Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-24 / 19. szám

1980. JANUÁR 24., CSÜTÖRTÖK 5 A szokatlanul hideg, tél nehéz munka elé állította, illetve állítja a tömbtűtő művek dolgozóit is. A budaörsi lakótelep tömbfűtő művében — amely 609 lakást, tizenhat tantermes iskolát, két óvodát és egy bölcsődét ált el meleggel — 30 százalékkal több gázt használnak fel, hogy biztosítani tudják az. előírt hőmér­sékletet. A képen: Mikula Ferenc ellenőrzi a gázadagoló be­rendezés működését. Barcza Zsolt felvétele Vékony, inas férfi kaparja a havat a járdáról. Érd, Ilona utca. — Ismeri Polákovits Nán­dort? j — Hát. A tanácstagunk, — Hol találom? — Most már a lakótelepen. Az újban. • — Ott lakik és itt tanács­tag? Fához támasztja a lapátot, rágyújt. * — Na, idefigyeljen. Én a Nándival azóta is hetente ta­lálkozom itt a környéken, hogy júliusban elköltöztek. Aki pedig felhányja, hogy szoba-konyhából. negyedma­gával, tisztességes lakáshoz ju­tott ... no, majdnem mondtam valamit. Közös akarattal Két sarokkal arrébb, már 'a Janka utcában, harminc kö­rüli irhabundás asszony ipar­kodik teli szatyorral. * — A Nándor? Derék, melós Juhprogram a Fehér Akácban Nagytáblás gazdálkodás, öntözés Dobáson gyerek az. És vidám, mindig vidám. Hetvenhétben válasz­tottuk a tanácsba. Béke tér, az új lakótelep egyik kétszobás otthona. Hor­dómélyhangú, barna bőrű, va­lóban csypaderű férfi Poláko­vits Nándor. — Három éve képviseli a kilences körzetet. — Időközi választás volt. Az elődöm családi okokból mon­dott le. — Hogy volt a jelölés? — Én csak elmentem a je­lölőgyűlésre, mint mindig, minden eseményre itt Érden. — Azután? — Azután az emberek azt mondták, nem a jelöltet akar­ják, hanem engem. No, úgy kell nekik. — Megbánhatták? — Talán nem. Tudja, ismer ott engem mindenki. Az ófaluban születtem, a Janka utcában is tizenöt évig laktam. Tudtam, mi a közös és mi az egyéni hasfájás. Mindig érde­kelt, mi lesz ezzel a nagy masszával, amit Érdnek hív­nak. Mi miért nincs, hogyan lehetne, ha lehetne. Napi valóság beszámolókat tartani — van ideje? — Az MGM diósdi gyárában dolgozom. Marósnak mentem oda, már huszonkét éve. Az­után leérettségiztem a gépipari technikumban, meós lettem, most diszpécser vagyok. Hu­szonnégy óra szolgálat után negyvennyolc óra pihenés. Ez­alatt eljutok mindenhová. — De most messzebbre kell me nnie... — Vallom is: a tanácstag lakjon a körzetében. — Nincs itt ellentmondás? — Egyelőre. Már beszélget­tünk a tanácsnál, a népfront­nál: az idei választáskor azon a területen más lesz a lakos­ság érdekeinek képviselője. — És maga? — Erről nem volna még he­lyes beszélni. — Akkor csak játsszunk. Tegyük fel, ez a lakótelep egy tanácstagi körzet lesz. Párszáz család lakja, elképzelhető. Lenne-e jelöltjük? — Megpróbálnám. Tudom, itt mások a gondok, mint a kertes házakban. Tudom, mert magam is érzem, és tudom, mert a tanács lakáselosztó bi­zottságának tagjaként látom, mi minden van errefelé. , Biztosítják a meleget Ófaluból panelházba Megbízatása: tanácstag Pest megye tipikusan me­zőgazdasági jellegű járásában, a dabasiban is javában ké­szülnek a gazdaságok a zár­számadó közgyűlésekre. Bár e fontos eseménytől sok helyütt »lég egy egész hónap vagy még annál is több elválaszt, a pénzügyi és termelési ter­vek szinte mindenütt elké­szültek, így lényegében — ha az adatok nem is véglegesek — már megvonható 1979 gaz­dálkodásának mérlege. , A termelőszövetkezetek többségében jelentős kárt okozott az aszály. Különösen érzékenyen érintette a dobást Fehér Akác Termelőszövet­kezetet, Pest megye legna­gyobb gabonatermesztő szö­vetkezetét. Kakucsi Gabriellát, a közös gazdaság elnökét mindenekelőtt arról kérdez­tük, sikerült-e pótolni a vesz­teségeket az esztendő végére? — Időben intézkedtünk, hi­szen már júniusban felmér­hettük a várható ■ terméski­esést. Az ipari üzemek például vállalták, hogy 8—10 millió szeti telep, saját kivitelezés­ben. A létesítmény, amely egyben a szarvasmarhaprog­ram harmadik befejező részét jelenti, kereken 46 millió fo­rintba került, és határidőre átadtuk rendeltetésének. A telep érdekessége, hogy építő­elemeit is a közös gazdaság gyártotta, és az istállókhoz különleges nagy alapterületű kifutók tartoznak. Ugyancsak elkészült a 15 millió forintos költséggel épült zöldségfel­dolgozó: tisztító, szeletelő be­rendezései konyhakész termé­kek előállítására alkalmasak. Megkezdtük a jelenleg öt gazdaság által közösen üze­meltetett tejfeldolgozó bővíté­sét is. Kapacitását a növekvő tejmennyiség miatt a duplá­jára kívánjuk növelni. — Ha az áthúzódó beruhá­zások . kapcsán úgyis szóba kerültek már a jövő évi te­endők, szeretnénk hallani va­lamit az 1980-ra tervezett fel­adatokról is. — Sertéstelepünk elavult, nincsenek meg a gazdaságos állattartás feltételei. Ezért már az idén növeltük a ház­táji gazdaságokba kihelyezett malacok számát. így a velünk együttműködő kistermelők a nagyüzemmel, illetve a telep­pel nagyjából azonos mennyi­ségű, szám szerint IX ezer sertést hizlaltak föl. A te- nyésztelepet a nagyobb ma­lackibocsátás érdekében azon­ban így is feltétlenül bővíte­ni kell. Hatodik ötéves tervprogm- munkat a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem kutatóinak bevonásával készítjük. A fő körvonalak már kirajzolódtak: eszerint nagy mértékben gya­rapítjuk a juhállományt, az óriás gépek hatékonyabb üze­meltetése érdekében áttértünk a nagytáblás gazdálkodásra, s a jelenleginél nagyobb terüle­ten honosítjuk meg az öntö­zéses gazdálkodást. V. B. — Mégpedig? — Az utak, járdák többsége arrafelé sem a legjobb. Sokat kijavítottunk, megépítettünk közös erővel. Felújították a közvilágítást is, most már a Janika utcában végig van víz, idén megkezdik a Karolina út helyrepof ozását... Természe­tesen, ezek kívülállóknak ap­róságok, Ismeretlen hely gond­jai, de az ott élő, majd két­ezer embernek napi valóság, napi öröm. — És maga szervezte az örö­möt? — No, nem egészen. Én is, a tanács is, az emberek is. — Ez így olyan nagyon szé­pen hangzik. — Igaz, nem ennyire rózsás a hglyzet. Azzal, hogy én még civilként mindig eljártam fa­lugyűlésre, tanácstagi beszá­molóra, fogadóórákra — kür löncnek számítottam. Most, hogy én adnék számot, mit végzett a város: alig van em­ber a gyűlésen. Más a lakótelep — Járni az utcákat, háza­kat, érdeklődni, segíteni, részt venni a városi tanács ülésein, — Mi? — Fogalmazzunk így: nem­törődömség, felelőtlenség. Tönkretett otthonok — Ez így túl általános, nem? — Helyes, mondok én konk­rétumokat is, ha kell. Csalá­dot, amely embertelen körül­mények közül idekerülve, hó­napok alatt tönkretette az új otthont, tapétát tépett, padló- szőnyeget hasogatott. Csalá­dot, ahol éjjel-nappal böm­böl tetik a lemezjátszót, reng belé a ház, a szünetekben meg egymást verik. Vagy­is embereket, akik nem képe­sek modort tanulni, beillesz­kedni a közösségbe, akik nin­csenek tekintettel másokra. Embereket, akik hónapokkal ezelőtt idehordták a közvilá­gítás villanyoszlopait, de több mint fél éve nem szerelték fel a lámpákat. Lekísér a kocsiig, egy szál pulóverben, mínusz tizenöt fokban. Negyvenöt éves, két fiú apja. Mint kályha mellett, vibrál körülötte a levegő. Andai György forinttal növelik a szövetke­Nemcsak véd, regenerál is x Combaölö újdonságok Űj üzem épült a Peremar- toni Vegyipari Vállalatnál, hogy gyártmányaival az im­portból származó gombaolő szereket helyettesítse. Ehhez a magyar—szovjet agrokémiai egyezmény alapján a Szovjet­unióból kapják a rézoxid kio- ridot, amelynek felhasználásá­val réz- és szerves hatóanyag tartalmú gombaölő szer keve­rékeket készítenek. Az új gyár termelésével az idén a hazai szükséglet 60 százalékát elégí­tik ki, 1982-ben pedig már a teljes hazai ellátást biztosítják ezekből a szerekből. A gomba­ölő termékcsalád első tagjait már vizsgáztatták a mezőgaz­daságban. A Miltox elnevezésű biztonságosan véd a peronosz- póra ellen, a Trimifor pedig a peronoszpóra mellett a szürke­rothadástól is megóvja a nör vényt. Az idén már olyan gombaölő szer is nagyüzemi kísérletekbe kerül, amely nemcsak véd a gombafertőzés­től, hanem regenerálja is « beteg növényt. Hulladékból tápanyag Hulladékból takarmánytáp­anyagot állítanak elő a Kőbá­nyai Sörgyárban. Eddig milliós értékek mentek veszendőbe a gyártási melléktermékek ki­dobásával. Űjabban a sörléből mésszel kivonják a fehérjét, és prése­léssel a takarmány tápértékét növelő sűrítményt készítenek belőle. A Phylaxiával közösen végzett kísérletek eredménye­ként most továbblépnek. Kor­szerű technológiai eljárással az egyszer már felhasznált sör­élesztőből is fehérjedús, hasz­nos anyagot nyernek. Ezzel nemcsak munkájuk hatásfokát növelik, de várhatóan jelentős többletbevételhez is jutnak. A szárított élesztő mázsánként! ára ugyanis eléri az 1300 fo­rintot. Az ésszerűbb gazdálkodás­nak azonban más előnye is van. A szintén melléktermék­nek számító sörtörköly hasz­nosítására 15 termelőszövetke­zettel kötöttek megállapodást Szabályos időközönként ellát­ják a gazdaságokat az állatok táplálására kiválóan alkalma* gyártási hulladékkal. Bába Mihály: C^óufcídi ebéd zet hasznát. Ennek és más ágazatok fokozott erőfeszíté­sének tudható be, hogy csu- csokkenássel kell számolnunk, pán kisebb mértékű nyereség­— Milyen jelentősebb beru­házásokhoz fogtak hozzá az idén, és van-e lemaradás e vonatkozásban? — November végén készült el az eredetileg 640, majd a tervek módosítása után 768 férőhelyes szakosított tehené­Kiváló minőségű homok kapható í homokbányánkból, géppel felrakva, Kossuth Mg. Szakszövetkezet Vasad. Nyitvatartás hétköznap 7—16 óráig, szombaton 7—12 óráig. A telefon berregett. Fazekas néni ■*"* izgatottan szaladt ki a konyhá­ból, s kapta fel a kagylót. Közben csak arra gondolt: terem-tőm, ki le­het az vasárnap kora reggel. — Halló. Itt Fazekas lakás... Hogyan? Jaj, te' vagy az kislányom? Értem, értem ... Hát persze! Örül ő is. Ott leszünk. Szervusz. Fazekas ásítozva ténifergett ki a belső szobából. — Ki az ördög volt az? — kér­dezte morcosán, — Ki, ki. Hát az Icuka. Ma csalá­dé ebéd lesz. Nem kell főznöm. — Hűha! Ö fog főzni? — Dehogy. Vendéglőbe hívtak bennünket. Egy órára. — Azért főzd meg á paprikáscsir­két. Jó lesz vacsorára. Persze, friss galuskával. — Istenem, neked is csak a hasa­don jár az eszed — legyintett Faze­kas néni és visszament a konyhába. Onhan kiáltotta: — Már félig kész, te álomszuszék. Az öreg Fazekas düimyögött vala­mit, aztán visszament a szobába, le. Critüdt és olvasgatott. Még tizenegy óra sem volt, amikor lármázva be­esői teteti a felesége: — Még mindig fekszel? Istenem, hát nem érted, hogy Icukáék csa­ládi ebédre hívta bennünket egy őrá' ra? — Hol van az még, — legyintett az öreg. — De vendéglőbe megyünk. Oda nem akárhogyan kell öltözni. És készülődni kezdtek. Tizenket­tő alig múlt el néhány perccel, mát indulásra készen álltak. Türelmet­lenségük mintha megállította volna az Időt. A perceket lesték. Aztán elindultak gyalog. És még így is egy óra előtt odaértek. — Kérem, főúr — mondta Fazekas néni a pincérnek —, nekünk ma 1U családi ebédünk lesz, nem tudja, melyik asztalinál? A .pincér elnézően mosolygott. — Rögtön — mondta — küldöm a főnököt. lobban a pillanatban lépett be a lánya, a veje és az unokája. A hangos üdvözlés után a vő, örökké mosolygós arccal súgta feleségének: — Üljünk le, gyorsan, nincs fog­lalt asztalunk. — Hogyhogy? — döbbent meg leuka. — Az egy húszassal többe kerül­ne. Sziszegés, szipogás, szék-tologatás, aztán fölényeskedő hangon Icuka szól a pincérnek, hogy még ketten jönnek, szóval, hogy még két széket hozzanak az asztalhoz. A piAcér, ugyancsak fanyarul mosolyogva ajánlotta a nagy asztalt, enyhe célzással, hogy az árak ott is ha­sonlóak. Átültek. És jött Géza a nyafka kis feleségével. A Géza, a bátyust ka, ahogy Icuka nevezte. Kirobba­nó kacaj kísérte, azt pedig ördögi nevetés. Majd feldöntötték az asz­talt üdvözlés közben.'A pincér fél­rehúzódott, megvárta, hogy elcsen­desedjen a viharos üdvözlés, aztán az asztalhoz lépett. — Parancsolnak — osztotta szét az étlapot. , — Nekem, fiam, nem étlap kell, hanem kaja, illetve előtte egy cse­resznye, utána egy sör, aztán bor- júpörkölt, és jó vörös bor. Érti ugye? — csippentett a pincérre Fa­zekas. — Na de, apuka — hábrodott fél Icuka. — Igaza van, apus — kontrázott a fia. — Együtt tartunk. — De Géza, itt családi ebédről volt szó, nem vedelésről & zahá­lásról. — Apjuk, miért kérsz te sört, meg cseresznyét? — kérdezte Faze­kas néni vicsorgó férjét. — Ment megkívántam. Érted? Mari ha téged kívánlak meg, ak­kor nem kívánom a sört, haháhaha — kacagott fogatlan ínyét á fény­be vetve. — Ügy latszik, most in­kább a sönt kívánom. — De apuka ... Főúr, legyen szí­ves, .hét ragut és sertésbordát hoz­ni. Kérek hozzá uborkasalátát — Nem kérek ragut, sem bordát, — kiáltotta az öreg Fazekas. —• Sört és borjúpörköltet adjon! V cu sápadozott. A férje köze- lebb hajolt: legyen meg az öreg kívánsága, súgta. Icu bólin­tott. Kért, amit az apja rendelt De erre fellázadtak a többiek is. A lárma elviselhetetlen lett. Csak a pincér maradt nyugodt aki felírt meg lehúzott egy sort és a végén mégis mindenki elégedett lett. Fazekas mohón kapott a sör után. — Apa úgy iszod, mintha sosem ittál volna — sziszegte a lánya. — Hát, már hogyne, hiszen Gé­za is az enj'émre pályázik. Meg a2 a hidegvérű férjed is. Miért nem kér ő is egy üveg sört? — De apu, vendéglőben va­gyunk. — Na és? — Tudod, hogy ez mennyibe ke­rül? — Persze, persze, 6 hogyne tud­nám — mondta miközben a terest szürcsölte: De abba kellett hagynia, mert rászólt a felesége, a lánya, meg a menye is, hogy kicsit halkabban fogyassza a levest. Rendben, gon­dolta Fazekas és ledobta a kanalat. Vedelte a sört. Még hangosabban, mint a levest. — Hogy vagy, mérnököm? — kérdezte gúnyolódva sógorát Géza, a statikus. — Kössz, kössz — nyögte vigyo­rogva. — Összejöhetnénk már egyszer. — így igaz. Összejöhetnénk. De nálatOK csak államilag szentelt víz van. Abból pedig nem kérek. Ér­ted? A tejivók, meg a falmellékl vízivók a legszömyűbb emberek. Kegyetlenek, kíméletlenek, nincs bennük érzés más ember iránit, — De sógor... Nem tudta befejezni. Az öreg Fazekas megint hímcutkcdotit: uno­kájának egy gint kért, a saját zsebére, de mivel nála soha egy fillér nincsen, a feleségétől kért egy ezázast, aki a döbbenet után majd­nem a tányért verte a fejéhez. — Fizetünk! És intettek. És fizettek. Annyit, hogy a pincér nem kö­szönt, és nem segített feladni. a kabátot. — Anyuci, ugye jó volt! — csi- esergett Icuka. — Így legalább nem kellett főznöd és Gézáéltnak sem — intett az utált sógornő felé. Csak apuka ne vedelt volna any- nyit. Most, mikor tele vagyunk adóssággal... tudja anyuka, a nya­raló miatt. Pazekas döbbenten állt és hall­* gáttá a beszélgetést. Iszonya­tos kéz szorította meg a gyomrát. — Egy százast! Adj, egy százast! — kiáltotta a feleségének. Fazekasné, akit eddig hidegen hagyott férje viselkedése, riadtan lépett roskadozó férjéhez. — Űristen, mi történt veled? — Semmi — mondta Fazekas, nagyokat szusszantva. — A családi ebédet visszaadtam. Menjünk, me­legítsük meg a paprikáscsirkét. Az öreg anyóka boldogan karolt férjébe. Még gyermekeitől sem búcsú­zott, csak intett

Next

/
Thumbnails
Contents