Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-22 / 17. szám
4 1980. JANUAR 22., KEDD Vwm V xJlmffl) Feladatuk: A közgazdászok mozgósítása A Magyar Közgazdasági Társaság és a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság elnöksége, valamint a TIT közgazdasági választmányának vezetősége egyetért az MSZMP kongresszusi irányelveiben megfogalmazott célokkal — hangsúlyozták a három testület hétfői együttes ülésén. A Kossuth Klubban tartott tanácskozáson, amelyen a Központi Bizottság kongresz- szusi irányelveit vitatták meg, részt vett és felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Az ülésen Csikós-Nagy Béla államtitkár elnökölt, bevezető referátumot Bognár József akadémikus tartott. A kongresszusi irányelvekben megfogalmazott célok és feladatok megvalósítása érdekében a közgazdászok tudományos társaságai különös figyelmet fordítanak a magyar gazdaságnak a változó világ- gazdasági folyamatokhoz való rugalmas alkalmazkodására, a termékszerkezet korszerűsítésére, a termelés gazdaságosságára és a vállalati gazdálkodás hatékonyságának növelésére, valamint az ezeket szolgáló gazdaságpolitikai alapelvek és gazdasági cselekvés érvényesülésére. A tudományos társaságok munkájában a legfontosabb tehnivalók között jelölték meg a közgazdászok mozgósítását a gazdasági feladatok megoldására, valamint á hatékony irányító tevékenység segítését minden vezetői szinten. Vinte és a pince Teli szolejaras Ha csordul Vince, tele lesz a pince — tartja a néphiedelem. Vagyis, ha január 22-én az ereszen sorjázó jégcsapok olvadni kezdenek, gazdag lesz a szőlőtermés. Nos, az idén, ügy látszik e feltételnek sem leszünk híján, ugyanis hétfőn reggel napsütéses, enyhe idő fogadott bennünket a toki Egyetértés ' Tsz határában. Természetesen akad egyéb jele is annak, milyen hozamok várhatók 1980-ban a szőlőültetvényekben. Kis csoportokban Nagy Mihály a közös gazdaság elnöke elmondta, ezex- ben a napokban laboratóriumi módszerekkel ellenőrzik a rügyeket, vajon hány fürtkez- demány található bennük, okozott-e kárt a fagy. Szilágyiné Szabó Rita szerint a vizsgálatok eddig azt mutatják — természetesen még sok egyéb tényező is közrejátszhat —, hogy szép termésre van kilátás. Tevékenységük nemcsak fontos, de igen nehéz is, különösen a téli időszakban. — Bizony sokat fagyoskod- tunk a múltr héten. A Í8 fokos hideg még minket régieket is próbára tett — mondja Varga Jánosné, aki 15 évvel •eáblőtt jegyezte el mágát e szabad műhelyben folyó munkával. — Kapnak-e védőitalt a dolgozók? — kérdezem Kollár j József brigádvezetőt. I — Az emberek viszonylag kis csapatokban, sokfelé elosztva kapnak munkát. Sajnos. a forró teát ennyi helyre nem tudjuk kiszállítani. Ezért havonta egy alkalommal kiadjuk a tagoknak a cukrot, teát, és ők termoszban hozzák magukkal a meleg italt « Metszés nélkül? Nincs könnyű dolguk tehát a szőlőkben a kétkezi munkásoknak. Nem csoda, ha egyre csökken a jelentkezők száma. Máris kevesebbéin vannak, mint szükséges lenne. Ráadásul a gazdaságban éppen az idén fordul termőre 70 hektár, és ugyancsak 1980-ban telepítenek 40 hektár új ültetvényt. Ezért is örvendetes, hogy a toki tsz-ben a közeljövőben kipróbálják a legkorszerűbb, úgynevezett rnetszés nélküli termesztési módot. Több termést ad A szisztéma gyakorlati, valóságos nagyüzemi bevezetése persze, éveket vesz majd igénybe. Jelenleg még a magasművelési mód a divat a szövetkezetekben, amiről az Egyetértés Tsz esetében any- nyit tudunk, hogy'a tavalyinál jóval többet, hektáranként 90 mázsa termést ad. Ez pedig a Vince napi olvadáson kívül minden bizonnyal a szakértelemnek és a szorgalomnak köszönhető. V. B. Kongresszustól kongresszusig ffj A népgazdasághoz kötődve BHlí-s történet Egy ember, a sok ezerből Alig tudunk folyamatosan szót váltani. Baktatunk a Dunamenti Hőerőmű udvarán (udvarán? egyik sugárútján), bent a turbinaóriások között, az irodaépület folyosóin, és lépten- nyomon: — Szia, Karesz! — Jó napot, Nagy elvtárs! — Te, öreg, ezt beszéljük meg! — Üdv, főnök! — Karcsikám, ugorj majd be hozzám, oké? Elbújunk egy irodában. — Magát mindenki ismeri itt? — Hetedik éve • dolgozom Battán. Meg azután nem vagyunk olyan sokan. Nagy Károly. Harmincnégy éves. A DHV igazgatási osztályának vezetője. Kacskaringósan — Hogy került ide? ■— Kacskaringósan. — Merről? — A Dunai Vasműben voltam kohásztechnikus. Hatvanhétben, amikor először indultak az NDK-ba magyar fiatalok dolgozni, én is mehettem. Jó KISZ-munkámért. Igen, akkor még válogattak a jelentkezők között. Kitüntetés volt bejutni a csapatba. — Ott hol dolgozott? — Radebergben. — Ez ismerősen hangzik... — No, igen, a sör. Jó is. De ott vám még a Kombinat Robotron. Irodagép gyártás. — Egy kohásztechnikus? — Kint végeztem az egyetemet, Drezdában, tervmérnöknek készültem, és amit este tanultam, nappal azzal dolgoztam. — Hogyan? — Megkaptam a Német Demokratikus Köztársaság kiváló dolgozója címet. — És Százhalombatta? — Féleségem érdi, én pusztaszabolcsi, ez úgy középúton van. De viccen kívül: motivált a nagy gyár — nagy feladat helyzet és a lakás is, persze. Egy családom volt akkor, a második útban. Július 26-ám beköltöztünk, augusztus húszra itt volt a pici. Hiába, szervezés, tervezés a szakmám — nevet meginti Vidám és hatá rozott ember. *• Kívülről tudja Először üzemszervező lett, majd csoportvezető, két éve az igazgatási osztály vezetője. Rendészeti ügyekkel csakúgy foglalkozik, mint lakáselosztással, a telefonközponttal, irattárral, az üdültetések szervezése is feladata, meg ünnepségek, konferenciák lebonyolítása, de áz üzem- és munka- szervezés is hozzá tartozik, no meg az általánosabb, kategóriába nem sorolható munkák, ráadásként a nemzetköz1 kapcsolatok ápolása (hiába, a perfekt német nyelvtudás .kötelezi — rengeteg és sokrétű munka. Így azután nem meglepő, hogy sokan ismerik. Az pedig, hogy ő kívülről tudja a gyárat, minden sarkát, apró szögletét: munkaköri kötelesség. De nem azért fiatal az ember, hogy ne kívánjon és ne tudjon még többet. — Emlékszik még, hol találkoztunk először? — Persze, tavaly, év elején, a városi munkásőregység ünnepi gyűlésén. — Mikor kapta az acélszürke egyenruhát? — Két éve. hetvennyolc januárjában tettem le az esküt. Három hónappal azután, hogy felvettek a pártba. — Azóta? — Az egységben is szak- . mámhál maradtam — szerveszámítógép- i zek. Gyakorlatot, társadalmi munkát, kiképzést: amit kell. két lebecsülőket nem becsülöm. Hogy bírom-é? ; Munkaidő, ilyen kötelezettségekkel — és most gazdasági és« társadalmi feladatokra egyaránt gondolok — nincs. Csak munka van. Búcsűzkodunk. — Tényleg írni akar rólam? — Igen. — Miért? — Miért ne? — Ügy értem, miért pont rólam? Egyszerű baka vagyok — ismét nevet — még a munkásőrségben sincs strá- fom, csillagom, egy vagyok a sok ezerből, teszem a dolgom, ott is. a gyárban is, kész. — És ez nem elég rangnak? — De. Talán. Andai György öt eszténdő: számottevő idő a társadalmi-gazdasági fejlődésben. A két pártkongresszus közötti fél évtized befejező szakaszában vagyunk; 1975. március 17—22. volt a XI. kongresszus tanácskozásának időpontja, a XII. kongresszus pedig most március 24-én kezdi meg munkáját. Közben, a két dátumot összekötve, öt év. Ma kezdődő cikksorozatunk ennek az időszaknak néhány főbb jellemzőjét kísérli meg összegezni, megyei és országos méretekben. Jogos megkülönböztetés Nincs ma már könnyen vehető teendő a termelő ágazatokban. Megkockáztatjuk azonban az állítást: nem volt korábban sem. A teendők ugyanis mindenkor meghatározott gazdasági környezethez, feltételekhez. meglévő vagy kialakítható adottságokhoz kapcsolódnak. Éppen ezért a hatvanas évek második felében végrehajtott feladatok nem mérhetők a hetvenes évek második felének teendőihez, mondván, utóbbiak mennyivel nagyobbak. nehezebbek, hiszen a feltételeik. a dologi és szellemi alapok is egészen mások most, mint akkor voltak. Amit legjobban példával világíthatunk meg: a hatvanas évek második felének végén a me gye ipara az ország iparának összes állóeszközeiből — bruttó érték alapján számítva — hat százalékot birtokolt. S miközben jelentős mértékben bővült ez az eszköztár* a részesedés napjainkra megközelítette a nyolc százalékot. Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban: a- szarvasmarha-, a sertésállomány jóval nagyobb része lelhető fel ma a megyében az országos összeshez viszonyítva, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ennek az objektív ténynek az ismeretében már viszonylag egyszerű megállapítani: a párt XI. kongreszsusa a termelőágazatok fejlesztéséhez kellő iránymutatást adott, érzékeltetve és kifejezve a differenciált haladás szükségességét. A megye termelőágazatai összességükben megfeleltek ennek a követelménynek a XI. kongresszus óta eltelt öt esztendőben. Megkülönböztetett figyelmet kapott a megyén belül a vegyipar, a közútijármű-gyár- tás, a híradás- és vákuumtechnikai ipar. a műszeripar fejlesztése; a mezőgazdaságban a szarvasmarhatartás, a zöldségtermesztés korszerűsítése, a termények és termékek élelmiszeripari földolgozásának bővítése. Szembetűnően megerősödött a korábbiakhoz mérten mind az iparban, mind a mezőgazdaságban — a megye építő- és építőanyag-iparában azonban kevésbé — a népgazdasági célokhoz szorosan kötött termelő- és fejlesztő tevékenység. Ebben része volt annak, hogy a XI. kongresszus óta eltelt időben jelentősen változott a termelőhelyek politikai és gazdasági vezetésének szemlélet- és cselekvésmódja, folyamatosan növekedett azoknak a vállalatoknak, szövetkezeteknek a száma, amelyek megadták a jogos elsőbbséget a nép- gazdasági. az össztársadalmi érdekeltséginek. Bebizonyosodott: a tetmelőegységek túlnyomó többségének vezetése alkalmas a változó követelmények teljesítésére, még akkor is, ha az irányításban, a szabályozásban — annak makro- és mikroszintjén egyaránt — föl- lelhetők a feszültséget teremtő ellentmondások, érdekütközések. Napjainkban meglehetősen széles körben helyezkednek el az olyan termelőegységek, amelyek alapvetően megváltoztatták a hetvenes években termékszerkezetüket, növelték a hatékonyságot, bővítették kivitelüket. Ide sorolhatjuk egyejobban igazodjék a megye lakosságának mindennapi lakó- környezete, Itt 'sem történt más. mint következetes törekvés annak valóra váltására, amit a párt XI. kongresszusának határozata rögzített: „a különböző körzetek dolgozóinak életkörülményei, ‘szociális ellátottsága és jövedelmi színvonala közeledjék egymáshoz Lényeges gazdaságpolitikai feladatiként hárult minden gazdálkodó szervre önállóságának kellő kamatoztatása, a tartalékok föltárása, a szervezettség növelése. Annak érzékeltetésére, hogy napjainkban korántsem új teendőkkel nézünk szembe az említett területeken, hosszabban idézzük az MSZMP Központi Bizottságának előzetes jelentését a XI. kongresz- szus küldötteihez. A dokumentum V. fejezete 2. pontjában ez olvasható: ,,A fejlett tőkés és a fejlődő országokkal az áruforgalmi egyenleg ötévi együttes passzívuma nagyobb a tervben számítottnál... Kedvezőtlenül érinti gazdaságunkat a tőkés infláció és a valutaválság, valamint az energiahordozók áremelkedése és az ezzel összefüggő áraránymódosulás. 1973 második féléve óta jelentékeny és növekvő mértékű árveszteségünk keletkezett.” Mint azóta tények birtokábek között a Csepel Autógyá- ^an tudjak, ennek a számunkBeruházás nélkül... Ha bedobjuk magunkat / — Többször beszélgettünk, de néha hiába kerestem, vizsgázik. mondták. — A közgázra, a vállalatgazdálkodási tagozaton komplex szervezés-vezetés szakosítóra járok. — Hatvannégy ember főnöke, munkásőr, tanul, családapa — ne haragudjon: hogy bírja? Most nagyon komoly lesz: — Nézze, lehet, hogy nagy szavak, de csak úgy mennek a dolgok, ha, bedobjuk magunkat. Félek a közömbösségtől. nem értem azokat, akik nem értik az újat, az erejürat — ahol idén már mindösz sze két százalékot tesz ki a hagyományos termékek aránya a teljes árukibocsátásból —, a Dunai Kőolajipari Vállalatot — itt a berendezések intenzi- fikálásában. a tőkés kivitel fokozásában mutattak fel folyamatosan gyarapodó eredményeket —. a Mezőgép Trösztöt s annak vállalatait, a váci Forte Fotokémiai Ipart, a dunakeszi Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárat, a Nagykőrösi Konzervgyárat, az ócsai Vörös Október, a dunavarsányi Petőfi. a hernádi Március 15., a szentendrei Óbuda Termelőszövetkezetet. Közeledjék egymáshoz A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár váci fonodájának vezetősége felkutat minden olyan lehetőséget, amely kisebb beruházással, vagy beruházás nélkül is lehetőséget kínál a termékek minőségének javítására. A meglévő gépeket pedig más technológiai sorrendbe csoportosítják, hogy munkaerőt takarítsanak meg Valójában ni említett 'és a hozzájuk hasonlóan cselekvő termelőhelyek azt tették, amit a XI. kongresszus határozata így fogalmazott meg: „A következő időszakban egész gazdasági tevékenységünk fő feladata a társadalmi termelés hatékonyságának az eddiginél erőteljesebb növelése.” Megértették és követték a gazdaság- politikai fő célokat, azaz: úgy sáfárkodtak a gondjaikra bízott eszközökkel, hogy mindenkor nagy figyelmet fordítottak a kamatokra, a társadalom által várt bevételekre. Ennek köszönhető, hogy a megye jelentős ipari üzemeinek, mezőgazdasági szövetkezeteinek többségében az 1975 és U>80 közötti időszakban az országos átlagnál jobban sikerült javítani a termelés gazdaságosságát. fokozni a kivitelt, növelni a termelékenységet. Fontos eredménynek tarthatjuk a gazdaságpolitikai célok elérésében a termelő és a nem termelő területek fejlesztésének a korábbiaknál összehangoltabb módját. A XI. kongresszus óta eltelt időben a megyében fönnmaradt az ipari beruházások magas, a mező- gazdasági fejlesztési kiadások közepes színvonala, ám ezekhez a kommunális beruházások szembetűnően gyors gyarapodása társult, hiszen míg az 1971 és 1975 közötti években, esztendőnként átlagosan.800 millió. és egymiiliárd forintot költöttek ilyen célokra az érintett tanácsok és más szervek, a most számba vett.öt esztendőben ez az átlag 1,6—1,7 milliárd forintot tett ki. A lépésváltás a kommunális fejlesztésekben — aminek szükségességét és jogosságát a megyei vezető testületek csak szívós munkával tudták elfogadtatni az ügyben érdekelt országos szervekkel — módot nyújtott arra. hogy a termelő tevékenység korszerűsítésével párhuzamosan a kor követelményeihez * MINDENKOR ELSŐDLEGES) ra kedvezőtlen folyamatnak nem szakadt vége a világgazdaságban, s nem sikerült megfelelő mértékben ellensúlyozni a hazai termelés versenyképességének fokozásával veszteségeinket sem. Valamelyes változást az 1975 és 1979 közötti 1 időszakból mindössze a tavalyi év jelez pozitív irányban, de ez sem értékelhető lényeges lépésnek. A gazdaság- politikai feladatok végrehajtásának ez a leggyengébb terepe országosan és a megyében is, itt sikerült a legkevésbé valóra váltani a XI. kongresszuson meghatározott teendőket. A megyei iparban a teljes értékesítést száznak véve, átlagosan a termelés tizenkét százaléka kerül közvetlen kivitelre, de jó néhány iparterületen — így az élelmiszer-, a könnyűiparban — ez az arány 24—26 százalék. Ha most a közvetett exportot is figyelembe vesszük, valamint azt, hogy a kivitelben a legjelentősebb vállalatok szerepe ennél sokkal nagyobb — terjnelésük 40—60 százalékát eléri olykor a kiviteli értékesítés —, akkor lényegében már arra is választ adtunk, miért terelődött fokozott figyelem a külkereskedelmi munkára a XI. kongresszus óta, s miért áll ez-a feladat napjainkban a gazdasági teendők középpontjában. Következetes végrehajtást Hazánk nemzeti jövedelmének a fele a külkereskedelmi tevékenységben realizálódik, s ezért — ezért is, valamint gazdaságfejlesztési céljainktól vezettetve — nem függetleníthetjük magunkat a világpiacon végbemenő folyamatoktól, sőt azokra hatással sem lehetünk. Igazodnunk kell, s ez az igazodás — bár szükségességére már a X. kongresszus, s nagy nyomatékkai a XI. kongresz- szus mutatott rá — 1979-ben kezdődött el, a termelésben és a fogyasztásban egyaránt. Nem új gazdaságpolitika határköve volt a tavalyi esztendő, hanem a kidolgozott és továbbfejlesztett gazdaságpolitika — gondoljunk csak az MSZMP Központi Bizottsága 1977. októberi, 1978. márciusi, s 1979. decemberi határozatára — következetes végrehajtásának fordulópontja, sőt — le kell írnunk — némely tekintetben egyáltalán a gazdaságpolitikában foglaltak végrehajtásának megkezdése. Amiben döntő rész jut a termelőágazatoknak, de — a fogyasztás ésszerű alakításának is. Mészáros Ottó (Következik: A TERMELÉS (
