Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-23 / 18. szám

1980. JANUÄR 23., SZERDA %Müao Elhunyt Hidas Antal Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy ja­nuár 22-én, hosszantartó betegség után elhunyt Hidas Antal elvtárs, a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom régi harcosa, Kossutli-díjas költő, író, a Magyar írók Szövet­ségének tagja. Hidas Antal elvtárs temetése január 25-én, pénteken 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai és munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Kulturális Minisztérium MSZMP Központi Bizottsága Magyar Írók Szövetsége * ★ 'Nemrég köszöntötték 80. Kalapács fblyóiratnak megte- születésnapját: Hidas Antal remtésében. Egyik vezetője lett 1899. december 18-án szüle- a magyar forradalmi írók és tett, Budapesten. A Icommu- művészek 1926 tavaszán nista költő, prózaíró, műfor- Moszkvában megalakult szö- dító egész életét a forrada- vétségének, s a forradalmi lomnak, a szocialista iroda- írók nemzetközi szervezete lomnak szentelte. Erejéhez folyóiratának is ő volt az képest nemcsak krónikása volt egyik szerleesztője. Orosz e századnak, hanem alakítója nyelven 1930-ban adták ki el- is. A nagycsaládos cipész ső verses kötetét, gyermeke mint ifjúmunkás A kor életének és társadal- érte meg a magyar prdletár- mi valóságának közvetlen be- forradalmat. A Tanácsköztár- mutatása jellemezte költésze- saság idején lett a munkás- tét. Kommunista költőként tu- egyetem hallgatója, s 1919 datosan, cselekvőén szolgálta őszén jelentek meg az első, a haladás ügyét, az elbukott forradalmat sirató Hidas Antal életpályája költeményei, az XJj utak című nem nélkülözte a nehéz éve- folyóiratban. 1920 legelején két sem, de ez sem renditet- Szlovákiába szökött, s itt ke- te meg forradalmi hitét és rült kapcsolatba a Kommunis­ták Magyarországi Pártjával. 1924-ben újra visszatért Ma- ■ gyarországra. A KMP kiadá­sában 1925-ben jelent meg el­ső verses kötete Az ellenfor­hűségét. A második világhá­ború után egy ideig még to­vábbra is a Szovjetunióban maradt, s főleg a magyar iro­dalom népszerűsítésével fog­lalkozott. Harmincnégy éves radalom földjén címmel. 1925 távoliét után, 1959 vegén tért nyarán a párt utasítására el- haza Magyarországra, hagyta az országot, a Szov- Halála a magyar és a nem- jetunióba ment. Jelentős sze- zetközi munkásmozgalom, va­repe volt a Sarló és Kalapács lamint irodalmi életünk pó- évkönyvének, majd a Sarló és tolhatatlan vesztesége. A béke és a haladás szolgálatában A magyar békemozgalom­ban kibontakozása óta aktiv társadalmi tényezőként — szakmai és tudományos fel­készültségük kamatoztatásá­val, a politikai törekvések meggyőző érvekkel való alátá­masztásával — vesznek részt az értelmiségiek. E gondolat jegyében és egyik konkrét megnyilvánulásaként ült össze tegnap délelőtt Budapesten az a tudományos konferencia, amelyet Ar értelmiség felada­tai a béke és a társadalmi ha­ladás szolgálatában címmel szervezett az Országos Béke­tanács tudományos bizottsága, közösen a TIT-tei és az MTESZ-szei. Dr. Köpeczi Béla akadé­mikus, az MTA főtitkárhe­lyettese tartotta a napirendi téma vitaindító előadását, amelyre dr. Szádé czky-Kar- doss Elemér akadómikusnax, az OBT tudományos bizottsá­ga elnökének megnyitója után karült sor. A ma aktív értelmiségiéit kétharmada származik mun­kás- vagy parasztszülőktől, azok eredeti foglalkozása sze­rint. Az elmúlt harminc év­ben hazánkban hatszorosára nőtt az értelmiségiek létszá­ma. Természetes tehát, hogy a politika gyakorlatából, a mozgalmi munka előrelendíté- sáből, a békeépítés soron levő feladatainak megoldásából is mind nagyobb hányadban ve­szik ki részüket a szellemi foglalkozásúak. Kevesebb hiánycikk, jobb minőség Be^keff'eskeéeSmi issrsáesk&xás sas @#/<sáfásról A kereskedelemnek, a ven­déglátóiparnak és az idegen- forgalomnalk ‘ Is alkalmazkod­nia kell a válftozó gazdasági körülményekhez, idén is meg­felelő ellátási színvonalat kell biztosítania. Számolni kell az­zal is; az új helyzetben a vá­sárló jobban megnézi, hogy mire adja ki a pénzét, ezért fokozott figyelemmel kell len­ni az áruk minős-égére, a ki­szolgálás színvonalára — mondta dr. Sághy Vilmos bel­kereskedelmi miniszter teg­nap a tárcához tartozó válla­latok vezetőinek országos ta­nácskozásán, melyre a keres­kedelem területi irányítóit hív­ták meg az ország minden megyéjéből. Megjelent és fel­szólalt az értekezleten Marjai József, a Minisztertanács el- nökihelyetteoe, dr. Szlame- niczky István, a SZÖVOSZ elnöke és Kiss Tibor, a KPVDSZ megbízott főtitkára. Pest megyéből az illetékes vállalatok vezetőin kívül részt vett a tanácskozáson Csonka Tibor, a Pest megyei Tanács •elnökhelyettese. Új áruházak Dr. Sághy Vilmos előadásá­ban először elemezte a tárcá­hoz tartozó kereskedelmi vál­lalatok tavalyi munkáját. El­mondta. hogy 1979-ben ki­egyensúlyozott volt az élelmi­szer-ellátás, javult a ruházati cikkek választéka. Vegyes iparcikkekből azonban . nem sikerült maradéktalanul kielé­gíteni az igényeket, például a tartós fogyasztási cikkekből bővült a hiánycikkek köre. Az idei tervekkel kapcsolat­ban a miniszter elmondta, hogy javulnak a vásárlás kö­rülményei, több új áruházát is nyitnak a közeljövőben. Elké­szül az Örs vezér téri bevá­sárlóközpont, Dunakeszin üz­lethálózatot avatnak. Az alapvető élelmiszerek­ből, a húsból és húskészitmé- nyekbő!, konzervipari termé­kekből, a különböző textilru­házati cikkekből, kötöttáruk­ból kielégítő, illetve magas színvonalú lesz a választék, kivéve a kordbársonyt és* sző­nyeget. Javul a hűtőszekrény, a te­levízió, a rádió kínálata, a ta­valyihoz hasonló lesz az ellá­tás a lemezjátszókból és mag­netofonokból, építési anyagok­ból és vasárukból. A Belkeres-, kedélmi 'Minisztérium ezeknek a cikkeknek a választékán úgy kíván javítani, hogy külföldi vagy hazai gyártót keres, il­letve — mint például a bútor esetében — a közületek részé­re nem ad el lakásokba való árut. Engedmények nélkül A vállalatok munkájával kapcsolatban hangsúlyozta a miniszter, hogy szigorítani kell a szerződéses fegyelmet, se mi­nőségi, se határidős engedmé­nyeket nem szabad adni a szállítóknak. A közeljövőben — a kielégítő áruellátás érde­kében — felülvizsgálják az olcsó árucikkek listáját, és úgy szervezik a gyártást, a beszerzést, hogy ezekből soha­se legyen hiánycikk. Elmondta dr. Sághy Vilmos, hogy a kereskedelem és a ven­déglátóipar dolgozói becsület­tel helytálltak az ünnepek előtti és alatti csúcsforgalom­ban, illetve az év eleji leltá­rozás ckko-r, de a jövőben nem szabad ennyi üzletet egyszerre bezárni és le kell rövidíteni a leltározást. Példák bizonyít­ják, hogy a legnagyobb üzle­tek is képesek egy-két nap alatt elvégezni ezt a felada­tot. A vendéglátóipari vállalatok feladatai is nehezebbek, mint az elmúlt esztendőkben. Sok helyütt csökkent a forgalom, különösen az ételfogyasztás. Ezen nagyobb választékkal, kisadag és zóna ételek kínála­tával lehet segíteni. Jó vevő­csalogató az is — ez persze a kereskedelemre is igaz —, ha udvariasak az eladók, kiszol­gálók, tiszta, gondozott az üz­let. ötezer szálláshely készül el idén, s az idegenforgalmi igé­nyek mind jobb kielégítése érdekében a fizetővendég-szol- gálaiti hálózat bővítésével, kis­kereskedők, kisiparosok be­vonásával javítják az ellá­tást Arra kell .törekedni, hogy mind több külföldi turista vá­lassza az utazás szervezett formáját hazánkba. Együttműködés A többi között szót kapott a tanácskozáson Révai József, a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igaz­gatója, aki • a többcsatornás árubeszerzéssel kapcsolatos tapasztalatairól számolt be. Elmondta, hogy évekkel ez­előtt, mindkét fél számára elő­nyös szerződést kötöttek szál­lítóikkal, elsősorban a nagy­kereskedelmi vállalatokkal. Az együttműködésben termé­szetesen azért így is előfordul­tak zökkenők. Ezeket beszél­ték meg azon az összejövete­len, amelyre kilenc élelmiszer- kiskereskedelmi vállalatot és a Pest megyei Tanács közre­működésével a MÉM felügye­lete alá tartozó szállítókat hív­ták meg. Ennek nyomán je­lentősen javult a kapcsolat például a húsiparral, tejipar­ral, a bor, a dohány és az üdítő italok gyártóival, szállí­tóival. y Az országos belkereskedel­mi tanácskozás dr. Sághy Vil­mos válaszával ért véget. Cs. A. §Zoasgresssusfö# kongresszusig (2.) A termelés mindenkor elsődleges Ténylegesen soha nem volt — nem is lehetett — vita a címként választott tényen. A termelés és a felhasználás, fogyasztás sorrendjét egy-egy rövidebb időszakon belül ugyan megmásíthatja vala­mely ország, de hosszabb tá­von a termelés — mint új értékteremtő folyamat — el­sődlegessége vitathatatlan. S ennek oka rendkívül egysze­rű: ezen a terepen termelő­dik meg az a nemzeti jöve­delem, amely minden más lé­pésünknek, fejlesztésünknek egyedül lehetséges forrása. Hakdás, jelzésekkel Az elvi igazság gyakorlati érvényesítésében a XI. kong­resszus óta eltelt időben vol­tak és vannak zsákutcák, fél­reértelmezések, ahogy némely tekintetben a jövedelmek nö­vekedése, az életkörülmények javítása elszakadt a tényleges forrásoktól, a rendelkezésre álló anyagi eszközöktől. Erre is a példa megvilágító lám­pását emelve, ahogy korábban tettük: a legutóbbi két eszten­dőben az alacsony hatékony­ságú, értékesítési gondokkal küszködő vállalatok többsége gyorsabban emelte a béreket, növelte a kereseteket, mintáz ipar vállalatainak átlaga! A fedezet nélkül kibocsátott pénz okozta veszélyeket kü­lönösebben nem kell ecsetel­ni, ahogy annak taglalása sem szükséges, hogy a tervezettnél jóval nagyobb lépésekkel bő­vülő társadalmi juttatások szintén nem mutattak össz­hangot a nemzeti jövedelem gyarapodásával. Annak elle­nére történt ez, hogy a XI kongresszus határozata félre­érthetetlenül megfogalmazta: „A jövőben az életszínvonal emelésének azon tényezőit kell előtérbe helyezni, ame­lyek egyidejűleg szolgálják ez anyagi jólétet és a gazdasági hatékonyságot.” Országos jel- lemzőről van szó; nem bizo­nyult kivételnek a megye sem. A lakosság pénzbevétele az országos átlagnál gyorsab­bat! növekedett, nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági keresetek emelkedése is meg­haladta a termelés bővülését. Ez a folyamat meglehetősen széles körben elültette azt a hitet, hogy a felhasználás, a fogyasztás vált elsődlegessé, s lényegében másodlagos az, mi hogyan történik a termelés­ben. Valójában a termelés, fő vonásaiban, nem mutatott fi­gyelmeztető jeleket. A terme­lés az 1975 és 1979 közötti években — a tavalyi eszten­dőt leszámítva ■ — a megye iparában és mezőgazdaságá­ban folyamatosan növekedett, igaz, némi hullámzással, egy és 7,5 százalék közötti szélső értékekkel, pmi az ipart, s még nagyobb szélső értékek­Hajsütővas, tízezerszám A Vecsésl Ferroeloktrika Szövetkezetben az év első ne­gyedében mintegy 56 ezer hajsütővasat gyártanak, melyből 38 ezret bolgár és csehszlovák megrendelőknek szállítanak. Ifi. Fekete József felvétel* kel, ami a mezőgazdaságot illeti. A termelékenység ja­vult, mögötte azonban egyre hatalmasabb eszközállomány volt föllelhstő, s a termelő állóeszközök egységére jutó termelés éppen ezért csök­kent, azaz az eszközkihaszná­lás romlott. Ez már figyelmeztető jel volt a termelés mennyiségé­nek folyamatos gyarapodása mellett, s ilyen jelnek tart­hatjuk azt is, hogy ipari, mezőgazdasági, építőipari, szállítási és hírközlési, keres­kedelmi beruházások, kom­munális fejlesztések sora ké­szült el — s készül el — ké­sedelemmel, a tervezettnél nagyobb ‘ költségráfordítások­kal. A késedelem ugyanis már előrevetíti a termelés- beni késedelem árnyékát, azaz a várt kamatok megfi­zetésének későbbre tolódását. Ennek" fontosságát akkor ér­zékelhetjük igazán, ha tud­juk: o megyében az 1975 és 1979 közötti években a szo­cialista szektorban eszten­dőnként 10,1—13,4 milliárd fo­rint szélső értékeket mutatott a befektetett összeg. (Ehhez társult a magánberuházások évenkénti 2,1—2,4 milliárd fo­rintos teljesítménye.) A ka­matok késedelmes megterme­lésére pedig az vet fényt, hogy három jelentősebb beru­házásból kettő nem a határ­időre valósult meg a megyé­ben a hetvenes évek második felében, ami még mindig jobb volt — ha e'zt jobbnak lehet tartani —, mint az , országos átlag. Több nagyszerű alkotás gazdagította a két kongresz- szus közötti időszakban a me­gye gazdaságát és lakosságát, mindössze utalásnyi példákkal előhozakodva: az ukrajnai Vinnyica és az Albertirsa kö­zött fölépült 750 kilovoltos távvezeték; a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat bővítésének második szakasza; a Duna- menti Hőerőmű építésének befejezése; a kerepestarcsai 589 ágyas kórház; a szentend­rei bevásárló központ. Mellet­tük ott sorakoznak az új tan­termek és óvodák, lakások, a mezőgazdasági üzemek gépei, azaz: gazdag szakasza volt az 1975 és 1979 közötti idő ja: vaink gyarapításinak, a me­gye gazdasági és kommunális fejlesztésének. Ennek ellené­re igaz az. hogy több terüle­ten — például a gyermekek elhelyezésénél — a jogos szükségleteket sem lehetett kielégíteni, s az szintén, hogy a termelőágazatokban végre­hajtott fejlesztéseknek nem mindegyike hozta meg a várt eredményt, sőt, olyan részte­rep is akadt, ahol maguk az eredmények sem bizonyultak megfoghatónak. Egyebek kö­zött jelentős gondok ■ forrása a textil- és a textilruházati iparban a fejlesztések tagolt­sága, a munkaműveletek meg­kívánta összefüggések háttér­be szorulása a beruházások­nál, a gépipar egyes terüle­tein az ingadozó minőség, a mezőgazdasági üzemeknél a fajlagos költségek meredek emelkedőre jutása, a fejlesz­tések ellenére. Új helyzet A már említett okok mel­lett a megtett út reális érté­kelésére szorít az is, hogy a magyar termékek nemzetközi megítélése jelentősen változott a legutóbbi esztendőkben, saj­nos, ez a megítélés nem szol­gál előnyünkre. A csereará­nyok sokat emelegetett rom­lása a nemzeti jövedelem nö­vekedésének jelentős részéi fölemésztette, 1979-ben húsz százalékkal többet kellatt ex- oortálni ugyanannyi import- fejében, mint 1973-ban. S mi­vel a behozatal rendkívül nagy mértékben bővült — ebben változást csak 1979 ho­zott —, az átváltás hátrányai is egyre nagyobbak lettek. Ki­védeni, ellensúlyozni ezt nem úgy lehet, hogy elzárkózunk a nemzetközi kereskedelemtől — ha akarnánk, sem tehet­nénk meg ezt —, hanem a versenyképes áruk arányának az össztermelésen belüli nö­velésével, az ésszerű infport- helyettesítéssel. Amire a me­gye termelőhelyeinek egy ré­sze — ipari és mezőgazdasági üzemek, élelmiszerfeldolgozó vállalatok — határozottan tö­rekedett. Egyebek között en­nek tudható be, hogy a ked­vezőtlen piaci helyzet ellené­re is 1979-ben a megyében működő ipari, és mezőgazda- sági üzemek jelentős exportot lebonyolító csoportja a ko­rábbiakban soha nem tapasz­talt mértékben bővítette el­adásait, döntően a dollár el­számolású piacokon, s ugyan­akkor eleget tett a KGST- partnerekkel szemben fenn­álló kötelezettségeinek is. Nem árt emlékeztetni arra sem. hogy a nagy exportáló cégek mellel — mint amilyen a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Csepel Autógyár, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, a Nagykőrösi Konzervgyár, a dánszentmiklósi Micsurin, a kerepestarcsai Szilasmente. a hernádi Március 15. Termelő­szövetkezet — egyre jelentő­sebb helyet követelnek ma­guknak a kisebb, tanácsi vál­lalatok és ipari szövetkezetek, valamint, a két kongresszus között eltelt idő egyik friss jeleként, a különböző gazda­sági társulások. Tökéletesen helytállónak bi­zonyult a XI. kongresszus határozata azon megállapítá­sa, hogy „... a világgazda Ság­ban jelenleg végbemenő fo­lyamatok sok szempontból új helyzetet teremtenek... a szá­munkra kedvezőtlen változá­sok nem átmenetiek, mérté­kük változhat, de hosszú tá­von számolni kell velük.” S mértékük valóban változott, de; nem a kedvező, hanem továbbra is a számunkra ked­vezőtlen irányban, elég itt utalni az olajárak emelkedé­sére, vagy — szerényebb sú­lyú példát említve — arra, hogy a Forte Fotokémiai Ipar ipa bizonyos vegyszereket hat-tizenkétszeres áron vásá- ,rol meg. az 1973-as árszinthez képest...! S ez nem egyetlen gyárra, egyetlen iparterületre jellemző, hanem a népgazda­ság széles körére. Éppen ezért elgondolkoztató, hogy míg az egyik oldalról a termelők so­rozatosan észlelhették a világ- gazdasági változások közvetí­tette terheket — de: csupán észlelték, mert a terhek javát a költségvetés viselte —, ad­dig a másik oldalon rendkí­vül vontatottnak. következet­lennek bizonyult a reagálás, az új piaci lehetőségek fölku­tatása, a jó áron értékesíthe­tő termékek kínálatának nö-' velése. Hatalmas erők Ellentmondásos kép áll te-' hát előttünk, amikor szem­ügyre vesszük a termelőágaza­tok fejlődését, hiszen ered­mények és gondok ötvöződ­nek, olykor furcsán, azt is ne­hézzé téve, hogy eldöntsük, ami eredménynek látszik, az valóban az-e, s ami gond, az vajon nem a holnap egyszerű követelménye? Egy valami azonban tény: minden nehéz­ség és gond ellenére az 1976 és 1979 közötti évek — ami­hez bátran hozzákapcsolhat­juk 1980-at is — a megyében és az országban egyaránt fo­lyamatosan gyarapították a szocializmus anyagi-műszaki alapjait, lehetővé tették az életszínvonal emelését, , majd az elért szint nagv visszaesés­től mentes megtartását. Ami egyben annak bizonyítéka iS, hogy hatalmas erők rejlenek a társadalom anyagi, szellemi tárházában, s ezeknek az erőknek a mozgósítása, a ko­rábbiaknál célszerűbb föl- használása kellő alapot kínál a holnanhoz. Erről az új ma­gatartásról a ’következőket rögzítik az MSZMP Központi Bizottsága irányelvei a XII. kongresszusra: „A takarékos­ság váliék a gazdálkodás ál­landó elemivé, jusson érvény­re a termelési folyamatokban, mutatkozzék meg a társadal­mi szervezettség magasabb f o­kában és minden téren a fel­adatok célszerűbb megoldásá­ban." Mészáros Ottó Következik: RÄ kez.t.ftt tűnnünk VALAMIRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents