Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-17 / 13. szám

1980. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK ***** .# jn­Eredeti íz Hagymaolaj Gyógyszer alapanyaga is Az utóbbi években ugrás­szerűen megnőtt a fűszernö­vény eredeti ízét, illatát, fű­szerező tulajdonságait egy­aránt tartalmazó makói hagy­maolaj iránti kereslet. A töb­bi között azért is, mert könnyen szállítható, kis he­lyen tárolható. Használják a tengerjáró hajók konyháin, s megtalálható Svájc, Hollan­dia, a Német Szövetségi Köz­társaság éttermeinek asztalain hígítva, más ízesítő anyagok­kal keverve. Ezenkívül gyógy­szeripari alapanyagként is fej­használják a hagymakivona­tot. A világpiaci igényekre rea­gálva, a Zöldért vállalat bőví­tette szatymazi telepének illó­olaj-előállító részlegét. Az idei termés betakarítása óta úgynevezett lepárlásos eljárás­sal 200 vagon vöröshagymát dolgoztak fel, s ebből a meny- nyiségből mintegy 2 mázsa olajat készítettek. Ennek érté­ke csaknem 200 000 dollár. Eredményes év vo/f Arany színű, illatos, édes A méhcsaládok kaptárokban telelnek Halásző-vadásző őseink még hírből sem ismerték egykoron a cukrot. Eledeleiket mézzel édesítették, a mézet a szorgo­san gyűjtögető méhektől ka­parintották meg, lépestül. Ké­sőbb már „háziasították’l a méheket, kaptárakát építettek, kiismerték az apró, szárnyas rovarok szokásait, megtanulták a mézpergetés fortélyát, hasz­nosították az értékes mellék- terméket, a méhviaszt. Sereg­nyi népdalunk, ráolvasós mon- dókánk, jókívánságunk fog­lalja magába a méz szót. „Méz, méz méz, termett méz, termett méznek áldott sárga lehullott virága”, — „aj­ka édes, mint a méz”, — „tej- jel-mézzel folyó Kánaán”, — szorgalmas, mint a méhecs­ke”, — „elmúltak a mézes he­tek”. ­Mézért — pénz Itt, az Alföld akácos, rét- legelős vidékén is'régi'hagyo­mánya volt a méhészkedésnek. Zsámbék—Tök Saját és közös gondok ötezer ember lakja a két községet, Tököt és Zsámbékoi. A két falu most már 10 éve egynek számít, legalábbis köz­igazgatásilag. Nem könnyű a helyzete ilyenkor év elején Szűcs István tanácselnöknek, a tervek elkészítésével, elfo­gadtatásával, hiszen mindkét falunak a saját baja a leg­fontosabb. A kettőből kell egyet csinálni, mert csak a ta­nács közös, a gondok koránt­sem. Tök község szélén, három asszonnyal találkozunk. Mindent a központban — No, pont jókor érdeklő­dik a közösködésről, legyint bosszúsan egyikük, a két má­sik egyetértőén bólogat. — Ép­pen most mérgelődünk, hogy azt az egy kis háztartási bol­tot is bezárta az áfész, ami eddig volt. Igaz;,hogy itt csak ezemégyszázan laknak, de azért még nem kellene mosto­hagyerekként kezelni^ ben­nünket. Most már egy doboz festékért is Zsámbékra kell menni. Azt már lassan meg­szokjuk, hogy kenyér meg zsemle is csak dél felé van, de ez már túlzás. Ha nem nyit­ják ki, nem fizetjük tovább a részjegyet. Mit csinál majd az áfész, ha vagy ezren vissza­mondják? Zsámbék másfél kilométer, de a két község összeépült már. A tanácselnök: — Tudok a bolt bezárásáról, minket is meglepett, mert az áfész nem értesített előre. Már elküld­tük a levelet, amelyben hiva­talosan kérjük, hogy ne zár­ják be a boltot. Bár forgal­ma alig volt, az igaz, ennek ellenére nem értettünk egyet a megszüntetésével. — Talán nem volt mit vá­sárolni ibenne... — Az ellátás nem a mi fel­adatunk, az az áfész gondja. Egyébként ők arra hivatkoz­tak. hogy lehetőleg mindent a központban, Zsámbékon kell üzemeltetni. Múzeumi vihar — Milyen volt a tavalyi év? — Amit terveztünk, azt si­került megvalósítani. Elké­szült öt pedagóguslakás, 1750 méter járda. A társadalmi munkatervünk előzetesen 600 ezer forint volt, ám év végére a két községben ez 902 800 fo­rintra rúgott, és megnyílt a lámpamúzeum is. — Zsámbékon meg ez ka­vart vihart. — Hát igen ... mert az em­berek nem érzik a jelentősé­gét. Főleg az váltott ki sok el­lenérzést. hogy csaknem 500 ezer forintért őrjítettünk gond­noki lakást. Ez volt a kérése a tulajdoné.'