Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-12 / 9. szám
»SO. JANUAR 1*., SZOMBAT kMíoo üj bixtosítóberendiesések Sűrítik a Sárátokat Idén a belföldi vasúti forgalomban 2,3 százalékos, az exportban 7,6 százalékos, a tranzitban 3,9 százalékos növekedései — az importban pedig 2,3 százalékos csökkenéssel számol a MÁV. A tavalyi 134 millióval szemben az idén 137 millió tonna áru elszállítását tervezik. A nagyobb feladatokhoz az alapvető eszközök rendelkezésre állnak. Ezenkívül 1500 vagonnal bővítik terven felül a tehergéokocsi-parkot. Ennek ellenére az összes belső tartalék mozgósítására szükség lesz. Ezért a vasút vezetőinek szervezési intézkedései a kocsifor- duló-idők rövidítésére, a teherkocsik raksúlyának jobb kihasználására, a. tehervonatok terhelésének növelésére, a mozdonyok energiapazarló üresjáratainak csökkentésére, az állóeszközök üzemképességének fokozására irányulnak. A személyszállításban nem számolnak a forgalom további csökkentésével. A tavalyinál azonos számú — 290 millió — utas elszállítását tervezik. Az igények kielégítésén túlmenően gondot fordítanak az utazás feltételeinek javítására. Ezt szolgálja a járatsűrűség bővítése, az utazási sebesség növelése, a menetrendszerűség javítása, a budapesti elővárosi forgalomban pedig a szerelvények megerősítése. A vasút a népgazdaság teherbíró képességéhez alkalmazkodva 10,7 milliárd forintot fordíthat hálózatának, állóeszközeinek fejlesztésére és szociálpolitikai célokra Az ösz- szegből 9,8 milliárd forintot használnak fel beruházásra, Több mint 2 milliárd forintot költenek 330 kilométer vasúti pálya rekonstrukciójára és 6,5 kilométer új vágány építésére. Csaknem 150 kilométer hosszú vonal és 12 állomás kap korszerű biztosítóberendezést A közlekedés biztonsága érdekében újabb 88 vasúti-közúti keresztezést látnak el fénysorompóval. Befejeződik a Cegléd—Kiskunfélegyháza—» Kiskunhalas vonal villamosítása, amely lehetővé teszi, hogy Budapest elkerülésével is korszerű összeköttetést teremtsenek a Szovjetunió és az Adria között. A járműbeszerzésre szánt 4,2 milliárd forintból 25 nagy teljesítményű villamos mozdonyt, 11 dízelmozdonyt vásárolnak, 90 háromrészes csehszlovák motorvonattal javítják a mellékvonalakon a személyszállítást és 177 korszerű személy- kocsi beszerzésével lehetővé teszik, hogy a selejtezés ellenére is 17 500 ülőhellyel növekedjék a kapacitás. A teherkocsi-állományt több mint 3300 vagon beszerzésével bővítik, illetve korszerűsítik. fisopanel fóbia Energiát takarít meg — nem is keveset — a Könnyűbeton- és Szigetelőipari Vállalat új terméke, a kőzetgyapotból készülő isopanel tábla. Kiszámították: ha csupán tíz köbméter isopanelt használnak fel lapos tető bevonására, évenként egy tonnával csökken a fűtőolajfelhasználás. Az isopanel nagy előnye, hogy anyaga szervetlen, ezért kizárttá teszi a tetőzet vetemedését, zsugorodását és gombásodását. Emellett 25—30 százalékkal kevesebb szakipari munkát igényel, mint a hagyományos poliuretán habból készülő tetőszigetelés. Az új szigetelőanyag kísérletei 1979 elején kezdődtek el a vállalatnál, és már az év második felében 35 ezer négyzet- méter isopanelt adtak a kereskedelemnek. Ezzel egyidejűleg felkészültek a termelés nagyarányú bővítésére. Űj gyártósort vásároltak, és a tervek szerint 300 ezer négyzetmétert készítenek majd az értékes termékből. A Koszig szakemberei a magánépítkezőkre is gondolnak. A gázszilikátból készülő íala- zóanyaguk, amelynek hőtartó képessége háromszor jobb a kisméretű falazótégláénál, a lakossági igények kielégítését szolgálja. Előnye, hogy alapanyaga nem más, mint az erőművekben képződő pernye. A vállalat ennek a terméknek a gyártására is felkészült, idén mintegy 400 ezer négyzetmétert termelnek belőle. A fóii iasenhéB'ffl&k á mozdony, ami mozgat Különös hobbim van: mondatokat gyűjtök. Különös a gyűjtés módja is: a fejemben raktározom el őket. így aztán mindig ott rajzanak körülöttem, segítők és nyugtalanítók: bátorítők és íi- figyelmeztetők. Időnként előkeresem egyiküket, másikukat, a nyomukba eredek. így indultam Fótra is, egy mondat nyomában. Mozdonyra van szükség, ami mozgat — hallottam a szót. Kié lehetett, hangok szálaiból nem tudtam kibontani. Tóth Sándor tanácselnök segített ki: ő Pék- tor József — mondta —, a gazdasági bizottság vezetője. Olyan közösséget teremtett, ami nélkül szegényebb lenne a község és mi, a tanács: aligha tudnánk boldogulni. Szellemi erők — Hogy is áll a dolog a fnozdonnyal? — Ilyet mondtam volna? — mosolyodik el Pektor József, a fóti PIÉRT-raktár igazgatója. — Nem emlékszem. De igaza lehet, mert elsődlegesnek tartom a mozgatót. Azt, hogy egy-egy közösségben akadjon valaki, vagy valakik, akik magukkal tudják húzni a többieket. — Ilyen embernek tartja magát? — Jobb, ha mások ítélik meg az embert. Áz viszont igaz, hogy nem tudtam kitalálni olyat, amihez ne akadtak volna társak. Itt van a bizottság esete: ketten-hár- man kezdtük a közös munkát, alkalomszerűen. Ahogy együtt dolgoztunk, úgy derült ki: milyen erő is van a közös: gondolkodásban. Ekkor határoztuk el a bizottság létrehozását. — Tulajdonképpen milyen bizottság is ez? — Ez kicsit bonyolult, mert jelenleg a DIB bal parti területi bizottságaként működünk, de a tanács kezdettől úgy tart bennünket számon, mint a saját szervezetét, most tervezi hivatalossá deklarálásunkat. Ez, persze csak formaság, legyen bármi a nevünk, azonos a célunk: egyesítsük a szellemi erőket a község javára. — A tagok? — Tizenkét- tizenhárom műszaki ember, elsősorban tervezők. Amire kezdetben szövetkeztünk: a község különböző létesítményeinek megtervezése. Ma ez csupán feladatunk egy része, mert a dokumentáción kívül mi kerítünk kivite| elbeszélgettünk, s már elme- ' nőben jártam, amikor utánam szólt: fiam, nem akartál te valamit mondani? Tudom én a rendelő dolgát, nem akarok belőle kimaradni, ötszáz forintot adott az öreg. Ügy meghatódtam, alig tudtam megköszönni. A látszat ára — Az emberek gyanakvók más buzgólkodása láttán. Nem kapta még meg, hogy minek ugrál annyit? — Így még nem, de ha belefogok valamibe, könnyen elhangzik: megint villog a Pektor. Én meg azt mondom, ha ez a látszat az ára annak, hogy valami menjen előbbre a községben, csak mondják. Amikor április negyedikén négyszáz társadalmi munkás kapta meg a kitüntetést, akkor nem mondták. — ön is megkapta? — Nem. A tanács járási jutalmazásra javasolt, ott meg elfeledkeztek rólam. Ez egy kicsit mellbe vágott. — És?... — Nyeltem egyet és csinálom tovább. Tudja, a mozdony ... Tudom, Major Árvácska Be fejexve a momdaifoi ki ötvenötödik paragrafus Miből élünk? Munkából természetesen. Es van munkánk? Micsoda kérdés?! Miért ne lenne? Ki hallott olyat, hogy Magyarországon nincs munka. A nagy gépipari üzem négyezer főt foglalkoztat törzsgyárában és gyáregységeiben. Ehhez a létszámhoz képest tizenegy ember aligha lényeges arány, de: tizenegy ember, élet, sors. Ezért, amikor megszületett az elhatározás, hogy — sokszori és mindenkor ku darcba fulladt próbálkozásaikból okulva — fölmondanak tizenegy embernek, olyanoknak, akiket nem lehetett jobb belátásra bírni, akik sorozatban fegyelmezetlenlcedtek, egyben arról is döntöttek, hogy minden érintettel beszélnek előzetesen. Beszéltek s ennek híre ment. A szakszervezeti bizottság titkára keserű grimasszal az arcán azt mondja, a visszhang meglepő, ám féloldalas alkotmányismeretről tanúskodott. Akadtak ugyanis, akik a tizenegy embert a Magyar Népköztársaság Alkotmányának emlegetésével kezdték menteni, védeni, mondván, nézzék csak meg a fejesek, mi áll ott?! Ami nem mellékes: a fogadatlan prókátorok többsége ugyanis majdnem olyan munkaerkölcsű ember, mint a szóban forgó tizenegy, ám a kisebbségben — s ez az elgon- dolgoztató — akadtak becsülettel tevékenykedők, akik szintén alkotmányos jogokat emlegettek. Summa summarum : pillanatnyilag holtponton az ügy, elkészültek a fölmondó levelek, de az érintett tizenegy ember még nem kapta meg azt, s kettő már nem is veheti kézbe, mert közben maga lépett ki. Mindönkinek élni kef] Az eset tükre annak a munkafegyelmi, munkaerőgazdálkodási helyzetnek, amit napjainkban nyögünk; a tisztességgel igyekvők nagy többségével szemben egy kisebbség látszik — mindenféle érdem híján! — védendőnek, kérle- lendőnek, hátha kedvük támad dolgozni. Ennek a töredéknek — érdekes módon — nemcsak az említett munkahelyen, hanem szinte mindenütt másutt akadnak védői, pártfogói, vagy önös érdekből — joggal vélve: a megfordult széljárásban esetleg órájuk is sor kerülhet —, vagy azért, mert úgy hiszik, a szocializmus elvei, a humanitás nem tűrik az ilyesfajta drasztikus módszereket, hiszen — amint az elhangzott a bevezetőben említett üzemben — mindenkinek élni kell. Nagyon igaz! S minden, munkaképességében nem korlátozott embernek a munkájából kell megélnie. Mert hogyan is szól a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ötvenötödik paragrafusa? /Az első bekezdés első mondatrésze így: „A Magyar Népköz- társaság biztosítja állampolNői ruhák exportra gárainák a munkához való jogot” ... Igaz, ebben a mondatrészben sincs benne, hogy mindenkor ott, ahol a munka- vállaló akarja, vagy éppen ott, ahol éppen van, de már-már elfogadhatnánk az idézett érvelést, ha a mondatnak nem lenne egy másik, befejező része, ám — olvasható! Mégpedig ekként: „... a munkához való jogot, valamint a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.” Most már teljes, befejezett a mondat, s rögtön világos az értelme, vitathatatlan a tartalma. Csak éppen: akik vitatták a tervezett intézkedés helyességét, jogosultságát, nem akartak emlékezni erre a mondatrészre vagy nem is emlékeztek rá, mert nem jegyezték meg, csupán az első rész vésődött az emlékezetükbe. Mindenki kenyeréért egy ország állt csatasorba. Bizonyára elfeledtük már mi, idősebbek, bizonyára száraz történelmi leckeként kezelték s utalták holt ismereteik ieözé a fiatalabbak. Holott: a magyar gyáriparban 1939-ben 333 ezer ember dolgozott — Pest megye iparában akkor 16 ezer fő, negyven esztendő múltán, azaz tavaly 101 ezer —, tíz esztendő elteltével, a szocialista iparosítás hőskorának kezdetén, 1949-ben 750 ezer. Tavaly szeptemberben pedig a szocialista ipar összes foglalkoztatottjainak száma 1 651 000 volt. A számok mögött emberfolyamok sodra dübörög; kemény évek emléke, hibáktól, tévedésektől sem mentes időszaké. Az első ötéves tervben a beruházások negyvennyolc százaléka az iparnak jutott. Ami aránytalannak bizonyult Sokak kezében ott pihent az újonnan kapott kenyér, de: kevéske, kesernyés. Az emberfolyamok éppen ezért hol erre, hol arra zúdultak, olykor csak azt ítélve fontosnak, hogy ott legyenek, ahol a legnagyobb szükség mutatkozott reájuk, s mellékesnek soroltatva azt, ahol vannak, ott mit csinálnak. Egy ideig ment ez, de rá kellett jönnünk: nem mindegy, mennyibe került a mindenki kezébe adott, vett kenyér! Amiben az is közrejátszott, hogy mert már mindenki kezében ott volt a kenyér, egyre többen akartak nagyobb darabot abból. Töprengésre kényszerültünk; aki akar, az dolgozhat, munka mindenkinek jut. Ez á munka embert formáló, úi országot teremt, újra meg újra átrajzolja a társadalom, a gazdaság arculatát, de — nem automatikusan, nem torzulásoktól mentesen. A rések keresése ködünk. Ami a meghökkentő, az elgondolkoztató: némelyek tenyerén egyáltalán nincsen, vagy alig van hólyag! S akkor állíthatják-e, rámondhatjuk-«: rakták, rakják a falat?! A kenyérféltés helyébe némelyeknél nem a tudatos termelő- tevékenység, nem a tulajdonosi magatartás került, hanem a rések keresése, annak fölfedezése, hogy szinte mindent megért, megbocsát, tudomásul vesz a társadalom a foglalkoztatás bonyolult terepének dolgai, jellemzői közűt Amire egyetlen, de szemléletes példát: a megye összesen 261 ezer főnyi foglalkoztatottjából tizenkét hónap alatt mindössze 776 főnek mutattak ajtót, ennyi munkavállalót bocsátottak el fegyelmi úton...! Véljük: csak ennyire volt ok? Avagy inkább az a helyzet, hogy sokak szeme láttára, mérgelődése, dühöngése közepette akad egy maroknyi ember, akit fittyet hány a fegyelemre, a kötelességre, legyen beosztása akár főosztályvezető, akár segédmunkás. Kevés és sok Az elmúlt évi tervüket 115 százalékra teljesítették a Pannónia Háziipari Szövetkezet sülysápi részlegében dolgozó asz- szonyok. Az idén csaknem 15 ezer női ruhát varrnak meg holland exportra. Barcza Zsolt felvétele Néhány embert nem termelő munkakörből termelő területre kívántak átirányítani a Mechanikai Művekben; többségük inkább kilépett, foggal- körömmel ragaszkodott az íróasztalhoz. A Lenfonó- és Sző- | vőipari Vállalatnál jelentős nem keresetnövekedést lehetővé tevő, minőség szerinti bérezést vezettek be; voltak, akik kérték a munkakönyvüket, nem vállalták a tisztességes munka terhét-kötelmét. A megye kereskedelmében egy esztendő alatt a foglalkoztatottak ötödé — bizonyos területeken negyede — kicserélődött... A távozás Indoka legtöbbször: köny- nyebb munkát kerestek, találtak. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat olykor teljes brigádokat veszít el, mert másutt nagyobb pénzért kevesebbet követelnek tőlük. A megye egyik benzinkútjánál — kezelőként! — tanár váltja a mérnököt, s a kedves hölgy, aki mosolyt is mellékel az üzemanyaghoz, vegyésztechnikus, Százhalombattát hagyta ott, igaz, az ingyen kapott lakásban családostul ma is benn lakik. Folytassuk? Országot építünk, s mert minden tégla új, érdes, magasodik ugyan a fal, de hólyagokban sem szűkölMiért fáj, hogy az ilyeneknek a munkahely — szinte: szabályt erősítő kivételként —, sokszori, de eredménytelen kérlelés utón útilaput köt a talpára? Mi köze van a szocialista társadalmi humanitáshoz annak, hogy valakit — a valaki: felnőtt ember! — tizenegyedszer is kérlelni kell, ugyan már, tegye meg legalább annak minimumáig amiért a fizetést kapja?! Miért nem szégyen rosszul dolgozni, miért nem szégyen a rossz munkát megfizetni? Azért nem szégyen rosszul dolgozni, mert a rossz munkát is megfizetik, olykor ugyanúgy, mint a közepeset vagy a jót. Azért nem szégyen a rossz munkát megfizetni, mert a gazdálkodó szerveknek és szervezeteknek nem fűződött létérdeke a jó, az eredményes, a teljes becsülettel ellátott feladatokhoz. Ezért a jól dolgozók termelte többletből a rosszul dolgozókat is javadalmazhatták; csak azoknak tűnt fel ez, akik így megrövidültek, de gyakran fel sem tűnt, mert r.em tudták, mekkora értéket termelnek ők, s mekkorát az, aki majdnem ugyanannyit kap bérben, keresetben. Hiszen a hatszemélyes boltban nem a boltvezető dönti el a jutalék elosztását, differenciáltan, a végzett munkának megfelelően, hanem a központ, papíron, egyenlően... Csoda-e, hogy van, aki naponta tíz mázsát cipel át a raktárból az eladótérbe, s van, aki egyet?! Csoda-e ezek után, hogy lassan kötéllel sem lehet fogni üzletvezetőket?! Nem egy terület, nem egy foglalkozás gondja, baja ez; olyasmi, ami csakis az ipart, csakis a hivatalokat, kizárólag a fizikai foglalkozásúakat, kizárólag az adminisztratív alkalmazottakat kísérné, netán jellemezné. Az ötvenötödik paragrafus félreértelmezése, első bekezdése; első mondatrészének zászlóként'használása olyan jelenség, amely már okozat, okok szövevényes talajáról kinőve. S az okok között a legfőbb: a fölösleges munkahelyek megléte, s ezzel az örökös mentség fölkínálása. Magyarországon nem a munkaerő a kevés, hanem a munkahely a sok! S azért sok, mert a munkahelyek egy része nem a munkának a helye, hanem a látszat- és áltevékenységnek, a közpénzekből fedezett unatkozásnak a terepe. A munka joga szent, de az valóban a munkának a joga legyen, azaz a mérhető teljesítményé. így értelmezni az ötvenötödiket — talán némelyek előtt népszerűtlen. így értelmezni az ötvenötödiket — a döntő többség számára az értékrend helyreállítása. Mészáros Ottó lezőt, mi szervezzük a társadalmi munkát és a többiekkel együtt mi is megfogjuk a lapát nyelét. — Mit érezhet magáénak a bizottság a községben? — Nem túlzás, ha azt mondom: mindent, ami az elmúlt öt évben Foton történt. Kisalagnak indulunk terepszemlére. Mintha gyakorlott idegenvezető lenne kísérőm, úgy kapok lábjegyzetet a látottakhoz. — Ez az új orvosi rendelő. Félkész házat vettünk meg, mi terveztük a bővítését. — Igaz, hogy Kisalagnak kevesebb jut a nagyközség erejéből? — Ezt mondják az emberek, de nem így van. Egyformán jut a régi településnek is, csakhogy itt akkora volt a lemaradás, hogy kevesebb a munka látszatja. Jégfogta, hólepte az út, de az eltakarított járdán megvillan a beton. — Ez is a mi munkánk, a járdaépítés. Megtervezzük a hozzávalókat: anyagot, költségvetést; a munka a lakosság dolga. így csináltuk a mi utcánkban is, napsütéses vasárnap reggel, pizsamában beszéltük meg a munkát, döntöttünk arról: melyik oldalra kerüljön a beton. Merthogy anyagból csak egyik felére jutott. Akkor azt mondták az emberek: ki tudnám-e számolni másnapra, mibe kerülne mindkét oldal. Merthogy ők megfizetnék saját zsebből az egészet, így lett kétoldali járdánk. Sejái zsebből Balra modem lakótelepforma, ikerházak, egyikük öregek napközi otthona. Jobbra az óvoda, most tervezik bővítését. Bizottsági munka volt' mindahány. A két település között beépítésre váró terület: ;tt alakul a nagyközség új központja. Lesz emeletes házakból lakótelep, orvosi rendelő. — Látja, milyen nép a fóti? Kétmilliót adott össze az orvosi rendelőre. — Pénzt kértek a lakosságtól? Szokatlan. — A döntő az, hogy mire és hogyan kérjük. Nálunk a tanácstagok járták végig a házakat. Volt, aki nem jutott célhoz. Az én körzetem negyvenezer forintot adott össze? Egyik lakómat — beteg ember volt, azóta meg is halt — abban az időben éppen meglátogattam. egyszerűen tisztességből. örült a látogatásnak,
