Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-05 / 3. szám
1980. JAVUÄR 5., SZOMBAT Szoboravatás, koszorúzás Enríéküfisiepség Dr. Mészöly Gyula nemzetközi hírű paradicsomnemesítő születésének 70. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek tegnap Kecskeméten. Dr. Somos András akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke méltatta az 1974- ben elhunyt agrártudós munkásságát. A megemlékezésen részt vettek a pályatársak, s ott volt dr. Rcrmány Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter. A Kossuth-díjas Mészöly Gyula nevéhez fűződik a világhírű kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet megalapítása, amelyet harminc éven át irányított. Megteremtője volt a hazai paradicsomnemesítésnek, s 12 államilag elismert új panadicsomfajtát állított elő. Tiszteletadásul az általa alapított Zöldségtetrmesztési Kutató Intézet parkjában felavatták Mészöly Gyula mellszobrát — Pálfy Gusztáv kecskeméti szobrász alkotását — majd megkoszorúzták a köztemetőben levő síremlékét. Radiálprogram a Taurusban Esfy héi a *»««**«» W Hsgyss halad a világ? A Taurus Gumiipari Vállalatnál 1975 óta gyártanak autóabroncsokat. Évről évre egyre többet állítanak elő a korszerű autógumi-fajtából, a diagonálabroncsok gyártását pedig visszafejlesztik. Az új típusú acélradiál tehergépkocsi-köpenyből tavaly százhúszezer darab készült. Az egészség központi bázisán Az egységes betegellátás gyarapodó eredményei VISSZATÉRŐ TÉMA az egészségügyi intézmények integrációja — összevonása, egyesítése. Néhány évvel ezelőtt a kormány kezdeményez- te_: az egészségügyi ellátásiban reszt vevő egységek, szolgálatok ne legyenek elkülönült várak: a helyi, a területi sajátosságoktól függően, kerüljenek szorosabb kapcsolatba egymással. Azóta országszerte megvalósulóban van az azonos tanács felügyelete alá tartozó kórházak, rendelő- és gondozóintézetek, orvosi körzetek szervezetei összekapcsolása, természetesen az erősebb, a felkészültebb intézmény, azaz valamely nagyobb kórház irányításával. Ml minden tette szükségessé ezit az intézkedést? Az egyik ok az egészségügyi ellátás széttagoltságában keresendő. A körzeti orvosok, a rendelőintézeti és a kórházi szakorvosok sok éven át egymástól függetlenül tevékenykedtek. Az új, nagyobb egiész- ségiügyi bázisok azonban egyre inkább azt a feladatot kapták, hogy ne csak településükön, hanem tágabb környezetükét tekintve is o gyógyítás központjai legyenek. Ezt azonban akadályozta, hogy a centrumban kevéssé ismerték a vonzáskörzet betegeit, orvosait, esetlegiesek voltak a kapcsolatok. így magától értetődő követélmény lett az egyes láncszemek közötti szervezeti összetartozás. megoldást sürgettek a gyakorlat egyéb gondjai is, például az ellátás egyes fokozataiban — mindenekelőtt a rendelőintézetekben — mutatkozó már-már krónikus or- voshiány. A szakemberek főként a megbecsültebb munkát kínáló kórházakban tömörültek, a rendelőintézetekben viszont egyre gyakrabban függesztették ki a táblát; szabadság, betegség, vagy átmeneti munkaerőhiány miatt szünetelt a betegek fogadása egyikmásik orvosi szakterületen. A fúzióval megoldható a szakemberek jobb elosztása: az orvosok munkaidejüket felváltva a rendelőintézetben és a kórházban tölthetik. Az integráció természetesen a gyógyítás színvonalára is hat, mert hiszen orvos és orvos között is lehet különbség; ám a szervezeti kapcsolat híd az egységes szemlélet, az azonos gyógyászati el vek-módszerek megteremtéséhez. A szervezeti változtatás gazdasági, takarékossági jelentősége nyilvánvaló. Így lehet többet nyújtani a kevésből, az ország, s ezen bedül a tanácsok pénztárcájából. így használhatók ki szélesebb körben a meglevő műszerek, és más eszközök, így hozhatók létre olcsóbban közös, korszerű bázisok, például laboratóriumok. VIZSGÁLJUK MEG, milyen is az integráció a gyakorlatban. Menjünk például Vácra — bár megnevezhettünk volna számos hasonló adottságú települést Vácott, előbb a tanácsnál zajlott le az egyesítő folyamat; egy kézbe került a városra és az egész járásra kiterjedő egészségügyi irányítás, aztán 1975 óta fokozatosan a váci kórházhoz csatolták a helyi és a szobi rendelőintézetet a zebe- gényi utókezelő szanatóriumot, az idegigondozót, a városi orvosi körzeteket és nagyobb részt a járásban levőket is. A kórházi főorvosok a maguk szakterületén feliéinek a rendelőintézeti, sőt a körzeti orvosok munkájáért is. A belgyógyászatban kialakították a sávos rendszert, azaz minden egyes bélarvos négy-öt orvosi körzetet felügyel, figyelemmel kíséri az ottani betegeket A váci rendelőintézet lényegében a kórház szerves része: az orvosok többsége itt is, ott is tevékenykedik, három-négy hónaponként váltják egymást, s ha szükséges, a szobi rendelőintézetben is helyettesítenek, az egyesített szervezet ugyanis köteles gondoskodni a hiányzók pótlásáról. És etz a módszer nem váci specialitás, a többi között Szombathelyen, az egyesített kórház és rendelőintézet orvosainak nyolcvan százaléka váltópárban dolgozik. Hasonló a helyzet Hajdú, Csongrád és Baranya megye egyesített egészségügyi bázisaiban. TÉRJÜNK VISSZA még egy gondolatra a vád példához: korábban sok volt a párhuzamos vizsgálat, a rendelőintézetben is és — további gyógykezel és szükségessége esetén — a kórházban is sort kerítettek az alapvető vizsgálatokra. Most a betegek, amennyiben kórházba utalják őket, magukkal viszik a laboratóriumi és a röntgen-leleteik másolatát, vagy igazolását. Nemcsak a röntgenfelvétel költségét és a beteg fáradságát takarítják meg, hanem a kórház igen szűkös idejét is. Tavaly ezért egy-egy beteg átlagosan 4,7 nappal kevesebbet töltött az intézményben, ezzel csökkenhetett a műtétre várakozók száma is. Ilyen törekvések országszerte tapasztalhatók. Hajdú megyében például, zömmel a párhuzamos vizsgálatok megszüntetése folytán, a megyei kórház-rendelőintézetnél a megtakarított röntgenfiímek és vegyszerek értéke 250 ezer forint volt. Az integrált intézményhálózatban könnyebb a körzeti orvosok munkája, akik most úgy érzik, tartoznak valahová. A központi bázis beszerzi a gyógyászati anyagokat, eszközöket, s általában egy évre előre mindent megrendelnek számukra, méghozzá nagykereskedelmi áron, tehát olcsóbban. Jellemző még a közös mosoda, varroda, a műszerek, berendezések karbantartásának központosított megszervezése. A jelek szerint a kormány döntése — miszerint mindazok a teendők kerüljenek helyi hatáskörbe, amelyek a városi, kerületi, községi kézben jobbam szolgálhatják a lakosság ellátását — megkönnyítik az intézmények irányítását. AZ INTEGRÁCIÓ lehetővé teszi a tanácsok. számára az egységes létszámgazdálkodást, a mozgó szakorvosi szolgálatok megszervezését, a szakemberek egységes továbbképzését Vagyis az alapintézmények közötti szorosabb kötelék jól szolgálja a kitűzött célt: a lakosság egészségügyi ellátásának javítását, kiszéle- sítéisét Palkó Sándor Volt idő, amikor úgy adták egymásnak a kilincset a vb- titkárok Tápiógyörgyón, hogy mire a község megtanulta volna az egyik nevét jött a másik. — öt éve voltam már itt, amikor valaki megállított az utcán. Régen vagy itt azt mondta, ideje lenne már, hogy leköszönj. Gál László hét éve titkár Györgyén, műszaki ember létére került a tanácsba vezetőn ette, Györgyei ember az elnök is. — Jó dolog ez? Többet várnak ' Varró István tanácselnök: — Jó is, rossz is. Idevalósi vagyok, ismerek mindenkit. Elmegyek egy ház előtt és tudom, mi gondjuk van a benne éteknek. Ismernek engem is, s tőlem, az idetartozótói többet várnak. Ez még nem baj, de néha olyat is, amit az idegentől talán nem kérnének. Végül is. az emberen múlik, hogyan tud dönteni. Nálunk sose volt gond, hogy kiküldjünk-e egy szabálysértési határozatot. Fiatal férfi, 35 éves. Köz- gazdasági technikumot végzett, az összevonásig a helyi Áfész-nál dolgozott. Az egykori elnök azt mondja: benne látta az utódját. KISZ-titkár volt, csúcstitkár a községi pártszervezetben, tanácstag. Három éve áll a györgyei tanács éllén. — Hol van az elnök helye a tanácsban ? —' Semmiképp sem az emberek feje fölött. Bár ha csak a tanácstörvény alapján dolgoznánk, a világ legjobb dolga lenne elnöknek lenni. Az általános felügyelet olyan szép, hogy nem is tudjuk, mit jelent. Ha eszerint dolgoznánk, akkor az én feladatom annyi lenne, hogy ülnék a karosszékben és néha kiszólnék a többieknek: haladtok? Ettől még nem haladna a világ. Megosztjuk egymás közt a munkát, ez a lényeg. — Mi a tanácsi munka legnehezebb része? — A gazdálkodás. Hozzáértés és tenniakarás Józsa Gyuláné tíz éve a tápiógyörgyei tanács gazdálkodási előadója. — Lehet ezt a munkát jól csinálni? — Csak úgy szabad csinálni. A tíz év alatt én mindig nyugodtan aludtam el, amíg a járásban három község is akadt, ahol fegyelmivel bocsátották el az előadót. — Ez a nyugalom elég? — Nem lehet elég. De akkoriban, a csöndesebb vizeken evező tanácsi vezetés idején ez volt a legtöbb. Ha ma belenyugodnék abba a kevésbe, szedhetném a sátorfámat. Józsáné intézte a gazdáikodási ügyeket öt éve, a járási hivatal előző vizsgálatának idején is. Akkor alapos fejmosás jutott a tanácsnak. Most, a megváltozott vezetésű tanács munkájának értékelése után dicséret volt a dolgozók osztályrésze. — Mi változott? — A hozzáértés és a ten- niafcarás. Az elnök pénzügyi ember, nem tudok úgy nemet mondani, hogy ne találja meg az egyetlen lehetséges igent. És .nem tudok úgy bólintani valamire, hogy meg ne kérdezné: biztos? A vezetés vállalkozó kedve, persze, nekem okoz fejfájást. Nem kérdezik honnan, de elvárják, hogy kigazdálkodjam a pénzt, s hogy álmatlan éjszakával sikerült-e előteremteni az összeget, azért sem jár külön köszönet. — Mi az eredmény ebben a munkában? — Ha sikerül valami kézzelfoghatót fölmutatni a községben. Munkára mozdítani Idézet az 1958. február 14-i vb-ülés jegyzőkönyvéből: Kiss Sándor tanácstag helytelennek tartja a társadalmi munkát Javasolja, hogy a lakossági hozzájárulás 15 százalék légyen, de akkor ne kelljen társadalmi munkát végezni, mert abban nincs köszönet. Az elmúlt három évben Tá-* piógyörgye lakossága a járás egyik legjobb társadalmi munkát végző közössége volt. Közös munkával készült el a játszótér a vasútnál; az iskola új épülete; a tornaterem; a központi pénzhez munkával járult hozzá a lakosság, a Faluház építésénél, saját kezükkel építik a járdát. Ma betonozott járda • van Tápió- györgye minden utcájának legalább egyik oldalán. Dr. Regös Levente állatorvos a községi tanács legrégebbi tagja. — Nehéz volt megmozdítani az embereket? — Nem volt könnyű. Az itteni népnek lételeme volt mindig a munka, értékmérője a pénz, jellemzője a kupor- gatás. Ebben akár garasosságig is elmennek. Oltások idején akadt, aki három házat is utánam jött, csakhogy visz- szakapjon húsz fillért. Mi magunk féltünk a legjobban, hogyan fogadják az emberek az ötletet. Az első próba á járdaépítés volt: nem mondom, volt, aki ódzkodott, inkább az öregje. A Falu-ház építésénél már senkit sem kellett agitálni. — Mire mozdulnak? — Ha érdeküknél < fogjuk meg őket. Gyerekek ügyében, például, mindig jönnek. Igaz, a mozgató inkább a büszkeség: az én gyerekem se adja alább a másiknál. Végtére is mindegy, hogy mi hozza ösz- sze őket. A lényeg, hogy ma már közös munkára lehet fogni a györgyeieket. Mesélik, a járda építésénél ott betonozott az emberekkel Frank Pál plébános is. — Igaz ez, plébános úr? — Igaz. De mi ebben a csodálni való? Hogy várhatnék én segítséget a néptől, ha nem mutatok jó példát? — Az a néhány láda sör is, amit vitt az embereknek? — Szomjasak voltak. Meg aztán könnyebben ment úgy a munka. El is készült százötven méter járda, egyetlen nap alatt. — Milyen nép a gyöngyei? — Szorgos, jó nép. — Miért, van rossz is? — Nincs. Major Árvácska (Következik: A nagyság kovácsai) Fagyos riport A huszonkettes vonalán Pest megyében 1971 és 1978 között 71 MSZBT-t'agcsoport alakult, számuk, az elmúlt esztendőben néggyel növekedett. Tavaly a Semmelweis Kórházban, a gödöllői Török Ignác Gimnáziumiban, a dunakeszi 3. számú és a százhalombattai 1. számú általános iskolában jöttek létre MSZBT- tagcsoportok. Bár tavaly az új tagcsoportok javarészt oktatási intézményben alakultak meg, mégis a megyei tagcsoportok döntő többsége termelő egységekben; 27 ipari és 33 pedig mezőgazdasági üzemben működik. A budai, a gödöllői, a monori és a váci járás tudhatja magáénak a legtöbb tagcsoportot. A megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy valamennyi tagcsoport betölti hivatását, ápolja a magyar—szovjet barátságot, vetélkedők és kiállítások keretében mutatja be a Szovjetunió fejlődését. Részt vállalnak a politikai életben. A pártbizottságok eredményesen segítik a tagcsoportok munkáját. A legjobban dolgozók megérdemelt jutalomként MSZBT aranykoszorús plakettet kapnak, mint például az elmúlt évben >az Óbuda Termelőszövetkezet tagjai, akik közül többen az Omszki park létrehozásában jeleskedtek. Az öt-kilenc tagú ügyvezető elnökségek irányításával működő MSZBT-tagcsoportok átfogják a megyét. Közvetlen hatásuk mintegy 100 ezer emberre terjed ki. A közvetett természetesen ennél jóval több. Jelenleg is több kollektíva alakulási kérelmével foglalkozik a vezetőség. — Szerencsére nem ez az igazi. Amíg a nap is kilátszik, nagy baj nincs — néz fel a bágyadtszürke égre Kálóczi Ferenc buszvezető, a Moszkva téri depóban. Aztán; amikor elérkezik az idő, bezáródnak az ajtók és a GE 01-52 rendszámú piros jelzésű 22-es busz- szal nekilódulunk a 25 perces útvonalnak. Sózott utakon A' vezetővel menet közben beszélgetni tilos, így csupán elképzelni tudom, mire gondolhat, amint a Szilágyi Erzsébet fasor eljegesedett aszfaltján meg-megfarol a busz. Minél kijjebb érünk a városból, annál vastagabbra nő a hó az út szélén. A sofőr arcát fürkészem, nem látszik idegesnek. A Korányi-szanatóriumnál három, csíkos mellé- nyes emberi melegszik az út- széli piciny tűznél. Tehetik, ebédidő van, és a kanyargós út a sózástól erre egyébként is már tökéletesen száraz. Budakeszin öt perc a várakozási idő a visszaindulásig. Kálóczi Ferenc kezeit tornáztatva mondja: — Eddig nem volt gond az úttal. Amióta leesett az első hó, a szórókocsik meg sem álltak. Ez látszik is, olyan biztonságosan száraz, mint nyáron. Szánkás örömök — A hegyi szakaszok jobban próbára teszik a vezetőt? — Igen. Ilyen járatra nem is lehet azonnal felkerülni. Én öt éve vagyok a 22-es pilótája, de harminc esztendős gyakorlat van mögöttem. Ennyit töltöttem el eddig a BKV-nál. Nekünk, buszvezetőknek ez idáig nem sok gondot okozott a tél szerencsére. A főúttal párhuzamos utca lejtőjén gyerkőcök örülnek a télnek. A szánkók már jegesre simították a havat, síkos a járda is. A szél havat kavarva kísér a tanácsházáig, ahol dr. Répássy András vb-titkárt kérdem: Zavartalan ellátás — Milyen a tél Budakeszin? — Hideg és csípős — mosolyod ik el —, de ez idáig nem okozott különösebb gondot a község életében. Reméljük, nem is fog. Kereskedelmi felügyelőnk állandóan járja az üzleteket, szolgáltató egységeket, és ennek alapján mondhatom, hogy ellátási gondjaink nincsenek. A lakossági bejelentések száma sem ad okot panaszra. Ez talán annak is köszönhető, hogy készültünk a télre. Pillanatnyilag legfontosabb teendőnk, hogy az új nyolctantermes iskolánkat a tervezett tizedikéi határidőre átadhassuk. És akkor csaknem 200 tanuló kezdheti a második félévet modern, jól felszerelt iskolában. Már csak apró, belső munkák vannak hátra, ezért serénykedik most* mindenki. A buszmegálló mellett három lurkó hógolyózik vidáman. háza előtt a kapuban egy néni hamut szór a kijege- sedett járdára, a sofőr türelemmel bevárja a busz felé igyekvőt... Mindenki teszi a dolgát. Csak a tél lenne kivétel...! U 3. Uj tagcsoportok alakulnak MSZBTmunka Pest műövében