úpk aki cserél - a községnek ajándékozta a közelítőleg 2 millió forintot érő gyűjteményét. Így most van egy önálló, ritkaság szám­ba menő lámpamúzeumunk. Erre a pénzt egyébként sem a saját alapunkból vettük. — Ügy tudom, az idén kö­rülbelül ennyi, ötszázezer fo­rint jut összesen falufejlesz­tésre. — Így van. Még jó hogy ta­valy elkészültünk a múzeum­mal, mert most már nem tud­tuk volna megcsinálni. Az idei költségvetésünk nem sok, de vigyázunk arra, hogy a társ­község ne legyen hátrányba Zsámbékkal szemben. — Mit terveztek ez évre? Derül a tanács — Erről nem nyilatkozha­tok, amíg nem döntött a ta­nácsülés ötven tagja. Még nem lehet tudni, hogy mire mennyit kapunk. — Mi okozza mostanában a legtöbb álmatlan éjszakát a közös tanács elnökének? — Ügy eloszlatni a meglevő kis pénzt, hogy mindenre jus­son, és egyik község se érez­ze azt, hogy hátrányosabb helyzetben van a másiknál. De ez nem új keletű gond, nagyon nehéz okosnak lenni. Tíz éve annak, hogy a két község egy közigazgatási terü­let lett, közös tanáccsal. B_ár a tennivalók kétszeresére nőt­tek, és az idei év sem indult a legjobban, eddig mégis rendben mentek a dolgok. A fejlődés legalábbis ezt mu­tatja. Látó János Múlt időben írom: volt. Egy­re kevesebb a jól gondozott, a gazdáknak hasznot hozó mé­hes, egyre többet, messzebbre kell utazni a méhcsaládokkal azoknak, akik komolyan fog­lalkoznak a mézgyűjtéssel. Pedig az az édes „természeti adomány” nagy kincs. Nép- gazdasági hasznot hoz. Cegléden, az áfész kebeién belül működik egy méhész szakcsoport, amelynek most ötvenhat tagja van. Évtizede még kétszer ennyien voltak. A létszám csökkent, viszont a termés mennyisége nőtt. Azok, akik a méhészkedéssel egy-két év alatt szerettek volna hasznot húzni, nem jól számítottak. Másoknak ked­vét szegte, hogy ezekkel a gyűjtögető apróságokkal is foglalkozni kell, mint bármely más házi jószággal. Igénylik a rendet, tisztaságot, a hozzáér­tést. A vándoroltatáshoz kellő előkészület, szervezés és arra szánt idő kell. Pórul jár a kezdő méhész, ha nem ismeri a méhek szokásait, életmód­ját. Tehát ezt is tanulni kell. Elmaradhatatlan a barkácso­lás, hiszen szakbolt ide, segít­ség oda, sok mindent az em­bernek magának kell megcsi­nálnia, hogy méhészete gon­dozott legyen és a mézért cse­rébe pénz csörgedezzen a zsebbe. A: méhész szakcsoport ja­nuár első munkanapján tar­tott tanácskozást a Kossuth Művelődési Központban. Ösz- szegezve múlt évi eredmé­nyeiket, a szakcsoport veze­tője, Kutast Sándor elmond­ta, hogy 20 600 kilogramm méz átadására szerződtek és ehe­lyett 35 800 kilogrammot sike­rült átadniuk, továbbértéke­sítésre. Természetesed azért ki-ki hagyott egy kis tarta­lékot a háznál, saját haszná­latra, eladásra, méheinek. Ez is van vagy 12 000 kilogramm. Bár a méhcsaládok száma át­lagosan nem nőtt (most sin­csen sokkal több, mint pél­dául az 1950-es évek végén, amikor a 8000 kilogrammos átadási tervet is nehezen telje­sítették), de szakszerűbben foglalkoznak velük, így érnek el jobb eredményt. Termé­szetesen az időjárás és a vi­rágnyílás is kedvezett a mé- heknek. Ta\r.aszi vándorok A szakcsoporton belül ki­alakult társulásokat találni. Szervezetten, együtt indulnak mézgyűjtő vándorútra, össze­fognak, szállító járművet fo­gadnak a kaptárukhoz, eszkö­zeikhez. így kisebb a költség. Kora tavasszal a gyümölcsfák, azután a virágzó repceföldek kínálják a mézet, később az első1 akácnyílásra kitelepülnek a ceglédi, nagykőrösi, mikebu- dai, pusztavacsi határba, az