Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

Amikor igazi a tél m Az utóbbi esztendőkben rit­ka az igazi, havas tél. Decem­ber végéig a mostani sem volt különb. Az új esztendővel azonban a hó is beköszöntött a gyerekek legnagyobb örö­mére. S mivel a szokásosnál is hosszabb volt a téli szünet, dimbcs-dombos vidékünkön naphosszat szánkóztak, csúsz­káltak a fiúk, lányok. Ké­pünk Versegen készült, a ked­velt szánkózóhelyen, a Tatár- dombon. Bene Mihály felvétele Bag Arany, ezüst Bagón is szép számmal ta­lálhatunk önkéntes véradókat. Korelnökük a 64 esztendős Tóth Józsefné. Akad család,' amelyikben többen is rendsze­resen adnak életmentő vért. Tavaly tizenhatan kaptak arany-, ezüst-, illetve bronz­érmet kiváló véradásért. VII. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM 1980. JANUÁK 11., PÉNTEK Makettek papírból Tevékeny veresegyházi úttörők Papíriskola, papír-ABC, pa. pír-szolgáltatóiház. Arasz­nyiak. Most csend van körü­löttük. A művelődési házzal, az ifjúsági házzal, a gyógy­szertárral és a tanáccsal együtt elférnek az alig két négyzetméternyi asztalon — itt, a veresegyházi általános iskola földszinti zsibongójá­ban. Nem kell nagy hely ne­kik, hiszen ezek után könnyű kitalálni: papírból készült makettek. A szabadban — Hogy kerültek oda? — Ennek bizony érdekes története van — világosít fel Czene János tanár, az iskola Táncsics Mihály nevét viselő úttörőcsapatának vezetője. — A csapat tagjai méltóképpen készültek fel községünk fel- szabadulásának 35. évfordu­lója tiszteletére, amely decem­berben volt. Novemberben és december elején a rajok fog­lalkozásain levetítettük a gye­rekeknek a község fejlődését bemutató diafilmsorozatot, amelyet a művelődési házban ■őriznek ilyen és hasonló al­kalmakra. Ismertetőket a köz­ségi tanács dolgozói tartottak a pajtásoknak. — Volt ezeken kívül szá­mos találkozó helybeli vete­ránokkal, akik beszámoltak községünk felszabadulásának körülményeiről. A megelőző hetekben azután- azt a fel­adatot kapták a kisdobosok és az úttörők, hogy személyen­ként legalább egy rajzot vagy makettet készítsenek Veres­egyház új létesítményeiről, illetve jelentősebb intézmé­nyeiről. Nos, ezsk közül állí­tottuk ki a legsikerültebbeket a zsibongóban. Az akcióban való részvétel már önmagá­ban jó pontot jelentett a pajtásoknak, hiszen ezek az őrsök év végi versenyébe is beleszámítanak. Hát ezzel a kellős közepébe jutottunk a veresegyházi út­törőcsapat munkájának, bár így a tanév közepén koránt­sem lehet még összefoglalót nyújtani abból. Maradjunk inkább még egy téli hírnél: a szünetben amúgysem történ­tek különös dolgok, legfeljebb az, hogy a csapattanácsuk e kis vakáció előtt úgy határo­zott, hogy az őrsök, rajok azért tartsanak egy-egy gyű­lést, összejövetelt. Persze ne az iskolában, hanem szabad­ban, vagy valakinek a család­jánál. A legtöbbet a csapat új szánkópályáján rendezték meg, ott sportolni, szórakozni és melegedni is lehet, hiszen Eszmecsere az irányelvekről Cselekedni — szellemük szerint Fiatal a gazdaság, még fia­talabb az alapszervezet. Az egyesült Szilasimenti Termelő­szövetkezet három éve léte­zik, a IV-es számot viselő alapszervezet másfél eszten­deje. Hasonlóan az egyesülés­hez, az alapszervezet kialakí­tása is vitákat hozott. A gondolatot az adta, hogy a korábbi I~es túl nagyra duz­zadt, a létszám mind a mun­ka, mind az irányítás szem­pontjából nehézséget jelentett. A kétkedők nem a szétválasz­tás tényét kifogásolták, hanem azt, hogy az új alapszervezet­ben csupa alkalmazott lesz. Sokféle foglalkozás A gyakorlat nem igazolta őket. A félreértések elkerülé­se végett: esetünkben, nem a hagyományos értelemben vett alkalmazottakról van szó. Túl­nyomó többségében kétkeziek­ről : esztergályosokról, szer­számkészítőkről, villanyszere­lőkről, műanyag és gumiüze­mi dolgozókról. A szolgálta­tásban pedig a rágcsáló- és féregirtással, takarítással fog­lalkozók találhatók. Rajtuk kívül az alapszervezethez tar­toznak a kavicsbányában és a betonüzemben dolgozók. Látható, így is sokféle fog­lalkozású ember tömörül a IV-esben. Jó néhányan közü­lük az egész országban por- tyáznak, a rendezvények meg­tartása nem könnyű. A ve- zetcségválassrtó és aiz irány­elveket megvitató taggyűlé­sen ennek ellenére csupán a betegek és felmentettek nem voltak jelen. A minap főágazattá előlé­pett ipari és szolgáltatási rész­leg, a bánya és a betonüzem jelentős súlyt képvisel a szö­vetkezet termelésében. Az ipari terület például 100 mil- *lió forintnál is többet pro­dukált a múlt évben. Ami mind a négy területre érvé­nyes, előirányzatukat túltel­jesítették. S mint később a taggyűlésen az elnök Z. Mol­nár Mihály, aki a gazdaság végrehajtó bizottságát képvi­selte, elmondta, termeléke­nyebben, hatékonyabban dol­goztak, jobban kihasználták a munkaidőt, a gépeket, beren­dezéseket, minden tekintetben erősödött a fegyelem. Harmadik műszak Nem az elégedettség hangja szólt az elnökből, mert nyom­ban hozzátette: javítani való is akad valamennyi munka- területen. S hogy ezt nem csak tudják, de megvan az eltökéltség is, azt bizonyítja az újjáválasztott alapszerve­zeti titkár, Boros György első megnyilatkozása is. Alig hogy megköszönte a bizalmat, ki- jisfentette: az új vezetőségnek ki kell javítania a munka so­rán elkövetett hibákat, ezek­ről az eredmények fényében sem szabad megfeledkezni. Elismerésre érdemes té­nyekről és gondokról beszélt Tóth M. Sándorné is, aki a szövetkezet nőbizottságának helyettes vezetője, s mint ilyen, a lányok, asszonyok helyzetéről szólt. Ezer nő dol­gozik a gazdaságban. A szö­vetkezet megerősödésével kö­rülményeik előnyösen változ­tak, hangsúlyozta. Amivel ki­egészítette: ezzel párhuzamo­san fokozódott aktivitásuk, nagyobb a tanulási kedvük, jelentősebb mértékben veszik ki részüket a társadalmi mun­kából. Méltányolta a szövet­kezet és a társadalom erőfe­szítéseit az úgynevezett har­madik műszak megkönnyíté­sére, hozzátéve: a szolgálta­tás bővítésével, minőségének javításával tovább lehet és kell lépni; hogy az asszonyok­nak, lányoknak több idejük maradjon kikapcsolódásra, ta­nulásra, művelődésre. Hogy mennyire összefonód­nak országos és helyi gon­dok, ezt példázta Szarka Ist­ván esztergályos hozzászólása. Ö ugyancsak saját üzemét em­lítette, de ugyanazt sürgette, amit az irányelvek, a jobb munkaszervezést, az érdekelt­ség következetesebb érvé­nyesítését. Ne legyen egyetlen nap sem, hangsúlyozta, ami­kor anyaghiány vagy más probléma miatt nem dolgoz­nak, csak bent vannak. Az érdekeltség elvéről eddig túl sokat beszéltünk, tette hozzá, itt az ideje, hogy cseleked­jünk, merjünk többet adni a jobban dolgozóknak. Alapos előkészítés öt év nem nagy idő, így Fá­bián Ferenc elnökhelyettes, de a termelőszövetkezeti moz­galomban, benne a szilas- meniti életében jelentős válto­zások történtek, hiszen ebben az időben zajlott le a kon­centrálás, a gazdaságok egye­sülése. S mint a három év eredményei bizonyítják, Ke- repestarcsán helyesen döntöt­tek. Közvetlenül az irányel­vekről szólva, kiemelte, nem elég elfogadni őket, minden kommunistának aszerint kell élni és cselekedni. Tóth György fiatal villany- szerelő azok nevében kért szót, akik a munkásőrségben teljesítik nehéz, de szép párt­megbízatásukat. Tevékenysé­güket megbecsülés övezi, amit azzal is igyekeznek kiérdemel­ni, hogy folyamatosan képe­zik magukat,, szakmailag és politikailag egyaránt. A vezetőség és a pártérte­kezlet küldötteinek megvá­lasztása olyan rövid volt, amilyen technikailag egyálta­lán lehetséges. A megelőző hetekben az alapszervezet majdnem minden tagjával szót váltottak, s így alakítot­ták ki a vezetőségbe és az ér­tekezletre javasoltak névsorát. A titkos szavazáson egyhan­gúlag bizalmait kaptak vala. mennyien. K. P. bungalót is építettek a pá­lyához a múlt évben. Önálló csapattábor Jó hír még a csapat háza tájáról, hogy idejében meg­kezdődtek a szaktantárgyi ve­télkedők, amelyeken a máso­diktól a nyolcadik osztályoso­kig mindenki részt vesz. A vetélkedők nyolcvan százalé­kát már megtartották, így nem lesz akadálya, hogy ja­nuár 20-íg befejeződjenek. Az egyes tárgyak győzteseit könyvjutalomban részesítik. Természetesen mód van rá, hogy bármelyik pajtás több tárgyból is induljon. Takács Mária nyolcadik osztályos út­törő gyűjtötte a legtöbb köny­vet, több tárgyból végzett az első helyen. Ügy látszik ő, persze még sok-sok társa, jó lendületben van a csapatból, mint az a súlygolyó, amit az úttörő-olimpián meglökött. Ugyanás Takács Marika nyer­te a legutóbbi úttörő-olimpia országos döntőjében a lányok súlylökő versenyét! Legalább négyes Már a táborba készülnek a veresegyházi gyerekek. Leg­alábbis abból a szempontból, hogy amint azt Czene János elmondotta: lezárult az idei önálló csapattáborba való je­lentkezés ideje. Tavaly Nagy- bátony környékén, a Szoros­patak mellett táboroztak az aura érdemesek, az idén Vá- roslődön vernek sátrat, augusz­tusban. Ide százötven pajtás jelentkezésiét tudták elfogad­ni. Hagyomány náluk az NDK-s cseretáboir. ök júliusban fo­gadnak Pest testvér megyéjé­ből, Suhlból egy csoportot, s a tervek szerint a veresegyházi úttörők harmincas csoportja az NDK-beli gyerekekkel együtt utazik külföldre tíz­napos táborozásra. Addig persze még érdemes­nek kell maradniuk a pajtá­soknak a nagybátonyi és a Suhl megyei kiküldetésre is. Mert bár egyelőre a múlt évi munkájuk, szorgalmuk alap­ján sorolták a táborokba küldhetőket, tanulniuk júniu­sig is' jól kell. Hiszen sok egyéb követelmény mellett to­vábbra is érvényes az a sza­bály, hogy táborba menni csak annak lesz joga végle­gesen, aki az év végén sem bukik meg, magatartása leg­alább négyes. Követelmény volt, s marad persze az is, hogy a hulladék- gyűjtésből ki hogyan vette ki részét, amivel részben a tá­borozás anyagi alapjait illett megerősíteni. A jó kisdobos ugyanis tizenöt, a szorgal­mas úttörő legalább harminc kilogramm vasat, papírt vagy rongyot gyűjtött össze. F. I. Helytörténeti gyűjtemény Híd nemzedékek között Eredményes évet zárt a gö­döllői helytörténeti gyűjte­mény, amely rövid idő alatt nagy lépést tett az eredeti cél felé: legyen a város múzeu­ma. Most ugyan éppen zárva tart az intézmény, folyosóin állványok, szerszámok, s ha egy kicsit el is húzódik a munka, hamarosan újabb ki­állítótermekkel és raktárak­kal bővül. S ez csak a kezdet, hiszen a távlati tervekben az áll, hogy a moziiskola épüle­te nem is olyan sokára a mú­zeum kizárólagos felségterüle­te lesz. Alig győzik S hogy miért fogalmaztuk így: felségterülete? Hogy egy­szerűbb legyen a dolgunk, hi­szen magától kínálkozik a cáfolat, a gyűjteményre nem illenek az ilyen arisztokratikus ízű meghatározások. Ellenke­zőleg, már ma is, s a jövőben mindinkább otthona nem­csak a múzeumügynek, hanem a közművelődés egyéb terüle­teinek is. A gyűjtemény veze­tőjét, Polónyi Pétert, munka­társait, akik hárman részál­lásban dolgoznak itt, s múzeu­mi gondolat városi patrónu- sait, a műkedvelő gyűjtőkört nemcsak a múlt relikviái, tár­gyi emlékei, értékes dokumen­tumai érdeklik, legalább any- nyira a jelen és a jövő is. Ha nem volna túlontúl pátoszbeli, fogalmazhatnánk úgy is, a gyűjtemény így tölti be iga­zán feladatát, hidat épít nem­zedékek, korok, társadalmak között. De nézzük konkrétabban: miben áll ez a munka. Impo­náló a tárgyi gyarapodás. Ér­tékes képzőművészeti, népraj­zi, ipartörténeti emlékek, do­kumentumok, fényképek ke­rültek a gyűjtemény birtoká­ba. A számok nem mondaná­nak sokat, jellemzésül elég le­gyen annyi, hogy alig győzik a leltározást, s némileg elma­radtak a nyilvántartással. Fellendült a kiállítási tevé­kenység, öt időszaki és négy vándorkiállítás bizonyítja ezt. A legsikerültebb kétségtelenül a Képek a régi Gödöllőről cí­mű volt, amely a város hajda­ni arculatát igyekezett visz- szaidézni, eredményesen: ki­lenc üzemben és iskolában fordultak már meg a képek a gyűjteményi bemutatkozás óta. De a Lakások, otthonok Gö­döllőn és vidékén című is szép sikert aratott, bemutat­ták a Pest megyei pártbizott­ság oktatási igazgatóságán is. cigányok életéről készült fénykép dokumentációs tárlat, járás népi műemlékeit be­mutató kiállítás pedig arról tanúskodott, hogy a gyűjte­mény nem marad a város ha­tárain belül, kitekint a járásra is. Az időszaki kiállítások közül külön említést érdemel a Vankóné Dudás Juli gyermek­témájú alkotásaiból összeállí­tott tárlat, amit csaknem két- ezerötszázan láttak, ami vá­rosi rekord. S ha már a láto­gatottságnál tartunk: tavaly­előtt mintegy öt és fél ezer lá­togatója volt a helytörténeti gyűjteménynek, a múlt eszten­dőben pedig majdnem tizen­kétezer. S ez már önmagában is sokat mond az itt folyó munkáról. Szólni kell arról is, hogy 1978-ban 18 ismeretterjesztő előadást tartottak, tavaly már hatvanötöt. A majdnem ezer­nyolcszáz érdeklődő a város és járás történetéről, emlékei­ről élvezhetett tartalmas elő­adásokat, amelyeket általában vetítéssel, illusztrációkkal szí­nesítettek. Nyolcszáz kép De ha mindenről ilyen rész­letesen kívánnánk szólni, hosz- szú jelentés kerekedne ebből a beszámolóból. Hiszen a mun­kásmozgalmi emlékek gyűjté­sében is dicséretesen közremű­ködtek a tanácsköztársasági emlékkiállítás értékes doku­mentumokkal szolgált s hozzá­járult ahhoz is, hogy a Gö­döllői Munkásmozgalmi Alma­nach teljesebb képet nyújtson a város mozgalmi múltjáról. Tavaly is sikeres volt a kró­nikaírók pályázata, a Népmű­velési Intézet életmódkutatá­sához kapcsolódva pedig sok gödöllői családnál készült fel­mérés. Nyolcszáz képpel gya­rapodott a fotóarchívum is. Felújított bábszínház Bővültek a gyűjtemény kap­csolatai, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemről három hallgató töltötte itt szakmai gyakorlatát a város­sal, a járással ismerkedve. Nem kevésbé látványos az együttműködés az Agrártudo­mányi Egyetemmel sem. Nem túlzás tehát, amivel kezdtük, valóban eredményes évet zárt a helytörténeti gyűj­temény, ahol a részleges tata­rozás, felújítás után már ja­nuárban újra felpezsdül az élet, 25-én nyílik az egykori: gödöllői művésztelep alkotói­nak gyermektárgyú munkái­ból az a kiállítás, amelyik sok meglepetést tartogat a közön­ség minden rétege számára. Nem volna ildomos valameny- nyit elárulni, de kedvcsináló­nak egy nagyszerű ötlet: re- ronstruálják a híres Remsey- féle bábszínházát. S ha már ez az első esemény sikert arat, alighanem újabb eredményes év' előtt áll a majdani mú­zeum. G. Z. Kire tartozik? Az elektromos hibák jelzése Látja, karácsony óta égnek egyfolytában az utcai villa­nyok, jegyezte meg egy idő­sebb férfi, akivel alkalmi be­szélgetésbe kezdtük, miközben az egyik községünkben az al­vég felé ballagtunk. Napról napra látja az ember a tévé­ben az energiatakarékosságra buzdító reklámot, itt meg nem számít — folytatta dohogását. Nincs a tanácsnál ember, aki ezért felelős? Egyetértőleg biccentettem, de mosolyogtam is, mert eszembe jutott kislá­nyom, aki anyjának, a szedd össze a játékaidat felszólítá­sára pajkos huncutsággal vág­Asztalitenisz, sakk Megkezdődött a spartakiád A járási-városi sportfel­ügyelőségen az úgynevezett holtidőben sem pihennek. El­készítették az idei évre szóló munkatervet, a falusi dolgozók spartakiádjának versenykiírá­sát, s dolgoznak a járás 1980. évi versenynaptárán. A falusi dolgozók téli spar­takiádjának versenysorozata január 10-től március 4-ig tart. Ezekben a hetekben asz­taliteniszben és sakkban mér­hetik össze erejüket a közsé­gekben élők közül azok, akik betöltötték 15. életévüket, ál­landó lakosok, s a múlt évben nem szerepeltek hivatalos bajnokságban. Mindkét sport­ágban egyéni és csapatverse­nyeket rendeznek. Asztalite­niszben a párosok és a vegyes párosok is asztalhoz állnak. A járási döntőt a galmamá- csai művelődési házban tart­ják meg. A járási sportnaptár az at­létikát, a labdarúgást, a kézi­labdát, a röplabdát, a termé­szetjárást, a súlyemelést és a tekét foglalja magában. ja rá mostanában: kinek van erre energiája?! A közvilágítással másutt is akadtak problémák az elmúlt hónapokban. Versegen pél­dául szeptember közepétől egymás után égtek ki a lám­pák, s némely utca teljes sö­tétségbe borult. Az égők cse­réjére azonban csak november második felében került sor. (Csak nem azért, hogy így megtakarítsák a másutt elpa­zarolt áramot?!) Akkor egy kicsit magam is csodálkoztam, hogy az egyéb ügyekben oly energikusan in­tézkedő tanácselnök nem tett semmit. De vajon felelős-e a tanács? Az ÉMÁSZ ügyrendje sze­rint a vállalat dolgozóinak hetente kellene ellenőrizniük a településeken a közvilágí­tást, s a bejelentett hibákat kijavítani, amelyeket a ta­nácsházán lelhető áramszol­gáltatási hibanyilvántartóba feljegyeztek. A javítás tehát bejelentés alapján is történik, amit ter­mészetesen azoknak kellene bejegyezniük, akik azon a környéken laknak, ahol ki­égett a lámpa, hiszen a ta­nácsnak nincs arra embere, aki állandóan a községet jár­ja. Az elektromos vállalatnak is van mentsége. Kevés az em­bere, s ilyen időben a gépko­csikkal is több a baj. Persze a naonal is éeő lám- nókat nem kell bejelenteni, azokat az illetékeseknek H,;k eloltani.

Next

/
Thumbnails
Contents