Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-25 / 20. szám

fwC JANUÁR 25., PÉNTEK ki egész társadalomhoz szélé dokumentum A kongresszusi irányelvekről tárgyuk a KISZ KB Az ifjúságpolitikai szem­fáongeessxusfáU kmagiresssmsi^ (&.) Nemcsak kenyérrel keli ellátni sai között az öregekről törté­. Fiatalok és nők A törvény végrehajtásáért Központi napirendként az ifjúságpolitikai határozat és aiz ifjúsági törvény végrehaj­tásáról tárgyalt csütörtöki ülésén a Fogyasztási Szövetke. zetek Pest megyei Szövetsé­gének elnöksége, Tuza Sán- dorné dr. elnökletével. A megyében, a fogyasztási szövetkezetek tagságának egy­negyede harminc éven aluli fiatal, akik tevékenyen kive­szik részüket a szövetkezetpo­litikai feladatok megoldásá­ból, de még — a kedvező vál­tozások ellenére is — kevesen vannak a választott testületek­ben, az igazgatóságokban, terü­leti intéző bizottságokban. Az áfészekben, takarékszövetke­zetekben igyekeznek mindent megtenni azért, hogy jól kép­zett fiatalok kerüljenek az áruházaiéba, boltokba, a ta­karékszövetkezeti kirendeltsé­gekbe. S jóllehet munkakörül­ményeik sokat javultak, sze­mélyes boldogulásukhoz egy­re több támogatást kapnak munkahelyüktől, akad még bőven tennivaló a határozat .és törvény végrehajtásáért. Kedvezőbb képet alkotha­tott a testület a nőpolitikái határozat végrehajtásával ■ kapcsolatban. Itt a legfőbb feladat, hogy a már elért ^eredményeket megtartsák. A testület a továbbiakban fontos szövetkezetpolitikai Jellegzetes alföldi kép foga­dott bennünket tegnap dél­előtt az abonyi Űj Világ Tsz központjába vezető úton. Ke­rékpárosok kisebb-nagyobb csapata karikázot.t a havas aszfalton, ezúttal azonban nem mindennapi teendőinek ellá­tására, hanem, hogy részt ve­gyen az immár hagyományo­sán január második felében megrendezendő zárszámadó közgyűlésen. Országos rekord Á szövetkezet ez idáig vi­szonylag keveset hallatott ma­gáról, aminek feltehetőleg a kis terület és az alacsony lét­szám is oka lehetett: mind­össze 1800 hektáron gazdál­kodnak, s a termelésben aktí­van tevékenykedők csupán 170-en vannak. Pedig akad nevezetessége elegendő a szö­vetkezetnek. Tagjai a sorok­sári paradicsomtermesztési rendszernek, nevük szerepel a ceglédi mezőgazdasági gépja­vító állomás alapítói között. A kísérletező, vállalkozó kedv nem idegen tehát e szinte nagy családként élő termelő- szövetkezettől. Míg az 1970-es évek elején egyáltalán nem foglalkoztak paradicsommal, jelenleg Magyarországon, de talán Európában is a legna­gyobb összefüggő, 323 hektár területtel rendelkeznek. Szin­te valamennyi folyamatot gé­pesítették, csupán a betakarí­tás idején van szükség kézi munkára. Nemcsak a megyé­ből, de az ország különböző tájairól is felkeresik őket a szakemberek. Nem csoda, ha a siker melléjük szegődött. Pa­radicsomból jóval az országos átlag fölötti, hektáronkénti 460 mázsás hozamokat értek el. Mészáros Gyula, a tsz elnö­ke beszámolójában elmondta, hogy a zöldségtermesztésnek ebből az ágazatából származik a nyereségnek csaknem egy- harmada. Az Űj Világ Tsz- ben egyébként 2000 vagon zöldséget dolgoznak fel éven­te, köztük a paradicsomból 11300 vagon levet préselnek ki. — A tavalyi sikerekben ugyan nagy szerepe volt a kedvező időjárásnak, de ez nem helyettesíthette a fegyel­mezett munkát: a szakszerű növényvédelmet, a gyors beta­karítást és a tagok immár hí­ressé vált szorgalmát — .