akácosokba. A második virág­zás már Nógrád megyében ta­lálja a ceglédi méhészeket. A Budapesti Közlekedési Vállalat TROLIBUSZ ÜZEMEGYSÉGE FELVESZ autószerelő, gépjármű-villamossági műszerész, akkumulátorkezelő és gumiszerelő szak- és betanított munkásokat. Bérezés a vállalati kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet: a BKV Trolibusz Üzemegységében Budapest X., Pongrác út 6—7. Telefon: 137-212. Nyáron van a „ki mit tud” ideje, ekkor a napraforgótáb­lák közeiét, a lucernásokat ke­resik fel. Közben figyelik az- újságot, a rádiót, a MÉM ál­lategészségügyi szolgálatának információit. A kémiai nö­vényvédelem — ha azt a kö­zös gazdaságok nem az elő­írásnak megfelelően hajtják végre — nagy kárt okozhat a méhészkedőknek, pusztulnak seregével a szorgos szárnyas rovarok. Az utóbbi években a ceglédi szakcsoport tagjai­nak emiatt nem gyűlt meg a bajuk. Az általuk járt vidéket eddig elkerülte a másik rém. az ázsiai nagy atka is. Kell a szakértelem Ilyenkor télen a kaptárak kellemes melegén pihennek, él­degélnek a méhcsaládok. Bez­zeg a méhészeknek jut azért tennivaló. Javítják, pótolják felszerelési tárgyaikat, hálóz­zák a kereteket, megkezdik a tavaszi előkészületeket. Felke­resik az áfész Irinyi utcai boltját, ahol beszerezhetik a szükséges eszközöket. Vannak, akik könyvet, szakirodalmat forgatnak szabad óráikban — sajnos, kevesen. Amikor a művelődési központban szak­csoporttalálkozót tartanak, rendszerint ismeretterjesztő előadás meghallgatásával kap­csolják egybe. Október óta nyolc előadást hallgathattak, valamennyi az eredményes méhészkedést segítette. Cegléd havas utcáit járva, ha az embej felfigyel egy- egy ablakba" kitett ’ cédulára, táblácskára, több háznál ol­vashatja: „valódi akácméz kapható”. A kínálgató felirat láttán szinte szánkban érez­zük kellemes, semmi máshoz nem hasonlító ízét, a gyógyító mézes teákét és gyermekko­ri, boldogan szopogatott méz­cukrokét, a vásárfia mézes- bábokét. Dúdoljuk: „Méz, méz, 'méz, termett méz, termett méznek áldott sárga lehullott virága”. És foppan a jég a talpunk alatt. Eszes Katalin Vizsgáznak a cipők A Bőr-, Műbőr- és Cipőipa­ri Kutató Intézet minőségel­lenőrző osztályán rendszere­sen ellenőrzik a bőr-, műbőr- és cipőipari termékek és alap­anyagok minőségét, szabvá­nyosságát. Többek között vizsgálják a tartósságot, a vízállóságot, az esztétikai ki­vitelt is. Korszerű berendezé­sek és műszerek állnak a vé­leményező szakemberek ren­delkezésére. A mért adatok birtokában felhívják az alap- anyaggyártók és -feldolgozók figyelmét az előforduló hibák­ra és figyelemmel kísérik azok kijavítását. Új típusú akkumulátor Üj autoakkumulátor típus próbagyártását kezdik meg a Villamos Berendezés és Ké­szülék Művekben. A külföldi licenc alapján készülő akku­mulátor élettartama másfél- szerese, indítóteljesítménye pedig kétszerese lesz a koráb­biakénak. Az új akkumulátort eredetileg keménygumi edény­nyel gyártották volna, de a villamosszigetelő- / és mű­anyaggyár javaslatára köny- nyebb fajsúlyú — és a ke­ményguminál tízszer termelé­kenyebben gyártható — poli­propilén edényt alkalmaznak majd a személygépkocsikban, teherautókban egyaránt hasz­nálható termékhez. Az új autóakkumulátor. amely a tervek szerint telje­sen fölváltja majd a hagyo­mányos cellafedeles akkumu­látorcsaládot, a gyártást is forradalmasítja mindkét gyár­ban. A VBKM üzemeiben le­hetőség nyílik arra, hogy a szerelést szalagon végezzék, ami harminc százalékkal nö­veli a termelékenységet, s nyolcvan százalékkal csökken­ti az ólomszükségletet. GOMBÓ PÁL: C^óiitörtöhi Loliléí | Mint mór közzétettem értesülésemet: a 1 múlt esztendő utolsó napjaiban rengeteg i különös esemény történt. Folytatom is mer- = tetősüket. KONCERT Nagy tömegben gyűlt össze a mindkét nem­beli nadrágos ifjúság a Kis Sportstadionban, hogy meghallgassa a Mar-O-Hya együttes szupergála koncertjét. Az emelvényen ott ál­lott az elektromos orgona, körülvéve a gitá­rok udvartartásától; a Mar-O-Hya hat művé­sze, a másodáMású elektromérnök, a két hang­szerhordozó, a menedzser és néhány zeneszer­ző, valamint szövegíró az öltözőben! tartózkod­tak. A közönség unalmában és ifjúd hevében fütyült, dobogott, hogy kezdődjék az előadás. És egyszerre fel is bőgtek a hangszórók. így: — Csöpike, itt a Heteske beszél, elakadtam a ligeti felüljárón, csókolom. Egyébként Búék! — Búék magának is Heteske. Küldjék szer­vizt? — Nem, a forgalomban van dugó. Ha Iá ve­rekedtem magam, beszólok. — Itt Hurka egy, Hurka egy, Kolbásznak. A Nyugatinál elfogtuk Szajol Eleket, a zsebében 153 dollárral és egy dr. Kovaltsik M. Benő egyetemi tanár nevére szóló személyi igazol­vánnyal. Vétel. — Hurka egy, Hurka egy! Menjenek az As­toria aluljáróhoz, valaki saját főzetű kisüstit árul, feltehetően metilalkoholból. Hozzák be két üveg pezsgővel együtt. Végeztem, kolbász. A közönség hatalmas tapsviharban tört ki. A hangszórók tovább közvetítettoK. — Csókolom Csöpike, baj van. Nem tudok feljutni a Meredek utcába, mert befagyott... — Halló, itt százkettes. Éppen a Meredek utcában vagyok, lefelé megy az út,'kit vegyek fel? Már nem is kell, itt áll egy bombanő. kezében bőrönd, ő lesz az. — Szafaládé kettő jelentkezzen. Szafaládé kettö jelentkezzen. Hurkaegy erősítést kér. irány Astoria aluljáró. Kolbász, vétel. A Mar-O-Hya együttest, amikor megjeleni, a tömeg vissziatuszkolta az öltözőbe, és egész este a taxit és a rendőrséset hallgattak, ame­lyek adásait az elektromos orgona kiválóan fogta. Az együttes, valamint a menedzser, a zeneszerzők és szövegírók bánatukban leitták magukat. Az est fénypontja az volt. amikor felhang­zott a hangszóróban : — Virsli és Szafaládé! Virsli és Szafaládé! Menjenek a Kisstadionba, a Mar-O-Hya együttes tagjai bejelentés szerint metüalko- hoit ittak. Mentők útiban vannak. Végeztem, kolbász. FELTŰNŐ ADAT Az íróasztal mögött civil ruhás nő ült. Nagy Gyula átnyújtotta személyazonossági igazol­ványát. — Az anyakönyvi részt Kívánom helyesbit- tetni — mondotta. — Megnősültem. A rendőrhatóságot képviselő nő unott moz­dulattal átvette a dokumentumokat. Az anya­könyvi kivonatban az állt, hogy Nagy Gyula érvényes házasságot kötött Tóth Máriával. A személyazonossági igazolvány anyakönyvi ré­sze szinte dugig telve volit, és bizonyos rit­must látszott tükrözni. Nős, házastársa Tóth Mária... Elvált... Nős, házastársa Tóth Má­ria ... Elvált... — És most megint Tóth Máriát vette fele­ségül — állapította meg a rendőrségi alkal­mazott. Unottsága megszűnt, amíg az irato­kat tanulmányozta, arcán figyelem tükröző­dött, amelyet végül is enyhe ingerültség szí­nezett. — Tóth Máriát, i-gan — mondotta Nagy Gyula. — Nem tudnak megférni egymással, mégis szeretik egymást — mondotta a tisztviselőnő. — Elválnak újra házasodnak. Ezt én megér­tem, de — csattant fel .a hangja — márt kell ezért nekem többét dolgoznom?! A legköze­lebbi válóper helyett menjenek külön üdülni és kész. ■— Tévedni tetszik — mondotta Nagy Gyu­la. — Én soha sem vettem még el volt felesé­gemet. I A nő tekintetében nagy kérdőjel görbült. — Tudniillik — folytatta Nagy Gyülia — én egyszer azt álmodtam, hogy egy Tóth Mária oldalán leszek boldog. Azóta kísérletezem kü­lönböző Tóth Máriákkal. Kettő nem vált be, talán most ez »^harmadik ... — Az más — mondotta erre az ügyintéző. — Látom, maga komoly ember, elektronikus < mű­szerész. Várom a legközelebbi adathelyesbí­tésre. Egyébként Tóth Mária hadnagynő vá­gyóik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents