Pest Megyi Hírlap, 1980. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-17 / 13. szám

GBBR Eredményes továbbképzés Karbantartás és fejlesztés A gödöllői búza- és borsó- termelési rendszer és gesztora, a tangazdaság egyhetes to­vábbképző tanfolyamot szer­vezetit a GBBR taggazdiaságiaá- ben dolgozó gépesítési ágazat- vezetőknek. A héten zajló to­vábbképzésen egyebek között a gépek karbantartási rendsze­réről, a szántóföldi eszközö­kön alkalmazható automati- fcákról, az energiagazdálko­dásról, a gabonaszalma-beta­karítás új technológiájáról, a GBBR szerviztevékenységéről és a zöldborsó-béta karító gé­pek fejlesztésének kérdésed­ről esik szó. A tanfolyamon dr. Vendégh Ferenc, a Pénzügyminisztéri­um főosztályvezetője; dr. Mélykúti Csaba, dr. Fekete András, Papp Tamás, a MÉM Műszaki Intézet munkatársai; Horváth Ferenc, Koltay Tibor és Sasvári Rezső, a tangazda­ság szakemberei; a GBBR-től Militaries József igzagató, Dúl Vdó Endre gépesítési osztály- vezető, Vass István szervizve- zető és Kádár Lucia gépesítési ágaza t vezető tart előadást. A mezőgazdasági gépgyártás helyzetéről és a fejlesztések­ről dr. Takács Ferenc, a Me­zőgép Tröszt főosztályvezetője tájékoztatta a szövetkezetek­ből és állami gazdaságokból érkezett szakembereket. Az utak. tavalyi mérlege Kevesebb a halálos baleset A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM sse*1 1980. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK Gázolaj jegyre Energia­takarékosság Aki pazarol, tize! Az energiával való ésszerű takarékosság érdekében házi gázoliajjegyet vezettek be a galgamácsai Összefogás Ter­melőszövetkezetben. A trak­torok és a tehergépkocsik ve­zetői egy-egy időszakra, gépeik műszaki állapotától is függő­en, különböző mennyiségű je­gyet kapnak. Ehhez igazítják az olajcserék idejét is, így az­után nem fordulhat elő, hogy ezt a fontos műveletet bárki is kihagyhatná. A gázolajfogyasz­tás mértékét negyedévenként külön értékelik: aki túl sokat fogyaszt, az befizet a tsz pénz­tárába, aki megtakarít, az té­rítést kap érte. Művészet és Ifjúság / Ének, irodalom, néptánc Jelentkezés a művelődési házban A forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozatához kap­csolódva Művészet és ifjúság címmel bemutatókra invitálják a fiatalokat, a KISZ-eseket. A bemutatókon részt vehetnek énekkarok, énekegyüttesek, hangszeres kisegyüttesek, szó­listák, vers- és prózamondók, irodalmi színpadok, színjátszó együttesek, néptáncosok és együttesek, amatőr filmesek, képzőművészek, népművészek. A KISZ Pest megyei bizott­sága, a megyei művelődési központ és könyvtár, valamint a megyei tanács művelődés- • ügyi osztálya által meghirde- I tett bemutatók nem verseny- I A IV. Galiga menti népmű­vészeti találkozó helyi bemu­tatójának színhelyéül a bagi öntevékeny művészeti csopor­tok Galgahévízt választották. A szomszédolás keretében mu­tatták be műsorukat a ver­senyre benevezett együttesek és szólisták. Keszler Mária, a Népműve­lési Intézet főmunkiatársa, Győré Zoltán zeneszerző és Vankó István, a népművészeti találkozó főrendezője voltak a zsűri tagjai, akiket Jamrik László, a bagi nagyközségi kö­zös tanács megbízott elnöke üdvözölt és mutatott be a kö­zönségnek. A műsor után megszületett a zsűri döntése. A hagi Dózsa jellegűek, a jelentkezők mű­sorait a rendező bizottság te­kinti meg, szaktanácsokat ad, s az alkalmasnak ítélt produk­ciók kerülnek a bemutatóikra A megye legsikeresebb sze­replői országos fellépési lehe­tőséget is kapnak. A vetélkedővel kapcsolat­ban a KISZ városi bizottságán s a városi-járási Petőfi műve­lődési házban lehet érdeklőd­ni, jelentkezéseket is itt fo­gadnak el január 25-ig. Nagy­szerű alkalom mindenki szá­mára, a szervezőik remélik, hogy nem lesz hiány a jelent­kezésekben. György Művelődési Központ öntevékeny művészeti cso­portjai közül a Keppler Anna­mária által vezetett asszony­kórus népdalcsokra és a Muha- ray Elemér népi együttes ba­gi gyermekjátékok és táncok című kompozíciója, amelyet Tímár Sándor koreografált, ju­tott a szakági bemutatóra. — G algahévízen három szükségtanterem vein jelenleg. Ezekből egyet tornaszobáiként használnak. A termek korsze­rűsítésére, egyebek között vi­lágításuk javítására, s pvc- szőnyeggel történt leterítésóre, tavaly százezer forintot költött a községi tanács. Hogyan közlekedtünk az el­múlt évben? Erről volt szó a városi-járási közlekedés- biztonsági tanács elnökségé­nek legutóbbi ülésén, ame­lyet a MÉM Műszaki Intézet­ben tartottak. Mihály István, a járási­városi rendőrkapitányság ve­zetője, a közlekedésbiztonsági tanács elnöke számolt be az 1979-ben történt balesetekről. Szólt arról, hogy egyre na­gyobb feladatok hárulnak a közlekedésrendészetre és tár­sadalmi segítőire. A helybeli közlekedésbiztonsági tanács hét évvel ezelőtt alakult meg. Az elmúlt tíz év alatt há­romszorosára nőtt a jármű- forgalom, a járműállomány pedig ötszörösére emelkedett a járásban. Javult a KPM és a tanácsi kezelésű utak álla­pota. S bár átadták az M3-as autópálya Budapest—Gödöllő közötti szakaszát, a 30-as fő- közlekedési úton alig csök­kent a forgalom. Sokan sze­reztek jogosítványt a múlt évben is, területünkön három helyen, Gödöllőn, Aszódon és Veresegyházon működik autós­iskola. Ittas vezetők Miközben jelentős változá­sok következtek be a közle­kedés technikai feltételeiben, a közlekedő ember magatar­tásával általában nem lehe­tünk elégedettek. Tavaly 431 közúti baleset történt a já­rás és a város területén, több mint 1978-ban. A halálos vé­gű balesetek száma csökkent, de még mindig igen magas. Közútjainkon 21 ember vesz­tette életét, hattal kevesebben, mint egy évvel korábban. A súlyos sérültek száma 120, a könnyű sérülteké 154 volt. Csak anyagi kárral járt 136 baleset. Örömteli változás, hogy eltűntek a veszélyes gócok, amelyeknél azelőtt három vagy ennél több baleset for­dult elő. De mindenképpen figyelmeztető, hogy az átla­gosnál több baleset volt a gö­döllői Szabadság téren, a Dó­zsa György úton és az Ápri­lis 4. utca környékén, vala­mint Szadán, Erdőkertesen és Veresegyházon. A balesetek több mint negyven százalékát a járművezetők okozták, de változatlanul magas a gya­logosok hibájából származó sérülések száma. A járművezetők hibájából, csakúgy, mint az elmúlt évek­ben, a szabálytalan előzés, az elsőbbségi jog meg nem adá­sa, a szabálytalan kanyarodás és az ittasság róható fel. Igen figyelmeztető, hogy a tapasz­talatok szerint: a balesetet okozó gépkocsivezetők közül minden tizedik, a motorosok közül a harmadik-negyedik volt ittas. Mégis behajtanak A közlekedésbiztonsági ta­nács tagjai jól dolgoznak. Vál­tozatlanul nagy gond, hogy a gyalogosok oktatásában nehe­zen haladnak előre. Talán az iskolákban, a szociális ottho­nokban és a téeszekben meg­tartott előadásaik eredmé­nyeiből kiindulva lehetne az oktatásban előbbre jutni. Annyit mindenképpen érde­mes az imént említett balese­ti statisztikához hozzáfűzni, hogy igen nagy a járás átme­nő forgalma, a balesetek 60 százalékát nem a helybeliek, hanem az átutazók okozzák. A további feladatokról be­széltek a hozzászólók, köztük László Imre, a forgalmi szak- bizottság vezetője, aki vala­mennyi baleset körülményei­nek felderítésében részt vesz. Ismeri tehát a város, a járás forgalombiztonsági helyzetét. Ö mondta el, hogy sajnos számos gépkocsivezető nem tiszteli, vagy egyszerűen fi­gyelmen kívül hagyja Gödöl­lőn, a tehergépkocsival behaj­tani tilos táblát, megszegve Döntött a zsűri Továbbjutó bagiak Amikor jogos a dicsérő szó A levelezési rovatok vissza­térő gondja, mi legyen a kö­szönőlevelekkel. Azokkal, amelyekben a kedves levél­írók lelkesedéssel és hálatelt szívvel tudósítanak: köszönik szépen, hogy a boltban nem csapták be őket, hogy idős. megfáradt s már nehezen mozgó emberek, de lám. a minap is találkoztak egy olyan buszvezetővel, aki nem zárta rájuk a jármű ajtaját, hogy az újonnan vásárolt bú­tor még mindig nem omlott össze a nagyszobában, pedig már jó egy hónapja, hogy a helyére került a kanapé, az asztal és a fotelek. De sorol­hatnánk tovább, hiszen ahogy a hibák, visszásságok, a kö- szönetek tárgyául szolgáló je­lenségek is számtalanul sor­jáznak. A szerkesztő azt dönti el nehezen, hogy érdemes-e nyilvánosságot adni e köszö­nősoroknak. Ha jobban bele­gondolunk, valóban ellent­mondásos a dolog. Mert ha csak panaszkodó olvasói le­velek jelennek meg, olybá tűnhet; itt kérem minden rosszul megy. Szerte a város­ban és a járásban elszórtan, rozsdásodva hevernek az ér­tékes alkatrészek, az üzletek­ben nagyítóval sem találha­tunk szolgálatkész személy­zetet, az autóbuszjáratok vagy késnek, vagy nem is jönnek, az utcákat, tereket elönti a szemét, nincs olyan közút, amelyiken tengelytörés nélkül végighajthatnának a gépko­csik s így tovább. Nem csoda hát, ha valaki az ellenkezőjét tapasztalva, azonnal tollat ragad és meg­írja, hogy hohó, nem úgy van az, mert ő... s itt következ­nek a már idézett köszöni­tek. De vajon az jobb, ha csak elvétve, de megjelennek a köszönőlevelek? Hiszen ekkor még inkább megerősödik ez előző tétel, igen, már annyi­ra kiábrándító a helyzet, hogy azonnal világgá kell kürtölni, ha valahol emberséges jele­netnek vagyunk szemtanúja, ha nem bántanak bennünket, ha nem tapasztalunk hanyag­ságot, pazarlást, nemtörődöm­séget. ■ár De ne töprengjünk tovább. Alighanem nagyon egyszerű a dolog. Nem mintha vala­mennyi visszásság megjelenne az újságok hasábjain, de az biztos, hogy felháborodott lel­kiállapotban az emberek könnyebben ragadnak tollat, így tehát nem véletlen, hogy inkább a hibák felemlegetése a gyakoribb. S ez természe­tes, kívánatos. Mert vajon mi lenne, ha minden dicséretes eset visszhangot kapna? Kép­zeljük csak el, ha egy élelmi­szerboltban egy nap alatt mondjuk, vásárolnak ezren, márpedig nem ritka az a nagy üzlet, amelyikben ennél sokkal többen fordulnak meg naponta. Tételezzük fel, hogy minden századik vevő, így vagy úgy megkárosodik. S ha a tíz póruljárt vásárló közül csak egy ír, egy hétig nincs hiány panaszkodásban. ’De könnyebben kiszámíthat­juk, hogy legalább kilenc- százkilencvenen minden külö­nösebb panasz nélkül távoz­nak a boltból. S ha közülük is csak minden tizedik írna, hát már akkor elképzelhetet­len zűrzavar keletkezne. Nemcsak a tömegkommuniká­ció nem bírná az iramot, de a papír- és írószergyártás, a posta sem. S lassan nem is maradna időnk másra, mint köszönőleveleket írni, egyiket a másik után. Hiszen valóban túlnyomó többségében meg vagyunk elégedve, szerencsé­re. Nem azt mondom, persze, hogy ezután egyetlen köszö­net se hangozzék el nyilvá­nosan. de azt hiszem, be kell érnünk azzal, ha csak a kivé­teles eseteket említjük meg. azokat, amikből valóban okul­hatunk s nem hatnak ismét­lésnek. S hogy világosabb le­gyen az álláspontom, elbeszé­lek egy esetet, amely meg­győződésem szerint ilyen kü­lönleges, s megérdemli, hogy többen is tudjanak róla.-ór A minap történt, a gödöl­lői Szabadság téren, ott, ahol meglehetősen áldatlan állapo­tok uralkodnak, amióta épít­keznek. Keresztül-kasul szelik a vidéket az árkok, lépten- nyomon építkezési anyagokba, gépekbe, kábelekbe botlik az ember, sár van, latyak, tör­melékkupacok, szemét. A többség, kénytelen-kelletlen tudomásul vette már. hogy az építkezések befejeztéig nagy­jából olyan is marad a hely­zet, s már beérik azzal, ha üggyel-bajjal hazajutnak, s aztán másnap reggel is mun­kába vergődhetnek valahogy. Nos, ebben a felfordulásban voltam szemtanúja, amint az egyik lépcsőház alőtt egy be­vásárolni induló asszony ész­revette, hogy valaki a szeme­tes kuka mellé szórta a hul­ladékot. egy összegyűrt újság­papírt. S mintha a világ leg­természetesebb dolga volna lehajolt, felvette, és bedobta a kukába. Aztán körülnézett s mikor látta, hogy egy-két méterrel odébb is hevernek ilyen csomagok, nem volt rest, és sorra valamennyit beszórta a kukába, majd foly­tatta útját, indult a boltba. Azt hiszem, hogy joggá' tehetünk kivételt, hiszen ez már nem a megszokott, ez a kivételes eset. S az ember ön­kéntelenül megkérdi, még hr közhely is, mi lenne vajon ha mindenki hasonlóképpen gondolkodna és cselekedne? Gáti Zoltán ezzel a törvényt, s bonyolítva a Dózsa György út amúgyis zsúfolt forgalmát. Az min­denképpen szükséges lenne, mondotta, hogy a Dózsa György út belső szakaszán az óránkénti 40 kilométeres se­bességet előíró táblákat ki­tegyék. Miért nem a járdán? Elkezdték a fölmérést a já­rás községeiben is: tapaszta­latuk szerint nemcsak Gödöl­lőn, a falvakban is hiányos a jelzőtáblák rendszere. Hogy pontosan hol, milyen tábla hiányzik, arról rövidesen je­lentést készítenek. Gyakori az is, hogy kinn van ugyan a szükséges tábla, de valami­lyen ok miatt nem, vagy csak későn észlelhető. Sokan szóvá tették, hogy a gyalogosan közlekedők fegyel­me — köztük azoké, akiknek jogosítvány lapul a zsebében — sem kielégítő. Különösen most a téli időszakban jel­lemző, hogy sokan az úttesten közlekednek. Érthetetlen, mondta az egyik felszólaló: a főutak járdái szinte minde­nütt kiépültek a községekben is, mégsem azökon járnak. F. I. Tsz-tervek Terményszárító A kerepestarcsai Általános Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat tervezi az ikiadi Qai- gaparti Termelőszövetkezet ju­hászaidnak új épületeit, vala­mint a galgamácsai összefogás és az ikiadi szövetkezet közös beruházásában épülő termény- szárító üzemét. Óvodásokat patronálnak A galgamácsai összefogás Termelőszövetkezet Ady End­re szocialista brigádja öt évig patronálta a Fóti Gyermekvá­ros egyik óvodás csoportját. Ez a kis társaság a múlt évben kinőtt az óvodáskorból, úgy hogy a brigádnak újabb kis­csoport után kellett néznie. Természetesen, ezúttal is fóti apróságok patronálásót .vállal­ták. — Véradó brigádtagok. A Ganz Árammérőgyár huszonöt fős Rózsa Ferenc szocialista brigádjában tízen-ti zenketten rendszeres véradók. Közülük ketten tagjai a készenléti vér­adószolgálatnak ló. Galgamácsa, Isaszeg Síelek, szásikézók versenye Faródlin lovagolt a győztes Sokat panaszkodtunk a ko­rábbi években, nincs igazi tél. hiába szánkóznának, korcso­lyáznának, síelnének a téli sportok barátai, hó és hideg híján csak a vágyakozás ma­rad. Nos. ez a január, úgy lát­szik, a kegyeibe fogadta a tál szerelmeseit, s akik tehetik, ki is használják a lehetőséget. Két községből is szánkó- és sí- versenyekről kaptunk hirt. Galgamácsán a termelőszö­vetkezet sportegyesületének tömegsportbizottsága hívta a gyerekeket és a felnőtteket egy vidám havas délutánra, s az invitáló szó nem talált süket fülekre. Legalább harmincain ültek szánkóra, 'kötöttek sítal­pat. hogy szórakozzanak, ver­sengjenek. A legjobbak csoko­ládé jutalomban részesültek, s kellett is a 'kalóriapótlék. hi­szen a sok mozgás kifárasztot­ta a. résztvevőket. Isaszcgen hagyományai van­nak a téli versenyeknek, s az idén különösen alkalmasnak bizonyult a terep a fiatalok küzdelmére, amit a művelődé si ház rendezett. Az első ver­senyszám a síkfutás volt amelynek útját csodálatos kör­nyezetben jelölték ki. bár a versenyzőknek kevés ideje ma- I radt a gyönyörködésre; nehéz volt a pálya. Az ifjúsági kate­góriában Harmati Ferenc sze­rezte mg a győzelmet* a ser­dülőknél Hegyes Róbert lett az első. Külön említést érde­mel a mezőny egyetlen lány versenyzője. Nagy Eszter, aki a harmadik helyen végzett a serdülők között. Lesiklást, a veszélyességre való tekintettel csalt az ifjú­ságiaknak kívántak rendezni, de a fiatalabbak addig erŐ6- ködtek. mígnem nekik is en­gedélyt adtak a versenyzésre. Az ifjúságiak között itt is Har­mati Ferenc diadalmaskodott a serdülők küzdelmében Szá­lai Péter bizonyult a leggyor­sabbnak. A ródiizók népes tábora a Szobor-hegyen gyülekezett. Itt Kurucz Péternek jutott az első hely. pedig csak egyszerű fa­ródlin lovagolt, ezzel is bizo­nyítva. hogy a küzdőképesség, az ügyesség a fontosabb, nem pedig a drága felszerelés. Jól szórakozott, sportolt tehát a majdnem ötven résztvevő, akik közül a szánkózók egy cso­portját láthatjuk a képen, jobbról a harmadik (23-as rajtszámmal) a győzte; Kurucz Péter. B.—F.

Next

/
Thumbnails
Contents