álla­pította meg az elnök. Bírálta viszont a konzervgyárakat, amelyek a kelleténél kevesebb segítséget adtak. Állandó goú­pontak is megfelelő hangsúlyt kapnak a kiemelkedően fon­tos társadalmi kérdésekkel foglalkozó kongresszusi irány, elvek őszinte, reális hangú helyzetelemző és feladatmeg­jelölő dokumentumában — állapította meg csütörtökön a KISZ Központi Bizottsága. Az új székházban tartott ta­nácskozáson részt vett, és fel­szólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára is. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára bevezető előadá­sában összegezte az előzetes eszmecserék tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy a XII. kongresszust előkészítő . fon­tos dokumentum a párt poli­tikájának és társadalmunk életének a legfontosabb kér­déseit tartalmazna — nemcsak a párttagokhoz, a párt szer­vezeteihez, hanem egész tár­sadalmunkhoz szólóan. Az irányelvekben kifejtett célok élénk érdeklődésre találtak a fiatalok köréiben, akik a megfogalmazottakkal alapve­tően egyetértenek. Az előze­dot okozott a ládahiány, emiatt a termés egy része kár­ba veszett. Édesség Ahányból Az 1970-es esztendő szigorú feltételei meggyőzték a gazda­ságot arról, hogy bizonyos termékekkel célszerűtlen fog­lalkozni. Ráfizettek a dinnyé­re és úgy határoztak, hogy az idén felhagynak termesztésé­vel. Eldöntötték, a jelentékte­len állatállományukat sem tartják tovább, a szarvasmar­ha-tenyésztés ugyanis hosszú évek óta csak kiadásaikat nö­veli. Rájöttek, hogy le kell venni a terméklistáról a szeg­fűt is, az energiahordozók drágulása • következtében. Az idei tervekről szólva Mé­száros Gyula hangsúlyozta, hogy a fejlődés üteme az idén sem csökkent: az árbevétel 50 százalékkal nő, a nyereséget pedig 3 millió forinttal, 23,6 százalékkal kívánják emelni. Ezeket a feladatokat a koráb­bi termékstruktúrával meg­oldani nem lehet. A megye más szövetkezeteihez hason­lóan ezért bővíteni akarják a melléktevékenységet, meg­kezdték egy édességet gyártó üzem építését. A 15 millió fo­rintos beruházás áprilisban fejeződik be. Számításaik sze­rint a kivitelezés mindössze hat hónapot vesz majd igény­be. Az új ágazat mintegy 10 millió forintos nyereséghez juttatja a termelőszövetke*- tet 1980-ban. Kiváló dolgozók Az elnöki beszámolót köve­tő vitában többek között fel­szólalt Komáromi György, az építészeti ágazat dolgozója. Sürgette az új beruházás be­fejezésének gyorsítását. Java­solta, hogy a paradicsom- betakarítást a jelenleginél is jobban gépesítsék. Komáromi György, aki húsz éve tagja a szövetkezetnek, egyébként nemrégiben került át a meg­szüntetett állattenyésztésből az építőbrigádba, és mint el­mondta: új munkahelyén nem került anyagi hátrányba. Szebeni Zoltán, a szövetke­zet KISZ-titkára arról be­szélt, hogy még több gondot kell fordítani a fiatalok be­illeszkedésére, hiszen a gazda­ság dolgozóinak átlagéletkora nem haladja meg a 35 évet. Boros Arnold, a Pest megyei Mezőgazdasági Termelőszövet­kezetek Területi Szövetségé­tes beszélgetésekből, véle­ménynyilvánításokból is ki­tűnt, hogy a fiatalok szerint: az irányelvek őszinte, reális hangvétele mind a helyzet megítélésében, mind a fel­adatok megjelölésében — méltó a párt eddigi politiká­jához. Hangot kapott most a KB ülésén, hogy a fejlett szocialis­ta társadalom építésében el­ért minden vívmányunknak a fiatalok sokáig hasznát lát­ják. Csökkentek a társadalmi egyenlő.tl ansí ágak, ugyan elekor közülük néhány újratermelő­dik. Így például a pályakez­dés, a családalapítás időszaká­ban a lakáshoz jutás nehézsé­gei fokozott gondot jelente­nek a fiataloknak. Átfogóan javítani kell a diákok állami támogatásának rendszerét, va­lamint a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett fiatalok élet- körütményeit és tanulási fel­tételeit — fogalmazták mega KISZ KB ülésén. Az ülés részvevői kifeje­zőre juttatják: a KISZ Köz­ponti Bizottsága az egész magyar ifjúság és politikai tömegszeirveaete megbecsülésé­nek fontos jeleként értékeli az irányelvek véleményezésé­nek megtisztelő lehetőségét. nek laboratóriumi vezetője hangsúlyozta a talajvizsgála­tok fontosságát, amelyekkel nagy mennyiségű műtrágya takarítható meg, ugyanakkor a termésátlagok is növeked­nek.. . . Tarkó Sándor, -a nagyközsé­gi pártbizottság titkára kö­szönetét mondott a termelő- szövetkezetnek a községfejlesz­tés érdekében nyújtott anya­gi támogatásért. Az Űj Világ Tsz az elmúlt esztendőben másfél millió forinttal járult hozzá Abony községpoliSkai célkitűzéseinek megvalósítá­sához. Kiemelte, hogy a ter­melőszövetkezet tagsága az idei nehézségek ellenére biza­kodó hangulatban készül az új feladatok megvalósítására, ke­resi az új megoldásokat. A zárszámadó közgyűlés a beszámoló és az 1980. évi terv elfogadása után megválasztot­ta a bizottságok új tisztségvi­selőit. A közgyűlés kitünteté­sek átadásával ért véget. A szövetkezet kiváló dolgozója cimet 15-en kapták meg. Valkő Béla Viszonylag egyszerű lenne a képletes kenyérrel, azaz mun­kával — s annak fejében munkabérrel —, nyugdíjjal, családi pótlékkal, tehát a kü­lönféle címeken kifizetett pénzzel ellátni az állampol­gárt. Viszonylag lenne ez is egyszerű, mert hiszan nap­jainkban a megye lakosságá­nak már több, mint a tizen­nyolc százaléka nyugdíjasko­rú! A két kongresszus közöt­ti időszakban — sok mással egyetemben — egyre sürge­tőbben fogalmazódott meg az időskorúak helyzetének átte­kintése —, amire a megye né­hány településén a tanácsok és a népfrontbizottságok ösz- szefogása szolgáltatott jó pél­dát —, fokozott támogatásuk szükségessége, fgy fogalmaz­ta meg ezt a feladatot az MSZMP XI. kongresszusának határozata: „Országunkban a szocialista állam és a család egyaránt kötelességének tekin­ti a törődést az idős embe­rekkel. Életszínvonal-politi­kánkkal összhangban fokoz­zuk tt róluk való gondosko­dást. Nagy vívmányunkat, nemzetközileg is elismert tár­sadalombiztosítási rendsze­rünket egységesítjük, nyugdíj- rendszerünket lehetőségeink szerint fejlesztjük." Természetes btt Megtörtént, megtörtént — ez 'kerülhet a teendők mellé, hiszen a korábban sok vitára okot adó, úgynevezett ipari és termelőszövetkezeti nyugellá­tás ma már egységes keretek­kel működik, s annak is már több, mint egy esztendeje, hogy a legalacsonyabb nyug­díjakat emelték. Mégis csak pénzről írnánk? Azért említ­jük, hogy kifejezhessük: a társadalom kötelességárzete — mint ezer másban — nem re­kedt meg annál, amit rendel­kezések alapján adni kell. Az 1975 és 1979 közötti eszten­dőkben a megyében működő tanácsok és a társadalmi szer­vezetek figyelme fokozott mértékben ölelte át azt a sa­játságos területet, ahol az időskorúak helyezkednek el — s leírjuk még egyszer, a nyo­maték kedvéért: a megye minden száz lakosából tizen­nyolc tartozik ide —, amit bi­zonyít a szociális segélyezés­re fordított összegek növeke­dése, négy év alatt 14 millió forinttal, az öregek napközi otthonának bővítése — a jel­zett időszakban a korábbi he­lyek másfélszeresére —, s az szintén, hogy a társadalom kü­lönböző csoportjainak áldozat- készsége erősödött. Csak uta­lunk arra: a megyében jó né­hány szocialista brigád — s nem csupán ipari, hanem me­zőgazdasági kisközösség is — már nem szerepelteti vállalá­nő gondoskodást, mert az annyira természetes lett szá­mukra, annyira nincs benne vállaláshoz alapot adó külön­legesség. Egészen más területre át­lépve: a Pest megyei pártér­tekezleten, 1975. március 1—2- án sok és jogos' bírálat hang­zott el o közlekedésre, nagy figyelemmel arra, hogy a me­gyében — csak az anyagi ágakban! —, naponta 190 ez­ren utaznak munka- és la­kóhelyük között, azaz a köz­lekedés lényeges tényezője a tömegek mindennapjainak s ép­pen ezért: politikai kérdés, fontos eleme a közhangulat­nak. Nem az új, M3-as autó­pályára hivatkozunk — bár ennek egy kilométere átlago­san ötvenmillió forintba ke­rült —, nem az új autóbusz­pályaudvarokra, hanem egé­szen aprónak látszó dologra. A Szentendrére, a Gödöllőre közlekedő úgynevezett HÉV- szerelvények korszerűsítésére. Arra, hogy egy MIO, M10—A jelű szerelvény, azaz azok, amelyek újként szolgálatba léptek, 18 millió forintba kerül­nek darabonként. S ennek az összegnek az ismeretében már eaészen más hangsúlyt kap az az általánosnak tetsző_mon­dat, amely így olvasható az MSZMP Központi Bizottsága irányelveiben: a XII. kongresz- szusra: „A személyszállításban a jövőben is a tömegközleke­dés kapjon elsőbbséget." Megint más területre kalan­dozva: a XI. kongresszus évé­ben 29 ezer gyermek kapha­tott óvodai elhelyezést, nap­jainkban pedig számuk túl van a negyvenezren. S ez csak egyetlen mozzanat a gyermekintézmények és az al­sófokú oktatás kiemelt felada­tának teljesítéséből a megyén belül, hiszen ugyanilyen ok­kal hivatkozhatnánk az álta­lános iskolák korábban soha nem tapasztalt mértékű fej­lesztésére is.. -S itt. nem, arról van szó, hogy az ‘említette­ket és a hozzájuk hasonlóakat — valamikori rossz beidegző­dés alapján — „szép ajándé­kot kapott a lakosság” alapon értékeljük, hiszen a közpén­zek soha nem alakulnak át ilyesmivé, jogos szükségletek kielégítésének forrásává annál inkább. Kalandozásunk a ke­nyéren túli társadalmi kötele­zettségek és juttatások tere­pén mindössze arra szolgál, hogy érzékeltessük: rendkívül szerteágazó feladatokat kell folyamatosan megoldania el­sősorban a tanácsoknak, de a többi, a lakosság ellátásában szerepet játszó szervnek, sl* r- vezeínek, intézménynek is. Ezek a szerteágazó feladatok az összefoglaló dokumentu­mokban nem többet, néhány mondatot, egy bekezdést fog­lalnak el, ám fontosságuk a mindennapi életben az egyén számára gyakran sok minden mást megelőz. A prioritások ügye Ha például beteg valaki, ak­kor kétségtelen, neki éppen a körzeti orvosi hálózat teljesí­tőképessége a leglényegesebb — ha vásárolni megy, akkor a kereskedelmi egységeké. Az állampolgár szemszögéből ért­hető a fontossági sorrendek örökös változtatása, ám a te­rületfejlesztés, a településfej­lesztés nem váltogathatja így a sorrendeket, ahogy hivata­losan jelölik ezt, a prioritáso- Izat. Éppen ezért minden ter­vezési időszakban — legyen ez egy esztendőre terjedő program, vagy éppen közép­távú, azaz öt évre vonatkozó terv — meg kell határozni a fejlesztési súlypontokat, rangsorolni az igényeket, gyakran olyan áron, hogy jo­gos, de az emberek kisebb csoportját érintő szükségletek hátrább kerülnek, vagy kielé­gítetlenek maradnak. Nem könnyű belátni, elfo­gadni azt, hogv ami egy-egy településen belül égetően sür­gősnek ítéltetik, az járási vagy megyei összesítésben valahol a mezőny közepére vagy ép­pen a végére kerül. S azt sem egyszerű igazságosnak tartani, hogy az egyik város „gyorsabban”, a másik „las­sabban” megy előre, bár va­lójában mindössze arról van Szó: bizonyos időszakban, bi­zonyos területeken valamelyik település a többihez viszo­nyítva, előbbre jutott, ám — addig hátrább állt! Első ízben a párt X. kongresszusa. hatá­rozatában kaptak helyet a te­rületfejlesztés fő céljai és irá­nyai, s már gyakorlati tapasz­talatokra támaszkodva, a XI. kongresszus szólhatott csak er­ről. Számunkra örvendetes tényként könyvelhetjük el, hogy a megye fejlődése — a tervezési-gazdasági körzeteken belül a központi iparvidék részeként — jelentősen meg­gyorsult a hetvenes években, s ez a tempó a XI. kongresz- szus után is töretlen maradt, sőt, némely területen foko­zódott. Ebben döntő része volt an­nak, amit — országos tapasz­talatként, de a megyére is messzemenően érvényesen — az MSZMP Központi Bizottsá­ga irányelvei a XII. kongresz- szusra így fogalmaznak meg: „Fejlődött a tanácsok nép- képviseleti jellege, önkormány­zati szerepe, államigazgatási tevékenysége. Növekedett ön­állóságuk a város- és község­politikában, jobban élnek na­gyobb hatáskörükkel és a ren­delkezésükre álló anyagi esz­közökkel, eredményesebben vesznek részt az össztársadal­mi feladatok megoldásában.” Célratörően folytatódott a XI. kongresszus óta eltelt időben is a megyében az ál­lamigazgatás szervezetének korszerűsítése — újabb nagy­községek, közös tanácsok lét­rehozása, várossá nyilvánítás —, módszereinek hatásosabbá tétele. Ez. utóbbira vonatko­zóan elég utalni a középfokú oktatási intézmények teljes körének felügyeleti jogára, amelyet a városi tanácsok kaptak meg, azután a mező­gazdasági irányító és felügye­leti tevékenység átszervezésé­re, az ügyfélszolgálati irodák megnyitására, egészen addig, hogy napjainkban az 1975-ös helyzethez képest jóval ki­sebb a harminc napon túl elintézett ügyek aránya az Ösz- szes ügyiraton belül. Jelentő­sen nőtt a tanácsi szakigaz­gatásban dolgozók iskolázott­sága, a testületi ülések rend­szeresebbek, alaposabbak, mint korábban, a határozatok job­ban előkészítettek. Közös cselekvéssel Mindezt azért említjük, mert ma sokkal közelebb van az állampolgárhoz a közigaz­gatás — ügyeinek javát hely­ben intézheti el —, mint 1975- ben, s ez politikai döntések­nek, a X. és a XI. pártkong­resszus állásfoglalásának a kö­vetkezménye. Fogalmazha­tunk úgy is: az elvontnaklát­szó. mert elkerülhetetlenül ál­talános érvényű határozatok így kapják meg gyakorlati formájukat a legkisebb tele­pülésen éppúgy, mint a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága tevékenységében, s ilyen módon válnak az állampolgár számára is közvetlenül érzé­kelhetővé. Az ilyen tényezők­nek minden bizonnyal nagy a hatása arra, hogy bár még hátravan az 1980-as eszten­dő, például a váci járásban eddig ötven százalékkal túl­teljesítették a társadalmi munkának azt a tervét, ame­lyet az ötödik ötéves terv tel- 'jss időszakára állítottak össze. A megyében pedig — aminek maradandó emléke, s joggal, országos jelentőségű bizonyí­téka a kerepestarcsai kórház — a két kongresszus közötti időszakban addig soha nem tapasztalt aktivitást mutatott a lakosság: áldozatkészsége a tervekben nem szereplő léte­sítmények sorát segítette tető alá, tetemesen hozzájárult a közművek — elsősorban a vízvezeték-hálózat — bővíté­séhez, az utak, járdák rendbe­tételéhez. Nemcsak az elvi egyetértésben, hanem a közös cselekvésben is nagyot léphe­tett előre a megye települései­nek túlnyomó része a két kongresszus közötti öt eszterr- dőben. Mészáros Ottó Következik: TUDNI ÉS ÉRTENI Ólra késiül a csempe Az Épületkerámiaipari Vállalat mendei telephelyén tavaly 290 ezer négyzetméter burkolólapot gyártottak. Képünkön: az osztályozó részlegben dobozolják a lapokat. Ilalmágyi Péter felvétele •kérdésekben hozott döntést. Paracficsoitifermesitás felsőfokon Bizakodó hanguBafEeam készülnek asz ffeiadafokrer

Next

/
Thumbnails
Contents