iskola Kívül Is, leli is gyarapodva Többször adtunk hírt az elmúlt években a gödöllői kisegítő iskoláról; sport- és tanulmányi sikerekről szóltak a tudósítások. Az intézmény munkájáról azonban átfogóan utoljára három évvel ezelőtt nyilatkozott az igazgató, Ma- ráczi Ernő, aki akkoriban került a városba s a meglehetősen mostoha körülmények között is bizakodott abban, hogy az iskola hamarosan kivívja magának a méltó helyet a város többi intézménye között. Mi történt három év alatt, erről beszélgettünk most, de az már a kapun belépve is kiderült, hogy szebb, esztétikusabb lett az épület. S nemcsak kívülről: Bővült a napközi — Az átépítés eredményeképpen több lett a tanterem, igaz, ennek az volt az ára, hogy egynek-egynek kisebb lett a területe. A Petőfi ' téri iskolában is kaptunk két osztálytermet, s így a besnyői csoportjainkat is be tudtuk hozni. Két zuhanyozót is felszereltünk, amit tavasszal és ősszel több-kevesebb rendszerességgel használunk is. Korszerűsítettük a világítást is, a lehetőségekhez - képest azon voltunk, hogy megfelelő körülményeket teremtsünk, s ez nem utolsósorban a társadalmi segítségnek köszönhetően, sikerült is. De nemcsak a tárgyi feltételek javultak a legutóbbi beszámoló óta: — Akkoriban tizenheten dolgoztunk itt az iskolában, most huszonnégyen vagyunk, s ez jelentős eredmény. Az adminisztratív, hivatali, gondnoki munkákat már az iskola- titkár látja el, s főfoglalkozású takárítónk is van. Pedagógusaink jól felkészültek, lelkesek, a kollektíva alkalmas arra, hogy az oktatási, nevelési feladatokat magas színvonalán ellássa, s hogy emelkedett a létszám, az idén áttérhettünk az egyműszakos oktatásra. Megtudtuk azt is, ,hogy jelenleg 11 csoportban száznegyven tanulója van a kisegítő iskolának, s a korábbi két napközis csoport további hárommal bővült, így most hatvanöt diák egész napját az iskolában tölti, ami itt különösen örvendetes. Az igazgató azonban veszélyben látja a napközit — a térítési díjak emelése után — a szülők, érthetetlenül, sokallják a napi egy forint ötvenes ebédtérítéseket. Akad más gond is. Egy rövid cikkben csak körvonalazni lehet azt, ami a gödöllői gyógypedagógusokat aggasztja. A lényeg az, hogy az országban, több év átlagát tekintve körülbelül 3 ezrelék körül mozog azoknak a gyerekeknek az aránya, akik kisegítő iskolába kerülnek. Különféle társadalmi okok folytán Pest megyében ez a szám nagyobb volt, s a gödöllőieknek most az a benyomásuk. hogy a kedvezőbb statisztika érdekében az áttelepítő bizottságok megszigorították működésüket. Úgy tűnik, hogy a szükségesnél kevesebb kisiskolást irányítanak a kisegítő iskolába. Ennek pedig több káros következménye is van. Az egyik: Történeleméra a hetedik osztályban. — Sajnos nagyon lassan változik a kisegítő iskola megítélése és nemcsak a széles közvéleményben, hanem a pedagógustársadalomban is — elemzi a helyzetet Maráczi Ernő. — Pedig éppen arról van szó, hogy ez nem valamiféle büntetés, hanem az egyetlen lehetőség arra, hogy a rászoruló gyerekek megfelelő pedagógiai ellátásban részesüljenek,- s hogy beilleszkedhessenek a társadalomba. SokRah: j óbb' rtégyes tanulónak lenni itt, mint az utolsó pad- ban örök bukdácsolásra ítéltetni az általános iskolában. T antárgycsoportok Ezt kellene megérteni. De így, hogy mesterségesen visz- szafogják az áttelepítést, ráadásul a gyógypedagógiai munka tervszerűségét, a hatékony koncepciók kialakítását is nehezítik. Ez a másik káros következmény. Akik pedig kételkednének az előzőek igazságában, azoknak álljon itt. bizonyítékul a gödöllői kisegítő iskola nevelő-oktató munkájáról egy-két adalék: — Az alsó tagozatban évek óta kísérletezünk már a tantárgycsoportos oktatással. Ez önmagában is egy folyamat, amit néha lassítanak a régi beidegződések, az egy nevelő — egy csoport hagyományos elvéhez való ragaszkodás. De az utóbbi időben sikerült az áttörés s azzal, hogy már az alsó tagozatban is több pedagógussal ismerkednek meg a gyerekek, éppen a nyitottságot növeljük, amely az iskola legfontosabb célja. A tantárgycsoportos oktatáshoz azonban nagyon fontos, hogy a tanári munkaközösségek valóban közös munkát végezzenek. Az első és második osztályban külön pedagógus oktatja például az anyanyelvet és a matematikát. Szeptembertől még fontosabb lesz ez, hiszen mi is áttérünk az új nevelési-oktatási tervre. Ipari továbbképző — A felső tagozatban kivételesen jó a helyzetünk, az országban még csak egy-két helyen tanítanak így, mint nálunk: szaktantermi rendszerben. Ennek is köszönhető hogy javultak a tanulmányi eredmények, s ráadásul a fe- gyelmihelyzet sem sínylette meg túlságosan a változást. A legérdekesebb bizonyíték, amely a kisegítő iskola rangját, megbecsülését növelheti, a két éve bevezetett kisegítő ipari továbbképző tagozat, amely Pest megyében egyedülálló, s országosan is csak hat helyen honos. A kisegítő iskola nyolcadik osztályát sikeresen elvégzők jelentkezhetnek ide, s két év alatt betanított munkást oklevelet kapnak. Tavaly a 12 végzősből nyolcán jelentkeztek, s idén sem lesznek kevesebben. Eddig'a várnái .tátlátís, álíta a kísérlet költségeit, s most, hogy beigazolódott: az eredmények nagyszerűek, az iskola költség- vetésébe illeszkedik a továbbképző is. G. Z. Februárban nagyüzem Folytatódnak a helyi bemutatók A IV. Galga menti népművészeti találkozóra való felkészülés első eseményei — a helyi bemutatók — februárban megsokszorozódnak, hiszen márciusban és áprilisban már a szakági versenyeket rendezzük — mondja érdeklődő kérdésünkre Vankó István, a találkozó főrendezője. — Készülnek már a meghívók, nymodéban a plakátok, s amint az idő engedi, Galga- mácsán is megépül a szabadtéri színpad. A szakági bemutatókra kijelölt községek, Gal- gahévíz, Vácszentlászló, Bag, Csömör művelődési házaiban is örömmel várják az együtteseket, a szakmai zsűrik tagjait. A községek érzik, hogy számukra kitüntetés a szakági bemutatók megrendezése, ezért igyekeznek megteremteni a bemutatókhoz szükséges tárgyi feltételeket, s mindent megtenni azért, hogy a vendégcsoportok otthon érezzék magukat az idegen színpadon és környezetben, ne zavarja semmi szereplésüket. — A találkozó szervező bizottsága — folytatja Vankó István, az eddig látottak alapján csak a legnagyobb elismeréssel szólhat a már megrendezett helyi bemutatókról. Nagyszerű dolog, hogy a községek lakossága megtöltötte a művelődési házak nagytermeit, s dicséretes, hogy a ■ falvak párt-, tanácsi, gazdasági és társadalmi vezetői is ott szurkoltak a teremben a versenyző csapatoknak. A találkozóra való, kemény munkát igénylő felkészülés, meg a vezetők figyelme kedvezően hatott az együttesek tagjaira, s ennek is köszönhető az a mindenütt felfedezhető eredmény, ami a művészi teljesítmény emelkedését hozta. — Hol lesznek a februári bemutatók? — Íme, a naptár: A sort a vácszentlászlóiak és a zsámbo- ki.ak közös »bemutatója nyitja február 3-án, a vácszentl ászlói művelődési házban. Február 9-én Püspökhatvanban a helyiek mellett az acsai, csővári, galgagyörki együttesek lépnek fel. A Galga menti találkozók színességét gazdagítja, hogy a váci járáshoz tartozó Galga melletti települések együttesei is részt vesznek a találkozón, s ők is vállalják a helyi bemutatók rendezését is. Február 10-án Kartal és Verseg rendez közös műsort. A két község bemutatójának érdekessége, hogy délután a kartaliiak átmennek Versegre, s ott adnak közös műsort, este pedig a vérségiek mennek KartaLra, s a Versagen látottakat a toartaU nézőknek is bemutatják; 16-án a kerepes- tares.ai.ak a kistarcsai fésűsfonó kultúrtermében mutatkoznak be. Február 17-án Ikla- don, Galgahávízen és VertiJ- egyházon állnak a csoportok a zsűri és a közönség elé. 1985-ig megújul a műanyag- feldolgozó-ipar és a jelenlegi 30 kilóról 50 kilóra emelkedik hazánkban az egy főre jutó évi műanyagfelhasználás. Elsősorban az építőiparban, a közlekedésben, a csomagolásban és a ruházati iparban fokozzák á műanyagtermékek részarányát. Újabb szerkezeti anyagok, műszálak és használati tömegcikkek gyártását kezdték meg ütésálló polisztiirolból, pvc-ből, polipropilénből és számos csomagolóanyagot és burkoló- eszk'özt, például a gyógyszer- fóliát is hazai alapanyagból állítanak elő. Az iparág gazdaságosságát fokozza, hogy a legnagyobb műanyaggyárak és feldolgozó üzemek szervezett formában újra felhasználják a technológiai folyamat során keletkező pvc- és nolilefin- hulladékot. Á nágókbári áyitóíták meg a Gyerekeknek való című kiállítást Gödöllőn, a városi helytörténeti gyűjtemény kiállítótermében. A megnyitó ünnepség keretében Kemsey Iván bemutatta a kiállításon is szereplő bábokat — az egykori bábszínházukat. A kiállítás február 21-ig tekinthető meg, kedden, csütörtökön és pénteken 14-től 18 óráig, szerdán, szombaton és vasárnap 19-tőI 14 óráig. Barcza Zsolt felvételei Nyugdíjban is aktívan Az éltető mmika dicsérete Ez az ajtó mindig nyitva áll, itt nem kell bebocsátást kérni a portán, s nemcsak kétnaponta van félfogadás, A kis ablak mögött jövetelünkkor is ott ül a gödöllői tanács ügyfélszolgálatának egysze. mélyes stábja, Bsrze Árpád János és türelmesen intézi az előttünk érkező kismama lakásbejelentését. Az idősebb gödöllőieknek nem is kell bemutatni cikkünk főszereplőjét, hiszen 1956-tól egészen a városi rang kivívásáig ő volt a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára. De amiért a fiatalabb nemzedék is felfigyelhet rá: most, hetvenegy éves korában is nap nap után dolgozik s emellett, éppen lapunkban adtunk hírt arról is, hogy a közalkalmazottak megyei versenyén a legjobbak között van. Ki az, aki nem kíváncsi arra. hogyan csinálja, kit ne érdekelne az értelmes, alkotó öregkor titka. Kezdjük a sakkal. Sakk — Gyerekkoromban tanultam meg sakkozni és hamar belejöttem. Sajnos akkoriban még nem voltak olyan lehetőségek, mint ma. Az ötvenes években sokáig voltam a megyei válogatott tagja, majd az Agrártudományi. Egyetem sakkcsapatában szerepeltem. Amióta feloszlott a szakosztály. csak a barátaimmal, a kollégáimmal játszom, részt veszek a szakszervezeti versenyeken. Aztán később elárulja azt is, hogv azért most is hívják, s már játszott is egy-két találkozót az ikladiak színeiben. De nem akarja már lekötni magát. No nem mintha fá- ra&ztaná a játék vagy a munka, nagyszerű egészségnek örvend. Ezért is dolgozik a tanácson. No meg azért is, mert amikor ő nyugdíjba ment, bizony még elég szűkén mérték a pénzt. Jól jön tehát a kiegészítés. Ráadásul mindig szerette a tanácsi munkát. Ügyfélszolgálat — 1973-ban kezdtem, az akkori községi elöljáróságon, amolyan szellemi szükség- munkásként, ami azt jelentette, hogy nem volt szerződésem, s bármikor elbocsáthattak. 1941-ben lettem díjnok, ami ma körülbelül az előadónak felel meg A községi tanácsok 1950-beli megalakulásakor már főelőadó voltam s az ellenforradalom leverése után lettem vb-titkár. Amire megkaptuk a városi rangot, eléggé elfáradtam már, s függetlenített anyakönyvvezetőként mentem nyugdíjba. De nem nyugállományba! Engedélyt kapott ugyanis, hogy teljes időben dolgozzon, hiszen a tanácsnak is nagy hasznára van. Munkája ellen nincs panasz, pedig sok mindent kell itt, az ügyfélszolgálati irodában csinálni. Hatósági bizonyítványok, külföldiek letelepedése, látogatása, családi pótlék, nyugdíjas, eltartási és élettársi igazolások, ki- és bejelentések szerepelnek a munkaköri listán. S ezeken kívül is akad bőven tanácsolnivaló. útbaigazítás, ügyintézés. De amint mondja, ma is szívesen csinálja : — Mindig is szerettem a ta. nácsi munkát, a közigazgatást. Pedig elmehettem volna sok helyre, hívtak, de én maradtam, Hogy miért? Mert szerettem és szeretek az emberekkel foglalkozni. Annak idején is mindenkin igyekeztünk segíteni, ha pénzzel nem is igen tudtunk, de legalább jó tanácsokkal. S ha sikerült, az nagyon jó érzés volt, akárcsak ma. Hiszen jönnek ide nagyon sokan, akik tanácstalanok, akik még a kérdőíveket is csak nehezen tudják kitölteni. Szívesen segítek nekik. A segítőkészségnek köszönheti, hogy ma is sok barátja van. No és persze annak is, hogy közéleti ember Párttag, vezetőségi tag,, benne van a városi népfrontbizottságban is. — Volt idő, amikor hat-hát tisztségem is volt. de azt már azért nem bírnám. Kell a pihenés. Szeretek olvasni, kirándulni, évente kétszer-há- romszor útra kelünk a feleségemmel. s van eay telkünk is a Boncsok dűlőben, ahol tavaly elkezdtem összeácsolni egy kis bodegát csak a magam kedvére, saját erőmből. Felelősség Nem szívesen mesél a régi időkről, még azt hihetnék, hogy dicsekszik. Pedig valóban nagyon sokat dolgozott az egykori községházán. hogy Gödöllőből város legj-cn. Akkor folyt a közművesítés, hívták ide az üzemeket, igaz, még ez volt a könnyebb, hiszen jöttek, de itt is kellett tartani őket. A városi alapokat azokban az időkben rakták le. S most elégedetten szemléli, hová fejlődött a város. De talán az elégedettség nem jó sző. Inkább felelősséget kellene mondani, hiszen ma is figyeli, értékeli a tanácsi munkát, s mindent, ami a városban történik. Így aztán nem csodálható, hogy van olyan is. amivel elégedetlen. — Itt van ez a kemény tél. Sok bosszúságot okoznak a havas, csúszós járdák. Erre bizony jobban is ügyelhetne a _ műszak. Aztán a lakóbizottságok is többet tehetnének, de nemcsak ebben, legalább a negyedévenkénti egyszeri ösz- szeiövetelt meg kellene tartaniuk. s jobb kapcsolatokra törekedni a lakossággal és a ta-. náccsal is. Sok mondandója van, a városról, a munkáról, ami betöltötte az egész életét. Az a tanácsi munka amiről sokat tud. Meggyőződése, hogy ez esv önálló külön szakma, amit csak hosszú-hosszú gyakorlat után lehet igazán megtanulni. teljes sokoldalúságában érteni é.s művelni. Ahogv ő tette és teszi. Gáti Zoltán Új termékek műanyagból
