Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-18 / 14. szám

1980. JANUÁR 18., PÉNTEK mKcrtt W ­VTiirotp Az Expressz kezeli Új ifitábor Ifjúsági kirándulócentrum épül a tiszafüredi magaspar­ton. A folyó mentén szép ter­mészeti . környezetben har­minc hektárnyi területen egy- egy turnusban négyszáz fiatal üdülésére alkalmas táborhe­lyet alakítanak ki. Már elké­szült a feltáró út, az ivóvizet szolgáltató gerincvezeték, a szennyvízhálózat egy része és a jövendő sátortábor helyén a tereprendezés. A társadalmi erővel is tá­mogatott muhka az idén to­vább folytatódik. A tervek szerint ebben az évben átad­ják a központi épületet, amelyben ebédlő, melegítő- konyha, kazánház és orvosi rendelő kap helyet. Megépítik a szociális épületet, a tábor területének belső közműháló­zatát és a külső szennyvíz­gerincvezetéket. Folytatódik a természeti környezet szépítése is. A nagykunsági erdő- és fa­feldolgozó gazdaság eddig 30 hektáron végzett előfásítást, s most újabb területeken létesít fákkal, virágokkal ékesített zöldövezetet. Az Expressz If­júságii és Diákutazási Iroda által üzemeltetett táborban 1981-ben fogadják az első cso­portokat. Télen, nyáron — folyamatosan Szakosított javítás Túrán Rozsdamentes Hódít a műanyag A műanyagok széles körű alkalmazásával jelentősen csökkenthető az a 16—18 mil­lió forintos kár, amelyet a rozsda okoz évente hazánkban. A vegyszer-, hő- és kopásálló új műanyagok birtokában egy­re több természetes anyagot tud nélkülözni a járműipar, az elektronika, sőt a műszer­ipar is, noha e területeken a műanyagok alkalmasísa ko­rábban elképzelhetetlen volt. Most csendes a határ. Annál zajosabbak a műhelyek. Tart a gépek javítása. A kép, persze, sokat változott az elmúlt évek alatt. Jellemző, hogy több gaz­daságban módosították a gép­javítás szezonális jellegét. Míg régebben kizárólág télen volt a nagyjavítás, ma, ahol csak tehetik, s szakmailag, létszámmal és műszakilag fel­készültek rá, az egész évre el­osztották a münkát. Kivéve a betakarítások idejét, amikor sok műhelydolgozó ül gépre. Hosszú átfutás * De hogyan is csinálják Tú­rán? Hol tartanak a gépjaví­tásban, és hogyan szervezik azt? — Azt mondhatom, hogy nálunk már csak kis mérték­ben szezonális a mezőgazdasá­gi gépek javítása — tájékoztat Sára József, Üjhelyi-díjas, a Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Tsz műszaki főága­zatának vezetője. — Van téli gépjavítási ütemtervünk, amely a novembertől április végéig tartó tennivalókat rög­zíti, de mivel évek óta szako­sított javítást folytatunk, mód van rá, hogy év közben folya­matos lehessen ez a munka. Műszaki főágazatunk alapjá­ban véve két nagy csoportból áll. A javítási ágazatban egy- egy műhely feladata a hagyo­mányos, az ötven lóerő vonó­erőt igénylő kisebb munkagé­pek, a száz lóerő feletti nagy teljesítményű eszközök, az erőgépek és a növényvédőgé­pek rendbetétele. Ide tartozék még á gépudvari előkészítő, il­letve felületvédő munkákat végző csoport. Másik ágazatunk a szervizt látja el, s különálló műhelyük van a tehergépkocsik javítá­sára. Olvasó nép Egy folyóirat egy éve "Nem vert fel nagy port, alig j Értő olvasókat akarunk nevel­észrevehető csendességben je­lent meg egy évvel ezelőtt egy új folyóirat: az Olvasó nép. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa vállalkozott a gazda szerepére az Olvasó népért mozgalom II. országos konfe­renciájának ajánlása alapján. De a szép kivitelű folyóirattal bizoriy még csak ritkán talál­koztunk a Pest megyei nép­művelők könyvespolcán. Pedig hasznos módszerekre bukkan­hatunk a példányokat bön­gészve. Íme néhány példa az állandó témakörökből: az ol­vasóvá nevelés lehetőségei és formái; a könyvtárak, mint a közművelődés alapintézményei; rendezvények szervezése; könyvtárak és művelődési há­zak együttműködésének for­mái; könyvkiadás és kö'.zyv- terjesztés; olvasókörök, és. so­rolhatnánk még hosszan. Az Olvasó nép első száma a már említett országos konfe­rencián elhangozottakat adja közre. S nem jegyzőkönyv for­májában, hanem minden nép­művelő számára könnyen hasznosítóható, s már értéke­lésekkel is megtoldott elméleti cikkekként. A negyedévenként megjele­nő folyóirat második példá­nya néhány maradandó értékű írást is felvonultat. Ilyen az ni című riport, amely a Pest megyei Mogyoród egyik peda- gógus-házaspárával készült. Megszívlelendő gondolatokat tartalmaz az iskolai könyvtá­rakról ázóló elemező cikik és Módszertani útmutató az olva­sótáborok szervezéséhez. Fi­gyelmet érdemel a később megjelent számból a rendha­gyó irodalomórák rendezésé­nek tapasztalatait összegező írás. S ugyanígy az Olvasni tanulok című riport, amely Leányfalu egyik tanítónőjének tapasztalatait összegezni az új oktatási módszerek alkalmazá­sával. Tekintélyes elemzést ta­lálunk — a múlt évi utolsó számban — a televízió Nyitott könyv című sorozatáról, s ér­telemszerűen az olvasás és a tévénézés összefonódásáról. Az Olvasó nép második év­folyamának első száma rövide­sen napvilágot lát, s hozzá­férhető lesz a helyi népfront­szervezeteknél. Izgalmasnak ígérkezik a folyóirat körkérdé­se: Mi az olvasás szerepe a cjyorsuló időben. Írók, művé­szek, pedagógusok és olvasók válaszaival ismerkedhetünk meg. A könyvek, valamennyi barátiának hasznosítható ol­vasmánya lehet a Séták antik­váriumokban című rioort. Kr. Gy. Több bútorlap A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat három üzemében évente negyvenezer köbméter bútorlapot gyártanak a ken­derfeldolgozás hulladékából, az egykor tüzelésre használt poz- dorjából. A berendezések jó­val több bútorlap előállítására alkalmasak, azonban több pozdorja-nyersanyag nem áll rendelkezésre. A kenderáruk kereslete ugyanis a világpia­con már nem növekszik. Ugyanígy a kender hazai ve­tésterülete sem. Ezért a fon­tos, importpótló bútorlap gyár­tásának növelését, egyben az értékes berendezések teljes kihasználását faforgács beke­verésével oldják meg. A kísér­letek sikere, s az ennek alap­ján kidolgozott tervek szerint a bútorlapok anyagának egy­ötöde aprított fa lesz majd. Az ehhez több millió forintos ál­lami támogatással, valamint további jelentős összegű hitel­ből és saját erőből vásárolt ap­rító berendezések már megér­keztek Lengyelországból. A fahulladékból pozdorjaszerű nyersanyagot előállító gépso­rokat hamarosan felszerelik a három üzemben, s a második félévben megkezdik a próba- termelést. Évente hatezer köb­méterrel növelik majd az im­portfát helyettesítő bútorla­pok gyártását. Ezekben a hónapokban 230 traktor, magajáró, illetve von­tatott munkagép és tehergép­kocsi főjavítása a feladat a Galga menti tsz-ben. Műhe­lyeikben több mint nyolcva- nan tevékenykednek, hogy ta­vaszra, illetve nyárra minden gép készen várjon sorára. — A múlt évben hozzávető­leg 12 millió forintot költöt­tünk a javításokra és a szer­vizekre. Újdonság,' hogy a fő­darabok felújítására nemrég részleget hoztunk létre — mondja Sára József. — Tulaj­donképpen a kényszerűség vitt rá minket. Hogy csak néhány példát mondjak: most már helyben javítjuk az adagoló­kat, a dinamókat, az önindí­tókat, a generátorokat és a főfékhengereket. Miért volt erre szükség? Sajnos, a főda­rabokat felújító vállalatok drágán, hosszú átfutási idő­vel dolgoznak, emellett azok­nak a szerkezeteknek az ötven százaléka használhatatlannak bizonyult az elmúlt időszak­ban, amelyeket rájuk bíztunk. Nincs tehát értelme kiadni a kezünkből ezeknek a fődara­boknak a felújítását, hiszen a legkellemetlenebb, ha üzem közben minden másodikat ki kell cserélni. Magad uram, ha szolgád, jó segítőd nincsen. Sok tekintet­ben ez a helyzet a mezőgazda- sági gépjavításban. Amíg más géperejű alkalmatosságok ja­vító- és szervizhálózata erő­teljesen fejlődött az elmúlt években, a mezőgazdaságiakról ezt nem lehet elmondani. S ha van is egy-egy szakosított javító cég (például traktor­motorokra, -futóművekre stb.), számuk kevés, s mivel kon- kurrencia nélkül dolgoznak, a több száz gazdaság kénytelen velük beérni... Néhány újítás Ezt éppenséggel nem a túrái tapasztalatok kapcsán mon­dom, bár, lám még őket is érinti, holott. elmondható, hogy ■z átlagnál jobban felkészül­tek a gépek javításának, állag- megóvásának feladataira az elmúlt években. Annyira, hogy némely tekintetben szolgáltat­nak is. — Tavaly negyven teher­gépkocsit készítettünk fel mű­szaki vizsgára, ennyinek a nagyjavítását és alvázvédelmét végeztük el — mondja Mald- rik János, a tehergépkocsi-ja­vító műhely vezetője. — Négy éve szakosítottuk a tehergép­kocsik javítását. Termelőszö­vetkezetünkben 25 IFA tener- kocsi van, ezeket s külső cé­gek NDK-gyártmányú gépko­csijait javítjuk, például áíész- eket, a gabonaíorgalmi válla­latét, tanácsokét. / — Az idén még nagyobb fel­adat vár erre a részlegre is — szól közbe Dios Csaoa, a mű­szaki főágazat-vezető helyette­se. — Otven-hatvan között lesz a javítanivaló tehergép­kocsik száma. — Nemcsak többet, jobban is akarunk dolgozni — szól is­mét Maldrik János. — Csök­kentjük a főjavítások átfutási idejét. Néhány újítást már tavaly bevezettünk. Házilag készítettek a műhelyben dol­gozók kapudarut, amivel a gépkocsik vezetőfülkéi és más darabjai könnyen leemelhetők. A rugókötegdt szét- és össze­szerelő készülék ugyancsak házilag készült. Nemkülönben a fékpofa-szabályozó. Tudja, mi a Mozaik utcába visszük az IFÁ-kat, Roburokat, Barkaso­kat műszaki vizsgára, ahol csak nézik, nézik a bemérő műszereiket, s nem akarnak hinni a szemüknek, hogy ezek a mi fékjeink milyen jól fog­nak ... Pedig semmi titok sincs benne, adunk a minőség­re. Egész évben A gépikocs i j aví tó-műhelytől visszafele jövet arról beszél­getünk még Diós Csabával, aki egyúttal a szövetkezet energe­tikusa is, hogy tényleg jól dol­goznak ebben a műhelyben is, ahol a saját tehergépkocsi­jaiknak minden hónapban egyszer föltétien meg kell je­lenniük szervizre, alapos át­nézésre. Egy ideig az volt a szokás, hogy a kocsi vezetők ilyenkor mindig kérték: az olajcserét is ejtsék meg. Aztán leszoktak róla, mert vettek a műhelybe olajellenőrző mű­szert, ami mindenkit meggyő­zött: hétezer kilométerig is elmehetnek a teherkocsik az- zal'a jó minőségű olajjal, amit használnak. S ha már az olajnál tartunk: a szerviz és a javítóműhelyek­ben nem hagyják kárba veszni a fáradtolajat. Tavaly vettek egy kimustrált vasúti tartályt, egész éven át ebbe gyűjtötték a kivénhedt olajat. S bár nem sokat fizetnek érte: tavaly két alkalommal tíz-tíz ezer li­tert adtak át az Áfor miskolci telepének. Fehér István Metszik a poharat Az Üvegipari Művek Ampullagyárában a gyógyászati üvegek mellett ólomkristályból dísz- és használati tárgyak is készülnek. Termékeik sikerére jellemző, hogy az elmúlt évben az ólomkristálytermékek 95 százalékát exportálták. Ölomkristálypoharak csiszolása. Nagykátai járás Huszonnégy tanterem Amikor arról érdeklődtem, mivel gyarapodnak ebben az évben a nagykátai járás köz­ségei, Várnagy Sándor, a já­rási hivatal pénzügyi osztályá­nak vezetője azonnal vála­szolt: iskolákkal. S mitagadás, hangjában némi elégedettség csengett. Hiszen nemcsak a szülők és gyerekek fogadhat­ják jóleső érzéssel, hogy eb­ben az évben 24 tantermet avatnak a járásban, hanem a pénzügyi szakember is. A 24 tanterem nem kis do­log. Tápiószecsőn és Tápiósze- léin például egy tanteremben több, mint 50 gyerek tanul. Ez az arány jóval meghalad­ja a megyei átlagot. Mind a két nagyközségben még ez év­ben elkészül a Betonyp-ásko- la. — Sem'a tápiószecsői, sem a tápiószelei iskola nem szere­pelt a helyi tanácsok közép­távú tervében. Az égető szük­ségszerűségük miatt 1979 ok­tóberében döntöttek létrehozá­sukról — mondja Várnagy Sándor. — Mindkét iskola 17 millió forintba kerül, ám a társadalmi összefogás lehetővé teszi, hogy csak 15 millió fo­rintot fordítsanak felépíté­sükre. — Mikor adják át az isko­lákat? I — A Betonyp-elemek egy részét a soproni gyár február 10-ig leszállítja, a többi pedig folyamatosan április közepéig érkezik majd meg. Így lehe­tővé válik, hogy Tápiószecsőn augusztusban, Tápiószelén pe­dig novemberben avassák az iskolákat. Augusztusban egyébként két iskolaavatás lesz járásúnkban. Ekkor adják át a szentlőrinckátai nyolctan­termes iskolát, melyhez tor­natermet is építenek. — Bölcsőde, óvoda épül-e a nagykátai járásban ebben az évben? — Óvoda már nem, mivel a középtávú tervben összesen 525 gyereket befogadó óvoda megépítése szerepelt, s már eddig jóval többet — 650-et — átadtak. Bölcsődét viszont épí­tünk. * A járás lakói sokat tesznek azért, hogy saját munkájuk­kal kikerekílséik a köz pénzét. Járásunkban évente a társa­dalmi munka értéke " megha­ladja a 30 millió forintot. Ez annyit jelent, hogy egy lakos­ra megközelítőleg 500 forint­nyi társadalmi' munka jut. Minden valószínűség szerint ez a szám az idén sem csök­ken, sőt inkább növekszik — mondotta befejezésül Várnagy Sándor. K. É. Kisegítő tevékenységek A gépesítés kézenfekvő haszna JjVről évre visszatérő .gond, hogy az ipari ter­melésben a kisegítő tevékeny­ségeknél — elsősorban az anyagmozgatásban indokolat­lanul sok munkaerőt foglal­koztatnak, s mégis éppen ezen a területen gyakori a munkáskéz hiánya. Ennek fő oka, hogy a kisegítő tevé­kenységek gépesítésében — az utóbbi évek valóban számot­tevő fejlődése ellenére — még nem kielégítő a színvonal. A Központi Statisztikai Hi­vatal erre vonatkozó vizsgá­lata is azt igazolja, hogy az iparban a közvetlen termelő­tevékenység kiszolgálását in­dokolatlanul nagy létszámmal valósítják meg, és ezen a te­rületen az elmúlt években sincs kedvező irányú változás. Ez részben abból fajiad, -hogy a beruházások során és a rekonstrukciók alkalmával ál­talában a termelőfolyamat gépesítése, korszerűsítése ll a középpontban, a járulékos tevékenységek gépesítését gyakran elhanyagolják, ezek „megtakarításával” kívánják a befektetések összegét mérsé­kelni. Ennek nyomán — 1972-höz képest — 1978-ban a kisegítő tevékenységet folyta­tók száma több mint 7 száza­lékkal nőtt, miközben az alaptevékenységet folytatók létszáma lényegében nem változott, sőt több területen csökkent. A termelőfolyamat gépesítésének gyors növekedé­se az elmúlt 5 évben jelen­tősen bővítette a karbantar­tási szükségleteit, 's az ott foglalkoztatott munkaerő szá­mának mintegy 14 százalékos növelését tette szükségessé. A népgazdasági terv 1980- ra mérsékelt gazdasági növe­kedést irányoz elő, s a beru­házások bővítésének lehetősé­geit is szűkebben szabja meg, mint a korábbi években., Ez azt jelenti,- hogy a termelés minőségi oldalai körűinek elő­térbe. Szorosan kapcsolódik ehhez, hogy a kisegítő tevé­kenységek a termelőfolyamat­hoz igazodva hatékonyabbak legyenek. Ennek egyik felté­tele a kiszolgáló , tevékenysé­gek jobb megszervezése az anyagmozgatásban, a raktáro­zásban, a karbantartásban. Ebben fontos szerep hárul a termelés programozására, amely a tevékenységek üte­mességének javítását teszi le­hetővé. A rendelkezésire álló szeré- nyebb beruházási lehető­ségek is lehetőséget kínálnak a kisegítő, kiszolgáló és kar­bantartó munka fokozott gé­pesítésére. E gépesítésnek szo­rosan össze kell kapcsolódnia az alkalmazott szervezési mód­szerrel, illetve a hatékonynak "ítélt és bevezetésre kerülő szervezési renddel. A gépesítés alacsony foka ugyanakkor azt, is maga után vonja, hogy a vállalatok a termelési biztonságra való tö­rekvés jegyében gyakran az indokoltnál nagyobb kisegítői létszámot tartanak állomány­ban, mert a vállalatok közöt­ti kőoperáció fogyatékosságai ezen a területen is gondot okozhatnak a folyamatos ter­melésben. De például ezért magas a tmk-létszám, m’ert attól tartanak, hogy a javítá­sokra szakosodott vállalat nem végzi el megrendelés szerinti időben a szükséges munkát, vagy nem vállalja a meghibásodások gyors kijaví­tását. S hasonló megfontolás­ból duzzad fel a vállalatok tulajdonában levő szállítóesz­köz-állomány, és országos méretekben kihasználása ala­csony szintűvé válik. Mindeb­ből az következik, hogy javí­tani kell a vállalatok • közötti kooperációnak ez irányú tevé­kenységét is. Az MSZMP XII. kongresz- szusának irányelvei a mun­kahelyek száma és a rendel­kezésre álló munkaerő közöt­ti jobb összhang megteremté­sét és ennek' érdekében a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti szervezett át­csoportosítását és átképzését jelöli meg célul. Nem kétsé­ges, hogy e folyamatban fon­tos láncszem, a kisegítő tevé­kenységnek e termelési folya­mattal való összehangolt gé­pesítése, s ezeknek a tevé­kenységeknek jobb megszer­vezése számottevő munkaerő- tartalékot szabadíthat fel. i Ennek megoldása nemcsak vezetési, szervezési és pénz­kérdés, hanem szemléleti vál­tozást is igénylő feladat. A vállalati vezetésben — nem kismértékben az elmúlt évti­zedekben érvényesült gazda­ságirányítási követelmények miatt — a végtermákcent-. rikus gondolkodás vert gyö­keret, ami a termelékenység­növelő feladatokat is közvet­lenül ehhez kötődően alakí­totta ki. Kevesebb figyelem jutott a kiszolgáló tevékenysé­gek racionális megszervezésé­re, ezen a területen a mun­katermelékenység tartalékai­nak feltárására. IV smcsak az irányításban és a vállalati vezetés­ben kell megteremteni a szükséges szemléleti változá­sokat, hanem a dolgozók kö­rében is. Az anyagmozgatás­ban például, ahol a dolgozók viszonylag kis szakmai felké­szültséggel, gyakran igen ne­héz fizikai munkával, magas bérekért dolgozhatnak, a gé­pesítés nemcsak a létszám csökkentésével jár. A munka fizikai terheinek jelentős csökkentését hozó gépesítés a szakmai képzettséggel szem­ben is új követelményeket tá­maszt. A vállalat szakmai ve­zetésének és társadalmi akti­vistáinak nagy szerepe van abban, hogy mennyire válik zökkenő nélkülivé az átcso­portosítás és átképzés folya­mata, milyen gyorsan szaba­dul fel e területen a más feladatok megvalósításához oly szükséges és hatékonyab­ban alkalmazható írum'-^skéz. W. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents