Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-16 / 12. szám
4 1980. JANUÁR 16., SZERDA JELEN ES MULT GÖDÖLLŐN Egy régi film és egy mai levél Sokat vitatott, s máig is eldöntetlen kérdés: milyen legyen a viszony a tömegméretű tervezés és az egyedi tárgyak készítése között, hogy az ipari formatervezés fejlődésével párhuzamosan meg keld-e szűnnie a kézművesként végzett iparművészeti tervezésnek és tárgyalkotásnak, vagy nem. A fejlődés iránya természetesen az. hogy a tervezőcsoportokat foglalkoztató korszerű gyári műhelyekkel szemben egyre kisebb jelentőségűekké vádnak a sorozatok előállítására alkalmatlan egyéni műtermek — meggyőződésem azonban, hogy a kétféle munka beláthatatlan ideig még együtt, egymást kiegészítve létezik. Éppen a lakótelepek korában erősödik az emberekben az igény, hogy környezetükben olyan tárgyak, használati eszközök kapjanak helyet, amelyekkel személyes viszonyt alakíthatnak ki. Ebből is következik a népművészet iránti érdeklődés. a természetes élet és művészet eszméjét hirdető angol preraffaeliták s az Európa- szerte kibon takozott mozgalom, a szecesszió felfedezése. A kivonulás művészeiről hazánkban is jó néhány, a mozgalom egészét vagy egy-egy alkotó munkásságát bemutató mű jelent meg. nem ismeretlen az a munka sem. amelyet a gödöllői művésztelep lakói a század első két évtizedében végeztek: két évvel ezelőtti kecskeméti kiállításúik katalógusában Geller Katalin és Keserű Katalin művészettörténész több mint száz tételből álló bibliográfiát közöl. Egy festő arca A gödöllői hagyományok azonban mégsem annyira ismertek, mint amennyire annak kellene lenniük. Azt hiszem, a gödöllői átlagember nagyon keveset tud arról, milyen eredményeket értek ed ötvem. hatvan évvel ezelőtt az itt élő alkotók. Nem arról van szó. hogy életművük, a művészi színvonalat illetően páratlan jelentőségű lenne, hanem arról, hogy sokoldalú munkásságuknak nem egy részlete a mai törekvések alapjául is szolgálhat. Az elmúlt hetekben, hónapokban azonban több olyan dolog is történt amely azt Ígéri. hogy az egykori művésztelep munkája szélesebb körben válik ismertté. Egészen tömören fogalmazva: egy amatőrfilmről és egy levélről van szó. Az amatőrfilmet több mint negyven évvel ezelőtt forgatták. Aki készítette: Gellért Károly, most nyugdíjas főkönyvelő, nemcsak a filmezés, hanem az irodalom, a művészetek nagy barátja is volt és maradt a mai napig. A harmincas években a Pallas Nyomdában dolgozott, baráti kapcsolatba került Kodolányi Jánossal, Németh Lászlóval, Veres■ Péterrel. Nos. Gellért Károly, aki 1935-ben költözött Gödöllőre, megismerkedett az akkor hatvanas éveiben járó Nagy Sándor festőművésszel — s máig épen maradt filmszalagon őrizte meg az alkotó alakját műveit. A gödöllői városi tanács lemásoltatta a kópiát így a Petőfi moziban tartott szakmai vetítésen viszonylag jó minőségű filmkockák mutatják az Erzsébet parkot ahol Nagy Sándor kedvvel festett az építészetileg is jelentős műtermes házat, a szelíd figyelemmel, lágy mozdulatokkal dolgozó művészt. Látjuk üvegablakait. Ady-illusztrációit. a nagyméretű kartonokat. amelyeket *«yik legjelentősebb munkájához. a pesterzsébeti plébánia- templom fresikósorozatához készített. Nem vitás, hogy ez a rövid de a szakemberek számára is érdekes amatőrfilm. a művel együtt az alkotót és környezetét is megmutatva a művészetpedagógia hatásos eszköze lehet: érzelmileg hozza közel a nézőhöz a művészete* jól egészíti ki az előadók szavait. Mert a városi tanács eleré ilyen szándékkal készített az eredeti filmről két másolatot: az egyiket a Helytörténeti Gyűjtemény őrzi majd, a másikat iskolák, művelődési házak vehetik kölcsön. Hagyományok, lehetőségek Ha Gödöllő múltjáról beszélünk, aligha feledkezhetünk meg a Helytörténeti Gyűjteményről. A tárgyi, fotódokumentációs és írásos anyag gazdagságát tekintve bátran múzeumnak is nevezhető intézményről. amely természetesen állandóan gyarapítja a művészteleppel kapcsolatos műtárgy-gyűjteményét. Mostanában magnetofonnal keresik fel azokat, akik adatokat közölhetnek a századelő törekvéseiről. A magnószalagról természetesen nem hiányzik a kilencvenöt éves Remsey Jenő festőművész hangja sem, aki 1909-ben ösztöndíjjal érkezett Gödöllőre, hogy a szövőiskola számára tervezzen. A gödöllői művész telep első nagy korszaka 1920-ban véget ért. A világháborúban szétszóródott tagok közül csak Nagy Sándor és Remsey Jenő tért vissza a városba. Kettejük munkássága biztosította a folyamatosságot, majd — s most nem elsősorban képző- művészetről, hanem bábját- szásról van szó — Remsey Jenő gyermekedé, családjáé. Az Első Marionett Színházat még — ahogyan Remsey Iván festőművész lírai hangulatú emlékezésében írja —, gyermekként. 1934—35-ben hozták létre. Ennek hatása — a műteremben tartottak előadásokat —. még csak szűkebb baráti, ismerősi körben érvényesült, a második, a Nagy Marionett Színház azonban, amely 1947— 53 között működött, már a helyi lakosság széles rétegei előtt ismertté vált. Két évadban tartottak nyilvános előadásokat. három éven át élvezték a Népművelési Intézet havi ezer forintos támogatását. A bábjátszás Magyarországon című könyv (Művelt Nép Könyvkiadó. 1955) külön fejezetet szentel munkásságuknak. Többek között a bábjátszásra gondolt Vitányi Iván, a Népművelési Intézet mai igazgatója. amikor a közelmúltban azt írta Benedek Jánosnak, a városi tanács elnökének: a helyi hagyományok és azok az eredmények, amelyeket a Helytörténeti Gyűjteményben a gyermekkultúra terjesztése és a hátrányos helyzetű fiatalok közművelődési foglalkoztatása területén elértek, alkalmassá tennék a gyűjteményt arra, hogy olyan, országosan is a figyelem előterébe kerülő kísérletet folytasson, mely a múzeumi jellegű intézmények közművelődési célú felhasználásának problémáira adhatna választ. A sajátos gödöllői szellemi bázis országosan egyedülálló — áll a levélben —, ezért 1—2 helyiségben speciális gyermekmúzeumi részleget kellene kialakítani, olyan teremmel. amely gyermekfoglalkozásra is alkalmas, az udvaron pedig játszóteret kellene létesíteni. Mind több támogató Ha úgy akarjuk, akkor csak egy amatőrfilmről és egy elismerő levélről van szó. Ám ha késlekedünk a lehetőségek kihasználásával, a filmtekercs megmarad leltári tárgynak, a levél pedig iktatószámmal ellátott papírnak. A gödöllői közművelődés irányítói, a ma is a városban élő művészek azonban tudják, hogy mire kötelezik őket a hagyományok és mai cél jaink. S úgy tűnik, egyre többen segítik munkájukat. P. Szabó Ernő Hétnyehii szótár A világon egyedülálló hét nyelvű szótár hagyta el az Akadémiai Kiadó műhelyét. A két vaskos kötetben búvárko- dók nemcsak arról értesülnek, hogy hányféle állat népesítette be Európát az egyszerű egysejtűtől a gibraltári majomig, hanem arra is választ kapnak, hogy mi ezeknek az élőlényeknek hivatalos latin nevük, s hogyan nevezik őket a magyaron kívül a nagy európai nyelveken: angolul franciául, németül, oroszul spanyolul. Az „Európa állatvilága” című hétnyelvű szótár 12 ezer szócikke, összesen 150 ezer állatnevet tartalmaz, s e nevek 90 százaléka hiányzik a legnagyobb külföldi és hazai általános szótárakból. A kötet négy évtizedes gyűjtőmunka után hagyhatta el nyomdát. A szerkesztők több mint 100 ezer .forrásmunkát építettek be anyagába, s több ruháskosárnyi levelet váltottak külföldi kutatókkal, zoológusokkal. Elsősorban zoológiái szakmunkák anyagát gyűjtötték ki, de figyelembe vették a tudomány-népszerűsítő műveket, például „Brebm”~et, illetve az Uránia „Állatvilág” köteteit. A KULTÚRA PÉNZÉ Ésszerű takarékosság O Mint ismeretes, a rendezvényekkel és a különböző kiadványokkal kapcsolatos indokoltan takarékos gazdálkodás megvalósítása érdekében a Minisztertanács a múlt évben határozatot hozott. A megyei tanács elnöke felhívta a figyelmet, hogy idén és a következő években a legszigorúbb takarékosság érvényesüljön államigazgatási szerveinknél, tanácsi vállalatainknál, a művelődési központokban, a múzeumokban egyaránt. Pest megyében is csökkenteni kell a propagandára, a műsorfüzetekre és plakátokra, valamint az egyéb tájékoztató nyomtatványokra fordítandó kiadásokat. Ez érvényesül már a januári műsorfüzetek megjelentetésében is. Szentendre terjedelmében mintegy felére csökkentette a megye egyik legügyesebben összállított havi, füzetes tájékoztatóját. Egyszerűbb lett a borítólap, de a takarékosság nem megy a tartalom rovására. A helyi műsorok ismertetése mellett szép tanulmánnyal • emlékeznek meg a most 80 éves Barcsai/ Jenőről, s helyett kapbtt Vidor Miklós Egy Barcsay képre című, negyedszázaddal ezelőtt írt megkapó verse. ____________________« _____ In dokolt, hogy korlátozni kell a sok helyen tapasztalható és felesleges plaká'fcdömping- get. Legtöbbször olyan ren dezvényt is reklámoznak hirdetményekkel, ahova már jegy sem kapható, s amelyekről közönség hírt kapott műsorfüzetből, újságból, kézzel írott felhívásokból stb. Mértéktartóbban tervezik egy-egy tájegységre, vagy területre kiterjedő, helyi jellegű művészeti rendezvények (Szentendrei Teátrum, Fóti Napok, Humorfesztivál stb.) költségeit, csökkentik az al (talmi, a szűkebb közönség által igényelt, vagy a ráfordításhoz képest elenyésző bevételt biztosító előadások tartását. A széles körű társadalmi segítséggel működő zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum bevételei meghaladják a ráfordítások, a rendezvények költségeit. Ez a kezdeményezésre méltó példa is bizonyítja, hogy a kulturális rendezvényeknél is érvényesíthetőek a gondos, körültekintő gazdálkodás feltételei csakúgy, mint a gazdasági élet más terüle tén. Papp Rezső RADIOFIGYELO ÉLETMENTÉS címmel Görgey Gábor kishangjátékát hallhattuk a Zsebrádiószínház műsorában. Az ebben az adásban megszólaltatott átlagosan húszperces alkotások igen sajátos műfajt képviselnek. A rendelkezésre álló rövid idő nagyon is erőteljesen megszabja a műveknek mind a formáját, mind pedig a tartalmát. A formai oldalt tekintve nyilvánvaló, hogy csak alig két- három, esetleg négy szereplő felvonultatása lehetséges, illetve célszerű. Ugyanakkor a szereplők közti viszo-. nyok, kapcsolatok nem lehetnek túlságosan szövevényesek, mivel ez esetben már magának a kapcsolatrendszernek a felvázolása is a megengedettnél jóval több időt igényelne. A mű minőségét végső soron a poén sikere szabja meg, vagyis az: mennyire világítja át a poén a műben megrajzolt szituáció lényegét vagy lényegtelenségét. Itt persze rendkívül fontosak az arányok. Tudniillik, ha a műben ábrázolt helyzet vagy probléma túlzottan bonyolult vagy sokoldalú, akkor kérdésessé válik, hogy vajon egyáltalán •»! lehe*-° intézni a dolgot egy XíénnsV 'egyen az bármilyen meglepő Ügy vélem, Görgey Gábor most hallott darabja ép^en az említett aránytalanságban szenved. A kétségkívül sajátos alaphelyzetből ugyánis (egy makulátlanul tisztességes ember kiment a Dunából egy lump, részeges alakot, ám az életmentő a vízbe fullad) az író, pontosabban a darab meditativ hajlamú főhőse eljut az egyéni áldozatkészséggel kapcsolatos hihetetlenül bonyolult morális és közéleti-politikai vonatkozások boncolgatásáig. Megjegyzem, ezek a fejtegetések is legalább annyira félszínesek, mint amennyire jól hangzanak. A szellemi és időzavarral küszködő hős végül elsüti a megf ellebbezhete tlen poént: miután bejelenti, hogy nem tud úszni, a vízbe veti magát barátja ideológiai és morális gyávaságát bizonyítandó. (Ez még sikerül neki.) Isten nyugosztalja. NEM AZ ÉN ASZTALOM... címmel a kapcsolatteremtés kérdéseiről hangzott el beszélgetés. A beszélgetésben a műsort vezető Erdei Grünivald Mihá- lyon kívül Dayka Balázs filozófus. Horváth Sándor biológus, Kleineisel János építész-I mérnök és Lévai Sándor díszlettervező vett részt. A társalgópartnerek ezúttal azoknak a társadalmi jelenségeknek az okait keresték, amelyek- egyrészt arra utalnak, hogy az emberek egyre inkább kivonulnak a közösségekből, s visszahúzódnak a saját „várukba”, másrészt pe dig azok, akik magányosak lévén, nagyon is vágynak az emberi kapcsolatokra, szinte légüres térben élnek s nemigen tudnak a maguk és mások számára megfelelő közösséget létrehozni. Az igen érdekes beszélgetés azt hiszem, a leglényegesebb pontokat érintette. Szó esett arról, hogy az állami ház- és lakásépítés, miközben egyre kényelmesebb otthonhoz juttatja az embereket, eeyre jobban el is szigeteli őke* egymástól. Ugyanígy negatív jelenség a' mindinkább elharapódzó fór gyasztói magatartás (aminek persze megvannak a maga szociális és gazdasági rugói), amely az emberi kapcsolatokra alapozott létformát a dolgok megszerzésére irányuló életmóddal váltja föl. A műsor résztvevői persze éppen hogy csak megemlíteni tudták ezeket a kérdéseket. Ám a hallgató talán (s ez már fél siker) tovább-, vagy legalábbis elgondolkozik. Péter László ZENEI PANORÁMA A hagyományok élesztése „Népet csak egészben lehet megismerni, a nép dalát is csak az érti igazán, aki ismeri szokásait, ruházatát, ételét, építkezését, egész életét. És viszont... Csak így .jutunk el végre olyan fokú nemzeti önismeretre, amely egyrészt kielégíti a tudomány igényeit, másrészt gyakorlati életünk formálására is kihat.” (Kodály) Ma már hazánknak alig pár vidékén élnek töredékei* ben a régi, hagyományos népszokások. Nem ritkán csak idegenforgalmi látványosságként kerül sor például egy- egy, a fogalom régi értelmét és tartalmát betöltő, az egész falu lakosságát megmozgató, külsőségeiben is a hagyományos népi szokásokhoz ragaszkodó lakodalomra. Hol van már a balázsolás, a regölés, a szent- ivánéji tűzugrás —. a mai fiatalság legfeljebb könyvekből, másodkézből ismerkedhet meg az egykor oly fontos falusi es eményekkel. A parasztság a legnagyobb társadalmi elnyomottsága, kulturális magárahagyatottsága idején is törekedett élete ünnepi alkalmainak felemelésére, díszítésére. Ezek az évszázados szokások szervezték, bonyolították a falu közösségi életét, ősi babonás hiteket, varázslásokat olvasztottak a kereszténység szigorú ünnepeibe. A paraszti élet fontos eseményeit, a vetést, aratást, szüretet éppúgy hagyományos táncokkal, dalokkal fogadták, mint az egyéni élet nagy változásait, a születést, a katonának bevonulást, a házasodási és a halált. *■ Népi hagyományaink mind- annyiunk nemzeti kincsei. Velük a gyermekeket megismertetni, szinte kötelességünk. Az Országos Filharmónia gyermekbérletének második előadása erre az ismerkedésre ad lehetőséget. Bodza Klára énekművész, Szalavári Anna és Gál János táncosok, valamint a Jánosi együttes (Jánosi András, Bányavári Gábor, Konkoly Elemér, Kozák József) közreműködésével hangzott fel a dunakeszi művelődési házban a Magyar népszokások az évszakok tükrében című előadás. A farsangi felvonulás, az egyszerre félelmetes és komikus álorcások kis lóvásárlási jelenete, s az eseményekhez szorosan fűződő népdalok és táncok azonnal megteremtették a kontaktust a kis hallgatókkal. A farsangköszöntő énekek, az egyszerű kísárőhang- szefek: a tehénkolomp és a láncos bot, majd pedig a duda élénk érdeklődést váltott ki. Megelevenedett a kisze- hajtás, a babonás télűzés — tavaszköszöntés egyik módja. A kisze jellegzetes böjti eledel volt, savanyú gyümölcs vagy korpaleves, amit télen át nagyon meguntak és meg akarnak tőle szabadulni. Virág- vasárnap az ócska ruhákba, menyasszonynak öltöztetett szalmabábút, ami a kiszét és a telet jelképezte, a lányok közrefogták, kivitték a faluból és énekelve vízbe dobták, ahol víz nem volt, elégették. Ezzel kivitték a telet, a bajt; a betegséget a faluból és behozták a tavaszt, az egészséget, akik pedig kivitték, még abban az évben férjhez mennek, úgy hitték. A csúfondáros énekszó mellett, amelyben még apró, személyes óvódásként az irigy asszonyt is megemlítik, aki nem adott ruhát a kisze- bábúnak, szépen felöltöztetik a szalmabábot és a vízbedobás után várják, hogy merre sodorja az ár. Közben szól az ének: eltemettek a kiszét, behozzuk a sódart. ★ Tavasz megjöttével ritkulnak az ünnepek, a dologidő egyre sűrűsödik, nyár elején az utolsó közös mulatság a szentivánéji tűzugrás. A június 24-e előtti vasárnap az ünneplőbe öltözött lányok és legények a falu szélén a ma* gukkal vitt és gyűjtött galy- lyakiból tüzet raknak, énekelnek, s amikor a tűz javában lobog, a lányok átugrálják, hadd lássa mindenki az ügyességüket, sőt párokat is próbálnak közben összeboronálni. A párosító szerep mellett a tűzön átugrás egyúttal a megtisztulás jelképe is. A nagy, négyszögletes tűz átugrása, sőt már a lángok körüli elhelyezkedés is szinte szer tar tásszer ű, talán még a népvándorláskori keletkezéssel. A népi ünnepek másik nagy csoportja a közösség világias ünnepeihez kapcsolódik. A gazdasági óv legfontosabb eseménye az aratás, a betakarítás. A földnélküli szegény napszámos, summás ebben az időszakban kereste meg igen nehéz testi munkával az egész évi megélhetésre valót. A summás dalok szépsége, szomorúsága egyértelműen ennek az életnek a nehézségét bizonyítja. Az aratás ennek ellenére örömünnep, az egiész évi munka betetőzése. Tánccal, mulatsággal ünnepelnek. Az előadásban nagyon szép dudaszólót, a táncos pártól szatmári táncot, majd lendületes, cifrázott férfiszólót, azután ismét párost láthattunk. ★ A lakodalom nagy esemény az egész közösség életében. Szinte liturgikus szabatossággal és a jelképek óvatos tisztelete mellett történik. Ezeknek az ünnepnapoknak vaskeménységű hagyományai egyúttal a közösség összetartó ereje is. Az esküvőre hívás, a vőfélyek, násznagyok szerepe eleve meghatározott rend szerint történik, ahogy a közösség reagálása is. Az előadásban rövid részlet hangzott él egy vőfélymondókából, majd Bodza Klára szüreti dalokat énekelt. Az általános hadkötelezettség bevezetése (1868) után mindig nagy esemény volt a sorozás. Felpántli'kázott kalappal, csoportosan vonultak a legények a bizottság elé, közben sorozási dalokat énekeltek. A berukkol őskor az asz- szonyok, lányok a falu végéig, vagy a legközelebbi vasútállomásig kísérték fiaikat, sze-> retőiket, s mint a halottakat, úgy megsiratták őket. A téli napforduló ősi po- gányünnepének emléke és a győzedelmes új nap köszöntése a regölés, amelyet és a hozzá kapcsolódó szokásokat a kereszténység átalakította és á maga formái és gondolatvilága szerint értelmezte. Teli van a paraszti mágia gondolataival: szerelmi varázsigékkel, termékenységi és bajelhárító varázslatokkal. A családokhoz megérkező regölők a beköszöntő után két nagy éneket, a csodafiúszarvas és a gazda — gazdaasszony köszöntőt adják elő. Ezek az énekek a Dunántúlról valók és ezen a területen kívül egy-két székely településen fordulnak elő. Karácsony másnapján vagy karácsonytól újévig járnak a legények vagy gyerekek azokhoz a házakhoz, ahol eladó lány van. Akiket összeénekel- nek regöléskor sok jókívánság közepette, azok a rákövetkező évben összeházasodnak. Az énekeseket kaláccsal, pálinkával kínálják és akkor tovább- mannek. ★ Az előadásban mindezekkel a népszokásokkal magas színvonalon ismerkedhetünk meg, de a rövid időtartam alkalmatlan volt ennyi ismeret- anyag befogadására. Az általános iskolás gyermekek nagy része ma már azokat a fogalmakat sem ismeri, mint például a summás, így a rövid összekötő szöveg nem tudta őket eligazítani a sok új fogalom között. A további ösz- szeállításoknái figyelembe kéne venni, hogy néha a kevesebb többet ad. Hajós Anna
