Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-19 / 15. szám

1980. JANUAR 19.. SZOMBAT FELHÍVÁS Tárlatelökészülei A tavaszon kiállítással em­lékezik meg Boromissza Tibor festőművész születésének 100. évfordulójáról a Magyar Nemzeti Galéria. Egvik alapí­tója volt a balatoni festőte­lepnek. Számos festményen örökítette meg a többi között a hortobágyi pásztoréletet, a legismertebb művei: a Csikós számadó, a Juhász számadó és a Kucsmás férfi. A Magyar Nemzeti Galéria a gazdag életmű lehető leg­teljesebb bemutatására törek­szik, ezért kéri mindazokat, akiknek Boromissza-mű van a birtokukban, ho-gy jelentkez­zenek a Magyar Nemzeti Ga­léria címén: 12501, Budapest, Pf. 31. Párizsi filmhónap Mim/t lápunkban hírt adtunk róla: befejeződött a több mint egy hónapiig tartó nagyszabá­sú magyar filmbemutató-soro­zat a párizsi Georges Pom­pidou kulturális központban. Ebből az alkalomból Szabó B. István, a Kulturális Miniszté­rium filmfőigazgatóságának vezetője és Dósai István, a Hungarofilm vezérigazgatója nyilatkoztak. — A program iránti érdek­lődés minden előzetes várako­zásunkat meghaladta — hang­súlyozták. — A Pompidou kuk turális központ két vetítőter­mében, valamint a Chaillot palota filmmúzeumában a 80 játék-, a 25 rövid- és a 15 rajzfilmet teltházak előtt ve­títették, s azokat mintegy 15 ezer néző tekintette meg. A 120 film nemcsak 1919 és 1979 közötti filmművészetünkről adott teljes keresztmetszetet; a filmek nyelvén először ad­hattunk 3y szocialista 'világ ha­tárain kívül minden korábbi­nál gazdagabb információt Magyarország XX^ századi tör­ténelméről, életünkről is. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a külföld érdeklődésére elsősorban azok a filmalkotá­sok számíthatnak, amelyek a mi történelmünkkel, a mi je­lenünkkel, a mi világunkkal, társadalmunkkal minél elem­zőbb, őszintébb, progresszí- vebb módon, elkötelezetten foglalkoznak. HASZNOSÍTJA ön? Pedagógusok az Iskolatévéről Iskolatelevízió. Egy az okta­tást segítők közül. Lehetőség arra, hogy a nevelő színeseb­bé tegye a tanórát, gazdagítsa a szemléltetést. Filmpotló? Fo­lyamatok, régmúlt és feltéte­lezhető események bemutatá­sára is alkalmas. Vajon él­nek-e ezzel a lehetőséggel a pedagógusok? — ezt firtatjuk ezúttal. A nem három oka Héjjá Ágnes magyar—orosz szúrod tanar a budaörsi álta­lános iskolában: — Többnyire csak oroszórákat tartok, egyet­len osztályban tanítom a ma­gyart, s nem használom fel az Iskolatévét. Hogy miért? An­nak három oka is van. Első­sorban: nincs minden osztály­ban készülék, s én a meglevő kettő közül csak az egyik elé ültethetném 1« a gyerekeket, mert a másik osztályban nem is tanítok. Azután, két épület között 'ingázom, mert ebben az iskolaépületben csak öt osztály van. Ilyen körülmé­nyek között nem csoda, ha magam sem ismerem az egyes műsorok tartalmát, s bár a program ott lóg a tanári falán, a címek önmagukban keveset mondanak. A műsorokról szóló tájékoztató füzet nem jutott el hozzám, s ha tv-s órát sze­retnék tartani, külön meg kel­lene néznem a műsort. Végül a harmadik ok: az órarend. A mi iskolánk — bár egyműsza- kos — négy különböző épü­letben van. Ezért még az isko­lai órarendet is nehéz egyez­tetni, hát még, ha ez sikerült, milyen bonyolult lenne a kö­tött adásidőkhöz igazítani. — Láttam Iskolatelevíziós adást, de utoljára akkor, ami­kor még magam is tanultam. Helyette szemléltető ábrákat, írásvetítőt, néha magnót, le­mezjátszót használok. És az Lskolarádió Tarka-barka cí­mű műsorának felvételét. Az „is” lehetőségei Szvetkó Borbála földrajz­rajz szakos nevelő ugyancsak Budaörsön: — Az órarenddel én sem tudom összeegyeztetni az Iskolatévé adásait. De dél­utánonként nézem a műsoro­kat, s ha véletlenül valame­lyik egybeesik az órámmal, bekapcsolom a készüléket. A földrajz tanításánál az a mód­szerem, hogy megkérem a gye­rekeket, délután otthon tollal, papírral üljenek, a tévé elé. Egyes — a következő órán fel­használható — részekről ké­szítsenek jegyzetet, rajzvázla­tot. Például írják le, milyen a működő tűzhányó, hogyan építi a szél a homokbuckákat. — A rajz, a művészettörté­nek oktatásánál más a helyzet. Ha nem is az Iskolatévé adá­sait, de a televízió ilyen té­májú műsorait jól hasznosít­hatom. Alig akad tanítvá­nyom, aki ne nézte volna a Michelangelo vagy a Leonar­do da Vinci életéről szóló fil­meket. az érdekesebb művé­szethistóriai műsorokat. A lá­tottakat, az azokból leszűrhe­tő tapasztalatokat rendszerint megbeszéljük az órán, s hogy így történhessen. egy-egy adásra előre felhívom a gye­rekek figyelmét. Sokukkal könnyebb megszerettetni a kép­zőművészetet, ha a tv is segít. Jómagam szívesen látnék több, a művészekkel, a nagy tehet­ségek életével foglalkozó fil­met. Ezek életközeibe hozzák az alkotót, az alkotást, felkel­tik az érdeklődést. — Rendszeresen egyetlen kollégám, Tóth Béla használja a tévét, most éppen szabadna­pos. De tudom róla, hogy a tanév elején kérte: a világné­zeti tv-órák idejéhez igazítsák óráit. így az órát hol tv-nézés- sel, hol vitával, beszélgetéssel töltik... Nagy úr a kell Az Érdi 8. számú Általános Iskola igazgatója, Tóth Károly, így kezai a beszélgetést: — Nagy úr a keit. A mi is­kolánk nevelői nehezen boldo­gulnának az Iskolatévé nélkül, mert kevés a szemléltetőeszkö­zünk. Főleg azért, mert ré­gebben egy tíztermes épüle­tünk volt csak, kevés szertár­ral, s nem volt hová tenni az eszközöket. Most is sajátos a helyzetünk: elkészült a 13 termes új épület, de tataroz­zák a régit, így váltott mű­szakban tanul a 23 osztály. — A tévé adásidejét csak a délelőtti órarendhez tudtuk igazítani, így minden máso­dik héten látják a műsort a gyerekek. Mindezt csak úgy érhettük el, hogy az órarend készítésekor az adásidőből in­dultunk Iá —, s előkerül az ominózus órarend, rajta tin­tával a tévés órák, ceruzával a többi. — Gondunk az is* hogy egy-egy évfolyamon két-ha- rom-négy párhuzamos osztály­ban tanulnak a gyerekek, s a felső tagozaton ugyanaz a ne­velő tartja az azonos tárgyhoz tartozó órákat, így némelyik osztály nem látja a tévéadást. Az alsó tagozaton viszont nincs problémánk, mert mind a tizenhárom osztályteremben van már tévékészülék, s mind­egyik osztálynak más a tanítója, összesítve: körülbelül az adá­sok jelét-kétharmadát követ­hetik figyelemmel a gyerekek az iskolában, s időnként meg­teheti a tanító, a tanár, hogy megkéri a kisdiákokat, otthon nézzék a műsort. Mi így oldjuk meg — Egy diaképet vagy egy fényképet mutatni egészen más, mint egy filmet. Van ugyan 16 milliméteres vetítő­gépünk, de a filmkölcsönzés _ utánajárást kíván. A szemlél-’ tetésre kiválóan alkalmas a televízió, s október óta — ek­kor szerelték fel a tanter­mekben a készülékeket — minden, az osztályomnak szóló műsort láttak a gyerekek, azaz a környézetispiereti és anya­nyelvi órákat — mondja dr. Domonkos Béláné, az érdi iSr kola első osztályos tanítónője. — Jómagam nézem még a pe­dagógusoknak szóló adást is, matematikából. — Alapos előkészületet, a műsor tartalmának ismeretét kívánja a tévés óra. Fel kell hívni a gyerekek figyelmét, mire ügyeljenek, milyen fel­adatokat oldjanak meg, mit vegyenek észre. Mert a műsor sokrétű, nagyon tömör, s a pedagógus nélkülözhetetlen ezeken az órákon is. Nem egy órára szól a műsor, a sugár­zott ismeretek később és más tantárgyakhoz is felhasznál­hatók. Persze csak akkor, ha irányított a megfigyelés, amit a gyerekek végeznek. De meg­éri: a tanulók szeretik ezt a formát, mert látványos, zené­vel kisért, s így szinte észre­vétlenül tanulnak. Az év ele­jén, amikor még csak a fo­lyosón állt egy tévékészülék, megesett, hogy három-négy osztály állva nézte végig a 20 perces adást. — Gond? Van az is, mert a központilag, a Tanító című lapban kiadott tanmenet és a tévéműsorok között nagy a fáziseltérés. Az a tapasztala­tom, hogy néhány tanórányi állandó késésben van a tv- adás, ezért nem hat az újdon­ság varázsával. Hasonló je­lenség volt az elmúlt évben, hogy nálunk már a komplex matematikaoktatás zajlott, a műsorok pedig még a régi me­tódus szerint tanították a gye­rekeket. V. G. P. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A magyar képzőművészet mérlege Régebben hagyományként tartották évente, két éven­ként a nemzeti 'kiállításokat, aztán megszűntek ezen monst­re seregszemlék. A Művészeti Alap vásárlásainak anyagából immár másodszor nyílik be­mutató, kicsit helyettesítve is ezen régen oly sokszor meg­nyílt országos tárlatokat. Szük­ség van erre. Mérleg ez az összegezés, jelzi azt, hogy képzőművészetünk mit vég­zett az elmúlt évben, s ki-ki éppen a társak példája, minő­sége nyomán fokozhatja erő­feszítéseit, szüntetheti meg ma­gában a terméketlen nyugal­mat. Másrészt a Művészeti Alap is vizsgázik, hiszen a vásárlások szigorával maga is orientálja egyre jobb teljesít­ményekre szobrászainkat, fes­tőinket. ★ A magyar képzőművészet tel­jessége csak a stílusok szabad­ságán alapulhat. A stílus sza­badságán és a minőség kötött­ségén. Ha ezt a két lényeges szempontot vizsgáljuk, akkor európai összehasonlítás kere­tében azt állapíthatjuk meg. hogy bár a francia képzőmű­vészet évi bemutatkozásai több képi nyelvjárást vonultatnak fel, mint mi, de ami a művek átlagos értékét jelenti, abban mi eléggé élen járunk. Ebben a tekintetben nincs szégyen­keznivalónk. S ez az a pont, ahol a Művészeti Alap a ma­ga művészetpártoló küldetését gyarapítja ízlésformálással, minőségi követelmények ki­tűzésével. A probléma az, hogy a ma­gyar képzőművészét 1979-es bizonyítványa a maga jó, meg­bízható átlagával inkább meg­nyugtat, mint eszmélésre kész­tet. Nem az a baj, hogy kevés a meghökkentő elem, abban van üresjárat elég, de az már hiány, hogy kevés a katarzis, ritkán, rendülünk meg az 1979-es rajzi, festői, szobrá­szt termés előtt. Kicsit túlsá­gosan is tárgyilagos mindaz, amit látunk. Szeretnénk nyug­talanabbul távozni, szeretnénk hevesebben eszmélni igazsá­gokra, örömre, társadalmi és egyéni küldetéstudatra. Rin­gatnak e művek, inkább rin­gatnak, mint felráznak. Ezen az állapoton változtatni szük­séges. Közös munkával, közös bizalommal. Komolyan javult a műgond, de eszmehiány is mutatkozik, s ez hosszú távon nem maradhat meg. ★ Ami jelen van — többnyire figyelemre méltó vagy tisztes érték. A Szentendrén mosta­nában megtelepedett Klimó Károly, Csík István és Bartl József újítókedve töretlen, for­makezelésük elegáns. Ugyan­ez a szellemi szigor jellemzi Eigel István, Fóth Ernő, a váci Cs. Nagy András képeit. Óvári László, a Ráckevén élő Patay László ezúttal is kifo­gástalan színkompozícióval és rajztudással lepi meg híveit — Váli Dezső, a fiatal Tőig Mol­nár Zoltán, a sződligeti Szűts Miklós fejlődése kiemelkedő. Most Tamás Ervin is gondos képeket küldött a tárlatra. So­mos Miklós. Szabados János nemkülönben. Hincz Gyula képzeletbősége felráz a kényelemből — olyan mérték, mely sürgeti a ma­gyar festészet még néhol je­lentkező kényelmének gyors felszámolását. Rendkívül tisz­tességes Sváby Lajos, Csavlek András erőfeszítése, nem iga­zán egyéni az, amit létrehoz­nak és Duschanek János vál­tása sem sikeres, ö váltott — Galambos Tamás megmaradt régi eszközeinél, de ez sem vonzó. Már ismerjük ezeket a gesztusokat, s .elég volt be­lőlük. Vannak finomságok, jó erővonalak Kárpáti Tamás, Kocsis Imre művei környeze­tében, de Lóránt János kicsit elszürkült, nem őrzi régi érő­állapotát. Pirk János igen, az ő következetessége elkerül minden buktatót ugyanúgy, mint Szentendre egyik doyen­jének nagyon tisztességes rész­vétele a tárlaton. , ★ A szobrászi anyagban igazi felüdülést jelentett a gyömrői Pál Mihály bronzból, már­ványból társított „Prófétája”, melynek bravúros drapéria- gyűrése kiemelkedik a kiállí­tás átlagából ugyanúgy, mint Bányai József rendkívül fi­nom fadomborműve. Ligeti Erika érmének címe így hang­zik: „Minden gyermek meg­váltó”. E szimbolikus cím képzőművészetünk holnapját is kijelöli, azt. hogy olyan mű­vekre van szükségünk, melyek felszámolnak minden közönyt és közömbösséget. Losonci Miklós Kalló Viktor: Vöröskatonák KÖNYV A 30 EVES KGST-ROL Nemzetközi, ugyanakkor nemzeti méretű, gazdaságos termelést nem minden területen tudnak megvalósítani. A termelés fej­lesztése tehát bizonyos ágaza­tokra, termékcsoportokra kon­centrálva érhető el, s a fej­lesztést így eleve más orszá­gok igényeit, együttműködési készségét figyelembe véve kell megvalósítani. AZ EXTENZ1V fejlesztés helyébe az intenzív fejlesztés lépett, nemcsak a tagorszá­gok gazdaságában, hanem a nemzetközi gazdasági együtt­működés területén is. A Komplex Program, amelyet 1971-ben hagytak jóvá, ennek formáit, módját szabja meg 15—20 évre. A szerző kitér arra is, hogy eddig mi min­den valósult meg a tervek­ből; alig két éve fejeződött be például a „Szövetség” (oren- burgi) gázvezeték, a Vinnyica és Albertirsa közötti villamos távvezeték építése. Elfogadták továbbá az atomenergetikai gépgyártás fejlesztésének prog­ramját. Szélesedett a tagálla­mok természet- és környezet- védelemmel kapcsolatos együttműködése, hogy csak néhányat említsünk. A szerző külön fejezetben ír arról, hogy mit jelent Ma­gyarország számára a szocia­lista nemzetközi gazdasági együttműködés, de emellett a konkrét együttműködési kér­dések kapcsán mindenütt is­merteti a magyar részvételt, és azt is, hogy hazánk meny­nyiben érdekelt azokban. A kötet a KGST-együttmű- ködés legfontosabb összefogla­ló és részadatait számos, több esetben eddig még nem publi­kált statisztikái táblázattal is szemlélteti, s függelékében át­tekintést ad a tagállamok nemzetközi gazdasági szerve­zeteiről. Nagy haszonnal for­gathatják mindazok, akik a KGST elvi és gyakorlati együttműködésének kérdései­vel kívánnak m°<dsmerkedni. Gáli Sándor közúti járműgyártás, a mű­szeripar és a híradástechnikai ipar fejlesztésénél. Természe­tesen az együttműködésben bizonyos problémák is 'jelent­keztek; a KGST-országok fel­dolgozóipara például sok ter­mék vonatkozásában párhuza­mosan fejlődött, lassan haladt előre a szakosítás, a kooperá­ció, és a műszaki-tudományos együttműködés sem segítette elég hatékonyan a technikai fejlődést. Az elért eredmények és gon­dok arra utaltak, hogy meg­érett az idő az együttműködés továbbfejlesztésére, a szocia­lista gazdasági integráció ki­bontakoztatására. A szerző tárgyalja a gazdasági integrá­ció fokozatos megvalósítását célzó Komplex Program kidol­gozásának jelentőségét, a programban kitűzött feladatok megvalósításának helyzetét s azt az összetett, ellentmondá­sok és érdekkülönbségek út­ján előrehaladó folyamatot, amely oz utóbbi egy évtized­ben az együttműködés új for­máinak kialakulását jellemez­te. Egyetlen tényt emelünk csak ki a sok közül a kötet­ből; a termelés mára a szo­cialista országokban olyan mértékben koncentrálódott, hogy 350 millió fogyasztót ké­pes ellátni. Ezért ennyi lakost magában foglaló országcsooort együttműködése . szükséges ahhoz, hogy a termelőerők a korszerű tudományos-techni­kai követelményeknek meg­felelően, hosszú távon kielégí­tően fejlődhessenek. Nyilvánvaló, hogy a kis és közepes országok saját anya­gi lehetőségeikre és belső pia­cukra támaszkodva optimális södése szempontjából. Az ol­vasó a bevezetőben megismer­heti a KGST létrehozásának körülményéit, az együttműkö­dés alapvető elveit és céljait. A munkásmozgalom lényegi elve, a proletár internaciona­lizmus, a KGST megalakulá­sát követően a gazdasági kap­csolatoknak és a nemzetközi együttműködésnek is fontos elvévé vált — hangsúlyozza a szerző. Ugyanakkor azt is ki­fejti, hogy az internacionalis­ta, nemzetközi érdek a nem­zeti érdeket is tartalmazza, bár a kettő konkrét kérdések­ben nem mindig esik teljesen egybe. A KGST alapokmánya azt is leszögezi, hogy a tagál­lamok együttműködése a szu­verenitás elvén alapszik. Te­hát minden ország szuverén 'jogának kell tekinteni, hogy érdekeltségét valamely kérdés­ben eldöntse. A KÖNYV részletesen elem­zi a KGST fejlődését s meg­állapítja, hogy az első idő­szakban az uralkodó a Szov­jetunió közvetlen segítsége volt a háborús károk helyre- állításában, a tőkés diszkrimi­nációs politika kivédésében. A hatvanas években azonban egyre inkább előtérbe került a népgazdasági tervek koordiná­lása, a kölcsönösen előnyös munkamegosztás. A KGST-országok ipari ter­melésének fejlesztése jelentős mértékben szovjet nyersanyag- forrásokra támaszkodik, ugyanakkor ezek a kis álla­mok a Szovjetunió igényeire, biztos elhelyezési lehetőségei­re alapozva fejlesztették ki feldolgozóiparuk- számos ágát Hazánk ebből indulhatott ki például a gyógyszeripar, a AZ EURÓPAI népi demok­ratikus országok fejlődését, a gazdaság szocialista átalakí­tását — mindenekelőtt a szo­cialista iparosítást és a me­zőgazdaság kollektivizálását — a második világháborút köve­tő években több tényező is nehezítette. Ezek közé tartozik a tőkés országok hideghábo­rús politikája, a gazdasági diszkrimináció és az elszige­telés eszközeinek alkalmazása. A korábbi nemzetközi gazda­sági kapcsolatok tehát meg­szakadtak és a kapitalizmus igája alól felszabadult álla­mokban erősödött a felisme­rés; csakis egymásra számít­hatnak, földrajzi helyzetüknél és egyéb gazdasági adottsá­gaiknál fogva egymásnak ter­mészetes gazdasági partnerei lehetnek. Az egymás közti és gyorsan fejlődő kapcsolataik uralkodóvá válását segítette elő a KGST megalakulása, amelyre 1949 elején Moszkvá­ban került sor. Azóta több mint három év­tized telt el. Milyen fejlődési szakaszokon ment át a szer­vezet, milyen eredményt ho­zott, hogyan hatott a tagálla­mok gazdasági életére, fejlő­désére, miként néz ki a KGST szervezeti felépítése, mik a tagországok közti gazdasági kapcsolatok fő formái? Ezek­kel a kérdésekkel foglalkozik „A KGST 30 éve” című könyv, amelyet a Kossuth Könyv­kiadó jelentetett meg nemré­giben. Szerzője Meisel Sándor, jó szerkezeti felépítésben, át­fogóan mutatja be azt a há­rom évtizedes utat, amely annyira meghatározó volt mind hazánk, mind a szocia­lista világrendszer léte és erő-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents